Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i lábánál, a Ronyva-patak bal partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 522, ebből 266 (51,0%) szlovák, 83 (15,9%) magyar, 56 (10,7%) ruszin; [2011] – 1086, ebből 829 (76,3%) szlovák, 106 (9,8%) roma, 98 (9,0%) magyar, 4 (0,4%) ruszin és ukrán nemzetiségű. A: [2011] – 832 (76,6%) szlovák, 199 (18,3%) magyar, 7 (0,6%) ruszin és ukrán, 5 (0,5%) roma. V: [2011] – 456 r. k., 173 gör. kat., 151 ref., 3 ev. – Sátoraljaújhely Csehszl.-hoz csatolt, s az 1920-as évek elején szlovák telepesekkel benépesített Ronyva bal parti településrészeiből: a város vasútállomásából, valamint a közeli Karlatanyából és Kistanyából vált önálló községgé. A magyar közigazgatás idején, 1938–44 között ismét Sátoraljaújhelyhez tartozott. R. k. (Szt. Cirill és Metód-) temploma a 19. sz. első felében klasszicista stílusban épült. Vasúti csomópont, vasúti és közúti határátkelőhely Mo. felé.

Község a Gölnicbányai járásban, a Gömör–Szepesi-érchegységben, a Szomolnok-patak völgyében, Rozsnyótól ÉK-re. L: [1921] – 2768, ebből 1833 (66,2%) német, 295 (10,7%) szlovák, 259 (9,4%) magyar, 181 (6,5%) ruszin; [2011] – 1126, ebből 996 (88,5%) szlovák, 27 (2,4%) ruszin és ukrán, 24 (2,1%) német, 3 (0,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 971 (86,2%) szlovák, 32 (2,8%) ruszin és ukrán, 28 (2,5%) német, 9 (0,8%) magyar. V: [2011] – 807 r. k., 32 ev., 26 gör. kat., 1 ref. – Német hospesek által a 14. sz. elején alapított bányaváros, amelynek hegyeiben évszázadokon keresztül ezüstöt, vas- és rézércet bányásztak. Német lakosságát a második vh. után kitelepítették Németországba. Az egykori Városháza 1721-ben, barokk-klasszicista ev. temploma 1787-ben, középkori alapokon álló barokk r. k. temploma 1801-ben, a barokk Nepomuki Szt. János-kápolna 1726-ban, a barokk-klasszicista Szt. József-kápolna 1803-ban, a Stószi-hágónál álló búcsújáró r. k. (Sarlós Boldogasszony-) temploma 1755-ben épült.

Város és járási székhely az Alföld É-i peremén, a Vihorlát-hegység D-i lábánál, Nagymihálytól K-re. L: [1921] – 1228, ebből 839 (68,3%) szlovák, 181 (14,7%) magyar, 171 (13,9%) zsidó; [2011] – 5981, ebből 5105 (85,4%) szlovák, 489 (8,2%) roma, 2 (0,03%) magyar, 1 (0,02%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 5044 (84,3%) szlovák, 464 (7,8%) roma, 7 (0,1%) magyar. V: [2011] – 2747 r. k., 2009 gör. kat., 213 gör. kel., 119 ref., 59 ev. – Egykori mezőváros, amely a 19. sz. második felében elvesztett városi címét 1964-ben, 1960-ban elveszített járási székhely rangját 1996-ban kapta vissza. A klasszicista stílusú Sztáray-kastély a 19. sz. közepén, r. k. (Szt. Lőrinc-) temploma 1967–68-ban, gör. kat. temploma 1992-ben épült. Iparát a gép- és élelmiszeripar képviseli; gyógyforrásai mellett a 19. sz. elején létesített gyógyfürdője a második vh.-ban elpusztult, jelenleg egészségügyi rehabilitációs intézetként működik. – 1986-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Szobránckomorót (Komárovce).

1947-ben Szelőcéhez csatolt község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal parti síkságán, Vágsellyétől DK-re. L: [1921] – 2060, ebből 1932 (93,8%) magyar, 72 (3,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 1394 r. k., 605 ref., 57 izr., 4 ev. Régebbi alapokon álló ref. temploma 1936-ban épült.

Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóközben, Nagymegyertől K-re. L: [1921] – 798, ebből 792 (99,2%) magyar, 2 (0,2%) szlovák; [2011] – 1218, ebből 1106 (90,8%) magyar, 94 (7,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1145 (94,0%) magyar, 66 (5,4%) szlovák. V: [2011] – 606 r. k., 329 ref., 13 ev., 9 gör. kat. – A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1940-ben közigazgatásilag hozzácsatolták Túriszakállast.

1960-ban Podhorany néven Béddel és Menyhével egyesített község a Nyitrai járásban, a Zobor hegy É-i lábánál, a Zoboralján, a Nyitra folyó völgyében, Nyitrától É-ra. L: [1921] – 416, ebből 357 (85,8%) szlovák, 57 (13,7%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 404 r. k., 12 izr. A 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. közepére beolvadt a 19. sz.-ban betelepült szlovákságba. R. k. (Szt. Mihály-) temploma 1758-ban késő barokk stílusban épült, 1853–55 között klasszicista stílusban alakították át; két klasszicista nemesi kúriáját a 19. sz. elején emelték.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogköz É-i peremén, a Latorca folyó bal partján, Királyhelmectől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 372, ebből 359 (96,5%) magyar; [2011] – 225, ebből 188 (83,6%) magyar, 24 (10,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 205 (91,1%) magyar, 8 (3,6%) szlovák. V: [2011] – 107 r. k., 46 ref., 34 gör. kat. – R. k. temploma a 21. sz. elején épült.

1940-ben Királyfiakarcsához csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 139, ebből 136 (97,8%) magyar, 3 (2,2%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 138 r. k., 1 ref.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassa-medence Ny-i részén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől Ny-ra. L: [1921] – 1125, ebből 1031 (91,6%) magyar, 43 (3,8%) roma, 11 (1,0%) szlovák; [2011] – 2126, ebből 847 (39,8%) szlovák, 617 (29,0%) magyar, 603 (28,4%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1592 (74,9%) magyar, 448 (21,1%) szlovák, 19 (0,9%) roma. V: [2011] – 1916 r. k., 33 ref., 21 gör. kat., 9 ev. – A Csemadok által az 1980-as években megrendezett ~i nyári művelődési táborok a legjelentősebb szlovákiai magyar ifjúsági táborozások közé tartoztak. R. k. (Szt. Márton-) temploma 1775–80 között barokk-klasszicista, a rozsnyói püspökök nyaralókastélya 1780 körül klasszicista stílusban épült. Határának egy része 1966 óta 77,8 ha-on természetvédelmi terület, ásványvízforrással, fürdőteleppel és 870 m hosszú barlanggal, amelyben kő-, bronz- és vaskori régészeti leleteket tártak fel.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Bodrog folyó bal partján, Királyhelmectől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 565, ebből 467 (82,6%) magyar, 18 (3,2%) szlovák; [2011] – 1571, ebből 1004 (63,9%) magyar, 479 (30,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1206 (76,8%) magyar, 309 (19,7%) szlovák. V: [2011] – 574 r. k., 447 ref., 277 gör. kat., 16 ev. – Klasszicista stílusú ref. temploma 1801-ben, közös r. k. és gör. kat. temploma 1996-ban épült. Határában 11. sz.-i korai Árpád-kori sírokat tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – 1943-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Bodrogvécset, 1964-ben Kisújlakot.

Község a Galántai járásban, a Kisalföld É-i részén, a Vág folyó bal partján, Galántától ÉK-re. L: [1921] – 3775, ebből 3610 (95,6%) szlovák, 125 (3,3%) magyar; [2011] – 4135, ebből 3941 (95,3%) szlovák, 54 (1,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3932 (95,1%) szlovák, 56 (1,4%) magyar. V: [2011] – 3273 r. k., 24 ev., 9 gör. kat., 5 ref. – R. k. (Havas Boldogasszony) temploma 1770-ben klasszicista, kastélya 1860–70 között neoklasszicista stílusban épült.

Község a Galántai járásban, a Kisalföld É-i részén, a Vág folyó bal partján, Galántától ÉK-re. L: [1921] – 3775, ebből 3610 (95,6%) szlovák, 125 (3,3%) magyar; [2011] – 4135, ebből 3941 (95,3%) szlovák, 54 (1,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3932 (95,1%) szlovák, 56 (1,4%) magyar. V: [2011] – 3273 r. k., 24 ev., 9 gör. kat., 5 ref. – R. k. (Havas Boldogasszony) temploma 1770-ben klasszicista, kastélya 1860–70 között neoklasszicista stílusban épült.

Község a Losonci járásban, a Cseres-hegységben, Fülektől DK-re. L: [1921] – 790, ebből 768 (97,2%) magyar, 8 (1,0%) szlovák; [2011] – 481, ebből 390 (81,1%) magyar, 62 (12,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 405 (84,2%) magyar, 49 (10,2%) szlovák. V: [2011] – 421 r. k., 6 ev., 4 ref. – R. k. (Szt. Mihály arkangyal) temploma 1867–68-ban neoromán stílusban épült. A falu fölötti Bagolyvár nevű természeti képződményt (egy kihűlt bazalttűzhányót) 1964-ben 2,8 ha területen védetté nyilvánították. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 308, ebből 304 (98,7%) szlovák, 4 (1,3%) magyar; [1991] – 123, ebből 105 (85,4%) szlovák, 17 (13,8%) magyar; [2011] – 87, ebből 81 (93,1%) szlovák, 6 (6,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 81 (93,1%) szlovák, 6 (6,9%) magyar. V: [2011] – 43 ev., 42 r. k. – Ev. temploma 1805–10 között klasszicista stílusban épült.

Szepeshely − Szt. Márton székesegyház tornyai, háttérben a Szepes vára (GJ)

1948-ban Szepesváraljához csatolt község a Lőcsei járásban, a Lőcsei-hegység és a Hernád-medence határán, a Szepesváraljától Ny-ra fekvő Szt. Márton-hegyen. L: [1921] – 208, ebből 149 (71,6%) szlovák, 40 (19,2%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 184 r. k., 15 ev., 5 izr., 4 gör. kat. A mai napig fallal körülvett, s mindössze egy utcából, a püspöki székesegyházból, a püspöki palotából, a papnevelő intézetből és a kanonokházakból álló egykori egyházi város 1776 óta a szepesi püspökség székhelye. A kéttornyú Szt. Márton székesegyház legrégibb részei 1245–73 között épültek román stílusban, a 15. sz.-ban gótikus csarnoktemplommá alakították át, s 1488–93 között építették hozzá a Szapolyai család temetkezési helyéül szolgáló Szapolyai-kápolnát, 1706-ban pedig a barokk sekrestyét. A püspöki palota 1652-ben reneszánsz stílusban épült, 1753–66 között barokkosították; a gótikus eredetű kanonokházakat 1776-ban barokk stílusban alakították át.

Szepeshely − Szapolyai-kápolna (GJ)

Igló − Szűz Mária Mennybemenetele templom (GJ)

Város és járási székhely a Gömör–Szepesi-érchegység É-i lejtőin, a Hernád folyó két partján, Poprádtól DK-re. L: [1921] – 11 608, ebből 7735 (66,6%) szlovák, 1689 (14,5%) német, 1089 (9,4%) magyar, 326 (2,8%) zsidó, 20 (0,2%) ruszin; [2011] – 38 045, ebből 33 656 (88,5%) szlovák, 177 (0,5%) roma, 166 (0,4%) ruszin és ukrán, 142 (0,4%) cseh-morva, 54 (0,1%) magyar, 52 (0,1%) német, 1 zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 32 954 (86,6%) szlovák, 632 (1,7 %) roma, 202 (0,5%) ruszin és ukrán, 151 (0,4%) cseh, 88 (0,2%) magyar, 57 (0,1%) német, 1 jiddis. V: [2011] – 23 011 r. k., 1028 gör. kat., 914 ev., 158 gör. kel., 113 jehovista, 34 ref., 8 izr. – A tatárjárás után Mo.-ra települő német (szász) hospesek által alapított bányaváros, a szepesi szász városok egyike volt. 1876-ban rendezett tanácsú város lett, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. Német lakóit a második vh. után kitelepítették Németországba. – Orsó alakú főterén álló r. k. (Szűz Mária mennybevétele) plébániatemploma a 14. sz. második felében gótikus, r. k. (Szűz Mária szeplőtelen fogantatása) temploma 1723–31 között barokk, ev. temploma 1790–96 között copf stílusban épült. Az 1777-ben emelt Provinciális- vagy Tartományi-ház, amely egykor a szepesi szász grófok székhelye volt, jelenleg az 1951-ben alapított Honismereti Múzeumnak ad otthont. A városháza 1780–1820 között klasszicista, a Vigadó 1900-1905 között szecessziós stílusban épült. ~n a két vh. között előbb Szepesi Lapok, majd Szepesi Hírlap és Szepesi Híradó címmel jelent meg magyar nyelvű hetilap. A város a 19. sz. második felétől a Szepesség ipari központja, vasércbányászata mellett jelentős vas-, építőanyag-, fafeldolgozó, élelmiszer- és szövőiparral rendelkezik. A városhoz közeli Iglófüred klimatikus gyógyhely. – 1926–54 között közigazgatásilag ~hoz tartozott Nyilas (Hnilec), 1988–90 között Dénesfalva (Danišovce) és Leszkovány (Lieskovany); egykori bányatelepeit (Iglóhollópatak, Iglófehérhegy) 1960-ban Mlynky néven önálló községgé szervezték.

Szepes vár (GJ)

Város a Lőcsei-járásban, a Lőcsei-hegység D-i lejtőin, a Hernád-medence ÉK-i részén, Lőcsétől K–DK-re. L: [1921] – 2993, ebből 1952 (65,2%) szlovák, 444 (14,8%) német, 342 (11,4%) zsidó, 180 (6,0%) magyar; [2011] – 4078, ebből 3410 (83,6%) szlovák, 170 (4,2%) roma, 3 (0,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3223 (79,0%) szlovák, 339 (8,3%) roma, 2 (0,1%) magyar, 1 (0,02%) német. V: [2011] – 3133 r. k., 116 gör. kat., 26 ev. – Német (szász) hospesek alapították a 13. sz.-ban. A szepesi szász városok egyike volt. Az 1876-tól rendezett tanácsú város 1922-ben elvesztett városi rangját 1990-ben kapta vissza. Német lakosságát a második vh. után kitelepítették Németországba. A főterén álló gótikus eredetű r. k. (Szűz Mária-) templomát a 13. sz.-ban emelték, mai klasszicista külsejét az 1824–29 közötti átépítés során kapta. Az irgalmasok temploma és kolostora 1643–58 között, empire stílusú ev. temploma 1799–1808 között, neoklasszicista zsinagógája 1905-ben, a reneszánsz Városháza 1546-ban épült. Temetőjében található az 1849. febr. 5-i branyiszkói csata emlékműve. A város fölötti gránittetőn láthatók Szepes vármegye egykori székhelyének, Szepes várának romjai. Az 1983 óta látogatható romot, amely Szl. legnagyobb, 3 ha kiterjedésű várromja, az UNESCO 1993-ban a világörökség részévé nyilvánította. A város határában mésztufát bányásznak, a Drevenik nevű mésztufahegy 1959 óta 73,6 ha-on természetvédelmi terület. – 1948-ban ~hoz csatolták Szepeshelyet, 1991-ben Kattony (Katúň) községet.

Szepes vár (GJ)

Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Básti-völgyben, Fülektől DK-re. L: [1921] – 448, ebből 439 (98,0%) magyar; [2011] – 326, ebből 288 (88,3%) magyar, 29 (8,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 306 (93,9%) magyar, 12 (3,7%) szlovák. V: [2011] – 309 r. k., 6 ref., 2 ev. – A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1940-ben Gelle néven Beketfával, Csallóközpósfával és Egyházgellével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 259, ebből 251 (96,9%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 252 r. k., 6 izr.

1971- ben Tornaljához csatolt község a Nagyrőcei járásban, a Rima-medence ÉK-i részén, a Sajó folyó bal partján, Tornaljától É-ra. L: [1921] – 428, ebből 363 (84,8%) magyar, 31 (7,2%) szlovák; [1970] 924, ebből 669 (72,4%) magyar, 254 (27,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 265 r. k., 97 ref., 53 ev., 7 izr., 2 gör. kat. Magyar lakossága mellé a második vh. után bel- és külföldi szlovák telepesek költöztek. A Radvánszky-kastély a 19. sz. második felében neobarokk stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó völgyében, Lévától D–DK-re. L: [1921] – 277, ebből 269 (97,1%) magyar, 8 (2,9%) szlovák; [2011] – 192, ebből 129 (67,2%) szlovák, 34 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 135 (70,3%) szlovák, 36 (18,8%) magyar. V: [2011] – 80 r. k., 45 ev., 12 ref., 1 gör. kat. – A második vh. utáni lakosságcsere során túlnyomórészt ref. vallású magyar lakosságának több mint felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákokat telepítettek. Ref. temploma 1820-ban klasszicista stílusban épült.

Község a Nyitrai járásban, a Zsibrice hegy lábánál, a Zoboralján, Nyitrától ÉK-re. L: [1921] – 462, ebből 423 (91,6%) magyar, 37 (8,0%) szlovák; [2011] – 707, ebből 487 (68,9%) szlovák, 191 (27%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 463 (65,5%) szlovák, 208 (29,4%) magyar. V: [2011] – 550 r. k., 8 ev., 3 gör. kat., 1 ref. – R. k. (Szt. Imre-) temploma 1785-ben épült klasszicista stílusban egy korábbi templom alapjain. Határában, a Zsibrice D-i lejtőin 1954-ben 24,5 ha-on természetvédelmi területet létesítettek. – 1975–2002 között közigazgatásilag Nyitrához tartozott.

Alsócsitár – r. k. templom (GJ)

Csetnek − Evangélikus templom (GJ)

Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Csetnek-patak völgyében, Rozsnyótól Ny-ra. L: [1921] – 1349, ebből 666 (49,4%) szlovák, 600 (44,5%) magyar; [2011] – 1544, ebből 1293 (83,7%) szlovák, 20 (1,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1259 (81,5%) szlovák, 23 (1,5%) magyar. V: [2011] – 608 ev., 182 r. k., 8 gör. kat., 6 ref. – Német bányászok által a 13. sz.-ban alapított, egykor csipkéjéről és pipadohányáról is híres bányaváros volt, amelynek határában a 20. sz. elejéig antimon-, vas- és mangánércet bányásztak. Legjelentősebb műemléke a főterén álló, 14. sz.-ban épült gótikus stílusú ev. templom, értékes belsőberendezéssel, többek között a mai Szl. legrégibb, 1492-ben készült orgonájával. A község közepén található a Bebekek középkori vízivárának maradványa, amelynek épségben maradt Ny-i szárnyát a Sárkány család a 19. sz. második felében kúriává alakíttatta át. R. k. (Szt. Júdás Tádé-) temploma 1749–53 között épült barokk, a Kerepesy-, majd Sebők-kúria 1783-ban rokokó-klasszicista, a városháza 1780-ban klasszicista, a Szontágh-kúria a 18. sz.-ban, a Malatinszky-palota a 18. sz. utolsó harmadában, a Madarász-palota a 18. sz. második felében klasszicista stílusban.

Csetnek − Gyöngyössi István sírja (GJ)

Stósz − Fábry ház (FI)

Község a Kassa-környéki járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység K-i részén, a Bódva folyó forrásvidékén, Kassától Ny-ra. L: [1921] – 1022, ebből 599 (58,6%) német, 366 (35,8%) magyar, 24 (2,3%) szlovák; [2011] – 739, ebből 623 (84,3%) szlovák, 30 (4,1%) német, 5 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 525 (71,0%) szlovák, 59 (8,0%) német, 17 (2,3%) magyar. V: [2011] – 496 r. k., 45 ev., 22 gör. kat., 6 ref. – Az Anjou-királyok által Elzászból és Stájero.-ból betelepített német bányászok és vaskovácsok alapították a 14. sz. elején. Hegyeiben évszázadokon keresztül ezüstöt, rezet és vasércet bányásztak, közelében számos vashámor működött; 1827-ben alapított késgyárában a 20. sz. közepéig kiváló minőségű késeket és más acélárut készítettek. Ún. mánta német lakosainak jelentős részét a második vh. után kitelepítették Németországba. R. k. (Nepomuki Szt. János-) temploma 1500 körül gótikus stílusban épült, a 18. sz. második felében barokk-klasszicista stílusban alakították át, reneszánsz tornyát 1611-ben emelték. Az ev. templom 1886–88-ban emelt klasszicista építmény. ~on élt és alkotott Fábry Zoltán, akinek szülőházát 1975-ben emlékházzá alakították át, sírhelye fölött felállított mellszobrát (Löffler Béla alkotását) 1973-ban avatták fel. A községtől É-ra, a Kojsói-havasok lábánál található stószi gyógyfürdő klimatikus gyógyhely. A fürdő r. k. (Jézus szentséges szíve) kápolnája 1949-ben épült modernista stílusban.

Fábry Zoltán síremléke a stószi temetőben (GJ)

Stósz − a Fábry ház belseje (FI)

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence K-i részén, a Sajó folyó völgyében, a Túróc-patak torkolata közelében, Tornaljától DNy-ra. L: [1921] – 387, ebből 383 (99,0%) magyar, 3 (0,8%) szlovák; [2011] – 344, ebből 162 (47,1%) szlovák, 133 (38,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 160 (46,5%) magyar, 160 (46,5%) szlovák. V: [2011] – 164 r. k., 60 ref., 7 ev., 7 gör. kat. – A második vh. után, 1947-ben magyar lakosságának mintegy egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és É-gömöri szlovák családok települtek. A klasszicista Fáy-kúria a 19. sz. első felében, ref. temploma egy régebbi templom alapjain 1931-ben épült.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Tisza holtága, a Karcsa mentén, Királyhelmectől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 668, ebből 628 (94,0%) magyar, 9 (1,3%) szlovák; [2011] – 653, ebből 596 (91,3%) magyar, 51 (7,8%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 605 (92,6%) magyar, 44 (6,7%) szlovák. V: [2011] – 436 ref., 160 r. k., 28 gör. kat., 1 ev. – Ref. temploma 1803-ban klasszicista, r. k. temploma 1968-ban archaizáló stílusban épült.

Bodrogszerdahely − Vécsy-kastély (GJ)

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Bodrog folyó bal partján, a Bodrog és a Tarbucka-hegy között, Királyhelmectől Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 1677, ebből 1516 (90,4%) magyar, 62 (3,7%) szlovák; [2011] – 2239, ebből 1216 (54,3%) magyar, 842 (37,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1571 (70,2%) magyar, 488 (21,8%) szlovák. V: [2011] – 846 r. k., 533 ref., 463 gör. kat., 8 ev. – A két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció, majd pedig a második vh. utáni belső telepítések és a lakosságcsere során szlovákokkal telepítették be, ezzel párhuzamosan 1947–48-ban magyar lakosainak egy részét áttelepítették Mo.-ra. A reneszánsz-barokk stílusú Vécsey-kastély a 18. sz.-ban épült egy 1670-ben lerombolt vár helyén, a barokk Orosz-kastélyt a 18. sz. első felében, a Jósika-kúriát a 19. sz. második felében, a Maillot-kúriát 1902-ben emelték. Három temploma közül a r. k. (Karmelhegyi Szűz Mária-) templom 13. sz.-i román kori építmény, később barokkosították; a barokk-klasszicista stílusú gör. kat. (Szt. Mihály-) templom a 19. sz. elején, régebbi alapokon álló ref. temploma 1844-ben épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. A közeli Tajba-tó mocsári teknősei miatt 1966 óta, a Tarbucka-hegy értékes növényvilága miatt 1986 óta természetvédelmi terület. A Bálvány-hegyen számos régészeti leletet, köztük 1937–ben és 1941-ben honfoglalás kori magyar sírokat, 1955-ben középső bronzkori és avar sírt tártak fel. 1960–90 között közigazgatásilag ~hez tartozott Bodrogszög.

Bodrogszerdahely − Vécsy-kastély (GJ)