Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

9 találat

1950. január 6. : Az SZLKP KB Elnökségének kibővített ülésén Lőrincz Gyula a magyar kisebbség tényleges egyenjogúsítását célzó határozattervezetet terjeszt elő. A tervezetnek az Elnökséget megosztó vitája során a Csemadokkal szembeni fellépései miatt többen bírálják Ondrej Pavlíkot, s terítékre kerül a párt háború utáni magyarellenes politikájának értékelése is. Az Elnökség - az előterjesztett javaslatok nagy részét jóváhagyva - 26 pontból álló határozatcsomagot fogad el, amely előírja többek között Dél-Szlovákia beruházási tervének kidolgozását, a burzsoá nacionalizmus elleni harcot, a csehszlovák állampolgárság gyorsított megadását, a vagyonelkobzás megszüntetését, a hazatért magyar deportáltak megfelelő elhelyezését s a vagyonukat elveszítettek kártérítését, a nemzeti bizottságok magyarokkal való kiegészítését, a Csemadok felvételét a Nemzeti Front Központi Akcióbizottságába, a reszlovakizáltak Csemadok-tagságának engedélyezését, a hirdetmények kétnyelvű közzétételét, a magyar tanítók utánpótlásának biztosítását, az Új Szó példányszámának emelését, a Csemadok lapjának megjelentetését, magyar nyelvű mezőgazdasági, szakszervezeti és pártfolyóiratok kiadását, a filmek magyar nyelvű feliratozását, magyar vándorszínház létrehozását, a közelgő népszámlálás során pedig mindenfajta soviniszta agitáció megakadályozását.

1949. március 5. : Pozsonyban megalakul a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete, a Csemadok. Az alakuló közgyűlés - amelyen a kommunista párt, a kormány, a Megbízottak Testülete és a tömegszervezetek képviselői is megjelennek - ünnepi szónokai: Ondrej Pavlík, Lőrincz Gyula és Major István egyaránt hangsúlyozzák, hogy a szervezet nem párt, hanem kulturális egyesület lesz, legfontosabb feladataiként pedig a párt politikájának a magyar lakosság körében való népszerűsítését és a szocialista kultúra anyanyelvű terjesztését jelölik meg. Az egyesület élére háromévi időtartamra megválasztott Központi Bizottság elnökévé Lőrincz Gyulát, első alelnökévé Kugler Jánost, második alelnökévé Egri Viktort, központi titkárává Fellegi Istvánt, a központi titkár helyettesévé Wetzler Dórát választják, Fábry Zoltán örökös díszelnök lesz.

1949. január 7. : Megkezdődik a Csehországba deportált magyarok hivatalos transzportokkal történő hazaszállítása. 1949. április 15-ig 4602 család (19 184 személy) települ vissza Szlovákiába, amelyek közül azonban csupán 2070 család térhet vissza saját otthonába, 1186 családot rokonainál, 1346 családot pedig kiutalt lakásokban helyeznek el. (1949 januárjáig 19 530 deportált már engedély nélkül visszatért Szlovákiába.) A Magyar Bizottság ülésén Ondrej Pavlík tájékoztatásügyi megbízott ismerteti a létrehozandó magyar kulturális szövetségnek a megbízotti hivatala által kidolgozott alapszabály-tervezetét, amely szerint az egyesület munkája nem terjedhetne ki a reszlovakizáltakra. Miután a bizottság magyar tagjai ezzel nem értenek egyet, hosszas és eredménytelen vita bontakozik ki a kérdésről. A bizottság az egyesület központi választmánya és ellenőrző bizottsága tagjainak kiválasztásával Fábry Istvánt, az alakuló közgyűlés küldötteinek kiválasztásával Rabay Ferencet, az alakuló közgyűlés megszervezésével Kugler Jánost bízza meg.

9 találat