Lexikonok - Személyiségek
1 2 3 47
1406 találat

A. Nagy László

Részletek

A. Nagy László
A. Nagy László (FI)

(* 1948. aug. 10. Bagyós (Bodiná) Pszichológus, politikus. A somorjai magyar gimnáziumban érettségizett (1966), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK pszichológia–filozófia szakán szerzett oklevelet (1972), ugyanott doktorált (1982). 1967–1970-ben a József Attila Ifjúsági Klub elnöke, 1968-ban a Magyar Ifjúsági Szövetség egyik alapítója. 1972–1989 között előbb a Kultúrakutató Intézet, később a Vezetéstudományi Intézet, majd a Felsőoktatási Kutatóintézet munkatársa. Az 1980-as években részt vett a Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságának munkájában. 1989 nov.-ében egyik alapítója és Tóth Károllyal együtt az első szóvivője a Független Magyar Kezdeményezésnek (FMK). 1991–1998-ban az FMK, majd a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke (1991-től). 1990-ben kooptálták a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői közé, majd 1990 jún.-ától 1992-ig parlamenti képviselő és a Szlovák Nemzeti Tanács alelnöke. 1994–1998-ban az MPP, 1998-tól az Magyar Koalíció Pártja (MKP) parlamenti képviselője, az emberjogi és kisebbségi bizottság elnöke. 2009-ben átlépett az újonnan alakult MostHíd Pártba, 2011–2013-ban kisebbségi kormánybiztos volt. 2023-ban Anton Srholec Szabadság-díjat kapott.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésBogyós [Bodiná] / Pozsony [Bratislava]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID377307
Módosítás dátuma2023. november 20.

Ádám Zita

Részletek

Ádám Zita
Ádám Zita (csa)

(* 1945. jan. 20. Balogfala) Pedagógus, pedagógiai szakíró. A füleki magyar gimnáziumban érettségizett (1962), a nyitrai Pedagógiai Fakultás magyar nyelv és irodalom – szlovák nyelv és irodalom szakán szerzett oklevelet (1969, ugyanott végzett posztgraduális tanulmányokat (1977) és doktorált  (1986). Munkahelyei: Rimaszécs, Ajnácskő, Almágy alapiskolái, illetve Rimaszombatban a Járási Módszertani Központ, később Tanügyi Hivatal, Pozsonyban a Pedagógiai Kutatóintézet (1993–94). A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének alapító tagja (1990), elnöke (1999–2002), alelnöke (2002–2015), 1994-től a szervezetben dolgozik. Elsősorban a nyári egyetemekkel, közoktatási konferenciákkal, tanári emlékkonferenciákkal, tanulmányi versenyekkel, továbbképzési programokkal, hosszabb távú pedagógiai projektek tartalmi fejlesztésével, gyakorlati megvalósításával, a szakmai műhelyekben folyó fejlesztő munkával foglalkozik. Tankönyvíró, pedagógiai szakíró. Szakterülete  a pedagógia részterületei, a módszertan, kiemelten a helyi és regionális értékekre valló nevelés. – Díjak: Ľudovít Štúr Érdemrend második fokozata (2022); Németh László-díj (2020); Ex Libris-díj (2014); Magyar Köztársaság Lovagkeresztje (2011); Czabán Samu Pedagógiai Díj (1998). – Fm. A hely, ahol élünk (munkáltató értékkönyv, társszerző Ferencz Anna, 2010, 2013).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésBalogfala [Blhovce] / Rimaszombat [Rimavská Sobota]
SzerzőTK - Tóth Károly
Rövid URL
ID495249
Módosítás dátuma2023. február 16.

Ág Erzsébet; Bak

Részletek

Ág Erzsébet; Bak
Ág Erzsébet (csa)

(*1930. április 14. Kövecses, † 2017. január Nagymegyer) Karnagy, tankönyvíró. Egy gátőr családjának első gyermekeként született. Az iskolát Kövecsesen (édesapja akkori szolgálati helyén) kezdte, de a polgárit 1945-ben már Komáromban fejezte be. 1952-ben a Pozsonyi Pedagógiai Gimnáziumban szerzett tanítói képesítést. Martoson, majd Pozsonypüspökin, 1963-tól nyugdíjba vonulásáig a Nagymegyeri Alapiskola alsó tagozatán tanított az első és második évfolyamban. Hosszú pályafutása alatt az iskola kicsinyek kórusának vezetőjeként a járási és kerületi versenyeken számos 1. helyezést és aranysávos minősítést ért el. Több sikeres pedagógiai felolvasás szerzője volt, és összeállítot egy zenei tankönyvet is az 1. osztályosok számára. Alapító tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának, énekelt a galántai Kodály Zoltán Daloskörben, a nagymegyeri Bárdos Lajos Vegyeskarban és még számos énekkarban, amelyeket férje – Ág Tibor – hozott létre vagy szervezett újra a Csallóközben, de annak határain túl is. Nyugdíjba vonulása után megszervezte, és amíg egészségi állapota engedte, vezette a Nagymegyeri Nyugdíjasklub Kéknefelejcs Népdalkörét.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésKövecses [Štrkovec] / Nagymegyer [Veľký Meder]
SzerzőHG - Horváth Géza
Rövid URL
ID494867
Módosítás dátuma2019. december 2.

Ág Tibor; Obenau

Részletek

Ág Tibor; Obenau
Ág Tibor (GJ)

(* 1928. ápr. 13. Pozsony, † 2013. aug. 29. Nagymegyer) Népzenegyűjtő, karnagy, szakíró. Szülővárosában érettségizett, bölcsészdiplomát a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett. 1953-tól különféle szlovákiai magyar népművészeti együttesek (Népes, Ifjú Szivek) tagja, vezetője, később a Csemadok népzenei szakelőadója (1967), a Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság titkára (1969), majd nyugdíjba vonulásáig a dunaszerdahelyi Városi Művelődési Ház szakreferense. A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság tiszteletbeli elnöke (1989), a Társaság Népzenei Munkaközösségének vezetője (1993). A szlovákiai magyar kórusmozgalom kiemelkedő alakja, mozgatórugója. A legeredményesebb szlovákiai magyar népzenegyűjtő, több mint 16 000 dallamot gyűjtött. A Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja (2012). Főbb díjai, kitüntetései: A Magyar Köztársaság Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Életfa Díja (1995); a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díja (1997); Pro Probitate – A Helytállásért Díj (1999); Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2001); Ľudovít Štúr díj III. fokozata (2002); Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (2008), Harmónia Életműdíj. – Fm. Édesanyám rózsafája. Palóc népdalok (1974, 1995); Vétessék ki szóló szívem. Szlovákiai magyar balladák (Sima Ferenccel közösen, 1979); Az Aranykert muzsikája. Csallóközi népdalok (1999); Felsütött a nap sugára. Kelet-szlovákiai népdalok (1999); Csináltassunk hírharangot. Nyitra-vidéki népballadák (2001); Népdalkutatók nyomában Szlovákia magyarlakta vidékein (2007); Az árgyélus kismadár. Martos falu népzenei hagyománya (2006); Tiszán innen, Bodrogközben (2009); Csillagoknak teremtője. Mátyusföldi népdalok (2009); Nem szánt-vet az égi madár. Egy gömöri nótafa monográfiája (2010) – Ir. Liszka József (szerk.): „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok.” Tanulmányok a 65 éves Ág Tibor köszöntésére (1993); Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére (1998).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésPozsony [Bratislava] / Nagymegyer [Veľký Meder]
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID370530
Módosítás dátuma2019. augusztus 12.

Ágh Lívia

Részletek

Ágh Lívia
Ágh Lívia a barátaival minden évben jótékonysági koncertet ad Vágsellyén (FI)

(* 1963. okt. 7. Vágsellye) Operaénekes. Vágkirályfán és Vágsellyén végezte az alapiskolát. A pozsonyi Konzervatóriumban érettségizett (1984), majd a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának a tagja (1985). Megnyerte a Prágai Tavasz nemzetközi énekversenyt (1988), és a prágai Nemzeti Színház szólistája lett. Vendégszerepelt Hamburgban, Münchenben, Houstonban, Kölnben, Genfben, Franciaországban. 1991-ben megkapta a Német Kritikusok Nagydíját. A Máltai Lovagrend dámája. A Jaroslav Ježek Konzervatórium tanára és szabad foglalkozású művész. Prágában él.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésVágsellye [Šaľa]
SzerzőTK - Tóth Károly
Rövid URL
ID495246
Módosítás dátuma2019. december 2.

Agócs Béla

Részletek

(*1962, Baraca,  † 2001. ápr. 28/30., Diószeg). Pedagógus. Rimaszombatban érettségizett, majd a nyitrai Pedagógia Főiskolán szerzett alsó tagozatos tanítói és zenetanári oklevelet. Egyik alapítója volt a Ghymes együttesnek. 1988-tól a nádszegi magyar AI tanítója volt. Pedagógusi munkája mellett több énekkarnak is a karnagya volt (Nádszegen, Vásárúton, Pozsonyeperjesen). Neve akkor vált országszerte ismertté, amikor 1996-ban megtagadta, hogy csak egynyelvű (szlovák) bizonyítványt adjon tanulóinak. Ezzel a bátor, de az akkori viszonyok között rendeletet sértő magatartásával szembekerült nemcsak a hatalommal, hanem kollégáival, feletteseivel, és konfliktusba keveredett Nádszeg akkori polgármesterével is. Igaza bizonyítása céljából éhségsztrájkot is folytatott, megvont mozgóbére pótlására lányaival Komáromban az utcán rögtönzött hangversenyt adott. Amikor az 1998-as parlamenti választásokat követően az MKP is a kormánykoalíció tagja lett, követelte ügyének igazságos rendezését, elmaradt mozgóbérének utólagos kifizetését, több pert is indított, de nem járt eredménnyel. Végül a munkafegyelem megsértése miatt elbocsátották állásából. 2001-ben önkezével vetett véget életének. Baracán helyezték örök nyugalomra. Kopjafával jelölt sírjánál évente megemlékezést tartanak.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésBaraca [Barca] / Diószeg [Sládkovičovo]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID519339
Módosítás dátuma2019. december 2.

Agócs Gergely

Részletek

Agócs Gergely
Agócs Gergely (FI)

(* 1969. okt. 27. Érsekújvár) Népzenekutató, népzenei szakíró, népzenész. A budapesti ELTE-en szerzett néprajzból diplomát (1997), ugyanitt összehasonlító folklorisztikából doktorált (2012). Az MTA Zenetudományi Intézetében, ill. a Hagyományok Házában dolgozott. Főleg a hangszeres magyar és közép-európai népzene kutatásával foglalkozik. 1999 márc.-ától 2000 nyaráig a Fonó Budai Zeneház „Utolsó Óra” népzenegyűjtő programjának vezetője volt. Fonó Zenekar tagjaként hivatásos zenész. 2005-ben jelent meg első, Kilencz Ballada c. szólólemeze – Díj: Magyarország Érdemes Művésze díj (2022). – Fm. Agócs Gergely – Gombai Tamás: Kürti bandák. A Vág–Garam köze népzenéje (2004).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésÉrsekújvár [Nové Zámky]
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID370539
Módosítás dátuma2022. március 17.

Agócs Valéria

Részletek

Agócs Valéria
Agócs Valéria (FI)

(* 1946. máj. 8. Fülek, † 2012. aug. 25. Pozsony) Szer­kesz­tő, rádiós újságíró. A füleki gim­ná­zi­umban érettségizett (1963), majd a nyitrai Pe­da­gó­gi­ai Fakultás ma­gyar ta­go­zatán tanult 1967-ig. 1967–1968 között Ipolybalogban az alap­is­ko­la pe­da­gó­gusa. 1969. jan. 1.–1970. dec. 31. között a Szlovák Köztársaság Kor­mány­hi­va­tala Nem­ze­ti­sé­gi Főosztályának munkatársa. 1971. jan. 1.–1972. nov. 14. között az Új Szó szerkesztőségében dolgozik fordítóként. 1972. nov. 15-től 2002-ig a Szlo­vák Rá­dió ma­gyar adásának (később Pátria Rádió) szer­kesz­tője, par­la­men­ti tu­dó­sí­tója. Hír­adó és pub­li­cisz­ti­kai műso­rok (Na­pi kró­ni­ka, Pa­vi­lon, Szom­bat dé­le­lőtt, ké­sőbb Hét­ről hét­re, Vissza­pil­lan­tó) és egyéb adá­sok mű­sor­ve­ze­tő szer­kesz­tő­je, tu­dó­sí­tó­ja, ri­por­te­re. 2003 és 2009 között a Szlovák Frekvenciatanács elnöke. Az 2002-es év legjobb rádiós műsorvezetőinek járó Kristálymikrofon-díjjal tüntették ki.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésFülek [Fiľakovo] / Pozsony [Bratislava]
SzerzőVL - Végh László
Rövid URL
ID494910
Módosítás dátuma2019. december 2.

Agócs Zoltán

Részletek

Agócs Zoltán
Agócs Zoltán előadása a Mindentudás Egyetemen (FI)

(* 1938. ápr. 24. Fülek, † 2018. febr. ) Építészmérnök, egyetemi tanár. A losonci Építőipari Középiskolában érettségizett 1957-ben, a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán szerzett építészmérnöki oklevelet (1962). 1962-től a Szlovák Műszaki Egyetem oktatója (1982: docens, 1990: egyetemi tanár, az Építészmérnöki Kar dékánhelyettese, 1994–2000: tanszékvezető professzor). Kutatási területe a kötélszerkezetek elméleti és szerkezeti kérdései, valamint az acélszerkezetek építészeti alkalmazása. Számos csehszlovákiai és külföldi híd és acélszerkezet tervezésében vett részt. Egyik kezdeményezője volt a Párkányt és Esztergomot összekötő Mária Valéria-híd újjáépítésének. Több tankönyv, ill. mon. szerzője, a Magyar Televízió Mindentudás Egyeteme c. sorozatának első szlovákiai magyar előadója (2005). Több szakmai és tudományos társaság tagja, 1998-tól a temesvári Műszaki Egyetem tiszteletbeli professzora. A legnagyobb elismerést – mérnöktársaival közösen – a legújabb pozsonyi híd, az Apolló-híd szerkezetének megtervezéséért kapta. Főbb kitüntetései: Jedlik Ányos-díj (2000); Ľudovít Štúr díj III. fokozat (2000); Magyar Művészetért Díj (2002); Szent Gorazd Nagy Emlékplakett (2003). – Fm. Torsion of Steel Beams (társszerző: Iványi M., Balázs I., 1990); Diagnostikovanie a rekonštrukcia oceľových konštrukcií (társszerzők: J. Brodniansky, J. Vielan, 2004).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésFülek [Fiľakovo]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID370542
Módosítás dátuma2019. december 2.

Aich Péter

Részletek

Aich Péter
Aich Péter (GJ)

(* 1942. szept. 30. Pozsony) Költő, prózaíró, szerkesztő, tankönyvszerző. Tanári oklevelet szerzett a nagyszombati Pedagógiai Főiskolán (1966). Kezdetben tanított, majd 1972-től különböző szlovák lapok szerkesztője. Költőként az Egyszemű éjszaka c. antológiában (1970) mutatkozott be. A Pozsonyi Casino alapító tagja, választmányi tag. 1998-tól a SZMÍT tagja. – Fm. X. Kálmán viszontagságai (elb., 1998); Honvágy (elb., 2005), Szerelmek (elb., 2005); A harmadik (elb., 2007). Várni (elb., 2014). – Ir. Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésPozsony [Bratislava]
SzerzőVL - Végh László
Rövid URL
ID370554
Módosítás dátuma2019. december 2.

Aith Fülöp

Részletek

(* 1880. ? Nyitra, † 1944. ? Sachsenhausen, koncentrációstábor) Író, lapszerkesztő. A középiskola elvégzése után jogi diplomát szerzett. Kiadója és főszerkesztője volt a Nyitravármegye c. hetilapnak. Főleg művelődéstörténeti értekezéseket írt. – Fm. Babérág és koldusbot (v., 1939); Híres nyitraiak (tan., 1940); A nevető Nyitra (tan., 1940); Nyitra aranykönyve (Dallos Istvánnal és Mártonvölgyi Lászlóval, 1940; Nyitrai fejfák (tan., 1941).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésNyitra [Nitra]
SzerzőTuL - Turczel Lajos
Rövid URL
ID495760
Módosítás dátuma2019. december 2.

Aixinger László

Részletek

(* 1883. aug. 8. Pozsony, † 1944. márc. 22. Pozsony) Jogász, politikus, újságíró. Kolozsvárott szerzett jogi diplomát, majd az államfordulatig a pozsonyi ítélőtábla bírája volt. 1920–1930 között a Híradó c. politikai napilap főszerkesztő-helyettese. 1930-tól az Országos Keresztényszocialista Párt országos főtitkára, 1932-tól pártigazgatója, 1936-tól az Egyesült Magyar Párt országos pártigazgatója. Jelentős szereplője volt a pozsonyi kulturális életnek: a Bartók Béla Dalegylet elnöke, 1925-től a Toldy Kör alelnöke, 1939-től 1944-ig elnöke. – Fm. Pozsony (1938); A Pozsonyi Hajósegylet (1941).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésPozsony [Bratislava]
SzerzőSA - Simon Attila
Rövid URL
ID370557
Módosítás dátuma2019. december 2.

Alabán Ferenc

Részletek

Alabán Ferenc
Alabán Ferenc (LA)

(* 1951. febr. 25. Guszona) Irodalomkritikus, egyetemi tanár. A füleki gimnáziumban érettségizett (1969), a budapesti ELTE BTK-án magyar–szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1974). 1974-től a nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék tanára, 1990–1996 között tanszékvezetője, 1994–1996 között dékánhelyettes is volt. 1998-tól a besztercebányai Bél Mátyás Egyetem Hungarisztikai Tanszékének vezetője, 2006-tól egyetemi tanár. – Fm. Folytatás és változás (tan., 1984); Irodalomközelben (tan., 1992); Két költő nyomában. Cselényi László és Tőzsér Árpád költészetéről. (tan., 1995); Interpretáció és integráció (tan., 2002); Irodalmi értékek és sajátosság (tan., 2003), Az identitás és az irodalmi érték kontextusai (tan., 2009); Az emancipált kontextus (tan., 2010); Hungarológia és önismeret (tan., 2012); Fordítás és nyelvi kultúra (tan., 2014).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésGuszona [Husiná] / Nyitra [Nitra]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID370569
Módosítás dátuma2019. december 2.

Alapy Gáspár

Részletek

(1880, Komárom – 1945. febr. 5. Dachau [Németország]). Várospolitikusként még Trianon előtt kapcsolódott be a komáromi politikai életbe. 1921-ben D-Komáromba költözött, ahol először helyettes, majd 1928-től kinevezett polgármester volt. Polgármesterként nagy szerepe volt a Duna jobb partján található városrész gyors fejlődésében. 1939 nyarán az első bécsi döntés után újraegyesített Komárom polgármesterévé nevezték ki. Mivel az ország német megszállása utáni budapesti kormányzat intézkedéseivel, elsősorban a zsidóság gettósításával és deportálásával nem tudott azonosulni, 1944 nyarán lemondott polgármesteri tisztségéről. A nyilas hatalomátvétel után letartóztatták és Dachauba hurcolták, ahol 1945 febr.-jában elhunyt.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésKomárom [Komárno]
SzerzőSA - Simon Attila
Rövid URL
ID488404
Módosítás dátuma2019. december 2.

Alapy Gyula; Alapi

Részletek

Alapy Gyula; Alapi
Alapy Gyula (FI)

(* 1872. okt. 20. Komárom, † 1936. jan. 20. Komárom) Történész, levéltáros, muzeológus, lapszerkesztő. Középiskolába Komáromban kezdett járni, Esztergomban érettségizett, majd Budapesten végzett jogot és bölcsészetet. Tanulmányai elvégzése után Budapesten a Földművelési Minisztérium tisztviselője, majd 1898-tól Komáromban a városnál, ill. a megyénél töltött be különféle tisztségeket; 1903-tól nyugdíjazásáig (1921) a megye levéltárosa. Közben a Múzeum Egyesület titkára (1904–1911), a Jókai Egyesület főtitkára (1912–1931), a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület főtitkára, a Jókai Egyesület múzeumának az igazgatója (1913–1936). Néprajztudomány területén is hasznosítható levéltári kutatásokat végzett, levéltári forrásokat tett közzé, régészeti feltárásokban vett részt. A Nemzeti Kultúra szerkesztője (1933–1935). – Fm. Bűbájosok és boszorkányok Komárom vármegyében (1914); A szülőföld Jókai regényeiben (1925); A csallóközi halászat története (1933, 1994). – Ir. Balogh Edgár: Hét próba. (visszaemlékezés, 1965); Csanda Sándor: Első nemzedék. (tan., 1968); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésKomárom [Komárno]
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID370581
Módosítás dátuma2019. december 2.

Albert Sándor

Részletek

Albert Sándor
Albert Sándor (FI)

(* 1943. máj. 24. Nagykapos) Egyetemi tanár, politikus. A kassai magyar tanítási nyelvű ipariskolában érettségizett (1961), a kassai Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet (1966). 1966–1990-ben a kassai magyar tanítási nyelvű ipariskola tanára. 1990–2004-ben a kassai Műszaki Egyetem tanszékvezető docense, 2002–2006-ban a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának képviselője (MKP). A komáromi Selye János Egyetem rektora (2004–2008). A Nyugat-magyarországi Egyetem díszdoktora (2008). Kutatóként fő szakterülete a gépészettan oktatásának módszertana. Pedagógiai szakcikkek, tankönyvek, módszertani könyvek szerzője, fordítója. – Főbb díjak: Szlovák Kormány Ezüstérme (2002); Magyar Köztársaság Országgyűlésének Emlékérme (2007); Magyar Köztársaság Elnökének Emlékérme (2008); Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2013); Pro Probitate – Helytállásért díj (2015); Jedlik Ányos-díj (2021). – Fm. Zbierka príkladov zo stavby a prevádzky strojov (tankönyv, 1974); Konštrukčné cvičenia pre 2. roč. SPSŠ (tankönyv, 1982).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésNagykapos [Veľké Kapušany] / Komárom [Komárno]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID370587
Módosítás dátuma2021. szeptember 22.

Áldori Károly

Részletek

(* 1896. ?. Dunaszerdahely, † 1923. ápr. 15. Kassa) Újságíró, publicista, kritikus. Az 1918–19-es mo.-i forradalmak emigránsa volt, főleg a Tűzben és a Kassai Naplóban publikált, s keresztény-nemzeti szellemiségű ellenfeleivel heves vitákat folytatott. Irodalmi és színikritikákat írt, elbeszéléseket, folytatásos regényt s filmnovellát is publikált. – Ir. Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918–1938 (1974).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésDunaszerdahely [Dunajská Streda] / Kassa [Košice]
SzerzőTuL - Turczel Lajos
Rövid URL
ID495560
Módosítás dátuma2019. december 2.

Álló Gyula

Részletek

Álló Gyula
Álló Gyula (KKK)

(* 1901. ápr. 4. Csentőfa, † 1984. szept. 3. Kritzendorf, [Ausztria]) Festő, restaurátor. Fiatalon kovácsként és gépészként dolgozott. Gustáv Mallý pozsonyi festőiskolájában, ill. a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult. 1931-ben tanulmányúton járt Németországban, Hollandiában, Franciaországban és Svájcban. Hazatérve Szunyogdin telepedett le. 1939–1945 között Pozsonyban festőiskolát létesített. A második vh. után elismert restaurátor volt. 1960-ban kivándorlási engedéllyel Ausztriába, Kritzendorfba költözött, ahol folytatta restaurátori tevékenységét, s részt vett az alsó-ausztriai képzőművészeti életben. – Fm. Restaurátori munkássága: Bogoszló, Maulpertsch-freskók az Erdődy kastélyban (1954–1955, Staudt Mihállyal); Kassa: a színház mennyezeti festményei; Zselíz: a katolikus templom középkori freskói, a pozsonyi Klarissza-templom falfestményei. – Ir. Fogarassy László: Álló Gyula, ISZ. 1975/8.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésCsentőfa [Čentovo] / Szunyogdi [Komárov]
SzerzőKKK - Kubička Kucsera Klára
Rövid URL
ID370608
Módosítás dátuma2019. december 2.

Almási Róbert

Részletek

Almási Róbert
ALMASI ROBERT (fot. Somogyi)

(* 1948. jan. 28. Mórockarcsa, † 2018. máj. 20.) Festő, grafikus. 1967-ben a brünni Iparművészeti Középiskola grafikai szakán végzett. 1968–1974-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola festészeti szakán tanult, majd Dunaszerdahelyen működött. A nyárasdi képzőművészeti alkotótáborok kezdeményezője. Főleg falfestészettel, táblafestészettel és grafikával foglalkozik.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésMórockarcsa [Moravské Kračany]
SzerzőKKK - Kubička Kucsera Klára
Rövid URL
ID370620
Módosítás dátuma2019. december 2.

Ambrus Ferenc

Részletek

(* 1959. jún. 16. Rozsnyó) Helytörténeti kutató, kultúraszervező. Rozsnyón érettségizett, a nyitrai Pedagógiai Fakultáson tanári képesítést szerzett (1982). Jólészen és Dernőn tanított, egy ideig az Új Szó vidéki munkatársa, majd a Csemadok járási titkára volt. Egyik alapítója és vezetője az 1993-ban alakult Pákh Albert Társaságnak, szervezője a rozsnyói Czabán Samu Napoknak, alelnöke a Gömöri-Kishonti Múzeumegyesületnek. Írásai a Gömöri Hajnalban, az Új Szóban, a Nőben és a Honismeretben jelentek meg. Szerkesztője a Csemadok JB és a Pákh Albert Társaság által kiadott honismereti füzeteknek (Lice és Lekenye községek története, a Pákh Albert Társaság évkönyve, Petőfi Sándor és Vass László emlékezete rozsnyói emléktáblájuk felavatása alkalmából). A 80-as évek végén a Rozsnyói járás magyar községeiről sorozatot írt a Gömöri Hajnalba; a Csemadok ezt füzet formában is megjelentette. 1996-ban gazdag hagyományanyagot tartalmazó kiadványt állított össze Rozsnyói Kalendárium címmel. Szerkesztője volt a Rozsnyói Futár (1996–2001) c. havilapnak. Komoly érdemei vannak Arany A. László hagyatékának és a rozsnyói, illetve Rozsnyó környéki kulturális értékek megmentésében.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésRozsnyó [Rožňava]
SzerzőTuL - Turczel Lajos
Rövid URL
ID495562
Módosítás dátuma2019. december 2.

Ambrus Tünde

Részletek

(* 1984. júl. 22. Rozsnyó) gyógyszerész, gyógyszerészettörténész. Középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a rozsnyói gimnáziumban érettségizett 2002-ben. 2002–2007-ben a Brünni Állatorvosi és Gyógyszerészettudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának hallgatója volt, 2007-ben szerzett gyógyszerész oklevelet. Egyetemi évei alatt 2004–2006 között a brünni Kazinczy Ferenc Diákklub elnöke volt. 2007-ben egy évig Rozsnyón a Nona gyógyszertárban volt gyógyszerész. 2008-tól a Brünni Állatorvos- és Gyógyszertudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Kara Alkalmazott Gyógyszerészeti Intézetének adjunktusa. 2007–2009-ben ugyanitt doktori tanulmányokat folytatott társadalomgyógyszerészet szakterületen és 2009-ben gyógyszerészdoktorrá avatták, valamint megszerezte a PhD. fokozatot. 2010-től a pozsonyi Comenius Egyetem Gyógyszerésztudományi Kara Gyógyszerügyi Szervezési és Vezetési Tanszékének óraadó oktatója. Kutatási területe az egyházi alapítású régi gyógyszertárak és a gyógyszerészképzés története. Különböző tudományos konferenciák rendszeres előadója. Több szakmai és tudományos társaság – Cseh Gyógyszerésztudományi Társaság, Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság, Magyar Gyógyszerésztörténeti Társaság, Cseh Tudományés Technikatörténeti Társaság, az MTA Külső Köztestülete, Szlovák Gyógyszerésztudományi Társaság – tagja vagy elnökségi tagja. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógyszerésztörténeti Szakosztályának elnöke (2013-tól). Rendszeresen tart ismeretterjesztő előadásokat is, 2006–2008-ban a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége brünni szervezetének szervezőtitkára volt, 2008-tól vezetőségi tag. Tanulmányai cseh (Česká a slovenská farmacie, Praktické lékárenství, Časopisčeských lékárníků) szlovák (Lekárnické listy, Farmaceutický obzor) és magyarországi (Gyógyszerészet) szakfolyóiratokban, konferenciakötetekben jelennek meg. – Fm. Vybrané aspekty lekárenskej starostlivosti (2012); 60 rokov Farmaceutickej fakulty Univerzity Komenského v Bratislave (2012); Provoz lékáren: Odborná a hospodářská informatika (egyetemi jegyzet) (2012).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésRozsnyó [Rožňava]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID494362
Módosítás dátuma2019. december 2.

András Károly

Részletek

(* 1917. aug. 20. Felsőlászlófalva, † 2004. júl. 9. München, [Németország]) Újságíró, lapszerkesztő, politológus. Kassán érettségizett, 1938–1941 között Prágában és Budapesten magyar–francia–szlavisztikai egyetemi tanulmányokat folytatott. Az Új Élet c. hetilap vezető szerkesztője volt (1939–1944). 1945-ben emigrált. 1951- ig Ausztriában, 1951–1956 között az USA-ban élt, 1957-ben Münchenben telepedett le. 1951-től a Szabad Európa Rádió magyar szerkesztőségének munkatársa. Főleg a szlovákiai magyar kisebbség kérdéseivel és Eduard Beneš politikájával foglalkozott.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésFelsőlászlófalva [Vyšné Ladičkovce]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID370740
Módosítás dátuma2019. december 2.

Andrásy Tibor

Részletek

(* 1932. máj. 29. Tornalja, † 2023. okt. [25.] . Grafikus, festő. 1953-ben érettségizett a pozsonyi Iparművészeti Középiskolában; 1953–1959-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafikai és könyvillusztrátori szakán tanult. 1970 óta Somorján él. 1959-ben a lipcsei nemzetközi könyvkiállításon aranyérmet nyert. 2023-ban megkapta a Dunaszerdahely Város Polgármesteri Díját.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésTornalja [Tornaľa] / Somorja [Šamorín]
SzerzőKKK - Kubička Kucsera Klára
Rövid URL
ID370743
Módosítás dátuma2023. október 26.

Andreánszky István

Részletek

(* 1911. jún. 17. Mezőlaborc, † 1989. okt. 12. Brüsszel) Újságíró, lapszerkesztő. Sárospatakon érettségizett, s már diákként verseket közölt Kassák Lajos Munka c. folyóiratában. Kommunista szervezkedés vádjával kétszer is letartóztatták, emiatt 1934 szeptemberében Csehszlovákiába emigrált. Írásai a Magyar Újságban és a Csehszlovákiai Népszavában jelentek meg. A második világháború idején Budapesten újságíró; 1945 után fontos politikai tisztségeket viselt. 1948-ban Belgiumba emigrált.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
FejezetSzemélyiségek
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID370746
Módosítás dátuma2015. május 5.

Angermayer Károly

Részletek

(* 1877. márc. 9. Pozsony, † 1938. máj. 18. Pozsony) Lapkiadó, szerkesztő, nyomdatulajdonos. Egyetemi tanulmányait Pozsonyban és Lipcsében végezte. 1918–1938 között pozsonyi lapok főszerkesztője, ill. kiadója (Magyar Újság, Képes Világ, Pressburger Zeitung stb.), elnöke a Szlovenszkói és Podkarpatszkáruszi Nyomdatulajdonosok Grémiumai Országos Szövetségének.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésPozsony [Bratislava]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID370749
Módosítás dátuma2019. december 3.

Angyal Béla

Részletek

Angyal Béla
Angyal Béla (FI)

(* 1958. máj. 22. Gúta) Néprajzi gyűjtő, hely- és politikatörténeti szakíró. A komáromi magyar tanítási nyelvű gimnáziumban érettségizett (1977), majd a prágai Cseh Műszaki Egyetemen szerzett villamosmérnöki oklevelet. Képesítésének megfelelően először több gútai és komáromi vállalatnál is dolgozott, majd különféle társadalmi-politikai posztokat töltött be (Gúta alpolgármestere 1994–1998; a Kormányhivatal Kisebbségi Osztályának vezetője 1999–2000; a Szlovák Mezőgazdasági Minisztérium hivatalvezetője 2002–2005; a Közbeszerzési Hivatal vezetője 2005–2010). Írásai hazai és magyarországi szaklapokban, évkönyvekben jelennek meg. – Fm. Gúta és környéke 1848–1849-ben (1997); Gúta 1945–1949 (1997); Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918–1938 (2002); Dokumentumok az Országos Keresztényszocialista Párt történetéhez 1919–1936 (2004); Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza (2012).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésGúta [Kolárovo]
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID370752
Módosítás dátuma2019. december 3.

Angyal Géza

Részletek

Angyal Géza
Angyal Géza (Önarckép)

(* 1888. dec. 24. Körmöcbánya, † 1956. nov. 23. Körmöcbánya) Festő, grafikus. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult 1906–1911 között, majd 1914–1919 között Besztercebányán tanított. Ezután élete végéig Körmöcbányán élt. Alapító tagja a besztercebányai Szlovenszkói Képzőművészek Egyesületének, tagja a Kunstvereinnek, a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, a kassai Kazinczy Társaságnak, a párizsi Société Nationale des Beaux Arts társaságnak. Több nyugat-európai országban járt tanulmányúton. – Ir. Ferdinandy Alina: Angyal (mon., 1950); Kubičková K.: Gejza Angyal 1888–1956 (katalógus, tan., 1973).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésKörmöcbánya [Kremnica]
SzerzőKKK - Kubička Kucsera Klára
Rövid URL
ID370755
Módosítás dátuma2019. december 3.

Angyalossy Ernő

Részletek

(* 1893. aug. 1. Beregszász [Ukrajna] – † 1985. júl. 17. Ipolyság) Tüdőgyógyász, az újtátrafüredi Palace Szanatórium vezetője. A budapesti egyetem orvosi karán 1916-ban szerzett doktori oklevelet. Egy ideig a Korányi Klinikán, majd az Erzsébet Királynő Szanatóriumban dolgozott Budapesten. Ekkoriban ismerkedett meg első feleségével, id. Szontagh Miklós mostohalányával és Újtátrafüreden telepedett le, ahol az akkoriban felépült Palace Szanatórium főorvosává nevezték ki. Az 1920-as években páciensei közé tartozott a kiváló költő, Tóth Árpád is, aki súlyos tüdőbaját kezeltette a Magas-Tátrában és több alkalommal is írt az itt eltöltött időről, valamint kezelőorvosáról is. Angyalossyt az 1930-as évek derekán meghívták Olaszországba, ahol Rómában újabb doktorátust szerzett, Milánóban pedig olasz nyelvből államvizsgát tett. 1940-ig a meráni Hungaria Szanatórium igazgatója volt, majd visszatért Mo.-ra és az érsekújvári tüdőgyógyintézet vezetője lett. A II. vh. vége felé, 1945 elején egy katonakórházba került, amelyet egy vonatszerelvénnyel Németország felé küldtek, de csak Prágáig jutottak. A cseh főváros közelében, Běchovicén rendezték be a kórházat, amely a II. vh. befejeződését követően is működött még egy ideig. Elmondása szerint a helyiek marasztalták, ő azonban a hazatérés mellett döntött. Mivel állampolgárságát elveszítette, csak az 1950-es évek elején kapott végzettségének megfelelő munkát Ipolyszakálloson, ahol 1976-ig körorvosként tevékenykedett. Ezután Ipolyságra költözött és itt hunyt el 92 éves korában.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésIpolyság [Šahy]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID494363
Módosítás dátuma2019. december 3.

Angyel Miklós

Részletek

(* 1925. okt. 28. Nyitra † 2007. jún. 7. Udvard) Néprajzi, helytörténeti író. Érsekújváron érettségizett (1944), majd vasutas lett (1944–1945). Később a Fűszerpaprika Szövetkezet, ennek államosítása után az érsekújvári konzervgyár tisztviselője, ill. igazgatója. 1963-ban diplomát szerzett a prágai Vegyipari Egyetemen. 1986-tól nyugdíjas. Lakóhelye, Udvard község múltjával és néprajzával ezt követően kezdett foglalkozni. Fm: Udvard múltja és jelene (1993); Udvard nevezetességei (1994).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
FejezetSzemélyiségek
TelepülésNyitra [Nitra] / Udvard [Dvory nad Žitavou]
SzerzőLJ - Liszka József
Rövid URL
ID370758
Módosítás dátuma2019. december 3.

Antal Sándor

Részletek

Antal Sándor
Antal Sándor (FI)

(* 1882. nov. 28. Nagyvárad, † 1944. koncentrációs tábor) Költő, író, szerkesztő, műfordító, publicista, szerkesztő, képzőművészeti szak- és tankönyvíró, szobrász. Jogi és filozófiai tanulmányokat folytatott Budapesten 1902–1903 között, majd szobrászatot is tanult. 1904-től a Nagyváradi Napló szerkesztője volt, majd 1908 és 1913 között Németországban és Skandináviában élt.  1913-tól ismét Nagyváradra kerül, sajtó alá rendezte és előszóval látta el a A Holnap című irodalmi antológia első kötetét 1908-ban. 1917-ben a Váradi Hét szerkesztője volt, 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Újság munkatársa. A tanácshatalom bukása után Pozsonyba menekült. 1920-tól a Bécsi Magyar Újság pozsonyi szerkesztője, 1921-től a Nemzeti Kisebbségek főszerkesztője. Munkatársa A Reggelnek, A Napnak. 1923-tól 1938-ig a pozsonyi Népújság főszerkesztője lett. 1942-ben írás jelent meg róla egy német nyelvű helyi lapban, és ezután a németek a családjával együtt elhurcolták. Sokat fordított svédből, például Selma Lagerlöf regényeit és August Strindberg több munkáját. Írásai a második világháború előtt budapesti lapokban (Népszava, Szocializmus, Világ) jelentek meg, s ezekben elsősorban a szocialista szellemiségű irodalommal foglalkozott. – Fm. Mozaik (elb., 1904); Akik ma élnek (v., 1905); A trondhejmi herceg kíséretében (r., 1913); Jorru története (elb., 1913); A mester (színmű, 1914); A magyar zsidóság jövendője (esszé, 1917); A csudálatos szemű katona (elb., 1917); Garabonciás ének (v., 1924); A mai rajztanítás tanmenete (tankönyv,  1928); Betűstílus (tankönyv, 1930). – Ir. Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968, 1982); Fónod Zoltán: Üzenet (mon., 1993, 2002); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 19181995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 19182004. (2004).

 

.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Személyiségek
TelepülésPozsony [Bratislava]
SzerzőLT - Lacza Tihamér
Rövid URL
ID370761
Módosítás dátuma2019. december 3.

1 2 3 47
1406 találat