Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

10 találat

1992. október 24. : A szlovák fél Dunacsún és Gutor között megkezdi a Duna elterelését a bősi erőműhöz vezető felvízcsatornába. Komáromban tartja IV. közgyűlését a Magyar Ifjúsági Szövetség, amelyen Kelemen László elnököt leváltva a MISZ élére 5 fős elnökséget választanak, amelynek tagjai Mlinkovics Róbert, Hamerlik Richárd, Pál Tibor, Petrik Zsolt és N. Káka rov Szilvia. A DBP Központi Végrehajtó Bizottsága a párt dél-szlovákiai munkájának hatékonyabbá tétele céljából megbízza Borza Erzsébet alelnököt a Nemzetiségileg Vegyes Járások Tanácsának, mint a Központi Végrehajtó Bizottság tanácsadó szervének létrehozásával. A Szlovákiai Magyar Folklórszövetség megrendezi Dunaszerdahelyen a III. Szlovákiai Táncháztalálkozót.

1948. július 13. : Az SZLKP KB Politikai Titkársága szintén jóváhagyja a magyarkérdés rendezésére kidogozott javaslatokat, elrendeli a magyarok pártba való felvételét szabályozó irányelvek kidolgozását; a párt területi titkárságait megbízza az aktivizálandó „régi magyar kommunisták” jegyzékének összeállításával, s elhatározza egy bizottság felállítását, amelynek feladata lesz többek között a magyar kulturális szervezet létrehozására, a magyar sajtótermékek megjelentetésére és a magyar ifjúság felkarolására vonatkozó javaslatok előkészítése. A békeszerződés értelmében Csehszlovákiához csatolt három község: Dunacsún, Horvátjárfalu és Oroszvár lakossága megkapja a csehszlovák állampolgárságot. Az állampolgársági bizonyítványok átadására ünnepi keretek között Daniel Okáli belügyi megbízott jelenlétében kerül sor.

1947. február 10. : Párizsban a háború győztes államai - köztük Csehszlovákia - aláírják Magyarországgal a békeszerződést, amely az első bécsi döntést „semmisnek és érvénytelennek” nyilvánítva visszaállítja az 1938. január 1-jei csehszlovák-magyar határt azzal a módosítással, hogy Csehszlovákiához csatolja Horvátjárfalu, Oroszvár és Dunacsún községet. Magyarországot kötelezi, hogy bocsátkozzon tárgyalásokba Csehszlovákiával azon magyarok kérdésének a rendezéséről, akiket a lakosságcsere-egyezmény keretében nem telepítenek át Magyarországra. Amenynyiben a békeszerződés érvénybe lépésétől számított 6 hónapon belül nem sikerülne megállapodniuk, Csehszlovákiának jogában áll a Külügyminiszterek Tanácsához fordulnia. A békeszerződés aláírása előtt a magyar kormány a nagyhatalmakhoz intézett jegyzékében elégedetlenségét fejezi ki az igazságtalan békével szemben. Különösen azt kifogásolja, hogy az aláírandó békeszerződés semmilyen biztosítékot nem tartalmaz a Magyarország határain kívül, mindenekelőtt Csehszlovákiában élő magyarok alapvető emberi jogainak tiszteletben tartására, ami lehetővé teszi a csehszlovák kormány számára a magyarság további üldözését. Az SZNT és a Megbízottak Testülete kiáltványban mond köszönetet a „testvéri szláv nemzeteknek” azért a segítségért, amellyel a békekonferencián Csehszlovákia „igazságos ügyét” támogatták.

1946. szeptember : Krausz Zoltán és Varró István, a CSMADNÉSZ aktivistái Mindszenty József esztergomi érsek megbízásából Franciaországba indulnak, hogy tájékoztassák a nyugati közvéleményt a csehszlovákiai magyarság helyzetéről, s megpróbálják befolyásolni a békekonferencia menetét. Miután azonban időközben a magyar békeszerződés vitája befejeződött, Salzburgból visszarendelik őket Magyarországra.

Részletek

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)
CímkeOroszvár / Horvátjárfalu / Jarovce / kisajátítás / igazságszolgáltatás / törvények, törvényhozás / Belügyi Megbízotti Hivatal / határkérdés / jegyzékek, memorandumok / Oktatás- és Népművelésügyi Megbízotti Hivatal / Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT): / Ausztria / Nemzeti Front / Szlovákiai Kommunista Pártja (SZLKP) / Demokrata Párt (DP) / Megbízottak Testülete / Lettrich Jozef / egyházak - református / USA / Masaryk Jan / Clementis Vladimír / Alkotmányozó Nemzetgyűlés / Gyöngyösi János / Mindszenty József / oktatási intézmények - felsofokú intézmények / Szlovákiai Szociáldemokrata Párt / Szlovák Telepítési Hivatal (SZTH) / Munkapárt / Szabadságpárt / Bezenye / Dunacsún / Čunovo / Rajka / Párizs / Paris, Franciaország / Washington / Központi Reszlovakizációs Bizottság / Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség (CSMADNÉSZ) / Keresztury Dezső / Magyar Területi és Politikai Bizottság / Slávik Juraj / Sebestyén Pál / Stirling A. T. / Szegedy-Maszák Aladár / Hajdú Vavro / Pop Maurice / Smith Walter Bedell / Visinszkij Andrej Januarjevics / Hood Samuel / Salzburg / Varró István / Krausz Zoltán / lakosságcsere / reszlovakizáció / Beneš-dekrétumok / kitelepítés / állampolgárság / mezőgazdaság / pozsonyi hídfő / választások / közigazgatás / autonómia / Pozsony / egyházak / Rimaszombat / Kassa / belső telepítés / Rozsnyó / Rožňava / Štúrovo / Bratislava / Košice / Rimavská Sobota / Rusovce / Párkány / Magyarország / Esztergom
FejezetI. A jogfosztottság időszaka
TelepülésDunacsún [Čunovo] / Horvátjárfalu [Jarovce] / Kassa [Košice] / Oroszvár [Rusovce] / Párkány [Štúrovo] / Pozsony [Bratislava] / Rimaszombat [Rimavská Sobota] / Rozsnyó [Rožňava]
Év1946
Rövid URL
ID228319
Módosítás dátuma2007. augusztus 1.

1946. április 3. : A csehszlovák kormány - az időközben az ENSZ főtitkárhelyettesévé választott Dalibor M. Krno útján - három: a pozsonyi hídfő kiszélesítésére, 200 000 magyar egyoldalú kitelepítésének engedélyezésére, valamint a Magyarországgal szembeni csehszlovák gazdasági követelésekre vonatkozó jegyzéket juttat el a brit kormányhoz. A kormány, miközben azt igényli, hogy Magyarország a trianoni határt „jogosnak, véglegesnek és megváltoztathatatlannak” ismerje el, Pozsonytól délre öt dunántúli község (Dunacsún, Oroszvár, Horvátjárfalu, Rajka és Bezenye) Csehszlovákiához csatolását követeli, amit Pozsony városfejlesztési terveivel és a magyar tüzérség esetleges támadása elleni védekezéssel magyaráz. A magyar kisebbség eltávolításának szándékát azzal indokolja, hogy „ellenséges és idegen elem”, amely veszélyt jelent az országra, s reményét fejezi ki, hogy a békeszerződés kötelezni fogja Magyarországot a 3 hónapon belüli átvételükre, ellenkező esetben kitelepítésüket Csehszlovákia egyoldalúan is végrehajtja. (A három jegyzéket április 10-én a nagyhatalmak londoni külügyminiszterhelyettesi értekezletéhez is eljuttatják.)

10 találat