Écsi Gyöngyi
(* 1965. dec. 26. Vágsellye) Előadóművész, lelkész. Galántán érettségizett, majd Pozsonyban folytatta tanulmányait, ahol táncosként, ill. énekesként kapcsolódott be az Ifjú Szivek Táncegyüttes munkájába. 1989-ben rövid ideig A Hét munkatársa is volt. A Ghymes zenekar énekeseként vált országosan ismertté. Később Berzétén telepedett le, ahol...megnyit →
(* 1965. dec. 26. Vágsellye) Előadóművész, lelkész. Galántán érettségizett, majd Pozsonyban folytatta tanulmányait, ahol táncosként, ill. énekesként kapcsolódott be az Ifjú Szivek Táncegyüttes munkájába. 1989-ben rövid ideig A Hét munkatársa is volt. A Ghymes zenekar énekeseként vált országosan ismertté. Később Berzétén telepedett le, ahol...megnyit →
Részletek
Écsi Gyöngyi (GJ)
(* 1965. dec. 26. Vágsellye) Előadóművész, lelkész. Galántán érettségizett, majd Pozsonyban folytatta tanulmányait, ahol táncosként, ill. énekesként kapcsolódott be az Ifjú Szivek Táncegyüttes munkájába. 1989-ben rövid ideig A Hét munkatársa is volt. A Ghymes zenekar énekeseként vált országosan ismertté. Később Berzétén telepedett le, ahol kántorként tevékenykedett és népműveléssel, közösségfejlesztéssel foglalkozott. Itt kezdte el önálló bábos előadóművészi pályáját is. A komáromi Calvin János Teológiai Akadémia elvégzése után Hetényben lett lelkész. Énekesként, előadóművészként Európa több országában is számos fellépést tartott, tucatnyi lemezen, CD-n, kazettán énekelt, meseszínházat alapított, televíziós műsorokban szerepelt, miközben népdalgyűjtőként is tevékeny volt. 2007-ben ő volt a Mikola Anikó-díj első kitüntetettje. – Fm. Hanghordozók: Árgyélus kismadár (2000); Karácsonyi népénekek (1998, 2005); Régi magyar imádságok és énekek (2007). Önálló műsorai: Az élet és a halál vize (bábos meseelőadás); Angyalbárányok (bábos meseelőadás); Hétszínű búzaszem (bábos meseelőadás); A felvidéki népi líra gyöngyszemei (mesék és népdalok felnőtteknek); „Bő Magyarországon párja nem vóut…” (népmesék).
Egeg (Hokovce)
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság DK-i részén, a Selmec-patak völgyében, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 582, ebből 487 (83,7%) magyar, 61 (10,5%) szlovák; [2011] – 534, ebből 296 (55,4%) szlovák, 220 (41,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 278 (52,1%) szlovák, 239 (44,8%) magyar....megnyit →
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság DK-i részén, a Selmec-patak völgyében, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 582, ebből 487 (83,7%) magyar, 61 (10,5%) szlovák; [2011] – 534, ebből 296 (55,4%) szlovák, 220 (41,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 278 (52,1%) szlovák, 239 (44,8%) magyar....megnyit →
Részletek
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság DK-i részén, a Selmec-patak völgyében, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 582, ebből 487 (83,7%) magyar, 61 (10,5%) szlovák; [2011] – 534, ebből 296 (55,4%) szlovák, 220 (41,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 278 (52,1%) szlovák, 239 (44,8%) magyar. V: [2011] – 488 r. k., 21 ev., 2 ref. – R. k. (Szt. Péter és Pál-) temploma 1260-ban épült korai gótikus stílusban, 1744-ben barokkosították. Klasszicista nemesi kúriáját a 19. sz. közepén, az 1957 óta ~hez, korábban Felsőszemerédhez tartozó Királyfia pusztán található későbarokk Földváry-Oberndorf-kastélyt 1763-ban emelték, 1830-ban klasszicista stílusban alakították át. – Ir. Danis Ferenc: Egeg (1996)
Egerszeg
-> Nyitraegerszeg; Egerszeg (Jelšovce)
Község a Nyitrai járásban, a Nyitramenti-hátság DK-i peremén, a Zoboralján, a Nyitra folyó jobb partján, Nyitrától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 1146, ebből 1010 (88,1%) magyar, 122 (10,6%) szlovák; [2011] – 990, ebből 919 (92,8%) szlovák, 48 (4,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 861 (87,0%)...megnyit →
Község a Nyitrai járásban, a Nyitramenti-hátság DK-i peremén, a Zoboralján, a Nyitra folyó jobb partján, Nyitrától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 1146, ebből 1010 (88,1%) magyar, 122 (10,6%) szlovák; [2011] – 990, ebből 919 (92,8%) szlovák, 48 (4,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 861 (87,0%)...megnyit →
Részletek
Nyitragerszeg – r. k. templom (GJ)
Község a Nyitrai járásban, a Nyitramenti-hátság DK-i peremén, a Zoboralján, a Nyitra folyó jobb partján, Nyitrától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 1146, ebből 1010 (88,1%) magyar, 122 (10,6%) szlovák; [2011] – 990, ebből 919 (92,8%) szlovák, 48 (4,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 861 (87,0%) szlovák, 102 (10,3%) magyar. V: [2011] – 846 r. k., 4 ev., 2 gör. kat., 1 ref. – Eredetileg gótikus stílusban épült r. k. (Szt. Mária Magdolna-) templomát 1733-ban barokkosították. Határában, az 1950-es években végzett ásatások során gazdag neolitikum, réz-, bronz- és vaskori régészeti leleteket tártak fel.
Egészség; Népegészség; Vöröskeresztes Híradó
Egészségügyi ismeretterjesztő folyóirat. A Csehszlovák Vöröskereszt Szlovákiai KB-jának a havilapja. Korábban Vöröskeresztes Híradó (Pozsony, 1953–1959), majd Népegészség (Pozsony, 1960–1991), 1991-től Egészség címmel jelent meg. 1994-ben anyagi okok miatt megszűnt. – Szerk. Juraj Bogdaň (1960); szerkesztőbizottság (1967); Juraj Bogdaň (1987); Milan Kenda (1991); Ilza Klásková...megnyit →
Egészségügyi ismeretterjesztő folyóirat. A Csehszlovák Vöröskereszt Szlovákiai KB-jának a havilapja. Korábban Vöröskeresztes Híradó (Pozsony, 1953–1959), majd Népegészség (Pozsony, 1960–1991), 1991-től Egészség címmel jelent meg. 1994-ben anyagi okok miatt megszűnt. – Szerk. Juraj Bogdaň (1960); szerkesztőbizottság (1967); Juraj Bogdaň (1987); Milan Kenda (1991); Ilza Klásková...megnyit →
Részletek
Egészségügyi ismeretterjesztő folyóirat. A Csehszlovák Vöröskereszt Szlovákiai KB-jának a havilapja. Korábban Vöröskeresztes Híradó (Pozsony, 1953–1959), majd Népegészség (Pozsony, 1960–1991), 1991-től Egészség címmel jelent meg. 1994-ben anyagi okok miatt megszűnt. – Szerk. Juraj Bogdaň (1960); szerkesztőbizottság (1967); Juraj Bogdaň (1987); Milan Kenda (1991); Ilza Klásková (1992); Huszárné Dr. Seres Vlaszta (1993).
Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál
Színjátszók fesztiválja (1999–). A Falusi Színjátszó Csoportok Fesztiváljából alakult ki Királyhelmecen elsősorban azon klasszikus színművekkel, népszínművekkel, esztrádműsorokkal és dramatikus népi játékokkal jelentkező – főleg falusi – színjátszó együttesek számára, amelyek koncepcionális okok miatt nem fértek be a Jókai Napok műsorába. A fesztivál alapeszméje azóta többször...megnyit →
Színjátszók fesztiválja (1999–). A Falusi Színjátszó Csoportok Fesztiváljából alakult ki Királyhelmecen elsősorban azon klasszikus színművekkel, népszínművekkel, esztrádműsorokkal és dramatikus népi játékokkal jelentkező – főleg falusi – színjátszó együttesek számára, amelyek koncepcionális okok miatt nem fértek be a Jókai Napok műsorába. A fesztivál alapeszméje azóta többször...megnyit →
Részletek
Színjátszók fesztiválja (1999–). A Falusi Színjátszó Csoportok Fesztiváljából alakult ki Királyhelmecen elsősorban azon klasszikus színművekkel, népszínművekkel, esztrádműsorokkal és dramatikus népi játékokkal jelentkező – főleg falusi – színjátszó együttesek számára, amelyek koncepcionális okok miatt nem fértek be a Jókai Napok műsorába. A fesztivál alapeszméje azóta többször módosult. 2003-tól, két helyszínen rendezik meg, Szepsiben és Buzitán, s a rendezvény fölvette az Egressy Béni Színjátszó Fesztivál nevet. A szemle szervezői Lakoma címmel évről évre fesztiválújságot jelentetnek meg. – Ir. Kozsár Zsuzsa: Egy színjátszófesztivál miértjei (Új Szó, 2007. nov. 19.).
Egri Viktor
(* 1898. dec. 26. Nagyszombat, † 1982. aug. 6. Pozsony) Író, drámaíró, szerkesztő. A pozsonyi felső kereskedelmi iskolában érettségizett (1915). Az első vh. idején előbb tisztviselő, majd katona, 1919-től ismét tisztviselő volt. Írói pályája az 1920-as évek elején indult. Csehszlovákiai magyar lapok (Prágai Magyar...megnyit →
(* 1898. dec. 26. Nagyszombat, † 1982. aug. 6. Pozsony) Író, drámaíró, szerkesztő. A pozsonyi felső kereskedelmi iskolában érettségizett (1915). Az első vh. idején előbb tisztviselő, majd katona, 1919-től ismét tisztviselő volt. Írói pályája az 1920-as évek elején indult. Csehszlovákiai magyar lapok (Prágai Magyar...megnyit →
Részletek
Egri Viktor (GyGy)
(* 1898. dec. 26. Nagyszombat, † 1982. aug. 6. Pozsony) Író, drámaíró, szerkesztő. A pozsonyi felső kereskedelmi iskolában érettségizett (1915). Az első vh. idején előbb tisztviselő, majd katona, 1919-től ismét tisztviselő volt. Írói pályája az 1920-as évek elején indult. Csehszlovákiai magyar lapok (Prágai Magyar Hírlap, A Reggel, Esti Újság, Magyar Újság, Tátra) munkatársa volt, de közölte írásait a Korunk is. A második vh. idején származása miatt nem publikálhatott, bujkálni kényszerült. 1945 után Pozsonyban élt. 1947-ben A Gedeon-ház c. drámájának szlovák fordításával jelentkezett újból az irodalmi életben. 1949–1956: az Új Szó kulturális rovatának szerkesztője, 1956–1959: A Hét főszerkesztője volt. Fontos szerepet játszott a második vh. utáni szlovákiai magyar irodalmi élet újjászervezésében. A Magyar Területi Színházban bemutatott darabjain kívül több színművét játszották a szlovák színházak, ill. a műkedvelők is. – Díjak: Állami Díj (1952); a Csehszlovák Írószövetség Nemzetiségi Díja (1970); Érdemes művész (1974). – Fm. Rácsablakos ház (r., 1924); Pierre találkozása (elb., 1925); Égő föld (történelmi r., 1937); Ének a romok felett (színmű, 1956); Megmondom mindenkinek (r., 1965); Agnus dei (r., 1968); Eszter, Bella és a többiek (elb., 1971); Angyalbőrben (visszaemlékezés, 1977); Társakkal és társtalanul (visszaemlékezés, 1978); A hallgatás évei (visszaemlékezés, 1980). – Ir. Turczel Lajos: Írás és szolgálat (1966); Csanda Sándor: Első nemzedék (1968, 1982); Turczel Lajos: Portrék és fejlődésképek (1977); Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945–1980 (1982); Fónod Zoltán: Üzenet (1993, 2002); Szebrényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945–1999 I. (2000).
Egyenes Úton
Társadalmi és kritikai lap (Rimaszombat, 1935–1936). 3 száma jelent meg Farkas István kiadásában. „A nemzeti szellemű magyar kisebbségi ifjúság társadalmi és kritikai figyelőjének" nevezte magát. Gömöri volt egyetemisták indították el Gömöri Diéta nevű „reform-mozgalmuk" keretében. A mozgalom és a lap is hamarosan megszűnt. – Szerk. Baráth...megnyit →
Társadalmi és kritikai lap (Rimaszombat, 1935–1936). 3 száma jelent meg Farkas István kiadásában. „A nemzeti szellemű magyar kisebbségi ifjúság társadalmi és kritikai figyelőjének" nevezte magát. Gömöri volt egyetemisták indították el Gömöri Diéta nevű „reform-mozgalmuk" keretében. A mozgalom és a lap is hamarosan megszűnt. – Szerk. Baráth...megnyit →
Részletek
Társadalmi és kritikai lap (Rimaszombat, 1935–1936). 3 száma jelent meg Farkas István kiadásában. „A nemzeti szellemű magyar kisebbségi ifjúság társadalmi és kritikai figyelőjének” nevezte magát. Gömöri volt egyetemisták indították el Gömöri Diéta nevű „reform-mozgalmuk” keretében. A mozgalom és a lap is hamarosan megszűnt. – Szerk. Baráth László.
Egyesült Magyar Párt (EMP); Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt
Szl.-i magyar politikai párt (1936). A párt teljes neve Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt volt, a mindennapokban azonban az Egyesült Magyar Párt (EMP) megnevezés volt használatos. Az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) és a Magyar Nemzeti Párt (MNP) egyesülése által jött létre 1936...megnyit →
Szl.-i magyar politikai párt (1936). A párt teljes neve Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt volt, a mindennapokban azonban az Egyesült Magyar Párt (EMP) megnevezés volt használatos. Az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) és a Magyar Nemzeti Párt (MNP) egyesülése által jött létre 1936...megnyit →
Részletek
Szl.-i magyar politikai párt (1936). A párt teljes neve Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt volt, a mindennapokban azonban az Egyesült Magyar Párt (EMP) megnevezés volt használatos. Az Országos Keresztényszocialista Párt (OKP) és a Magyar Nemzeti Párt (MNP) egyesülése által jött létre 1936 jún.-ában. A két párt egyesítésére irányuló törekvések végigkísérték a szl.-i magyar politika két háború közötti történetét. Az egységes magyar párt felé az első lépések még a húszas évek elején történtek meg, amikor az ellenzékben politizáló szl.-i magyar és német pártok megalakították a Szlovenszkói és Ruszinszkói Szövetkezett Ellenzéki Pártok Közös Bizottságát. Az 1925-ös parlamenti választások előtt a Kisgazdapárt (Magyar Nemzeti Párt) tett kísérletet egy egységes magyar ellenzéki politikai párt létrehozására, ám sikertelenül. A két meghatározó magyar párt együttműködése a Magyar Nemzeti Párt ún. aktivista korszakának lezárultával erősödött meg. Az 1929-es és 1935-ös parlamenti választásokon a két párt közös listával indult, majd közös parlamenti klubot alakított. Az egyesülés legfőbb akadályát a két párt vezetői között meglévő ideológiai, stratégiai és személyes ellentétek jelentették. A harmincas évek közepén a nemzetközi viszonyokban bekövetkezett változások, s ezeknek a csehszl. belpolitikai helyzetre gyakorolt hatása azonban új helyzetet teremtett. A budapesti kormányzat is egyre nagyobb nyomást gyakorolt az MNP és az OKP vezetőire az egységes magyar politizálás megteremtése érdekében. Erre elsőként az MNP reagált, amely a budapesti kormánykörökkel való egyeztetést követően 1936. jan. 10-én Csehszlovákia magyarságához címmel az egységes magyar párt megteremtését szorgalmazó felhívást tett közzé a Prágai Magyar Hírlap hasábjain. Az OKP tagságának és vezetésének nagy része ellenezte az egyesülést. Különösen a párton belüli papi szárny (Országos Keresztényszocialista Párt) elutasító véleménye volt markáns. Ők az egyesülés helyett az MNP-nek az OKP-be való beolvadását szerették volna elérni. A mo.-i politika nyomására azonban az OKP vezetése végül elfogadta az egységes párt tervét. A megegyezést 1936 márc.-ában Budapesten írták alá a két párt képviselői. Ezt követően szakértői tárgyalások kezdődtek a leendő párt szervezeti felépítéséről, programjáról és a vezetői posztok elosztásáról. Az ~ megalakulására végül 1936. jún. 21-én került sor Érsekújvárott. A pártegyesítő kongresszuson elnökké Jaross Andort, ügyvezető elnökké pedig Esterházy Jánost választották, az országos pártvezetés posztjait pedig paritásos alapon osztották el. Az Országos Pártvezetőség a pártmunka hatékonysága érdekében 10 szakosztályt hozott létre: az ipari és kereskedelmi, a mezőgazdasági, a munkás, az ifjúsági, a közalkalmazotti, az egyházi, a kulturális, a jogügyi, a szociális és a nemzetiségi szakosztályt. A ~ sajtóorgánuma a Prágai Magyar Hírlap, a Barázda és az Új Hírek c. lapok voltak. Az országos pártegyesítést követően kezdődött el a helyi pártszervezetek egyesítése, ami számos problémát vetett fel, és sok torzsalkodással járt együtt. A pártegyesítés kapcsán felmerülő gondok ellenére az ~ létrejötte hatékonyabbá tette a szl.-i magyarság politikai érdekképviseletét. A párt programja ötvözte a két elődpárt célkitűzéseit, hangsúlyos szerepet kaptak benne a keresztényszocialista és a nemzeti értékek. Az ~ rendkívül aktívan lépett fel az 1937–1938-ban kibontakozó belpolitikai küzdelmekben, és igyekezett állandóan napirenden tartani a kisebbségi kérdést. Az 1938-as községi választások előtt – a Szudétanémet Párt hasonló fellépésének sikerét látva – az ~ kampányt kezdett annak érdekében, hogy a többi politikai pártot kiszorítsa a magyar vidékekről. A sajtóban és más eszközökkel folytatott kampány és a nemzetközi politikában bekövetkezett változások hatására a magyar települések lakossága tömegesen lépett be, ill. jelentkezett át az ~ba. Ennek köszönhetően az 1938 máj.-ában megtartott választások az ~ jelentős sikerét hozta. 38 tavaszán majd szept.-ében kibontakozó belpolitikai válságban az ~ megfontolt politikájának köszönhetően D-Szl.-ban végig nyugalom honolt, s nem került sor nemzetiségi viszályokra. A napról napra változó kül- és belpolitikai helyzetben az ~ a kormány által javasolt nemzetiségi alapú kantonrendszer (nemzetiségi statútum) helyett először a teljes nemzeti önkormányzat megvalósítását követelte, szept. közepén azonban már a magyar kisebbség önrendelkezési jogának megadását és népszavazást sürgetett a magyar lakosságú területek ügyében. A müncheni egyezmény megvalósulását követően az ~ az etnikai elvű határkorrekció érvényesítését követelte, a magyar–szlovák államhatárról folytatott komáromi tárgyalásokon azonban nem sikerült képviselethez jutnia. Elsősorban az ~ tisztségviselői alakították meg a komáromi tárgyalások idején a Magyar Nemzeti Tanácsot. Mivel a várható „visszacsatolás” közeledtével egyre többen kérték felvételüket az ~ba, ezért a párt vezetősége okt. végén tagfelvételi tilalmat rendelt el. Az első bécsi döntés következtében a ~ tagságának nagy része az anyaországhoz került. A megváltozott körülményekhez hozzáigazított programját az 1939. jan. 19-én, Komáromban megtartott kongresszusán fogadta el, ahol felvette a Felvidéki Magyar Párt nevet. A párt elnöke továbbra is Jaross Andor maradt, aki egyre inkább a jobboldali radikalizmus irányába igyekezett vinni a pártot. A visszacsatolt területeknek az anyaországba való beolvasztása számos konfliktus forrása volt a központi kormányzat és a Felvidéki Magyar Párt között, ami oda vezetett, hogy Teleki Pál miniszterelnök döntése alapján a pártot 1940 tavaszán beolvasztották a kormányon lévő Magyar Élet Pártjába. Szl.-ban viszont Szlovenszkói Magyar Párt néven a második vh. végéig tovább működött.
Egyesült Szepesi Hírnök
A szepesi politikai hetilap (Lőcse, Igló, 1920–1938). Az Országos Keresztényszocialista Párt szepességi orgánuma volt, s fennállása idején többször nevet változtatott: Szepesi Lapok (1921–1922); Szepesi Hírlap (1922–1925); Szepesi Híradó – Szepesi Hírlap (1925–1932); Szepesi Híradó (1932–1938). A kisebbségi sérelmek éles elítélése miatt gyakran elkobozták, s 1921....megnyit →
A szepesi politikai hetilap (Lőcse, Igló, 1920–1938). Az Országos Keresztényszocialista Párt szepességi orgánuma volt, s fennállása idején többször nevet változtatott: Szepesi Lapok (1921–1922); Szepesi Hírlap (1922–1925); Szepesi Híradó – Szepesi Hírlap (1925–1932); Szepesi Híradó (1932–1938). A kisebbségi sérelmek éles elítélése miatt gyakran elkobozták, s 1921....megnyit →
Részletek
A szepesi politikai hetilap (Lőcse, Igló, 1920–1938). Az Országos Keresztényszocialista Párt szepességi orgánuma volt, s fennállása idején többször nevet változtatott: Szepesi Lapok (1921–1922); Szepesi Hírlap (1922–1925); Szepesi Híradó – Szepesi Hírlap (1925–1932); Szepesi Híradó (1932–1938). A kisebbségi sérelmek éles elítélése miatt gyakran elkobozták, s 1921. aug. 28-tól 1923. márc. 19-ig be is volt tiltva. 1918 előtt, s néhány hónapig 1938 után is létezett. – Szerk. Kőszeghy Elemér, Talléry Gyula, Polnisch Artúr.
Egyházasbást (Nová Bašta)
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Básti-völgyben, Fülektől DK-re. L: [1921] – 635, ebből 629 (99,1%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 537, ebből 402 (74,9%) magyar, 65 (12,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 465 (86,6%) magyar, 46 (8,6%) szlovák. V:...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Básti-völgyben, Fülektől DK-re. L: [1921] – 635, ebből 629 (99,1%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 537, ebből 402 (74,9%) magyar, 65 (12,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 465 (86,6%) magyar, 46 (8,6%) szlovák. V:...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Básti-völgyben, Fülektől DK-re. L: [1921] – 635, ebből 629 (99,1%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 537, ebből 402 (74,9%) magyar, 65 (12,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 465 (86,6%) magyar, 46 (8,6%) szlovák. V: [2011] – 463 r. k., 6 ref., 2 gör. kat. – R. k. (Szt. Miklós-) temploma 1290 előtt épült román stílusban, később többször átalakították. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. G. Kovács Gyula: Egyházasbást története (2006)
Egyházfa (Kostolná pri Dunaji)
Részletek
Egyházfa − r. k. templom (GJ)
Község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Szenctől DK-re. L: [1921] – 336, ebből 257 (76,5%) magyar, 76 (22,6%) szlovák; [2011] – 508, ebből 265 (52,2%) magyar, 235 (46,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 294 (57,9%) magyar, 206 (40,6%) szlovák. V: [2011] – 431 r. k., 8 gör. kat., 7 ref., 2 ev. – A Kis-Duna bal partján fekvő, és egykor ~hoz tartozó Maholánypusztát, ahova az 1920-as években szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, 1956-ban a nagymagyari Szigetmajorral együtt Hurbanova Ves (Hurbanfalva) néven önálló községgé szervezték. R. k. (Szűz Mária, Rózsafüzér Királynője) temploma a 13. sz. közepén késő román stílusban épült, később gótikus és barokk stílusban építették át. A közeli Lincérdombon 1960-ban 10–11. sz.-i köznépi temetőt tártak fel. 1943-ban ~hoz csatolták Pénteksúrt.
Egyházgelle (Kostolná Gala)
1940-ben Gelle néven Beketfával, Csallóközpósfával és Ógellével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 243, ebből 237 (97,5%) magyar, 2 (0,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 193 r. k., 50 izr. – Kéttornyú r. k....megnyit →
1940-ben Gelle néven Beketfával, Csallóközpósfával és Ógellével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 243, ebből 237 (97,5%) magyar, 2 (0,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 193 r. k., 50 izr. – Kéttornyú r. k....megnyit →
Részletek
Egyházgelle − r. k. templom (GJ)
1940-ben Gelle néven Beketfával, Csallóközpósfával és Ógellével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 243, ebből 237 (97,5%) magyar, 2 (0,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 193 r. k., 50 izr. – Kéttornyú r. k. (Szt. Péter és Pál-) temploma a 13. sz. első felében épült késő román stílusban, a 14. sz. végén gótikus, 1633-ban reneszánsz stílusban építették át.
Egyházgelle – világh. emlékmű (GJ)
Egyházkarcsa (Kostolné Kračany)
1940-ben előbb Amadékarcsa, majd 1948-tól ~ néven Amadékarcsával, Göncölkarcsával, Mórockarcsával és Pinkekarcsával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 82, ebből 80 (97,6%) magyar; [2011] – 1254, ebből 1111 (88,6%) magyar, 129 (10,3%) szlovák nemzetiségű....megnyit →
1940-ben előbb Amadékarcsa, majd 1948-tól ~ néven Amadékarcsával, Göncölkarcsával, Mórockarcsával és Pinkekarcsával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 82, ebből 80 (97,6%) magyar; [2011] – 1254, ebből 1111 (88,6%) magyar, 129 (10,3%) szlovák nemzetiségű....megnyit →
Részletek
1940-ben előbb Amadékarcsa, majd 1948-tól ~ néven Amadékarcsával, Göncölkarcsával, Mórockarcsával és Pinkekarcsával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 82, ebből 80 (97,6%) magyar; [2011] – 1254, ebből 1111 (88,6%) magyar, 129 (10,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1161 (92,6%) magyar, 80 (6,4%) szlovák. V: [2011] – 1106 r. k., 40 ref., 6 ev., 4 gör. kat. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovák családok költöztek. R. k. (Szt. Bertalan-) temploma egy középkori templom helyén 1820-ban klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Somogyi Mátyás: Karcsai olvasókönyv. Fejezetek a csallóközi Karcsa nevű falvak történetéből (1997).
Együttélés Politikai Mozgalom (EPM)
Szlovákiai magyar politikai mozgalom (Pozsony, 1990 márc.–1998). A konzervatív és liberális eszmerendszert egyaránt magáénak valló, nemzeti elkötelezettségű mozgalom. Az 1990-es parlamenti választásokon a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal koalícióban vett részt, s öt képviselőt juttatott be a prágai Szövetségi Gyűlésbe (Baculák Veronika, Duray Miklós, Nyitray László,...megnyit →
Szlovákiai magyar politikai mozgalom (Pozsony, 1990 márc.–1998). A konzervatív és liberális eszmerendszert egyaránt magáénak valló, nemzeti elkötelezettségű mozgalom. Az 1990-es parlamenti választásokon a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal koalícióban vett részt, s öt képviselőt juttatott be a prágai Szövetségi Gyűlésbe (Baculák Veronika, Duray Miklós, Nyitray László,...megnyit →
Részletek
Az Együttélés Politikai Mozgalom pecsétje (FI)
Szlovákiai magyar politikai mozgalom (Pozsony, 1990 márc.–1998). A konzervatív és liberális eszmerendszert egyaránt magáénak valló, nemzeti elkötelezettségű mozgalom. Az 1990-es parlamenti választásokon a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal koalícióban vett részt, s öt képviselőt juttatott be a prágai Szövetségi Gyűlésbe (Baculák Veronika, Duray Miklós, Nyitray László, Gyimesi György, Nieboda Vladilav), hetet pedig a pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanácsba (Bauer Edit, Dobos László, Harna István, Hirjak Mikuláš, Mikó Jenő, Szabó Rezső, Rózsa Ernő). 1992-ben a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalommal, ill. a Magyar Néppárttal indult a parlamenti választásokon, s nyolc mandátumhoz jutott a Szövetségi Gyűlésben (Duray Miklós, Bajnok István, Batta István, Boros Zoltán, Pázmány Péter, Andrássy Ferenc, Gawlik Stanislaw, Mihályi Molnár László), kilenchez pedig a Szlovák Nemzeti Tanácsban (Bauer Edit, Dobos László, Duka Zólyomi Árpád, Köteles László, Komlósy Zsolt, Filakovszky János, Fehér Miklós, Harna István, Rózsa Ernő). 1994-től részt vett a Magyar Koalíció munkájában, ennek tagjaként indult a parlamenti választásokon és kilenc mandátumot szerzett (Bauer Edit, Boros Zoltán, Duka Zólyomi Árpád, Duray Miklós, Komlósy Zsolt, Köteles László, Kvarda József, Pásztor István, Rózsa Ernő). 1998-ban a Magyar Koalíció Pártja keretében egyesült a másik két magyar politikai tömörüléssel. – Vezető: Duray Miklós. – Ir. Pogány Erzsébet szerk.: Az Együttélés öt éve. Eseménynaptár és dokumentumgyűjtemény 1990–1995 (?).
Ekecs (Okoč)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz K-i részén, Nagymegyertől ÉK-re. L: [1921] – 1797, ebből 1765 (98,2%) magyar, 21 (1,2%) szlovák; [2011] – 3677, ebből 3366 (91,5%) magyar, 276 (7,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 3470 (94,4%) magyar, 176 (4,8%) szlovák. V:...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz K-i részén, Nagymegyertől ÉK-re. L: [1921] – 1797, ebből 1765 (98,2%) magyar, 21 (1,2%) szlovák; [2011] – 3677, ebből 3366 (91,5%) magyar, 276 (7,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 3470 (94,4%) magyar, 176 (4,8%) szlovák. V:...megnyit →
Részletek
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz K-i részén, Nagymegyertől ÉK-re. L: [1921] – 1797, ebből 1765 (98,2%) magyar, 21 (1,2%) szlovák; [2011] – 3677, ebből 3366 (91,5%) magyar, 276 (7,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 3470 (94,4%) magyar, 176 (4,8%) szlovák. V: [2011] – 2084 r. k., 1102 ref., 13 ev., 13 gör. kat. – ~re, ill. a hozzá tartozó Aszódpusztára és Túzokpusztára a két vh. közötti kolonizáció, majd az 1945 utáni belső telepítések során szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. Vendel-) temploma 1789–90-ben barokk-klasszicista, ref. temploma 1822-ben klasszicista stílusban épült. 2003 óta jelenik meg az Ekecsi-Apácaszakállasi Híradó c. önkormányzati lap. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Arany János Alapiskola) rendelkezett. 1976-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Apácaszakállast. – Ir. Zsigmond Tibor (összeáll.): Ekecs. Apácaszakállas (1996).
Ekel (Okoličná na Ostrove)
Részletek
Ekel (GJ)
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz K-i részén, Komáromtól Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 1407, ebből 1357 (96,4%) magyar, 16 (1,1%) szlovák; [2011] – 1521, ebből 1247 (82,0%) magyar, 167 (11,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1273 (83,7%) magyar, 140 (9,2%) szlovák. V: [2011] – 741 r. k., 381 ref., 22 ev., 1 gör. kat. – Az ~hez tartozó Margitmajorba (Štúrová) és Eklipusztára (Okánikovo) az 1920-as években szlovák kolonisták, a második vh. után Mo.-ra áttelepített magyar lakosai helyére magyarországi és északnyugat-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. Ref. temploma 1801–1804 között, r. k. (Szt. Ágoston-) temploma egy régebbi templom helyén 1816-ban klasszicista, az Erdélyi-kúria az 1860-as években neoklasszicista stílusban épült. Az ~i születésű Hetényi János lelkész, jogtudós emlékére 1997 óta évente megrendezik a Tudós Hetényi János Napokat. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Hetényi János Alapiskola és Óvoda) rendelkezett. Határának nagy része természetvédelmi terület, az 1955-ben létrehozott 9218 ha kiterjedésű túzokrezervátum része.
Élesztős Pál
(* 1948. máj. 6. Kolozsnéma) Gépészmérnök, egyetemi tanár. A Komáromi Gépipari Szakközépiskolában érettségizett (1967). A pozsonyi Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett oklevelet (1972). Tanulmányai befejeztével az egyetem Kémiai Gépek és Berendezések Tanszékén lett tanársegéd és aspiráns. Kandidátusi disszertációját 1977-ben védte meg. Ekkor az egyetem...megnyit →
(* 1948. máj. 6. Kolozsnéma) Gépészmérnök, egyetemi tanár. A Komáromi Gépipari Szakközépiskolában érettségizett (1967). A pozsonyi Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett oklevelet (1972). Tanulmányai befejeztével az egyetem Kémiai Gépek és Berendezések Tanszékén lett tanársegéd és aspiráns. Kandidátusi disszertációját 1977-ben védte meg. Ekkor az egyetem...megnyit →
Részletek
Élesztős Pál (csa)
(* 1948. máj. 6. Kolozsnéma) Gépészmérnök, egyetemi tanár. A Komáromi Gépipari Szakközépiskolában érettségizett (1967). A pozsonyi Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán szerzett oklevelet (1972). Tanulmányai befejeztével az egyetem Kémiai Gépek és Berendezések Tanszékén lett tanársegéd és aspiráns. Kandidátusi disszertációját 1977-ben védte meg. Ekkor az egyetem Rugalmasságtani és Szilárdságtani Tanszékének adjunktusa, majd docense (1988) lett. Előadásait a szilárd és az alakítható testek és közegek mechanikájának témakörében tartotta. 1997–2007-ben a gépészmérnöki kar Rugalmasságtani és Szilárdságtani Tanszékének vezetője volt. 2007-ben megvédte egyetemi tanári szakdolgozatát az alkalmazott mechanika témakörében. 2007-től az Alkalmazott Mechanikai és Mechatronikai Intézet helyettes vezetője. A professzori kinevezést 2009-ben kapta meg. Kutatási területe a műszaki és alkalmazott szilárdságtan és a rugalmasságtan, elsősorban a hő hatására az atomerőművekben, a kémiai és a petrokémiai berendezésekben lejátszódó részfolyamatok, ill. feszültségnövekedés vizsgálata. Eddig közel száz tudományos közleményt publikált önállóan vagy másokkal közösen. Ipari vállalatok számára több mint száz jelentős tervezetet készített el és kivitelezett. Számos tudományos projektben közreműködött (VEGA, APVT, CEEPUS stb.), az Atlantis projekt szlovákiai koordinátora. Az MTA köztestületi tagja. Somorján él.
Életünk
Részletek
Családi hetilap (Pozsony, 1995–1998). A Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és a Jólétért politikai párt sajtóorgánuma. A párt megszűntével a lap is megszűnt, utolsó száma 1998 dec.-ben jelent meg. – Szerk. Szőke József (1995); Szőke Edit (1997).
Eleven Újság
Részletek
Humoros lap. Egyetlen száma jelent meg Eperjesen 1925 jan.-ban, a szerkesztő neve nem volt feltüntetve. Ugyanilyen címmel 1934-ben Heksch Armand szerkesztésében Léván is indult humoros lap, de az 1. szám után az is elhalt.
Eliášovce
-> Illésháza (Eliášovce)
1960-ban Nový Život néven Bélvatával és Tonkházával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 568, ebből 559 (98,4%) magyar, 4 (0,7%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 554 r. k., 8 ref., 4...megnyit →
1960-ban Nový Život néven Bélvatával és Tonkházával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 568, ebből 559 (98,4%) magyar, 4 (0,7%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 554 r. k., 8 ref., 4...megnyit →
Részletek
Illésháza − Szt. Péter-templom (GJ)
1960-ban Nový Život néven Bélvatával és Tonkházával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 568, ebből 559 (98,4%) magyar, 4 (0,7%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 554 r. k., 8 ref., 4 ev. A faluba a második vh. utáni belső telepítések során szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. Péter és Pál-) temploma a 15. sz.-ban gótikus, kálváriája a 18. sz. közepén barokk, kápolnája 1873-ban neoklasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Illésházy István Alapiskola) rendelkezett. – Ir. Presinszky Lajos: Múltról a jelennek. Fejezetek Illésháza, Bélvata, Kismagyar és Tonkháza történelméből (2002).
Élő Hagyomány Polgári Társulás
-> Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia
Szakmai szervezet (Fülek, 2017). A Hagyományok Háza, mint a Kárpát-medencei magyar néphagyomány átörökítésének kiemelkedő jelentőségű nemzeti kulturális intézménye, 2017-ben elkezdte a határon túli hálózatosodás megszervezését és a megyei feladatellátás kiterjesztését. Létrehozta a Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai, erdélyi, vajdasági és szlovákiai fiókintézményeit, melyek tevékenysége a...megnyit →
Szakmai szervezet (Fülek, 2017). A Hagyományok Háza, mint a Kárpát-medencei magyar néphagyomány átörökítésének kiemelkedő jelentőségű nemzeti kulturális intézménye, 2017-ben elkezdte a határon túli hálózatosodás megszervezését és a megyei feladatellátás kiterjesztését. Létrehozta a Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai, erdélyi, vajdasági és szlovákiai fiókintézményeit, melyek tevékenysége a...megnyit →
Részletek
HHH-Szlovákia_02
Szakmai szervezet (Fülek, 2017). A Hagyományok Háza, mint a Kárpát-medencei magyar néphagyomány átörökítésének kiemelkedő jelentőségű nemzeti kulturális intézménye, 2017-ben elkezdte a határon túli hálózatosodás megszervezését és a megyei feladatellátás kiterjesztését. Létrehozta a Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai, erdélyi, vajdasági és szlovákiai fiókintézményeit, melyek tevékenysége a rendezvényszervezés, a gyűjteményezés és a hagyományátadás különféle területeit öleli fel. A Hagyományok Háza Hálózat szlovákiai fiókintézményének célja a szlovákiai magyarság hagyományos kultúrájának és népművészetének megismertetése, népszerűsítése, dokumentálása, valamint az oktatásban, a közművelődésben és az előadó-művészetben betöltött szerepének megerősítése. A Hagyományok Háza Hálózat – Szlovákia szervezeti formában való működésének jogi hátterét a 2017 márciusában létrejött Élő Hagyomány Polgári Társulás biztosítja. A szervezet irodája Füleken található, munkatársai: Gyetvai Zoltán (elnök), Farkas József, Varga Norbert, Konkoly László, Illés Gábor, Szvorák Emese.
Előpatony (Masníkovo)
Részletek
1960-ban Léghez csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz középső részén, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [1921] – 262, ebből 255 (97,3%) magyar, 1 (0,4%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 247 r. k., 9 izr., 5 ev., 1 ref. – Az egykor ~hoz tartozó Sárrét pusztát, ahova 1925-ben az első csehszlovák földreform keretében zajló kolonizációsorán szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, 1951-ben Blahová néven önálló községgé szervezték.
első bécsi döntés
A komáromi tárgyalások kudarca után mind Mo., mind pedig Csehszl. lázas diplomáciai tevékenységbe kezdett, hogy az államhatárról folytatott vitában a térségben ekkor már meghatározó erőnek számító náci Németország támogatását megnyerje. A németek a Szudéta területek Németországhoz csatolása esetén alkalmazott etnikai elvet ugyan a szlovákiai magyar...megnyit →
A komáromi tárgyalások kudarca után mind Mo., mind pedig Csehszl. lázas diplomáciai tevékenységbe kezdett, hogy az államhatárról folytatott vitában a térségben ekkor már meghatározó erőnek számító náci Németország támogatását megnyerje. A németek a Szudéta területek Németországhoz csatolása esetén alkalmazott etnikai elvet ugyan a szlovákiai magyar...megnyit →
Részletek
Első bécsi döntés − balról jobbra: František Chvalkovský, Galeazzo Ciano, Joachim von Ribbentrop, Kánya Kálmán (FI)
A komáromi tárgyalások kudarca után mind Mo., mind pedig Csehszl. lázas diplomáciai tevékenységbe kezdett, hogy az államhatárról folytatott vitában a térségben ekkor már meghatározó erőnek számító náci Németország támogatását megnyerje. A németek a Szudéta területek Németországhoz csatolása esetén alkalmazott etnikai elvet ugyan a szlovákiai magyar kisebbség kapcsán is támogatták, a volt magyar miniszterelnök, Darányi Kálmán által 1938. okt. 14-én Münchenben előterjesztett kompromisszumos határmódosítási javaslatot (ez már nem tartalmazta Pozsony és Nyitra visszacsatolásának igényét) mégis túlzónak találták, s a vitás területeken tartandó esetleges népszavazás ötletét is elvetették. Ribbentrop német külügyminiszter Tiso szlovák kormányfő okt. 19-i németországi látogatása során olyan etnikai elvű határkorrekciót vázolt fel a szlovák küldöttség előtt, amely ugyan a Darányi-javaslatra épült, de Szl.-nak hagyta volna Kassát, Munkácsot és Ungvárt is. A csehszlovák kormány sorrendben negyedik javaslata, amelyet jegyzék formájában okt. 22-én nyújtottak át a prágai magyar nagykövetnek, ehhez igazodva Pozsony, Nyitra, Kassa, Munkács és Ungvár kivételével a magyar fél által kért etnikai területek visszaadását ajánlotta fel. Mivel azonban a fenti városokhoz (elsősorban a 3 keleti városhoz) Mo. is ragaszkodott, a tárgyalások ismét megszakadtak. Habár a magyar kormány a döntés nagyobb legitimitása érdekében a nyugati hatalmak bevonásával szeretett volna döntőbíráskodást, ettől Franciaország és Nagy Britannia is elzárkózott. Így Mo. és Csehszl. Németország és Olaszország döntőbíráskodását kérte, mégpedig annak kinyilatkoztatása mellett, hogy döntésüket magukra nézve előzetesen elismerik. A döntés meghozatala előtt a magyar igényeket támogató olasz külügyminiszternek, Cianónak sikerült rávennie a német felet arra, hogy a vitás keleti városokat mégis a magyar fél kapja, cserében viszont az olaszok is elálltak a közös magyar–lengyel határszakasz létrehozásának tervétől. Ilyen előzmények után 1938. nov. 2-án a bécsi Belvedere-palotában került sor az ~ kihirdetésére. A döntést a német és olasz külügyminiszter a magyar és csehszl. fél (az autonóm szlovák kormány feje, Tiso nem kapott szót) érveinek újbóli meghallgatása után hozták meg. Az ~ alapján Mo. 11 927 km2 nagyságú területet kapott vissza Csehszl.-tól, amely területen 1 027 450 lakos élt. Az érintett területek visszacsatolása után végzett 1938 dec.-i összeírás szerint a visszatért lakosság 84,4%-a vallotta magát magyarnak. A vitatott városok közül Szl.-ban maradt Pozsony és Nyitra, viszont visszakerült az összes jelentősebb dél-szlovákiai és kárpátaljai város: Dunaszerdahely, Galánta, Érsekújvár, Komárom, Léva, Losonc, Rimaszombat, Rozsnyó, Kassa, Ungvár és Munkács is. Az új államhatár csupán néhány helyen tért el az etnikai határvonaltól. Pozsony és Nyitra környékén jelentős számú magyarság maradt Szl. területén, Érsekújvár és Verebély, valamint Jolsva és Kassa környékén pedig több szlovák falu került át Mo.-hoz. Szl. déli, magyarok által lakott területeinek visszacsatolása az ~ értelmében 1938. nov. 4-én kezdődött meg és 1938. nov. 11-én fejeződött be. A visszacsatolt területek átadása és átvétele a csehszlovák–magyar vegyes bizottság által megállapított módon és menetrend szerint zajlott le. A magyar honvédség bevonulásáig a csehszlovák hatóságok feladata volt a rendfenntartás. A megegyezés szerint a visszacsatolás alkalmával a kivonuló csehszlovák és a bevonuló magyar hadsereg között 3 kilométer széles biztonsági zónát kellett fenntartani. A magyar katonai vezetés 1938. okt. elején dolgozta ki a békés visszacsatolás forgatókönyvét. E szerint a visszacsatolt területeket a magyar honvédség 4 hadteste vette birtokába:a II. hadtest Csallóköz és Mátyusföld térségét; az I. hadtest a Garam és az Ipoly mentét, valamint Gömör nyugati területeit; a VII. hadtest Gömört, Kassa vidékét és a zt; a VI. hadtest pedig a visszacsatolt kárpátaljai területeket. A bevonuló honvédséget a helyi lakosság döntő többségének őszinte és heves örömnyilvánítása kísérte. A visszatért településeket nemzeti színű lobogókkal, virágokkal díszítették fel, a honvédek pedig szinte minden településre díszkapuk alatt vonultak be. A ~ záróünnepségére nov. 11-én Kassán került sor, ahol a Horthy Miklós kormányzóval az élén a magyar állam szinte összes fontos méltósága megjelent. Másként élte meg viszont a visszacsatolást a Mo.-hoz került szlovák lakosság, amelynek egy része – elsősorban a Trianon után erre a területre költöző telepesek (kolonizáció), hivatalnokok – önként Szl.-ba költözött, többeket pedig a magyar hatóságok kényszerítettek távozásra. A magyar kormányzat döntése alapján a visszacsatolt területeken katonai közigazgatást vezettek be, amelynek feladata a gazdaság, az oktatás és a közigazgatás folytonosságának biztosítása és a visszacsatolt területeknek az anyaországba történő minél gyorsabb beolvasztása volt. Ebben a folyamatban jelentős szerepet kaptak az Egyesült Magyar Párt (EMP) vezetői, különösen Jaross Andor, akit először a kormány főmegbízottjaként a katonai közigazgatás élén álló honvéd vezérkari főnök mellé, majd nov. 15-én a felvidéki ügyek tárca nélküli minisztere tisztségébe neveztek ki. A katonai közigazgatás a visszacsatolt területeken az EMP kivételével felfüggesztette a politikai pártok működését, s dec. közepéig továbbra is őrizte a trianoni államhatár vonalát, amelyet csak külön engedéllyel lehetett átlépni. A katonai közigazgatást 1938. dec. 22-én váltotta fel a polgári közigazgatás, amellyel egy időben a visszacsatolt területeken is újból bevezették a vármegyerendszert (közigazgatási reformok). A visszacsatolást követően a korábban csehszlovák alkalmazásban álló közhivatalnokokat és közalkalmazottakat igazolási eljárásnak vetették alá. Sérelmesnek érezte viszont a lakosság, hogy a helyi jelentkezőket mellőzve sok hivatalt a trianoni Mo. területéről érkezők, az ún. anyások foglaltak el. A felvidéki magyar lakosságot kellemetlenül érintette, hogy a fejlettebb csehszlovákiai szociális és gazdasági viszonyokból, az ehhez képest elmaradottabb magyarországi körülmények közé került. Ezt még tetézte, hogy a kivonuló csehszlovák hatóságok és hadsereg a gyárak és hivatalok berendezését leszerelte, a csehszlovák koronának a pengőre való átváltási aránya pedig hátrányos volt a Mo.-hoz visszakerült lakosság számára. Ezeknek a gazdasági és szociális gondoknak az enyhítésére indult meg a Magyar a Magyarért Mozgalom, amelynek azonban behatároltak voltak a lehetőségei. Gondot okozott továbbá, hogy a felvidéki lakosság demokratikusabb politikai viszonyokhoz volt szokva, s gondolkodása és szokásai is sok mindenben eltértek a tekintélyelvűbb, konzervatívabb magyarországi szellemiségtől. Az anyaországhoz való visszacsatolás és beillesztés folyamatát főként az nehezítette, hogy 1939 szept.-étől a második vh. viszonyai között zajlott, ami jelentősen leszűkítette az ehhez szükséges anyagi eszközök és demokratikus eljárások felhasználásának esélyeit. Bár aláírásakor az ~t a nyugati hatalmak nem utasították el, a második vh. során fokozatosan szembefordultak vele, s 1945. máj. 7-i döntésükkel annullálták, azaz visszamenőleg érvénytelennek nyilvánították. – Ir. Sallai Gergely: Az első bécsi döntés (2002); Simon Attila: Egy rövid esztendő krónikája. Szlovákiai magyarok 1938-ban (2010); uő: Magyar idők a Felvidéken (1938–1945). Az első bécsi döntés és következményei (2014).
Területi változások az első bécsi döntés után (SL)
emberi élethez kapcsolódó szokások
Eredendően az emberi élet nagy fordulóihoz, a három nagy szükséghez: a születéshez (keresztelő), a házassághoz (házasodási szokások, lakodalom) és a halálhoz (temetkezési szokások) kapcsolódó jelenségcsoportokat értették alattuk. Később ez kibővült a gyerekkor (gyermekfolklór), az ifjúkor (legényavatás) szokásaival. Újabban az öregkor szokásainak, az ötvenesek, hatvanasok...megnyit →
Eredendően az emberi élet nagy fordulóihoz, a három nagy szükséghez: a születéshez (keresztelő), a házassághoz (házasodási szokások, lakodalom) és a halálhoz (temetkezési szokások) kapcsolódó jelenségcsoportokat értették alattuk. Később ez kibővült a gyerekkor (gyermekfolklór), az ifjúkor (legényavatás) szokásaival. Újabban az öregkor szokásainak, az ötvenesek, hatvanasok...megnyit →
Részletek
Eredendően az emberi élet nagy fordulóihoz, a három nagy szükséghez: a születéshez (keresztelő), a házassághoz (házasodási szokások, lakodalom) és a halálhoz (temetkezési szokások) kapcsolódó jelenségcsoportokat értették alattuk. Később ez kibővült a gyerekkor (gyermekfolklór), az ifjúkor (legényavatás) szokásaival. Újabban az öregkor szokásainak, az ötvenesek, hatvanasok közös megünneplésével is foglalkozik a tudomány. Ir.: Arnold van Gennep: Átmeneti rítusok (2007).
emigráns írók
Az 1918–1919-es magyarországi forradalmak bukása után elmenekült írók, újságírók. Egy részük Csehszl.-ba távozott, hosszabb-rövidebb ideig ott tartózkodott, néhányuk végleg letelepedett. Két csoportra oszthatók: kommunistákra, akik megmaradtak a Tanácsköztársaság eszméi mellett, bekapcsolódtak az itteni baloldali munkásmozgalomba s 1921 máj. után a CSKP munkájába, valamint októbristákra,...megnyit →
Az 1918–1919-es magyarországi forradalmak bukása után elmenekült írók, újságírók. Egy részük Csehszl.-ba távozott, hosszabb-rövidebb ideig ott tartózkodott, néhányuk végleg letelepedett. Két csoportra oszthatók: kommunistákra, akik megmaradtak a Tanácsköztársaság eszméi mellett, bekapcsolódtak az itteni baloldali munkásmozgalomba s 1921 máj. után a CSKP munkájába, valamint októbristákra,...megnyit →
Részletek
Az 1918–1919-es magyarországi forradalmak bukása után elmenekült írók, újságírók. Egy részük Csehszl.-ba távozott, hosszabb-rövidebb ideig ott tartózkodott, néhányuk végleg letelepedett. Két csoportra oszthatók: kommunistákra, akik megmaradtak a Tanácsköztársaság eszméi mellett, bekapcsolódtak az itteni baloldali munkásmozgalomba s 1921 máj. után a CSKP munkájába, valamint októbristákra, akik polgári radikális vagy szocdem nézeteket vallottak, s a csehszlovák rendszerben politikai eszményüket találták meg. Akadtak emigránsok, akik „haza” jöttek, azaz itteni születés, vagy illetőség alapján igényük volt az állampolgárságra (Benjámin Ferenc, Fehér Ferenc, Forbáth Imre, Juhász Árpád, Mácza János). – Emigránsaink érdeme a korszerű kisebbségi újságírás megteremtése. Az államfordulat után ugyanis rengeteg magyar értelmiségi, köztük újságíró is, kényszerűen eltávozott Csehszl.-ból, így a szerveződő politikai és irodalmi sajtóban hiányoztak a hozzáértő emberek. Ezt a hiányt az újságírásban és -szerkesztésben tapasztalt emigránsok hidalták át. A napilapok közül kiemelkedő szerepük volt a Kassai Munkásban (Mácza János, Jász Dezső, Gyetvai János, Hidas Antal, Földes Sándor), a Kassai Naplóban (Barta János, Ignotus, Jarnó József, Juhász Árpád, Simándy Pál), A Reggelben (Antal Sándor, Benjámin Ferenc, Kaczér Illés, Lányi Menyhért), a Magyar Napban (Barta Lajos, Forbáth Imre, Földes Sándor), s még a jobboldali ellenzéki Prágai Magyar Hírlapban is (Bihari Mihály, Erdélyi László, Paál Ferenc, Sándor Imre); az irodalmi és kulturális lapok közül a Tűzben (Gömöri Jenő Tamás), az Új Szóban (Barta Lajos). Az emigránsok legjobbjai az irodalom fejlődésére is nagy hatással voltak: felkészültségükkel, világirodalmi tájékozódásukkal, az új iránti érzékenységükkel korszerű irodalmi közvéleményt teremtettek, s hatékonyan hozzájárultak az új nemzedék kibontakozásához. Az emigráns írók és publicisták közül 1919 és 1938 között számosan tartósan beépültek irodalmi életünkbe. Az emigránsok érdemeit hazai íróink közül többen (főleg Fábry Zoltán és Szalatnai Rezső) nagy elismeréssel méltatták, de Fábry 1927–28-tól szervilizmusuk miatt már kíméletlenül támadta őket, s ugyanezt tette a velük korábban jó kapcsolatokat tartó Balogh Edgár is. A magyar ellenzéki pártok kezdettől fogva végig éles harcban álltak velük, s kultúrreferensük, Sziklay Ferenc „a bontakozó kisebbségi szellem idegen elemének” nevezte őket. A Prágai Magyar Hírlap jeles szerkesztője, Szvatkó Pál többször kiemelte a sajtóra s az irodalomra gyakorolt frissítő hatásukat, de a kisebbségi sérelmek elhanyagolását súlyos bűnüknek tartotta. – Ir. Fábry Zoltán: Írók és irodalom Szlovenszkón (Kassai Napló, 1926. nov. 21.); Balogh Edgár: Emigránsok és újarcú magyarok (A Nap, 1930. ápr. 6.); Szalatnai Rezső: Irodalmi menetrend Szlovenszkón (Magyar Figyelő, 1933/1–2.); Károlyi Mihálynak Az Út szerkesztősége (Az Út, 1931. jún. 15.); Fábry Zoltán: Magyar rapszódia: 1932 (Az Út, 1932/11–12.); Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története. Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 (1938); Szvatkó Pál: A sajtó. A visszatért magyarok (1938).
emléknapok
A Csemadok szervezte központi irodalom-népszerűsítő rendezvények sorában 1959-től meghatározó szerepet játszottak az egyes régiók által vállalt irodalmi és kulturális ~. A legismertebbek és legnépszerűbbek közülük a komáromi Jókai Napok, a kassai Fábry Napok, a szenci Szenczi Molnár Albert Napok, a losonci Kármán József Napok,...megnyit →
A Csemadok szervezte központi irodalom-népszerűsítő rendezvények sorában 1959-től meghatározó szerepet játszottak az egyes régiók által vállalt irodalmi és kulturális ~. A legismertebbek és legnépszerűbbek közülük a komáromi Jókai Napok, a kassai Fábry Napok, a szenci Szenczi Molnár Albert Napok, a losonci Kármán József Napok,...megnyit →
Részletek
A Csemadok szervezte központi irodalom-népszerűsítő rendezvények sorában 1959-től meghatározó szerepet játszottak az egyes régiók által vállalt irodalmi és kulturális ~. A legismertebbek és legnépszerűbbek közülük a komáromi Jókai Napok, a kassai Fábry Napok, a szenci Szenczi Molnár Albert Napok, a losonci Kármán József Napok, a rimaszombati Tompa Mihály Irodalmi és Kulturális Napok, az érsekújvári Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok, a nagykaposi Erdélyi János Emléknapok, a borsi Rákóczi Ferenc Emléknapok és a szepsi Szepsi Csombor Márton Napok. Új keletűek a Bodrogközi Irodalmi és Kulturális Napok, a Galántai és a Lévai járási Kulturális Napok és a Csallóközi Kulturális Napok. A központi jellegű rendezvények (Jókai Napok, Fábry Napok), ill. szemináriumok szervezése a Csemadok KB hatáskörébe tartozik. – A nyelvművelés központi rendezvénye az ugyancsak évente rendezett kassai Kazinczy Nyelvművelő Napok.
Endréd
-> Barsendréd; Endréd (Ondrejovce)
Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i lábánál, a Garam folyó völgyében, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 794, ebből 708 (89,2%) magyar, 82 (10,3%) szlovák; [2011] – 470, ebből 294 (62,6%) szlovák, 126 (26,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 285 (60,6%) szlovák, 136 (28,9%)...megnyit →
Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i lábánál, a Garam folyó völgyében, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 794, ebből 708 (89,2%) magyar, 82 (10,3%) szlovák; [2011] – 470, ebből 294 (62,6%) szlovák, 126 (26,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 285 (60,6%) szlovák, 136 (28,9%)...megnyit →
Részletek
Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i lábánál, a Garam folyó völgyében, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 794, ebből 708 (89,2%) magyar, 82 (10,3%) szlovák; [2011] – 470, ebből 294 (62,6%) szlovák, 126 (26,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 285 (60,6%) szlovák, 136 (28,9%) magyar. V: [2011] – 344 r. k., 14 ref., 14 ev. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni telepítések során szlovák családok települtek. Barokk stílusú r. k. (Szt. András-) temploma 1753-ban emelték 14. sz.-i gótikus alapokon; két kastélya a 19. sz. elején, öt kúriája a 19. sz. első felében klasszicista stílusban épült.
eNRA – Nemzetközi Rovás Alkotóközösség
-> Rovás Polgári Társulás
Képzőművészeti alkotóközösség (Szepsi, Kassa, 1994, polgári társulásként 1999-ben volt bejegyezve). Alapító tagjai Szabó Ottó, Lukács Zsolt, Rácz Noémi. Elsősorban a művészetekre fókuszál, kiemelten a képzőművészetre, az irodalomra, a film- és színművészetre, valamint az intermediális törekvésekre. Szabad alkotótevékenységgel, kiállítások, workshopok és alkotótáborok szervezésével foglalkozik, valamint...megnyit →
Képzőművészeti alkotóközösség (Szepsi, Kassa, 1994, polgári társulásként 1999-ben volt bejegyezve). Alapító tagjai Szabó Ottó, Lukács Zsolt, Rácz Noémi. Elsősorban a művészetekre fókuszál, kiemelten a képzőművészetre, az irodalomra, a film- és színművészetre, valamint az intermediális törekvésekre. Szabad alkotótevékenységgel, kiállítások, workshopok és alkotótáborok szervezésével foglalkozik, valamint...megnyit →
Részletek
Képzőművészeti alkotóközösség (Szepsi, Kassa, 1994, polgári társulásként 1999-ben volt bejegyezve). Alapító tagjai Szabó Ottó, Lukács Zsolt, Rácz Noémi. Elsősorban a művészetekre fókuszál, kiemelten a képzőművészetre, az irodalomra, a film- és színművészetre, valamint az intermediális törekvésekre. Szabad alkotótevékenységgel, kiállítások, workshopok és alkotótáborok szervezésével foglalkozik, valamint a képzőművészet, tárgyalkotó művészet, irodalom területén rendezett előadásokkal és szimpóziumokkal, továbbá webdizájnnal, művészeti logisztikával, újságírással és kiadói tevékenységgel is. Tehetséggondozó programja keretében évente több csoportos és önálló kiállítást, szimpóziumot, workshopot, alkotótábort, továbbképzést és kurzust szervez különböző célcsoportoknak. Eredeti központja Szepsiben volt, ahol sikeresen működtette a Rovás Városi Galériát. 2010-től Kassán a Löffler-villában van a székhelye. – Kiadója a Rovart háromnyelvű művészeti, kulturális és művelődési portálnak (2004), főszerkesztője Kovács Ágnes. – Alkotótáborai folyamatosan mestertáborokká alakultak át, amelyek eNRA – Nemzetközi Rovás Alkotóközösség néven több helyszínen működnek (Erdély, Tihany, Kassa). – Működtetője a széleskörű kapcsolatokkal rendelkező Rovás Szabadakadémiának (Löffler Akadémia), amely a kortárs és klasszikus értékeket képviselő képzőművészet és magyar kultúra képzési központja, Szabadművészeti Esti Iskolával, festészeti, szobrászati és grafikai műhelyekkel, műtermekkel. – Díj: Pro Cultura Hungarica-díj (2010). – Vezető: Szabó Ottó (1994).
A Rovás logója
Ény (Iňa)
Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság ÉK-i részén, a Zsitva bal oldali mellékpatakjának völgyében, Lévától Ny–DNy-ra. L: [1921] – 315, ebből 231 (73,3%) magyar, 70 (22,2%) szlovák; [2011] – 200, ebből 193 (96,5%) szlovák, 7 (3,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 190 (95,0%) szlovák,...megnyit →
Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság ÉK-i részén, a Zsitva bal oldali mellékpatakjának völgyében, Lévától Ny–DNy-ra. L: [1921] – 315, ebből 231 (73,3%) magyar, 70 (22,2%) szlovák; [2011] – 200, ebből 193 (96,5%) szlovák, 7 (3,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 190 (95,0%) szlovák,...megnyit →
Részletek
Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság ÉK-i részén, a Zsitva bal oldali mellékpatakjának völgyében, Lévától Ny–DNy-ra. L: [1921] – 315, ebből 231 (73,3%) magyar, 70 (22,2%) szlovák; [2011] – 200, ebből 193 (96,5%) szlovák, 7 (3,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 190 (95,0%) szlovák, 8 (4,0%) magyar. V: [2011] – 167 r. k., 6 ev., 5 ref. – A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu a 20. sz. első felében magát még nagyrészt magyarnak valló kétnyelvű lakossága a sz. második felére szlovákká vált. R. k. (Szűz Mária, Rózsafüzér Királynője) temploma 1866-ban épült.
Enyicke (Haniska)
Részletek
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence D-i részén, a Hernád jobb parti teraszán, Kassától D-re. L: [1921] – 977, ebből 840 (86,0%) szlovák, 118 (12,1%) magyar; [2011] – 1451, ebből 1304 (89,9%) szlovák, 1 (0,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1296 (89,3%) szlovák, 3 (0,2%) magyar. V: [2011] – 1217 r. k., 25 gör. kat., 7 ref., 6 ev. – A 18. sz.-ban nagyrészt szlovákokkal újranépesített falu kétnyelvű lakossága a 20. sz. közepére szlovákká vált. R. k. (Nepomuki Szt. János-) temploma 1656-ban épült barokk stílusban. A Wesselényi Ferenc nádor által 1658-ban késő reneszánsz stílusban építtetett, 1880–90 között historizáló stílusban átépített kastély a második vh. végén súlyosan megrongálódott, azóta romokban áll.