Dudich Sándor
(* 1906. máj. 28. Kéménd, † 1976. febr. 11. Zselíz) Néptanító, amatőr régész. 1926-ban a kassai Felső Gépipari Iskolában érettségizett. 1932-ben a pozsonyi Tanítóképzőben szerzett oklevelet. 1926–1930-ban Farnadon, 1930–1945-ben Kéménden, 1947–1950 Poľný Kesovban (Mezőkeszi), 1950–1976-ben Zselízen tanított. A Zselíz környéki táj régészeti emlékeinek népszerűsítője. 1958-ban a Példás...megnyit →
(* 1906. máj. 28. Kéménd, † 1976. febr. 11. Zselíz) Néptanító, amatőr régész. 1926-ban a kassai Felső Gépipari Iskolában érettségizett. 1932-ben a pozsonyi Tanítóképzőben szerzett oklevelet. 1926–1930-ban Farnadon, 1930–1945-ben Kéménden, 1947–1950 Poľný Kesovban (Mezőkeszi), 1950–1976-ben Zselízen tanított. A Zselíz környéki táj régészeti emlékeinek népszerűsítője. 1958-ban a Példás...megnyit →
Részletek
(* 1906. máj. 28. Kéménd, † 1976. febr. 11. Zselíz) Néptanító, amatőr régész. 1926-ban a kassai Felső Gépipari Iskolában érettségizett. 1932-ben a pozsonyi Tanítóképzőben szerzett oklevelet. 1926–1930-ban Farnadon, 1930–1945-ben Kéménden, 1947–1950 Poľný Kesovban (Mezőkeszi), 1950–1976-ben Zselízen tanított. A Zselíz környéki táj régészeti emlékeinek népszerűsítője. 1958-ban a Példás tanító kitüntetéssel jutalmazták.
Dudich Sándor László
(* 1942. okt. 15. Kéménd) Biológus, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetemen 1964-ben biológusi oklevelet szerzett, 1975-ben doktorált állatökológiából (kőbányák madártársulásai), 1993-tól kandidátus, 1996-től egyetemi docens, 2002-től egyetemi tanár). 1964–1973 között a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán állattant adott elő, közben ugyanott 1969–1972-ben a Pedagógiai Főiskolán...megnyit →
(* 1942. okt. 15. Kéménd) Biológus, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetemen 1964-ben biológusi oklevelet szerzett, 1975-ben doktorált állatökológiából (kőbányák madártársulásai), 1993-tól kandidátus, 1996-től egyetemi docens, 2002-től egyetemi tanár). 1964–1973 között a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán állattant adott elő, közben ugyanott 1969–1972-ben a Pedagógiai Főiskolán...megnyit →
Részletek
(* 1942. okt. 15. Kéménd) Biológus, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetemen 1964-ben biológusi oklevelet szerzett, 1975-ben doktorált állatökológiából (kőbányák madártársulásai), 1993-tól kandidátus, 1996-től egyetemi docens, 2002-től egyetemi tanár). 1964–1973 között a nyitrai Mezőgazdasági Főiskolán állattant adott elő, közben ugyanott 1969–1972-ben a Pedagógiai Főiskolán az általános biológia oktatója volt. 1973–1985-ben az SZTA Kísérleti Biológiai Intézetének, 1985–1992-ben a SZTA zólyomi Erdőökológiai Intézetének a munkatársa. 1993-tól a Zólyomi Műszaki Egyetem Selmecbányai Ökológiai Karának oktatója. Tudományos munkássága során antropogén biotópok madárközösségeivel, az Északi-Kárpátok és a Pannon-medence kisemlős–ektoparazita társulások vizsgálatával, apró emlősök külső élősködőinek chorológiai, ill. bionómiai kutatásával foglalkozott. Öt szakmonográfia szerzője, ill. társszerzője. Eddig 256 szakdolgozatot publikált az állattan és az ökológia tárgyköréből (ebből többet Stollmann Andrással közösen).
Dudince
-> Gyűgy (Dudince)
Város a Korponai járásban, az Ipolymenti-hátság ÉK-i részén, a Selmec-patak völgyében, Ipolyságtól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 161, ebből 142 (88,2%) szlovák, 16 (9,9%) magyar; [1930] 190, ebből 120 (63,2%) szlovák, 57 (30,0%) magyar; [2011] – 1475, ebből 1314 (89,1%) szlovák, 42 (2,8%) magyar nemzetiségű....megnyit →
Város a Korponai járásban, az Ipolymenti-hátság ÉK-i részén, a Selmec-patak völgyében, Ipolyságtól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 161, ebből 142 (88,2%) szlovák, 16 (9,9%) magyar; [1930] 190, ebből 120 (63,2%) szlovák, 57 (30,0%) magyar; [2011] – 1475, ebből 1314 (89,1%) szlovák, 42 (2,8%) magyar nemzetiségű....megnyit →
Részletek
Gyűgy (GJ)
Város a Korponai járásban, az Ipolymenti-hátság ÉK-i részén, a Selmec-patak völgyében, Ipolyságtól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 161, ebből 142 (88,2%) szlovák, 16 (9,9%) magyar; [1930] 190, ebből 120 (63,2%) szlovák, 57 (30,0%) magyar; [2011] – 1475, ebből 1314 (89,1%) szlovák, 42 (2,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1304 (88,4%) szlovák, 53 (3,6%) magyar. V: [2011] – 787 r. k., 394 ev., 4 gör. kat., 1 ref. – Késő klasszicista stílusú nemesi kúriája 1867-ben, r. k. (Szűz Mária-) temploma 1994-ben, ev. temploma 1996-ban épült. Jelentős gyógyászati központ. Ásvány- és termálvízforrásainak gyógyvizét már évszázadok óta ismerték, első medencéje azonban csak a 20. sz. elején épült, korszerű gyógyfürdővé pedig az 1960-as évektől kezdődően építették ki, városi rangot 1989-ben kapott. 30 °C-os szénsavas, kénes, alkalikus vizét reuma és ízületi gyulladások, szívbetegségek és magas vérnyomás kezelésére használják. A gyógyforrások környékén a lengyeli kultúrkörbe tartozó neolitikus és a tiszapolgári kultúrkörbe tartozó rézkori telepnyomokat és sírokat tártak fel. 1960-ban közigazgatásilag ~höz csatolták Merét.
Dúdor István
(* 1949. nov. 11. Deresk, † 1987. jún. 23. Tornalja) Festő. A prágai Képzőművészeti Akadémián 1979-ben. Olajfestményei, toll- és ecsetrajzai, akvarelljei, monotípiái egyaránt ismertek. Vál. e. k: 1978-tól gyakran állított ki Dunaszerdahelyen, Rimaszombatban, Komáromban; továbbá: 1989: Losonc, Dunaszerdahely, Rimaszombat; 1990: Budapest, Rozsnyó, Putnok, állandó tárlata Rimaszombatban;...megnyit →
(* 1949. nov. 11. Deresk, † 1987. jún. 23. Tornalja) Festő. A prágai Képzőművészeti Akadémián 1979-ben. Olajfestményei, toll- és ecsetrajzai, akvarelljei, monotípiái egyaránt ismertek. Vál. e. k: 1978-tól gyakran állított ki Dunaszerdahelyen, Rimaszombatban, Komáromban; továbbá: 1989: Losonc, Dunaszerdahely, Rimaszombat; 1990: Budapest, Rozsnyó, Putnok, állandó tárlata Rimaszombatban;...megnyit →
Részletek
(* 1949. nov. 11. Deresk, † 1987. jún. 23. Tornalja) Festő. A prágai Képzőművészeti Akadémián 1979-ben. Olajfestményei, toll- és ecsetrajzai, akvarelljei, monotípiái egyaránt ismertek. Vál. e. k: 1978-tól gyakran állított ki Dunaszerdahelyen, Rimaszombatban, Komáromban; továbbá: 1989: Losonc, Dunaszerdahely, Rimaszombat; 1990: Budapest, Rozsnyó, Putnok, állandó tárlata Rimaszombatban; 1991: Prága; 1997: Dunaszerdahely; 1998: Komárom, Rimaszombat, Rozsnyó; 1999: Prága. Fm: Kettős arc a világ (1998); Gyémánthegyen (1999).
Dudvág (Dudváh)
Részletek
Szilád (Siladice) község mellett a Dubová patak jobboldali leágazása. Teljes hossza kb. 97 km, vízgyűjtó területe kb. 1500 km². A Vággal párhuzamosan délnek folyik, Vízkelet községnél egyesül a Fekete-vízzel, ahol Dk-nek fordul. Nyárasdtól keletre ömlik a Kis-Dunába. Vízgazdálkodás szempontjából jelentős.
Duka Zólyomi Aglája; Szerényi
(* 1912. nov. 18. Miskolc, † 2004. jan. 10. Pozsony) Zongoratanárnő. Az elemit és a középiskolát Miskolcon, Nagymaroson és Ungvárott, majd a Zene- és Drámaművészeti Akadémia zongoraszakát Emanuela Kajetánová és Frico Kafendánál Pozsonyban végezte el (1938). 1945 előtt zongorát, zenei nevelést tanított, kórust vezetett,...megnyit →
(* 1912. nov. 18. Miskolc, † 2004. jan. 10. Pozsony) Zongoratanárnő. Az elemit és a középiskolát Miskolcon, Nagymaroson és Ungvárott, majd a Zene- és Drámaművészeti Akadémia zongoraszakát Emanuela Kajetánová és Frico Kafendánál Pozsonyban végezte el (1938). 1945 előtt zongorát, zenei nevelést tanított, kórust vezetett,...megnyit →
Részletek
Duka Zólyomi Aglája (csa)
(* 1912. nov. 18. Miskolc, † 2004. jan. 10. Pozsony) Zongoratanárnő. Az elemit és a középiskolát Miskolcon, Nagymaroson és Ungvárott, majd a Zene- és Drámaművészeti Akadémia zongoraszakát Emanuela Kajetánová és Frico Kafendánál Pozsonyban végezte el (1938). 1945 előtt zongorát, zenei nevelést tanított, kórust vezetett, a pozsonyi rádió magyar adásában szerepelt zongoraművészként (1939−1941). Taksonyfalván kántor (1947−1955), zongoratanár a pozsonyi I. zeneiskolában (1948−1956), a Felsőbb Zenepedagógiai Iskola zongoratanára (1956−1958), a Konzervatórium zongora- és zongoraduó-tanára (1958−1980). Több amatőr kórust vezetett. − Ir. Československý slovník osob a institucí (1965).
Duka Zólyomi Árpád
(* 1941. máj. 8. Pozsony, † 2013. júl. 26. Pozsony) Atomfizikus, művelődésszervező, politikus. A galántai magyar gimnáziumban érettségizett (1958), majd – miután politikai okok miatt nem folytathatta tanulmányait – segédmunkás volt Pozsonyban. Később, 1968-ban atomfizikusi oklevelet szerzett a prágai Cseh Műegyetem Magfizikai Karán. 1968–1976...megnyit →
(* 1941. máj. 8. Pozsony, † 2013. júl. 26. Pozsony) Atomfizikus, művelődésszervező, politikus. A galántai magyar gimnáziumban érettségizett (1958), majd – miután politikai okok miatt nem folytathatta tanulmányait – segédmunkás volt Pozsonyban. Később, 1968-ban atomfizikusi oklevelet szerzett a prágai Cseh Műegyetem Magfizikai Karán. 1968–1976...megnyit →
Részletek
Duka Zólyomi Árpád (FI)
(* 1941. máj. 8. Pozsony, † 2013. júl. 26. Pozsony) Atomfizikus, művelődésszervező, politikus. A galántai magyar gimnáziumban érettségizett (1958), majd – miután politikai okok miatt nem folytathatta tanulmányait – segédmunkás volt Pozsonyban. Később, 1968-ban atomfizikusi oklevelet szerzett a prágai Cseh Műegyetem Magfizikai Karán. 1968–1976 között a pozsonyi Comenius Egyetem Matematika–Fizika Kara Magfizikai Tanszékének oktatója, 1976–1989-ben a dubnai (Szovjetunió) Egyesített Atommagkutató Intézet Neutronfizikai Laboratóriumának tudományos munkatársa, 1989-től ismét a Comenius Egyetem oktatója volt. 1965–1968 között mint a prágai Ady Endre Diákkör elnöke, 1968–1976-ban pedig a Csemadok Pozsony-Óvárosi Alapszervezetének és Pozsonyi Városi Bizottságának elnökeként fejtett ki aktív művelődésszervezői tevékenységet. Közel száz tudományos dolgozata jelent meg a neutronfizika, a gyenge radioaktivitás és a maghasadás köréből. 1990-ben az Együttélés Politikai Mozgalom egyik alapítója, 1991–1998-ban általános alelnöke, 1992–1998-ban parlamenti képviselője. 1998–2005-ben az MKP alelnöke és parlamenti képviselője, 2004–2009 között az Európai Parlament képviselője.
Duka Zólyomi Emese
(* 1944. aug. 15. Pozsony, † 2017. dec. 04.) Muzikológus, könyvtáros. Pozsonyban érettségizett 1961-ben, 1969-ben elvégezte a konzervatórium fuvola szakát, majd 1979-ben oklevelet szerzett a pozsonyi Comenius Egyetem zenetudományi szakán, 1981-ben doktorált. 1969–2004-ben a pozsonyi Egyetemi Könyvtár zenei kabinetjének vezetője; 1990–1997-ben a nyitrai Konstantin...megnyit →
(* 1944. aug. 15. Pozsony, † 2017. dec. 04.) Muzikológus, könyvtáros. Pozsonyban érettségizett 1961-ben, 1969-ben elvégezte a konzervatórium fuvola szakát, majd 1979-ben oklevelet szerzett a pozsonyi Comenius Egyetem zenetudományi szakán, 1981-ben doktorált. 1969–2004-ben a pozsonyi Egyetemi Könyvtár zenei kabinetjének vezetője; 1990–1997-ben a nyitrai Konstantin...megnyit →
Részletek
Duka Zólyomi Emese (SZM)
(* 1944. aug. 15. Pozsony, † 2017. dec. 04.) Muzikológus, könyvtáros. Pozsonyban érettségizett 1961-ben, 1969-ben elvégezte a konzervatórium fuvola szakát, majd 1979-ben oklevelet szerzett a pozsonyi Comenius Egyetem zenetudományi szakán, 1981-ben doktorált. 1969–2004-ben a pozsonyi Egyetemi Könyvtár zenei kabinetjének vezetője; 1990–1997-ben a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója volt. A Szlovák Könyvtárosok Egyesülete zenei munkacsoportjának elnöke (1986−2004), a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának elnöke (1990−2010). A Kadosa Pál Zongoraverseny és a Bartók Béla Zenei Találkozó egyik alapítója, állandó szervezője, a Csengő Énekszó Gyermek- és Ifjúsági Kórusok Országos Találkozójának egyik főszervezője (1993−2011). Több amatőr kórus alapítója, vezetője. Különböző konferenciák, szemináriumok előadója, tanulmányok szerzője. Kutatási témái a hangszerkészítés, a zenei művek könyvtári gyűjtése, a szlovákiai magyar zenei élet. Szakcikkei szlovákiai magyar és szlovák lapokban jelennek meg. − Ir. Horváth Géza−Dunajszky Géza szerk.: A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara megalakulásának 25. évfordulója (1989); Ki kicsoda Kassától Prágáig? (1993); Who is who v Slovenskej Republike (2005).
Duka Zólyomi Ildikó
(* 1939. szept. 25. Pozsony) Gordonkajátékos. Az elemi iskolát Taksonyfalván kezdte, majd Galántán fejezte be. Ugyanitt érettségizett a Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskolában (1957). A pozsonyi Felsőbb Zenepedagógiai Iskola gordonka szakán folytatta tanulmányait (1957). Az iskola egybeolvadt a pozsonyi Konzervatóriummal (1958), itt szerezte meg diplomáját (1963)....megnyit →
(* 1939. szept. 25. Pozsony) Gordonkajátékos. Az elemi iskolát Taksonyfalván kezdte, majd Galántán fejezte be. Ugyanitt érettségizett a Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskolában (1957). A pozsonyi Felsőbb Zenepedagógiai Iskola gordonka szakán folytatta tanulmányait (1957). Az iskola egybeolvadt a pozsonyi Konzervatóriummal (1958), itt szerezte meg diplomáját (1963)....megnyit →
Részletek
Duka Zólyomi Ildikó (csa)
(* 1939. szept. 25. Pozsony) Gordonkajátékos. Az elemi iskolát Taksonyfalván kezdte, majd Galántán fejezte be. Ugyanitt érettségizett a Magyar Tannyelvű Tizenegyéves Középiskolában (1957). A pozsonyi Felsőbb Zenepedagógiai Iskola gordonka szakán folytatta tanulmányait (1957). Az iskola egybeolvadt a pozsonyi Konzervatóriummal (1958), itt szerezte meg diplomáját (1963). 1963-tól a Szlovák Nemzeti Színház Opera- és Balettzenekarában játszott 35 éven át, nyugdíjba vonulásáig. Több zenekarban is játszott (pl. a Szlovák Filharmóniában) és 29 évig tagja volt a Női Kamarazenekarnak.
Duka Zólyomi Norbert
(* 1908. aug. 10. Esztergom [Mo.], † 1989. szept. 21. Pozsony) Politikus, orvostörténész. 1925-ben érettségizett Pozsonyban. A pozsonyi tudományegyetemen jogi diplomát szerzett (1929), 1929–1934-ben az egyetem bölcsészeti karán francia és olasz nyelvet tanult. 1954-ben a pozsonyi konzervatóriumban zongora szakon, 1961-ben akkordeon szakon szerzett tanári...megnyit →
(* 1908. aug. 10. Esztergom [Mo.], † 1989. szept. 21. Pozsony) Politikus, orvostörténész. 1925-ben érettségizett Pozsonyban. A pozsonyi tudományegyetemen jogi diplomát szerzett (1929), 1929–1934-ben az egyetem bölcsészeti karán francia és olasz nyelvet tanult. 1954-ben a pozsonyi konzervatóriumban zongora szakon, 1961-ben akkordeon szakon szerzett tanári...megnyit →
Részletek
Duka Zólyomi Norbert (csa)
(* 1908. aug. 10. Esztergom [Mo.], † 1989. szept. 21. Pozsony) Politikus, orvostörténész. 1925-ben érettségizett Pozsonyban. A pozsonyi tudományegyetemen jogi diplomát szerzett (1929), 1929–1934-ben az egyetem bölcsészeti karán francia és olasz nyelvet tanult. 1954-ben a pozsonyi konzervatóriumban zongora szakon, 1961-ben akkordeon szakon szerzett tanári oklevelet. – A két vh. között és a második vh. alatt tevékeny közéleti és politikai szerepet vállalt (1929-ben a Csehszlovákiai Magyar Akadémikusok Szövetségének elnöke, 1937–1938-ban a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság főtitkára stb.), s különböző lapok (Prágai Magyar Hírlap, Magyar Hírlap, Magyar Néplap) állandó munkatársa volt, politikai, kisebbségvédelmi, ill. képzőművészeti témájú cikkeket írt. 1927–1928-ban a pozsonyi olasz konzulátus titkára, 1934–1945-ben ügyvéd. A második vh. idején vállalt szerepéért 1946-ban letartóztatták és bebörtönözték. 1949–1953-ban Nyitrabányán bányász. A handlovái, majd a nagymegyeri zeneiskola, ezután a pozsonyi népművészeti központ tanára. Az 1960-as évektől főleg orvostörténettel foglalkozott, csehszlovákiai és külföldi szakfolyóiratokban publikált. 1970-től a történelemtudomány kandidátusa; s különböző nemzetközi szakmai társaságok is felvették tagjaik közé, s ismét bekapcsolódott a kulturális közéletbe (Csemadok, Liszt Ferenc Társaság, Szlovák Tudomány- és Technikatörténeti Társaság stb.). – Fm. Az asszimilálódás (In: Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938., 1938); Szórvány magyarok (In: A szlovákiai magyarok élete 1938–1942., 1942); A nagyszombati orvostudományi kar hallgatói (1966); Balneologická bibliografia Slovenska 1850–1920 (1980), Zacharias Gottlieb Huszty Mitbegründer der modernen Sozialhygiene (1972).
Dúlháza (Dulovo)
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak bal partján, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 189, ebből 189 (100%) magyar; [2011] – 205, ebből 118 (57,6%) roma, 61 (29,8%) magyar, 13 (6,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 168 (82%) magyar, 22 (10,7%) szlovák, 1 (0,5%) roma. V: [2011] – 25 r. k., 22 ref. – 1964–90 között közigazgatásilag Bátkához tartozott.
Dulovce
-> Újgyalla (Dulovce)
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság DNy-i lejtőin, Komáromtól ÉK-re. L: [1921] – 1305, ebből 922 (70,7%) magyar, 379 (29,0%) szlovák; [2011] – 1813, ebből 1494 (82,4%) szlovák, 195 (10,8%) roma, 46 (2,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1607 (88,6%) szlovák, 115...megnyit →
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság DNy-i lejtőin, Komáromtól ÉK-re. L: [1921] – 1305, ebből 922 (70,7%) magyar, 379 (29,0%) szlovák; [2011] – 1813, ebből 1494 (82,4%) szlovák, 195 (10,8%) roma, 46 (2,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1607 (88,6%) szlovák, 115...megnyit →
Részletek
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság DNy-i lejtőin, Komáromtól ÉK-re. L: [1921] – 1305, ebből 922 (70,7%) magyar, 379 (29,0%) szlovák; [2011] – 1813, ebből 1494 (82,4%) szlovák, 195 (10,8%) roma, 46 (2,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1607 (88,6%) szlovák, 115 (6,3%) magyar, 15 (0,8%) roma. V: [2011] – 1582 r. k., 18 ev., 11 ref., 4 gör. kat. – A török háborúk pusztításait követően, a 18. sz. elején szlovákokkal újranépesített falu, amelybe a két vh. közötti földbirtokreform során, 1922-ben újabb szlovák telepesek költöztek. A 20. sz. elején magát túlnyomórészt magyarnak valló lakossága a sz. második felére ismét szlovákká vált. R. k. (Szt. Lukács-) temploma 1872-ben neoklasszicista stílusban épült.
Dulovo
-> Dúlháza (Dulovo)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak bal partján, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 189, ebből 189 (100%) magyar; [2011] – 205, ebből 118 (57,6%) roma, 61 (29,8%) magyar, 13 (6,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 168 (82%) magyar, 22 (10,7%) szlovák, 1...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak bal partján, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 189, ebből 189 (100%) magyar; [2011] – 205, ebből 118 (57,6%) roma, 61 (29,8%) magyar, 13 (6,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 168 (82%) magyar, 22 (10,7%) szlovák, 1...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak bal partján, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 189, ebből 189 (100%) magyar; [2011] – 205, ebből 118 (57,6%) roma, 61 (29,8%) magyar, 13 (6,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 168 (82%) magyar, 22 (10,7%) szlovák, 1 (0,5%) roma. V: [2011] – 25 r. k., 22 ref. – 1964–90 között közigazgatásilag Bátkához tartozott.
Duna (Dunaj)
Európa második leghosszabb folyója. Hossza Sz.-ban 22 km, majd 172 km hosszan határfolyó, vízhozama Pozsonynál 2 025 m³/s. Szlovákiai fontosabb mellékfolyói a Vág, a Garam és az Ipoly. A Dévényi kapunál lép Szl. területére, majd Dunacsúnytól az Ipoly torkolatáig határfolyó Szl. és Mo. között. Pozsony a...megnyit →
Európa második leghosszabb folyója. Hossza Sz.-ban 22 km, majd 172 km hosszan határfolyó, vízhozama Pozsonynál 2 025 m³/s. Szlovákiai fontosabb mellékfolyói a Vág, a Garam és az Ipoly. A Dévényi kapunál lép Szl. területére, majd Dunacsúnytól az Ipoly torkolatáig határfolyó Szl. és Mo. között. Pozsony a...megnyit →
Részletek
Európa második leghosszabb folyója. Hossza Sz.-ban 22 km, majd 172 km hosszan határfolyó, vízhozama Pozsonynál 2 025 m³/s. Szlovákiai fontosabb mellékfolyói a Vág, a Garam és az Ipoly. A Dévényi kapunál lép Szl. területére, majd Dunacsúnytól az Ipoly torkolatáig határfolyó Szl. és Mo. között. Pozsony a folyó jobb partján terül el, a déli oldalon, a bal parton fekszik Pozsonyligetfalu. A két városrészt immár öt híd köti össze a ~ fölött. A ~ fontos hajózási útvonal. A teherhajózás szempontjából jelentős a pozsonyi és a komáromi hajókikötő. A Kis-Duna a ma már szintén a fővároshoz tartozó Vereknyénél ágazik el a fő ágtól, és Komáromnál csatlakozik újra a főmederhez. A folyamszabályozásnak köszönhetően a folyónak ez a szakasza árvízmentessé vált, és ma már nem ismétlődhet meg az 1965 évi nagy dunai árvíz, amikor a folyó Patnál majd Csicsónál átszakította a gátat és hatalmas károkat okozva elöntött több tízezer hektárnyi területet. A folyamszabályozás és a vízlépcsők megépítése nagymértékben megváltoztatta a folyó ökológiai rendszereit. Az utolsó ilyen beavatkozás a bősi vízerőmű megépítése volt. Az erőművet 1992-ben helyezték üzembe. Az erőmű építése során a ~ vízhozamának 80 százalékát az erőmű üzemvízcsatornájába terelték. Ennek következtében jelentősen megváltoztak a talajvízviszonyok. A meder az üzemvízcsatorna torkolatánál jelentősen mélyült, s ezáltal a talajvízszint is csökkent.
Duna Menti Múzeum
Regionális múzeum (Komárom, 1886). – Az első múzeumot és az azt fenntartó múzeumegyesületet 1886-ban alapították Komáromban (Komárom Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet, 1886–1900). Különböző neveken működött egészen 1945-ig. – 1974-ig járási múzeumként, majd 1991-ig ~ néven tevékenykedett. Az intézmény főépületét, ahol...megnyit →
Regionális múzeum (Komárom, 1886). – Az első múzeumot és az azt fenntartó múzeumegyesületet 1886-ban alapították Komáromban (Komárom Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet, 1886–1900). Különböző neveken működött egészen 1945-ig. – 1974-ig járási múzeumként, majd 1991-ig ~ néven tevékenykedett. Az intézmény főépületét, ahol...megnyit →
Részletek
Duna Menti Múzeum (SzL)
Regionális múzeum (Komárom, 1886). – Az első múzeumot és az azt fenntartó múzeumegyesületet 1886-ban alapították Komáromban (Komárom Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet, 1886–1900). Különböző neveken működött egészen 1945-ig. – 1974-ig járási múzeumként, majd 1991-ig ~ néven tevékenykedett. Az intézmény főépületét, ahol a régió régészetét, történetét, néprajzát bemutató állandó kiállítása is látható, muzeológiai célokból 1913-ban építették. További állandó kiállításai a várostörténeti kiállítás, a Jókai- és Lehár-emlékszoba, valamint a római kori lapidárium. 1975 óta szakmai felügyelete alá tartozik a Martosi Tájház. 1979-ben indította útjára a Spravodaj Oblastného podunajského múzea (A Duna Menti Múzeum Értesítője) c. kétnyelvű periodikumát (az 5. számtól a publikáció címe Iuxta Danubium). – 1991-ben alakult meg a komáromi múzeum szervezeti keretei között a Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya országos hatáskörrel, egy leendő önálló szlovákiai magyar múzeum csírájaként. Célul tűzte ki a dél-szlovákiai múzeumok gyűjteményeinek felmérését. – 2002-ben a múzeum a Nyitrai kerület önkormányzata határozata alapján a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma nevet vette fel, és tevékenységi körében a szlovákiai magyarságot ért jogfosztottság időszakának bemutatása és dokumentálása kapott hangsúlyt. 2007-ben a nevét a kerületi önkormányzat ~ra változtatta. – Vezető: Csütörtöky József.
Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya
-> Duna Menti Múzeum
Regionális múzeum (Komárom, 1886). – Az első múzeumot és az azt fenntartó múzeumegyesületet 1886-ban alapították Komáromban (Komárom Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet, 1886–1900). Különböző neveken működött egészen 1945-ig. – 1974-ig járási múzeumként, majd 1991-ig ~ néven tevékenykedett. Az intézmény főépületét, ahol...megnyit →
Regionális múzeum (Komárom, 1886). – Az első múzeumot és az azt fenntartó múzeumegyesületet 1886-ban alapították Komáromban (Komárom Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet, 1886–1900). Különböző neveken működött egészen 1945-ig. – 1974-ig járási múzeumként, majd 1991-ig ~ néven tevékenykedett. Az intézmény főépületét, ahol...megnyit →
Részletek
Duna Menti Múzeum (SzL)
Regionális múzeum (Komárom, 1886). – Az első múzeumot és az azt fenntartó múzeumegyesületet 1886-ban alapították Komáromban (Komárom Vármegyei és Komárom Városi Történeti és Régészeti Egylet, 1886–1900). Különböző neveken működött egészen 1945-ig. – 1974-ig járási múzeumként, majd 1991-ig ~ néven tevékenykedett. Az intézmény főépületét, ahol a régió régészetét, történetét, néprajzát bemutató állandó kiállítása is látható, muzeológiai célokból 1913-ban építették. További állandó kiállításai a várostörténeti kiállítás, a Jókai- és Lehár-emlékszoba, valamint a római kori lapidárium. 1975 óta szakmai felügyelete alá tartozik a Martosi Tájház. 1979-ben indította útjára a Spravodaj Oblastného podunajského múzea (A Duna Menti Múzeum Értesítője) c. kétnyelvű periodikumát (az 5. számtól a publikáció címe Iuxta Danubium). – 1991-ben alakult meg a komáromi múzeum szervezeti keretei között a Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya országos hatáskörrel, egy leendő önálló szlovákiai magyar múzeum csírájaként. Célul tűzte ki a dél-szlovákiai múzeumok gyűjteményeinek felmérését. – 2002-ben a múzeum a Nyitrai kerület önkormányzata határozata alapján a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma nevet vette fel, és tevékenységi körében a szlovákiai magyarságot ért jogfosztottság időszakának bemutatása és dokumentálása kapott hangsúlyt. 2007-ben a nevét a kerületi önkormányzat ~ra változtatta. – Vezető: Csütörtöky József.
Duna Menti Tavasz
A szlovákiai magyar amatőr gyermekbábozás és színjátszás (csoportok és egyének) egész évi alkotó tevékenységének bemutatója, seregszemléje (Dunaszerdahely, 1976–). 1982-ig a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztálya, ill. a Dunaszerdahelyi járási Népművelési Központ volt a rendezője, majd a Csemadok KB vette át a szervezését. A kezdetektől jelentős...megnyit →
A szlovákiai magyar amatőr gyermekbábozás és színjátszás (csoportok és egyének) egész évi alkotó tevékenységének bemutatója, seregszemléje (Dunaszerdahely, 1976–). 1982-ig a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztálya, ill. a Dunaszerdahelyi járási Népművelési Központ volt a rendezője, majd a Csemadok KB vette át a szervezését. A kezdetektől jelentős...megnyit →
Részletek
Duna Menti Tavasz − Dunaszerdahely (ST)
A szlovákiai magyar amatőr gyermekbábozás és színjátszás (csoportok és egyének) egész évi alkotó tevékenységének bemutatója, seregszemléje (Dunaszerdahely, 1976–). 1982-ig a Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztálya, ill. a Dunaszerdahelyi járási Népművelési Központ volt a rendezője, majd a Csemadok KB vette át a szervezését. A kezdetektől jelentős szerepet játszott az anyanyelvi kultúra megőrzésében. Az 1989-es rendszerváltással sem változott a szerepe, ám a Csemadok KB Titkárságának leépítésével (1994–1996) nehéz helyzetbe került. 1996-tól a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya vette át a szervezését, a Dunaszerdahelyi Önkormányzat és az Illyés Közalapítvány anyagi támogatásának segítségével. Az akkori közéleti-politikai hangulatban csökkent a seregszemlére jelentkező csoportok száma, de 1997-től a szervezőknek sikerült a mozgalmat stabilizálni. Megerősödött a mozgalom Közép-Szl.-ban is, itt is bábcsoportok alakultak, amelyek hosszú éveken keresztül meghatározó szereppel bírtak és bírnak. Amikor 1999-ben állami (kisebbségi) pályázatok révén anyagi eszközökhöz jutott a Csemadok, a szervezők a mozgalmat szakmai képzések rendezésével erősítették meg. Bábos és gyermekszínjátszó csoportok vezetői kaptak lehetőséget szakmai ismereteik bővítésére. A hazai szakemberek mellett neves magyarországi bábos és színész szakemberek is bekapcsolódtak a mozgalomba, akik nem csak a képzések vezetését segítik, hanem biztosítják a mozgalom szakmaiságát és a rangos magyarországi versenyeken való részvételt. A seregszemle az utóbbi években jelentős szerkezeti változáson esett át, az országos döntő saját királyával, kormányzójával, udvartartásával Mesevárossá alakult, hogy a csoportokat (a városlakókat) egybe tudja kovácsolni. A rendezvény idején Fürge Irka c. belső tájékoztató kiadványt jelentet meg.
Dunacsún; Csún (Čunovo)
1972-ben Pozsonyhoz csatolt község a Kisalföldön, a Duna jobb partján, Pozsony központjától D–DK-re, a szlovák–magyar–osztrák hármashatáron. L: [1961] – 698, ebből 386 (55,3%) horvát, 180 (25,8%) magyar, 125 (17,9%) szlovák (1961); [2011] – 1010, ebből 778 (77,0%) szlovák, 124 (12,3%) horvát, 66 (6,5%) magyar...megnyit →
1972-ben Pozsonyhoz csatolt község a Kisalföldön, a Duna jobb partján, Pozsony központjától D–DK-re, a szlovák–magyar–osztrák hármashatáron. L: [1961] – 698, ebből 386 (55,3%) horvát, 180 (25,8%) magyar, 125 (17,9%) szlovák (1961); [2011] – 1010, ebből 778 (77,0%) szlovák, 124 (12,3%) horvát, 66 (6,5%) magyar...megnyit →
Részletek
1972-ben Pozsonyhoz csatolt község a Kisalföldön, a Duna jobb partján, Pozsony központjától D–DK-re, a szlovák–magyar–osztrák hármashatáron. L: [1961] – 698, ebből 386 (55,3%) horvát, 180 (25,8%) magyar, 125 (17,9%) szlovák (1961); [2011] – 1010, ebből 778 (77,0%) szlovák, 124 (12,3%) horvát, 66 (6,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 753 (74,6%) szlovák, 113 (11,2%) horvát, 78 (7,7%) magyar. V: [2011] – 783 r. k., 20 ev., 5 ref., 4 gör. kat. – Az 1947. febr. 10-én aláírt párizsi békeszerződés csatolta Csehszl.-hoz. A 16. sz. közepén a törökök elől menekülő horvátokkal népesült be, a 20. sz. végére azonban az egyre erőteljesebb szlovák betelepülés következtében elveszítette horvát többségi jellegét. R. k. (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1783-ban késő barokk, kúriája a 18. sz. végén klasszicista stílusban épült. Határában avar temetőt tártak fel. 1992-ben a ~i zárógát és duzzasztómű segítségével terelték el a Duna vizét a bősi üzemvízcsatornába. 1995–96-ban itt épült meg Szl. legmodernebb vízisport központja.
Dunahidas; Hidas (Most pri Bratislave; Bruck)
Részletek
Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉNy-i peremén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsonytól K-re. L: [1921] – 1375, ebből 1024 (74,5%) német, 288 (20,9%) magyar, 51 (3,7%) szlovák; [2011] – 2144, ebből 1883 (87,8%) szlovák, 41 (1,9%) magyar, 1 (0,1%) német. A: [2011] – 1860 (86,8%) szlovák, 53 (2,5%) magyar, 3 (0,1%) német. V: [2011] – 1141 r. k., 85 ev., 18 gör kat., 1 ref. – 13. sz.-i német alapítású község, amelynek német lakosait a második vh. után kitelepítették Németországba, s helyükre közép- és észak-szlovákiai, főleg árvai szlovák telepesek költöztek. R. k. (Jézus szíve) temploma a 14. sz. elején épült gótikus stílusban, később többször átépítették. 1938-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták az 1919-ig önálló, majd 1919–38 között Félhez tartozó Hideghét (Studené) községet.
Dunai ártéri erdők Tájvédelmi Körzet
Tájjellege közép-európai viszonylatban kivételes (a terület a nemzetközi jelentőségű vizenyős területek nyilvántartásában is jegyzett), a Duna Pozsony–Csallóközaranyos közti szakasza mentén terül el mintegy 80 km-es szakaszon, ahol aránylag kis területen előfordulnak erdei, vízi, vizenyős talaji, réti és homokkedvelő növénytársulások egyaránt. Az 1998-ban létrehozott tájvédelmi...megnyit →
Tájjellege közép-európai viszonylatban kivételes (a terület a nemzetközi jelentőségű vizenyős területek nyilvántartásában is jegyzett), a Duna Pozsony–Csallóközaranyos közti szakasza mentén terül el mintegy 80 km-es szakaszon, ahol aránylag kis területen előfordulnak erdei, vízi, vizenyős talaji, réti és homokkedvelő növénytársulások egyaránt. Az 1998-ban létrehozott tájvédelmi...megnyit →
Részletek
Tájjellege közép-európai viszonylatban kivételes (a terület a nemzetközi jelentőségű vizenyős területek nyilvántartásában is jegyzett), a Duna Pozsony–Csallóközaranyos közti szakasza mentén terül el mintegy 80 km-es szakaszon, ahol aránylag kis területen előfordulnak erdei, vízi, vizenyős talaji, réti és homokkedvelő növénytársulások egyaránt. Az 1998-ban létrehozott tájvédelmi körzet területe 12 284 ha és 5 részből tevődik össze. Az első két rész Pozsony alatt terül el, és szárazföldi, ill. vízi ökológiai rendszereket foglal magában. A harmadik a Duna bal parti ágrendszerének erdős területe Doborgaz és Szap községek között. Hasonló jellegű a negyedik rész is, amely Szap és Csicsó közt található, melynek egyediségét a Csicsó és Kulcsod melletti, átfolyás nélküli dunai holtágak adják. Legdélibb szakaszát a Csallóközaranyosnál található Nagyléli-sziget alkotja (rendkívül gazdag a madárvilága, pl. nagy csapatokban fészkelnek itt szürkegémek). A körzeten belül 11 kisebb kiterjedésű védett természeti terület, valamint természeti emlék található (pl. Csicsói-holtág).
Dunai árvíz 1965-ben
A szlovákiai magyarokat sújtó természeti katasztrófák közül kétségkívül az 1965-ös dunai árvíz volt a legnagyobb. A rendkívül nagymértékű tavaszi esőzéseket kísérő több hetes árvíz jún. elején tetőzött aCsallóköz térségében. Noha a Pozsony és Párkány közötti szakaszon gyors ütemű gátépítési és megerősítési munkálatok kezdődtek, a...megnyit →
A szlovákiai magyarokat sújtó természeti katasztrófák közül kétségkívül az 1965-ös dunai árvíz volt a legnagyobb. A rendkívül nagymértékű tavaszi esőzéseket kísérő több hetes árvíz jún. elején tetőzött aCsallóköz térségében. Noha a Pozsony és Párkány közötti szakaszon gyors ütemű gátépítési és megerősítési munkálatok kezdődtek, a...megnyit →
Részletek
A dunai árvíz 1965-ben − Somorja (FI)
A szlovákiai magyarokat sújtó természeti katasztrófák közül kétségkívül az 1965-ös dunai árvíz volt a legnagyobb. A rendkívül nagymértékű tavaszi esőzéseket kísérő több hetes árvíz jún. elején tetőzött aCsallóköz térségében. Noha a Pozsony és Párkány közötti szakaszon gyors ütemű gátépítési és megerősítési munkálatok kezdődtek, a 8 méter fölötti magassággal tetőző vizet nem tudták megfékezni: a Duna jún. 15-én Pat, két nap múlva pedig Csicsó mellett áttörte a gátat (más vélemények szerint a gátat a nagyobb katasztrófa megelőzése érdekében a hadsereg robbantotta fel). A gátszakadás miatt kiömlő víz Alsó-Csallóköz nagy részét elöntötte, ennek következtében több tízezer ha termőföld került víz alá. A Dunaszerdahelyi, Komáromi és Érsekújvári járás több mint félszáz településéről 53 ezer személyt kellett evakuálni, miközben házak ezrei dőltek össze vagy rongálódtak meg. A víz néhány települést napokra elvágott a külvilágtól, Komáromot pedig egy ideig csak Mo. felől lehetett megközelíteni. Az árvíz levonulása után az óriási anyagi károkat szenvedett Csallóköz megsegítésére országos mozgalom indult, amely során szlovákok és csehek ezrei jöttek önzetlen módon a magyar falvakat megsegíteni, magyar gyerekek százait pedig több héten keresztül szlovák vidéken helyezték el, s szervezték meg nekik az oktatást. Az 1965-ös árvíz nemcsak a Duna csallóközi szakaszának árvízvédelmi munkálatait gyorsította fel, de a Bősi Vízierőmű előkészítésének munkálatait is. – Ir. Víz, víz, víz, víz. Az 1965-ös csallóközi árvíz publicisztikai és szépirodalmi anyagaiból (1995).
terkep1965 (Részlet a Víz, víz, víz, víz c. könyvből)Dunajánosháza; Jánosháza (Jánovce)
Részletek
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Galántától Ny-ra. L: [1921] – 190, ebből 177 (93,2%) magyar, 13 (6,8%) szlovák; [2011] – 462, ebből 344 (74,5%) szlovák, 107 (23,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 328 (71,0%) szlovák, 120 (26,0%) magyar. V: [2011] – 309 r. k., 35 ev., 1 ref., 1 gör. kat. R. k. (Szűz Mária, Rózsafüzér Királynője) kápolnája 1925-ben épült.
Dunajská Lužná
1974-ben Dénesd, Misérd és Torcs egyesítésével létrejött község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától É–ÉNy-ra. L: [2011] – 4482, ebből 4023 (89,8%) szlovák, 214 (4,8%) magyar, 22 (0,5%) német nemzetiségű. A: [2011] – 3958 (88,3%) szlovák, 232 (5,2%) magyar, 24...megnyit →
1974-ben Dénesd, Misérd és Torcs egyesítésével létrejött község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától É–ÉNy-ra. L: [2011] – 4482, ebből 4023 (89,8%) szlovák, 214 (4,8%) magyar, 22 (0,5%) német nemzetiségű. A: [2011] – 3958 (88,3%) szlovák, 232 (5,2%) magyar, 24...megnyit →
Részletek
1974-ben Dénesd, Misérd és Torcs egyesítésével létrejött község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától É–ÉNy-ra. L: [2011] – 4482, ebből 4023 (89,8%) szlovák, 214 (4,8%) magyar, 22 (0,5%) német nemzetiségű. A: [2011] – 3958 (88,3%) szlovák, 232 (5,2%) magyar, 24 (0,5%) német. V: [2011] – 2648 r. k., 301 ev., 39 gör. kat., 24 ref.
Dunajská Streda
-> Dunaszerdahely (Dunajská Streda)
Város és járási székhely a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Pozsonytól DK-re. L: [1921] – 5171, ebből 3445 (66,6%) magyar, 1293 (25,0%) zsidó, 169 (3,3%) szlovák; [2011] – 22 477, ebből 16 752 (74,5%) magyar, 4373 (19,5%) szlovák, 623 (2,8%) roma, 122 (0,5%) cseh-morva,...megnyit →
Város és járási székhely a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Pozsonytól DK-re. L: [1921] – 5171, ebből 3445 (66,6%) magyar, 1293 (25,0%) zsidó, 169 (3,3%) szlovák; [2011] – 22 477, ebből 16 752 (74,5%) magyar, 4373 (19,5%) szlovák, 623 (2,8%) roma, 122 (0,5%) cseh-morva,...megnyit →
Részletek
Dunaszerdahely − városháza (GJ)
Város és járási székhely a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Pozsonytól DK-re. L: [1921] – 5171, ebből 3445 (66,6%) magyar, 1293 (25,0%) zsidó, 169 (3,3%) szlovák; [2011] – 22 477, ebből 16 752 (74,5%) magyar, 4373 (19,5%) szlovák, 623 (2,8%) roma, 122 (0,5%) cseh-morva, 20 (0,1%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 17 813 (79,2%) magyar, 3343 (14,9%) szlovák, 488 (2,2%) roma, 100 (0,4%) cseh, 7 (0,03%) jiddis. V: [2011] – 15 212 r. k., 1616 ref., 376 ev., 89 gör. kat., 51 izr. – Egykor gabonakereskedelméről, állattartásáról és kézműiparáról híres mezőváros volt, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza. A 18. sz. végétől kezdődően jelentős számú, lakosságának közel felét kitevő zsidó közösség lakta. Zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba deportáltak, magyar lakosainak egy részét 1945 után Mo.-ra telepítették át, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovákok települtek. R. k. (Szt. György-) temploma a 14. sz. végén épült gótikus stílusban, a 17. és 18. sz.-ban barokkosították; neogótikus stílusú ev. templomát 1882–83-ban, ref. templomát 1998-ban emelték, a vh. után lebontott egykori zsinagógája helyén 1991-ben avatták fel az ún. Mementó-emlékművet. Világi műemlékei közül legjelentősebb a Kondé Miklós nagyváradi püspök által 1770-ben barokk-klasszicista stílusban építtetett, majd a 19. sz.-ban klasszicista stílusban átalakított, s 1970 óta a Csallóközi Múzeumnak is helyet adó ún. Sárga kastély, valamint a 19. sz. végén historizáló stílusban épült Vermes-villa, amely 1988–2002 között a SZNG kihelyezett részlegének adott helyet, 2005-től a Kortárs Magyar Galéria székhelye. A szocializmus éveiben panelházakkal beépített központját és főutcáját 1995–99 között Makovecz Imre tervei alapján építették át. ~ a Csallóköz gazdasági, s a szlovákiai magyarság egyik kulturális központja, számos magyar kisebbségi könyv- és lapkiadó, ill. kulturális és társadalmi intézmény székhelye, valamint kulturális rendezvények helyszíne. Az 1960-as évektől kezdődően itt rendezték meg a Csallóközi Színházi Napokat, ill. a Csallóközi Kulturális Napokat, 1976-tól a magyar gyermekszínjátszók és bábosok országos fesztiválját, a Duna Menti Tavaszt, 1992 óta a Dunaszerdahelyi Zenei Napokat és a Katedra Napokat, 2001 óta a Vámbéry Napokat, 2002 óta pedig a Bíborpiros szép rózsa (Örökség) országos népzenei vetélkedőt. Kulturális intézményei közül legjelentősebb az 1964-ben alapított Csallóközi Múzeum, az 1994-ben létrejött Kortárs Magyar Galéria, az 1998-ban létrehozott Art-Ma Galéria. ~ a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a Katedra Társaság és a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Népzenei Munkaközösségének székhelye, s itt működik többek között a Lilium Aurum és a Nap Kiadó, a Gyurcsó István Alapítvány, az Art-Ma Polgári Társulás, a Vámbéry Polgári Társulás és a Gábriel Polgári Társulás. Legjelentősebb lapjai a két vh. között a Csallóközi Lapok és a Csallóközi Hírlap voltak, az 1950-es években a Szövetkezeti Falu, 1960-tól a Csallóköz c. járási hetilap, az 1990-es években pedig itt jelentek meg, ill. jelennek meg ma is az Új Nő, a Nap, a Déli Hírlap, a Cserkész, a Katedra, a Hajrá, az Ifi, majd az Ifigéniusz, a Csemadok Hírmondó, majd utódlapja, az Ösvény, a Dunaszerdahelyi Hírnök és a ref. Hírvivő c. lapok. A 21. sz. elején három (Kodály Zoltánról, Vámbéry Árminról, ill. Szabó Gyuláról elnevezett) állami és egy r. k. egyházi (Szt. János Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Magyar tanítási nyelvű gimnáziuma (Vámbéry Ármin Magyar Tanítási nyelvű Gimnázium) 1938-ban, majd 1945-ös bezárását követően 1951-ben, Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Középiskolája 1957-ben, Egészségügyi Középiskolája 1970-ben, Építészeti Szakmunkásképzője 1972-ben, Középfokú Szakmunkásképző Intézete 1965-ben létesült. Az 1989-es rendszerváltást követően létrehozott középfokézményei: Leány Szakközépiskola, Magán Szakmunkásképző Intézet, Egyesített Középiskola, Egyesített Magán Szakközépiskola, Kereskedelmi Akadémia, sportgimnázium. Mezőgazdasági vidék központjaként fejlett élelmiszeriparral rendelkezik. ~en volt Szl. legnagyobb cukorgyára. Jelentős konzerv- és húsipara, az élelmiszeripar mellett pedig gép-, elektrotechnikai és fafeldolgozó ipara is számottevő. Termálfürdőjének köszönhetően jelentős idegenforgalmi központ. 1960-ban hozzácsatolták Ollétejedet és Sikabonyt. – Ir. Engel Alfréd: A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyve (1995); Végh Ferenc – Zsigmond Tibor (összegyűjtötte): Édes otthon. Dunaszerdahelyi olvasókönyv; Nagy Attila–Nagy Iván–Novák Veronika–Simon Attila–Vajda Barnabás: Dunaszerdahely (2012).
Dunaszerdahely − Sárga kastély (GJ)
Dunaszerdahely − művelődési ház (GJ)
Dunajský Klátov
-> Dunatőkés; Tőkés (Dunajský Klátov)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar,...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar,...megnyit →
Részletek
A tőkési vízimalom (GJ)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar, 45 (8,8%) szlovák. V: [2011] – 434 r. k., 24 ref., 6 ev., 3 gör. kat. – A Kis-Duna Tőkési-ágán 1941-ig működött vízimalom felújítását követően, 1987 óta látogatható műemlék. R. k. temploma 2000– 2001-ben épült. 1960–90 között közigazgatásilag Pozsonyeperjeshez tartozott.
Dunajszky Géza
(* 1945. máj. 11. Debrőd) Tanár, karnagy, közíró. Iskoláit szülőfalujában kezdte, majd 1962-ben Szepsiben érettségizett. 1966-ban a Nyitrai Pedagógiai Karon szerzett matematika−zene szakos tanári oklevelet. 1964-ben közreműködött Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara megalapításában. 1986-tól 1992-ig a tanítók énekkara szervezőtitkára volt. 28 éven át énekelt...megnyit →
(* 1945. máj. 11. Debrőd) Tanár, karnagy, közíró. Iskoláit szülőfalujában kezdte, majd 1962-ben Szepsiben érettségizett. 1966-ban a Nyitrai Pedagógiai Karon szerzett matematika−zene szakos tanári oklevelet. 1964-ben közreműködött Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara megalapításában. 1986-tól 1992-ig a tanítók énekkara szervezőtitkára volt. 28 éven át énekelt...megnyit →
Részletek
Dunajszky Géza (csa)
(* 1945. máj. 11. Debrőd) Tanár, karnagy, közíró. Iskoláit szülőfalujában kezdte, majd 1962-ben Szepsiben érettségizett. 1966-ban a Nyitrai Pedagógiai Karon szerzett matematika−zene szakos tanári oklevelet. 1964-ben közreműködött Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara megalapításában. 1986-tól 1992-ig a tanítók énekkara szervezőtitkára volt. 28 éven át énekelt és kisegítő karnagyként tevékenykedett a tanítók vegyes karában. 1965-ben Felsőkirályin kezdte pedagógia pályafutását, majd Pogrányban tanított, ahol 1976-tól az iskola igazgatója lett. 1972-ben alapítója a koloni Zobor Hangja Vegyeskarnak. 1986–1992 között a Csemadok KB művészeti osztályának vezetője. Ezt követően vállalkozóként tevékenykedett. A 2000-es évek második felétől közíróként is aktív. Elsősorban a csehszlovákiai magyarság 1945 utáni meghurcoltatásával kapcsolatos témákról, elsősorban az 1945 nyarán elkövetett pozsonyligetfalui tömeggyilkosságról (internálótáborok) jelentet meg cikkeket és könyveket. 2016-ban a Szlovákiai Civil Becsületrend díjjal tüntették ki. – Fm. Kínterhes évek (elb., 2011); Arcok és sorsok (elb., 2013.); Titkok nyomában (publ. 2015).
Dunakisfalud; Kisfalud (Vieska)
Részletek
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 373, ebből 370 (99,2%) magyar; [2011] – 431, ebből 368 (85,4%) magyar, 49 (11,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 372 (86,3%) magyar, 46 (10,7%) szlovák. V: [2011] – 368 r. k., 19 ref., 3 ev. – 1966–90 között közigazgatásilag Diósförgepatonyhoz tartozott.
Dunamenti-alföld
-> Kisalföld
Földrajzi fogalom és néprajzi nagytáj, amely a Duna Kárpát-medencei felső szakasza mentén, nagyjából Dévény és Esztergom között terül el. Régebbi földrajzi munkák Győri-medenceként is emlegetik. A Dunától északra elterülő része 1918 óta Csehszl.-hoz, ill. Szl.-hoz tartozik, s ennek a területnek a jelölésére a szlovák...megnyit →
Földrajzi fogalom és néprajzi nagytáj, amely a Duna Kárpát-medencei felső szakasza mentén, nagyjából Dévény és Esztergom között terül el. Régebbi földrajzi munkák Győri-medenceként is emlegetik. A Dunától északra elterülő része 1918 óta Csehszl.-hoz, ill. Szl.-hoz tartozik, s ennek a területnek a jelölésére a szlovák...megnyit →
Részletek
Földrajzi fogalom és néprajzi nagytáj, amely a Duna Kárpát-medencei felső szakasza mentén, nagyjából Dévény és Esztergom között terül el. Régebbi földrajzi munkák Győri-medenceként is emlegetik. A Dunától északra elterülő része 1918 óta Csehszl.-hoz, ill. Szl.-hoz tartozik, s ennek a területnek a jelölésére a szlovák névhasználat (Podunajská nížina) alapján a szlovákiai magyar iskolai nyelv (s következményeként részben a sajtó- és a köznyelv) is helytelenül annak tükörfordítását vette át, Dunamenti-síkság vagy Dunamenti-alföld formájában. Hagyományosan vízjárta, folyóágakkal, tavakkal gazdagon szabdalt, mocsaras terület, amelynek lecsapolására és árvízmentesítésére a 19. sz. második felétől került sor. Azóta szántóföldi földművelésre alkalmas, gabonatermesztő vidék. A honfoglaló magyaroknak már az első hulláma megtelepedett a térségben, ahol minden valószínűség szerint az avarok maradványaira (Komárom és környéke), valamint germán és szláv népek kisebb-nagyobb csoportjaira találtak. A magyar megyerendszer megszilárdulása után a Kisalföld északi részén Bars, Győr, Komárom, Nyitra és Pozsony megye osztozott. A Felső-Csallóközben jelentős volt a 13. sz.-i német megtelepülés. A 15–16. sz.-tól Komáromban viszonylag jelentős szerb (rác) népesség telepedett le, melynek tagjai főleg gabonakereskedelemmel foglalkoztak, s rövidesen a város polgárságának legtehetősebb rétegét alkották. Pozsony környékén ugyanebben az időben horvát menekültek telepedtek le (Horvátgurab és környéke). A török csak a terület keleti részét foglalta el. A török megszállás alóli felszabadító háborúk során (Érsekújvár felszabadítása: 1685) a terület elnéptelenedett. A megüresedett falvakba cseh, morva, szlovák, valamint német telepesek jöttek (a morva jövevények legjelentősebb csoportja Nagysurányban és környékén telepedett le, s mára elszlovákosodott). Az 1920-as évek elején a csehszlovák földreformból adódóan a térségben cseh és morva kolóniák tucatjai jöttek létre (kolonizáció), amelyek lakossága az első bécsi döntést követő, az 1938-as határmódosítások után nagyobbrészt elmenekült. Ezek a falvak a második vh. után zömében ismét szláv (részben cseh, főleg azonban szlovák) telepesekkel népesültek be. Ekkor a térség magyar lakosságának egy részét a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény értelmében Mo.-ra telepítették. Helyükbe magyarországi szlovák családok érkeztek. Nyugati részét Árpád-kori gyökerű aprófalvas településhálózat jellemzi (Felső-Csallóköz), míg a keleti, a török és a felszabadító seregek által végigpusztított területén nagyhatárú, olykor kiterjedt tanyavilággal rendelkező (Gúta, Keszegfalva), halmazos települések találhatóak (Alsó-Csallóköz). A Kárpát-medence nyugati kapujaként is emlegetett Dévényi-szoroson keresztül a nyugati vívmányok jelentős része erre áramlott be. Ennek és a közeli nagyvárosok (Bécs, Budapest, Győr, Pozsony) kulturális hatásának tudható be, hogy a ~ lakossága viszonylag korán polgárosult. Élénk gazdasági kapcsolatokat tartott fenn a tőle északra (főleg a Vág és a Garam felső folyása mentén) élő szlovák lakossággal. A velük évszázadokon keresztül ápolt kapcsolatok alapvetően határozták meg a térség kulturális képét. A cseh-morva, továbbá dunántúli és alföldi gazdasági kapcsolatai sem elhanyagolhatóak. Az említett többnyelvű közeggel való kapcsolattartást a nyelvtanulás egy sajátos formája, a cseregyerek-rendszer intézménye segítette. Fontosabb tájegységei a Csallóköz, a Mátyusföld, valamint a Vág és Garam köze. A ~ szlovákiai része jelenleg Nagyszombat és Nyitra megyéhez tartozik. – Ir. Liszka József: Fejezetek a szlovákiai Kisalföld néprajzához (1992).
Dunamenti-síkság
-> Kisalföld
Földrajzi fogalom és néprajzi nagytáj, amely a Duna Kárpát-medencei felső szakasza mentén, nagyjából Dévény és Esztergom között terül el. Régebbi földrajzi munkák Győri-medenceként is emlegetik. A Dunától északra elterülő része 1918 óta Csehszl.-hoz, ill. Szl.-hoz tartozik, s ennek a területnek a jelölésére a szlovák...megnyit →
Földrajzi fogalom és néprajzi nagytáj, amely a Duna Kárpát-medencei felső szakasza mentén, nagyjából Dévény és Esztergom között terül el. Régebbi földrajzi munkák Győri-medenceként is emlegetik. A Dunától északra elterülő része 1918 óta Csehszl.-hoz, ill. Szl.-hoz tartozik, s ennek a területnek a jelölésére a szlovák...megnyit →
Részletek
Földrajzi fogalom és néprajzi nagytáj, amely a Duna Kárpát-medencei felső szakasza mentén, nagyjából Dévény és Esztergom között terül el. Régebbi földrajzi munkák Győri-medenceként is emlegetik. A Dunától északra elterülő része 1918 óta Csehszl.-hoz, ill. Szl.-hoz tartozik, s ennek a területnek a jelölésére a szlovák névhasználat (Podunajská nížina) alapján a szlovákiai magyar iskolai nyelv (s következményeként részben a sajtó- és a köznyelv) is helytelenül annak tükörfordítását vette át, Dunamenti-síkság vagy Dunamenti-alföld formájában. Hagyományosan vízjárta, folyóágakkal, tavakkal gazdagon szabdalt, mocsaras terület, amelynek lecsapolására és árvízmentesítésére a 19. sz. második felétől került sor. Azóta szántóföldi földművelésre alkalmas, gabonatermesztő vidék. A honfoglaló magyaroknak már az első hulláma megtelepedett a térségben, ahol minden valószínűség szerint az avarok maradványaira (Komárom és környéke), valamint germán és szláv népek kisebb-nagyobb csoportjaira találtak. A magyar megyerendszer megszilárdulása után a Kisalföld északi részén Bars, Győr, Komárom, Nyitra és Pozsony megye osztozott. A Felső-Csallóközben jelentős volt a 13. sz.-i német megtelepülés. A 15–16. sz.-tól Komáromban viszonylag jelentős szerb (rác) népesség telepedett le, melynek tagjai főleg gabonakereskedelemmel foglalkoztak, s rövidesen a város polgárságának legtehetősebb rétegét alkották. Pozsony környékén ugyanebben az időben horvát menekültek telepedtek le (Horvátgurab és környéke). A török csak a terület keleti részét foglalta el. A török megszállás alóli felszabadító háborúk során (Érsekújvár felszabadítása: 1685) a terület elnéptelenedett. A megüresedett falvakba cseh, morva, szlovák, valamint német telepesek jöttek (a morva jövevények legjelentősebb csoportja Nagysurányban és környékén telepedett le, s mára elszlovákosodott). Az 1920-as évek elején a csehszlovák földreformból adódóan a térségben cseh és morva kolóniák tucatjai jöttek létre (kolonizáció), amelyek lakossága az első bécsi döntést követő, az 1938-as határmódosítások után nagyobbrészt elmenekült. Ezek a falvak a második vh. után zömében ismét szláv (részben cseh, főleg azonban szlovák) telepesekkel népesültek be. Ekkor a térség magyar lakosságának egy részét a csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény értelmében Mo.-ra telepítették. Helyükbe magyarországi szlovák családok érkeztek. Nyugati részét Árpád-kori gyökerű aprófalvas településhálózat jellemzi (Felső-Csallóköz), míg a keleti, a török és a felszabadító seregek által végigpusztított területén nagyhatárú, olykor kiterjedt tanyavilággal rendelkező (Gúta, Keszegfalva), halmazos települések találhatóak (Alsó-Csallóköz). A Kárpát-medence nyugati kapujaként is emlegetett Dévényi-szoroson keresztül a nyugati vívmányok jelentős része erre áramlott be. Ennek és a közeli nagyvárosok (Bécs, Budapest, Győr, Pozsony) kulturális hatásának tudható be, hogy a ~ lakossága viszonylag korán polgárosult. Élénk gazdasági kapcsolatokat tartott fenn a tőle északra (főleg a Vág és a Garam felső folyása mentén) élő szlovák lakossággal. A velük évszázadokon keresztül ápolt kapcsolatok alapvetően határozták meg a térség kulturális képét. A cseh-morva, továbbá dunántúli és alföldi gazdasági kapcsolatai sem elhanyagolhatóak. Az említett többnyelvű közeggel való kapcsolattartást a nyelvtanulás egy sajátos formája, a cseregyerek-rendszer intézménye segítette. Fontosabb tájegységei a Csallóköz, a Mátyusföld, valamint a Vág és Garam köze. A ~ szlovákiai része jelenleg Nagyszombat és Nyitra megyéhez tartozik. – Ir. Liszka József: Fejezetek a szlovákiai Kisalföld néprajzához (1992).
Dunamocs; Mocs (Moča)
Részletek
Dunamocs − ref. templom (SzL)
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Duna partján, Komáromtól K-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1836, ebből 1809 (98,5%) magyar, 15 (0,8%) szlovák; [2011] – 1151, ebből 1057 (91,8%) magyar, 68 (5,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1091 (94,8%) magyar, 37 (3,2%) szlovák. V: [2011] – 754 ref., 307 r. k., 3 gör. kat., 2 ev. – R. k. (Szentháromság-) temploma 1764-ben barokk, ref. temploma 1860-ban késő klasszicista stílusban épült. Lakói neves vízimolnárok voltak. A Dunán a 20. sz. közepéig számos hajómalom működött. A Nehéz Ferenc Emlékbizottság 2003 óta megrendezi a ~i születésű Nehéz Ferenc (1912–78) író emléknapját. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Böszörményi János: Dunamocs évszázadai (1990).
Dunamocs − falumúzeum (SzL)
Dunamocs − háborús emlékmű (SzL)
Dunamocs − r. k. templom (SzL)
Dunamocs − Süttő emlékkapu (SzL)