Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

20 találat

1990. január 23. : A Szövetségi Gyűlés elfogadja a 14/1990. sz. törvényt „a képviselők visszahívásáról és új képviselők választásról”, amely lehetővé teszi, hogy a politikai pártok és a Nemzeti Front a szövetségi és a köztársasági parlamentekből, valamint a nemzeti bizottságokból visszahívhassák képviselőiket, a megüresedett képviselői helyekre pedig a Nemzeti Front pártjai, valamint a PF és a NYEE új képviselőket kooptálhassanak. A Szövetségi Gyűlés ugyanezen a napon elfogadja a 15/1990. sz. ún. párttörvényt, amely lehetővé teszi politikai pártok mellett ún. politikai mozgalmak létrejöttét is. A törvény értelmében már létrejött politikai pártnak tekintendő a Csehszlovák Néppárt, a Csehszlovák Szocialista Párt, a DP, a CSKP és a Szabadságpárt; politikai mozgalomnak a PF és a NYEE. Václav Havel köztársasági elnök az ország hivatalos nevének módosítására és címerének megváltoztatására vonatkozó javaslatot terjeszt a Szövetségi Gyűlés elé. Indítványa szerint az ország és a tagköztársaságok megnevezéséből kihagynák a „szocialista” jelzőt, Csehország visszatérne történelmi, Szlovákia hagyományos címeréhez, a csehszlovák címer pedig a cseh és a szlovák címeren kívül ábrázolná a morva sast is.

1989. december 28. : A Szövetségi Gyűlés elfogadja a 183/1989. sz. alkotmánytörvényt a törvényhozó testületek új képviselőinek megválasztásáról, amely szerint a megüresedett képviselői helyek betöltésére nem tartanak pótválasztásokat, hanem az új képviselőket a pártok megegyezése alapján maga a törvényhozó testület kooptálja. A Szövetségi Gyűlésbe ezt követően kooptálnak 23 képviselőt, köztük Alexander Dubčeket, akit megválasztanak a testület elnökévé is; a Nemzetek Kamarája új elnöke Jozef Stank (SZLKP) lesz. A törvény vitája során Újlaky Géza képviselő szorgalmazza egy szövetségi szintű Nemzetiségi Minisztérium létrehozását, a nemzetiségi oktatáspolitika átértékelését és a kassai kormányprogram felülvizsgálását. A Csehszlovákiai Magyar Kisebbség Jogvédő Bizottsága nyilatkozatban jelenti be, hogy a megváltozott politikai helyzetre való tekintettel felfüggeszti tevékenységét.

1946. július 22. : Kassán a járási népbíróságon kezdetét veszi a kassai magyarok elleni perek sorozata. Az első tárgyalási napon a kollaborálás, árulás és a köztársaság szétverése címén vád alá helyezett 40 kassai magyar nő közül 15-öt harminchat napi munkatáborra és teljes vagyonelkobzásra ítélnek, ketten enyhébb büntetést kapnak, 23 vádlott esetében az ítélethozatalt elhalasztják. Az elítéltek bűne, hogy 1938. november 11-én magyar népviseletbe öltözve fogadták a városba bevonuló magyar honvédeket. A csehszlovák-magyar vegyes bizottság Ótátrafüreden meghozza 16. sz. véghatározatát, amely a lakosságcsere keretében áttelepülőket megfosztja attól a -lakosságcsere-egyezményben biztosított - lehetőségtől, hogy minden ingóságukat magukkal vihessék. Megkezdődik az önkéntes munkaerő toborzása a munkaerőhiánnyal küzdő cseh országrészek számára. Az egy hónapig tartó toborzás több mint 200 000 szlovák munkavállalásával végződik, a magyar jelentkezők száma azonban csupán mintegy 2000.

1946. február 27. : Budapesten Vladimír Clementis külügyi államtitkár és Gyöngyösi János külügyminiszter aláírják a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt, amelynek V. cikke felhatalmazza a csehszlovák kormányt arra, hogy annyi magyar nemzetiségű személyt telepíthessen át Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák (és cseh) önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Az egyezmény VI. cikke biztosítja az áttelepülőket, hogy minden ingóságukat magukkal vihetik, VII. cikke értelmében viszont ingatlan vagyonuk kártérítés ellenében átszáll arra az államra, amelyet elhagynak, VIII. cikkében pedig a magyar kormány kötelezettséget vállal arra, hogy paritáson felül átveszi a szlovák népbíróságok által az SZNT 33/1945. sz. rendelete alapján háborús bűnösnek minősített magyarokat is. A X. cikk az egyezmény végrehajtásának megkönnyítése céljából 2 csehszlovák és 2 magyar tagból álló vegyes bizottság létrehozását írja elő. Az egyezményhez csatolt függelék úgy intézkedik, hogy az áttelepülők számába be kell tudni a már korábban áttelepülteket is. Az egyezményhez mellékelt jegyzőkönyven a csehszlovák kormány ígéretet tesz arra, hogy a magyar kisebbség kérdésének végleges rendezéséig felfüggeszti a vagyonelkobzásokat, az elbocsátott magyar közalkalmazottak számára szociális segélyt folyósít, s kötelezettséget vállal az 1945. október 25-i kormányhatározat „pontos betartására”. Mindkét fél rögzíti, hogy a csehszlovákiai magyarság kérdése az egyezmény aláírása ellenére megoldásra vár, s amennyiben a két kormány ezt nem tudná rendezni, jogukban áll a békekonferenciához fordulni. A lakosságcsere-egyezmény aláírását követő találkozón Vladimír Clementis felszólítja a magyar koalíciós pártok vezetőit egy újabb egyezmény aláírására a lakosságcsere után Csehszlovákiában maradó magyarok egyoldalú átvételéről. Clementis szerint a Csehszlovákiában maradó magyarok kisebbségi jogokra nem számíthatnak, sőt a csehszlovák kormány az egy tömbben élő magyar lakosságot szét fogja telepíti az ország különböző területeire. A jelenlevő magyar politikusok (Gyöngyösi János, Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Kovács Imre és Veres Péter) egyöntetűen visszautasítják a teljes magyar lakosság átvételére vonatkozó csehszlovák követelést. (Clementis szóban előadott javaslatát Gyöngyösihez intézett levelében is megismétli, amelyben ráadásul anyagi támogatást is kilátásba helyez arra az esetre, ha Magyarország vállalná a teljes szlovákiai magyar lakosság átvételét.)

1945. augusztus 25. : Edvard Beneš kiadja 47/1945. sz. alkotmánydekrétumát az Ideiglenes Nemzetgyűlésről, amely kimondja, hogy amíg az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján nem alakul meg az Alkotmányozó Nemzetgyűlés, a törvényhozó hatalmat a köztársaság egész területén az Ideiglenes Nemzetgyűlés fogja gyakorolni. A Szlovákia alkotmányjogi helyzetével összefüggő ügyekben az Ideiglenes Nemzetgyűlés jelenlevő szlovákiai tagjai többségének egyetértése lesz szükséges. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztását szabályozó 48/1945. sz. kormányrendelet szerint a képviselőket közvetve, delegátusok útján fogják választani, választók, delegátusok és képviselők azonban kizárólag cseh, szlovák vagy más szláv nemzetiségű csehszlovák állampolgárok lehetnek. Ugyanezek a kitételek szerepelnek a járási és tartományi nemzeti bizottságok megválasztásáról szóló 49/1945. sz. kormányrendeletben is. A belügyminiszter 51/1945. sz. hirdetményével bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi a csehszlovák állampolgárság visszaadását a csehszlovák állampolgárságú férjek magyar vagy német nemzetiségű feleségeinek és gyermekeinek.

20 találat