Szilvásapáti (Vyšné Opátske)
Részletek
1968- ban Kassához csatolt község a Kassai-medencében, a Hernád folyó bal partján, Kassa központjától DK-re. L: [1921] – 280, ebből 222 (79,3%) szlovák, 56 (20,0%) magyar; [2011] – 1629, ebből 1350 (82,9%) szlovák, 27 (1,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1336 (82,0%) szlovák, 41 (2,5%) magyar. V: [2011] – 888 r. k., 106 gör. kat., 55 ev., 25 ref.
Szilvássy József
(* 1946. júl. 25.) Közíró, lapszerkesztő. Somorján érettségizett (1964), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történelem–szlovák szakos tanári oklevelet (1968). 1968-tól az Új Szó munkatársa, 1974–1989-ben a kulturális rovat vezetője, 1990–1998 között főszerkesztő, 1998–1999-ben a Katedra főszerkesztője, 2001–2004-ben ismét az Új Szó főszerkesztője. 2001-től...megnyit →
(* 1946. júl. 25.) Közíró, lapszerkesztő. Somorján érettségizett (1964), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történelem–szlovák szakos tanári oklevelet (1968). 1968-tól az Új Szó munkatársa, 1974–1989-ben a kulturális rovat vezetője, 1990–1998 között főszerkesztő, 1998–1999-ben a Katedra főszerkesztője, 2001–2004-ben ismét az Új Szó főszerkesztője. 2001-től...megnyit →
Részletek
SZILVÁSSY JÓZSEF2 (FI)
(* 1946. júl. 25.) Közíró, lapszerkesztő. Somorján érettségizett (1964), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett történelem–szlovák szakos tanári oklevelet (1968). 1968-tól az Új Szó munkatársa, 1974–1989-ben a kulturális rovat vezetője, 1990–1998 között főszerkesztő, 1998–1999-ben a Katedra főszerkesztője, 2001–2004-ben ismét az Új Szó főszerkesztője. 2001-től a Csallóköz főmunkatársa, majd főszerkesztője (2004-től), 1998-tól a budapesti Népszabadság szlovákiai tudósítója. – Fm. Kisebbség a határon (publicisztika, 1998).
Szimő (Zemné)
Részletek
Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Érsekújvártól Ny-ra. L: [1921] – 2794, ebből 2784 (99,6%) magyar, 4 (0,1%) szlovák; [2011] – 2281, ebből 1605 (70,4%) magyar, 445 (19,5%) szlovák, 184 (8,1%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1662 (72,9%) magyar, 327 (14,3%) szlovák, 228 (10,0%) roma. V: [2011] – 1883 r. k., 56 ev., 46 ref., 8 gör. kat. A második vh. után magyar lakosságának több mint egyötödét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Márton-) temploma 1397-ben épült. A helyi születésű Jedlik Ányos (1800–95) természettudós, fizikus emlékszobáját 1995-ben adták át, szellemi hagyatéka ápolása céljával 1999-ben alakult meg a Jedlik Ányos Társaság, a község önkormányzata az évenként megrendezett Jedlik Ányos Emlékünnepség alkalmából 2001 óta ítéli oda a Jedlik Ányos-díjat. Határában két honfoglalás kori és egy 10. sz.-i magyar köznépi temetőt tártak fel. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Jedlik Ányos Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) rendelkezett. – Ir. Szapu Magda: Életmódvizsgálatok a Vág-völgyében. Szimő (1993); Priskin Magdolna: Jedlik Ányos szülőfaluja. Szimő története (2010).
Szina
-> Abaújszina; Szina (Seňa)
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence D-i részén, a Szakály-patak völgyében, Kassától D-re, a szlovák–magyar határ közelében.L: [1921] – 1580, ebből 1104 (69,9%) magyar, 327 (20,7%) szlovák; [2011] – 2091, ebből 1703 (81,4%) szlovák, 252 (12,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1529 (73,1%) szlovák,...megnyit →
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence D-i részén, a Szakály-patak völgyében, Kassától D-re, a szlovák–magyar határ közelében.L: [1921] – 1580, ebből 1104 (69,9%) magyar, 327 (20,7%) szlovák; [2011] – 2091, ebből 1703 (81,4%) szlovák, 252 (12,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1529 (73,1%) szlovák,...megnyit →
Részletek
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence D-i részén, a Szakály-patak völgyében, Kassától D-re, a szlovák–magyar határ közelében.L: [1921] – 1580, ebből 1104 (69,9%) magyar, 327 (20,7%) szlovák; [2011] – 2091, ebből 1703 (81,4%) szlovák, 252 (12,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1529 (73,1%) szlovák, 407 (19,5%) magyar. V: [2011] – 1390 r. k., 294 ref., 108 gör. kat., 8 ev. – Ref. temploma a 13. sz. közepén épült korai gótikus, r. k. (Szt. Péter és Pál-) temploma 1869-ben neoklasszicista, a Teleki-kastély a 19. sz. elején klasszicista stílusban. Gazdag régészeti lelőhely: határában az 1950-es években diluviális ősemberi maradványokat és kőeszközöket találtak. A 21. sz. elején vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1986–90 között hozzá tartozott Kenyhec, 1986–92 között Miglécnémeti.
szinalázás
Az északi magyar nyelvterületen különösen elterjedt táncos, párválasztó böjti körjáték, amelyet a húsvét és pünkösd közti vasárnapokon leányok, ritkábban (pl. Tardoskedden) leányok és legények közösen gyakorolták. Nevét az egész magyar nyelvterületen elterjedt dallamszöveg kezdő sorából eredeztethetjük: „Hej széna alja...”, „Hej szénalja...”, „Hej szinala, szinala...”....megnyit →
Az északi magyar nyelvterületen különösen elterjedt táncos, párválasztó böjti körjáték, amelyet a húsvét és pünkösd közti vasárnapokon leányok, ritkábban (pl. Tardoskedden) leányok és legények közösen gyakorolták. Nevét az egész magyar nyelvterületen elterjedt dallamszöveg kezdő sorából eredeztethetjük: „Hej széna alja...”, „Hej szénalja...”, „Hej szinala, szinala...”....megnyit →
Részletek
Az északi magyar nyelvterületen különösen elterjedt táncos, párválasztó böjti körjáték, amelyet a húsvét és pünkösd közti vasárnapokon leányok, ritkábban (pl. Tardoskedden) leányok és legények közösen gyakorolták. Nevét az egész magyar nyelvterületen elterjedt dallamszöveg kezdő sorából eredeztethetjük: „Hej széna alja…”, „Hej szénalja…”, „Hej szinala, szinala…”. – Ir. Méryné Tóth Margit: Tardoskedd hagyományos táncai és táncélete. In: (Új Mindenes Gyűjtemény 2,1983).
Színház 1.
Képes színházi és művészeti hetilap (Pozsony, 1920–1936). A leghosszabb életű kisebbségi színházi lap volt a két vh. közöttt. Rendszeresen közölte a heti műsort és az operettek énekszámait; minden számában voltak színészportrék és változó című pletykarovatok. Többször közölt vidám színpadi jeleneteket, verseket és könyvrecenziókat. –...megnyit →
Képes színházi és művészeti hetilap (Pozsony, 1920–1936). A leghosszabb életű kisebbségi színházi lap volt a két vh. közöttt. Rendszeresen közölte a heti műsort és az operettek énekszámait; minden számában voltak színészportrék és változó című pletykarovatok. Többször közölt vidám színpadi jeleneteket, verseket és könyvrecenziókat. –...megnyit →
Részletek
Képes színházi és művészeti hetilap (Pozsony, 1920–1936). A leghosszabb életű kisebbségi színházi lap volt a két vh. közöttt. Rendszeresen közölte a heti műsort és az operettek énekszámait; minden számában voltak színészportrék és változó című pletykarovatok. Többször közölt vidám színpadi jeleneteket, verseket és könyvrecenziókat. – Szerk. Fehér Jenő, Sebestyén József, Lórándy K. Lóránd, Molnár Tibor, Rosa Elemér, Lukács Gyula, Weisz Jenő.
Színház 2.
Részletek
Színházi és művészeti hetilap (Kassa, 1923 okt.–1925 márc.). A Színház és Sport folytatásaként jelent meg. Több cikkben elemezte a kisebbségi színjátszás fejlődésének akadályait, markáns színészportrékat közölt, és ismertette az előadandó darabokat. – Szerk. Kultsár Miklós.
Színház és Mozi
Színházi és filmhetilap (Pozsony, 1922. jún. 15-től aug. 12-ig). Ígéretes lapként indult, első számaiban az alkalmi anyagokon kívül kisebb tanulmányokat is közölt (Kázmér Ernő: Színpad és színpadi kultúra; A színház múltja és jövője; Weichherz Gyula: A mozi múltja jelene és jövője). A bemutatás előtt...megnyit →
Színházi és filmhetilap (Pozsony, 1922. jún. 15-től aug. 12-ig). Ígéretes lapként indult, első számaiban az alkalmi anyagokon kívül kisebb tanulmányokat is közölt (Kázmér Ernő: Színpad és színpadi kultúra; A színház múltja és jövője; Weichherz Gyula: A mozi múltja jelene és jövője). A bemutatás előtt...megnyit →
Részletek
Színházi és filmhetilap (Pozsony, 1922. jún. 15-től aug. 12-ig). Ígéretes lapként indult, első számaiban az alkalmi anyagokon kívül kisebb tanulmányokat is közölt (Kázmér Ernő: Színpad és színpadi kultúra; A színház múltja és jövője; Weichherz Gyula: A mozi múltja jelene és jövője). A bemutatás előtt álló darabokról (pl. Čapek R.U.R.-járól) részletes ismertetéseket nyújtott. Verseket, tárcákat is közölt, többek között Antal Sándor, Földes Sándor, Sebesi Ernő és Sándor Ernő tollából. – Szerk. Gellért Jenő, Rehorovszky Jenő.
Színház és Sport
Részletek
Színházi és sporthetilap (Kassa, 1923 okt.). 4 száma jelent meg. Az 5. számtól a neve Színházra változott, és a sportanyagok elmaradtak. – Szerk. Kultsár Miklós.
színházi és drámairodalom 1918–1938
Az 1918–1919-as államfordulatot megelőzően a vidéki magyar színjátszás az új országhoz kerülő területeken is jól kiépített rendszer szerint működött. Az államfordulatPozsonyban is, Kassán is erős társulatokat talált (Polgár Károly, ill. Faragó Ödön), amelyek munkájukat az új államkeretek között is tovább folytatták. A csehszlovák hatóságok...megnyit →
Az 1918–1919-as államfordulatot megelőzően a vidéki magyar színjátszás az új országhoz kerülő területeken is jól kiépített rendszer szerint működött. Az államfordulatPozsonyban is, Kassán is erős társulatokat talált (Polgár Károly, ill. Faragó Ödön), amelyek munkájukat az új államkeretek között is tovább folytatták. A csehszlovák hatóságok...megnyit →
Részletek
A pozsonyi Toldy-kör műkedvelőinek előadása a két vh. között (FI)
Az 1918–1919-as államfordulatot megelőzően a vidéki magyar színjátszás az új országhoz kerülő területeken is jól kiépített rendszer szerint működött. Az államfordulatPozsonyban is, Kassán is erős társulatokat talált (Polgár Károly, ill. Faragó Ödön), amelyek munkájukat az új államkeretek között is tovább folytatták. A csehszlovák hatóságok egy erős szlovák nemzeti színészet megteremtését tekintették elsődleges feladatuknak, s mindent megtettek a magyar színészet visszaszorításáért. A csehszlovákiai magyar színjátszás előtt adott volt a feladat: biztosítani működőképességének legszükségesebb feltételeit, s az új körülmények közt is eleget tenni a játékszín nemzeti identitást és anyanyelvi kultúrát segítő, esztétikai értékteremtő és közösségszervező funkciójának. Az első csehszlovákiai évad után a hatóságok 1920-ban összevonták a pozsonyi és a kassai színi kerületet, melyet azután a következő direktorok nyertek el: Faragó Ödön kassai együttese – Polgár Károly pozsonyi társulata ellenében – (1920–1923); Földes Dezső (1923–1924); Faragó Ödön (1924–1926), Iván Sándor (1926–1928). Mellettük más, kisebb-nagyobb magyar társulatok is járták a magyarlakta vidékeket. Ebből a szempontból a nagyobb magyar lélekszámú városok – Komárom, Érsekújvár, Losonc, Rimaszombat – voltak jelentősek. Az egyes társulatok, de különösen a pozsonyi, a kassai és az ungvári a kor ünnepelt pesti színészeit is igyekeztek felléptetni (pl. Beregi Oszkárt, Rózsahegyi Kálmánt, Makay Margitot, Rátkay Mártont, Mezey Máriát, Somlay Artúrt). A hivatásos magyar színészet anyagi és erkölcsi támogatására, a műkedvelő színészet ügyének országos rendezésére és a színészutánpótlás biztosítására már 1921. máj. 15-én megalakult Kassán a Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület, de engedélyezésére csupán 1925. okt. 9-én került sor. 1928-ban a hatóságok az addig egységes pozsony–kassai kerületet kettéosztották egy nyugat-szlovákiaira (Földes Dezső, 1926–1937) és egy kelet-szlovákiaira (Iván Sándor, 1926–1937; Sereghy Andor, 1937–1938; Fischer Károly, 1938). 1934-től a Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület javaslatára a kárpátaljai színi kerület is az Iván Sándor igazgatta kelet-szlovákiaihoz került. A fentiek mellett a pozsonyi, ill. kassai rádió magyar adása is tartott rádiószínházi bemutatókat. – A műkedvelő színjátszás szintén kezdettől fogva fontos része volt a magyar játékszíni kultúrának. Az államfordulat után D-Szl.-ban erős kisebbségi műkedvelő színjátszómozgalom bontakozott ki, amelyhez a törvényi háttér is biztosított volt. Korábbi, nagy hagyományokra visszatekintő csoportok folytatták tevékenységüket (pl. a pozsonyi Toldy Kör színjátszói) és újak is alakultak. Szervezeti kereteket a műkedvelő színjátszásnak a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület adott. A szervezet hivatalos lapja a műkedvelőket is tanácsokkal segítő, s munkájukról rendre beszámoló Magyar Vasárnap volt. A korszak vége felé a Magyar Fiatalok Szövetsége lapja, a Kéve is műsoranyagokat biztosított a műkedvelők számára. A vidéki települések közül Dunaszerdahelyen, Léván, Érsekújvárott, Rozsnyón (e városokban a Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület is működött), ill. Rimaszombatban, Losoncon, Komáromban folyt eleven műkedvelő színjátszói tevékenység. 1935 tavaszán a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület kassai titkársága „faluszínjátszó-versenyt” rendezett Kassán és Eperjesen. Léván, 1938. aug. 13–15. között egy budapesti és szlovenszkói magyar színészekből, valamint műkedvelőkből álló alkalmi társulás a János vitéz háromszori szabadtéri előadásával aratott mintegy harmincezer nézőt mozgósító, a csehszlovák magyar színjátszás történetében példátlan közönségsikert. – Az 1918–1919-ben megszerveződő csehszlovákiai magyar irodalom legfejletlenebb ága mindvégig a dráma volt. Ennek egyik oka, hogy az itt működő társulatok műsorát, tájékozódását továbbra is befolyásolta Budapest, így ezek csak meglehetős anyagi kockázatok árán vállalhatták fel az új kezdeményezéseket. A fentiek ellenére mégis akadtak felfigyeltető drámaírói kísérletek, s voltak színigazgatók (Faragó Ödön, Iván Sándor, Földes Dezső), akik nem zárkóztak el a bemutatásuk elől. A pozsonyi és a kassai rádió magyar adásainak műsorán is több alkalommal szerepelt szlovenszkói magyar író darabja, hangjátéka (pl. Bihari Mihály, Lányi Menyhért, Palotai Boris, Ungváry Ferenc). A korszak két évtizedének drámaírói: Bihari Mihály, Lányi Menyhért, Sziklay Ferenc, Sándor Imre, Sebesi Ernő, Merényi Gyula, Vécsey Zoltán. – Ir. Benyovszky Károly: A szlovenszkói magyar színészet vázlatos története (1933); Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (1967); Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918–1938 (1974); Tóth László: „tisztességes s hasznos mulatság”, In: Tóth László: Párhuzamok, kitérők (1991); Tóth László: A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1998, In: Tóth László: Köz–művelődés–történet (2000).
színházi és drámairodalom 1938–1944
Az első Szlovák Köztársaságban a műkedvelő sorba kényszerített szlovákiai magyar színjátszás csak önmagára hagyatkozhatott. A szervező szerepet a jogfolytonosság jegyében azonnal átvette a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE), ám tevékenységét a hatóságok rövidesen betiltották, s működését csak azután engedélyezték újból, hogy a magyarországi szlovákok 1941 elején létrehozhatták...megnyit →
Az első Szlovák Köztársaságban a műkedvelő sorba kényszerített szlovákiai magyar színjátszás csak önmagára hagyatkozhatott. A szervező szerepet a jogfolytonosság jegyében azonnal átvette a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE), ám tevékenységét a hatóságok rövidesen betiltották, s működését csak azután engedélyezték újból, hogy a magyarországi szlovákok 1941 elején létrehozhatták...megnyit →
Részletek
színházi és drámairodalom 1945 után
A második vh. vége után minden rendelkezés és megtorlás ellenére kibontakozott egyfajta értelmiségi és részben lakossági ellenállás is; néhány helyről (Csallóközcsütörtökből, Kolonból – itt még 1947-ből is, Gicéről, Rozsnyóról) magyar műkedvelő színi előadásokról, műsoros estekről is vannak adatok. – Bár a szlovák színházi élet...megnyit →
A második vh. vége után minden rendelkezés és megtorlás ellenére kibontakozott egyfajta értelmiségi és részben lakossági ellenállás is; néhány helyről (Csallóközcsütörtökből, Kolonból – itt még 1947-ből is, Gicéről, Rozsnyóról) magyar műkedvelő színi előadásokról, műsoros estekről is vannak adatok. – Bár a szlovák színházi élet...megnyit →
Részletek
A Matesz előadása (Shakespeare: Coriolanus) − Szentpétery Aranka, Varga Szilvia, Kucman Eta, Ferenczy Anna, Dráfi Mátyás, Holocsy István (FI)
A második vh. vége után minden rendelkezés és megtorlás ellenére kibontakozott egyfajta értelmiségi és részben lakossági ellenállás is; néhány helyről (Csallóközcsütörtökből, Kolonból – itt még 1947-ből is, Gicéről, Rozsnyóról) magyar műkedvelő színi előadásokról, műsoros estekről is vannak adatok. – Bár a szlovák színházi élet rögtön a második vh. befejezésével megindult, a csehszlovákiai magyar hivatásos színészet engedélyezésére további öt évet kellett várni. Játékszíni vonatkozásban a Csemadok 1949. márc.-i megalakításával D-Szl.-ban újból megindult műkedvelő mozgalom lett a kiindulópont, s erre a bázisra támaszkodott az Állami Faluszínház 1950. aug. 1-vel Pozsonyban megalakult magyar tagozata, s az 1952. okt. 1-vel Komáromban létrejött az önálló Magyar Területi Színház (Matesz) is. Az Állami Faluszínház 1959-es felszámolásáig – amikor a magyar tagozat nagyobb részét átvette a Matesz – két magyar színház, ill. társulat járta D-Szl.-t; azt követően ismét csak egy. Így a komáromi színház Szl. legkiterjedtebb, Nagymegyertől Nagykaposig D-Szl. négy-ötszáz kilométeres sávját felölelő tájolási körzettel – közel száz játékhellyel – bírt. Az 1960-as évek jelentős érték-, szemlélet- és nemzedékváltást hoztak a színházba, amibe első, saját nevelésű, főiskolát végzett fiataljai megérkeztén kívül a társadalmi és közélet, valamint a szellemi légkör nyitottabbá válása is közrejátszott. A változás, a korszerűség, a kompromisszumokon való túllépés igényét fogalmazta meg a Vasárnap 1969-es színházi vitája (A korszerűség parancsa), amely egy új magyar színház alapításának gondolatát is fölvetette. Ez főleg Dobos László tárcanélküli miniszter és Beke Sándor rendező érdeméből a Kassai Thália Színház létrejöttével még ugyanabban az évben meg is valósult. A Tháliát önálló színháznak szánták, de csak mint a Matesz Kassára kihelyezett fiókintézménye: Thália Színpada működhetett. A társadalmi-politikai-közéleti környezet 1968 utáni megváltozása, az 1970-es évek husáki konszolidációja a csehszlovákiai magyar szellemi-művészeti életben is éreztette a hatását, ami az utóbbiban főleg a középszer térhódításában, a távlatos művészi programok hiányában nyilvánult meg. Kezdetben Beke Sándor kassai rendezései az izgalmasabbak, de az évtized közepe táján távoznia kellett mind a Tháliából, mind a csehszlovákiai magyar színházi életből. Az 1970-es évek második felétől a színház számos fiatalja végzett a budapesti színművészeti főiskolán, ahonnan azonban egyikük sem tért haza. Az 1980-as évek elején ismét Kassa a csehszlovákiai magyar színjátszás „központja” a Gágyor Péter rendező és Szigeti László dramaturg páros jóvoltából. Komáromban változatlanul megoldatlan maradt a színház elhelyezésének kérdése, hiszen miutén az 1970-es évek elején elbontották az ideiglenes székházat, a város négy-öt pontján szétszórtan elhelyezett Matesz az 1987-re elkészült új színházépületbe is csak albérlőként költözhetett be (azt a városi művelődési központ kapta meg). Ugyanakkor kezdeményezések történtek a Thália Színpad önállósítására is, ám ezek a rendszerváltásig – amelyhez mind a komáromi, mind a kassai színészek már a kezdet kezdetén csatlakoztak – nem hoztak eredményt. Mindkét kérdés 1989 nov.-ét követően oldódott meg. 1989. dec. 29-én a Matesz megszerezte a tulajdonjogot a színházépület fölött, s azt 1990. jan. 5-én már birtokba is vette. Az 1990. jan. 1-jei új színházi törvény a színházigazgatók pályázati úton való megválasztását írta elő: ezt márc.-ban Komáromba Beke Sándor nyerte el. Az intézmény jún. 1-jével a Komáromi Jókai Színház nevet vetette föl. A Thália önállóvá válása 1990. júl. 1-jén – Kassai Thália Színház néven –, Kolár Péter igazgatásával történt meg. Noha a két színház továbbra is megmaradt költségvetési intézménynek, meg kellett teremteniük az önállóbb gazdálkodás lehetőségeit és formáit. Dramaturgiai munkájuk megszabadult addigi kötöttségeitől; természetes részeivé váltak mind a szlovák(iai), mind a magyarországi színházi életnek. Megindulhatott köztük a vetélkedés a fiatal, jól képzett erőkért, akik már szabadon választhattak a szlovákiai és a magyarországi játékszíni lehetőségek között is. Ugyanakkor a két színháznak élvonalbeli szlovák és magyarországi művészeket sikerült megnyernie, hogy tehetségüket, tapasztalataikat, kapcsolataikat a komáromi és kassai színészet javára kamatoztassák. Mindeközben átalakult a szlovákiai magyar közönség társadalmi szerkezete, és megváltoztak színházba járási szokásai, a színházzal szembeni elvárásai, igényei is. A társulatépítés gondjaival kapcsolatos kérdésekre a rendszerváltás utáni két évtizedben felváltva hol Kassa, hol Komárom adott jobb válaszokat. Időközben Szl. 1993. jan. 1-jei önállósodása – az általános gazdasági romlás mellett – kormányzati szinten mind merészebb merényleteket hozott a magyar nyelv, ill. a magyar nyelvű oktatás és művelődés ellen. Radikálisan csökkent pl. a két színház állami támogatása. Lényeges változás volt, hogy a harmadik Mečiar-kormányzat, az ún. intendatúrák felállításával megszüntette a színházak s más kulturális intézmények jogalanyiságát (1996. júl. 1-jével a Komáromi Jókai Színházat a Duna Menti Kulturális Központhoz, a Kassai Thália Színházat pedig az Abaúji Kulturális Központhoz csatolták), amelyet már csak az 1998-as választások, ill. a Magyar Koalíció Pártja kormányra lépése után a Dzurinda-kabinet állított vissza 1999- ben. Megváltozott a komáromi színház tájoló jellege, mely bár továbbra is vállalt vendégelőadásokat, előadásai zömét a székhelyén tartotta. Kassa változatlanul tájol, hiszen a város fogyatkozó magyar közössége nem képes eltartani a Tháliát (újabb gond, hogy a színház felügyeleti szerve, a megyei önkormányzat csak a megyén belüli előadásaihoz nyújt támogatást, így más magyarlakta megyék játszóhelyeire csak nehezen tud eljutni). Mindemellett az ezredfordulóra – részben a komáromi színházon belüli nemzedékváltás, részben egyéb okok miatt új társulatok is alakultak (Teátrum Színházi Polgári Társulás; Szevasz Színház). – A Csemadok a második vh. utáni csehszlovákiai magyar műkedvelő színjátszásnak is a kezdeményezője lett. Az első évtized meghatározó műkedvelő személyiségei általában még a két vh. közti színházi hagyományok és ízlés, a realista-naturalista színjátszás neveltjei, megtestesítői. A kezdeti időszak nagyobb sikereit a komáromiak, a dunaszerdahelyiek, az érsekújváriak és a rozsnyóiak aratták. Az 1960-as évek egyértelmű színvonalbeli előrelépést, számbeli és műfaji gyarapodást hoztak. Hozzájárult ehhez az értelmiségi attitűdöknek a csehszlovákiai magyar társadalmon belüli megerősödése, az irodalmi színpadi (később: kisszínpadi) mozgalom létrejötte, valamint a műkedvelő színjátszócsoportok, kisszínpadok, ill. vers- és prózamondók 1964-től Komáromban megrendezett országos seregszemléje, a Jókai Napok. Felbukkannak a naturalisztikus színházeszménytől való eltávolodás első jelei, összetettebbé válik a színházi formanyelv, differenciálódik a közönségigény, rétegzettebb lesz a műsor. A hagyományos dramaturgiájú és a polgári színjátszás eszközeiből építkező színjátszó csoportok és az irodalmi színpadok – a játékszín két lehetséges útja – között ekkor kettényílt a tér (jó ideig külön kategóriának számított a kettő), s csupán két évtizedes különfejlődés után, az 1980-as évek derekára, végére ért újból úgy-ahogy egybe a két irány. Állandó jellegű műkedvelő társulat ez időben a Csallóközi Színház (Dunaszerdahely) és a Garamvölgyi Színház (Léván); fölzárkózik melléjük a pozsonyi Forrás és Déryné Színkör. Az irodalmi színpadok úttörői a rimaszombati Fáklya, a kassai Új Nemzedék, az ipolysági József Attila, a pozsonyi Forrás és József Attila Ifjúsági Klub, a lévai Juhász Gyula, a komáromi Petőfi és a búcsi Lant. Az 1970-es években magyarországi és szlovák fesztiválokon egyaránt elismert volt a dunaszerdahelyi Fókusz Diákszínpad és a kassai Szép Szó Irodalmi Színpad. A középiskolás színpadok közt megjelenik a komáromi gimnazistáké és a kassai iparistáké; erre az idő a marcelháziak, ill. Kiss Péntek József együtteseinek út- és formakeresései. A klasszikus dramaturgiájú és játékfelfogású műkedvelő együttesek sorából e két évtizedben kiválik a dunaszerdahelyiek, továbbá a komáromiak, a lévaiak, a vágkirályfaiak, a nagymegyeriek és a füleki Zsákszínház több előadása is. 1976-tól – Duna Menti Tavasz néven – önálló fesztivált kaptak Dunaszerdahelyen a gyermekszínjátszók és -bábjátszók, ill. az alapiskolás vers- és prózamondók. Az 1970-es évek sikertörténete volt a kassai Glóbusz Bábegyüttes, az 1980-as éveké a dunaszerdahelyi felnőtt bábcsoport. A rendszerváltással az alulról épülő struktúrák, az önszerveződések kerültek előtérbe, erőteljes szerkezeti változásokat hozva a műkedvelő színjátszó mozgalomba is (megteremtve annak szakmai érdekképviseleti szerveit: a Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Társasága, 1993 után a Pódium Színházi Társaság). E két évtized emlékezetes amatőr játékszíni eseményei a dunaszerdahelyi Fókusz, a füleki Apropó, ill. Zsákszínház, a losonci Kármán József Színház, a nagymegyeri Poloska, a lévai Bárka Színpad, a komáromi GIMISZ, az örsújfalusi ÉS?!, és a Kassai Gimisek Színházi Társulata, a királyhelmeci KÁOSZ, valamint a szenci Teátrum Diákszínpad és a nyitrai Nyitrai Magyar Egyetemisták Kínjátszó Köre előadásai. – 1948 után a drámaírás sem indult mélyebbről, mint a költészet és a széppróza, s az ugyanúgy a sematizmus jegyében történt: Egri Viktor plakát-darabjai jellemzik ezt az időt. Elsőként mégis ő, ill. Dávid Teréz jelentkezett említésre méltó színművekkel az 1950-es évek második felétől. Ezek klasszikus dramaturgiájú, romantikus vagy aktuális témákkal foglalkozó darabok voltak, melyek bár érzékeny színpadismeretről tanúskodtak, esztétikai szempontból komoly kívánnivalókat hagytak maguk után. A népszínművek és a könnyű komédiázás, ill. a színpadi olcsóságok útját járják Lovicsek Béla és Siposs Jenő műkedvelők körében népszerű színdarabjai. Az 1960–1970-es évek nem hoztak új nevet a drámairodalomba; az 1980-asokban viszont négyen is színpadot kaptak (Kmeczkó Mihály, Batta György, Mészáros László, Tóth László). Figyelemreméltók még ez időből Gágyor Péter színpadi művei. Mesejátékkal Siposs Jenőn kívül Batta György, Kmeczkó Mihály, Gyüre Lajos és Gágyor Péter jelentkezett. Némi lehetőséget nyújtott a színpadi és hangjátékszerzőknek a Pátria Rádió is. Serény s nem kis tudatosságú, a színpadi formákat és kifejező eszközöket megújítani kívánó dramaturgiai-szövegkönyvírói/drámaírói munka folyt a kisszínpadi mozgalomban (főleg Kulcsár Tibor, Gergely József, Galán Géza, Vas Ottó, Jarábik Gabriella, Gágyor Péter, Zalabai Zsigmond, Kmeczkó Mihály, Soóky László, Kiss Péntek József révén); ugyanez érvényes a gyermekszínjátszó csoportok rendezőire is. Sok esetben maguk írták színre viendő darabjaikat a bábcsoportok rendezői is (köztük elsősorban Gál Lívia és Marták Katalin bábjátékai). A rendszerváltás után a korábbinál is marginálisabb jelenség lett a szlovákiai magyar dráma. Egy-két – főleg Beke Sándor nevéhez köthető – kísérlet persze ekkor is született (a komáromi Mészáros László, Gál Sándor és Dobos László). Az 1989 utáni közel két évtized fontos színműírói eredményei Gágyor Péter drámái és mesejátékai, valamint N. Tóth Anikó, gyermekdarabjai. – A csehszlovákiai magyar színikritika, ill. színházi (szak)irodalom és színháztörténet-írás a színjátszáshoz hasonló mélységekből kapaszkodott fel lehetőségei többé-kevésbé elfogadható szintjére. Az 1950–1960-as években Gály Iván, Tóth Tibor és Monoszlóy Dezső írásai, valamint Tőzsér Árpád és Cselényi László színházi tudósításai emelkednek az átlag fölé; színészportréival, ismeretterjesztő írásaival Siposs Jenő tett jó szolgálatot a színház ügyének. Az 1970–1980-as években főleg Szilvássy József, Szigeti László, Gágyor Péter, Bodnár Gyula, Miklósi Péter, Neszméri Sándor, Tóth László és Soóky László kritikái, tanulmányai, valamint Kmeczkó Mihály elemzései révén kiszélesedett a csehszlovákiai magyar színikritika, színházi (szak)irodalom érdeklődése és műfaji spektruma. Fontos szerepet játszottak a (cseh)szlovákiai magyar színházi gondolkodás alakulásában az Irodalmi Szemle (1961, 1977, 198), az Új Ifjúság (1963) és az Új Szó (1969) színházi vitái, ankétjai, valamint a kisszínpadi mozgalommal kapcsolatos írások, eszmecserék. Szlovákiai, ill. összmagyar viszonylatban is elismertek az 1980-as évektől Dusza István, ill. a rendszerváltás utáni két évtizedben Hizsnyan Géza színházi írásai. Drámaelméleti tanulmányokat, drámaelemzéseket az utóbbi két évtizedben L. Erdélyi Margit közölt. – Ir. Szilvássy József: 20 éves a Magyar Területi Színház (Irodalmi Szemle, 1973/2.); Szilvássy József: A csehszlovákiai magyar amatőr színjátszómozgalom három évtizede (1983); Tóth László: „a lehetőségek hű mása”. In: Tóth László: Párhuzamok, kitérők (1991); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. 1945-től napjainkig (1998); Tóth László: A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1998. In: Tóth László: Köz – művelődés – történet (2000); Hizsnyan Géza: Színházak – színházi élet. In: Magyarok Szlovákiában. III. Kultúra 1989–2006 (2006); Dömötör Varga Emese: Jókai Napok 1989–2006. Generációváltás küszöbén.
Színházi Hét
Részletek
Színházi és művészeti hetilap (Pozsony, 1919 aug.–1920 jan.). A Tavasz folyóirat mellékleteként jelent meg. A lap munkatársai közé tartozott a kitűnő színészportrékat író Holly Jenő. A pozsonyi képző- és zeneművészeti eseményekről is tudósított. – Szerk. Szeredai Gruber Károly, Honty Ottó, Neogrády Ödön.
színikritika, színházi irodalom – színjátszás
Az első köztársaság első tíz évében egyetlen hivatásos magyar színtársulatot engedélyeztek, s ez a Pozsony és Kassa közötti térségben vándorolt. 1928-ban az egységes színikerületet nyugati és keleti részre osztották, s ennek megfelelően két társulatnak adtak koncessziót. Az ismertebb színigazgatók Faragó Ödön, Földes Dezső, Iván...megnyit →
Az első köztársaság első tíz évében egyetlen hivatásos magyar színtársulatot engedélyeztek, s ez a Pozsony és Kassa közötti térségben vándorolt. 1928-ban az egységes színikerületet nyugati és keleti részre osztották, s ennek megfelelően két társulatnak adtak koncessziót. Az ismertebb színigazgatók Faragó Ödön, Földes Dezső, Iván...megnyit →
Részletek
Az első köztársaság első tíz évében egyetlen hivatásos magyar színtársulatot engedélyeztek, s ez a Pozsony és Kassa közötti térségben vándorolt. 1928-ban az egységes színikerületet nyugati és keleti részre osztották, s ennek megfelelően két társulatnak adtak koncessziót. Az ismertebb színigazgatók Faragó Ödön, Földes Dezső, Iván Sándor és Polgár Károly voltak. Kárpátalja magyarlakta területén egy társulat működött. A magyar színjátszás minőségi fejlődését az állami és járási szubvenciókból való kisemmizettségen kívül egyéb diszkriminatív intézkedések is akadályozták: a koncessziók kiutalásával kapcsolatos visszaélések, a színházi idény előnytelen megállapítása Pozsonyban és Kassán, a magyarországi színészek szerződtetésének tilalma vagy korlátozása, a hazai magyar színészképzés iránti kérelmek visszautasítása. ilyen körülmények között a kisebbségi társadalom önerejéből létrehozott Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület támogató igyekezete sem lehetett hatékonyabb, a társulatok állandó egzisztenciális nehézségekkel küzdöttek. A műkedvelő színjátszást városi viszonylatban a hagyományos kult. egyesületek, a szociáldemokrata munkásakadémiák és a kommunista munkásotthonok karolták fel, falusi viszonylatban pedig nagyon sikeresen az Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület. A hivatásos színtársulatoknak és a munkásakadémiák színjátszó csoportjainak műsorában többször szerepeltek hazai írók (Bihari Mihály, Lányi Menyhért, Merényi Gyula, Sándor Imre, Sebesi Ernő, Sziklay Ferenc, Vécsey Zoltán stb.) alkotásai, de kiemelkedő mű nem volt köztük. – A színjátszással elsősorban és hivatásszerűen a színházi lapok foglalkoztak, melyek Pozsonyban vagy Kassán jelentek meg a három hónapos színházi idény alatt, s többnyire rövid életűek voltak. Színvonalasabb közülük csak a Kassai Színházi Újság, a Színház és Mozi, a kassai Színház és a hosszabb életű Szlovenszkói Színházi Élet első két évfolyama volt. Ezek a lapok behatóan elemezték a kisebbségi színjátszás objektív és szubjektív akadályait, jó színészportrékat közöltek, ismertették az előadott darabokat. A többi lapban a szokásos műsorrovat mellett a legtöbb helyet a pletykarovat foglalta el. A színházi sajtó ismertebb, aktívabb szerkesztői, munkatársai: Fehér Jenő, Hollý Jenő, Gellért Jenő, Kázmér Ernő, Kultsár Miklós, Lányi Menyhért, Rehorovszky Jenő, Sebestyén József és Spielberger Leó. A színházi problémáknak a napilapok és jobb folyóiratok is figyelmet szenteltek. A Kassai Munkásba Mácza János és Fried Jenő írtak színikritikákat és cikkeket, a Kassai Naplóban Áldori Károly, Kultsár Miklós és Merényi Gyula voltak aktívak, a Magyar Írásban A magyar színészet problémái Szlovenszkón és Ruszinszkón címmel forrásértékű tanulmány jelent meg. A műkedvelő színjátszást elvi alapvetésű cikkekkel, műsoranyagokkal és gyakorlati instrukciókkal a Kassai Munkás, Az Út, a Csehszlovákiai Népszava támogatták, s ugyanezt tette a falusi hagyományos műkedvelő színjátszás viszonylatában az SZMKE komáromi központja és Magyar Vasárnap c. lapja. A népfrontos Magyar Fiatalok Szövetségének megalakulása után a Kéve vállalta a tagegyesületek színjátszó csoportjainak és énekkarainak műsoranyagokkal való ellátását. Megemlíthető még a rövid életű Műkedvelő c. lap. – A szlovák államban nem működött hivatásos magyar társulat, de Pozsonyban a Toldy Kör és más kult. vagy sportegyesületek (Keresztény Kultúr Kör, Kiskárpátok Turista Egyesület, VAS Sportklub, Polgári Torna Egylet) jóvoltából színvonalas műkedvelő színjátszás bontakozott ki. Erről akkor Rehorovszky Jenő Színházi Napok c. almanachja, az SZMKE szervezte vidéki műkedvelő színjátszásról pedig Párkány Lajos összefoglaló tanulmánya adott részletes tájékoztatást. – 1945 utáni hivatásos színjátszásunk a Szlovák Faluszínház magyar tagozatának (1950–1959) létrehozásával alapozódott meg, ezt követte 1952-ben a komáromi Magyar Területi Színház, majd 1969-ben a kassai Thália Színpad megalapítása. A műkedvelő színjátszás nagyarányú kibontakozása az 1949-ben megalakult Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége – Csemadok, s vele párhuzamosan a Népművelő Intézet nemzetiségi osztálya szervező és irányító munkájának volt köszönhető; jelentős mozgósító hatása volt néhány kimagasló helyi kezdeményezésnek (Párkány – Hofbauer József, Németh László, Sipka Béla, Kremmer László; Csata – Újváry László; Léva – Nagy László, később Zolczer Mihály, Csáky Pál; Rimaszombat – Drobka Géza; po.-i Déryné Színkör – Kulcsár Tibor, Lőrincz János, Miklósi Péter; Dunaszerdahely – Riedl Sándor; füleki Zsákszínház – Mázik István és ifj. Csák István stb.). – A színikritika, Színházi irodalom feléledése 1950-től, rendszeresebbé válása pedig 1958-tól, az Irodalmi Szemle megalakulásától datálható. A színházi bemutatókat azóta gyorsabb, néha vitákat is kiváltó visszhang követte, a színházi irodalomnak a A Hét, az Új Szó, az Irodalmi Szemle, s később a Kalligram is teret adott. A felgyorsult fejlődésben új lökőerőt jelentett a műkedvelő színjátszás differenciálódása, új formák (irodalmi színpad, bábjáték, gyermekszínjátszás) megjelenése, valamint a műkedvelő színjátszó versenyeknek a komáromi Jókai Napokon és más fórumokon való rendszeressé válása. Mindez változatosabbá és igényesebbé tette színházi kritikánkat és publicisztikánkat, s ez nemcsak a színjátszásra, rendezésre hatott termékenyítően, hanem a drámairodalom felélénkülését, új emberek (szerzők, rendezők), s újabb formák jelentkezését is kiváltotta. Ha ritkán is, de születtek drámaelméleti tanulmányok, s a színikritikában, publicisztikában (és az új színpadi formák meghonosításában) seregnyi ember tevékenykedett (Beke Sándor, Bodnár Gyula, Dávid Teréz, Dusza István, Egri Viktor, Gágyor Péter, Gáspár Tibor, Gyüre Lajos, Havasi Péter, Hizsnyan Géza; Horváth Lajos, Kiss Péntek József; Kiss József, Klimits Lajos, Kmeczkó Mihály, Kolár Péter, Konrád József, Mészáros László, Miklósi Péter, Pásztó András, Puntigán József, Siposs Jenő, Soóky László, Szigeti László, Szilvássy József, Szuchy M. Emil, Takáts Emőd, Tóth László, Vas Ottó, Zalabai Zsigmond stb.). A színjátszásnak és színházi irodalomnak ezt a sokszínűségét, folyamatos differenciálódását a kommunista kultúrpolitikát hatálytalanító 1989-es rendszerváltás tovább fokozta. Gyors változások főleg az amatőr színjátszásban mutatkoznak, ahol az egykori hagyományos formák teljesen háttérbe szorultak, a kísérletező csoportoknak országos szervezete alakult (Szlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Társasága, 1996-tól Pódium Színházi Társaság), s néhány csoport – köztük az 1988-ban létrejött losonci Kármán József Színház – versenyhelyzetbe került a szintén aktivizálódó hivatásos színtársulatokkal. – Sajnos, ezt a rendkívül élénk kibontakozást nemcsak a piacgazdálkodásra való áttérés gazdasági nehézségei fékezik, hanem 1993-tól a magyar kult. élet (színház, sajtó, könyvkiadás) költségvetési támogatásának drasztikus csökkentése is. – Ir. Kultsár Miklós: A szlovenszkói magyar színészet (Tűz, 1921/1–2); Antal Sándor: Nyílt levél a Színház ügyében Szlovenszkó teljhatalmú miniszteréhez (Nemzeti Kisebbségek, 1922/3); Faragó Ödön: Írások és emlékek (1933); Z.: A magyar színészet problémái Szlovenszkón és Ruszinszkón Magyar Írás, 1934/3); Háber Zoltán: A színjátszást így kezdjük (Az Út, 1934/10); Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története. In: Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 (1938); Párkány Lajos: A szlovákiai magyar műkedvelő színpadok munkája. In: A szlovákiai magyarság élete 1938–1942 (1942); Botka Ferenc: Munkásszínjátszásunk hagyományaiból (Hét, 1960/23); Vita a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámairodalom helyzetéről (Irodalmi Szemle, 1960/1); Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (1967); Szilvássy József: 20 éves a Magyar Területi Színház (Irodalmi Szemle, 1973/2); Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918–1938 (1974); Kmeczkó Mihály: Színházi kritikánkról kritikusan (Irodalmi Szemle, 1977/2); Mészáros László: Nyitott tétel (1977); Szilvássy József: Ne csak szép szavakkal… (Új Szó, 1982. okt. 15); Tóth László: A felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszásról (Irodalmi Szemle, 1983/2); Dusza István: A mindennapok és a történelem dramaturgiája (Irodalmi Szemle, 1986/8); Klimits Lajos: Néhány megjegyzés a drámáról és színjátszásról (Irodalmi Szemle, 1987/8; uő: Fejezetek a színjátszás pszichológiájából (1976); Tóth László: Párhuzamok, kitérők (tan., 1991); Hizsnyan Géza: Rendkívüli deficit, s a színészmesterség Mohácsa (Kalligram, 1992/2–3); Dusza István: Nézőtéri Napló 1981–1990 (1992); Hizsnyan Géza: Jó rendező kerestetik (Kalligram, 1994/3); Paulovics János: Fejezetek a párkányi műkedvelő színjátszás történetéből (Párkányi Szemle, 1993); Hizsnyan Géza: Színházak – színházi élet. In: Csanda Gábor–Tóth Károly szerk.: Magyarok Szlovákiában III. Kultúra 1989–2006 (2006).
Szinóbánya (Cinobaňa)
Részletek
Község a Poltári járásban, a Vepor-hegység D-i lejtőin, az Ipoly jobb oldali mellékvölgyében, Poltártól Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 2296, ebből 2103 (91,6%) szlovák, 109 (4,7%) magyar; [2011] – 2399, ebből 2026 (84,5%) szlovák, 4 (0,2%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 2105 (87,7%) szlovák, 9 (0,4%) magyar. V: [2011] – 1161 r. k., 403 ev., 4 gör. kat. – A 15. sz.-ban emelt gótikus stílusú ev. templomát 1622-ben reneszánsz, 1823-ban klasszicista stílusban építették át; r. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma 1887-ben, a historizáló stílusú Kramer-kúria a 19. sz. második felében épült. A ~hoz tartozó Katalinhután (Katarínska Huta) 1836-ban alapított üveggyár, a községben 1847-ben alapított vasöntöde működik. – 1973-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Etrefalvát (Turíčky).
Szinyér (Svinice)
Részletek
Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Latorca folyó bal parti síkságán, Királyhelmectől ÉNy-ra. L: [1921] – 315, ebből 301 (95,6%) magyar, 2 (0,6%) szlovák; [2011] – 234, ebből 208 (88,9%) magyar, 21 (9,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 208 (88,9%) magyar, 21 (9,0%) szlovák. V: [2011] – 145 r. k., 34 ref., 28 gör. kat. – R. k. temploma 1968–76 között modernista, ref. temploma 1993-ban archaizáló stílusban épült. Határában honfoglalás kori magyar temetkezési helyet tártak fel.
Szirénfalva; Ptruksa (Ptrukša)
Részletek
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól DK-re, a szlovák–ukrán határon. L: [1921] – 715, ebből 698 (97,6%) magyar, 17 (2,4%) szlovák; [2011] – 512, ebből 441 (86,1%) magyar, 60 (11,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 470 (91,8%) magyar, 28 (5,5%) szlovák. V: [2011] – 215 ref., 173 gör. kat., 102 r. k., 7 ev. – Ref. temploma és gör. kat. temploma egyaránt 1968-ban épült. – Ir. D. Varga László: Elődeink élete. Csicser és Szirénfalva néprajza (2000).
Szitási Ferenc
(* 1943. jan. 16. Ekecs, † 1986. okt. 11. Nagylég) Tanár, költő. Nyitrán levelező szakon szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet. 1967–1975-ben Nagylégen tanított, 1975–1986-ban járási tanfelügyelő volt Dunaszerdahelyen. Az 1960-as évek első felében kezdett publikálni; szerepelt az Egyszemű éjszaka (1970) versantológiában. – Fm. Hullámverésben...megnyit →
(* 1943. jan. 16. Ekecs, † 1986. okt. 11. Nagylég) Tanár, költő. Nyitrán levelező szakon szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet. 1967–1975-ben Nagylégen tanított, 1975–1986-ban járási tanfelügyelő volt Dunaszerdahelyen. Az 1960-as évek első felében kezdett publikálni; szerepelt az Egyszemű éjszaka (1970) versantológiában. – Fm. Hullámverésben...megnyit →
Részletek
(* 1943. jan. 16. Ekecs, † 1986. okt. 11. Nagylég) Tanár, költő. Nyitrán levelező szakon szerzett magyar–szlovák szakos tanári oklevelet. 1967–1975-ben Nagylégen tanított, 1975–1986-ban járási tanfelügyelő volt Dunaszerdahelyen. Az 1960-as évek első felében kezdett publikálni; szerepelt az Egyszemű éjszaka (1970) versantológiában. – Fm. Hullámverésben (v., 1975); Egyszerű leltár (hátrahagyott v., 1993).
Szkálos Emil
Részletek
(* 1877. Losonctamási, † 1932. Rozsnyó) ev. lelkész, lapszerkesztő. Rozsnyón volt pap, szerkesztette a Rozsnyói Hírlapot, regionális lapokban publikált. – Fm. A rozsnyói evangélikus egyház története (tan., 1931).
Szkáros (Skerešovo)
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 339, ebből 328 (96,8%) magyar, 7 (2,1%) szlovák; [2011] – 246, ebből 112 (45,5%) szlovák, 87 (35,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 108 (43,9%) magyar, 105 (42,7%) szlovák....megnyit →
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 339, ebből 328 (96,8%) magyar, 7 (2,1%) szlovák; [2011] – 246, ebből 112 (45,5%) szlovák, 87 (35,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 108 (43,9%) magyar, 105 (42,7%) szlovák....megnyit →
Részletek
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lejtőin, a Ratkói-Túróc-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 339, ebből 328 (96,8%) magyar, 7 (2,1%) szlovák; [2011] – 246, ebből 112 (45,5%) szlovák, 87 (35,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 108 (43,9%) magyar, 105 (42,7%) szlovák. V: [2011] – 108 r. k., 68 ref., 21 ev., 1 gör. kat. – Magyar lakossága mellé a második vh. után É-gömöri és szovjetunióbeli szlovák telepesek költöztek. Klasszicista stílusú ref. temploma 16. sz.-i alapokon 1822-ben, klasszicista nemesi kúriája a 19. sz. közepén, neoklasszicista kúriája a 19. sz. végén épült. A falutól ÉK-re található Szkárosi-barlangot 1995-ben védetté nyilvánították.
Szkukálek Lajos
(* 1957. szept. 6. Komárom) Festő, grafikus, illusztrátor. Autodidakta. Eredeti szakmája villanyszerelő. 1975–1976-ban a komáromi Művészeti Népiskola tanfolyamait látogatta. 1987 óta szabadfoglalkozású képzőművész. Több szakmai szervezet tagja; 1993-ban és 1994-ben hosszabb időt töltött Münchenben, 1991-ben, 1994-ben és 1996-ban Freiburgban. Festményein, ceruzarajzain és szitanyomatain egy...megnyit →
(* 1957. szept. 6. Komárom) Festő, grafikus, illusztrátor. Autodidakta. Eredeti szakmája villanyszerelő. 1975–1976-ban a komáromi Művészeti Népiskola tanfolyamait látogatta. 1987 óta szabadfoglalkozású képzőművész. Több szakmai szervezet tagja; 1993-ban és 1994-ben hosszabb időt töltött Münchenben, 1991-ben, 1994-ben és 1996-ban Freiburgban. Festményein, ceruzarajzain és szitanyomatain egy...megnyit →
Részletek
Szkukálek Lajos (FI)
(* 1957. szept. 6. Komárom) Festő, grafikus, illusztrátor. Autodidakta. Eredeti szakmája villanyszerelő. 1975–1976-ban a komáromi Művészeti Népiskola tanfolyamait látogatta. 1987 óta szabadfoglalkozású képzőművész. Több szakmai szervezet tagja; 1993-ban és 1994-ben hosszabb időt töltött Münchenben, 1991-ben, 1994-ben és 1996-ban Freiburgban. Festményein, ceruzarajzain és szitanyomatain egy motívumokkal zsúfolt, abszurd, álomszerű, szürreális világot jelenít meg. Megyercsen él és alkot. 1999-ben elnyerte a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díját. Több könyvet is illusztrált.
Szlovák Köztársaság
-> Szlovákia
1939–1945 között és 1993- tól Szlovák Köztársaság. Szl. területe a történelmi Mo. északi részének atrianoni békeszerződés által az 1918-ban létrehozott Csehszlovák Köztársasághoz (→Csehszlovákia) való csatolásával alakult ki. ~ 1918-tól 1938-ig Csehszl. része, majd 1938 okt.-étől autonóm terület volt. Az önálló szlovák állam (az első...megnyit →
1939–1945 között és 1993- tól Szlovák Köztársaság. Szl. területe a történelmi Mo. északi részének atrianoni békeszerződés által az 1918-ban létrehozott Csehszlovák Köztársasághoz (→Csehszlovákia) való csatolásával alakult ki. ~ 1918-tól 1938-ig Csehszl. része, majd 1938 okt.-étől autonóm terület volt. Az önálló szlovák állam (az első...megnyit →
Részletek
1939–1945 között és 1993- tól Szlovák Köztársaság. Szl. területe a történelmi Mo. északi részének atrianoni békeszerződés által az 1918-ban létrehozott Csehszlovák Köztársasághoz (→Csehszlovákia) való csatolásával alakult ki. ~ 1918-tól 1938-ig Csehszl. része, majd 1938 okt.-étől autonóm terület volt. Az önálló szlovák állam (az első Szlovák Köztársaság) létrehozása Csehszl. belső fejlődésének és a harmincas években egyre radikálisabbá váló szlovák szeparatista törekvéseknek, valamint a hitleri Németország szándékának köszönhető. A független Szlovák Köztársaság létrejöttét 1939. márc. 14-én kiáltotta ki a szlovák parlament. A magyarok által lakott déli területeit azelső bécsi döntés által elveszített ~ Európa egyik legkisebb állama volt (38 456 km2 és 2,6 millió lakos). Az 1939 júl.-ában elfogadott alkotmány szerint államformája köztársaság, élén a köztársasági elnökkel. A végrehajtó hatalom a kilenc tagú kormány, a törvényhozó hatalom pedig az egyre formálisabbá váló parlament kezében volt. A totalitárius, fasiszta jellegű állam ideológiája a szlovák nacionalizmusra, a rendiségre és a keresztény világnézetre épült. A hatalom az állampárt szerepét betöltő Hlinka Szlovák Néppártja (HSLS) kezében összpontosult, amely élén a vezérként tisztelt Jozef Tiso, a köztársaság elnöke állt. A HSLS-n kívül csupán az őshonos nemzetiségnek elismert németek és magyarok egy-egy pártja (Szlovenszkói Magyar Párt) fejthetett ki tevékenységet. A formális önállóság ellenére ~ a náci Németország csatlósállama volt, gazdasági, politikai és katonai lépéseit a háborús német hadigépezet érdekeinek rendelte alá. Tevékenyen vett részt Lengyelország és a Szovjetunió ellen viselt háborúban (1939. szept. 1-jén Németország mellett ~ is megtámadta Lengyelországot), s 1941 dec.-ében Nagy-Britanniának és az USA-nak is hadat üzent. A zsidókérdés megoldásában szintén a náci modellt követte, s faji alapú zsidótörvényt fogadott el. ~ból 1942 folyamán 58 ezer, majd az ország 1944-es német megszállása után további 13 ezer zsidót hurcoltak a náci haláltáborokba (→holokauszt). A demokrácia és az állampolgári jogok felszámolása ellenére a lakosság jelentős része pozitívan fogadta a szlovák államiság megteremtését, így az illegalitásba szorult ellenzék mozgástere sokáig viszonylag szűk volt. A polgári és kommunista ellenállás csupán 1943 végén fogott össze, aminek eredményeként 1944 aug.-ában kitört a szlovák nemzeti felkelésnek nevezett partizánháború. A Közép-Szl. hegyes-erdős területeire lokalizálható felkelést a szlovák hadsereg csupán német segítséggel tudta elfojtani. A második vh. vége után a Szlovák Köztársaság vezetői külföldre menekültek. Az önálló szlovák állam megszűnt létezni, s a Beneš által vezetett emigráció szándékai szerint és a győztes hatalmak döntése értelmében ~ 1992 végéig újból a felújított Csehszl. részévé vált. Noha az 1945-ben elfogadottkassai kormányprogram a szlovák alkotmányos szervek önállóságát irányozta elő, a prágai kormányzat a következő években azt fokozatosan felszámolta, s a kommunista fordulat után Csehszl. ismét centralizált államként működött. A cseh–szlovák ellentéteket és a szlovák szeparatista törekvéseket az 1968-asprágai tavasz átmeneti nyíltsága ismét a felszínre hozta. Az 1968. okt. 28-án elfogadott alkotmánytörvény Csehszl.-t ugyan szövetségi állammá nyilvánította, de a szlovák szervek továbbra is inkább csak formális szerepet kaptak. A szlovák emancipációs törekvések csupán a bársonyos forradalom után kerülhettek a felszínre, s Csehszl. szétválását követően ~ 1993. jan. 1-jétől ismét független állammá vált. A Szlovák Köztársaság területe 49 034 km2, lakosainak száma a 2011-es népszámlálás alapján 5 397 036 fő volt. Noha az alkotmány ~t nemzetállamként definiálja, a lakosság jelentős részét képezik a kisebbségek (kb. 15%). A békés szétválás ellenére ~nak számos nehézséggel kellett megküzdenie. Mivel a szövetségi állam intézményrendszerét és a külképviseleteket a cseh állam örökölte, ~ban ezeket ki kelleti. A gazdasági helyzet, a növekvő munkanélküliség és a demokratikus intézményrendszer kialakulatlansága permanens társadalmi elégedetlenséghez vezetett. Az 1992 és 1998 között Vladimír Mečiar vezetésével irányító kormánykoalíció számos, a demokráciát gyöngítő intézkedést hozott, amely következtében az ország fokozatosan elszigetelődött, és hátrányba került az európai uniós és NATO-csatlakozási tárgyalások során. Mivel a kormánynak a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt is a tagja volt, megromlott a többségi nemzet és a kisebbségek, főleg a szlovákiai magyarság közötti kapcsolat is. Az 1998-as választásokon az euroatlanti integrációt támogató és a demokratikus intézményrendszer megszilárdítását szorgalmazó politikai erők kerültek hatalomra. Az új kormánykoalíciónak a szlovákiai magyarok legjelentősebb politikai képviselete, aMagyar Koalíció Pártjais részévé vált, s ezáltal csökkentek a nemzetiségi feszültségek is. A 2002-ben újból választási győzelmet arató koalíciónak köszönhetően a Szlovák Köztársaság 2004-ben a NATO és az Európai Unió teljes jogú tagjává vált.
Szlovák Pedagógiai Kiadó
Elődje, az Állami Pedagógiai Kiadó (az Állami Kiadó pozsonyi kirendeltsége) 1920-ban alakult, majd 1939-ben önállósult. 1952-től a neve ~. Kezdetekben főleg iskolai nyomtatványokat adott ki, később tankönyveket és újságokat is. A magyar szerkesztőség 1951-ben alakult, vezetője Dr. Oravsky Ede volt. Ma a kiadó valamennyi...megnyit →
Elődje, az Állami Pedagógiai Kiadó (az Állami Kiadó pozsonyi kirendeltsége) 1920-ban alakult, majd 1939-ben önállósult. 1952-től a neve ~. Kezdetekben főleg iskolai nyomtatványokat adott ki, később tankönyveket és újságokat is. A magyar szerkesztőség 1951-ben alakult, vezetője Dr. Oravsky Ede volt. Ma a kiadó valamennyi...megnyit →
Részletek
Elődje, az Állami Pedagógiai Kiadó (az Állami Kiadó pozsonyi kirendeltsége) 1920-ban alakult, majd 1939-ben önállósult. 1952-től a neve ~. Kezdetekben főleg iskolai nyomtatványokat adott ki, később tankönyveket és újságokat is. A magyar szerkesztőség 1951-ben alakult, vezetője Dr. Oravsky Ede volt. Ma a kiadó valamennyi iskolatípus (alapiskola, speciális iskola, középiskolák és gimnáziumok) számára ad ki magyar nyelvű tankönyveket valamennyi tantárgyhoz. A kiadót 1996-ban privatizálták, majd 2003-ban hozzácsatolták a Mladé letá ifjúsági könyvkiadót is. Jelenleg a kiadóban a két szlovák szerkesztőség mellett működik a magyar tankönyvek szerkesztősége is. A szerkesztőség évente 70-80 magyar nyelvű tankönyvet jelentet meg. Vezető szerkesztők: Oravsky Ede (1951), Korbuly Mária, Hamar Kálmán, Werdenich József (1960), Bertók Imre (1972), Kecskeméthy Győző (1986), Sima Éva (1991), Urbán Zsolt (2000)
Szlovák Rádió magyar adása
-> Pátria Rádió
A Szlovák Rádió nemzetiségi részlege (Kassa, Pozsony, 1928). Műsoridejének nagy részében a magyar nemzetiségű, ill. a magyarul tudó hallgatóknak szól, de emellett vannak ukrán és ruszin nyelvű műsorai is. Programszerkezetét tekintve szinte minden műfajt (híradás, publicisztika, ifjúsági műsorok, zenei programok, hangjátékok stb.) magában foglal,...megnyit →
A Szlovák Rádió nemzetiségi részlege (Kassa, Pozsony, 1928). Műsoridejének nagy részében a magyar nemzetiségű, ill. a magyarul tudó hallgatóknak szól, de emellett vannak ukrán és ruszin nyelvű műsorai is. Programszerkezetét tekintve szinte minden műfajt (híradás, publicisztika, ifjúsági műsorok, zenei programok, hangjátékok stb.) magában foglal,...megnyit →
Részletek
A Pátria Rádió szerkesztősége (FI)
A Szlovák Rádió nemzetiségi részlege (Kassa, Pozsony, 1928). Műsoridejének nagy részében a magyar nemzetiségű, ill. a magyarul tudó hallgatóknak szól, de emellett vannak ukrán és ruszin nyelvű műsorai is. Programszerkezetét tekintve szinte minden műfajt (híradás, publicisztika, ifjúsági műsorok, zenei programok, hangjátékok stb.) magában foglal, és igyekszik az összes korosztályhoz szólni. A szlovákiai magyar rádiózás több mint nyolc évtizedes múltra tekint vissza. A Szlovák Rádió 1928. dec. 16-án közvetített először magyarul Kassáról, a következő év febr.-jában pedig megkezdődött a rendszeres pozsonyi közvetítés is. 1934 febr.-jától a pozsonyi adó naponta sugárzott magyar nyelvű műsort. Az esti órákban 50 percet Pozsonyból, 25–30 percet Kassáról közvetítettek. A műsorok azonban csupán az első Csehszlovák Köztársaság fennállásának utolsó évében kezdtek a szlovákiai magyarok valós problémáival foglalkozni, s a véleményeknek a korábbitól sokkal szélesebb skáláját felvonultatni. A Tiso-féle Szlovák Köztársaság megalakulását követően a Szlovák Rádió 1944-ig hetente két alkalommal kb. egy órányi műsort sugárzott magyar nyelven. A műsorban a hírek mellett az irodalmi összeállítások domináltak, de gyakran szerepeltek a pozsonyi magyar kulturális élet szereplői is. A második vh.-t követően 1949 jan.-jában kezdte meg – Pozsonyból – magyar nyelvű műsorainak sugárzását a Szlovák Rádió. A kezdeti időszakban a magyar adás naponta 2 alkalommal – reggel és délben – összesen 40–60 perces műsort sugárzott. A Varsói Szerződés csapatainak 1968. aug. 21-i csehszlovákiai bevonulását követően a Szlovák Rádió illegalitásba vonult, s ismeretlen helyszínekről magyar nyelven – Gabonaváros néven – is sugárzott híreket, közleményeket, passzív ellenállásra buzdító felhívásokat. Az 1989-es nov.-i események a magyar adás életében is jelentős változásokat hoztak. A megváltozott társadalmi helyzetben a szerkesztők sokkal önállóbban és gyakorlatilag függetlenül készíthették műsoraikat, mind a riporterek, mind a riportalanyok bátran elmondhatták véleményüket. A műsor szerkezetében bizonyos átalakulás is végbement. Hétfőtől csütörtökig jobbára csak hírműsorok és zenei összeállítások kerültek adásba (a napi összműsoridő kb. 3 és fél óra), jelentősen bővült viszont a pénteki (6 és fél óra) és a hétvégi adás (10+10 óra) terjedelme. 1992 aug.-ától megszűntek a hétköznap reggel sugárzott hírblokkok és a magyar adás hétköznap délután 14 órától 18 óráig élő műsort közvetített Délutáni magazin, később Pavilon címmel. Szombaton és vasárnap pedig reggel 8 órától délután 18 óráig különböző összeállítások, zenei műsorok, riportok stb. kerültek adásba. Újabb változás állt be a műsorok szerkezetében 2009-ben, amikor is a Pátria Rádió magyar adása átállt a napi 12 órás (heti 84 órás) közvetítésre: Hétköznap és a hétvégén egyaránt reggel 6 órától 18 óráig jelentkezik különböző műsorokkal. 2012-ben a Szlovák Televíziót és a Szlovák Rádiót egy közszolgálati műsorkészítő intézménnyé vonták össze, így a rádió és a televízió magyar szerkesztősége is közös irányítás alá került. Jelenlegi igazgatója Lovász Attila. 1998–2009 között a magyar adás a magyarul beszélő romáknak is sugárzott műsort. – Ir. Papp Sándor–Protič János–Molnár László (összeáll.): Szlovák Rádió magyar adása 1928–1998 (1998).
Szlovák Rádió Magyar Főszerkesztősége
-> Pátria Rádió
A Szlovák Rádió nemzetiségi részlege (Kassa, Pozsony, 1928). Műsoridejének nagy részében a magyar nemzetiségű, ill. a magyarul tudó hallgatóknak szól, de emellett vannak ukrán és ruszin nyelvű műsorai is. Programszerkezetét tekintve szinte minden műfajt (híradás, publicisztika, ifjúsági műsorok, zenei programok, hangjátékok stb.) magában foglal,...megnyit →
A Szlovák Rádió nemzetiségi részlege (Kassa, Pozsony, 1928). Műsoridejének nagy részében a magyar nemzetiségű, ill. a magyarul tudó hallgatóknak szól, de emellett vannak ukrán és ruszin nyelvű műsorai is. Programszerkezetét tekintve szinte minden műfajt (híradás, publicisztika, ifjúsági műsorok, zenei programok, hangjátékok stb.) magában foglal,...megnyit →
Részletek
A Pátria Rádió szerkesztősége (FI)
A Szlovák Rádió nemzetiségi részlege (Kassa, Pozsony, 1928). Műsoridejének nagy részében a magyar nemzetiségű, ill. a magyarul tudó hallgatóknak szól, de emellett vannak ukrán és ruszin nyelvű műsorai is. Programszerkezetét tekintve szinte minden műfajt (híradás, publicisztika, ifjúsági műsorok, zenei programok, hangjátékok stb.) magában foglal, és igyekszik az összes korosztályhoz szólni. A szlovákiai magyar rádiózás több mint nyolc évtizedes múltra tekint vissza. A Szlovák Rádió 1928. dec. 16-án közvetített először magyarul Kassáról, a következő év febr.-jában pedig megkezdődött a rendszeres pozsonyi közvetítés is. 1934 febr.-jától a pozsonyi adó naponta sugárzott magyar nyelvű műsort. Az esti órákban 50 percet Pozsonyból, 25–30 percet Kassáról közvetítettek. A műsorok azonban csupán az első Csehszlovák Köztársaság fennállásának utolsó évében kezdtek a szlovákiai magyarok valós problémáival foglalkozni, s a véleményeknek a korábbitól sokkal szélesebb skáláját felvonultatni. A Tiso-féle Szlovák Köztársaság megalakulását követően a Szlovák Rádió 1944-ig hetente két alkalommal kb. egy órányi műsort sugárzott magyar nyelven. A műsorban a hírek mellett az irodalmi összeállítások domináltak, de gyakran szerepeltek a pozsonyi magyar kulturális élet szereplői is. A második vh.-t követően 1949 jan.-jában kezdte meg – Pozsonyból – magyar nyelvű műsorainak sugárzását a Szlovák Rádió. A kezdeti időszakban a magyar adás naponta 2 alkalommal – reggel és délben – összesen 40–60 perces műsort sugárzott. A Varsói Szerződés csapatainak 1968. aug. 21-i csehszlovákiai bevonulását követően a Szlovák Rádió illegalitásba vonult, s ismeretlen helyszínekről magyar nyelven – Gabonaváros néven – is sugárzott híreket, közleményeket, passzív ellenállásra buzdító felhívásokat. Az 1989-es nov.-i események a magyar adás életében is jelentős változásokat hoztak. A megváltozott társadalmi helyzetben a szerkesztők sokkal önállóbban és gyakorlatilag függetlenül készíthették műsoraikat, mind a riporterek, mind a riportalanyok bátran elmondhatták véleményüket. A műsor szerkezetében bizonyos átalakulás is végbement. Hétfőtől csütörtökig jobbára csak hírműsorok és zenei összeállítások kerültek adásba (a napi összműsoridő kb. 3 és fél óra), jelentősen bővült viszont a pénteki (6 és fél óra) és a hétvégi adás (10+10 óra) terjedelme. 1992 aug.-ától megszűntek a hétköznap reggel sugárzott hírblokkok és a magyar adás hétköznap délután 14 órától 18 óráig élő műsort közvetített Délutáni magazin, később Pavilon címmel. Szombaton és vasárnap pedig reggel 8 órától délután 18 óráig különböző összeállítások, zenei műsorok, riportok stb. kerültek adásba. Újabb változás állt be a műsorok szerkezetében 2009-ben, amikor is a Pátria Rádió magyar adása átállt a napi 12 órás (heti 84 órás) közvetítésre: Hétköznap és a hétvégén egyaránt reggel 6 órától 18 óráig jelentkezik különböző műsorokkal. 2012-ben a Szlovák Televíziót és a Szlovák Rádiót egy közszolgálati műsorkészítő intézménnyé vonták össze, így a rádió és a televízió magyar szerkesztősége is közös irányítás alá került. Jelenlegi igazgatója Lovász Attila. 1998–2009 között a magyar adás a magyarul beszélő romáknak is sugárzott műsort. – Ir. Papp Sándor–Protič János–Molnár László (összeáll.): Szlovák Rádió magyar adása 1928–1998 (1998).
Szlovák-kapu
Tájegység, a Garam folyó völgynyílása. ~nak azt a területet nevezték, ahol a Garammenti-Inóc és a Selmeci-hegység déli nyúlványai között a Garam folyó Garamkovácsi (Kozárovce) és Garamszőllős (Rybník) között kilép a Kisalföld északkeleti részére, a Garam menti-síkságra. A második vh. utáni időszakig mind a szlovák,...megnyit →
Tájegység, a Garam folyó völgynyílása. ~nak azt a területet nevezték, ahol a Garammenti-Inóc és a Selmeci-hegység déli nyúlványai között a Garam folyó Garamkovácsi (Kozárovce) és Garamszőllős (Rybník) között kilép a Kisalföld északkeleti részére, a Garam menti-síkságra. A második vh. utáni időszakig mind a szlovák,...megnyit →
Részletek
Tájegység, a Garam folyó völgynyílása. ~nak azt a területet nevezték, ahol a Garammenti-Inóc és a Selmeci-hegység déli nyúlványai között a Garam folyó Garamkovácsi (Kozárovce) és Garamszőllős (Rybník) között kilép a Kisalföld északkeleti részére, a Garam menti-síkságra. A második vh. utáni időszakig mind a szlovák, mind a magyar földrajztudomány egyaránt használta a megnevezést, azóta kikopott a mindennapi használatból.
Szlovák-karszt Nemzeti Park
A szlovák–magyarállamhatár által kettészelt Gömör–Tornai-karszt, amely az Északnyugati-Kárpátok legnagyobb karsztvidéke, az É-i felében terül el. A legfiatalabb szlovákiai nemzeti park (2002-ben nyilvánították nemzeti parkká). Területe 34 611 ha, É–D-i kiterjedése 32 km, Ny–K irányban pedig 72 km. A nemzeti park több fennsíkból áll, amelyeket...megnyit →
A szlovák–magyarállamhatár által kettészelt Gömör–Tornai-karszt, amely az Északnyugati-Kárpátok legnagyobb karsztvidéke, az É-i felében terül el. A legfiatalabb szlovákiai nemzeti park (2002-ben nyilvánították nemzeti parkká). Területe 34 611 ha, É–D-i kiterjedése 32 km, Ny–K irányban pedig 72 km. A nemzeti park több fennsíkból áll, amelyeket...megnyit →
Részletek
A szlovák–magyarállamhatár által kettészelt Gömör–Tornai-karszt, amely az Északnyugati-Kárpátok legnagyobb karsztvidéke, az É-i felében terül el. A legfiatalabb szlovákiai nemzeti park (2002-ben nyilvánították nemzeti parkká). Területe 34 611 ha, É–D-i kiterjedése 32 km, Ny–K irányban pedig 72 km. A nemzeti park több fennsíkból áll, amelyeket a Gömör–Szepesi-érchegységből érkező nagyobb vízfolyások (Murány, Csetnek, Sajó, Szár, Áji-patak, Bódva) alakítottak ki. Legjelentősebb fennsíkjai a Szilicei-fennsík, a Pelsőci-fennsík, a Felső-hegy, az Alsó-hegy, a Szádelői-fennsík és a Jászói-fennsík, amelyek mindegyike nagyon gazdag felszín alatti és felszíni karsztformákban (barlangok – közülük 1995-ben a Jászói-cseppkőbarlang NTE-t, a Gombaszögi-cseppkőbarlang NTE-t és a Domica-cseppkőbarlang NTE-t az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, zsombolyok – legismertebbek a 180 méter mély Barázdálás, a 100 m mély Csengő-lyuk és a 68 méter mély Feneketlen Lednice, szurdokok – a leglátványosabb a Szádelői-völgy NTT, víznyelők, töbörök, karrok). A nemzeti park területén belül összesen 32 kisebb kiterjedésű védett természeti terület, valamint természeti emlék található.
szlovák–magyar államhatár
A ~ Csehszlovákia megalakulását követően 1918–1919 folyamán alakult ki, végleges formáját pedig a trianoni békeszerződés rögzítette. Mivel a mai Szl. területe 1918-ig a történelmi Mo. szerves részét képezte, s attól közigazgatásilag sohasem különült el, a ~ kijelölésénél a történelmi elvek helyett más szempontokat kellett...megnyit →
A ~ Csehszlovákia megalakulását követően 1918–1919 folyamán alakult ki, végleges formáját pedig a trianoni békeszerződés rögzítette. Mivel a mai Szl. területe 1918-ig a történelmi Mo. szerves részét képezte, s attól közigazgatásilag sohasem különült el, a ~ kijelölésénél a történelmi elvek helyett más szempontokat kellett...megnyit →
Részletek
A ~ Csehszlovákia megalakulását követően 1918–1919 folyamán alakult ki, végleges formáját pedig a trianoni békeszerződés rögzítette. Mivel a mai Szl. területe 1918-ig a történelmi Mo. szerves részét képezte, s attól közigazgatásilag sohasem különült el, a ~ kijelölésénél a történelmi elvek helyett más szempontokat kellett érvényesíteni. A Masaryk irányította cseh-szlovák emigráció által megfogalmazott határelképzelésekben kezdetben még az etnikai elvek is érvényesültek, 1916-tól azonban már arra törekedtek, hogy egy a Duna és Ipoly által behatárolt Szlovákiát fogadtassanak el a nyugati döntéshozókkal. A balkáni francia haderő parancsnoka, Franchet d´Esperey és Mo. miniszterelnöke, Károlyi Mihály között 1918. nov. 13-án Belgrádban megkötött katonai egyezmény azonban Észak-Mo. egész területét magyar igazgatás alatt hagyta. Ennek ellenére a csehszlovák kormány által a nov. 4-én megbízott ideiglenes szlovák kormány Szakolcára tette át a székhelyét, s ezzel egy időben cseh csapatok kezdtek benyomulni az a történelmi Mo. északnyugati megyéibe. Ezek a hadműveletek azonban sikertelenek voltak, s a cseh egységek kénytelenek voltak morva területekre visszavonulni. A Beneš külügyminiszter által irányított csehszlovák diplomácia a fait accompli elvére építve az észak-magyarországi területek (még a békekonferencia megkezdése előtti) birtokbavételére törekedett, s ehhez az ideiglenes magyar-szlovák határvonal kijelölését kérte Párizstól. Közben a csehszlovák kormányt Budapesten képviselő Milan Hodža tárgyalásokat kezdett a magyar kormánnyal, s dec. 6-án megegyezés született a Bartha-Hodža-féle magyar-szlovák demarkációs vonalról. Ez a Pozsony, Galánta, Léva, Rimaszombat és Kassa fölött meghúzott határvonal nagyjából a nyelvhatárt követte, érvényessége azonban csupán a végleges demarkációs vonal kijelöléséig tartó időszakra korlátozódott. Közben Beneš sürgetésére Párizsban kijelölték azt a demarkációs vonalat, amelynek leírását a magyar kormány dec. 23-án kapta kézhez. A Vix-jegyzékben előterjeszett döntés az etnikai elv helyett stratégiai, gazdasági és közlekedési megfontolások alapján a Duna, az Ipoly majd a Rimaszombattól az Ung folyóig húzott vonalban jelölte ki a Mo. és Szl. közötti demarkációs vonalat. Miután a magyar kormány a kijelölt vonal mögé vonta vissza csapatait, az olaszországi légiókkal megerősített csehszlovák egységek dec. és 1919. jan. folyamán fokozatosan birtokukba vették a nekik kijelölt területeket (államfordulat). A ~ kijelölése a békekonferencia feladata volt, amelyet az első demarkációs vonallal elégedetlen csehszlovák küldöttség egy ettől is délebbre, a Mátra és a Bükk déli lejtőin, húzódó határt jelölte meg, ezt a csehszlovák csapatok a márc. végén a Magyar Tanácsköztársaság ellen indított támadás során meg is próbáltak elérni. A békekonferencia illetékes bizottságai a határvonalat 1919 márcciusában tárgyalták, s a Legfelsőbb Tanács június 12-én véglegesítette, amely jórészt a Vix-jegyzékben meghatározott, ún. első demarkációs vonalra épült, noha az Ipolytól keletre több helyen Mo. hátrányára megváltoztatták azt, s több fontos vasúti csomópontot (pl. Ipolyság, Fülek, Feled stb.) Csehszlovákiához csatoltak. Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerződés szövegébe néhány kisebb korrekciótól eltekintve (pl. Ligetfalu hovatartozása) a június 12-én megállapított határvonal került be, amely a mai napig a Mo. és Szl. közötti államhatárt képezi. Az 1938 és 1945 közötti időszakot kivéve, amikor az első bécsi döntés határozata értelmében a mai Dél-Szl. területe Mo.-hoz tartozott, jelentősebb változást ezen csupán a második világháborút lezáró párizsi békeszerződés eszközölt, amely Mo.-tól Csehszlovákiához csatolta a pozsonyi hídfő három települését.
Szlovákia
1939–1945 között és 1993- tól Szlovák Köztársaság. Szl. területe a történelmi Mo. északi részének atrianoni békeszerződés által az 1918-ban létrehozott Csehszlovák Köztársasághoz (→Csehszlovákia) való csatolásával alakult ki. ~ 1918-tól 1938-ig Csehszl. része, majd 1938 okt.-étől autonóm terület volt. Az önálló szlovák állam (az első...megnyit →
1939–1945 között és 1993- tól Szlovák Köztársaság. Szl. területe a történelmi Mo. északi részének atrianoni békeszerződés által az 1918-ban létrehozott Csehszlovák Köztársasághoz (→Csehszlovákia) való csatolásával alakult ki. ~ 1918-tól 1938-ig Csehszl. része, majd 1938 okt.-étől autonóm terület volt. Az önálló szlovák állam (az első...megnyit →
Részletek
1939–1945 között és 1993- tól Szlovák Köztársaság. Szl. területe a történelmi Mo. északi részének atrianoni békeszerződés által az 1918-ban létrehozott Csehszlovák Köztársasághoz (→Csehszlovákia) való csatolásával alakult ki. ~ 1918-tól 1938-ig Csehszl. része, majd 1938 okt.-étől autonóm terület volt. Az önálló szlovák állam (az első Szlovák Köztársaság) létrehozása Csehszl. belső fejlődésének és a harmincas években egyre radikálisabbá váló szlovák szeparatista törekvéseknek, valamint a hitleri Németország szándékának köszönhető. A független Szlovák Köztársaság létrejöttét 1939. márc. 14-én kiáltotta ki a szlovák parlament. A magyarok által lakott déli területeit azelső bécsi döntés által elveszített ~ Európa egyik legkisebb állama volt (38 456 km2 és 2,6 millió lakos). Az 1939 júl.-ában elfogadott alkotmány szerint államformája köztársaság, élén a köztársasági elnökkel. A végrehajtó hatalom a kilenc tagú kormány, a törvényhozó hatalom pedig az egyre formálisabbá váló parlament kezében volt. A totalitárius, fasiszta jellegű állam ideológiája a szlovák nacionalizmusra, a rendiségre és a keresztény világnézetre épült. A hatalom az állampárt szerepét betöltő Hlinka Szlovák Néppártja (HSLS) kezében összpontosult, amely élén a vezérként tisztelt Jozef Tiso, a köztársaság elnöke állt. A HSLS-n kívül csupán az őshonos nemzetiségnek elismert németek és magyarok egy-egy pártja (Szlovenszkói Magyar Párt) fejthetett ki tevékenységet. A formális önállóság ellenére ~ a náci Németország csatlósállama volt, gazdasági, politikai és katonai lépéseit a háborús német hadigépezet érdekeinek rendelte alá. Tevékenyen vett részt Lengyelország és a Szovjetunió ellen viselt háborúban (1939. szept. 1-jén Németország mellett ~ is megtámadta Lengyelországot), s 1941 dec.-ében Nagy-Britanniának és az USA-nak is hadat üzent. A zsidókérdés megoldásában szintén a náci modellt követte, s faji alapú zsidótörvényt fogadott el. ~ból 1942 folyamán 58 ezer, majd az ország 1944-es német megszállása után további 13 ezer zsidót hurcoltak a náci haláltáborokba (→holokauszt). A demokrácia és az állampolgári jogok felszámolása ellenére a lakosság jelentős része pozitívan fogadta a szlovák államiság megteremtését, így az illegalitásba szorult ellenzék mozgástere sokáig viszonylag szűk volt. A polgári és kommunista ellenállás csupán 1943 végén fogott össze, aminek eredményeként 1944 aug.-ában kitört a szlovák nemzeti felkelésnek nevezett partizánháború. A Közép-Szl. hegyes-erdős területeire lokalizálható felkelést a szlovák hadsereg csupán német segítséggel tudta elfojtani. A második vh. vége után a Szlovák Köztársaság vezetői külföldre menekültek. Az önálló szlovák állam megszűnt létezni, s a Beneš által vezetett emigráció szándékai szerint és a győztes hatalmak döntése értelmében ~ 1992 végéig újból a felújított Csehszl. részévé vált. Noha az 1945-ben elfogadottkassai kormányprogram a szlovák alkotmányos szervek önállóságát irányozta elő, a prágai kormányzat a következő években azt fokozatosan felszámolta, s a kommunista fordulat után Csehszl. ismét centralizált államként működött. A cseh–szlovák ellentéteket és a szlovák szeparatista törekvéseket az 1968-asprágai tavasz átmeneti nyíltsága ismét a felszínre hozta. Az 1968. okt. 28-án elfogadott alkotmánytörvény Csehszl.-t ugyan szövetségi állammá nyilvánította, de a szlovák szervek továbbra is inkább csak formális szerepet kaptak. A szlovák emancipációs törekvések csupán a bársonyos forradalom után kerülhettek a felszínre, s Csehszl. szétválását követően ~ 1993. jan. 1-jétől ismét független állammá vált. A Szlovák Köztársaság területe 49 034 km2, lakosainak száma a 2011-es népszámlálás alapján 5 397 036 fő volt. Noha az alkotmány ~t nemzetállamként definiálja, a lakosság jelentős részét képezik a kisebbségek (kb. 15%). A békés szétválás ellenére ~nak számos nehézséggel kellett megküzdenie. Mivel a szövetségi állam intézményrendszerét és a külképviseleteket a cseh állam örökölte, ~ban ezeket ki kelleti. A gazdasági helyzet, a növekvő munkanélküliség és a demokratikus intézményrendszer kialakulatlansága permanens társadalmi elégedetlenséghez vezetett. Az 1992 és 1998 között Vladimír Mečiar vezetésével irányító kormánykoalíció számos, a demokráciát gyöngítő intézkedést hozott, amely következtében az ország fokozatosan elszigetelődött, és hátrányba került az európai uniós és NATO-csatlakozási tárgyalások során. Mivel a kormánynak a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt is a tagja volt, megromlott a többségi nemzet és a kisebbségek, főleg a szlovákiai magyarság közötti kapcsolat is. Az 1998-as választásokon az euroatlanti integrációt támogató és a demokratikus intézményrendszer megszilárdítását szorgalmazó politikai erők kerültek hatalomra. Az új kormánykoalíciónak a szlovákiai magyarok legjelentősebb politikai képviselete, aMagyar Koalíció Pártjais részévé vált, s ezáltal csökkentek a nemzetiségi feszültségek is. A 2002-ben újból választási győzelmet arató koalíciónak köszönhetően a Szlovák Köztársaság 2004-ben a NATO és az Európai Unió teljes jogú tagjává vált.
Szlovákiából Menekült Demokrata Magyarok Tanácsa
Félhivatalos magyarországi szervezet a második vh. után, amely a jogfosztó intézkedések miatt Mo.-ra menekült szlovákiai magyarokat segítette. A szervezet egy ideig Felvidéki Menekült Magyarok Nemzeti Tanácsa néven működött. A ~t huszonhat Szl.-ból Mo.-ra menekült, ill. áttelepült személy hozta létre, köztük Holota János, Jócsik Lajos,...megnyit →
Félhivatalos magyarországi szervezet a második vh. után, amely a jogfosztó intézkedések miatt Mo.-ra menekült szlovákiai magyarokat segítette. A szervezet egy ideig Felvidéki Menekült Magyarok Nemzeti Tanácsa néven működött. A ~t huszonhat Szl.-ból Mo.-ra menekült, ill. áttelepült személy hozta létre, köztük Holota János, Jócsik Lajos,...megnyit →
Részletek
Félhivatalos magyarországi szervezet a második vh. után, amely a jogfosztó intézkedések miatt Mo.-ra menekült szlovákiai magyarokat segítette. A szervezet egy ideig Felvidéki Menekült Magyarok Nemzeti Tanácsa néven működött. A ~t huszonhat Szl.-ból Mo.-ra menekült, ill. áttelepült személy hozta létre, köztük Holota János, Jócsik Lajos, Stelczer Lajos, Kovács Endre, Révay István gróf. A ~ végezte a Csehszl.-ból elmenekültek összeírását, segített nekik a szükséges iratok beszerzésében, s igyekeztek nekik otthont és munkahelyet is keresni. Segített a magyar kormányzatnak a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos ügyekben. Tevékenységével mintegy előkészítette a később megalakult hivatalos testület, a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság munkáját.