Dolné Zbrojníky
-> Alsófegyvernek (Dolné Zbrojníky)
1944-ben Kétfegyvernek néven Felsőfegyvernekkel egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Szikince-patak bal partján, Zseliztől É–ÉK-re. L: [1921] – 366, ebből 363 (99,2%) magyar, 1 (0,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 316 ref., 49 r. k. Klasszicista stílusú ref. temploma 1806-ban...megnyit →
1944-ben Kétfegyvernek néven Felsőfegyvernekkel egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Szikince-patak bal partján, Zseliztől É–ÉK-re. L: [1921] – 366, ebből 363 (99,2%) magyar, 1 (0,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 316 ref., 49 r. k. Klasszicista stílusú ref. temploma 1806-ban...megnyit →
Részletek
1944-ben Kétfegyvernek néven Felsőfegyvernekkel egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Szikince-patak bal partján, Zseliztől É–ÉK-re. L: [1921] – 366, ebből 363 (99,2%) magyar, 1 (0,3%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 316 ref., 49 r. k. Klasszicista stílusú ref. temploma 1806-ban épült egy korábbi, 18. sz.-i templom alapjain.
Dolný Bar
-> Albár (Dolný Bar)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 518, ebből 498 (96,1%) magyar, 10 (1,9%) szlovák; [2011] – 597, ebből 468 (78,4%) magyar, 119 (19,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 495 (82,9%) magyar, 84 (14,1%) szlovák. V:...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 518, ebből 498 (96,1%) magyar, 10 (1,9%) szlovák; [2011] – 597, ebből 468 (78,4%) magyar, 119 (19,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 495 (82,9%) magyar, 84 (14,1%) szlovák. V:...megnyit →
Részletek
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 518, ebből 498 (96,1%) magyar, 10 (1,9%) szlovák; [2011] – 597, ebből 468 (78,4%) magyar, 119 (19,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 495 (82,9%) magyar, 84 (14,1%) szlovák. V: [2011] – 483 r. k., 33 ref., 19 ev. – A második vh. után magyar lakosainak közel egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Anna-) temploma a 18. sz. végén épült klasszicista, kastélya a 19. sz. végén neoklasszicista stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1960–90 között közigazgatásilag hozzá tartozott Nagymad.
Dolný Čepeň
-> Alsócsöpöny (Dolný Čepeň)
1944- ben Szeredhez csatolt község a Galántai járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó jobb partján, Galántától É-ra. L: [1921] – 343, ebből 286 (83,4%) szlovák, 48 (14,0%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 326 r. k., 12 izr. – R. k. (Szűz Mária mennybevétele) kápolnája...megnyit →
1944- ben Szeredhez csatolt község a Galántai járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó jobb partján, Galántától É-ra. L: [1921] – 343, ebből 286 (83,4%) szlovák, 48 (14,0%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 326 r. k., 12 izr. – R. k. (Szűz Mária mennybevétele) kápolnája...megnyit →
Részletek
1944- ben Szeredhez csatolt község a Galántai járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó jobb partján, Galántától É-ra. L: [1921] – 343, ebből 286 (83,4%) szlovák, 48 (14,0%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 326 r. k., 12 izr. – R. k. (Szűz Mária mennybevétele) kápolnája 1781-ben épült barokk, nemesi kúriája a 19. sz. közepén klasszicista stílusban.
Dolný Chotár
-> Alsóhatár (Dolný Chotár)
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz bal partján, Gútától ÉNy-ra. L: [2011] – 403, ebből 185 (45,9%) magyar, 137 (34,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 205 (50,9%) magyar, 115 (28,5%) szlovák. V: [2011] – 167 r. k., 54 ev., 5...megnyit →
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz bal partján, Gútától ÉNy-ra. L: [2011] – 403, ebből 185 (45,9%) magyar, 137 (34,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 205 (50,9%) magyar, 115 (28,5%) szlovák. V: [2011] – 167 r. k., 54 ev., 5...megnyit →
Részletek
Község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz bal partján, Gútától ÉNy-ra. L: [2011] – 403, ebből 185 (45,9%) magyar, 137 (34,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 205 (50,9%) magyar, 115 (28,5%) szlovák. V: [2011] – 167 r. k., 54 ev., 5 gör. kat., 2 ref. – A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1960-ban az Alsószeli határának D-i részén található tanyacsoportból szervezték önálló községgé.
Dolný Ďur
-> Alsógyőröd (Dolný Ďur)
1960-ban Nagygyőröd (Veľký Ďur) néven Felsőgyőröddel (Horný Ďur) és Kisgyékényessel egyesített község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, Lévától Ny-ra. L: [1921] – 426, ebből 341 (80,0%) szlovák, 81 (19,0%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 422 r. k., 4 izr. – Barokk stílusú...megnyit →
1960-ban Nagygyőröd (Veľký Ďur) néven Felsőgyőröddel (Horný Ďur) és Kisgyékényessel egyesített község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, Lévától Ny-ra. L: [1921] – 426, ebből 341 (80,0%) szlovák, 81 (19,0%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 422 r. k., 4 izr. – Barokk stílusú...megnyit →
Részletek
1960-ban Nagygyőröd (Veľký Ďur) néven Felsőgyőröddel (Horný Ďur) és Kisgyékényessel egyesített község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, Lévától Ny-ra. L: [1921] – 426, ebből 341 (80,0%) szlovák, 81 (19,0%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 422 r. k., 4 izr. – Barokk stílusú r. k. (Szt. Márton-) temploma 1723-ban épült középkori gótikus alapokon. Határának egy részén értékes erdei madárvilágának megőrzése érdekében 1949-ben 27 ha területen Patyi cseres néven természetvédelmi területet hoztak létre.
Dolný Pial
-> Alsópél (Dolný Pial)
Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 1345, ebből 1077 (80,1%) szlovák, 225 (16,7%) magyar; [2011] – 961, ebből 869 (90,4%) szlovák, 38 (4,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 795 (82,7%) szlovák, 46 (4,8%) magyar. V: [2011] –...megnyit →
Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 1345, ebből 1077 (80,1%) szlovák, 225 (16,7%) magyar; [2011] – 961, ebből 869 (90,4%) szlovák, 38 (4,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 795 (82,7%) szlovák, 46 (4,8%) magyar. V: [2011] –...megnyit →
Részletek
Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 1345, ebből 1077 (80,1%) szlovák, 225 (16,7%) magyar; [2011] – 961, ebből 869 (90,4%) szlovák, 38 (4,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 795 (82,7%) szlovák, 46 (4,8%) magyar. V: [2011] – 807 r.k., 16 ref., 8 ev., 1 gör. kat. – A 18. sz.-ban szlovákokkal újranépesített település a 20. sz. első felében még részben magyar lakossága a sz. közepére beolvadt a helyi szlovákságba. Barokk stílusú r. k. (Urunk mennybemenetele) temploma 1720-ban épült gótikus alapokon, a Hunyady-kastélyt a 19. sz. közepén emelték klasszicista stílusban.
Dolný Štál
-> Alistál (Dolný Štál)
1940-ben Tőnyeistál, 1945-től ~ néven Felistállal és Tőnyével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 1095, ebből 1063 (97,1%) magyar, 12 (1,1%) szlovák; [2011] – 1894, ebből 1742 (92%) magyar, 134 (7,1%) szlovák nemzetiségű. A:...megnyit →
1940-ben Tőnyeistál, 1945-től ~ néven Felistállal és Tőnyével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 1095, ebből 1063 (97,1%) magyar, 12 (1,1%) szlovák; [2011] – 1894, ebből 1742 (92%) magyar, 134 (7,1%) szlovák nemzetiségű. A:...megnyit →
Részletek
Alistál − r. k. templom (GJ)
1940-ben Tőnyeistál, 1945-től ~ néven Felistállal és Tőnyével egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől DK-re. L: [1921] – 1095, ebből 1063 (97,1%) magyar, 12 (1,1%) szlovák; [2011] – 1894, ebből 1742 (92%) magyar, 134 (7,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1787 (94,4%) magyar, 89 (4,7%) szlovák. V: [2011] – 1055 r. k., 669 ref., 8 ev., 5 gör. kat. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. utáni lakosságcsere keretében áttelepítették Mo.-ra. R. k. (Szt. Márton-) temploma a 15. sz.-ban épült késő gótikus, ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban; a csallóközi falvak lakáskultúráját és használati eszközeit bemutató tájháza 1975-ben létesült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű állami és magyar tanítási nyelvű ref. egyházi alapiskolával rendelkezett. – Ir. Presinszky Lajos: Múltunkról a jelennek. Alistál, Felistál, Tőnye (2004).
Dolný Tekovský Hrádok
-> Alsóvárad (Dolný Tekovský Hrádok)
1944-ben Barsvárad néven Felsőváraddal egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 373, ebből 298 (79,9%) magyar, 49 (13,1%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 224 ref., 135 r. k., 9 ev., 2 izr....megnyit →
1944-ben Barsvárad néven Felsőváraddal egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 373, ebből 298 (79,9%) magyar, 49 (13,1%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 224 ref., 135 r. k., 9 ev., 2 izr....megnyit →
Részletek
1944-ben Barsvárad néven Felsőváraddal egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától DNy-ra. L: [1921] – 373, ebből 298 (79,9%) magyar, 49 (13,1%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 224 ref., 135 r. k., 9 ev., 2 izr. – A 13. sz. végén eredetileg gótikus stílusban épült r. k. templomát 1761-ben barokkosították. A visszavonuló német csapatok 1945 febr.-jában felrobbantották (csakúgy, mint a reformátust). Ref. temploma 1999-ben épült az elpusztult templom helyén. A falu mellett honfoglalás kori földsáncok nyomai láthatók.
Dolný Vinodol
-> Alsószőlős (Dolný Vinodol)
1960- ban Szőlős néven Felsőszőlőssel (Horný Vinodol) egyesített község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Nyitra folyó bal partján, Verebélytől DNy-ra. L: [1921] – 770, ebből 535 (69,5%) szlovák, 220 (28,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 615 r. k., 124 ref., 31 izr. –...megnyit →
1960- ban Szőlős néven Felsőszőlőssel (Horný Vinodol) egyesített község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Nyitra folyó bal partján, Verebélytől DNy-ra. L: [1921] – 770, ebből 535 (69,5%) szlovák, 220 (28,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 615 r. k., 124 ref., 31 izr. –...megnyit →
Részletek
1960- ban Szőlős néven Felsőszőlőssel (Horný Vinodol) egyesített község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Nyitra folyó bal partján, Verebélytől DNy-ra. L: [1921] – 770, ebből 535 (69,5%) szlovák, 220 (28,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 615 r. k., 124 ref., 31 izr. – A 20. sz. első felében még magyar ref. lakossága a sz. második felére nagyrészt beolvadt a helyi szlovák lakosságba. Ref. temploma 1790-ben épült klasszicista stílusban.
Domaša
-> Garamdamásd; Damásd (Domaša)
1968-ban Hronovce néven Garamvezekénnyel és Lekérrel egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől D-re. L: [1921] – 661, ebből 630 (95,3%) magyar, 14 (2,1%) szlovák; [1961] 688, ebből 321 (46,7%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 632...megnyit →
1968-ban Hronovce néven Garamvezekénnyel és Lekérrel egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől D-re. L: [1921] – 661, ebből 630 (95,3%) magyar, 14 (2,1%) szlovák; [1961] 688, ebből 321 (46,7%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 632...megnyit →
Részletek
1968-ban Hronovce néven Garamvezekénnyel és Lekérrel egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől D-re. L: [1921] – 661, ebből 630 (95,3%) magyar, 14 (2,1%) szlovák; [1961] 688, ebből 321 (46,7%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 632 r. k., 15 izr., 12 ref., 2 ev. – Határának Ny-i részébe, a ~i pusztára az első vh.-t követőföldbirtokreform során 1927-ben szlovák és cseh-morva kolonisták, a második vh. után Mo.-ra telepített magyar lakossága helyére magyarországi szlovákok települtek.
Dombrovskyné Sósik Júlia
(* 1919. nov. 4. Losonc) Pedagógus, tankönyvíró. Tanulmányait a losonci, a győri, ill. a budapesti tanítóképzőben kezdte 1935–1940 között; 1952–1956-ban a pozsonyi Felső Pedagógiai Iskolán történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1941-től előbb egészségügyi nővérként dolgozott, majd különböző helyeken tanított; 1951-től 1978-ig, nyugdíjazásáig a losonci magyar tannyelvű...megnyit →
(* 1919. nov. 4. Losonc) Pedagógus, tankönyvíró. Tanulmányait a losonci, a győri, ill. a budapesti tanítóképzőben kezdte 1935–1940 között; 1952–1956-ban a pozsonyi Felső Pedagógiai Iskolán történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1941-től előbb egészségügyi nővérként dolgozott, majd különböző helyeken tanított; 1951-től 1978-ig, nyugdíjazásáig a losonci magyar tannyelvű...megnyit →
Részletek
(* 1919. nov. 4. Losonc) Pedagógus, tankönyvíró. Tanulmányait a losonci, a győri, ill. a budapesti tanítóképzőben kezdte 1935–1940 között; 1952–1956-ban a pozsonyi Felső Pedagógiai Iskolán történelem szakos tanári oklevelet szerzett. 1941-től előbb egészségügyi nővérként dolgozott, majd különböző helyeken tanított; 1951-től 1978-ig, nyugdíjazásáig a losonci magyar tannyelvű alapiskolában tanítója volt. Módszertani munkacsoportok tagjaként főleg a szlovák nyelv tanításának módszertanával foglalkozott. Számos szakcikk, illetve alapiskolai tankönyv, munkafüzet, nyelvtani feladatgyűjtemény, módszertani kézikönyv szerzője, társszerzője.
Domica-cseppkőbarlang
A Szilicei-fennsík déli részén található, közel azállamhatárhoz. A barlang létezése közismert volt emberemlékezet óta, tudományos átkutatására azonban csak az 1920-as években került sor, majd azt követően 1932-ben nyitották meg a turisták előtt. A gyönyörű cseppkődíszleten kívül a barlang hírnevét fokozzák az ott talált kőkorszaki...megnyit →
A Szilicei-fennsík déli részén található, közel azállamhatárhoz. A barlang létezése közismert volt emberemlékezet óta, tudományos átkutatására azonban csak az 1920-as években került sor, majd azt követően 1932-ben nyitották meg a turisták előtt. A gyönyörű cseppkődíszleten kívül a barlang hírnevét fokozzák az ott talált kőkorszaki...megnyit →
Részletek
A Szilicei-fennsík déli részén található, közel azállamhatárhoz. A barlang létezése közismert volt emberemlékezet óta, tudományos átkutatására azonban csak az 1920-as években került sor, majd azt követően 1932-ben nyitották meg a turisták előtt. A gyönyörű cseppkődíszleten kívül a barlang hírnevét fokozzák az ott talált kőkorszaki régészeti leletek. A ~ a magyarországi oldalon található Baradla-barlanggal együtt egy 25 km hosszú barlangrendszert képez, amelyből a szlovákiai oldalra mintegy 5,3 km esik (a turisták a szlovákiai oldalon 1315 m hosszú folyosórendszert látogathatnak, ebből 140 m-t csónakkal lehet megtenni). A barlangrendszert az UNESCO 1995-ben a természeti világörökség részévé nyilvánította.
Dömötör Teréz; Szabó Juliska
(* 1904. szept. 28. Somorja, † 1980. jan. 25. Budapest) Autodidakta munkásíró. Az elemi iskola elvégzése után cselédlányként, majd gyári munkásként dolgozott. Riportjai és dokumentumértékű tárcái, novellái kommunista lapokban (Munkás, Az Út, Korunk) jelentek meg. A Turczel Lajos összeállította Az éhség legendája (1975) c. hagyományantológiában 3 novellával...megnyit →
(* 1904. szept. 28. Somorja, † 1980. jan. 25. Budapest) Autodidakta munkásíró. Az elemi iskola elvégzése után cselédlányként, majd gyári munkásként dolgozott. Riportjai és dokumentumértékű tárcái, novellái kommunista lapokban (Munkás, Az Út, Korunk) jelentek meg. A Turczel Lajos összeállította Az éhség legendája (1975) c. hagyományantológiában 3 novellával...megnyit →
Részletek
(* 1904. szept. 28. Somorja, † 1980. jan. 25. Budapest) Autodidakta munkásíró. Az elemi iskola elvégzése után cselédlányként, majd gyári munkásként dolgozott. Riportjai és dokumentumértékű tárcái, novellái kommunista lapokban (Munkás, Az Út, Korunk) jelentek meg. A Turczel Lajos összeállította Az éhség legendája (1975) c. hagyományantológiában 3 novellával és egy kisregénnyel szerepel.
Donner Pál; Árva Pál
(* ?, † 1939. márc. ? Prága) Újságíró, rádiószerkesztő, műfordító. Egy ideig a Prágai Magyar Hírlapnál dolgozott, aztán az aktivista Magyar Újság prágai szerkesztője lett. A 30-as években aktivistaként jelentős pozíciókba jutott: a prágai rádió magyar osztályának vezetője s a minisztertanács mellett működő kisebbségi osztály munkatársa volt....megnyit →
(* ?, † 1939. márc. ? Prága) Újságíró, rádiószerkesztő, műfordító. Egy ideig a Prágai Magyar Hírlapnál dolgozott, aztán az aktivista Magyar Újság prágai szerkesztője lett. A 30-as években aktivistaként jelentős pozíciókba jutott: a prágai rádió magyar osztályának vezetője s a minisztertanács mellett működő kisebbségi osztály munkatársa volt....megnyit →
Részletek
(* ?, † 1939. márc. ? Prága) Újságíró, rádiószerkesztő, műfordító. Egy ideig a Prágai Magyar Hírlapnál dolgozott, aztán az aktivista Magyar Újság prágai szerkesztője lett. A 30-as években aktivistaként jelentős pozíciókba jutott: a prágai rádió magyar osztályának vezetője s a minisztertanács mellett működő kisebbségi osztály munkatársa volt. Az 1934 és 1938 között működő Prager Könykiadónak szinte mindenese: fordító, lektor, sorozatszerkesztő és rádiós népszerűsítő. Fordítóként öt Čapek-művet s a csehszl. államférfiak (Masaryk, Beneš, Ivan Dérer, Milan Hodža) egy-egy művét fordította magyarra. 1939 márc.-ban, a németek prágai bevonulásakor öngyilkos lett.
dőrejárás
A farsangi szokások egyik, maszkos-alakoskodó adománygyűjtéssel egybekötött regionális variánsa. A 20. sz. elején még szinte mindegyik felső-csallóközi településen gyakorolták, majd fokozatosan visszaszorult. Napjainkban főleg Tejfaluban és szűkebb környékén (Bacsfa, Csölösztő, Doborgaz, Felbár, Éberhard, Gomba, Gútor, Olgya, Vajka stb.) él, nagyobbrészt felújított formájában. Az egész...megnyit →
A farsangi szokások egyik, maszkos-alakoskodó adománygyűjtéssel egybekötött regionális variánsa. A 20. sz. elején még szinte mindegyik felső-csallóközi településen gyakorolták, majd fokozatosan visszaszorult. Napjainkban főleg Tejfaluban és szűkebb környékén (Bacsfa, Csölösztő, Doborgaz, Felbár, Éberhard, Gomba, Gútor, Olgya, Vajka stb.) él, nagyobbrészt felújított formájában. Az egész...megnyit →
Részletek
Dőrejárás Csölösztőn (GyGy)
A farsangi szokások egyik, maszkos-alakoskodó adománygyűjtéssel egybekötött regionális variánsa. A 20. sz. elején még szinte mindegyik felső-csallóközi településen gyakorolták, majd fokozatosan visszaszorult. Napjainkban főleg Tejfaluban és szűkebb környékén (Bacsfa, Csölösztő, Doborgaz, Felbár, Éberhard, Gomba, Gútor, Olgya, Vajka stb.) él, nagyobbrészt felújított formájában. Az egész felvonulás, amely a második vh. utáni évektől a húshagyókedd előtti szombaton vagy vasárnapon, korábban húshagyókedden zajlott, Tejfaluban egy tréfás lakodalmi menetet jelenített meg. A fölvonulók házról házra haladtak, ahol étellel (főleg farsangi fánkkal) és itallal kínálták meg őket, ők meg némán táncoltak, bolondoztak. Az utcán is mókájukkal szórakoztatták a bámészkodókat. A fölvonulás után az adományokból (tojás, szalonna, kolbász stb.) mulatságot rendeztek. Khín Antal első (1935), majd Marczell Béla leírása óta (1975) a tejfalui dőrejárást több alkalommal is felújították, jelenleg idegenforgalmi látványosságként is szolgál. – Ir. Liszka József: Kimerevített hagyomány. Gondolatok a kisalföldi farsang némely megnyilvánulási formáiról. In: Liszka József: Bevezetés a néprajzba. A magyar néprajz / európai etnológia alapjai (2006); Gyökeres György – Ozogány Ernő: Tejfalusi dőrejárás (mon., 2013).
Dósa Zsuzsa
(* 1967. máj. 11. Rimaszombat) Színésznő. 1987-től a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának a tagja, 1989–1993 között színművészeti főiskolás Pozsonyban. Ezt követően a Komáromi Jókai Színház, majd a győri színház tagja. Szlovák nyelvű színielődásokban is szerepel (Szarvason). Győrben színitanodát nyitott. – Főbb színházi szerepei:...megnyit →
(* 1967. máj. 11. Rimaszombat) Színésznő. 1987-től a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának a tagja, 1989–1993 között színművészeti főiskolás Pozsonyban. Ezt követően a Komáromi Jókai Színház, majd a győri színház tagja. Szlovák nyelvű színielődásokban is szerepel (Szarvason). Győrben színitanodát nyitott. – Főbb színházi szerepei:...megnyit →
Részletek
Dósa Zsuzsa (TSZA)
(* 1967. máj. 11. Rimaszombat) Színésznő. 1987-től a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának a tagja, 1989–1993 között színművészeti főiskolás Pozsonyban. Ezt követően a Komáromi Jókai Színház, majd a győri színház tagja. Szlovák nyelvű színielődásokban is szerepel (Szarvason). Győrben színitanodát nyitott. – Főbb színházi szerepei: Mariska (Szigligeti Ede: Liliomfi); Juliska (Békés József–Madarász Iván: Sándor, József, Benedek); Sophie (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Lisaura (Carlo Goldoni–Hofmeister Rudolf Richard–Ježek Jaroslav: Kávéház Velencében); Zsuzsika (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: Figaro házassága avagy egy őrült nap); Kata (William Shakespeare: A makrancos hölgy); Stella (Tennessee Williams: A vágy villamosa); Suzanne (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: Figaro házassága); Eszter (Déry Tibor–Presser Gábor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról); Beatrice (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Margarita (Michail Bulgakov: A Mester és Margarita); Madárka (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája); Colette (Eisemann Mihály–Zágon István–Somogyi Gyula: Fekete Péter); Vaszilisza (Maxim Gorkij: Éjjeli menedékhely); Vladimír (Samuel Beckett: Godotra várva); Augustias (Federico García Lorca: Bernarda Alba háza). – Díjak, elismerések: Nemzetiségi Fesztivál, A legjobb női alakítás díja, Sepsiszentgyörgy, 1991; Hatán Túli Magyar Színházak IV. Fesztiválja, Különdíj, Kisvárda, 1992; Kisfaludy-díj (2002); Domján Edit-díj (2005) – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: Színek Kisvárdán (1998); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000).
Dráfi Mátyás
(* 1942. nov. 17. Galánta, † 2025. okt. 20. Komárom) Színész, színházigazgató, rendező. Pozsonyi középiskolai érettségije után került a komáromi Magyar Területi Színházhoz 1959-ben. 1960–1965 között színészdiplomát szerzett a pozsonyi Szépművészeti Akadémián, majd visszatért színházához; 1969–1971 között annak igazgatója is volt. 1980-tól 1982-ig népművelő,...megnyit →
(* 1942. nov. 17. Galánta, † 2025. okt. 20. Komárom) Színész, színházigazgató, rendező. Pozsonyi középiskolai érettségije után került a komáromi Magyar Területi Színházhoz 1959-ben. 1960–1965 között színészdiplomát szerzett a pozsonyi Szépművészeti Akadémián, majd visszatért színházához; 1969–1971 között annak igazgatója is volt. 1980-tól 1982-ig népművelő,...megnyit →
Részletek
Dráfi Mátyás (FI)
(* 1942. nov. 17. Galánta, † 2025. okt. 20. Komárom) Színész, színházigazgató, rendező. Pozsonyi középiskolai érettségije után került a komáromi Magyar Területi Színházhoz 1959-ben. 1960–1965 között színészdiplomát szerzett a pozsonyi Szépművészeti Akadémián, majd visszatért színházához; 1969–1971 között annak igazgatója is volt. 1980-tól 1982-ig népművelő, azután – nyugdíjba vonulásáig – újból a Magyar Területi Színház, ill. jogutódja, a Komáromi Jókai Színház művésze. Az 1980-as évektől a pozsonyi Színművészeti Főiskola oktatójaként is működött. Hangjátékok, vers- és egyéb rádiós műsorok állandó közreműködője, kulturális műsorok műsorvezetője. Előadóművészként is népszerű. Több énekes, verses hanghordozója is megjelent (Dalok, sanzonok; Hazai csokor stb.). Tucatnyi szlovák és magyar filmben szerepelt. – Főbb színházi szerepei: Gyurko (Peter Karvaš: Éjféli mise); Karl Moor (Friedrich Schiller: Haramiák); Godun (Boris Lavrenyov: Leszámolás); Matyi (Fazekas Mihály: Lúdas Matyi); Benvolio (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); John Proctor (Arthur Miller: A Salemi boszorkányok); Hus János (Háy Gyula: Isten, császár, paraszt); Platon krecset (Olekszandr Evdokimovics Kornejcsuk: A nagy műtét); Madách Imre (Felkai Ferenc: Madách); Švejk (Jaroslav Hašek: Švejk); Lucifer (Madách Imre: Az ember tragédiája); Othello (William Shakespeare: Othello); kreon (Szophoklesz: Antigoné); Lestyák Mátyás (Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös); Polgármester (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Revizor); Kolhaas Mihály (Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja); Nikosz Kenotafiosz (Ivan Bukovčan: Fatamorgana); Peachun (Bertolt Brecht: Koldusopera); Fekete (Vaszilij Suksin: Energikus emberek); Coriolanus (William Shakespeare: Coriolanus); Professzor (Oldřich Daněk: Jelentés N. város sebészetéről); Tiborc (Katona Józef: Bánk bán); Ádám (Sütő András: Káin és Ábel); Dr. szekeres (Márai Sándor: Kaland); Egnatius (Háy Gyula: CaliguLÓ); Báthory István (Háy Gyula: Mohács); Tevje (Joseph Stein–Jerry Bock: Hegedűs a háztetőn); Szellemfi (Szigligeti Ede: Liliomfi); szalay (Barta Lajos: Szerelem); Tallérosy Zebulon (Jókai Mór: A kőszívű ember fiai); alfred dolittle (Frederick Loewe: My fair lady); Miller (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Rettegi Fridolin (Horváth Jenő –Szenes Iván–Kellér Dezső–Franz Schönthan–Paul Schönthan: A szabin nők elrablása). – Vendégjátékok: Kisfaludy Színház, Győr. Vígszínház, Budapest. Thália Színház, Kassa. Bárka Színház, Budapest. – Film: Ezeréves méh. A víz íze. A skanzen gondnoka. A szívroham. Átkelő a Dunán. Én népem. – Díjak, elismerések: Érdemes művész (1985); Jászai Mari-díj (2001); Egressy-díj (2003); Nyitott Európáért Díj (1998); A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje; Pribina-kereszt harmadik fokozata (2006); Határon Túli Magyar Színházak V. Fesztiválja, A legjobb férfi alakítás díja (1993); Határon Túli Magyar Színházak X. Fesztiválja, Életműdíj (1998); Szlovák Írószövetség Színházi Szekciója, Életműdíj (2005); Pro Probitate – helytállásért díj (2014); Kulcsár Tibor-díj (2015); Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2017); Kossuth-díj (2023). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71- es évadtól 2010/11-ig); Darvay Nagy Adrienne: Színek Kisvárdán (1998); Darvay Nagy Adrienne: A kisvárdai fesztivál (2008).
Dráfi Mátyás (JSZ)
Drahňov
-> Deregnyő (Drahňov)
[caption id="attachment_490100" align="alignnone" width="300"] Deregnyő − az új ref. központ (GJ)[/caption] Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó jobb partján, az Ung folyó torkolatával szemben, Nagykapostól ÉNy-ra. L: [1921] – 982, ebből 495 (50,4%) magyar, 279 (28,4%) szlovák, 57 (5,8%) zsidó, 37...megnyit →
[caption id="attachment_490100" align="alignnone" width="300"] Deregnyő − az új ref. központ (GJ)[/caption] Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó jobb partján, az Ung folyó torkolatával szemben, Nagykapostól ÉNy-ra. L: [1921] – 982, ebből 495 (50,4%) magyar, 279 (28,4%) szlovák, 57 (5,8%) zsidó, 37...megnyit →
Részletek
Deregnyő. Lónyay-kastély (GJ)
Deregnyő − az új ref. központ (GJ)
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó jobb partján, az Ung folyó torkolatával szemben, Nagykapostól ÉNy-ra. L: [1921] – 982, ebből 495 (50,4%) magyar, 279 (28,4%) szlovák, 57 (5,8%) zsidó, 37 (3,8%) roma; [2011] – 1352, ebből 627 (46,4%) roma, 299 (22,1%) magyar, 284 (21,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 947 (70,0%) magyar, 248 (18,3%) szlovák, 10 (0,7%) roma. V: [2011] – 441 ref., 299 r. k., 105 gör. kat., 4 ev. – A Lónyay-kastély 1812-ben, ref. temploma 1836-ban épült klasszicista stílusban, r. k. (Urunk átváltozása) templomát 1990–91-ben emelték. 1991-ben ~n jött létre az Ungi ref. Egyházmegye Tanulmányi Központja, 1994 óta Református Újság címmel ref. havilapja jelenik meg. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Deregnyő − az új ref. központ (GJ)
Deregnyő − a deportáltak emléktáblája (GJ)
A második világháború alatt internált magyarok emléktáblája, Deregnyő
Deregnyő − Lónyay-kastély (GJ)
Dražice
-> Perjése (Dražice)
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Rima-medence határán, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 378, ebből 369 (97,6%) magyar; [2011] – 266, ebből 127 (47,7%) magyar, 119 (44,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 134 (50,4%) magyar, 109 (41,0%) szlovák. V:...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Rima-medence határán, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 378, ebből 369 (97,6%) magyar; [2011] – 266, ebből 127 (47,7%) magyar, 119 (44,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 134 (50,4%) magyar, 109 (41,0%) szlovák. V:...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Rima-medence határán, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] – 378, ebből 369 (97,6%) magyar; [2011] – 266, ebből 127 (47,7%) magyar, 119 (44,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 134 (50,4%) magyar, 109 (41,0%) szlovák. V: [2011] – 91 r. k., 89 ev., 7 ref., 1 gör. kat. – Klasszicista stílusú ev. temploma 1838–42 között épült egy korábbi fatemplom helyén.
Drienovec
-> Somodi (Drienovec)
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassa-medence Ny-i részén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől Ny-ra. L: [1921] – 1125, ebből 1031 (91,6%) magyar, 43 (3,8%) roma, 11 (1,0%) szlovák; [2011] – 2126, ebből 847 (39,8%) szlovák, 617 (29,0%) magyar, 603 (28,4%) roma nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassa-medence Ny-i részén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől Ny-ra. L: [1921] – 1125, ebből 1031 (91,6%) magyar, 43 (3,8%) roma, 11 (1,0%) szlovák; [2011] – 2126, ebből 847 (39,8%) szlovák, 617 (29,0%) magyar, 603 (28,4%) roma nemzetiségű. A: [2011]...megnyit →
Részletek
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassa-medence Ny-i részén, a Bódva folyó völgyében, Szepsitől Ny-ra. L: [1921] – 1125, ebből 1031 (91,6%) magyar, 43 (3,8%) roma, 11 (1,0%) szlovák; [2011] – 2126, ebből 847 (39,8%) szlovák, 617 (29,0%) magyar, 603 (28,4%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1592 (74,9%) magyar, 448 (21,1%) szlovák, 19 (0,9%) roma. V: [2011] – 1916 r. k., 33 ref., 21 gör. kat., 9 ev. – A Csemadok által az 1980-as években megrendezett ~i nyári művelődési táborok a legjelentősebb szlovákiai magyar ifjúsági táborozások közé tartoztak. R. k. (Szt. Márton-) temploma 1775–80 között barokk-klasszicista, a rozsnyói püspökök nyaralókastélya 1780 körül klasszicista stílusban épült. Határának egy része 1966 óta 77,8 ha-on természetvédelmi terület, ásványvízforrással, fürdőteleppel és 870 m hosszú barlanggal, amelyben kő-, bronz- és vaskori régészeti leleteket tártak fel.
Drňa
-> Darnya (Drňa)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Macskás-patak mentén, Rimaszombattól D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 412, ebből 410 (99,5%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 204, ebből 153 (75,0%) magyar, 26 (12,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (75,5%) magyar,...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Macskás-patak mentén, Rimaszombattól D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 412, ebből 410 (99,5%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 204, ebből 153 (75,0%) magyar, 26 (12,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (75,5%) magyar,...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Macskás-patak mentén, Rimaszombattól D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 412, ebből 410 (99,5%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 204, ebből 153 (75,0%) magyar, 26 (12,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 154 (75,5%) magyar, 28 (13,7%) szlovák. V: [2011] – 122 r. k., 42 ref. – Ref. temploma 1802-ben épült barokk-klasszicista stílusban. Határában kelta sírokat és egy Árpád-kori földvár (Tuszavár) maradványait tárták fel. ~tól D-re, a Cseres-hegységben fekvő Kenyeretlen puszta 1,7 ha kiterjedésű részét 1988-ban védett területté nyilvánították.
Drnava
-> Dernő (Drnava)
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lábánál, a Pipityke-csúcs alatt, a Csermosnya-patak völgyében, Rozsnyótól K-re. L: [1921] – 577, ebből 564 (97,7%) magyar; [2011] – 704, ebből 478 (67,9%) magyar, 195 (27,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 527 (74,9%) magyar, 133 (18,9%) szlovák....megnyit →
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lábánál, a Pipityke-csúcs alatt, a Csermosnya-patak völgyében, Rozsnyótól K-re. L: [1921] – 577, ebből 564 (97,7%) magyar; [2011] – 704, ebből 478 (67,9%) magyar, 195 (27,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 527 (74,9%) magyar, 133 (18,9%) szlovák....megnyit →
Részletek
Dernő látképe a r. k. temlommal (GJ)
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lábánál, a Pipityke-csúcs alatt, a Csermosnya-patak völgyében, Rozsnyótól K-re. L: [1921] – 577, ebből 564 (97,7%) magyar; [2011] – 704, ebből 478 (67,9%) magyar, 195 (27,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 527 (74,9%) magyar, 133 (18,9%) szlovák. V: [2011] – 560 r. k., 38 ref., 9 gör. kat., 8 ev. – R. k. (Szt. Miklós-) temploma 1779-ben, az Andrássy-kastély a 18. sz. végén épült barokk-klasszicista stílusban. 19. sz.-i vasolvasztójának, amelyben egykor a budapesti Lánchíd vasalkatrészei is készültek, mára már csak a romjai maradtak fenn. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Határának egy részét 1984-ben 186 ha-on természetvédelmi területté nyilvánították.
Dernő − az 1848/49-es szabadságharc hősi halottainak emlékműve (GJ)
Držkovce
-> Deresk (Držkovce)
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Túróc-patak völgyében, Tornaljától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 783, ebből 736 (94,0%) magyar, 25 (3,2%) szlovák; [2011] – 548, ebből 366 (66,8%) magyar, 95 (17,3%) roma, 82 (15,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 483 (88,1%) magyar,...megnyit →
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Túróc-patak völgyében, Tornaljától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 783, ebből 736 (94,0%) magyar, 25 (3,2%) szlovák; [2011] – 548, ebből 366 (66,8%) magyar, 95 (17,3%) roma, 82 (15,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 483 (88,1%) magyar,...megnyit →
Részletek
Deresk − r. k. templom (SzL)
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Túróc-patak völgyében, Tornaljától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 783, ebből 736 (94,0%) magyar, 25 (3,2%) szlovák; [2011] – 548, ebből 366 (66,8%) magyar, 95 (17,3%) roma, 82 (15,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 483 (88,1%) magyar, 60 (10,9%) szlovák, 1 (0,2%) roma. V: [2011] – 503 r. k., 12 ref., 1 ev. – A közeli dombon álló r. k. (Szt. Mihály arkangyal) templom a 13. sz. végén gótikus stílusban épült, a 17–18. sz.-ban barokkosították. A falu központjában álló új r. k. templomot 1935-ben emelték. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. ~ a közelmúltig híres fazekasfalu volt, lakói cserépedény és cserépzsindely készítésével foglalkoztak. – Ir. Viczén István: Fejezetek két Túróc-völgyi falu – Deresk és Lévárt – néprajzához (1998).
Duba Gyula
(* 1930. jún. 8. Hontfüzesgyarmat, † 2024. ápr. 2. Pozsony) Író, szerkesztő. 1954-ben a kassai ipari szakközépiskolában érettségizett. Pozsonyi műegyetemi tanulmányait nem fejezte be; 1957-től újságíró, szerkesztő – Szlovák Rádió magyar adása, Hét, Irodalmi Szemle (1968–1983 főszerkesztő). 1983 és 1990 között a Madách Könyv- és...megnyit →
(* 1930. jún. 8. Hontfüzesgyarmat, † 2024. ápr. 2. Pozsony) Író, szerkesztő. 1954-ben a kassai ipari szakközépiskolában érettségizett. Pozsonyi műegyetemi tanulmányait nem fejezte be; 1957-től újságíró, szerkesztő – Szlovák Rádió magyar adása, Hét, Irodalmi Szemle (1968–1983 főszerkesztő). 1983 és 1990 között a Madách Könyv- és...megnyit →
Részletek
DUBA GYULA
(* 1930. jún. 8. Hontfüzesgyarmat, † 2024. ápr. 2. Pozsony) Író, szerkesztő. 1954-ben a kassai ipari szakközépiskolában érettségizett. Pozsonyi műegyetemi tanulmányait nem fejezte be; 1957-től újságíró, szerkesztő – Szlovák Rádió magyar adása, Hét, Irodalmi Szemle (1968–1983 főszerkesztő). 1983 és 1990 között a Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője. 1993-tól nyugdíjas. Pályáját humoreszkekkel, szatírákkal kezdte, népszerűek irodalmi paródiái; a Vajúdó parasztvilág (1974) c. szociográfiája Mo.-on is ismertté tette a nevét; regényíróként, novellistaként, kritikusként, esszéíróként egyaránt ismert. – Főbb díjak: Madách Imre-díj (1967, 1970, 1975, 1982); a Szlovák Írók Szövetségének Nemzetiségi Díja (1972); Érdemes művész (1983); A Magyar Köztársaság Csillagrendje (1990); A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (1990); A Szlovákiai Írószervezetek Társulásának Díja (1994); a Posonium Irodalmi Díj Életműdíja (2001); Szabó Zoltán-díj (2002); József Attila-díj (2004); Talamon Alfonz-díj (2008); Kossuth-díj (2023). – Fm. A nevető ember (humoreszkek, 1959); Csillagtalan égen struccmadár (elb., 1963); Delfinek (elb., 1966); Baj van a humorral (humoreszkek, 1967); Szabadesés (r., 1969); Valóság és életérzés (esszék, kritikák, 1972); Vajúdó parasztvilág (szociográfia, 1974); Ívnak a csukák (r., 1977); Káderezés a (zseb)Parnasszuson (ir. paródiák, 1979); Örvénylő idő (r., 1982); A macska fél az üvegtől (r., 1985); Európai magány (elb., esszék, 1987); Aszály (r., 1989); Álmodtak tengert I. (r., 1993); Sólyomvadászat (r., 1994); Álmodtak tengert II. (r., 1995); Levél az Elnöknek (esszék, tan., 1997); Az idő hangjai (esszék, 1998); Téli áradás (r., 2002); Az emlékezés öröme és kockázata (esszék, 2005); Valami elmúlt – Erni gyermekkora (r., 2008); Szégyen (r. 2010); Lámpagyújtás (2011); Valami elmúlt II. – Erni diákkora (r., 2013); Egy álfilozófus vallomásai (r. 2014). – Ir. Koncsol László: Kísérletek és elemzések (1978); Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980 (1982); Tőzsér Árpád: Escorial Közép-Európában (1992); Bodnár Gyula–Tóth László: Nyomkereső (1994); Szeberényi Zoltán: Duba Gyula szépirodalmi munkásságának tükrében (1997); Szeberényi Zoltán: Magyar irodalom Szlovákiában 1945-1999 I. (2000); Zoék az Ararát tetején (2000); Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004); Fónod Zoltán: Önarcképek (2004); Tóth László: Hatszemközt, avagy Korbúcsúztató (2006); Lacza Éva: Jelek a porban I., II. (2006, 2008); Márkus Béla: Duba Gyula élete és műve (2011); A fejek és a kalap (2012); Miklósi Péter: Faggató (2013); Csáky Károly: Emlékezések és vallomások I. (2014); Fónod Zoltán: Mérlegen II. (2015); Tóth László: Megkötni az időt (2019); Nagy Erika: Elmeséled? (2021).
Dubník
-> Csúz (Dubník)
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i lejtőin, a Párizs-patak mentén, Érsekújvártól K–DK-re. L: [1921] – 2053, ebből 1897 (92,4%) magyar, 91 (4,4%) szlovák; [2011] – 1695, ebből 914 (53,9%) magyar, 591 (34,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1091 (64,4%) magyar, 468...megnyit →
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i lejtőin, a Párizs-patak mentén, Érsekújvártól K–DK-re. L: [1921] – 2053, ebből 1897 (92,4%) magyar, 91 (4,4%) szlovák; [2011] – 1695, ebből 914 (53,9%) magyar, 591 (34,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1091 (64,4%) magyar, 468...megnyit →
Részletek
Csúz − r. k. templom (SzL)
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság Ny-i lejtőin, a Párizs-patak mentén, Érsekújvártól K–DK-re. L: [1921] – 2053, ebből 1897 (92,4%) magyar, 91 (4,4%) szlovák; [2011] – 1695, ebből 914 (53,9%) magyar, 591 (34,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1091 (64,4%) magyar, 468 (27,6%) szlovák. V: [2011] – 1297 r. k., 73 ref., 5 ev., 5 gör. kat. – Magyar lakossága mellé a második vh. után északnyugat-szlovákiai és külföldi repatriáns szlovákok települtek. Egy középkori gótikus templom helyén álló r. k. (Szt. Erzsébet-) temploma 1750–54 között rokokó, 1793-ban emelt ref. temploma, a 18. sz.-ban emelt Csúzy-kúria és a 19. sz. elején emelt Szombathelyi-kastély klasszicista, az 1900 körüli Paál-kúria és az 1926-ban emelt Ölveczky-kúria szecessziós stílusban épült. A ~hoz tartozó Szentmiklós puszta r. k. (Szt. Miklós-) templomát 1995–98 között építették. A Bundás-dűlőben 1982-ben egy kelta temetőt és kora Árpád-kori sírokat tártak fel. A faluban 1998 óta jelenik meg a Csúzi Lapok – Dubnícke listy c. kétnyelvű közéleti lap. A helyi kastélymúzeumban 2004-ben nyílt meg Szl. első történelmi panoptikuma, amely a Felvidék jelentős magyar történelmi személyiségeit mutatja be.
Dubno
-> Dobfenek; Dobfenék (Dubno)
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Gortva-patak völgyében, Rimaszombattól D-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 213, ebből 209 (98,1%) magyar; [2011] – 153, ebből 135 (88,2%) magyar, 13 (8,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 133 (86,9%) magyar, 19 (12,4%) szlovák. V:...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Gortva-patak völgyében, Rimaszombattól D-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 213, ebből 209 (98,1%) magyar; [2011] – 153, ebből 135 (88,2%) magyar, 13 (8,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 133 (86,9%) magyar, 19 (12,4%) szlovák. V:...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Gortva-patak völgyében, Rimaszombattól D-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 213, ebből 209 (98,1%) magyar; [2011] – 153, ebből 135 (88,2%) magyar, 13 (8,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 133 (86,9%) magyar, 19 (12,4%) szlovák. V: [2011] – 145 r. k., 3 ref., 2 gör. kat., 1 ev. – A csehországi deportálást leginkább megsínylő falu, ahonnan 1946–47 telén a magyar lakosság közel kétharmadát áttelepítették Cseh- és Morvaországba. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1782-ben épült, 1927-ben szecessziós stílusban építették át. A közeli, Fenek nevű mocsaras völgyet jellegzetes növény- és állatvilága miatt 1993-ban 9,7 ha-on tájvédelmi körzetté nyilvánították.
Dubovec
-> Dobóca (Dubovec)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Rima-folyó bal parti teraszán, Rimaszombattól DK-re. L: [1921] – 692, ebből 528 (76,3%) magyar, 148 (21,4%) szlovák; [2011] – 555, ebből 347 (62,5%) magyar, 78 (14,1%) szlovák, 63 (11,4%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 466...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Rima-folyó bal parti teraszán, Rimaszombattól DK-re. L: [1921] – 692, ebből 528 (76,3%) magyar, 148 (21,4%) szlovák; [2011] – 555, ebből 347 (62,5%) magyar, 78 (14,1%) szlovák, 63 (11,4%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 466...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence D-i részén, a Rima-folyó bal parti teraszán, Rimaszombattól DK-re. L: [1921] – 692, ebből 528 (76,3%) magyar, 148 (21,4%) szlovák; [2011] – 555, ebből 347 (62,5%) magyar, 78 (14,1%) szlovák, 63 (11,4%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 466 (84,0%) magyar, 42 (7,6%) szlovák. V: [2011] – 386 r. k., 44 ref., 11 ev., 2 gör. kat. – A ~hoz tartozó Leánymező és Gernyő pusztákat, amelyeken a Coburg család felosztott nagybirtokára az első vh.-t követő földbirtokreform során 1921-ben szlovák és cseh-morva kolonisták települtek, 1926-ban Bottovo néven önálló községgé szervezték. A kolóniát a magyar közigazgatás idején, 1939-ben visszacsatolták ~hoz, 1951-ben azonban újból önállósították. R. k. (Szt. László-) temploma a 14. sz.-ban gótikus stílusban épült, 1782-ben barokkosították. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Dudás Péter
(* 1960. jún. 22. Kassa) Színész. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, 1979-ben érettségizett. Műkedvelő színjátszóként a kassai Pinceszínpad tagja volt. Érettségi után műszaki főiskolás, majd 1980–1981-ben a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának színpadtechnikusa, 1985-től, ill. 1990-től a Kassai Thália Színház színésze (közben két alkalommal is...megnyit →
(* 1960. jún. 22. Kassa) Színész. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, 1979-ben érettségizett. Műkedvelő színjátszóként a kassai Pinceszínpad tagja volt. Érettségi után műszaki főiskolás, majd 1980–1981-ben a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának színpadtechnikusa, 1985-től, ill. 1990-től a Kassai Thália Színház színésze (közben két alkalommal is...megnyit →
Részletek
Dudás Péter (TSZA)
(* 1960. jún. 22. Kassa) Színész. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte, 1979-ben érettségizett. Műkedvelő színjátszóként a kassai Pinceszínpad tagja volt. Érettségi után műszaki főiskolás, majd 1980–1981-ben a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadának színpadtechnikusa, 1985-től, ill. 1990-től a Kassai Thália Színház színésze (közben két alkalommal is művészeti vezetője). – Főbb színházi szerepei: Az államtanács elnöke (Georg Büchner: Leonce és Léna); Robert (Marc Camoletti: Leszállás Párizsban); Bodnár Péter (Németh László: Bodnárné); Liliomfi (Szigligeti Ede: Liliomfi); Gerald Croft (John Boynton Priestley: Váratlan vendég); Ferdinánd (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); File (N. Richard Nash: Az esőcsináló); Don Baker (Leonard Gershe: A pillangók szabadok); Vaněk (Václav Havel: Audiencia); George (John Steinbeck: Egerek és emberek); Ifj. Nagy (Bródy Sándor: A tanítónő); Aj (Robert Thomas: Szegény Dániel); Páris (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); don Casello (Márai Sándor: Szerep – Családi kérdés); Ross hadnagy (Aaron Sorkin: Semmi és végtelen); Biberach (Katona József: Bánk bán); Técsey gróf (Bakonyi Károly–Szirmai Albert: Mágnás Miska); Décse (Ratkó József: Segítsd a királyt); Ignác király (Witold Gombrowicz: Yvonne, burgundi hercegnő); Gróf, doktor úr (Móricz Zsigmond: Csibe); Polonius (William Shakespeare: Hamlet); Csil (Dés László–Geszti Péter–Békés Pál: A dzsungel könyve); Anzelm (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Tomaji (Örkény István: Tóték); Félix (Neil Simon: Furcsa pár); Schneider Mátyás (Zágon István–Nóti Károly–Eisemann Mihály: Hyppolit, a lakáj); Simon Péter (Dés László–Nemes István: Valahol Európában); S. B O ́ Donell (Brian Friel: Philadelphia, nincs más út!); Aranyműves (Karol Wojtyla: Az aranyműves boltja előtt); Marc (Yasmina Reza: „Művészet”). – Vendégszereplések: Leonardus (Márai S.: Kassai polgárok) / Komáromi Bástya Színház), Horatio (Shakespeare: Hamlet / Kassai Állami Színház), Ján (Vášová-Varga-Hammel: Külvárosi Cyrano / Kassai Állami Színház). – Főbb rendezései: Thália Színház Kassa: Márai S.: Vendégjáték Bolzanóban. Benedek Miklós–Orosz István: Budapest Orfeum. – Díjak, elismerések: Az Emberi Erőforrások Minisztériuma különdíja, Magyar Színházak XXIV. Kisvárdai Fesztiválja, Kisvárda, 2012; Magyar Arany Érdemkereszt (2021). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig); Kisvárdai Várszínház Archívuma.
Dudich László, id.
Részletek
(* 1875. ápr. 22. Lekér, † 1941. okt. 12. Zseliz) Néptanító. 1896-ban az Esztergomban szerzett tanítói oklevelet. 1896–1899-ben Garampáldon, 1899–1932-ben Lekéren tanított. 1928-ban létrehozta a Dudich Ferenc alapítványt, 1929-ben felállíttatta Lekér főterén a Szeplőtelen Fogantatás szobrát. 1932-ben politikai meghurcoltatás áldozata lett, s kényszernyugdíjazták.
Dudich László, ifj.
(* 1901. márc. 9. Lekér, † 1980. okt. 26. Almásfüzítő [Mo.]) Kántortanító, etnográfus, publicista. 1919-ben Sárospatakon szerzett tanítói oklevelet. Népiskolákban tanított: Farnadon, Naszvadon, Izsán, Lekéren. 1945 után Mo.-ra telepítették (Tárkányban, majd Almásfüzítőn tanított). Több kézirata a budapesti Néprajzi Múzeum tulajdonában van (Izsai népdalgyűjtemény I–II.,...megnyit →
(* 1901. márc. 9. Lekér, † 1980. okt. 26. Almásfüzítő [Mo.]) Kántortanító, etnográfus, publicista. 1919-ben Sárospatakon szerzett tanítói oklevelet. Népiskolákban tanított: Farnadon, Naszvadon, Izsán, Lekéren. 1945 után Mo.-ra telepítették (Tárkányban, majd Almásfüzítőn tanított). Több kézirata a budapesti Néprajzi Múzeum tulajdonában van (Izsai népdalgyűjtemény I–II.,...megnyit →
Részletek
(* 1901. márc. 9. Lekér, † 1980. okt. 26. Almásfüzítő [Mo.]) Kántortanító, etnográfus, publicista. 1919-ben Sárospatakon szerzett tanítói oklevelet. Népiskolákban tanított: Farnadon, Naszvadon, Izsán, Lekéren. 1945 után Mo.-ra telepítették (Tárkányban, majd Almásfüzítőn tanított). Több kézirata a budapesti Néprajzi Múzeum tulajdonában van (Izsai népdalgyűjtemény I–II., 1928; Izsa és népe, mon., 1932). – Fm. Római katholikus egyházi énekek (1935). – Ir. Fehér Csaba: Dudich László élete és munkássága (2001).