Nagy János
Nagy János (NL)
(* 1935. jún. 17. Rákosszentmihály [Mo.] – † 2021. márc. 18. Tata [Mo.]) Szobrász. 1954–1961-ben a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1961–1966 között a besztercebányai, 1968–1970-ben a nyitrai Tanárképző Főiskolán tanított. Komáromban (1965–1972), Helembán (1972–1981), Almáson (1981–1984), majd 1984-től Hetényben élt, újabban ismét Helembán alkot. 1990-ben alapító tagja és 1995-ig elnöke volt a Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságnak, ill. a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának. Több szakmai szervezet és művészcsoport tagja. 2005-től a Magyar Művészeti Akadémia is tagjai közé választotta. A figuratív szobrászat híve. Műveinek főbb ihletői: a bibliai fogantatású emberi lény, a nő mint az élet központi szereplője, a magyar etnogenezis, a felvidéki magyarság történelmének sorsfordulói és történelmi eseményei. Köztéri munkái számos dél-szlovákiai magyarlakta településen megtalálhatóak. Alkotói munkásságának kiemelkedő része plakett- és éremművészete. 1971-től rendszeresen részt vesz a FIDEM nemzetközi éremkiállításokon. Főbb díjai, kitüntetései: Esterházy János-emlékérem (1994); A Magyar Köztársaság elnökének aranyérme (2000). Helembán és Komáromban él. – Fm. Főbb köztéri munkái: 1959: Elsős (Komárom); 1967: Árvízi emlékmű (Gúta); 1969: Mártíremlékmű (Dunaszerdahely); 1974: Szökőkút (Komárom); 1975: Anyaság (Párkány); 1982: Kodály Zoltán (Galánta); 1987: Gitáros nő (Fülek); 1991: Esterházy János-emléktábla (Budapest); 1991: II. világháborús emlékmű (Ipolyszakállas); 1992: Sírbatétel (Ipolybalog); 1993: Csontváry-emléktábla (Kisszeben); 1995: Szenczi Molnár Albert szobra (Szenc); 1997: Bulcsu vezér lovasszobra (Búcs); 2004: Balassa Bálint-emléktábla (Esztergom); 2004: Kitelepítés (Komárom [Mo.]); 2006: 1956-os emlékmű (Dunaszerdahely). – Ir. Kerékgyártó István: Nagy János (mon., 1997).
Hibát talált?
Üzenőfal