Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Búr-patak jobb partján, Lévától DK-re. L: [1921] – 473, ebből 399 (84,3%) szlovák, 59 (12,5%) magyar; [2011] – 758, ebből 658 (86,8%) szlovák, 53 (7,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 649 (85,6%) szlovák, 61 (8,0%) magyar. V: [2011] – 593 r. k., 23 ev., 18 ref., 3 gör. kat. – Barokk stílusú r. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1755-ben, ev. temploma 1911-ben, két nemesi kúriája a 18. sz.-ban épült. Alkalikus, szénsavas ásványvízforrása melletti gyógyfürdője, amelyben reumatikus, ér- és idegrendszeri betegségeket gyógyítottak, a második vh. után megszűnt, vizét jelenleg palackozva árusítják. – 1964-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Hévmagyarádot.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz csilizközi részén, a Duna partján, Nagymegyertől Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 684, ebből 658 (96,2%) magyar, 17 (2,5%) szlovák; [2011] – 535, ebből 505 (94,4%) magyar, 24 (4,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 518 (96,8%) magyar, 17 (3,2%) szlovák. V: [2011] – 315 r. k., 190 ref., 1 ev. – Lakói neves halászok, aranymosók és vízimolnárok voltak, a Dunán a múltban számos hajómalma működött. Csekes Béla helyi ref. lelkész szerkesztésében és kiadásában 1931–35 között itt jelent meg a ref. Világszemle c. negyedéves világnézeti folyóirat. A 18. sz. végén klasszicista stílusban emelt ref. templomát 1885-ben építették újjá, r. k. temploma 2000-ben épült. – Ir. Végh Ferenc: Nemesek faluja: Szap (2001).

1940-ben Lég néven Nagyléggel és Kisléggel egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [1921] – 348, ebből 347 (99,7%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 334 r. k., 13 izr., 1 ev.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, Ipolyságtól K–ÉK-re. L: [1921] – 525, ebből 495 (94,3%) magyar, 15 (2,9%) szlovák; [2011] –385, ebből 287 (74,5%) magyar, 62 (16,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 306 (79,5%) magyar, 36 (9,4%) szlovák. V: [2011] – 339 r. k. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A 13. sz. végén késő gótikus stílusban emelt r. k. (Szt. Kozma és Damján-) templomát 1754-ben barokkosították; a rokokó alapokon álló Lipthay-kastély a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban. A plébánia mellett klasszicista stílusú kő harangláb áll.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly folyó jobb partján, Nagykürtöstől DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 582, ebből 495 (85,1%) magyar, 29 (5,0%) szlovák; [2011] – 375, ebből 206 (54,9%) magyar, 140 (37,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 244 (65,1%) magyar, 102 (27,2%) szlovák. V: [2011] – 236 r. k., 89 ev., 2 ref., 1 gör. kat. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovák családok települtek. A barokk-klasszicista stílusú Szent-Ivány-kúria és a rokokó-klasszicista Herrmann-kúria egyaránt a 18. sz. második felében, r. k. (Szűz Mária születése) temploma 2004-ben épült. A község központjában található Krúdy-emlékoszlopot, Krúdy Gyula itt élt és a falu temetőjében nyugvó dédszülei emlékére állították 2004-ben. ~ a lovassportok egyik központja, évente megrendezett nemzetközi lovasverseny színhelye. 2012. febr. 24-én felavatták az új, ~-t Pöstyénpusztával (Mo.) összekötő Ipoly-hidat.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, a Korponai-fennsík DK-i lejtőin, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 264, ebből 164 (62,1%) magyar, 96 (36,4%) szlovák; [2011] – 204, ebből 111 (54,4%) szlovák, 92 (45,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 121 (59,3%) magyar, 81 (39,7%) szlovák. V: [2011] – 190 r. k., 11 ev. – Az egykor a Gyürky család temetkezési helyéül is szolgált r. k. (Szt. Anna-) kápolnája 1850-ben késő klasszicista stílusban épült. A mára teljesen átalakított Gyürky-kúria falán 1997-ben leplezték le a helyi születésű Gyürky Antal (1817–1890) borász, közgazda emléktábláját.

Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, Rimaszombattól É–ÉK-re. L: [1921] – 213, ebből 213 (100%) szlovák; [1991] – 157, ebből 114 (72,6%) szlovák, 43 (27,4%) magyar; [2011] – 208, ebből 178 (85,6%) szlovák, 4 (1,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 181 (87,0%) szlovák, 2 (1,0%) magyar. V: [2011] – 153 r. k., 17 ev. – Ev. temploma 1798-ban, különálló harangtornya a 19. sz. elején épült barokk-klasszicista stílusban.

Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal parti síkságán, Vágsellyétől DK-re. L: [1921] – 1667, ebből 1209 (72,5%) magyar, 277 (16,6%) roma, 146 (8,8%) szlovák; [2011] – 2859, ebből 1416 (49,5%) magyar, 1241 (43,4%) szlovák, 107 (3,7%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1530 (53,5%) magyar, 1043 (36,5%) szlovák, 181 (6,3%) roma. V: [2011] – 2254 r. k., 219 ref., 26 ev., 2 gör. kat. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre szlovákok települtek. R. k. (Szt. Mihály-) temploma 1787-ben klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Osztényi Leander Alapiskola) rendelkezett. – 1947-ben közigazgatásilag ~hez csatolták Magyarsókot.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i lejtőin, Érsekújvártól K-re. L: [1921] – 1284, ebből 821 (63,9%) szlovák, 430 (33,5%) magyar; [2011] – 1452, ebből 1249 (86,0%) szlovák, 27 (1,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1245 (85,8%) szlovák, 31 (2,1%) magyar. V: [2011] – 1067 r. k., 10 ev., 9 gör. kat., 2 ref. – A 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. közepére beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovák lakosságba. A második vh. után a faluba újabb, szlovákiai és romániai szlovák telepesek költöztek. Középkori alapokon álló r. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma a 18. sz. közepén barokk stílusban épült, 1812-ben klasszicista stílusban alakították át.

Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, a Duna partján, Somorjától ÉNy-ra. L: [1921] – 465, ebből 463 (99,6%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 1170, ebből 849 (72,6%) szlovák, 296 (25,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 846 (72,3%) szlovák, 295 (25,2%) magyar. V: [2011] – 838 r. k., 23 ev., 6 gör. kat., 5 ref. – A második vh. után magyar lakosságának több mint felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és romániai szlovákok települtek. R. k. (Assisi Szt. Ferenc-) temploma 1910-ben neoromán stílusban épült, 1260 körül emelt román kori r. k. temploma az 1930-as évek óta romokban áll.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, Királyhelmectől Ny-ra. L: [1921] – 823, ebből 805 (97,8%) magyar, 4 (0,5%) szlovák; [2011] – 842, ebből 780 (92,6%) magyar, 41 (3,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 795 (94,4%) magyar, 25 (3%) szlovák. V: [2011] – 579 ref., 154 r. k., 44 gör. kat. – Ref. temploma a 13. sz. elején épült román stílusban, később többször átépítették, mai alakját 1907-ben nyerte el. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Szentgyörgy – Főtér (GJ)

Város a Bazini járásban, a Kisalföld ÉNy-i peremén, a Kis-Kárpátok DK-i lábánál, Pozsonytól ÉK-re. L: [1921] – 3261, ebből 2211 (67,8%) szlovák, 857 (26,3%) német, 100 (3,1%) magyar; [2011] – 5141, ebből 4952 (96,3%) szlovák, 32 (0,6%) magyar, 14 (0,3%) német nemzetiségű. A: [2011] – 4945 (96,2%) szlovák, 31 (0,6%) magyar, 10 (0,2%) német. V: [2011] – 3358 r. k., 279 ev., 31 gör. kat., 5 ref. – A tatárjárást követően német hospesekkel benépesített ~ 1647-től szabad királyi, majd 1876-tól 1922-ig rendezett tanácsú város volt; ekkor elvesztett városi rangját 1960-ban kapta vissza. Német lakosságát a második vh. után kitelepítették Németországba. 1945–46-ban itt működött a Csehszl.-ból kitelepítendő németek és magyarok egyik legnagyobb internálótábora. – Részben még ma is áll a 17. sz. közepén épült városfala és városi erődítményrendszere. R. k. (Szt. György-) plébániatemploma a 13. sz. végén épült gótikus stílusban, 1585–89 között reneszánsz stílusban alakították át, belső falán 15. sz.-i freskók láthatók, a templom mellett 17. sz.-i fa harangtorony áll. A piaristák 1651–54 között emelt templomát és kolostorát 1686 után barokkosították, ev. temploma 1783-ban, zsinagógája 1790-ben, a reneszánsz Illésházy-kastély 1609-ben, a reneszánsz régi Városháza a 16. sz.-ban épült. A város mellett, a Kis-Kárpátok lejtőin láthatók a Szentgyörgyi grófok által a 13. sz. második felében épített, s 1663-ban a török hadak által lerombolt Fehérkő várának romjai. A ~től DK-re elterülő Súr-láp, Közép-Európa legnagyobb kiterjedésű (567 ha) mocsaras-lápos égerfás, 1952 óta természetvédelmi terület. A város legjelentősebb iparága jelenleg is a több évszázados múltra visszatekintő borászati ipar. – 1944-ben közigazgatásilag ~höz csatolták Szentgyörgyújtelepet (Neštich).

Község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó bal partján, Lévától D-re. L: [1921] – 1155, ebből 1137 (98,4%) magyar, 8 (0,7%) szlovák; [2011] – 920, ebből 562 (61,1%) szlovák, 318 (34,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 546 (59,3%) szlovák, 333 (36,2%) magyar. V: [2011] – 361 r. k., 224 ev., 145 ref., 10 gör. kat. – A második vh. után túlnyomórészt ref. vallású magyar lakosságának egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és északnyugat-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. György-) temploma a 13. sz. első felében épült román stílusban, 1499-ben gótikus stílusban alakították át. Késő klasszicista stílusú ref. temploma 1878-ban, ev. temploma 1956-ban épült, falumúzeuma 1996-ban létesült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence É-i részén, a Hernád folyó jobb partján, Kassától É-ra. L: [1921] – 536, ebből 460 (85,8%) szlovák, 60 (11,2%) magyar; [2011] – 1202, ebből 1106 (92,0%) szlovák, 2 (0,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1094 (91,0%) szlovák, 2 (0,2%) magyar. V: [2011] – 949 r. k., 26 gör. kat., 25 ev., 2 ref. – R. k. (Szt. István-) temploma 1480-ban gótikus stílusban épült, 1774-ben rokokó-klasszicista stílusban alakították át. 1960-ban Sároskisfaluval (Malá Vieska) és Tapolcsánnyal (Tepličany) egyesítették Družstevná pri Hornáde néven, 2002 óta ismét önálló község.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence DK-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 647, ebből 620 (95,8%) magyar, 15 (2,3%) szlovák; [2011] – 969, ebből 532 (54,9%) magyar, 201 (20,7%) szlovák, 192 (19,8%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 757 (78,1%) magyar, 174 (18,0%) szlovák, 1 (0,1%) roma. V: [2011] – 664 r. k., 119 ev., 112 ref. – Magyar lakossága mellé a második vh. után szlovákiai és kárpátaljai szlovák családokat telepítettek. A barokk-klasszicista stílusú Pletrich-kastély 1767-ben, r. k. temploma 1752-ben, ref. temploma 1829-ben, ev. temploma a 20. sz. második felében épült. Közúti határátkelőhely Mo. felé. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1975–90 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Abafalva és Sajórecske.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Bodrog folyó bal parti síkságán, a Ticce bal partján, Királyhelmectől Ny-ra. L: [1921] – 361, ebből 342 (94,7%) magyar; [2011] – 575, ebből 495 (86,1%) magyar, 58 (10,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 509 (88,5%) magyar, 51 (8,9%) szlovák. V: [2011] – 302 r. k., 119 gör. kat., 103 ref., 2 ev. – Az egykori faluhelyen, a Ticce jobb partján fekvő régi templomát felváltó új r. k. temploma 1968-ban épült. Határában többek között bronzkori leleteket és honfoglalás kori magyar temetőt tártak fel. – 1943-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Pálföldét.

község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 525, ebből 510 (97,1%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 915, ebből 692 (75,6%) magyar, 175 (19,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 702 (76,7%) magyar, 129 (14,1%) szlovák. V: [2011] – 715 r. k., 47 ref., 15 ev., 3 gör. kat. – R. k. (Szt. Mihály-) temploma a 14. sz. második felében gótikus stílusban épült, 1787-ben klasszicista stílusban alakították át. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1940–60 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Csécsénypatony. – Ir. Presinszky Lajos: Múltról a jelennek. Fejezetek Szentmihályfa történelméből (2003).

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság DNy-i peremén, Komáromtól ÉK-re. L: [1921] – 2851, ebből 2665 (93,5%) magyar, 152 (5,3%) szlovák; [2011] – 2734, ebből 1870 (68,4%) magyar, 780 (28,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2065 (75,5%) magyar, 579 (21,2%) szlovák. V: [2011] – 1996 r. k., 256 ref., 144 ev., 2 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának több mint egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi, romániai és jugoszláviai szlovákok települtek. Gótikus alapokon álló barokk stílusú r. k. (Szt. Márton-) temploma 1730-ban, klasszicista stílusú ref. temploma 1784-ben, ev. temploma 1956-ban, a Zichy-kastély a 18. sz.-ban épült. Határában több honfoglalás kori és egy 10–11. sz.-i 107 síros magyar köznépi temetőt tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Kossányi József Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) rendelkezett.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence ÉK-i részén, az Ó-patak és a Kapronca-patak összefolyásánál, Nagykürtöstől ÉK-re. L: [1921] – 488, ebből 429 (87,9%) szlovák, 36 (7,3%) magyar; [1930] 533, ebből 419 (78,6%) szlovák, 82 (15,4%) magyar; [2011] – 843, ebből 794 (94,2%) szlovák, 7 (0,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 786 (93,2%) szlovák, 10 (1,2%) magyar. V: [2011] – 401 r. k., 216 ev., 4 gör. kat. – 1947-ben feltárt barnaszénbányái által a ~i szénmedence az 1950–60-as években a szlovákiai barnaszénbányászat egyik központjává vált, bányái azonban hamarosan kimerültek. 1952–64 között Slovo baníka – A Bányász Szava címmel kétnyelvű üzemi lapja jelent meg. Ev. erődtemploma a 15. sz. végén késő gótikus stílusban épült, a 16. és 17. sz.-ban átépítették, fakazettás mennyezete 1667-ben készült. – 1966-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Csalányost (Žihlava).

Szepeshely − Szt. Márton székesegyház tornyai, háttérben a Szepes vára (GJ)

1948-ban Szepesváraljához csatolt község a Lőcsei járásban, a Lőcsei-hegység és a Hernád-medence határán, a Szepesváraljától Ny-ra fekvő Szt. Márton-hegyen. L: [1921] – 208, ebből 149 (71,6%) szlovák, 40 (19,2%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 184 r. k., 15 ev., 5 izr., 4 gör. kat. A mai napig fallal körülvett, s mindössze egy utcából, a püspöki székesegyházból, a püspöki palotából, a papnevelő intézetből és a kanonokházakból álló egykori egyházi város 1776 óta a szepesi püspökség székhelye. A kéttornyú Szt. Márton székesegyház legrégibb részei 1245–73 között épültek román stílusban, a 15. sz.-ban gótikus csarnoktemplommá alakították át, s 1488–93 között építették hozzá a Szapolyai család temetkezési helyéül szolgáló Szapolyai-kápolnát, 1706-ban pedig a barokk sekrestyét. A püspöki palota 1652-ben reneszánsz stílusban épült, 1753–66 között barokkosították; a gótikus eredetű kanonokházakat 1776-ban barokk stílusban alakították át.

Szepeshely − Szapolyai-kápolna (GJ)

1976- ban Kassához csatolt község a Kassai-medence D-i részén, a Hernád folyó partján, Kassa belterületétől DK-re. L: [1921] – 1044, ebből 586 (56,1%) magyar, 363 (34,8%) szlovák, 61 (5,8%) roma; [2011] – 4420, ebből 3609 (81,7%) szlovák, 78 (1,8%) roma, 51 (1,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3280 (74,2%) szlovák, 330 (7,5%) roma, 77 (1,7%) magyar. V: [2011] – 2722 r. k., 166 gör. kat., 82 ref., 72 ev. – A 18. sz. végén szlovákokkal újranépesített ~ a 20. sz. első felében nagyrészt még kétnyelvű lakossága a sz. közepére szlovákká vált. A klasszicista stílusú Meskó-kastély 1780-ban, rokokó és klasszicista kúriái a 18. sz. második felében, r. k. (Szt. Cirill és Metód-) temploma 1935-ben épült. Határában 1971-ben 10. sz.-i kétélű kardot találtak. 1953-ban panelgyártó üzeme létesült. – 1942-ben ~hoz csatolták Széplakapátit.

1942-ben Abaszéplakhoz, majd 1976-ban Abaszéplakkal együtt Kassához csatolt község a Kassai-medencében, a Hernád folyó partján, Kassa belterületétől DK-re. L: [1921] – 449, ebből 314 (69,9%) szlovák, 100 (22,3%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 351 r. k., 64 gör. kat., 21 ref., 7 izr., 2 ev. A 18. sz.-ban szlovákokkal újranépesített ~ 20. sz. első felében magát még részben magyarnak valló kétnyelvű lakossága a sz. közepére szlovákká vált.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DNy-i részén, a Csécsi- és az Ida-patak folyása között, Szepsitől K–DK-re. L: [1921] – 635, ebből 439 (69,1%) magyar, 187 (29,4%) szlovák; [2011] – 824, ebből 464 (56,3%) szlovák, 312 (37,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 476 (57,8%) magyar, 295 (35,8%) szlovák. V: [2011] – 373 r. k., 270 ref., 95 gör. kat., 4 ev. – Gótikus eredetű r. k. (Nepomuki Szt. János-) templomát a 18. sz.-ban barokkosították, késő klasszicista ref. temploma 1850–67 között, klasszicista gör. kat. (Védelmező Szűz Mária-) temploma 1877-ben épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.