Fél − r. k. templom (GJ)

Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉNy-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Pozsonytól K-re. L: [1921] – 1431, ebből 1385 (96,8%) magyar, 19 (1,3%) szlovák; [2011] – 2329, ebből 1206 (51,8%) szlovák, 1049 (45,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1197 (54,4%) szlovák, 1051 (45,1%) magyar. V: [2011] – 1808 r. k., 71 ev., 16 ref., 7 gör. kat. – A ~hez tartozó Tamásháza pusztára az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során (1923-ban) szlovák kolonisták, a második vh. utáni lakosságcsere keretében Mo.-ra áttelepített lakosai helyére magyarországi szlovákok költöztek. Barokk-klasszicista stílusú r. k. (Szt. Miklós-) templomát Szelepcsényi György esztergomi érsek építtette a 17. sz. végén egy régebbi, elpusztult templom helyén; az 1736-ban barokk stílusban épült, a 18. sz. végén klasszicista stílusban átalakított egykori Jeszenák-kastélyt felújították, ma szállodaként működik. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1919 óta ~hez tartozik Kismadarász (Malý Madaras), az ugyanekkor hozzácsatolt Hideghét (Studené) 1938 óta Dunahidas község része. – Ir. Presinszky Lajos–Szalay József: Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Fél község történelméből (2006).

Fél − Jeszenák-kastély (BF)

1948-ban Rimaszombathoz csatolt község a Rima-medence ÉNy-i részén, a Rima-folyó jobb partján, Rimaszombat központjától DNy-ra. L: [1921] – 1035, ebből 503 (48,6%) magyar, 471 (45,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 523 r. k., 384 ev., 95 ref., 17 izr. R. k. harangtornya, valamint kastélya egyaránt a 19. sz. elején épült klasszicista stílusban.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól K-re. L: [1921] – 304, ebből 299 (98,4%) magyar, 4 (1,3%) szlovák; [2011] – 192, ebből 137 (71,4%) magyar, 36 (18,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (80,2%) magyar, 20 (10,4%) szlovák; V: [2011] – 90 r. k., 69 ref., 3 ev. – Ref. temploma 1820-ban épült klasszicista stílusban.

Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság K-i peremén, a Selmec-patak bal partján, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 226, ebből 170 (75,2%) magyar, 49 (21,7%) szlovák; [2011] – 597, ebből 405 (67,8%) szlovák, 184 (30,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 380 (63,7%) szlovák, 204 (34,2%) magyar. V: [2011] – 532 r. k., 14 ev., 2 ref. – 1962-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Horvátit.

Tany − kopjafa a főutcán (GJ)

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, Nagymegyertől DK-re. L: [1921] – 745, ebből 716 (96,1%) magyar, 11 (1,5%) szlovák; [2011] – 803, ebből 703 (87,5%) magyar, 87 (10,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 720 (89,7%) magyar, 70 (8,7%) szlovák. V: [2011] – 256 ref., 232 r. k., 6 ev., 2 gör. kat. – A ~hoz tartozó Rakottyás- és Törömpusztát, amelyre az első vh.-t követő földbirtokreform során cseh-morva és Trencsén környéki szlovák kolonisták települtek, 1926-ban az önálló községgé szervezett szomszédos Zsemlékeshez csatolták. ~ késő klasszicista stílusú ref. temploma 1855-ben, a r. k. harangláb 1922-ben épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1940-ben Tőnyeistál, 1945-től Alistál néven Alistállal és Felistállal egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 420, ebből 418 (99,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 210 ref., 180 r. k., 27 izr., 3 ev. A falu melletti Tőnyepusztára az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, 1925-ben szlovák kolonisták települtek. – Ir. Presinszky Lajos: Múltunkról a jelennek. Alistál, Felistál és Tőnye (2004).

1960-ban Nový Život néven Bélvatával és Illésházával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 293, ebből 274 (93,5%) magyar, 16 (5,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 285 r. k., 7 ref. Az egykor ~hoz tartozó Vitény pusztát, amelyre 1923-ban az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, 1955-ben Bellova Ves néven önálló községgé szervezték. Eredetileg barokk, majd klasszicista stílusban átalakított kastélya a 18. sz. elején, kúriája a 19. sz.-ban épült. – 1940-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Kismagyart. – Ir. Presinszky Lajos: Múltról a jelennek. Fejezetek Illésháza, Bélvata, Kismagyar és Tonkháza történelméből (2002).

1960-ban Nový Život néven Bélvatával és Illésházával egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 293, ebből 274 (93,5%) magyar, 16 (5,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 285 r. k., 7 ref. Az egykor ~hoz tartozó Vitény pusztát, amelyre 1923-ban az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, 1955-ben Bellova Ves néven önálló községgé szervezték. Eredetileg barokk, majd klasszicista stílusban átalakított kastélya a 18. sz. elején, kúriája a 19. sz.-ban épült. – 1940-ben közigazgatásilag ~hoz csatolták Kismagyart. – Ir. Presinszky Lajos: Múltról a jelennek. Fejezetek Illésháza, Bélvata, Kismagyar és Tonkháza történelméből (2002).

1940-ben Tőnyeistál, 1945-től Alistál néven Alistállal és Felistállal egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 420, ebből 418 (99,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 210 ref., 180 r. k., 27 izr., 3 ev. A falu melletti Tőnyepusztára az első csehszlovák földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, 1925-ben szlovák kolonisták települtek. – Ir. Presinszky Lajos: Múltunkról a jelennek. Alistál, Felistál és Tőnye (2004).

Alistál − r. k. templom (GJ)

1940-ben Tőnyeistál, 1945-től ~ néven Felistállal és Tőnyével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 1095, ebből 1063 (97,1%) magyar, 12 (1,1%) szlovák; [2011] – 1894, ebből 1742 (92%) magyar, 134 (7,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1787 (94,4%) magyar, 89 (4,7%) szlovák. V: [2011] – 1055 r. k., 669 ref., 8 ev., 5 gör. kat. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. utáni lakosságcsere keretében áttelepítették Mo.-ra. R. k. (Szt. Márton-) temploma a 15. sz.-ban épült késő gótikus, ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban; a csallóközi falvak lakáskultúráját és használati eszközeit bemutató tájháza 1975-ben létesült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű állami és magyar tanítási nyelvű ref. egyházi alapiskolával rendelkezett. – Ir. Presinszky Lajos: Múltunkról a jelennek. Alistál, Felistál, Tőnye (2004).

Város és járási székhely a Nyitramenti-hátságon, a Nyitra folyó jobb partján, Nyitrától É–ÉK-re. L: [1921] – 7238, ebből 5391 (74,5%) szlovák, 1393 (19,2%) zsidó, 253 (3,5%) magyar; [2011] – 27 177, ebből 24 930 (91,7%) szlovák, 241 (0,9%) magyar, 168 (0,6%) cseh és morva, 1 zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 24 837 (91,4%) szlovák, 268 (1,0%) magyar, 186 (0,7%) cseh, 2 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 20 399 r. k., 618 ev., 52 ref., 48 gör. kat., 5 izr. – Egykori mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban nyerte vissza. A második vh. után erőteljesen iparosították, jelenleg modern sörgyárral, bútor-, ruházati, fafeldolgozó és elektrotechnikai iparral rendelkezik. Legjelentősebb műemléke a főtéren álló, 1740-ben épült barokk stílusú r. k. (Szűz Mária mennybevétele) plébániatemplom. Honismereti Múzeuma 1961-ben létesült. – 1971-ben ~hoz csatolták Kisbölgyént (Malé Bedzany) és Nagybölgyént (Veľké Bedzany). 1976–90 között hozzá tartozott Jác (Jacovce), Nyitragaráb (Chrabrany) és Nyitrakoros (Krušovce), 1976–92 között Tavarnok (Tovarníky), 1976–95 között Nyitranémeti (Nemčice), 1976–96 között Práznóc (Praznovce), 1977–97 között Nyitrakozma (Kuzmice).

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb parti síkságán, Galántától DK-re. L: [1921] – 629, ebből 611 (97,1%) magyar, 17 (2,7%) szlovák; [2011] – 807, ebből 405 (50,2%) magyar, 392 (48,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 409 (50,7%) szlovák, 387 (48,0%) magyar. V: [2011] – 490 r. k., 51 ev., 9 ref., 2 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Középkori alapokon álló r. k. (Szt. István-) temploma a 18. sz. második felében barokk stílusban épült. – 1957-ben ~hoz csatolták a korábban Taksonyfalvához tartozott, s az 1920-as években cseh-morva telepesekkel kolonizált Pallócpusztát. – Ir. Varga László: Falu a nyárfák alatt (2006).

Nyárasd – Petőfi-emlékmű (GJ)

1940-ben Alsónyárasd és Felsőnyárasd egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz ÉK-i részén, a Kis-Duna és a Tőkési-ág összefolyásánál, Dunaszerdahelytől K-re. L: [2011] – 3045, ebből 2690 (88,3%) magyar, 186 (6,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 2829 (92,9%) magyar, 112 (3,7%) szlovák. V: [2011] – 2461 r. k., 101 ref., 13 ev., 4 gör. kat. – Magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Csikmák Imre: Ez az én falum. Topoľníky (1975).

1974-ben Dunajská Lužná néven Dénesddel és Misérddel egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 274, ebből 186 (67,9%) német, 67 (24,5%) magyar, 11 (4,0%) szlovák; [1970] 553, ebből 458 (82,8%) szlovák, 68 (12,3%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 188 r. k., 86 ev. A középkortól fogva nagyrészt német lakosságú község német lakóit a második vh. után kitelepítették Németországba, helyükre árvai szlovák telepesek költöztek. Harangtornya 1864-ben neogótikus stílusban épült.

Község a Lévai járásban, a Kisalföldön, a Garam folyó jobb partján, Lévától D-re. L: [1921] – 496, ebből 481 (97,0%) magyar, 14 (2,8%) szlovák; [2011] – 228, ebből 129 (56,6%) magyar, 97 (42,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 140 (61,4%) magyar, 83 (36,4%) szlovák. V: [2011] – 169 r. k., 23 ref., 7 ev., 3 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosainak egy részét áttelepítették Mo.-ra, helyükre szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szentháromság-) kápolnája 1778-ban késő barokk stílusban épült. – 1958-ban az addig ~hez tartozó Veszele pusztát Sáróhoz csatolták.

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence DNy-i részén, az Ipoly folyó jobb partján, Losonctól D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 590, ebből 550 (93,2%) magyar, 31 (5,2%) szlovák; [2011] – 480, ebből 191 (39,8%) szlovák, 92 (19,2%) roma, 63 (13,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 207 (43,1%) szlovák, 74 (15,4%) magyar, 65 (13,5%) roma. V: [2011] – 325 r. k., 6 ev., 4 gör. kat. – A ~hoz tartozó Sáripusztára a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. Erzsébet-) temploma 1922-ben neogótikus stílusban épült. – 1973–90 között közigazgatásilag Vilkéhez tartozott.

Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Tornai-karszt DK-i peremén, a Felső-hegy alatt, a Torna-patak völgyében, Rozsnyótól DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 971, ebből 949 (97,7%) magyar, 12 (1,2%) szlovák; [2011] – 1137, ebből 939 (82,6%) magyar, 156 (13,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1003 (88,2%) magyar, 89 (7,8%) szlovák. V: [2011] – 516 ref., 515 r. k., 8 ev., 4 gör. kat. – R. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1500 körül gótikus, ref. temploma 1785-ben klasszicista stílusban épült. A községtől D-re, a Torna-patak elzárásával 1950–53 között kialakított 280 hektáros mesterséges tavát haltenyésztésre használják. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Rémiás Tibor (szerk.): Tornagörgő kismonográfiája. Malá monografia obce Hrhov (2004).

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Bódva folyó bal partján, Szepsitől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 235, ebből 227 (96,6%) magyar; [2011] – 102, ebből 76 (74,5%) magyar, 26 (25,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 97 (95,1%) magyar, 5 (4,9%) szlovák. V: [2011] – 51 r. k., 45 gör. kat., 6 ref. – Gör. kat. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1765-ben barokk stílusban épült. – 1964-ben Bódvavendégivel és Tornaújfaluval egyesítették Újbódva (Nová Bodva) néven, 1991 óta újra önálló község.

Tornalja − Tornallyai-kúria (GJ)

Város a Nagyrőcei járásban, a Rima-medence K-i részén, a Sajó folyó bal partján, Rimaszombattól K–ÉK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 2195, ebből 1811 (82,5%) magyar, 153 (7,0%) szlovák, 136 (6,2%) zsidó; [2011] – 7509, ebből 4331 (57,7%) magyar, 2262 (30,1%) szlovák, 334 (4,4%) roma, 1 (0,01%) zsidó nemzetiségű A: [2011] – 4970 (66,2%) magyar, 1936 (25,8%) szlovák, 14 (0,2%) roma. V: [2011] – 3219r. k., 1254 ref., 426 ev., 133 jehovista, 60 gör. kat., 4 izr. – Mezőgazdasági jellegű kisváros, a Sajó-völgy piacközpontja, 1960-ig járási székhely volt, amely a 19. sz. második felében elvesztett városi rangját 1960-ban kapta vissza. 1944-ig jelentős számú, lakosságának egyötödét kitevő zsidó közösség lakta. Zsidó lakosságának elhurcolását s a magyar lakosság egy részének kitelepítését követően a második vh. utáni belső telepítések során szlovák családokkal telepítették be. Ref. temploma a 15. sz.-ban gótikus stílusban épült, festett famennyezete 1768-ból való. Neogótikus stílusú r. k. (Jézus Szentséges Szíve) templomát 1930–31-ben, ev. templomát 1932–33-ban, a klasszicista Tornallyai-kúriát a 19. sz. első felében emelték. Határában késő bronzkori urnasírokat és vaskori leleteket tártak fel. A két vh. között Tornaljai Újság címmel társadalmi hetilapja, az 1950-es években A Mi Célunk címmel járási hetilapja jelent meg, jelenleg 1991 óta jelenik meg a városi önkormányzat Tornalja és Vidéke – Tornaľa a okolie c. kétnyelvű havilapja. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Kazinczy Ferenc Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola), vegyes, magyar–szlovák tanítási nyelvű gimnáziummal és Ruhaipari Szaktanintézettel rendelkezett, 1958-ban alapított magyar tanítási nyelvű Mezőgazdasági Műszaki Szakközépiskolája 1986-ban szűnt meg. – Legjelentősebb iparágai a 20. sz. második felében telepített textilipar és gépgyártás. A város mellett ásványvízforrás és termálvizes strandfürdő található. – 1963-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Sajókirályit, 1971-ben Bejét és Sajószárnyát. – Ir. Gaál Imre: Száz év Tornalja történetéből (1848–1948) (2001).

Gályarab emléktála a tornaljai ref. templomban (GJ)

Tornalja − A Tornallyai-kúria, ma gyerekotthon (SzL)

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence Ny-i részén, a Bódva folyó bal partján, Szepsitől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 473, ebből 459 (97,0%) magyar; [2011] – 324, ebből 297 (91,7%) magyar, 25 (7,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 300 (92,6%) magyar, 23 (7,1%) szlovák. V: [2011] – 232 r. k., 67 ref., 13 gör. kat. – A 14. sz.-ban emelt gótikus r. k. (Keresztelő Szt. János-) templomát 1788–90-ben barokkosították, klasszicista stílusú ref. templomát 1800 körül építették. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1964-ben Bódvavendégivel és Tornahorvátival egyesítették Újbódva (Nová Bodva) néven, 1991 óta újból önálló község. – Ir. Mázik Mihály: Gyökereink. Tornaújfalu történelme és néprajza (1992).

Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellyétől K-re. L: [1921] – 2850, ebből 1830 (64,2%) magyar, 960 (33,7%) szlovák; [2011] – 2652, ebből 2018 (76,1%) szlovák, 469 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1961 (73,9%) szlovák, 501 (18,9%) magyar. V: [2011] – 1784 r. k., 51 ref., 43 ev., 9 gör. kat. – A már a 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített községbe és pusztáira az első csehszlovák földreform keretében zajló kolonizáció során, 1927-ben újabb szlovák és cseh-morva kolonisták települtek. R. k. (Urunk színeváltozása) temploma a 18. sz. végén barokk-klasszicista, ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban épült. A ~hoz tartozó Felsőjattó puszta klasszicista stílusú r. k. (Szt. László-) templomát a 19. sz.-ban, eredetileg reneszánsz kastélyát a 17. sz.-ban emelték. Felsőjattón neolitikum, vas-, római és népvándorlás kori régészeti leleteket, kelta és avar sírokat, valamint 10. sz.-i köznépi temetőt tártak fel. – Ir. Novák Veronika–Gál Margit (összeáll.): Trnovec nad Váhom. Tornóc 1113–1993 (1993).

1943-ban Zonctorony néven Zonccal egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz jobb partján, Szenctől D-re. L: [1921] – 221, ebből 214 (96,8%) magyar, 6 (2,7%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 220 r. k., 1 izr. – R. k. (Havas Boldogasszony-) kápolnája a 19. sz. második felében historizáló stílusban épült.

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb parti síkságán, Galántától DK-re. L: [1921] – 629, ebből 611 (97,1%) magyar, 17 (2,7%) szlovák; [2011] – 807, ebből 405 (50,2%) magyar, 392 (48,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 409 (50,7%) szlovák, 387 (48,0%) magyar. V: [2011] – 490 r. k., 51 ev., 9 ref., 2 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Középkori alapokon álló r. k. (Szt. István-) temploma a 18. sz. második felében barokk stílusban épült. – 1957-ben ~hoz csatolták a korábban Taksonyfalvához tartozott, s az 1920-as években cseh-morva telepesekkel kolonizált Pallócpusztát. – Ir. Varga László: Falu a nyárfák alatt (2006).

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly folyó jobb partján, Nagykürtöstől D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 414, ebből 242 (58,5%) magyar, 118 (28,5%) szlovák; [2011] – 565, ebből 407 (72,0%) szlovák, 76 (13,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 307 (54,3%) szlovák, 173 (30,6%) magyar. V: [2011] – 405 r. k., 73 ref., 2 gör. kat. – Balassagyarmat Csehszl.-hoz csatolt, s az 1920-as években, majd a második vh. után szlovák telepesekkel benépesített Ipoly jobb parti településrészéből vált önálló községgé 1919–20 folyamán. A magyar közigazgatás idején, 1938–44 között ismét Balassagyarmathoz tartozott. R. k. (Szt. Imre-) temploma 1993-ban épült. A község közúti határátkelőhely Mo. felé.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Hosszú-csatorna partján, Érsekújvártól ÉNy-ra. L: [1921] – 3827, ebből 2855 (74,6%) szlovák, 932 (24,3%) magyar; [2011] – 4341, ebből 3974 (91,5%) szlovák, 88 (2,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3945 (90,9%) szlovák, 91 (2,1%) magyar. V: [2011] – 3184 r. k., 51 ev., 9 ref., 4 gör. kat. – A török háborúk után, a 18. sz. elején szlovákokkal és morvákkal újranépesített ~ 20. sz. első felében még részben magyar lakossága a sz. második felére beolvadt a helyi szlovákságba. R. k. (Nepomuki Szt. János-) temploma 1754-ben, a Károlyi-kastély a 18. sz. közepén épült barokk stílusban.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, a Duna bal partján, Nagymegyertől D-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 714, ebből 704 (98,6%) magyar, 2 (0,3%) szlovák; [2011] – 698, ebből 570 (81,7%) magyar, 123 (17,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 604 (86,5%) magyar, 89 (12,8%) szlovák. V: [2011] – 467 r. k., 88 ref., 4 ev. – R. k. (Szt. Benedek-) temploma a 19. sz. elején klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence és a Cseres-hegység határán, az Ipoly folyó bal parti teraszán, Losonctól DK-re. L: [1921] – 534, ebből 438 (82,0%) magyar, 89 (16,7%) szlovák; [2011] – 943, ebből 694 (73,6%) szlovák, 152 (16,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 673 (71,4%) szlovák, 181 (19,2%) magyar. V: [2011] – 741 r. k., 31 ev., 7 gör. kat., 2 ref. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovák családok települtek. R. k. (Szt. Erzsébet-) temploma 1896-ban neogótikus stílusban épült. – 1973-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Kismúlyadot.

Tőketerebes − Andrássy-kastély (GJ)

Város és járási székhely az Alföldön, az Eperjes–Tokaji-hegység K-i lábánál, az Ondava folyó jobb partján, Nagymihálytól DNy-ra. L: [1921] – 5880, ebből 4860 (82,6%) szlovák, 357 (6,1%) zsidó, 299 (5,1%) magyar, 137 (2,3%) ruszin; [2011] – 24 401, ebből 17 400 (71,3%) szlovák, 3080 (12,6%) roma, 292 (1,2%) magyar, 100 (0,4%) ruszin és ukrán nemzetiségű. A: [2011] – 17 161 (70,3%) szlovák, 3150 (12,9%) roma, 402 (1,6%) magyar, 117 (0,5%) ruszin és ukrán. V: [2011] – 10 239 r. k., 5388 gör. kat., 741 ref., 487 gör. kel., 268 ev., 250 jehovista. – Egykori mezőváros, amelynek magyar lakossága idővel beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovák lakosságba. Járási székhely 1928-ban lett, a 19. sz. második felében elvesztett városi rangját 1960-ban kapta vissza. A 14. sz.-ban gótikus stílusban épült r. k. (Sarlós Boldogasszony-) plébániatemplomát a 18. sz.-ban barokkosították, boltozatát rokokó falfestményekkel látták el. A pálosok egykori rendháza 1502-ben, klasszicista gör. kat. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1825-ben, gör. kel. temploma az 1990-es években épült. Legjelentősebb műemléke az 1786-ban barokk-klasszicista stílusban emelt, majd a 19. sz. végén empire–neoreneszánsz stílusban átalakított Andrássy-kastély, amely jelenleg a Kelet-szlovákiai Múzeum Mezőgazdasági Történeti Múzeumának ad helyet. A kastély parkjában találhatók az egykori Párics várának romjai, valamint az Andrássy család 1893-ban épült neogótikus mauzóleuma. 1960–67 között Život južného Zemplína – Dél-Zempléni Élet, 1968–90 között Slovo Zemplína – Zempléni Szó címmel jelent meg kétnyelvű járási hetilapja. A 20. sz. második felében jelentős élelmiszeripari központtá fejlődött. – 1988-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Miglészt (Milhostov).

Tőketerebes − Andrássy sírbolt (GJ)

Tőketerebes − Andrássy sírkápolna (GJ)

Tőketerebes − Andrássy-kastély (GJ)