Paál Ferenc
(* 1904. júl. 20. Győr, † 1969. júl. 11. Budapest) Író, újságíró, publicista. Bécsben, a Keleti Akadémián tanulva munkatársa lett az emigráns lapoknak, s élményeiről botrányos kulcsregényt is írt. A 20-as évek második felében jött Csehszlovákiába, s itt a már hitelét vesztett kormánypárti napilap, A Reggel az ő szerződtetésével és a népszerű sarlósok megnyerésével próbált konszolidálódni. ~ először magasztaló cikkeket írt a mozgalomról, ám amikor ennek vezetői elhatárolták magukat a szervilis emigránsoktól, néhány cikkében bolsevistáknak, majd fasisztáknak nevezte őket. Ilyen intermezzók után elhagyta A Reggelt, s a magyar ellenzék lapjához, a Prágai Magyar Hírlaphoz szegődve külpolitikai cikkeket írt. A bécsi döntés után visszament Mo.-ra. 1944-ben Mauthausenbe deportálták. 1945 után nagy napilapok főmunkatársa, szerkesztője lett, 1966-tól pedig az általa alapított Budapester Rundschau c. hetilap főszerkesztője volt. – Fm. Merengők (r., 1925); Menekülő pénz (r., 1928); Hamu alatt (r., 1929); A szlávok Európában (tan., 1930); A szabadság útja (tan., 1939); Egy nemzet születése (tan., 1961). – Ir. Fábry Zoltán: A magyar emigráció regénye (Korunk, 1929, 206); Barta Lajos: A vidéki város irodalmi halála és feltámadása (Nyugat, 1929, 2069); Szalatnai Rezső: A menekülő pénz regénye (Korunk, 1929, 588); Ungvári Tamás: Meghalt Paál Ferenc (Magyar Nemzet, 1969. júl. 12.).
Hibát talált?
Üzenőfal