Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1948. november 12.

Az SZLKP KB Politikai Titkársága jóváhagyja a magyaroknak a pártba való felvételét szabályozó irányelveket, a magyarsággal kapcsolatos párthatározatok végrehajtására pedig – a KB segéd- és tanácsadó szerveként – egy ún. Magyar Bizottságot hoz létre. Elnökévé Daniel Okáli belügyi megbízottat, titkárává Fábry István pártmunkást, további tagjaivá Lőrincz Gyula festőművészt, Major Istvánt, a Pravda Kiadóvállalat igazgatóját, Kugler János földművest és Rabay Ferenc pártmunkást nevezi ki. A bizottság első feladataként egy magyar nyelvű pártlap kiadására vonatkozó javaslat kidolgozására kap megbízást.

A Belügyi Megbízotti Hivatal a járási nemzeti bizottságokhoz és közigazgatási bizottságokhoz intézett körlevelében szabályozza a Csehországba deportált magyarok hazatérését. A körlevél szerint elsősorban a szlovák bizalmiak érdekeit kell szem előtt tartani, ezért saját vagyonába csak azt a deportáltat lehet viszszahelyezni, aki vagyonát még nem utalták ki a bizalmiaknak. Azokat a deportáltakat, akik vagyonát elkobozták, a földreform céljaira fenntartott más birtokon kell elhelyezni.

Hibát talált?

Üzenőfal