Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1 3 4 5 6 7
190 találat

1949. február 5. : Az SZLKP KB Elnökségének ülésén, miközben többen bírálják a Magyar Bizottságot, amiért a párt önálló magyar szekciójaként próbál fellépni, valamint az Új Szót is, amiért az engedélyezett 50 ezres helyett 90 ezres példányszámban jelenik meg, s túl sokat foglalkozik Magyarországgal, 12 pontból álló határozatot fogadnak el „a magyar nemzetiségű személyek egyenjogúsításának némely kérdéseiről”. Ezek elrendelik többek között a Magyar Bizottság hatáskörének pontos körülhatárolását, az Új Szó átalakítását napilappá és irányvonalának megváltoztatását, a magyarok beszervezését a Szlovák Ifjúsági Szövetségbe, a Szlovák Nőszövetségbe, a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomba és a földművesszövetkezetekbe, s kimondják a magyar kultúregyesület mielőbbi létrehozásának szükségességét. Elrendelik az állampolgárságukat vissza nem kapó magyarok vagyonának elkobzását, lemondanak a tanítók Csehszlovákia és Magyarország között tervezett cseréjéről, s hangsúlyozzák, hogy az iskolaügyben „olyan politikát kell folytatni, amelynek végeredményben az asszimilációhoz kell vezetnie”.

1948. november 12. : Az SZLKP KB Politikai Titkársága jóváhagyja a magyaroknak a pártba való felvételét szabályozó irányelveket, a magyarsággal kapcsolatos párthatározatok végrehajtására pedig - a KB segéd- és tanácsadó szerveként - egy ún. Magyar Bizottságot hoz létre. Elnökévé Daniel Okáli belügyi megbízottat, titkárává Fábry István pártmunkást, további tagjaivá Lőrincz Gyula festőművészt, Major Istvánt, a Pravda Kiadóvállalat igazgatóját, Kugler János földművest és Rabay Ferenc pártmunkást nevezi ki. A bizottság első feladataként egy magyar nyelvű pártlap kiadására vonatkozó javaslat kidolgozására kap megbízást. A Belügyi Megbízotti Hivatal a járási nemzeti bizottságokhoz és közigazgatási bizottságokhoz intézett körlevelében szabályozza a Csehországba deportált magyarok hazatérését. A körlevél szerint elsősorban a szlovák bizalmiak érdekeit kell szem előtt tartani, ezért saját vagyonába csak azt a deportáltat lehet viszszahelyezni, aki vagyonát még nem utalták ki a bizalmiaknak. Azokat a deportáltakat, akik vagyonát elkobozták, a földreform céljaira fenntartott más birtokon kell elhelyezni.

1948. július 28. : Alakuló ülését tartja a nemzetgyűlési választások eredményei alapján újjáalakult SZNT, amelyben helyet kap ugyan a kommunista párt „szatellitpártjává” degradált Szlovák Megújhodás Pártja és a Szabadságpárt is, képviselőinek túlnyomó többsége azonban már kommunista. Az ülésen résztvevő Antonín Zápotocký miniszterelnök bejelenti, hogy mivel Magyarországon már „elnyomták a reakciót”, Csehszlovákia rendezni kívánja viszonyát Magyarországgal, vagyis tervezik egy csehszlovák-magyar barátsági szerződés aláírását és a Csehszlovákiában maradt magyarok helyzetének rendezését. A testület elnökévé ismét Karol Šmidkét választják. Prágában a Földművelésügyi Minisztérium és a Népjóléti Minisztérium kiadásában a Csehországba deportált magyaroknak szánt hetilap jelenik meg Jó Barát címmel. A második világháború utáni Csehszlovákia első engedélyezett magyar nyelvű sajtótermékének fő- és felelős szerkesztője Szily Imre. A lap fő küldetése a deportáltak végleges csehországi letelepedésének propagálása, de fontos szerepet játszik a szétszakított családok, családtagok felkutatásában is.

1948. február 25. : Edvard Beneš köztársasági elnök az előző napi országos sztrájk hatására, a kommunisták nyomásának engedve elfogadja a jobboldali miniszterek február 20-án benyújtott lemondását, s Klement Gottwalddal az élen olyan új kormányt nevez ki, amelyben tizenkét tárcát a kommunisták birtokolnak, a többi párt együttesen tizet, két minisztere pártonkívüli. A kormány tagjai többek között Viliam Široký (SZLKP), Antonín Zápotocký (CSKP) és Bohumil Laušman (CSSZDP) miniszterelnök-helyettesek, Jan Masaryk (pártonkívüli) külügyminiszter, Ludvík Svoboda (pártonkívüli) nemzetvédelmi miniszter, Václav Nosek (CSKP) belügyminiszter, Zdeněk Nejedlý (CSKP) oktatás- és népművelésügyi miniszter, Július Ďuriš (SZLKP) földművelésügyi miniszter és Vladimír Clementis (SZLKP) külügyi államtitkár. Prágában Antonín Zápotocký, Pozsonyban Viliam Široký vezetésével megalakul a Nemzeti Front Központi Akcióbizottsága, amely a polgári pártok vezetőségeiben a népi milícia segítségével végrehajtott tisztogatásokkal eléri azok felbomlasztását. A kommunista hatalomátvétel egyben a polgári demokrácia bukását eredményezi.

1947. december : Komáromban Bíró Lucián bencés szerzetes a felettes egyházi hatóságok engedélyével az 1948. évre szóló magyar nyelvű kalendáriumot jelentet meg, a naptár kinyomtatott példányait azonban az állami hatóságok elkobozzák, szerkesztői és kiadói ellen pedig eljárást indítanak.

1 3 4 5 6 7
190 találat