1948-ban Rimaszombathoz csatolt község a Rima-medence ÉNy-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombat központjától DNy-ra. L: [1921] – 1035, ebből 503 (48,6%) magyar, 471 (45,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 523 r. k., 384 ev., 95 ref., 17 izr. R. k. harangtornya, valamint kastélya egyaránt a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 304, ebből 299 (98,4%) magyar, 4 (1,3%) szlovák; [2011] – 192, ebből 137 (71,4%) magyar, 36 (18,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (80,2%) magyar, 20 (10,4%) szlovák; V: [2011] – 90 r. k., 69 ref., 3 ev. – Ref. temploma 1820-ban épült klasszicista stílusban.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medencében, a Tarca folyó bal partján, Kassától ÉK-re. L: [1921] – 407, ebből 267 (65,6%) szlovák, 128 (31,4%) magyar; [2011] – 630, ebből 548 (87,0%) szlovák, 3 (0,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 511 (81,1%) szlovák, 2 (0,3%) magyar. V: [2011] – 225 r. k., 183 ref., 50 gör. kat., 43 ref. – A 20. sz. elején még magyar ref. lakossága a sz. közepére beolvadt a többségi szlovákságba. Ref. temploma a 18. sz. végén klasszicista, tornya 1901-ben neoklasszicista stílusban épült.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, Somorjától K-re. L: [1921] – 422, ebből 418 (99,1%) magyar, 4 (0,9%) szlovák; [2011] – 452, ebből 309 (68,4%) magyar, 138 (30,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 320 (70,8%) magyar, 126 (27,9%) szlovák. V: [2011] – 366 r. k., 17 ev., 5 gör. kat.; 2 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szűz Mária, Rózsafüzér Királynője) temploma 1849-ben késő klasszicista stílusban épült. 1976–90 között közigazgatásilag hozzá tartozott Macháza.

Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság É-i részén, Verebélytől DK-re. L: [1921] – 698, ebből 576 (82,5%) magyar, 122 (17,5%) szlovák; [2011] – 525, ebből 408 (77,7%) szlovák, 92 (17,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 397 (75,6%) szlovák, 104 (19,8%) magyar. V: [2011] – 311 r. k., 92 ref., 15 ev., 1 gör. kat. – Ref. temploma a 19. sz. elején klasszicista, r. k. (Szentolvasó Királynője) temploma 1957-ben modernista stílusban épült.

1976-ban Somorjához csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, a Duna partján, Somorjától DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 597, ebből 580 (97,2%) magyar; [1970] 1155, ebből 1012 (87,6%) magyar, 135 (11,7%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 550 r. k., 35 izr., 9 ref., 3 ev. A második vh. után magyar lakosságának egy részét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. kápolnája a 19. sz.-ban épült, a közeli Pipagyújtogató csárdánál lezajlott 1849. máj. 12-i összecsapásban elesett magyar honvédek emlékoszlopát 1861-ben állították fel. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1940-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Bucsuházát és Királyfiát. – Ir. Csiba László–Presinszky Lajos: Fejezetek Tejfalu történetéből (1993).

Nagysalló − a nagysallói csata emlékműve (GJ)

Község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó völgyében, Lévától D–DNy-ra. L: [1921] – 2691, ebből 2490 (92,5%) magyar, 96 (3,6%) szlovák; [2011] – 2907, ebből 1915 (65,9%) szlovák, 841 (28,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1811 (62,3%) szlovák, 910 (31,3%) magyar. V: [2011] – 1227 r. k., 380 ref., 217 ev., 6 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi, bulgáriai és szlovákiai szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. István-) temploma 1745-ben barokk, ref. temploma 1784-ben barokk-klasszicista stílusban épült, az 1849. ápr. 19-i ~i csata emlékművét 1876-ban emelték. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1965-ben hozzácsatolták Kissallót és Hölvényt.

1965- ben Nagysallóhoz csatolt község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó völgyében, Lévától D–DNy-ra. L: [1921] – 651, ebből 546 (83,9%) magyar, 82 (12,6%) zsidó, 12 (1,8%) szlovák; [1961] 513, ebből 341 (66,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 372 r. k., 174 ref., 102 izr., 3 ev. Az egykor ~hoz tartozó Bimbula pusztát, amelyre a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során 1929-ben szlovák kolonisták települtek, 1945-ben Ursínyovo, 1948-tól Medvecké néven önálló községgé szervezték. A második vh. után ~ magyar lakosságának mintegy egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok költöztek. Kastélya a 17. sz.-ban épült reneszánsz stílusban, 1927-ben neoklasszicista stílusban építették át.

1944-ben Alsóvárad és Felsővárad egyesítésével létrejött község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától DNy-ra. L: [2011] – 335, ebből 188 (56,1%) szlovák, 142 (42,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 171 (51,%) szlovák, 161 (48,1%) magyar. V: [2011] – 120 ref., 101 r. k., 20 ev., 3 gör. kat. – Túlnyomórészt ref. vallású magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek.

Község a Nyitrai járásban, a Garammenti-hátság É-i részén, a Tildi-patak völgyében, Verebélytől DK-re. L: [1921] – 472, ebből 282 (59,7%) magyar, 160 (33,9%) szlovák; [2011] – 378, ebből 341 (90,2%) szlovák, 34 (9,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 326 (86,2%) szlovák, 49 (13,0%) magyar. V: [2011] – 328 r. k., 3 ref., 3 gör. kat., 2 ev. – Nemesi kúriája a 18. sz. elején barokk, r. k. (Szűz Mária születése) temploma 1938-ban modernista stílusban épült. – 1976–90 között közigazgatásilag Csiffárhoz tartozott.

Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 217, ebből 186 (85,7%) szlovák, 22 (10,1%) magyar; [2011] – 294, ebből 268 (91,2%) szlovák, 8 (2,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 270 (91,8%) szlovák, 8 (2,7%) magyar. V: [2011] – 97 r. k., 83 ev., 6 gör. kat., 4 ref. – Ev. temploma 1827-ben épült klasszicista stílusban. A falutól É-ra, a Balog-patakon létesített Meleghegyi-víztározó kedvelt üdülőhely. A víztározó DNy-i partján található vadaskertet az ide telepített amerikai hikori fafajták miatt 1965-ben 52 ha-on természetvédelmi területté nyilvánították.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly jobb oldali mellékpatakjának völgyében, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 293, ebből 186 (63,5%) magyar, 100 (34,1%) szlovák; [2011] – 201, ebből 144 (71,6%) magyar, 48 (23,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 169 (84,1%) magyar, 24 (11,9%) szlovák. V: [2011] – 186 r. k., 3 ref. – R. k. (Szt. László-) temploma 1791-ben klasszicista stílusban épült.

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence és a Cseres-hegység határán, az Ipoly folyó bal parti teraszán, Losonctól DK-re. L: [1921] – 534, ebből 438 (82,0%) magyar, 89 (16,7%) szlovák; [2011] – 943, ebből 694 (73,6%) szlovák, 152 (16,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 673 (71,4%) szlovák, 181 (19,2%) magyar. V: [2011] – 741 r. k., 31 ev., 7 gör. kat., 2 ref. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovák családok települtek. R. k. (Szt. Erzsébet-) temploma 1896-ban neogótikus stílusban épült. – 1973-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Kismúlyadot.

1960-ban Sikenica néven Nagypeszekkel egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Szikince-patak völgyében, Zselíztől K-re. L: [1921] – 524, ebből 512 (97,7%) magyar, 4 (0,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 333 r. k., 185 ref., 4 izr., 2 ev. A második vh. után magyar lakosságának közel felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma a 19. sz. elején klasszicista stílusban épült. – 1986–92 között közigazgatásilag Zselízhez tartozott.

Az 1849-es peredi csata emlékműve (FI)

Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág és a Vág folyása között, Vágsellyétől D-re. L: [1921] – 3842, ebből 3799 (98,9%) magyar, 22 (0,6%) szlovák; [2011] – 3716, ebből 2910 (78,3%) magyar, 783 (21,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2960 (79,7%) magyar, 723 (19,5%) szlovák. V: [2011] – 3196 r. k., 186 ev., 43 ref., 7 gör. kat. – A második vh. után, 1947-ben magyar lakosságának mintegy egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1803-ban klasszicista, kálváriája 1879-ben historizáló stílusban épült; az 1849. jún. 20–21-i peredi csata obeliszk jellegű emlékművét 1869-ben emelték. Az önkormányzat kiadásában 1999 óta jelenik meg a Peredi Újság. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Lelovics Tihamér: A peredi csata története (1999).

1986-ban Ipolysághoz csatolt község a Kisalföld K-i nyúlványában, az Ipoly folyó jobb partján, Ipolyságtól K–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 741, ebből 691 (93,3%) magyar, 37 (5,0%) szlovák; [1980] – 692, ebből 537 (77,6%) magyar, 150 (21,7%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 726 r. k., 8 ev., 6 izr. A második vh. után magyar lakosságának mintegy egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok költöztek. R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1758-ban barokk stílusban épült.

1986-ban Ipolysághoz csatolt község a Kisalföld K-i nyúlványában, az Ipoly folyó jobb partján, Ipolyságtól K–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 741, ebből 691 (93,3%) magyar, 37 (5,0%) szlovák; [1980] – 692, ebből 537 (77,6%) magyar, 150 (21,7%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 726 r. k., 8 ev., 6 izr. A második vh. után magyar lakosságának mintegy egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok költöztek. R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1758-ban barokk stílusban épült.

1924-ben Lekenyéhez csatolt község a Rozsnyói járásban, a Rima-medence ÉK-i peremén, a Sajó folyó jobb partján, Tornaljától É–ÉK-re. L: [1921] – 141, ebből 136 (96,5%) magyar, 2 (1,4%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 87 ev., 26 r. k., 21 ref. 7 izr.

Község a Nyitrai járásban, a Garammenti-hátság É-i részén, a Tildi-patak völgyében, Verebélytől DK-re. L: [1921] – 472, ebből 282 (59,7%) magyar, 160 (33,9%) szlovák; [2011] – 378, ebből 341 (90,2%) szlovák, 34 (9,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 326 (86,2%) szlovák, 49 (13,0%) magyar. V: [2011] – 328 r. k., 3 ref., 3 gör. kat., 2 ev. – Nemesi kúriája a 18. sz. elején barokk, r. k. (Szűz Mária születése) temploma 1938-ban modernista stílusban épült. – 1976–90 között közigazgatásilag Csiffárhoz tartozott.

Város a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz ÉK-i részén, a Latorca és a Tisza folyása között, Királyhelmectől K-re, a szlovák–magyar–ukrán hármashatár közelében. L: [1961] – 1704, ebből 396 (23,2%) magyar; [2011] – 3885, ebből 2419 (62,3%) magyar, 1298 (33,4%) szlovák, 16 (0,4%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 2759 (71,0%) magyar, 945 (24,3%) szlovák, 5 (0,1%) roma. V: [2011] – 1836 r. k., 835 gör. kat., 641 ref., 27 ev. – Vasúti átrakodó állomás és teherforgalmú vasúti határátkelőhely Ukrajna felé. Felépítése a második vh., ill. a Kárpátalja Szovjetunióhoz csatolásával (1945) létrejött új csehszlovák–szovjet határ kijelölése után vette kezdetét. Az Ágcsernyő határában megépült vasutastelepet önálló községgé 1957-ben szervezték, városi rangot 1969-ben kapott. 1968. júl. 29–aug. 1. között, a Szovjetunió csehszlovákiai intervencióját megelőzően, a csehszlovák és a szovjet kommunista pártvezetés egyik utolsó tanácskozásának színhelye volt. R. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma 1997-ben épült. Határában 1951-ben honfoglalás kori sírokat találtak. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Város a Lévai járásban, a Selmeci-hegység és a Kisalföld határán, az ún. Szlovák-kapunál, a Garam folyó bal partján, Lévától ÉNy-ra. L: [1921] – 464, ebből 452 (97,4%) szlovák, 12 (2,6%) magyar; [1991] 5478, ebből 5178 (94,5%) szlovák, 193 (3,5%) magyar; [2011] – 3823, ebből 3548 (92,8%) szlovák, 59 (1,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3512 (91,9%) szlovák, 63 (1,6%) magyar. V: [2011] – 2547 r. k., 189 ev., 20 ref., 7 gör. kat. – R. k. (Fájdalmas Szűzanya) kápolnája 1926-ban épült. A második vh.-t követően erőteljesen iparosították, 1949–51 között nagy acélfeldolgozó, energiaipari berendezéseket előállító gépgyára létesült, s 1986-ban városi rangot kapott. 1986–95 között közigazgatásilag hozzá tartozott Kiskoszmály és Nagykoszmály.

1940-ben Hegyéte néven Hegybeneétével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől K–DK-re. L: [1921] – 179, ebből 179 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 143 r. k., 31 ref., 3 izr., 2 ev.

Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság É-i részén, Verebélytől DK-re. L: [1921] – 698, ebből 576 (82,5%) magyar, 122 (17,5%) szlovák; [2011] – 525, ebből 408 (77,7%) szlovák, 92 (17,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 397 (75,6%) szlovák, 104 (19,8%) magyar. V: [2011] – 311 r. k., 92 ref., 15 ev., 1 gör. kat. – Ref. temploma a 19. sz. elején klasszicista, r. k. (Szentolvasó Királynője) temploma 1957-ben modernista stílusban épült.

A tőkési vízimalom (GJ)

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Dunaszerdahelytől ÉK-re. L: [1921] – 246, ebből 217 (88,2%) magyar, 18 (7,3%) szlovák; [2011] – 510, ebből 413 (81,0%) magyar, 92 (18,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 460 (90,2%) magyar, 45 (8,8%) szlovák. V: [2011] – 434 r. k., 24 ref., 6 ev., 3 gör. kat. – A Kis-Duna Tőkési-ágán 1941-ig működött vízimalom felújítását követően, 1987 óta látogatható műemlék. R. k. temploma 2000– 2001-ben épült. 1960–90 között közigazgatásilag Pozsonyeperjeshez tartozott.

Város a Lévai járásban, a Selmeci-hegység és a Kisalföld határán, az ún. Szlovák-kapunál, a Garam folyó bal partján, Lévától ÉNy-ra. L: [1921] – 464, ebből 452 (97,4%) szlovák, 12 (2,6%) magyar; [1991] 5478, ebből 5178 (94,5%) szlovák, 193 (3,5%) magyar; [2011] – 3823, ebből 3548 (92,8%) szlovák, 59 (1,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3512 (91,9%) szlovák, 63 (1,6%) magyar. V: [2011] – 2547 r. k., 189 ev., 20 ref., 7 gör. kat. – R. k. (Fájdalmas Szűzanya) kápolnája 1926-ban épült. A második vh.-t követően erőteljesen iparosították, 1949–51 között nagy acélfeldolgozó, energiaipari berendezéseket előállító gépgyára létesült, s 1986-ban városi rangot kapott. 1986–95 között közigazgatásilag hozzá tartozott Kiskoszmály és Nagykoszmály.

Maticza-féle cölöpös vízimalom (GJ)

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Galántától D-re. L: [1921] – 2137, ebből 2060 (96,4%) magyar, 20 (0,9%) szlovák; [2011] – 1601, ebből 1351 (84,4%) magyar, 188 (11,7%) szlovák, 30 (1,9%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1248 (78,0%) magyar, 177 (11,1%) roma, 159 (9,9%) szlovák. V: [2011] – 1474 r. k., 17 ref., 17 ev. – Az egykor ~hoz tartozott, 1957-ben Királyrévhez csatolt Úrföldpusztára a két vh. közötti földbirtokreform során szlovák kolonisták, az 1945 után Mo.-ra telepített magyar lakosai helyére magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szentháromság-) temploma 1702–10 között épült barokk stílusban, 1798–1801 között klasszicista stílusban alakították át; barokk kastélyát az Esterházyak 1760-ban építtették. Vizein a 20. sz. közepéig több vízimalom üzemelt: az 1893-ban épült s 1960-ig működött Maticza-féle cölöpös vízimalom 1982. évi felújítása óta múzeumként szolgál. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Gágyor József: A tallósi egyház története (2007); Gágyor József: Még a lélek is reszket az emberben. Fejezetek Tallós történetéből (2012).