Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1972. április 15-16. : Pozsonyban tartja XI. országos közgyűlését a Csemadok (helyi szervezeteinek száma 530, taglétszáma 62 111), amely elítéli a szövetség 1968-1969-es tevékenységét, mindenekelőtt az 1968. március 12-i állásfoglalást, valamint az 1969. márciusi rendkívüli, X. közgyűlésen elfogadott programot és határozatokat, amelyeket egyben érvénytelennek nyilvánít. Új alapszabályt fogad el, amely a szervezet nevéből törli a „társadalmi” jelzőt, s hivatalos nevét ismét Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségére változtatja. Az alapszabály szerint a szövetség legfőbb küldetése, hogy támogassa a CSKP és a szocialista állam politikáját, és segítsen annak megvalósításában, a CSKP marxista-leninista nemzetiségi politikájával összhangban segítségére legyen az állami szerveknek a magyar lakosság kulturális életének fejlesztésében, s tagjait az irányban vezesse, hogy vegyenek részt a fejlett szocialista társadalom építésében. A szövetség elnökévé ismét Lőrincz Gyulát, vezető titkárává Varga Bélát, titkáraivá Varga Jánost és György Istvánt választják; a 80 tagú új KB 15 fős Elnökségében helyet kap még Balázs Béla, Esztergályos Gabriella, Fábry István, Kiss József, Krocsány Dezső, Kulcsár Tibor, Mag Gyula, Mózsi Ferenc, Papp Benjámin, Rácz Olivér és Szakáll László.

1950. január 6. : Az SZLKP KB Elnökségének kibővített ülésén Lőrincz Gyula a magyar kisebbség tényleges egyenjogúsítását célzó határozattervezetet terjeszt elő. A tervezetnek az Elnökséget megosztó vitája során a Csemadokkal szembeni fellépései miatt többen bírálják Ondrej Pavlíkot, s terítékre kerül a párt háború utáni magyarellenes politikájának értékelése is. Az Elnökség - az előterjesztett javaslatok nagy részét jóváhagyva - 26 pontból álló határozatcsomagot fogad el, amely előírja többek között Dél-Szlovákia beruházási tervének kidolgozását, a burzsoá nacionalizmus elleni harcot, a csehszlovák állampolgárság gyorsított megadását, a vagyonelkobzás megszüntetését, a hazatért magyar deportáltak megfelelő elhelyezését s a vagyonukat elveszítettek kártérítését, a nemzeti bizottságok magyarokkal való kiegészítését, a Csemadok felvételét a Nemzeti Front Központi Akcióbizottságába, a reszlovakizáltak Csemadok-tagságának engedélyezését, a hirdetmények kétnyelvű közzétételét, a magyar tanítók utánpótlásának biztosítását, az Új Szó példányszámának emelését, a Csemadok lapjának megjelentetését, magyar nyelvű mezőgazdasági, szakszervezeti és pártfolyóiratok kiadását, a filmek magyar nyelvű feliratozását, magyar vándorszínház létrehozását, a közelgő népszámlálás során pedig mindenfajta soviniszta agitáció megakadályozását.

1948. június 16. : Az SZLKP KB Elnökségének különbizottsága a pártvezetés elé terjeszti a magyarkérdés rendezésére vonatkozó javaslatait. A 12 pontba foglalt javaslattervezet - abból kiindulva, hogy a szlovákiai magyarok száma a reszlovakizáció, a csehországi deportálás és a részleges lakosságcsere után már csupán 190 000 - ajánlja a magyarokkal szembeni hátrányos megkülönböztetés megszüntetését, állampolgárságuk és választójoguk visszaadását, a pártba való felvételük lehetővé tételét, s bizonyos kisebbségi jogok (kulturális szervezet létrehozása, sajtótermékek megjelentetése, szlovák elemi iskolák melletti magyar osztályok nyitása) megadását, ugyanakkor szorgalmazza a belső telepítés és a lakosságcsere folytatását, a reszlovakizáltak asszimilálásának meggyorsítását, s kimondja, hogy nem engedélyezhető elkobzott vagyonuk visszaadása, önálló magyar párt és gazdasági szervezet létrehozása.