Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly jobb oldali mellékpatakjának völgyében, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 293, ebből 186 (63,5%) magyar, 100 (34,1%) szlovák; [2011] – 201, ebből 144 (71,6%) magyar, 48 (23,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 169 (84,1%) magyar, 24 (11,9%) szlovák. V: [2011] – 186 r. k., 3 ref. – R. k. (Szt. László-) temploma 1791-ben klasszicista stílusban épült.

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence DNy-i részén, az Ipoly folyó jobb partján, Losonctól D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 590, ebből 550 (93,2%) magyar, 31 (5,2%) szlovák; [2011] – 480, ebből 191 (39,8%) szlovák, 92 (19,2%) roma, 63 (13,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 207 (43,1%) szlovák, 74 (15,4%) magyar, 65 (13,5%) roma. V: [2011] – 325 r. k., 6 ev., 4 gör. kat. – A ~hoz tartozó Sáripusztára a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. Erzsébet-) temploma 1922-ben neogótikus stílusban épült. – 1973–90 között közigazgatásilag Vilkéhez tartozott.

Trencsén vára (GJ)

Város, járási és kerületi székhely a Vág völgyében, a Fehér-Kárpátok és a Sztrá- zsó-hegység között, Zsolnától DNy-ra. L: [1921] – 10 411, ebből 8942 (85,9%) szlovák, 567 (5,4%) zsidó, 341 (3,3%) magyar, 338 (3,2%) német; [2011] – 55 877, ebből 47 618 (85,2%) szlovák, 936 (1,7%) cseh és morva, 118 (0,2%) magyar, 47 (0,01%) német, 6 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 47 410 (84,8%) szlovák, 968 (1,7%) cseh, 155 (0,3%) magyar, 40 (0,07%) német, 8 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 30 297 r. k., 3039 ev., 242 gör. kat., 32 izr., 30 ref. – Az államalapítás korától várispánság központja, Trencsén vármegye székhelye volt. 1405-ben szabad királyi városi, 1876-ban rendezett tanácsú városi rangot kapott, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. 1922-ig a vármegye, 1940–45 között a Trencséni zsupa, 1996 óta a Trencséni kerület székhelye. – Legjelentősebb műemléke a középkori eredetű, a 16. sz.-ban reneszánsz stílusban átépített, 1790 óta azonban romokban álló várát felújították, látogatható. A várhegy alatt Kr. u. 179-ből származó sziklafelirat őrzi a kvádok elleni hadjárat során idáig előrenyomuló római légió Laugaritio nevű katonai táborának emlékét. R. k. (Szűz Mária születése) plébániatemploma 1324-ben gótikus stílusban épült, a 16. sz.-ban reneszánsz, a 17. sz. végén barokk stílusban alakították át. A vártorony 1543-ban, a piaristák barokk temploma és rendháza 1653–57 között, a barokk vármegyeháza 1761-ben, klasszicista stílusú ev. temploma 1794-ben, neoromán r. k. (Miasszonyunk-) temploma 1909-ben, historizáló stílusú zsinagógája 1911-ben épült. A város a Vág-völgy középső szakaszának közlekedési, kulturális és gazdasági központja. A Trencséni Múzeumot 1877-ben, az Alexander Dubček Egyetemet 1997-ben, a Menedzsment Egyetemet 1999-ben alapították. A 19. sz. második felétől a térség legiparosodottabb városa: jelenleg jelentékeny ruházati, gép-, élelmiszer-, építőanyag- és bútoriparral rendelkezik. – Az 1970–80-as években közigazgatásilag ~hez csatoltak számos környező települést.

Trencsén − római felirat (GJ)

Trencsén – Mikovényi Károly 48-as honvédtiszt sírja (GJ)

Trencsén vára (GJ)

Vásárút – az 1848/49-es emlékmű (GJ)

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉK-i részén, a Kis-Duna Tőkési-ága mellett, Dunaszerdahelytől K-re. L: [1921] – 1430, ebből 1382 (96,6%) magyar, 17 (1,2%) szlovák; [2011] – 2160, ebből 1947 (90,1%) magyar, 171 (7,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1995 (92,4%) magyar, 114 (5,3%) szlovák. V: [2011] – 1906 r. k., 53 ref., 10 ev. – Régebbi alapokon álló r. k. (Páduai Szt. Antal-) temploma 1906-ban szecessziós, plébániája 1774-ben késő barokk, a Szentháromság-szobor 1846-ban késő klasszicista stílusban épült; a Kossuth-emlékművet 1994-ben emelték. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (József Attila Alapiskola) rendelkezett. – 1960-ban Felsővámossal egyesítették Vásárvámos (Trhové Mýto) néven, 1990 óta ismét önálló község. – Ir. Presinszky Lajos: Mit hagytak ránk a századok. Fejezetek Vásárút történelméből (2002).

1960-ban Sikenica néven Nagypeszekkel egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Szikince-patak völgyében, Zselíztől K-re. L: [1921] – 524, ebből 512 (97,7%) magyar, 4 (0,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 333 r. k., 185 ref., 4 izr., 2 ev. A második vh. után magyar lakosságának közel felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma a 19. sz. elején klasszicista stílusban épült. – 1986–92 között közigazgatásilag Zselízhez tartozott.

Nagyszombat − Keresztelő Szt. János- másnéven egyetemi templom (GJ)

Város, járási és kerületi székhely a Kisalföld É-i peremén, a Kis-Kárpátok és a Vág-völgye között, a Tirna-patak mentén, Pozsonytól ÉK-re. L: [1921] – 17 745, ebből 13 406 (75,5%) szlovák, 1604 (9,0%) zsidó, 1386 (7,8%) magyar, 894 (5,0%) német; [2011] – 66 358, ebből 56 291 (84,8%) szlovák, 380 (0,6%) cseh és morva, 141 (0,2%) magyar, 32 (0,05%) német, 7 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 55 939 (84,3%) szlovák, 418 (0,6%) cseh, 174 (0,3%) magyar, 35 (0,05%) német, 10 (0,02%) jiddis. V: [2011] – 40 012 r. k., 1534 ev., 208 gör. kat., 127 metodista, 102 gör. kel., 86 jehovista, 68 ref., 26 izr. – A középkorban német, magyar és szláv lakosságú kereskedőváros volt. Jelentősége Esztergom török kézre kerülése (1543) után nőtt meg, amikor az esztergomi érsekség székhelye, Mo. egyházi és kulturális központja lett. Az ellenreformáció idején Pázmány Péter esztergomi érsek itt alapította meg a jezsuita egyetemet (1635), a mai budapesti ELTE elődjét. Az egyetem Budára költözése (1777) és az érsekség visszatelepülése (1820) politikai és kulturális jelentőségének visszaeséséhez vezetett. 1978 óta – a szlovák r. k. egyház központjaként – érseki székhely, az 1990-es években pedig, a Nagyszombati Egyetem (1992), valamint a r. k. Szt. Cirill és Metód Egyetem (1997) megalapításával ismét egyetemi város lett. 1238 óta szabad királyi város, 1876-tól rendezett tanácsú város volt, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. 1996 óta kerületi székhely. – Jelentősebb műemlékei: a 14–15. sz.-ban épült gótikus stílusú Szt. Miklós-plébániatemplom; a klarisszák eredetileg gótikus stílusban emelt, majd 1690–94-ben barokkosított temploma és kolostora (ez utóbbi jelenleg az 1954-ben alapított Nyugat-szlovákiai Múzeum székhelye); a 14. sz.-ban gótikus stílusban épült, később reneszánsz és barokk stílusban átalakított Szt. Ilona-ispotálytemplom; az 1652-ben épült reneszánsz érseki palota; az 1629–37 között emelt Szt. János- (ún. egyetemi) templom; az 1633–40 között épült barokk Szt. Jakab-templom; az 1646-ban épült korai barokk Szt. József-templom; az 1710–29 között emelt Szentháromság-templom; az orsolyák 1730–76 között épült barokk Szt. Anna-temploma és zárdája; az 1793-ban emelt copf stílusú Városháza; az 1897-ben épült zsinagóga és az 1923–24-ben épült ev. templom. – Jelentős közúti és vasúti csomópont, a 20. sz. második felében lezajlott iparosítása eredményeként ipari központ: iparát a híradástechnikai berendezések gyártása, valamint a gép- és járműipar uralja. – 1971-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Vágmagyarádot (Modranka), 1971–94 között hozzá tartozott Gerencsér (Hrnčiarovce nad Parnou), 1974-92 között Pozsonyfehéregyház (Biely Kostol).

Nagyszombat – az egykori 1848-as emlékmű a temetőben (GJ)

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, Somorjától K-re. L: [1921] – 422, ebből 418 (99,1%) magyar, 4 (0,9%) szlovák; [2011] – 452, ebből 309 (68,4%) magyar, 138 (30,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 320 (70,8%) magyar, 126 (27,9%) szlovák. V: [2011] – 366 r. k., 17 ev., 5 gör. kat.; 2 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szűz Mária, Rózsafüzér Királynője) temploma 1849-ben késő klasszicista stílusban épült. 1976–90 között közigazgatásilag hozzá tartozott Macháza.

Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellyétől K-re. L: [1921] – 2850, ebből 1830 (64,2%) magyar, 960 (33,7%) szlovák; [2011] – 2652, ebből 2018 (76,1%) szlovák, 469 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1961 (73,9%) szlovák, 501 (18,9%) magyar. V: [2011] – 1784 r. k., 51 ref., 43 ev., 9 gör. kat. – A már a 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített községbe és pusztáira az első csehszlovák földreform keretében zajló kolonizáció során, 1927-ben újabb szlovák és cseh-morva kolonisták települtek. R. k. (Urunk színeváltozása) temploma a 18. sz. végén barokk-klasszicista, ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban épült. A ~hoz tartozó Felsőjattó puszta klasszicista stílusú r. k. (Szt. László-) templomát a 19. sz.-ban, eredetileg reneszánsz kastélyát a 17. sz.-ban emelték. Felsőjattón neolitikum, vas-, római és népvándorlás kori régészeti leleteket, kelta és avar sírokat, valamint 10. sz.-i köznépi temetőt tártak fel. – Ir. Novák Veronika–Gál Margit (összeáll.): Trnovec nad Váhom. Tornóc 1113–1993 (1993).

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz D-i részén, a Duna partján, Dunaszerdahelytől DNy-ra, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 440, ebből 437 (99,3%) magyar; [2011] – 547, ebből 473 (86,5%) magyar, 72 (13,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 497 (90,9%) magyar, 45 (8,2%) szlovák. V: [2011] – 504 r. k., 5 ref., 1 ev. – R. k. (Fájdalmas Szűzanya) temploma 2004-ben épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna és a Fekete-víz között, Vágsellyétől D–DNy-ra. L: [1921] – 2524, ebből 2501 (99,1%) magyar, 2 (0,1%) szlovák; [2011] – 3805, ebből 3414 (89,7%) magyar, 351 (9,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 3565 (93,7%) magyar, 212 (5,6%) szlovák. V: [2011] – 3551 r. k., 38 ref., 19 ev., 6 gör. kat. – Az 1950-es évekig ~hez (ma Királyrévhez) tartozó Porbókapusztára a két vh. közötti földbirtokreform során szlovák kolonisták, 1945 után Mo.-ra telepített magyar lakosai helyére magyarországi szlovákok települtek. Szentháromság-szobra 1825-ben klasszicista, nemesi kúriája a 19. sz. közepén késő klasszicista, régebbi alapokon álló r. k. (Szt. István-) temploma 1903–08 között neogótikus stílusban épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Novák Veronika (szerk.): Nádszeg (2000); Bartakovics István: Ártatlanul bűnhödtek (2007).

Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság K-i peremén, a Selmec-patak bal partján, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 226, ebből 170 (75,2%) magyar, 49 (21,7%) szlovák; [2011] – 597, ebből 405 (67,8%) szlovák, 184 (30,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 380 (63,7%) szlovák, 204 (34,2%) magyar. V: [2011] – 532 r. k., 14 ev., 2 ref. – 1962-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Horvátit.

Község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb partján, Lévától D-re. L: [1921] – 496, ebből 481 (97,0%) magyar, 14 (2,8%) szlovák; [2011] – 228, ebből 129 (56,6%) magyar, 97 (42,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 140 (61,4%) magyar, 83 (36,4%) szlovák. V: [2011] – 169 r. k., 23 ref., 7 ev., 3 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosainak egy részét áttelepítették Mo.-ra, helyükre szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szentháromság-) kápolnája 1778-ban késő barokk stílusban épült. – 1958-ban az addig ~hez tartozó Veszele pusztát Sáróhoz csatolták.

1943-ban Zonctorony néven Zonccal egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz jobb partján, Szenctől D-re. L: [1921] – 221, ebből 214 (96,8%) magyar, 6 (2,7%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 220 r. k., 1 izr. – R. k. (Havas Boldogasszony-) kápolnája a 19. sz. második felében historizáló stílusban épült.

1943-ban Zonc és Dunatorony egyesítésével létrejött község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz jobb partján, Szenctől D-re. L: [2011] – 983, ebből 575 (58,5%) magyar, 361 (36,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 608 (61,9%) magyar, 315 (32,0%) szlovák. V: [2011] – 793 r. k., 20 ev., 5 gör. kat., 5 ref. – Lakossága 1984-ben egységesen fellépett a magyar iskolák tervezett leépítése ellen, amiért a Helytállásért Társulás 1995-ben a falunak adományozta a Pro probitate – Helytállásért díjat. – A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1940-ben Lakszakállashoz csatolt község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, Nagymegyertől K-re. L: [1921] – 293, ebből 278 (94,9%) magyar, 1 (0,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 187 r. k., 90 ref., 9 izr., 1 ev. Régebbi alapokon álló ref. temploma a 15–16. sz.-ban késő gótikus, r. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma a 19. sz. közepén klasszicista stílusban épült; a klasszicista Ghiczy-kastélyt a 19. sz. első felében emelték.

Torna vára (GJ)

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i nyúlványában, a Gömör–Tornai-karszt K-i peremén, a Torna-patak völgyében, Szepsitől Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 1709, ebből 1329 (77,8%) magyar, 211 (12,3%) zsidó, 46 (2,7%) szlovák; [2011] – 3511, ebből 1602 (45,6%) szlovák, 1316 (37,5%) magyar, 179 (5,1%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 2036 (58,0%) magyar, 1019 (29,0%) szlovák, 10 (0,3%) roma, 1 (0,03%) jiddis. V: [2011] – 2552 r. k., 155 ref., 112 gör. kat., 23 ev., 1 izr. – Barokk berendezésű r. k. (Szűz Mária mennybevétele) erődtemploma a 14. sz. elején gótikus, kápolnája a 19. sz. elején klasszicista stílusban épült; a 17. sz. végén reneszánsz stílusban emelt Keglevich-kastélyt a 19. sz. elején klasszicista stílusban alakították át. 1881-ig a róla elnevezett Torna vármegye székhelye volt, a klasszicista vármegyeházát 1820-ban emelték. A község fölötti hegykúpon találhatók a 14. sz.-ban épült, 1685-ben felrobbantott Torna várának romjai; a várhegy 1964 óta 13,8 ha-on természetvédelmi terület. ~ vasúti és közúti csomópont, legjelentősebb ipari létesítménye az 1970-es években épült, a környező hegyekben bányászott mészkövet feldolgozó cementgyára. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1964-ben Ájjal egyesítették Tornaváralja (Turnianske Podhradie) néven, 1990 óta ismét önálló község.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Bódva folyó bal partján, Szepsitől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 473, ebből 459 (97,0%) magyar; [2011] – 324, ebből 297 (91,7%) magyar, 25 (7,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 300 (92,6%) magyar, 23 (7,1%) szlovák. V: [2011] – 232 r. k., 67 ref., 13 gör. kat. – A 14. sz.-ban emelt gótikus r. k. (Keresztelő Szt. János-) templomát 1788–90-ben barokkosították, klasszicista stílusú ref. templomát 1800 körül építették. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1964-ben Bódvavendégivel és Tornahorvátival egyesítették Újbódva (Nová Bodva) néven, 1991 óta újból önálló község. – Ir. Mázik Mihály: Gyökereink. Tornaújfalu történelme és néprajza (1992).

Város és járási székhely a Nagy- és a Kis-Fátra közötti Turóci-medencében, a Túróc-patak két partján, Zsolnától DK-re. L: [1921] – 5657, ebből 5254 (92,9%) szlovák, 141 (2,5%) zsidó, 33 (0,6%) magyar; [2011] – 57 428, ebből 46 931 (81,7%) szlovák, 636 (1,1%) cseh és morva, 117 (0,2%) magyar, 7 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 46 832 (81,5%) szlovák, 654 (1,1%) cseh, 145 (0,3%) magyar, 4 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 19 717 r. k., 7587 ev., 371 metodista, 306 gör. kat., 104 jehovista, 102 gör. kel., 59 ref., 18 izr. – Egykori mezőváros, 1922-ig Turóc vármegye, 1923–28 között a Vágvölgyi nagyzsupa székhelye, amely a 19. sz. második felében elvesztett városi rangját 1960-ban kapta vissza. A város már a 19. sz.-ban a szlovák politikai, társadalmi és irodalmi élet egyik központja volt, s ma is számos szlovák kulturális intézmény székhelye. Csehszl. megalakulásának kikiáltását követően az Szlovák Nemzeti Tanács 1918. okt. 30-án itt mondta ki a szlovákok csatlakozását a csehszlovák államhoz, s 1938-ig itt volt a Szlovák Nemzeti Párt központja. Jelenleg is itt található a Matica slovenská és központi könyvtárának, a Szlovák Nemzeti Könyvtárnak a székhelye, a pozsonyi Comenius Egyetem Jesenius Orvostudományi Kara és a Szlovák Nemzeti Múzeum néprajzi részlege, temetőjében nyugszik a szlovák politikai, tudományos, irodalmi és művészeti élet számos neves képviselője. – A főterén álló r. k. (Szt. Márton-) plébániatemplom a 13. sz. második felében korai gótikus, ev. temploma 1784-ben empire stílusban épült, a volt Vármegyeházát 1746-ban, zsinagógáját a 19. sz. második felében emelték. Az Andrej Kmeť Turóci Múzeum 1964-ben, a Martin Benka Képtár 1972-ben, színháza, a Szlovák Kamaraszínháza 1944-ben, a környék építészetét bemutató szabadtéri múzeum 1965-ben létesült. – Az 1945 utáni erőteljes iparosítását követően nehézipari központtá vált: legjelentősebb iparágai a gép-, építőanyag-, cellulóz-, fafeldolgozó, bútor-, papír-, nyomda-, gyógyszer- és élelmiszeripar. – A 20. sz. második felében ~hoz csatoltak számos szomszédos települést, 1949–54 és 1971–90 között hozzá tartozott többek között Ruttka.

1940-ben Lakszakállashoz csatolt község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, Nagymegyertől K-re. L: [1921] – 293, ebből 278 (94,9%) magyar, 1 (0,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 187 r. k., 90 ref., 9 izr., 1 ev. Régebbi alapokon álló ref. temploma a 15–16. sz.-ban késő gótikus, r. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma a 19. sz. közepén klasszicista stílusban épült; a klasszicista Ghiczy-kastélyt a 19. sz. első felében emelték.

Tardoskedd − Főtér (UZs)

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal parti síkságán, Érsekújvártól ÉNy-ra. L: [1921] – 5815, ebből 5025 (86,4%) magyar, 698 (12,0%) szlovák; [2011] – 5188, ebből 3234 (62,3%) magyar, 1653 (31,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 3405 (65,6%), 1457 (28,1%) szlovák. V: [2011] – 4462 r. k., 26 ref., 20 gör. kat., 12 ev. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovák telepesek költöztek. A 17. sz. közepén emelt reneszánsz kastélyát a 18. sz. közepén barokkosították; késő barokk r. k. (Szt. István-) temploma 1764-ben, r. k. temetőtemploma 1993–94-ben épült, a kuruc harcokat idéző barokk Rákóczi-emlékművet 1706-ban emelték. Határában több honfoglalás kori magyar temetőt tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Szemerényi Károly Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola) rendelkezett. – Szlovákokkal benépesített pusztáit (Alsójattó, Kisjattó, Kenderes) 1951-ben Jattó (Jatov) néven önálló községgé szervezték. – Ir. Czibulka Imre: Szülőfalum, Tardoskedd (2002), Buda Ferenc: Tardoskedd–Tvrdošovce (2009).

Tardoskedd − Szent István szobra (GJ)

1964-ben Szádelővel és Méhész-szel Szádelőudvarnok (Zádielske Dvorníky), 1990 óta Méhésszel Szádudvarnokméhész néven egyesített község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Tornai-karszt és a Cserehát között, a Torna-patak völgyében, Szepsitől Ny-ra. L: [1921] – 429, ebből 418 (97,4%) magyar; [1961] 422, ebből 277 (65,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 363 r. k., 39 ref., 19 izr., 7 gör. kat., 1 ev. R. k. (Szűz Mária születése) temploma 1800–01-ben barokk-klasszicista stílusban épült.

Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i lejtőin, a Garam folyó jobb partján, Lévától ÉNy-ra. L: [1921] – 1288, ebből 1044 (81,1%) magyar, 234 (18,2%) szlovák; [2011] – 826, ebből 717 (86,8%) szlovák, 92 (11,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 715 (86,6%) szlovák, 102 (12,3%) magyar. V: [2011] – 470 r. k., 98 ev., 69 ref., 3 gör. kat. – A második vh. után, 1947-ben magyar lakosságának közel egyharmadát, túlnyomórészt a ref.-okat, áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és a belső telepítések keretében szlovákiai szlovák családok települtek. 15. sz.-i gótikus alapokon álló r. k. (Borromei Szt. Károly-) temploma 1811-ben barokk-klasszicista, ref. temploma 1791-ben klasszicista stílusban épült. – 1968-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Marosfalvát.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak jobb partján, Rimaszombattól K–DK-re. L: [1921] – 158, ebből 157 (99,4%) magyar, 1 (0,6%) szlovák; [2011] – 164, ebből 149 (90,9%) magyar, 10 (6,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 156 (95,1%) magyar, 5 (3,0%) szlovák. V: [2011] – 88 r. k., 50 ref., 6 gör. kat. – Ref. temploma 1872-ben épült neoklasszicista stílusban.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság DNy-i lejtőin, Komáromtól ÉK-re. L: [1921] – 1305, ebből 922 (70,7%) magyar, 379 (29,0%) szlovák; [2011] – 1813, ebből 1494 (82,4%) szlovák, 195 (10,8%) roma, 46 (2,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1607 (88,6%) szlovák, 115 (6,3%) magyar, 15 (0,8%) roma. V: [2011] – 1582 r. k., 18 ev., 11 ref., 4 gör. kat. – A török háborúk pusztításait követően, a 18. sz. elején szlovákokkal újranépesített falu, amelybe a két vh. közötti földbirtokreform során, 1922-ben újabb szlovák telepesek költöztek. A 20. sz. elején magát túlnyomórészt magyarnak valló lakossága a sz. második felére ismét szlovákká vált. R. k. (Szt. Lukács-) temploma 1872-ben neoklasszicista stílusban épült.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i lábánál, a Ronyva-patak bal partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 522, ebből 266 (51,0%) szlovák, 83 (15,9%) magyar, 56 (10,7%) ruszin; [2011] – 1086, ebből 829 (76,3%) szlovák, 106 (9,8%) roma, 98 (9,0%) magyar, 4 (0,4%) ruszin és ukrán nemzetiségű. A: [2011] – 832 (76,6%) szlovák, 199 (18,3%) magyar, 7 (0,6%) ruszin és ukrán, 5 (0,5%) roma. V: [2011] – 456 r. k., 173 gör. kat., 151 ref., 3 ev. – Sátoraljaújhely Csehszl.-hoz csatolt, s az 1920-as évek elején szlovák telepesekkel benépesített Ronyva bal parti településrészeiből: a város vasútállomásából, valamint a közeli Karlatanyából és Kistanyából vált önálló községgé. A magyar közigazgatás idején, 1938–44 között ismét Sátoraljaújhelyhez tartozott. R. k. (Szt. Cirill és Metód-) temploma a 19. sz. első felében klasszicista stílusban épült. Vasúti csomópont, vasúti és közúti határátkelőhely Mo. felé.

1960-ban Jókához csatolt község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna bal partján, Galántától Ny–DNy-ra. L: [1921] – 434, ebből 426 (98,2%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 408 r. k., 3 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i peremén, Érsekújvártól ÉK-re. L: [1921] – 1990, ebből 1530 (76,9%) szlovák, 414 (20,8%) magyar; [2011] – 1955, ebből 1638 (83,8%) szlovák, 175 (9,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1626 (83,2%) szlovák, 176 (9,0%) magyar. V: [2011] – 1570 r. k., 182 ref., 12 ev., 1 gör. kat. – Magyar lakossága a 20. sz.-ra nagyrészt beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovákságba. Ref. temploma 1882-ben, r. k. (Szűz Mária anyasága) temploma 1907–10 között épült; a közeli Máriacsalád-pusztán a pálosok barokk stílusú egykori templomának és zárdájának romjai találhatók. Belterületén 1931-ben kora Árpád-kori sírokat találtak.