Dunaradvány; Radvány (Radvaň nad Dunajom)
Részletek
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Duna bal partján, a Zsitva folyó torkolatánál, Komáromtól K-re. L: [1921] – 1315, ebből 1258 (95,7%) magyar, 35 (2,7%) szlovák; [2011] – 725, ebből 653 (90,1%) magyar, 67 (9,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 673 (92,8%) magyar, 48 (6,6%) szlovák. V: [2011] – 353 r. k., 275 ref., 3 gör. kat., 2 ev. – ~ba, ill. a hozzá tartozó Baloghpusztára már a két vh. közötti kolonizáció, majd pedig a második vh. utáni belső telepítések során szlovák telepesek költöztek. Ref. temploma egy 1697-ben emelt templom helyén 1834-ben, r. k. (Szűz Mária-) temploma 1833-ban épült klasszicista stílusban, a Dunán a 20. sz. közepéig 18 hajómalom működött. A ~hoz tartozó Zsitvatő pusztán késő avarkori temető 83 sírját tárták fel, s itt található az 1606. évi zsitvatoroki béke emlékműve (2006). 1988 óta évente ~on és az 1990-ig közigazgatásilag hozzá tartozott Virten rendezik meg a Baróti Szabó Dávid Napokat. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Dunasáp; Sáp (Dedinka pri Dunaji)
Részletek
Dunasáp látképe a templommal (GJ)
1960-ban Nová Dedinka néven Dunaújfaluval egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz jobb partján, Szenctől DNy-ra. L: [1921] – 479, ebből 435 (90,8%) magyar, 41 (8,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 479 r. k. – R. k. (Szt. Fülöp és Jakab) temetőtemploma a 13. sz. első felében épült román stílusban, a 16. sz. első felében reneszánsz stílusban alakították át.
Dunaszerdahely (Dunajská Streda)
Részletek
Dunaszerdahely − városháza (GJ)
Város és járási székhely a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Pozsonytól DK-re. L: [1921] – 5171, ebből 3445 (66,6%) magyar, 1293 (25,0%) zsidó, 169 (3,3%) szlovák; [2011] – 22 477, ebből 16 752 (74,5%) magyar, 4373 (19,5%) szlovák, 623 (2,8%) roma, 122 (0,5%) cseh-morva, 20 (0,1%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 17 813 (79,2%) magyar, 3343 (14,9%) szlovák, 488 (2,2%) roma, 100 (0,4%) cseh, 7 (0,03%) jiddis. V: [2011] – 15 212 r. k., 1616 ref., 376 ev., 89 gör. kat., 51 izr. – Egykor gabonakereskedelméről, állattartásáról és kézműiparáról híres mezőváros volt, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza. A 18. sz. végétől kezdődően jelentős számú, lakosságának közel felét kitevő zsidó közösség lakta. Zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba deportáltak, magyar lakosainak egy részét 1945 után Mo.-ra telepítették át, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovákok települtek. R. k. (Szt. György-) temploma a 14. sz. végén épült gótikus stílusban, a 17. és 18. sz.-ban barokkosították; neogótikus stílusú ev. templomát 1882–83-ban, ref. templomát 1998-ban emelték, a vh. után lebontott egykori zsinagógája helyén 1991-ben avatták fel az ún. Mementó-emlékművet. Világi műemlékei közül legjelentősebb a Kondé Miklós nagyváradi püspök által 1770-ben barokk-klasszicista stílusban építtetett, majd a 19. sz.-ban klasszicista stílusban átalakított, s 1970 óta a Csallóközi Múzeumnak is helyet adó ún. Sárga kastély, valamint a 19. sz. végén historizáló stílusban épült Vermes-villa, amely 1988–2002 között a SZNG kihelyezett részlegének adott helyet, 2005-től a Kortárs Magyar Galéria székhelye. A szocializmus éveiben panelházakkal beépített központját és főutcáját 1995–99 között Makovecz Imre tervei alapján építették át. ~ a Csallóköz gazdasági, s a szlovákiai magyarság egyik kulturális központja, számos magyar kisebbségi könyv- és lapkiadó, ill. kulturális és társadalmi intézmény székhelye, valamint kulturális rendezvények helyszíne. Az 1960-as évektől kezdődően itt rendezték meg a Csallóközi Színházi Napokat, ill. a Csallóközi Kulturális Napokat, 1976-tól a magyar gyermekszínjátszók és bábosok országos fesztiválját, a Duna Menti Tavaszt, 1992 óta a Dunaszerdahelyi Zenei Napokat és a Katedra Napokat, 2001 óta a Vámbéry Napokat, 2002 óta pedig a Bíborpiros szép rózsa (Örökség) országos népzenei vetélkedőt. Kulturális intézményei közül legjelentősebb az 1964-ben alapított Csallóközi Múzeum, az 1994-ben létrejött Kortárs Magyar Galéria, az 1998-ban létrehozott Art-Ma Galéria. ~ a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a Katedra Társaság és a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság Népzenei Munkaközösségének székhelye, s itt működik többek között a Lilium Aurum és a Nap Kiadó, a Gyurcsó István Alapítvány, az Art-Ma Polgári Társulás, a Vámbéry Polgári Társulás és a Gábriel Polgári Társulás. Legjelentősebb lapjai a két vh. között a Csallóközi Lapok és a Csallóközi Hírlap voltak, az 1950-es években a Szövetkezeti Falu, 1960-tól a Csallóköz c. járási hetilap, az 1990-es években pedig itt jelentek meg, ill. jelennek meg ma is az Új Nő, a Nap, a Déli Hírlap, a Cserkész, a Katedra, a Hajrá, az Ifi, majd az Ifigéniusz, a Csemadok Hírmondó, majd utódlapja, az Ösvény, a Dunaszerdahelyi Hírnök és a ref. Hírvivő c. lapok. A 21. sz. elején három (Kodály Zoltánról, Vámbéry Árminról, ill. Szabó Gyuláról elnevezett) állami és egy r. k. egyházi (Szt. János Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Magyar tanítási nyelvű gimnáziuma (Vámbéry Ármin Magyar Tanítási nyelvű Gimnázium) 1938-ban, majd 1945-ös bezárását követően 1951-ben, Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Középiskolája 1957-ben, Egészségügyi Középiskolája 1970-ben, Építészeti Szakmunkásképzője 1972-ben, Középfokú Szakmunkásképző Intézete 1965-ben létesült. Az 1989-es rendszerváltást követően létrehozott középfokézményei: Leány Szakközépiskola, Magán Szakmunkásképző Intézet, Egyesített Középiskola, Egyesített Magán Szakközépiskola, Kereskedelmi Akadémia, sportgimnázium. Mezőgazdasági vidék központjaként fejlett élelmiszeriparral rendelkezik. ~en volt Szl. legnagyobb cukorgyára. Jelentős konzerv- és húsipara, az élelmiszeripar mellett pedig gép-, elektrotechnikai és fafeldolgozó ipara is számottevő. Termálfürdőjének köszönhetően jelentős idegenforgalmi központ. 1960-ban hozzácsatolták Ollétejedet és Sikabonyt. – Ir. Engel Alfréd: A dunaszerdahelyi zsidó hitközség emlékkönyve (1995); Végh Ferenc – Zsigmond Tibor (összegyűjtötte): Édes otthon. Dunaszerdahelyi olvasókönyv; Nagy Attila–Nagy Iván–Novák Veronika–Simon Attila–Vajda Barnabás: Dunaszerdahely (2012).
Dunaszerdahely − Sárga kastély (GJ)
Dunaszerdahely − művelődési ház (GJ)
Dunaszerdahely és Vidéke Polgári Társulás
-> Rákóczi Szövetség 2.
Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában...megnyit →
Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában...megnyit →
Részletek
Rákóczi Szövetség (FI)
Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában létrehozott ún. célalaphálózat végzi. A ~ céljai hatékonyabb elérése és anyagi hátterének biztosítása érdekében hozta létre 1990-ben a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványt (korábban a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány), mely 2000-től kiemelten közhasznú szervezetként támogatja a csehországi, szlovákiai és kárpátaljai magyarság társadalmi, gazdasági és kulturális életét. Az alapítvány a célalapokon keresztül juttatja el anyagi támogatását az adott régiókba. 2000-től az Alapítvány a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével együtt szervezője a Felvidéken folyó iskolai beiratkozási programnak. Ennek célja, hogy sokrétű szervezőmunkával elérje a magyar iskolába beiratkozó diákok számarányának növelését. Ez a kezdeményezés azóta beiskolázási támogatásként beépült a Magyar Országgyűlés által elfogadott kedvezménytörvénybe is. – Vezető: Dobossy László (1989), Halzl József (1990).
Dunaszerdahelyi járás
Részletek
A Dunaszerdahelyi járás térképe (CsT)
Közigazgatási egység. A mai járás elődjének számító ~ 1923-ban alakult meg. 1938 és 1945 között a terület Mo.-hoz tartozott. 1949-től 1960-ig a mai járás területe három járásból állt: Ny–ÉNy-on a Somorjai, középen a ~ és K–DK-en pedig a Nagymegyeri járás terült el. A járás a jelenlegi területi kiterjedését 1960-ban nyerte el, miután hozzácsatolták az akkor megszüntetett Somorjai és Nagymegyeri járás területének nagy részét, s a Nyugat-szlovákiai kerület része lett. 1996-ban a Nagyszombati kerületbe soroltatott be. A ~ a Kisalföld ÉNy-i részén terül el, a Duna és a Kis-Duna által közrefogott termékeny Csallóköz központi részén. Jan.-i középhőmérséklete –2,3 °C, a júl.-i 20,2 °C. A csapadék évi átlagos mennyisége 579 mm (a legtöbb csapadék júl.-ban – 67 mm –, a legkevesebb pedig a téli hónapokban – 32–39 mm – hull le). Területe 1075 km2. Népessége 2011-ben 116 492 fő volt. A magyar nemzetiségű lakosok száma 87 349 fő volt. A 2011. évi népszámlálás adatai lapján a magyar nemzetiségű lakosság lakónépességen belüli aránya 74,98% lett. A járásban él szám szerint a legtöbb magyar nemzetiségű lakos Szl. valamennyi járása közt, ill. itt a legnagyobb a magyar nemzetiségű lakosság részaránya. A népesség korösszetétele kedvezőbb a többi délnyugat-szlovákiai járással összehasonlítva, amit elsősorban a nagyszámú kistelepülés családcentrikus hagyománya magyaráz. A települések száma 67, melyek közt három város található Dunaszerdahely (22 477), Somorja (12 726) és Nagymegyer (8859). A magyar nemzetiség részaránya a járás valamennyi településén meghaladja a 10%-ot. A járás közlekedési fekvése kedvező. Szl. magyarlakta járásai közt az egyik legjobb gazdasági és szociális helyzetben levő terület, ami részben a virágzó gazdasággal bíró Pozsony és Győr közelségének köszönhető. A legtöbb gazdasági mutató tekintetében azonban már a járáson belül is megfigyelhető egy Ny–K-i lejtő, a járás Ny-i felében lényegesen kedvezőbb életkörülmények vannak, mint a K-i, nagymegyeri kistérségben. A járás munkanélküliségi mutatója az országos értéktől kedvezőbb (2013. júl. 31-én a munkanélküliségi ráta 12,14% volt, szemben országos 13,99%-al), az átlagos havi jövedelem nagysága 2012-ben 722 € volt, szemben az országos 881 € átlaggal. A járás gazdaságának legnagyobb hagyományokkal rendelkező ágazata az élelmiszeripar (amely a kitűnő mezőgazdasági termelési feltételekkel rendelkező Csallóköz agráriumának termékeit dolgozza fel), melynek legjelentősebb vállalatai a Tauris Danubius húsfeldolgozó üzem Dunaszerdahelyen, a Klember édességipari üzem és a nagymegyeri Euromilk (a térség legjelentősebb tejfeldolgozó vállalata). A nemzetgazdaság többi ipari ágazata közt jelentős még a gép és az elektronikai ipar (a svájci Schindler felvonók és liftek Rt. Dunaszerdahelyen felvonókat és lifteket gyárt, a német Webasto-Edscha Slovakia Kft. prémium márkájú cabrio gépkocsik tető részét gyártja Nagymegyeren), az energetikai ipar (a Bősi Vízierőmű) és az építőipar. Dunaszerdahelyen több európai mértékű logisztisztikai park található, valamint számottevő még az olaszországi partnerekkel létrejött ipari park So-morján. A járás idegenforgalma élénk, ami elsősorban a műemlékeknek (kastélyainak és középkori templomainak varázsa szinte egyedülálló az országban), a dinamikusan fejlődő és színes kulturális élettel rendelkező városainak (Dunaszerdahely, Nagymegyer, Somorja), a gyógyító termálvízforrásainak (dunaszerdahelyi termálfürdő, nagymegyeri termálfürdő), a nagy számban előforduló természetes, ill. művi úton keletkezett álló- és folyóvizeknek, a kiterjedt ártéri erdőknek (Dunai ártéri erdők Tájvédelmi Körzet, Tőkési-ág) és a határmenti fekvésnek köszönhető.
A Dunaszerdahelyi járás etnikai térképe (2011) (HK)
dunaszerdahelyi termálfürdő
D-Szl. egyik legkedveltebb és leglátogatottabb üdülőközpontja a Thermalpark dunaszerdahelyi termálfürdő. A 18 hektáros területen összesen 10, ásványi anyagokkal dúsított, 24–40 °C-os gyógy- és termálvizes kül- és beltéri medence található (a gyógyvíz jó hatással van a mozgásszervi megbetegedésekre). A termálvíz 1600 méter mélyről tör fel,...megnyit →
D-Szl. egyik legkedveltebb és leglátogatottabb üdülőközpontja a Thermalpark dunaszerdahelyi termálfürdő. A 18 hektáros területen összesen 10, ásványi anyagokkal dúsított, 24–40 °C-os gyógy- és termálvizes kül- és beltéri medence található (a gyógyvíz jó hatással van a mozgásszervi megbetegedésekre). A termálvíz 1600 méter mélyről tör fel,...megnyit →
Részletek
D-Szl. egyik legkedveltebb és leglátogatottabb üdülőközpontja a Thermalpark dunaszerdahelyi termálfürdő. A 18 hektáros területen összesen 10, ásványi anyagokkal dúsított, 24–40 °C-os gyógy- és termálvizes kül- és beltéri medence található (a gyógyvíz jó hatással van a mozgásszervi megbetegedésekre). A termálvíz 1600 méter mélyről tör fel, és hőmérséklete a felszínen eléri az 57 °C-ot. A vendégek száma évente meghaladja a 300 ezer főt, számukra a fürdési lehetőségeken kívül a szolgáltatások széles skálája áll rendelkezésre (különféle masszázsok, szaunák, sportpályák – röplabda, tenisz, asztalitenisz, strandfoci, minigolf, csúszdák). A fürdőben táborokat és egyéb, köztük zenés rendezvényeket is szerveznek.
Dunatáj
Járási hetilap (Komárom, 1962–). 1989-ig az Szlovákia Kommunista Pártja Járási Bizottsága és a Járási Nemzeti Bizottság adta ki. 1959. márc. 6-tól a Komárňanské noviny önálló változataként Hangunk címmel jelent meg. Az árvíz idején (1965. jún. 15.–szept. 25.) napilap volt, példányszáma 11 ezer, mely egy...megnyit →
Járási hetilap (Komárom, 1962–). 1989-ig az Szlovákia Kommunista Pártja Járási Bizottsága és a Járási Nemzeti Bizottság adta ki. 1959. márc. 6-tól a Komárňanské noviny önálló változataként Hangunk címmel jelent meg. Az árvíz idején (1965. jún. 15.–szept. 25.) napilap volt, példányszáma 11 ezer, mely egy...megnyit →
Részletek
Járási hetilap (Komárom, 1962–). 1989-ig az Szlovákia Kommunista Pártja Járási Bizottsága és a Járási Nemzeti Bizottság adta ki. 1959. márc. 6-tól a Komárňanské noviny önálló változataként Hangunk címmel jelent meg. Az árvíz idején (1965. jún. 15.–szept. 25.) napilap volt, példányszáma 11 ezer, mely egy év múlva 1500-ra csökkent, ezért 1967. jan. 28-án megszüntették. 1969. febr. 21-től Dunaj címmel adták ki, 1975-től kétnyelvűen. 1989 óta a Danubius Press jelenteti meg ~ címmel magyarul. Regionális lapként a Komáromi és az Érsekújvári járás, valamint a Duna mente problémáival foglalkozik. Hetente tíz oldalon jelenik meg, 2004 nov.-étől havonta egyszer 4–6 oldalas irodalmi melléklettel. 2005-től regionális internetes hírportálként is működik. – Szerk. Morovič Lajos.
Dunatőkés; Tőkés (Dunajský Klátov)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar,...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar,...megnyit →
Részletek
A tőkési vízimalom (GJ)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar, 45 (8,8%) szlovák. V: [2011] – 434 r. k., 24 ref., 6 ev., 3 gör. kat. – A Kis-Duna Tőkési-ágán 1941-ig működött vízimalom felújítását követően, 1987 óta látogatható műemlék. R. k. temploma 2000– 2001-ben épült. 1960–90 között közigazgatásilag Pozsonyeperjeshez tartozott.
Dunatorony; Torony (Tureň)
Részletek
1943-ban Zonctorony néven Zonccal egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz jobb partján, Szenctől D-re. L: [1921] – 221, ebből 214 (96,8%) magyar, 6 (2,7%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 220 r. k., 1 izr. – R. k. (Havas Boldogasszony-) kápolnája a 19. sz. második felében historizáló stílusban épült.
Dunaújfalu (Nová Ves pri Dunaji)
Részletek
1960-ban Nová Dedinka néven Dunasáppal egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz bal partján, Szenctől DNy-ra. L: [1921] – 412, ebből 408 (99,0%) magyar, 4 (1,0%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 408 r. k., 4 izr.
Duncsák Attila
(* 1940. márc. 2. Ungvár [Ukrajna], † 2024. dec. 05. Kassa) Festő. A leningrádi Iparművészeti Főiskola üveg- és kerámiaszakán végzett 1967-ben. 1968–1973-ban az ungvári Művészeti Szakközépiskola tanára volt, majd murális munkákat tervezett és kivitelezett szülővárosában. 1982-ben áttelepült Ungvárról, azóta Kassán él. Míg odahaza főleg...megnyit →
(* 1940. márc. 2. Ungvár [Ukrajna], † 2024. dec. 05. Kassa) Festő. A leningrádi Iparművészeti Főiskola üveg- és kerámiaszakán végzett 1967-ben. 1968–1973-ban az ungvári Művészeti Szakközépiskola tanára volt, majd murális munkákat tervezett és kivitelezett szülővárosában. 1982-ben áttelepült Ungvárról, azóta Kassán él. Míg odahaza főleg...megnyit →
Részletek
Duncsák Attila (SZM)
(* 1940. márc. 2. Ungvár [Ukrajna], † 2024. dec. 05. Kassa) Festő. A leningrádi Iparművészeti Főiskola üveg- és kerámiaszakán végzett 1967-ben. 1968–1973-ban az ungvári Művészeti Szakközépiskola tanára volt, majd murális munkákat tervezett és kivitelezett szülővárosában. 1982-ben áttelepült Ungvárról, azóta Kassán él. Míg odahaza főleg murális feladatokkal és üvegművészettel foglakozott, az utóbbi negyedszázadban készült festményein a színház, a karnevál, maskarák világa, az álarc alá rejtőzés tematikája és groteszksége dominál. Több művésztelepnek is résztvevője volt Mo.-n, Franciaországban.
Duray Miklós
(* 1945. júl. 18. Losonc – † 2022. dec. 30. Budapest) Geológus, politikus, író. A gimnáziumot Füleken végezte (1962). A pozsonyi Comenius Egyetem TTK geológia szakát 1971-ben fejezte be, a doktori címet 1977-ben szerezte meg. 1972–1973-ban a Talajtani és Növény-tápanyagellátási Kutatóintézet, 1973–1977 között az...megnyit →
(* 1945. júl. 18. Losonc – † 2022. dec. 30. Budapest) Geológus, politikus, író. A gimnáziumot Füleken végezte (1962). A pozsonyi Comenius Egyetem TTK geológia szakát 1971-ben fejezte be, a doktori címet 1977-ben szerezte meg. 1972–1973-ban a Talajtani és Növény-tápanyagellátási Kutatóintézet, 1973–1977 között az...megnyit →
Részletek
Duray Miklós (ST)
(* 1945. júl. 18. Losonc – † 2022. dec. 30. Budapest) Geológus, politikus, író. A gimnáziumot Füleken végezte (1962). A pozsonyi Comenius Egyetem TTK geológia szakát 1971-ben fejezte be, a doktori címet 1977-ben szerezte meg. 1972–1973-ban a Talajtani és Növény-tápanyagellátási Kutatóintézet, 1973–1977 között az SZTA Geológiai Intézetének munkatársa, 1978–1990-ben a Doprastav geológusa volt. 1988–1989-ben a pennsylvaniai Indiana Egyetemen (USA) adott elő. – Már diákkorától aktív közéleti szerepet vállalt (1965–1968: a pozsonyi József Attila Ifjúsági Klub elnöke; 1968–1969: a Magyar Ifjúsági Szövetség elnöke). Az 1970-es évektől politikailag megbízhatatlannak tartották és rendszeresen zaklatták. Csatlakozott a Charta ’77 aláíróihoz. Megszervezte az illegális Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottságát, melynek vezetőjeként több tiltakozó akciót kezdeményezett a szlovákiai magyar oktatás leépítése ellen. 1982–1983-ban és 1984–1985-ben hónapokig vizsgálati fogságban volt, amikor is nemzetközi szervezetek nyomására szabadon engedték. 1990-ben megalapította az Együttélés Politikai Mozgalmat, amelynek 1998-ig, az MKP megalakulásáig elnöke volt. 1998–1999-ben az MKP tiszteletbeli elnöke, 1999-től ügyvezető alelnöke. 1990–1992-ben, ill. 1994–2008 között parlamenti képviselő. Főbb díjai, kitüntetései: Kőrösi Csoma Sándor-díj (Tokió, 1986); Bethlen Gábor-díj (1988); Esterházy János Emlékplakett (1995); A Magyar Köztársaság Aranyérme (2000); Magyar Örökség Díj (2000); A Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje (2001); Magyar Művészetért Díj (2002); Szent István-díj (2003). – Fm. Szlovákiai jelentés (publicisztika, Párizs, 1982); Kutyaszorító 1–2 (önéletrajz, New York, 1983, 1989); Tegnap alighanem bolondgombát etettek velünk (publicisztika, Chicago, 1983); Kettős elnyomásban (dokumentumok, publicisztika, New York, 1989, Pozsony, 1993); Csillagszilánk és tövistörek (mesék, 1994); Önrendelkező kísérleteink (publicisztika, 1999); Változások küszöbén (publicisztika, 2000); Hazától a Nemzetig (cikkek, tan., beszédek, 2004); Ne félj, csak higgy! (beszédek, cikkek, 2005). – Ir. Alexa Károly: Húsz év múlva – Duray Miklósról, Heti Válasz 2002. aug. 16.
Ďurkov
-> Györke (Ďurkov)
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence K-i részén, az Ósva-patak völgyében, Kassától K-re. L: [1921] – 667, ebből 315 (47,2%) magyar, 262 (39,3%) szlovák, 48 (7,2%) roma; [2011] – 1692, ebből 1461 (86,3%) szlovák, 92 (5,4%) roma, 15 (0,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence K-i részén, az Ósva-patak völgyében, Kassától K-re. L: [1921] – 667, ebből 315 (47,2%) magyar, 262 (39,3%) szlovák, 48 (7,2%) roma; [2011] – 1692, ebből 1461 (86,3%) szlovák, 92 (5,4%) roma, 15 (0,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Részletek
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence K-i részén, az Ósva-patak völgyében, Kassától K-re. L: [1921] – 667, ebből 315 (47,2%) magyar, 262 (39,3%) szlovák, 48 (7,2%) roma; [2011] – 1692, ebből 1461 (86,3%) szlovák, 92 (5,4%) roma, 15 (0,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1397 (82,6%) szlovák, 117 (6,9%) roma, 21 (1,2%) magyar. V: [2011] – 988 r. k., 381 ref., 36 ev., 28 gör. kat. – A 18–19. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu a 20. sz. elején még felerészt magyar lakossága re szlovákká vált. A késő barokk Rakovszky-kúria a 18. sz. második felében, neoklasszicista ref. temploma egy Árpád-kori templom alapjain 1912-ben, r. k. (Szűz Mária születése) temploma 1994-ben épült.
Ďurkovce
-> Gyürki (Ďurkovce)
Község a Nagykürtösi járásban, a Korponai-fennsík és az Ipoly-medence határán, az Ipoly jobb oldali mellékvölgyében, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 293, ebből 174 (59,4%) szlovák, 112 (38,2%) magyar; [2011] – 130, ebből 76 (58,5%) magyar, 48 (36,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 87 (66,9%)...megnyit →
Község a Nagykürtösi járásban, a Korponai-fennsík és az Ipoly-medence határán, az Ipoly jobb oldali mellékvölgyében, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 293, ebből 174 (59,4%) szlovák, 112 (38,2%) magyar; [2011] – 130, ebből 76 (58,5%) magyar, 48 (36,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 87 (66,9%)...megnyit →
Részletek
Község a Nagykürtösi járásban, a Korponai-fennsík és az Ipoly-medence határán, az Ipoly jobb oldali mellékvölgyében, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 293, ebből 174 (59,4%) szlovák, 112 (38,2%) magyar; [2011] – 130, ebből 76 (58,5%) magyar, 48 (36,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 87 (66,9%) magyar, 34 (26,1%) szlovák. V: [2011] – 122 r. k., 1 ev.
Dúsa (Dúžava)
1975-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima-folyó jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól DNy-ra. L: [1921] – 200, ebből 133 (66,5%) magyar, 67 (33,5%) szlovák; [1970] 197, ebből 184 (93,4%) szlovák, 13 (6,6%) magyar) nemzetiségű. V: [1921] – 103 ev., 85 r....megnyit →
1975-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima-folyó jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól DNy-ra. L: [1921] – 200, ebből 133 (66,5%) magyar, 67 (33,5%) szlovák; [1970] 197, ebből 184 (93,4%) szlovák, 13 (6,6%) magyar) nemzetiségű. V: [1921] – 103 ev., 85 r....megnyit →
Részletek
1975-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima-folyó jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól DNy-ra. L: [1921] – 200, ebből 133 (66,5%) magyar, 67 (33,5%) szlovák; [1970] 197, ebből 184 (93,4%) szlovák, 13 (6,6%) magyar) nemzetiségű. V: [1921] – 103 ev., 85 r. k., 12 ref. – Nagyrészt a 18. sz.-ban idetelepült szlovák származású lakossága mellé az 1920-as években újabb szlovák kolonisták települtek, s a 20. sz. második felére magyar jellegét elveszítve teljes egészében szlovákká vált. 1786-ban épült reneszánsz-barokk belső berendezésű ev. fatemplomát az É-gömöri Telep (Selce) községből 1807-ben hozták át ~ba; a templom melletti klasszicista harangtornyot a 19. sz.-ban emelték.
Dusik Gábor
(* 1961. jan. 26. Pozsony) Zeneszerző, előadóművész. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1979), a Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet (1986). Magánúton zongorázni és énekelni, majd három évig zeneszerzést tanult. Alapítója és vezetője volt az Ars Musica együttesnek (1977–1980) és a Gravis...megnyit →
(* 1961. jan. 26. Pozsony) Zeneszerző, előadóművész. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1979), a Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet (1986). Magánúton zongorázni és énekelni, majd három évig zeneszerzést tanult. Alapítója és vezetője volt az Ars Musica együttesnek (1977–1980) és a Gravis...megnyit →
Részletek
(* 1961. jan. 26. Pozsony) Zeneszerző, előadóművész. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1979), a Comenius Egyetem BTK-án szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet (1986). Magánúton zongorázni és énekelni, majd három évig zeneszerzést tanult. Alapítója és vezetője volt az Ars Musica együttesnek (1977–1980) és a Gravis rockegyüttesnek (1979–1988). Első szerzeményei megzenésített versek voltak (József Attila, Radnóti Miklós stb.), később a Gravis, majd népszerű szlovák énekesek (Štefan Skrúcaný, Eva Gombitová, Katarína Hasprová és mások) számára komponált dalokat. Sétálni ment három kalap címmel szlovákiai magyar költők megzenésített gyermekverseiből készített hanghordozókat. Több önálló lemeze is megjelent, a legismertebb az Argo (1997). A Liverpooli Eurovíziós Fesztiválon az ő szerzeménye képviselte Szl.-t. Számos tévéműsorban közreműködött előadóként. Újabban musicaleket is ír (Assisi szent Ferenc, Maria Antoinette, Quo vadis).
Dusza István
(* 1951. ápr. 12. Gömörhorka, † 2002. jan. 9. Pozsony) Újságíró, kritikus, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait Kassán (középfokú ipariskola, 1970) végezte. 1970–1976-ban a gömörhorkai papírgyár technikusa. 1974–1980-ban a budapesti ELTE BTK-án levelezői szakon könyvtárosi oklevelet szerzett. 1976–1981-ben a Nő, 1981–2000-ig az Új Szó szerkesztője, ill....megnyit →
(* 1951. ápr. 12. Gömörhorka, † 2002. jan. 9. Pozsony) Újságíró, kritikus, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait Kassán (középfokú ipariskola, 1970) végezte. 1970–1976-ban a gömörhorkai papírgyár technikusa. 1974–1980-ban a budapesti ELTE BTK-án levelezői szakon könyvtárosi oklevelet szerzett. 1976–1981-ben a Nő, 1981–2000-ig az Új Szó szerkesztője, ill....megnyit →
Részletek
Dusza István (FI)
(* 1951. ápr. 12. Gömörhorka, † 2002. jan. 9. Pozsony) Újságíró, kritikus, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait Kassán (középfokú ipariskola, 1970) végezte. 1970–1976-ban a gömörhorkai papírgyár technikusa. 1974–1980-ban a budapesti ELTE BTK-án levelezői szakon könyvtárosi oklevelet szerzett. 1976–1981-ben a Nő, 1981–2000-ig az Új Szó szerkesztője, ill. főmunkatársa. Színikritikái, színházi tanulmányai a műfaj legjobbjai közé tartoznak, riporterként, publicistaként is jelentőset alkotott. Drámaelméleti és drámapedagógia szakkönyveket fordított magyar nyelvre. Aktív szerepet vállalt a szlovákiai magyar amatőrszínjátszó-mozgalomban. – Fm: Nézőtéri napló 1981–1990 (Kalligram, 1992), Fapihék. (Tárcák regénye, AB-Art 1999). Zs. Nagy Lajos (irodalmi monográfia, Nap Kiadó, 2000), A papír partján (válogatott irodalmi tanulmányok 2003), A mese és színpadi formái (Bratislava, Osvetový ústav 1987). A diákszínjátszás dramaturgiája (Bratislava, Osvetový ústav 1990). Drámaelméleti és drámapedagógia szakkönyveket fordított magyar nyelvre. – Díjak, elismerések: Nyitott Európáért Díj (2001). – Ir. Fónod Z.: A cseh/szovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995 (1997); Balázs A.– Ardamica A.–Ardamica Z.: Szlovákiai magyar ki-kicsoda? (2001).
Dusza István (FI)
Dusza János
(* 1952. okt. 14. Sajógömör) Tud. kutató, egyetemi tanár. A tornaljai gimnáziumban érettségizett. A budapesti ELTE TTK-a fizika szakán szerzett oklevelet 1976-ban. Ezt követően az SZTA Anyagszerkezeti Kutatóintézetének munkatársa volt, 1996-tól a kassai Műszaki Egyetem docense, 2004-től professzora. 2007 szept.-étől az MTA külső tagja....megnyit →
(* 1952. okt. 14. Sajógömör) Tud. kutató, egyetemi tanár. A tornaljai gimnáziumban érettségizett. A budapesti ELTE TTK-a fizika szakán szerzett oklevelet 1976-ban. Ezt követően az SZTA Anyagszerkezeti Kutatóintézetének munkatársa volt, 1996-tól a kassai Műszaki Egyetem docense, 2004-től professzora. 2007 szept.-étől az MTA külső tagja....megnyit →
Részletek
Dusza János (SZM)
(* 1952. okt. 14. Sajógömör) Tud. kutató, egyetemi tanár. A tornaljai gimnáziumban érettségizett. A budapesti ELTE TTK-a fizika szakán szerzett oklevelet 1976-ban. Ezt követően az SZTA Anyagszerkezeti Kutatóintézetének munkatársa volt, 1996-tól a kassai Műszaki Egyetem docense, 2004-től professzora. 2007 szept.-étől az MTA külső tagja. Kutatási területe a szilícium-nitrid alapú kerámiák törésvizsgálata. Külföldi egyetemek vendégtanára, hazai és nemzetközi szakmai társaságok tagja, nemzetközi tanácskozások előadója (többek között a Mindentudás Egyeteme c. ismeretterjesztő előadássorozatnak egyik előadója volt). A Szlovákiai Magyar Akadémiai Tanács elnöke (2013-).
Dúžava
-> Dúsa (Dúžava)
1975-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima-folyó jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól DNy-ra. L: [1921] – 200, ebből 133 (66,5%) magyar, 67 (33,5%) szlovák; [1970] 197, ebből 184 (93,4%) szlovák, 13 (6,6%) magyar) nemzetiségű. V: [1921] – 103 ev., 85 r....megnyit →
1975-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima-folyó jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól DNy-ra. L: [1921] – 200, ebből 133 (66,5%) magyar, 67 (33,5%) szlovák; [1970] 197, ebből 184 (93,4%) szlovák, 13 (6,6%) magyar) nemzetiségű. V: [1921] – 103 ev., 85 r....megnyit →
Részletek
1975-ben Rimaszombathoz csatolt község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima-folyó jobb oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól DNy-ra. L: [1921] – 200, ebből 133 (66,5%) magyar, 67 (33,5%) szlovák; [1970] 197, ebből 184 (93,4%) szlovák, 13 (6,6%) magyar) nemzetiségű. V: [1921] – 103 ev., 85 r. k., 12 ref. – Nagyrészt a 18. sz.-ban idetelepült szlovák származású lakossága mellé az 1920-as években újabb szlovák kolonisták települtek, s a 20. sz. második felére magyar jellegét elveszítve teljes egészében szlovákká vált. 1786-ban épült reneszánsz-barokk belső berendezésű ev. fatemplomát az É-gömöri Telep (Selce) községből 1807-ben hozták át ~ba; a templom melletti klasszicista harangtornyot a 19. sz.-ban emelték.
Dvorníky
-> Szádudvarnok; Udvarnok (Dvorníky)
1964-ben Szádelővel és Méhész-szel Szádelőudvarnok (Zádielske Dvorníky), 1990 óta Méhésszel Szádudvarnokméhész néven egyesített község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Tornai-karszt és a Cserehát között, a Torna-patak völgyében, Szepsitől Ny-ra. L: [1921] – 429, ebből 418 (97,4%) magyar; [1961] 422, ebből 277 (65,6%) magyar nemzetiségű. V:...megnyit →
1964-ben Szádelővel és Méhész-szel Szádelőudvarnok (Zádielske Dvorníky), 1990 óta Méhésszel Szádudvarnokméhész néven egyesített község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Tornai-karszt és a Cserehát között, a Torna-patak völgyében, Szepsitől Ny-ra. L: [1921] – 429, ebből 418 (97,4%) magyar; [1961] 422, ebből 277 (65,6%) magyar nemzetiségű. V:...megnyit →
Részletek
1964-ben Szádelővel és Méhész-szel Szádelőudvarnok (Zádielske Dvorníky), 1990 óta Méhésszel Szádudvarnokméhész néven egyesített község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Tornai-karszt és a Cserehát között, a Torna-patak völgyében, Szepsitől Ny-ra. L: [1921] – 429, ebből 418 (97,4%) magyar; [1961] 422, ebből 277 (65,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 363 r. k., 39 ref., 19 izr., 7 gör. kat., 1 ev. R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1800–01-ben barokk-klasszicista stílusban épült.
Dvorníky Včeláre
-> Szádudvarnokméhész (Dvorníky-Včeláre)
Az 1964-ben Szádelő, Szádudvarnok és Méhész egyesítésével létrehozott Szádelőudvarnokból (Zádielske Dvorníky) Szádelő kiválását követően (1990) létrejött község a Kassa-környéki járásban, a Torna-patak völgyében, Szepsitől Ny-ra. L: [2011] – 434, ebből 276 (63,6%) magyar, 128 (29,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 318 (73,3%) magyar, 88...megnyit →
Az 1964-ben Szádelő, Szádudvarnok és Méhész egyesítésével létrehozott Szádelőudvarnokból (Zádielske Dvorníky) Szádelő kiválását követően (1990) létrejött község a Kassa-környéki járásban, a Torna-patak völgyében, Szepsitől Ny-ra. L: [2011] – 434, ebből 276 (63,6%) magyar, 128 (29,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 318 (73,3%) magyar, 88...megnyit →
Részletek
Az 1964-ben Szádelő, Szádudvarnok és Méhész egyesítésével létrehozott Szádelőudvarnokból (Zádielske Dvorníky) Szádelő kiválását követően (1990) létrejött község a Kassa-környéki járásban, a Torna-patak völgyében, Szepsitől Ny-ra. L: [2011] – 434, ebből 276 (63,6%) magyar, 128 (29,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 318 (73,3%) magyar, 88 (20,3%) szlovák. V: [2011] – 327 r. k., 61 ref., 2 gör. kat., 1 ev.
Dvory nad Žitavou
-> Udvard (Dvory nad Žitavou)
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól K-re. L: [1921] – 4867, ebből 4509 (92,6%) magyar, 160 (3,3%) szlovák, 88 (1,8%) roma; [2011] – 5164, ebből 3208 (62,1%) magyar, 1550 (30,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 3505 (67,9%) magyar,...megnyit →
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól K-re. L: [1921] – 4867, ebből 4509 (92,6%) magyar, 160 (3,3%) szlovák, 88 (1,8%) roma; [2011] – 5164, ebből 3208 (62,1%) magyar, 1550 (30,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 3505 (67,9%) magyar,...megnyit →
Részletek
Udvard – Szent Adalbert-templom, (GJ)
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó bal partján, Érsekújvártól K-re. L: [1921] – 4867, ebből 4509 (92,6%) magyar, 160 (3,3%) szlovák, 88 (1,8%) roma; [2011] – 5164, ebből 3208 (62,1%) magyar, 1550 (30,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 3505 (67,9%) magyar, 1195 (23,1%) szlovák. V: [2011] – 4081 r. k., 77 ev., 63 ref., 5 gör. kat. – 1922-ig az Ógyallai járás székhelye volt. Magyar lakosai közül a második vh. után közel ezer főt áttelepítettek Mo.-ra, helyükre magyarországi, romániai és közép-szlovákiai szlovákok települtek. Barokk stílusú r. k. (Szt. Adalbert-) temploma 1776-ban, az ugyancsak barokk r. k. (Szt. Orbán-) kápolna 1760-ban, ref. temploma 1880-ban épült. A többek között az esti harangozás bevezetését elrendelő 1309. évi ~i egyházi tartományi zsinat emlékét a Kálvária-dombon 1855–60 között emelt neogótikus Szt. Márton-kápolna őrzi. Határában az 1950–60-as években végzett ásatások során bronzkori, kelta és avar sírokat, valamint két honfoglalás kori magyar temetőt tártak fel. Udvardi Újság – Dvorské noviny c. kétnyelvű önkormányzati havilapja 1995 óta jelenik meg. A Pro Patria Honismereti Szövetség 1997 óta évente ~on rendezi meg a szlovákiai magyar helytörténészek országos találkozóját. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Majthényi Adolf Alapiskola) rendelkezett; 1969-ben alapított vegyes, magyar–szlovák tanítási nyelvű Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézete, valamint 1993-ban alapított Vállalkozói Középiskolája 2003 óta Összevont Középiskolaként működik. – Ir. Angyel Miklós: Udvard múltja és jelene (1993); Angyel Miklós: Udvard nevezetességei (1994); Angyel Miklós: Udvardi Mindenes Gyűjtemény I–II. (2006–2007).
Udvard – kálvária (UZs)
Udvard − az elhurcoltak emlékműve (UZs)
Udvard – Kálvária (GJ)
Dyčka
-> Nemesdicske; Dicske (Dyčka)
1975- ben Verebélyhez csatolt község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó völgyében, Verebélytől DNy-ra. L: [1921] – 455, ebből 291 (64,0%) magyar, 147 (32,3%) szlovák; [1970] 598, ebből 577 (96,5%) szlovák, 15 (2,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 442 r. k., 7...megnyit →
1975- ben Verebélyhez csatolt község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó völgyében, Verebélytől DNy-ra. L: [1921] – 455, ebből 291 (64,0%) magyar, 147 (32,3%) szlovák; [1970] 598, ebből 577 (96,5%) szlovák, 15 (2,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 442 r. k., 7...megnyit →
Részletek
1975- ben Verebélyhez csatolt község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó völgyében, Verebélytől DNy-ra. L: [1921] – 455, ebből 291 (64,0%) magyar, 147 (32,3%) szlovák; [1970] 598, ebből 577 (96,5%) szlovák, 15 (2,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 442 r. k., 7 izr., 6 ref. A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu 20. sz. első felében magát még nagyrészt magyarnak valló kétnyelvű lakossága a sz. második felére szlovákká vált. R. k. (Szűz Mária születése) temploma a 18. sz. második felében épült barokk-klasszicista stílusban.
Dzurányi László
(* 1888. júl. 10. Debrecen [Mo.], † 1955. Pelejte) Újságíró, szerkesztő, politikus, a két vh. közötti korszak egyik legkiválóbb magyar publicistája. Hírlapírói pályáját Eperjesen kezdte, 1918-tól 1923-ig a Kassai Napló felelős szerkesztője, 1925-től a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője, 1932-től a Magyar Újság főszerkesztője lett....megnyit →
(* 1888. júl. 10. Debrecen [Mo.], † 1955. Pelejte) Újságíró, szerkesztő, politikus, a két vh. közötti korszak egyik legkiválóbb magyar publicistája. Hírlapírói pályáját Eperjesen kezdte, 1918-tól 1923-ig a Kassai Napló felelős szerkesztője, 1925-től a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője, 1932-től a Magyar Újság főszerkesztője lett....megnyit →
Részletek
Dzurányi László (FI)
(* 1888. júl. 10. Debrecen [Mo.], † 1955. Pelejte) Újságíró, szerkesztő, politikus, a két vh. közötti korszak egyik legkiválóbb magyar publicistája. Hírlapírói pályáját Eperjesen kezdte, 1918-tól 1923-ig a Kassai Napló felelős szerkesztője, 1925-től a Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője, 1932-től a Magyar Újság főszerkesztője lett. Közreműködött a Szlovenszkói Magyar Jogpárt megalakításában is. Az első bécsi döntést követően visszavonult a közélettől. A második vh. után egy ideig még Pozsonyban élt, alkalmilag szlovák lapokban publikált. Miután az 1948-ban újra megindult magyar sajtóban már nem volt számára hely, a Tőketerebeshez közeli pelejtei birtokára vonult vissza. – Ir. Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (mon., 1967); Dávid Teréz: Utóirat (r., 1986), Kovács Endre: Korszakváltás, emlékirat (1981); Fónod Zoltán: Üzenet (mon., 1993, 2002). A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995 (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004 (2004).
E. Réső Zoltán
(* 1912. aug. 5. Magyarsók, † 1996. jan. 15. Vágsellye) Költő, prózaíró. A középiskolát Érsekújvárott, a gyógyszerészetet Prágában végezte, ahol vegyészdoktori címet is szerzett. Rövid ideig cukorgyári mérnökként, majd gyógyszerészként dolgozott. Önéletrajzi jellegű prózai munkáit idős korában írta. – Fm. A meleg kazánok (v., 1931); Csipkebokor (v.,...megnyit →
(* 1912. aug. 5. Magyarsók, † 1996. jan. 15. Vágsellye) Költő, prózaíró. A középiskolát Érsekújvárott, a gyógyszerészetet Prágában végezte, ahol vegyészdoktori címet is szerzett. Rövid ideig cukorgyári mérnökként, majd gyógyszerészként dolgozott. Önéletrajzi jellegű prózai munkáit idős korában írta. – Fm. A meleg kazánok (v., 1931); Csipkebokor (v.,...megnyit →
Részletek
(* 1912. aug. 5. Magyarsók, † 1996. jan. 15. Vágsellye) Költő, prózaíró. A középiskolát Érsekújvárott, a gyógyszerészetet Prágában végezte, ahol vegyészdoktori címet is szerzett. Rövid ideig cukorgyári mérnökként, majd gyógyszerészként dolgozott. Önéletrajzi jellegű prózai munkáit idős korában írta. – Fm. A meleg kazánok (v., 1931); Csipkebokor (v., 1934); Újvári gimnazisták (r., 1991); Prágai egyetemisták (r., 1995).
Ebeck (Obeckov)
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, a Rieka-patak völgyében, Nagykürtöstől D–DNy-ra. L: [1921] – 460, ebből 269 (58,5%) szlovák, 183 (39,8%) magyar; [2011] – 499, ebből 474 (95%) szlovák, 4 (0,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 476 (95,4%) szlovák, 7 (1,4%) magyar. V: [2011]...megnyit →
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, a Rieka-patak völgyében, Nagykürtöstől D–DNy-ra. L: [1921] – 460, ebből 269 (58,5%) szlovák, 183 (39,8%) magyar; [2011] – 499, ebből 474 (95%) szlovák, 4 (0,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 476 (95,4%) szlovák, 7 (1,4%) magyar. V: [2011]...megnyit →
Részletek
Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, a Rieka-patak völgyében, Nagykürtöstől D–DNy-ra. L: [1921] – 460, ebből 269 (58,5%) szlovák, 183 (39,8%) magyar; [2011] – 499, ebből 474 (95%) szlovák, 4 (0,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 476 (95,4%) szlovák, 7 (1,4%) magyar. V: [2011] – 413 r. k., 37 ev. – Részben magyar származású lakossága a 20. sz. közepére beolvadt a többségi szlovákságba. R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1894-ben neoklasszicista stílusban épült.
Ebed (Obid)
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld K-i részén, a Duna folyásától É-ra, Párkánytól Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1656, ebből 1593 (96,2%) magyar, 62 (3,7%) szlovák; [2011] – 1174, ebből 931 (79,3%) magyar, 170 (14,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 963 (82,0%)...megnyit →
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld K-i részén, a Duna folyásától É-ra, Párkánytól Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1656, ebből 1593 (96,2%) magyar, 62 (3,7%) szlovák; [2011] – 1174, ebből 931 (79,3%) magyar, 170 (14,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 963 (82,0%)...megnyit →
Részletek
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld K-i részén, a Duna folyásától É-ra, Párkánytól Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1656, ebből 1593 (96,2%) magyar, 62 (3,7%) szlovák; [2011] – 1174, ebből 931 (79,3%) magyar, 170 (14,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 963 (82,0%) magyar, 135 (11,5%) szlovák. V: [2011] – 971 r. k., 23 ref., 6 ev., 4 gör. kat. – R. k. (Szt. István-) temploma egy 12. sz.-i román stílusú templom alapjain 1732-ben barokk, r. k. temetőkápolnája 1900-ban szecessziós stílusban épült. Határában 194 avarkori, köztük 6 lovassírt tártak fel. – 1976–99 között közigazgatásilag Párkányhoz tartozott.
Éberhard
-> Éberhárd; Éberhard (Malinovo)
Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉNy-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsonytól K-re. L: [1921] – 891, ebből 866 (97,2%) magyar, 14 (1,6%) szlovák; [2011] – 1861, ebből 1158 (62,5%) szlovák, 625 (33,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1137 (61,1%) szlovák,...megnyit →
Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉNy-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsonytól K-re. L: [1921] – 891, ebből 866 (97,2%) magyar, 14 (1,6%) szlovák; [2011] – 1861, ebből 1158 (62,5%) szlovák, 625 (33,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1137 (61,1%) szlovák,...megnyit →
Részletek
Éberhárd − Apponyi-kápolna (GJ)
Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉNy-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsonytól K-re. L: [1921] – 891, ebből 866 (97,2%) magyar, 14 (1,6%) szlovák; [2011] – 1861, ebből 1158 (62,5%) szlovák, 625 (33,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1137 (61,1%) szlovák, 640 (34,4%) magyar. V: [2011] – 1318 r. k., 57 ev., 7 ref., 6 gör. kat. – A Kis-Duna bal partján fekvő Tőkési- és Györgymajorba, az Apponyi család felosztott nagybirtokára 1923-ban szlovák kolonisták települtek. A kolóniát 1936-ban Gessayov (1960-tól Zálesie) néven önálló községgé szervezték. ~ra a második vh. utáni lakosságcsere során, amely keretében magyar lakosságának mintegy egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, újabb, ezúttal magyarországi szlovák családok költöztek. Az eredetileg reneszánsz Apponyi-kastélyt és a hozzá tartozó várkápolnát 1677–80 között Szelepcsényi György esztergomi érsek építtette egy középkori vízivár helyén, a 19. sz. elején klasszicista stílusban alakították át. 1869–72 között épült neogótikus stílusú r. k. (Szt. György-) temploma eredetileg az Apponyiak sírkápolnája volt. Ide helyezték végső nyugalomra az Apponyi család több tagját, többek között Apponyi Albertet is. 2010-ig 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.– Ir. Dicskó József: Éberhardi krónika (1994); Presinszky Lajos – Szilinszký Ferenc: Múltról a jelennek. Fejezetek Éberhard történelméből (2002).
Éberhárd; Éberhard (Malinovo)
Részletek
Éberhárd − Apponyi-kápolna (GJ)
Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉNy-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsonytól K-re. L: [1921] – 891, ebből 866 (97,2%) magyar, 14 (1,6%) szlovák; [2011] – 1861, ebből 1158 (62,5%) szlovák, 625 (33,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1137 (61,1%) szlovák, 640 (34,4%) magyar. V: [2011] – 1318 r. k., 57 ev., 7 ref., 6 gör. kat. – A Kis-Duna bal partján fekvő Tőkési- és Györgymajorba, az Apponyi család felosztott nagybirtokára 1923-ban szlovák kolonisták települtek. A kolóniát 1936-ban Gessayov (1960-tól Zálesie) néven önálló községgé szervezték. ~ra a második vh. utáni lakosságcsere során, amely keretében magyar lakosságának mintegy egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, újabb, ezúttal magyarországi szlovák családok költöztek. Az eredetileg reneszánsz Apponyi-kastélyt és a hozzá tartozó várkápolnát 1677–80 között Szelepcsényi György esztergomi érsek építtette egy középkori vízivár helyén, a 19. sz. elején klasszicista stílusban alakították át. 1869–72 között épült neogótikus stílusú r. k. (Szt. György-) temploma eredetileg az Apponyiak sírkápolnája volt. Ide helyezték végső nyugalomra az Apponyi család több tagját, többek között Apponyi Albertet is. 2010-ig 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.– Ir. Dicskó József: Éberhardi krónika (1994); Presinszky Lajos – Szilinszký Ferenc: Múltról a jelennek. Fejezetek Éberhard történelméből (2002).
Eckerdt Sándor
(* 1932. júl. 6. Kassa, † 1992. aug. 24. Kassa) Festő, grafikus. 1958-ban végzett a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán. 1958–1959-ben A Hét grafikusa volt, 1960–1964 között tanított, 1964-től szabadfoglalkozású művészként működött szülővárosában. Litográfiáit a leegyszerűsített figurális motívumok mellett kubisztikusan absztrakt formák jellemzik. Ugyanez érvényes kultúrált...megnyit →
(* 1932. júl. 6. Kassa, † 1992. aug. 24. Kassa) Festő, grafikus. 1958-ban végzett a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán. 1958–1959-ben A Hét grafikusa volt, 1960–1964 között tanított, 1964-től szabadfoglalkozású művészként működött szülővárosában. Litográfiáit a leegyszerűsített figurális motívumok mellett kubisztikusan absztrakt formák jellemzik. Ugyanez érvényes kultúrált...megnyit →
Részletek
Eckerdt Sándor (SZM)
(* 1932. júl. 6. Kassa, † 1992. aug. 24. Kassa) Festő, grafikus. 1958-ban végzett a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán. 1958–1959-ben A Hét grafikusa volt, 1960–1964 között tanított, 1964-től szabadfoglalkozású művészként működött szülővárosában. Litográfiáit a leegyszerűsített figurális motívumok mellett kubisztikusan absztrakt formák jellemzik. Ugyanez érvényes kultúrált színvilágú festészetére is. Illusztrációval is foglalkozott, monumentális munkákat is készített.