1960-ban Kerészmogyorós néven Mokcsakerésszel egyesített község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, az Ung folyó bal partján, Nagykapostól ÉNy-ra. L: [1921] – 390, ebből 296 (75,9%) magyar, 50 (12,8%) zsidó, 36 (9,2%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 216 ref., 77 r. k., 52 izr., 45 gör. kat. Ref. temploma 1907–08-ban szecessziós stílusban épült.

1943-ban Nyarádkelecsény néven Magyarkelecsénnyel és Magyarmocsárral egyesített község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól DK-re. L: [1921] – 197, ebből 145 (73,6%) magyar, 29 (14,7%) zsidó, 7 (3,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 134 ref., 35 izr., 20 r. k.., 1 gör. kat. Ref. temploma 1834-ben épült klasszicista stílusban, neogótikus tornyát 1930-ban emelték.

Község a Nyitrai járásban, a Kisalföld É-i részén, a Cabaj-patak mentén, Nyitrától D-re. L: [1921] – 3545, ebből 3223 (90,9%) szlovák, 136 (3,8%) magyar, 114 (3,2%) zsidó; [2011] – 2838, ebből 2641 (93,1%) szlovák, 17 (0,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 2637 (92,9%) szlovák, 16 (0,6%) magyar. V: [2011] – 2231 r. k., 48 ev., 15 gör. kat., 4 ref. – Gótikus alapokon álló r. k. (Szt. László-) temploma 1718–21 között barokk, zsinagógája 1820-ban klasszicista stílusban épült. Az 1721-ben késő barokk stílusban emelt Hunyady-kastélyt a 18. sz. végén klasszicista stílusban alakították át, az 1812-ben épült Ürményi-kúria klasszicista építmény. – Számos pusztája közül, amelyekre az 1920-as években cseh-morva és szlovák kolonisták települtek, Tarányt (Taraň, 1948-tól Štefanovičová) 1935-ben, Mezőkeszit (Poľný Kesov) 1940-ben, Nagyvölgyet (Veľká Dolina) 1956-ban önálló községgé szervezték.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 326, ebből 315 (96,6%) magyar, 2 (0,6%) szlovák; [2011] – 949, ebből 576 (60,7%) szlovák, 310 (32,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 574 (60,5%) szlovák, 314 (33,1%) magyar. V: [2011] – 543 r. k., 48 ev., 27 ref., 5 gör. kat. – A két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során, 1926-ban az ~hoz tartozó Fakópusztára, a Pongrácz család felosztott nagybirtokára cseh-morva és szlovák telepesek költöztek. A második vh. után magyar lakosságának egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre újabb szlovák családok költöztek. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) kápolnája 1883-ban neogótikus stílusban épült. – Ir. Presinszky Lajos: Múltról a jelennek. Fejezetek Úszor történelméből (2006).

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i részén, a Balog-patak bal parti teraszán, Rimaszombattól K–ÉK-re. L: [1921] – 783, ebből 772 (98,6%) magyar, 10 (1,3%) szlovák; [2011] – 709, ebből 332 (46,8%) magyar, 162 (22,8%) roma, 146 (20,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (70,8%) magyar, 120 (16,9%) szlovák, 13 (1,8%) roma. V: [2011] – 505 r. k., 77 ref., 11 ev., 1 gör. kat. – Ref. temploma 1848–52 között klasszicista, r. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1872-ben historizáló, a Szentmiklóssy-kúria a 19. sz. második felében késő klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1964–90 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Rakottyás.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i részén, a Balog-patak bal parti teraszán, Rimaszombattól K–ÉK-re. L: [1921] – 783, ebből 772 (98,6%) magyar, 10 (1,3%) szlovák; [2011] – 709, ebből 332 (46,8%) magyar, 162 (22,8%) roma, 146 (20,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 502 (70,8%) magyar, 120 (16,9%) szlovák, 13 (1,8%) roma. V: [2011] – 505 r. k., 77 ref., 11 ev., 1 gör. kat. – Ref. temploma 1848–52 között klasszicista, r. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1872-ben historizáló, a Szentmiklóssy-kúria a 19. sz. második felében késő klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1964–90 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Rakottyás.

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, a vágkirályfai-víztározó mellett, Galántától ÉK-re. L: [1921] – 2071, ebből 2029 (98,0%) magyar, 13 (0,6%) szlovák; [2011] – 2083, ebből 1344 (64,5%) magyar, 685 (32,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1432 (68,7%) magyar, 606 (29,1%) szlovák. V: [2011] – 1878 r. k., 9 ev., 4 ref., 1 gör. kat. – Régebbi alapokon álló r. k. (Szt. Miklós-) temploma 1788-ban épült késő barokk stílusban. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Pukkai László (összeáll.): Vága község története (1994).

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Vág-Duna bal partján, Komáromtól É-ra. L: [2011] – 559, ebből 451 (80,7%) magyar, 83 (14,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 487 (87,1%) magyar, 49 (8,8%) szlovák. V: [2011] – 387 r. k., 36 ref., 9 ev., 1 gör. kat. – R. k. (Szt. Gellért-) temploma 1993–96 között épült. A határában található Levelesi-tó vízi és mocsári növénytársulása védett terület. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – ~t Keszegfalva, Martos és Naszvad Vág és Nyitra folyó közötti tanyavilágából (Agyagospuszta, Csörgőpuszta, Kingyespuszta) 1968-ban szervezték önálló községgé.

Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, Vágsellyétől ÉNy-ra. L: [1921] – 1669, ebből 1635 (98,0%) magyar, 31 (1,8%) szlovák; [2011] – 1691, ebből 1149 (67,9%) magyar, 485 (28,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1191 (70,4%) magyar, 442 (26,1%) szlovák. V: [2011] – 1332 r. k., 19 ev., 11 ref. – Barokk stílusú r. k. (Szt. Erzsébet-) temploma 1732-ben épült, 1927-ben oldalhajókkal bővítették ki; a helyi születésű Janics Kálmán mellszobrát 2006-ban avatták fel. Az 1970–80-as években a Vág folyón, a falutól É-ra megépült vágkirályfai-víztározó kedvelt üdülőhely. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellyétől K-re. L: [1921] – 2850, ebből 1830 (64,2%) magyar, 960 (33,7%) szlovák; [2011] – 2652, ebből 2018 (76,1%) szlovák, 469 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1961 (73,9%) szlovák, 501 (18,9%) magyar. V: [2011] – 1784 r. k., 51 ref., 43 ev., 9 gör. kat. – A már a 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített községbe és pusztáira az első csehszlovák földreform keretében zajló kolonizáció során, 1927-ben újabb szlovák és cseh-morva kolonisták települtek. R. k. (Urunk színeváltozása) temploma a 18. sz. végén barokk-klasszicista, ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban épült. A ~hoz tartozó Felsőjattó puszta klasszicista stílusú r. k. (Szt. László-) templomát a 19. sz.-ban, eredetileg reneszánsz kastélyát a 17. sz.-ban emelték. Felsőjattón neolitikum, vas-, római és népvándorlás kori régészeti leleteket, kelta és avar sírokat, valamint 10. sz.-i köznépi temetőt tártak fel. – Ir. Novák Veronika–Gál Margit (összeáll.): Trnovec nad Váhom. Tornóc 1113–1993 (1993).

1960-ban Vágsellyéhez csatolt község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellye központjától ÉK-re. L: [1921] – 1195, ebből 835 (69,9%) magyar, 290 (24,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 1114 r. k., 72 izr., 5 ref., 4 ev. A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu lakossága a 20. sz. második felére többségében szlovákká vált. Régebbi alapokon álló r. k. (Keresztelő Szt. János-) temploma 1805-ben klasszicista, r. k. kápolnája a 19. sz. második felében neogótikus stílusban épült. Az Angyalka majorban 10–11. sz.-i köznépi temető 90 sírját tárták fel.

Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb partján, a vágkirályfai-víztározó mellett, Galántától ÉK-re. L: [1921] – 2071, ebből 2029 (98,0%) magyar, 13 (0,6%) szlovák; [2011] – 2083, ebből 1344 (64,5%) magyar, 685 (32,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1432 (68,7%) magyar, 606 (29,1%) szlovák. V: [2011] – 1878 r. k., 9 ev., 4 ref., 1 gör. kat. – Régebbi alapokon álló r. k. (Szt. Miklós-) temploma 1788-ban épült késő barokk stílusban. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Pukkai László (összeáll.): Vága község története (1994).

Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó bal partján, Nagykapostól Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 610, ebből 431 (70,7%) magyar, 67 (11,0%) szlovák, 64 (10,5%) zsidó, 26 (4,3%) roma; [2011] – 863, ebből 524 (60,7%) magyar, 189 (21,9%) szlovák, 124 (14,4%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 684 (79,3%) magyar, 150 (17,4%) szlovák, 4 (0,5%) roma. V: [2011] – 495 ref., 226 r. k., 43 gör. kat., 2 ev. – Ref. templomát 1840–46 között késő klasszicista, nemesi kúriáját a 19. sz. első felében klasszicista stílusban emelték. Az 1960–70-es években a falu közelében épült fel Szl. legnagyobb hőerőműve. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű ref. egyházi alapiskolával rendelkezett.

1960-ban Zlaté Klasy néven Nagymagyarral és Csenkével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 175, ebből 175 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 175 r. k.

1960-ban Lúčnica nad Žitavou néven Zsitvamártonfalvával egyesített község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó jobb partján, Verebélytől D–DNy-ra. L: [1921] – 759, ebből 668 (88,0%) szlovák, 85 (11,2%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 755 r. k., 2 ref., 2 ev. A Boronkay-kúria a 18. sz. közepén, r. k. (Nepomuki Szt. János-) temploma 1763-ban épült késő barokk stílusban.

Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, az Öreg-Duna és az üzemvízcsatorna közötti szigeten, Somorjától DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 747, ebből 658 (88,1%) magyar, 53 (7,1%) szlovák; [2011] – 460, ebből 327 (71,1%) magyar, 122 (26,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 346 (75,2%) magyar, 100 (21,7%) szlovák. V: [2011] – 387 r. k., 8 ev., 5 ref., 2 gör. kat. – A trianoni békeszerződést követően Mo.-nál maradt Duna jobb parti határrésze Cikolasziget néven önálló községgé alakult (1921). R. k. (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1772–93 között épült; a 19. sz. első felében emelt klasszicista kastélyát, amelyben egy időben a ~i érseki szék praedialistáinak levéltárát őrizték, az 1970-es években lebontották. – 1940–88 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Keszölcés. – Ir. Kocsis Aranka: A vajkai szék nemesei (1997); Presinszky Lajos–Varga József–Kertész Olga: Mit hagytak ránk a századok? Fejezetek Vajka történelméből (2005).

1960-ban Lúčnica nad Žitavou néven Zsitvamártonfalvával egyesített község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó jobb partján, Verebélytől D–DNy-ra. L: [1921] – 759, ebből 668 (88,0%) szlovák, 85 (11,2%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 755 r. k., 2 ref., 2 ev. A Boronkay-kúria a 18. sz. közepén, r. k. (Nepomuki Szt. János-) temploma 1763-ban épült késő barokk stílusban.

1964-ben Mátyócvajkóc néven Mátyóccal egyesített község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, az Ung folyó bal parti síkságán, Nagykapostól ÉK-re. L: [1921] – 249, ebből 215 (86,3%) magyar, 13 (5,2%) szlovák; [1961] 243, ebből 228 (93,8%) magyar nemzetiségű. V: [1961] – 105 r. k., 90 ref., 44 gör. kat. Ref. temploma 1879–82 között, r. k. temploma az 1980-as években épült.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medencében, a Tarca folyó bal partján, Kassától ÉK-re. L: [1921] – 407, ebből 267 (65,6%) szlovák, 128 (31,4%) magyar; [2011] – 630, ebből 548 (87,0%) szlovák, 3 (0,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 511 (81,1%) szlovák, 2 (0,3%) magyar. V: [2011] – 225 r. k., 183 ref., 50 gör. kat., 43 ref. – A 20. sz. elején még magyar ref. lakossága a sz. közepére beolvadt a többségi szlovákságba. Ref. temploma a 18. sz. végén klasszicista, tornya 1901-ben neoklasszicista stílusban épült.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medencében, a Tarca folyó bal partján, Kassától ÉK-re. L: [1921] – 407, ebből 267 (65,6%) szlovák, 128 (31,4%) magyar; [2011] – 630, ebből 548 (87,0%) szlovák, 3 (0,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 511 (81,1%) szlovák, 2 (0,3%) magyar. V: [2011] – 225 r. k., 183 ref., 50 gör. kat., 43 ref. – A 20. sz. elején még magyar ref. lakossága a sz. közepére beolvadt a többségi szlovákságba. Ref. temploma a 18. sz. végén klasszicista, tornya 1901-ben neoklasszicista stílusban épült.

1971-ben Alsóvály, Felsővály, Gömörmihályfalva és a Felsővályhoztartozó Kisgergelyfalva egyesítésével létrejött község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i peremén, a Vály-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [2011] – 333, ebből 225 (67,6%) magyar, 68 (20,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 257 (77,2%) magyar, 64 (19,2%) szlovák. V: [2011] – 160 r. k., 101 ref., 27 ev. – Felsővály és Gömörmihályfalva 1990-ben újból önállósult, majd az 1990 után ~ része maradt Kisgergelyfalvát 1995-ben ismét Felsővályhoz csatolták.

1971-ben Alsóvály, Felsővály, Gömörmihályfalva és a Felsővályhoztartozó Kisgergelyfalva egyesítésével létrejött község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i peremén, a Vály-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [2011] – 333, ebből 225 (67,6%) magyar, 68 (20,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 257 (77,2%) magyar, 64 (19,2%) szlovák. V: [2011] – 160 r. k., 101 ref., 27 ev. – Felsővály és Gömörmihályfalva 1990-ben újból önállósult, majd az 1990 után ~ része maradt Kisgergelyfalvát 1995-ben ismét Felsővályhoz csatolták.

1943-ban Alsóbalog és Felsőbalog egyesítésével létrejött község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [2011] – 1210, ebből 676 (55,9%) magyar, 350 (28,9%) szlovák, 116 (9,6%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 847 (70,0%) magyar, 289 (23,9%) szlovák, 6 (0,5%) roma. V: [2011] – 492 r. k., 265 ref., 53 ev., 2 gör. kat. – A határában található Veres-erdő több száz éves tölgyfáival 1974 óta 11 ha-on természetvédelmi terület. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1944-ben Alsóvárad és Felsővárad egyesítésével létrejött község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától DNy-ra. L: [2011] – 335, ebből 188 (56,1%) szlovák, 142 (42,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 171 (51,%) szlovák, 161 (48,1%) magyar. V: [2011] – 120 ref., 101 r. k., 20 ev., 3 gör. kat. – Túlnyomórészt ref. vallású magyar lakosságának egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek.

Város és járási székhely az Alföld É-i nyúlványában, a Tapoly folyó völgyében, Nagymihálytól ÉNy-ra. L: [1921] – 2282, ebből 1011 (44,3%) szlovák, 649 (28,4%) zsidó, 400 (17,5%) magyar, 33 (1,4%) ruszin; [2011] – 23 250, ebből 19 045 (81,9%) szlovák, 963 (4,1%) roma, 188 (0,8%) ruszin és ukrán, 24 (0,1%) magyar, 2 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 19 597 (84,3%) szlovák, 273 (1,2%) roma, 230 (1,0%) ruszin és ukrán, 37 (0,2%) magyar, 3 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 12 436 r. k., 4265 gör. kat., 1525 ev., 134 gör. kel., 103 jehovista, 60 ref., 8 izr. – Egykori alföldi jellegű mezőváros, amely a 19. sz. második felében elveszített városi címét 1964-ben kapta vissza. 1960-ig, majd 1968-tól járási székhely. A 18. sz.-tól lakosságának közel egyharmadát kitevő zsidó közösség lakta, amelyet a második vh. idején koncentrációs táborokba hurcoltak. – A 15. sz. végén gótikus stílusban emelt r. k. (Szűz Mária születése) templomát 1735-ben barokkosították, a pálosok középkori alapokon álló barokk kolostora 1763-ban, szecessziós stílusú ref. temploma a 20. sz. elején, neogótikus zsinagógája 1923-ban, neogótikus ev. temploma 1930–35 között, gör. kat. temploma a 20. sz. végén épült. A Forgách-, majd Hadik-Barkóczy család klasszicista kastélyát a 18. sz. második felében emelték egy középkori várkastély alapjain. Iparágai közül a vegy-, a ruha-, az építőanyag- és az energetikai ipar jelentős. – 1944-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Varannómező (Vranovské Dlhé), 1970-ben Csemernye (Čemerné) községet, 1970–96 között hozzá tartozott Hencfalva (Hencovce).