internálótáborok
A második vh. utánijogfosztó intézkedések időszakában Szl.-ban a kitelepítésre ítélt magyarok és németek, valamint a szlovák kollaboránsok számára létesített gyűjtő- és munkatáborok. Az első táborokat 1945 tavaszán hozták létre, számuk mintegy 60 volt. 1945. nov. 1-jén az akkori 50 internálótáborban 21 842 internáltat tartottak fogva, akiknek a 82%-a német, 12%-a magyar, 6%-a szlovák volt. A legjelentősebb internálótábor, amelyben magyarok is raboskodtak, a pozsonyligetfalui, a pozsonyi patrongyári, a pozsonyi Szőlősi úti, a szentgyörgyi, a szeredi, a dunaszerdahelyi, a komáromi, az érsekújvári, a párkányi, a lévai, az ipolysági, a losonci, a szádalmási, a kassai és a késmárki tábor volt. A legnagyobb, pozsonyligetfalui táborban, amelybe a Pozsonyból kitoloncolt németeket és magyarokat internálták, 1945 nov.-ében 1450 magyart őriztek. A táborok nagy részét a német lakosság kitelepítése után és a csehszlovák–magyarlakosságcsere megindulását követően felszámolták, a pozsonyligetfalui tábort 1946. aug. 1-jén oszlatták fel.
Hibát talált?
Üzenőfal