Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság K-i lábánál, az Ipoly folyó jobb partján, a Búr-patak torkolatánál, Zselíztől K-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 664, ebből 639 (96,2%) magyar, 11 (1,7%) szlovák; [2011] – 295, ebből 205 (69,5%) magyar, 73 (24,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 213 (72,2%) magyar, 66 (22,4%) szlovák. V: [2011] – 242 r. k., 2 ev., 1 ref. – Barokk stílusú r. k. (Szt. László-) temploma 1737-ben épült, falumúzeuma 2002-ben nyílt meg.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, Nagymegyertől K-re. L: [1921] – 293, ebből 292 (99,7%) magyar, 1 (0,3%) szlovák; [2011] – 473, ebből 450 (95,1%) magyar, 10 (2,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 452 (95,6%) magyar, 11 (2,3%) szlovák. V: [2011] – 299 r. k., 89 ref., 3 gör. kat.

Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, Rimaszombattól É–ÉK-re. L: [1921] – 213, ebből 213 (100%) szlovák; [1991] – 157, ebből 114 (72,6%) szlovák, 43 (27,4%) magyar; [2011] – 208, ebből 178 (85,6%) szlovák, 4 (1,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 181 (87,0%) szlovák, 2 (1,0%) magyar. V: [2011] – 153 r. k., 17 ev. – Ev. temploma 1798-ban, különálló harangtornya a 19. sz. elején épült barokk-klasszicista stílusban.

1968- ban Kassához csatolt község a Kassai-medencében, a Hernád folyó bal partján, Kassa központjától DK-re. L: [1921] – 280, ebből 222 (79,3%) szlovák, 56 (20,0%) magyar; [2011] – 1629, ebből 1350 (82,9%) szlovák, 27 (1,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1336 (82,0%) szlovák, 41 (2,5%) magyar. V: [2011] – 888 r. k., 106 gör. kat., 55 ev., 25 ref.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Érsekújvártól Ny-ra. L: [1921] – 2794, ebből 2784 (99,6%) magyar, 4 (0,1%) szlovák; [2011] – 2281, ebből 1605 (70,4%) magyar, 445 (19,5%) szlovák, 184 (8,1%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1662 (72,9%) magyar, 327 (14,3%) szlovák, 228 (10,0%) roma. V: [2011] – 1883 r. k., 56 ev., 46 ref., 8 gör. kat. A második vh. után magyar lakosságának több mint egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Márton-) temploma 1397-ben épült. A helyi születésű Jedlik Ányos (1800–95) természettudós, fizikus emlékszobáját 1995-ben adták át, szellemi hagyatéka ápolása céljával 1999-ben alakult meg a Jedlik Ányos Társaság, a község önkormányzata az évenként megrendezett Jedlik Ányos Emlékünnepség alkalmából 2001 óta ítéli oda a Jedlik Ányos-díjat. Határában két honfoglalás kori és egy 10. sz.-i magyar köznépi temetőt tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Jedlik Ányos Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) rendelkezett. – Ir. Szapu Magda: Életmódvizsgálatok a Vág-völgyében. Szimő (1993); Priskin Magdolna: Jedlik Ányos szülőfaluja. Szimő története (2010).

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence D-i részén, a Szakály-patak völgyében, Kassától D-re, a szlovák–magyar határ közelében.L: [1921] – 1580, ebből 1104 (69,9%) magyar, 327 (20,7%) szlovák; [2011] – 2091, ebből 1703 (81,4%) szlovák, 252 (12,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1529 (73,1%) szlovák, 407 (19,5%) magyar. V: [2011] – 1390 r. k., 294 ref., 108 gör. kat., 8 ev. – Ref. temploma a 13. sz. közepén épült korai gótikus, r. k. (Szt. Péter és Pál-) temploma 1869-ben neoklasszicista, a Teleki-kastély a 19. sz. elején klasszicista stílusban. Gazdag régészeti lelőhely: határában az 1950-es években diluviális ősemberi maradványokat és kőeszközöket találtak. A 21. sz. elején vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1986–90 között hozzá tartozott Kenyhec, 1986–92 között Miglécnémeti.

Község a Poltári járásban, a Vepor-hegység D-i lejtőin, az Ipoly jobb oldali mellékvölgyében, Poltártól Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 2296, ebből 2103 (91,6%) szlovák, 109 (4,7%) magyar; [2011] – 2399, ebből 2026 (84,5%) szlovák, 4 (0,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 2105 (87,7%) szlovák, 9 (0,4%) magyar. V: [2011] – 1161 r. k., 403 ev., 4 gör. kat. – A 15. sz.-ban emelt gótikus stílusú ev. templomát 1622-ben reneszánsz, 1823-ban klasszicista stílusban építették át; r. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma 1887-ben, a historizáló stílusú Kramer-kúria a 19. sz. második felében épült. A ~hoz tartozó Katalinhután (Katarínska Huta) 1836-ban alapított üveggyár, a községben 1847-ben alapított vasöntöde működik. – 1973-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Etrefalvát (Turíčky).

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Latorca folyó bal parti síkságán, Királyhelmectől ÉNy-ra. L: [1921] – 315, ebből 301 (95,6%) magyar, 2 (0,6%) szlovák; [2011] – 234, ebből 208 (88,9%) magyar, 21 (9,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 208 (88,9%) magyar, 21 (9,0%) szlovák. V: [2011] – 145 r. k., 34 ref., 28 gör. kat. – R. k. temploma 1968–76 között modernista, ref. temploma 1993-ban archaizáló stílusban épült. Határában honfoglalás kori magyar temetkezési helyet tártak fel.

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól DK-re, a szlovák–ukrán határon. L: [1921] – 715, ebből 698 (97,6%) magyar, 17 (2,4%) szlovák; [2011] – 512, ebből 441 (86,1%) magyar, 60 (11,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 470 (91,8%) magyar, 28 (5,5%) szlovák. V: [2011] – 215 ref., 173 gör. kat., 102 r. k., 7 ev. – Ref. temploma és gör. kat. temploma egyaránt 1968-ban épült. – Ir. D. Varga László: Elődeink élete. Csicser és Szirénfalva néprajza (2000).

Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 339, ebből 328 (96,8%) magyar, 7 (2,1%) szlovák; [2011] – 246, ebből 112 (45,5%) szlovák, 87 (35,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 108 (43,9%) magyar, 105 (42,7%) szlovák. V: [2011] – 108 r. k., 68 ref., 21 ev., 1 gör. kat. – Magyar lakossága mellé a második vh. után É-gömöri és szovjetunióbeli szlovák telepesek költöztek. Klasszicista stílusú ref. temploma 16. sz.-i alapokon 1822-ben, klasszicista nemesi kúriája a 19. sz. közepén, neoklasszicista kúriája a 19. sz. végén épült. A falutól ÉK-re található Szkárosi-barlangot 1995-ben védetté nyilvánították.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i lábánál, a Ronyva-patak bal partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 522, ebből 266 (51,0%) szlovák, 83 (15,9%) magyar, 56 (10,7%) ruszin; [2011] – 1086, ebből 829 (76,3%) szlovák, 106 (9,8%) roma, 98 (9,0%) magyar, 4 (0,4%) ruszin és ukrán nemzetiségű. A: [2011] – 832 (76,6%) szlovák, 199 (18,3%) magyar, 7 (0,6%) ruszin és ukrán, 5 (0,5%) roma. V: [2011] – 456 r. k., 173 gör. kat., 151 ref., 3 ev. – Sátoraljaújhely Csehszl.-hoz csatolt, s az 1920-as évek elején szlovák telepesekkel benépesített Ronyva bal parti településrészeiből: a város vasútállomásából, valamint a közeli Karlatanyából és Kistanyából vált önálló községgé. A magyar közigazgatás idején, 1938–44 között ismét Sátoraljaújhelyhez tartozott. R. k. (Szt. Cirill és Metód-) temploma a 19. sz. első felében klasszicista stílusban épült. Vasúti csomópont, vasúti és közúti határátkelőhely Mo. felé.

Város és járási székhely az Alföld É-i peremén, a Vihorlát-hegység D-i lábánál, Nagymihálytól K-re. L: [1921] – 1228, ebből 839 (68,3%) szlovák, 181 (14,7%) magyar, 171 (13,9%) zsidó; [2011] – 5981, ebből 5105 (85,4%) szlovák, 489 (8,2%) roma, 2 (0,03%) magyar, 1 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 5044 (84,3%) szlovák, 464 (7,8%) roma, 7 (0,1%) magyar. V: [2011] – 2747 r. k., 2009 gör. kat., 213 gör. kel., 119 ref., 59 ev. – Egykori mezőváros, amely a 19. sz. második felében elvesztett városi címét 1964-ben, 1960-ban elveszített járási székhely rangját 1996-ban kapta vissza. A klasszicista stílusú Sztáray-kastély a 19. sz. közepén, r. k. (Szt. Lőrinc-) temploma 1967–68-ban, gör. kat. temploma 1992-ben épült. Iparát a gép- és élelmiszeripar képviseli; gyógyforrásai mellett a 19. sz. elején létesített gyógyfürdője a második vh.-ban elpusztult, jelenleg egészségügyi rehabilitációs intézetként működik. – 1986-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Szobránckomorót (Komárovce).

1976-ban Zselízhez csatolt község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől É-ra. L: [1921] – 390, ebből 370 (94,9%) magyar, 12 (3,1%) szlovák; [1970] 550, ebből 334 (60,7%) szlovák, 212 (38,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 198 ref., 173 r. k., 12 izr., 1 ev. A második vh. után magyar lakosságának kétötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre szlovák telepesek költöztek. Gótikus alapokon álló r. k. (Szentolvasó Királynője) temploma 1781-ben barokk-klasszicista, ref. temploma 1784-ben klasszicista, a Berinkey-kúria 1860-ban késő klasszicista stílusban épült.

1976-ban Zselízhez csatolt község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől É-ra. L: [1921] – 390, ebből 370 (94,9%) magyar, 12 (3,1%) szlovák; [1970] 550, ebből 334 (60,7%) szlovák, 212 (38,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 198 ref., 173 r. k., 12 izr., 1 ev. A második vh. után magyar lakosságának kétötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre szlovák telepesek költöztek. Gótikus alapokon álló r. k. (Szentolvasó Királynője) temploma 1781-ben barokk-klasszicista, ref. temploma 1784-ben klasszicista, a Berinkey-kúria 1860-ban késő klasszicista stílusban épült.

1960-ban Alsószőlős és Felsőszőlős (Horný Vinodol) egyesítésével létrejött község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Nyitra folyó bal partján, Verebélytől DNy-ra. L: [1961] – 1703, ebből 132 (7,7%) magyar; [2011] – 1932, ebből 1797 (93,0%) szlovák, 49 (2,5%) magyar, 23 (1,2%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1702 (88,1%) szlovák, 105 (5,4%) roma, 60 (3,1%) magyar. V: [2011] – 1679 r. k., 68 ref., 2 ev.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz É-i peremén, a Latorca folyó bal partján, Királyhelmectől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 372, ebből 359 (96,5%) magyar; [2011] – 225, ebből 188 (83,6%) magyar, 24 (10,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 205 (91,1%) magyar, 8 (3,6%) szlovák. V: [2011] – 107 r. k., 46 ref., 34 gör. kat. – R. k. temploma a 21. sz. elején épült.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i lábánál, a Bodrog folyó jobb partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 394, ebből 370 (93,9%) magyar, 9 (2,3%) szlovák; [2011] – 516, ebből 277 (53,7%) magyar, 176 (34,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 341 (66,1%) magyar, 110 (21,3%) szlovák. V: [2011] – 195 ref., 161 r. k., 73 gör. kat., 1 ev. – Ref. temploma 1839-ben klasszicista stílusban épült, a 19. sz.-ban emelt r. k. temploma eredetileg az Andrássy család kápolnája volt. Új r. k. és gör. kat. templomát a 21. sz. elején emelték. A 21. sz. elején magyar nyelven is oktató mezőgazdasági szakközépiskolával rendelkezett.

Község a Gölnicbányai járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Szomolnok-patak völgyében, Rozsnyótól ÉK-re. L: [1921] – 2768, ebből 1833 (66,2%) német, 295 (10,7%) szlovák, 259 (9,4%) magyar, 181 (6,5%) ruszin; [2011] – 1126, ebből 996 (88,5%) szlovák, 27 (2,4%) ruszin és ukrán, 24 (2,1%) német, 3 (0,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 971 (86,2%) szlovák, 32 (2,8%) ruszin és ukrán, 28 (2,5%) német, 9 (0,8%) magyar. V: [2011] – 807 r. k., 32 ev., 26 gör. kat., 1 ref. – Német hospesek által a 14. sz. elején alapított bányaváros, amelynek hegyeiben évszázadokon keresztül ezüstöt, vas- és rézércet bányásztak. Német lakosságát a második vh. után kitelepítették Németországba. Az egykori Városháza 1721-ben, barokk-klasszicista ev. temploma 1787-ben, középkori alapokon álló barokk r. k. temploma 1801-ben, a barokk Nepomuki Szt. János-kápolna 1726-ban, a barokk-klasszicista Szt. József-kápolna 1803-ban, a Stószi-hágónál álló búcsújáró r. k. (Sarlós Boldogasszony-) temploma 1755-ben épült.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Bodrog folyó bal partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 565, ebből 467 (82,6%) magyar, 18 (3,2%) szlovák; [2011] – 1571, ebből 1004 (63,9%) magyar, 479 (30,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1206 (76,8%) magyar, 309 (19,7%) szlovák. V: [2011] – 574 r. k., 447 ref., 277 gör. kat., 16 ev. – Klasszicista stílusú ref. temploma 1801-ben, közös r. k. és gör. kat. temploma 1996-ban épült. Határában 11. sz.-i korai Árpád-kori sírokat tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1943-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Bodrogvécset, 1964-ben Kisújlakot.

1971- ben Tornaljához csatolt község a Nagyrőcei járásban, a Rima-medence ÉK-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától É-ra. L: [1921] – 428, ebből 363 (84,8%) magyar, 31 (7,2%) szlovák; [1970] 924, ebből 669 (72,4%) magyar, 254 (27,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 265 r. k., 97 ref., 53 ev., 7 izr., 2 gör. kat. Magyar lakossága mellé a második vh. után bel- és külföldi szlovák telepesek költöztek. A Radvánszky-kastély a 19. sz. második felében neobarokk stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1944-ben Pozsonypüspökihez, majd 1972-ben Pozsonypüspökivel együtt Pozsonyhoz csatolt község a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i peremén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsony központjától K–DK-re. L: [1921] – 615, ebből 574 (93,3%) magyar, 2 (0,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 606 r. k., 8 ev., 1 ref.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, az Ondava folyó jobb partján, Tőketerebestől D–DK-re. L: [1921] – 542, ebből 495 (91,3%) magyar, 28 (5,2%) szlovák; [2011] – 631, ebből 469 (74,3%) szlovák, 145 (23,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 352 (55,8%) szlovák, 273 (43,3%) magyar. V: [2011] – 203 ref., 135 gör. kat., 73 r. k., 1 ev. – Ref. temploma 1816–27 között épült, közös r. k. és gör. kat. (Urunk színeváltozása) templomát 1933–34-ben szecessziós stílusban emelték. – Ir. Géczi Lajos: Az otthonokba szorult anyanyelv nyomában. Ondava menti tűnődések és beszélgetések (1996).

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima folyó bal oldali mellékvölgyében, Rimaszombattól DK-re. L: [1921] – 301, ebből 301 (100%) magyar; [2011] – 514, ebből 420 (81,7%) roma, 65 (12,6%) magyar, 18 (3,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 486 (94,5%) magyar, 17 (3,3%) szlovák. V: [2011] – 487 r. k., 13 ref. – Ref. temploma 1810-ben épült. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak forrásvidékén, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 543, ebből 542 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 524, ebből 494 (94,3%) magyar, 9 (1,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (95,8%) magyar, 5 (1,0%) szlovák. V: [2011] – 489 r. k., 4 ref. – R. k. temploma 1995–2000 között épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Gortva-patak forrásvidékén, Fülektől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 543, ebből 542 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 524, ebből 494 (94,3%) magyar, 9 (1,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (95,8%) magyar, 5 (1,0%) szlovák. V: [2011] – 489 r. k., 4 ref. – R. k. temploma 1995–2000 között épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Taksony − r. k. templom (GJ)

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág és a Vág folyása között, Galántától D-re. L: [1921] – 1911, ebből 1872 (98,0%) magyar, 26 (1,4%) szlovák; [2011] – 2031, ebből 1178 (58,0%) magyar, 764 (37,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1219 (60,0%) magyar, 714 (35,2%) szlovák. V: [2011] – 1278 r. k., 244 ev., 24 ref. – A ~tól Ny-ra fekvő Sárditelepre a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, az 1920-as években szlovák, a falutól K-re fekvő Pallócpusztára cseh-morva kolonisták, a második vh. után Mo.-ra telepített magyar lakossága helyére magyarországi szlovákok települtek. Régebbi alapokon álló barokk-klasszicista r. k. (Szűz Mária születése) temploma 1781–84 között, ev. temploma 1992-ben épült, harangtornyát 1902-ben emelték. A helyi magyar lakosság és a Mo.-ról áttelepült szlovákok lakáskultúráját bemutató tájháza 1984-ben nyílt meg, Taksony fejedelem bronz mellszobrát 1996-ban állíttatták. – Sárditelepet 1937–38-ban, majd 1945-ben Štefánikov néven önálló községgé szervezték (1960 óta Javorinka néven Galántához tartozik); Pallócpusztát 1957-ben Tósnyárasdhoz csatolták. ~ 1971–90 között közigazgatásilag Galántához tartozott. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Papp Jenő Imre: Visszaemlékezések (2006).

Taksony − Taksony fejedelem mellszobra (GJ)

Taksony − falumúzeum (GJ)