Ha valakinek észrevétele, kiegészítése lenne az egyes szócikkekkel kapcsolatban, jelezze a bibliohungarica@gmail.com címen.

Félhivatalos magyarországi szervezet a második vh. után, amely a jogfosztó intézkedések miatt Mo.-ra menekült szlovákiai magyarokat segítette. A szervezet egy ideig Felvidéki Menekült Magyarok Nemzeti Tanácsa néven működött. A ~t huszonhat Szl.-ból Mo.-ra menekült, ill. áttelepült személy hozta létre, köztük Holota János, Jócsik Lajos, Stelczer Lajos, Kovács Endre, Révay István gróf. A ~ végezte a Csehszl.-ból elmenekültek összeírását, segített nekik a szükséges iratok beszerzésében, s igyekeztek nekik otthont és munkahelyet is keresni. Segített a magyar kormányzatnak a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos ügyekben. Tevékenységével mintegy előkészítette a később megalakult hivatalos testület, a Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság munkáját.

Az MTA Szl.-ban létrehozott fiókintézménye a szlovákiai magyar tudományosság és művészetek fejlesztése érdekében. 2013-ban alakult. Tagjait az MTA szlovákiai külső akadémiai és külső köztestületi tagjai alkotják (több mint 170 tudós, kutató). Több szakosztályban fejti ki tevékenységét, évente legalább egyszer tartja közgyűlését, amelyet általában tudományos konferenciával köt össze. Székhelye Somorja. Lebonyolító intézménye a Fórum Kisebbségkutató Intézet. Tiszteletbeli elnöke Bauer Győző. Elnöke 2017-től Mészáros András.

Illegális szervezkedés a második vh. utáni jogfosztó intézkedések idején. A szervezet tagjai elsősorban kommunisták és volt szakszervezeti akivisták voltak. Több emlékiratban is tiltakozott a szlovákiai magyarokat ért üldözések ellen. A szervezet, amelynek vezéralakjai többek között Fábry József, Kugler János voltak, 1947 őszén fejezte be tevékenységét.

Szlovákia mai területén 1913-ban indult meg a magyar cserkészet – még a Magyar Cserkészszövetségen belül. 1913. május 23-án Komáromban megalakul az első cserkészcsapat (1922-ben felvették a Jókai nevet). Még ebben az évben megalakult Pozsony cserkészcsapata, 1914-ben Rimaszombatban, Losoncon, Rozsnyón, Besztercebányán, Eperjesen, Léván is alakultak magyar cserkészcsapatok. A két háború közötti időszakban a Csehszlovák Cserkészszövetség magyar alosztályát először Scherer Lajos kezdte szervezni, később Mrenna József érsekújvári cserkésztiszt, tanügyi főtanácsos vette át és vezette titkárként. Az alosztály jelentős személyiségei közt említhetjük Beszédes Lajost, aki az erdei iskolában a vezetőképzést vezette. A Csehszlovák Cserkészszövetségen belül jelentéktelen volt a magyar csapatok támogatása, de legalább legálisan működhettek. A Gödöllői Jamboree alkalmával a magyar alosztály szeretett volna a csehszlovák kontingensen belül egy kisebb alakulatot létrehozni, de ezt a vezetőség nem engedélyezte. A csehszlovákiai magyar cserkészet kérdése a losonci Scherer Lajos által kiadott A Mi Lapunk, ill. a Bíró Lucián által szerkesztett Tábortűz újságokban tudott megjelenni. 1945–1950 között a magyar cserkészet csak illegalitásban, ún. búvópatak cserkészetként működhettek (pl. Kassa, Köbölkút), de a kommunista fordulat után (1948) a cserkészetet teljesen betiltották. 1968-ban a Csemadok keretén belül kezdeményezték a magyar cserkészet újjáindítását (pl. Tardoskedd), de az akkori hatóság ezt a magyarság részére nem engedélyezte. A rendszerváltás után 1990-ben sikerült létrehozni a ~et Dunaszerdahelyen, amely ifjúsági, közművelődési, sport, oktatási, egyházi feladatokat lát el. Célja: vallási, erkölcsi alapokon nyugvó nevelés, a Robert Baden-Powell-i cserkészeszmék ápolása, az egyetemes magyarság és a szlovákiai magyarok hagyományainak ápolása. Tevékenységi területe: a szövetség működéséhez szükséges anyagi feltételeinek megteremtése, folyamatos cserkészképzés biztosítása, táborok, kirándulások, versenyek, értekezletek szervezése, könyvek, folyóiratok, egyéb sajtótermékek kiadása, a szervezet folyamatos fejlesztése és a kapcsolatszervezés. Könyveket, módszertani kiadványokat, valamint havilapot (Cserkész) ad ki. A ~ non-profit szervezet, amely a fiatalok nevelésével foglalkozik.  A ~ célcsoportja a szlovákiai magyar fiatalság, elsősorban számukra van kidolgozott nevelési programja, de felnőtt tagjai is vannak. Cserkészek országszerte megtalálhatóak, ezért a szövetség kicsi egységekre, cserkészcsapatokra bomlik az ország településein. A szövetség működtetését szinte kizárólag önkéntesek végzik. – Vezető: Hodossy Gyula (1990–1995), Maitz László (1995), Magyar Ferenc (1995),  Vitéz László (1995–2007), Csémi Szilárd (2007).

szmcs_liliom

Szakmai szervezet, 1994-ben alakult Pozsonyban. (Előzménye a Zoller Mihály, Dolník Erzsébet és Csáky Pál által szervezett értelmiségi talalálkozók voltak 1992-ben és 1993-ban Léván.) Vitafórumokat szervez oktatási, érdekvédelmi, érdekképviseleti, közéleti, kulturális és közművelődési témákban. Legjelentősebb találkozói Csölösztőn, Párkányban és Somorján voltak.

Szakmai szervezet, 1991-ben alakult Losoncon, a szervezet pozsonyi székhellyel működött a 2000-es évek elejéig. Folytatta a Csemadok keretébe tartozó néptánc és népzene színpadi művelésével foglalkozó csoportok és hagyományőrző együttesek koordinálását. Kulturális, közművelődési, tudományos, szakmai tevékenységet folytatott. Fő célja a hagyományos népi kultúra továbbéltetése és támogatása volt. Lapja a Folkhíradó. A kezdetekben működési területe négy csoportra volt osztható: módszertani tanfolyamok szervezése gyermektánccsoport vezetőknek, koreográfusoknak és táncpedagógusoknak, fesztiválok, szakmai táborok és konferenciák szervezése, a néprajzi kutatómunkán belül a néptánc és a népzene gyűjtése, a video- és hangzóanyag-archívum feldolgozása és kiadása. Később módosította alapszabályát: a tagságon alapuló szervezetből megpróbált szakmai szervezetté válni. A 2000-es évek elejétől nem fejt ki tevékenységet. Munkáját jelenleg a Hagyomány Alap, Táncfórum – Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesülete és az Ifjú Szivek Táncszínház szervezi és rendezi.

A szlovákiai magyar írók érdekvédelmi és szakmai szövetsége (Pozsony, Dunaszerdahely, 1990). Kulturális, közművelődési, érdekvédelmi, érdekképviseleti, tájékoztatási, oktatási, tudományos feladatokat lát el. Célja szakmai hátteret biztosítani a Szl.-ban alkotó magyar írók számára, az irodalom népszerűsítése az olvasók körében, a kritikusi, irodalomelméleti, szakmai munka elmélyítése. A társaság választmánya szakmai fórumokat, könyvbemutatókat, írótábort szervez. Szoros kapcsolatot tart fent a szlovákiai kulturális és szakmai társaságokkal, kiadókkal, magyarországi és szlovákiai szervezetekkel. – A Szlovák Írók Szövetsége Magyar Szekciója 1989 dec.-i rendkívüli közgyűlése úgy döntött, hogy a szekció átalakul Csehszlovákiai Magyar Írók Társaságává (CSMÍT). Az alakuló közgyűlés előkészítésére a közgyűlés intézőbizottságot hozott létre, melynek vezetésével Fónod Zoltánt bízta meg. Az alakuló közgyűlésre 1990. jan. 26-án került sor, az elfogadott alapszabályt 1990. ápr. 28-án hagyta jóvá a belügyminisztérium. A CSMÍT kezdetben kollektív tagja volt a Szlovák Írók Egyesületének, majd ennek átalakulása után alapító tagszervezete lett a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának (Asszociáció). 1993 jan.-tól ~ néven önállóan működik. – Vezető: Grendel Lajos (1990); Fónod Zoltán (1992); Szeberényi Zoltán (1994); Fónod Zoltán (1996); Tőzsér Árpád (ügyvezető elnök Hodossy Gyula, 1998); Balázs F. Attila (1999); Koncsol László (2001); Hodossy Gyula (2003).

Szakmai és művészeti szervezet (Pozsony, Hetény, Dunaszerdahely, Komárom, 1990). A Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, ill. a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának jogutódja és tevékenységének folytatója. A szervezet célja a magyar nemzetiségi kisebbség professzionális képzőművészeti kultúrájának támogatása és művészeti hagyományainak megőrzése. Küldetése és célja főként a kortárs magyar képzőművészek művészetének terjesztése Szl. egész területén, valamint az össznemzeti magyar és nemzetközi képzőművészeti kultúrán belül. Tevékenysége főleg kiállítások rendezésére irányul, ezenkívül elméleti szimpóziumokat szervez és alkalmi kiadványokat ad ki. Tagja a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségének, valamint a pozsonyi Slovenská výtvarná únia-nak (Szlovák Képzőművészeti Unió). 1993–1995-ben a hetényi Lilla Galéria társszervezője, 1995 után a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériával és más intézményekkel működik együtt. Tagságának száma 50 körüli. Megalapítója és szervezője az Illusztrált Könyv biennálénak Dunaszerdahelyen. 1996-ban évi nívódíjat alapított saját tagjai számára. Az új nevét (~) 2014-ben vette fel. – Vezető: Nagy János (1990); Lipcsey György (1995); Kopócs Tibor (1998); Dolán György (2009); Kopócs Tibor (2014).

Szakmai nonprofit szervezet, 1999-ben alakult Kassán. Feladata a szlovákiai magyar könyvtárosok szakmai képzése, érdekeik érvényesítése, tapasztalatok cseréje, a régió könyvtárainak magyar könyvekkel történő ellátása, szakmai utak és irodalmi előadások szervezése.

Szlovákiai magyar múzeum, Pozsonyban alakult 2002-ben. A kilencvenes évek elejétől kezdett kirajzolódni a Szlovák Nemzeti Múzeum keretei között egy nemzetiségi múzeumlánc kialakulása. A turócszentmártoni Néprajzi Múzeum, más múzeumokkal együttműködve, 1995-ben indította útjára a Múzeumok és nemzetiségek c. programját, amelynek keretében a népi kultúra egy-egy jelenségét a szlovákiai etnikumok (szlovákok, magyarok, németek, ukránok-ruszinok, romák és zsidók) szemszögéből vizsgálják meg. A program gerincét egy-egy vándorkiállítás (Lakodalom Szlovákiában; Vásárok, piacok; A nyugalom kertjében. Halállal és temetkezéssel kapcsolatos szokások a szlovákiai nemzetiségek szemszögéből) és hozzá kapcsolódó konferencia, valamint kiadvány képezte. A kiállítások létrehozásába az adott nemzetiségek szakemberei és intézményei kapcsolódtak be. Magyar részről először a komáromi Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya, majd később (2001-től) a Szlovák Nemzeti Múzeum pozsonyi Történeti Múzeuma önálló osztályaként létrejött a Szlovákiai Magyar Kultúra Dokumentációs Központja is. Utóbbi 2002-ben a Mátyusföldi Muzeológiai Társasággal együttműködve megjelentette a Muzeológiai Füzetek c. közleményeinek első számát. Ugyanebben az évben az osztály önállósult, és ~ néven működik a Szlovák Nemzeti Múzeum szervezeti keretei között Pozsonyban. Irányítása alá tartozik az alsósztregovai (Dolná Strehová) Madách-kastély és a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház is. 2003 máj.-ában megnyitotta a Hagyomány és értékek – Magyarok Szlovákiában c. állandó kiállítását, továbbá rendszeresen valósít meg székhelyén és Szl. más városaiban időszakos kiállításokat. Igazgatója Jarábik Gabriella (2002).

Szlovákiai magyar múzeum, Pozsonyban alakult 2002-ben. A kilencvenes évek elejétől kezdett kirajzolódni a Szlovák Nemzeti Múzeum keretei között egy nemzetiségi múzeumlánc kialakulása. A turócszentmártoni Néprajzi Múzeum, más múzeumokkal együttműködve, 1995-ben indította útjára a Múzeumok és nemzetiségek c. programját, amelynek keretében a népi kultúra egy-egy jelenségét a szlovákiai etnikumok (szlovákok, magyarok, németek, ukránok-ruszinok, romák és zsidók) szemszögéből vizsgálják meg. A program gerincét egy-egy vándorkiállítás (Lakodalom Szlovákiában; Vásárok, piacok; A nyugalom kertjében. Halállal és temetkezéssel kapcsolatos szokások a szlovákiai nemzetiségek szemszögéből) és hozzá kapcsolódó konferencia, valamint kiadvány képezte. A kiállítások létrehozásába az adott nemzetiségek szakemberei és intézményei kapcsolódtak be. Magyar részről először a komáromi Duna Menti Múzeum Szlovákiai Magyar Nemzetiségi Osztálya, majd később (2001-től) a Szlovák Nemzeti Múzeum pozsonyi Történeti Múzeuma önálló osztályaként létrejött a Szlovákiai Magyar Kultúra Dokumentációs Központja is. Utóbbi 2002-ben a Mátyusföldi Muzeológiai Társasággal együttműködve megjelentette a Muzeológiai Füzetek c. közleményeinek első számát. Ugyanebben az évben az osztály önállósult, és ~ néven működik a Szlovák Nemzeti Múzeum szervezeti keretei között Pozsonyban. Irányítása alá tartozik az alsósztregovai (Dolná Strehová) Madách-kastély és a szklabonyai Mikszáth Kálmán Emlékház is. 2003 máj.-ában megnyitotta a Hagyomány és értékek – Magyarok Szlovákiában c. állandó kiállítását, továbbá rendszeresen valósít meg székhelyén és Szl. más városaiban időszakos kiállításokat. Igazgatója Jarábik Gabriella (2002).

A Csemadok Művelődési Intézetének jogutódja (Dunaszerdahely, 2012). A Csemadok Országos Elnöksége alapította. Az intézet alaptevékenysége és célkitűzései közt szerepel a szlovákiai magyarság kultúrájának támogatása, az azzal foglalkozó szervezetek szakmai segítése, a nemzeti tudat megőrzésére irányuló tudományos és egyéb kutatómunka támogatása szakmai műhelyein keresztül (információs, dokumentációs, kommunikációs, kiadói, közösségfejlesztési, képzési, pódium művészeti, népművészeti, folklórdokumentációs műhelyek, valamint a Népzenei és a Szövegfolklór Adattár gondozása). Honlapján szlovákiai magyar közművelődési tudástárat épít, gondoz. További fontos feladatának tekinti a kapcsolattartást a Kárpát-medencei hivatásos és amatőr közművelődési intézményekkel, tagja a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztalnak. A Csemadok országos rendezvényeit, szakmai képzési programokat, szakmai továbbképzéseket szervez a kultúra és a művészet terén. – Vezető: Huszár László (2012).

Évente megrendezett szakmai konferencia (Somorja, 2003). A Mátyusföldi Muzeológiai Társaság, a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a Galántai Honismereti Múzeum szervezi. Célja a dél-szlovákiai múzeumok magyar nemzetiségű munkatársainak szakmai képzése, munkájuk összehangolása és szakmai kapcsolatépítése. A szakembereket a Szlovákiai Magyar Múzeumi Kollégium fogja össze. Munkájában tizenegy múzeum huszonkét szakembere kapcsolódik be. A konferenciák anyagai a Muzeológiai Füzetekben jelennek meg. – Vezető: Danter Izabella (2003).

A Csemadok szervezeti keretei között létrehozott társadalmi egyesület (Pozsony, 1969–1972). Feladatának tekintette a szlovákiai magyarok népi kultúrájának kutatását, az eredmények közzétételét. Kutatási programokat kezdeményezett, tájházak berendezésében működött közre, ám fennállásának rövid ideje és a kor politikai légköre nem tette lehetővé kitűzött céljainak maradéktalan megvalósítását.

Az 1989-ben megalakult Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság megnevezése 1993-tól. Kezdetben pozsonyi, majd komáromi, jelenleg nánai központtal működik. Feladatának tekinti a szlovákiai magyar néprajzi kutatások koordinálását, a néprajzos utánpótlás biztosítását, az eredmények közzétételét, s egyáltalán a népi kultúra propagálását. 1990-től Szanyi Mária irányításával a Társaságon belül Pedagógiai Munkacsoport működött. Csaknem fél évtizedig (1992–1997) Pusko Gábor vezetésével Tornalján működött a Társaság Gömöri Helyi Csoportja, ill. 1993-tól Dunaszerdahelyen Ág Tibor irányításával Népzenei Munkaközössége. Tudományos kutatásokat, konferenciákat, továbbképző tanfolyamokat szervezett, kiadványsorozatában (Népismereti Könyvtár) kismonográfiákat, tanulmányköteteket jelentetett meg (1–9. kötet), Hírharang címen néprajzi tájékoztató füzetet adott ki 1990–1999 között; a fiatal, kezdő gyűjtők eredményeit az Utánpótlás c. füzetekben (1–3. füzet), 1994-től a kisebb terjedelmű tanulmányokat közlő Néprajzi Tanulmányok c. füzetsorozatát (1–22. füzet) jelentette meg. Elnökei: Liszka József (1989–1997), Dániel Erzsébet (1997-től).

A szlovákiai magyar pedagógusok szakmai és érdekvédelmi szövetsége, székhelye Komárom. 1990. jan. 13-án tartotta alakuló közgyűlését a nyitrai Pedagógiai Főiskola dísztermében, első országos közgyűlését pedig 1990. máj. 12-én Komáromban. Ekkor 4535 tagja volt. 1993-ban létrehozta a szakbizottságait (oktatáspolitikai és felsőoktatási, módszertani és szakmai, szakirodalmi és pedagógiai-publicisztikai, ifjúsági, gazdasági, majd később még kiegészült a matematikai szakcsoporttal és az Óvodapedagógiai Társasággal). Szakmai rendezvényei az 1992 nyarán Deákiban a nyári egyetem megszervezésével indultak. Központi rendezvénye a Czabán Samu Pedagógiai és Kulturális Napok (későbbi megnevezése: a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Országos Találkozója), melyet évente Rozsnyón rendeznek. A kezdetektől szoros kapcsolatot tart fenn a magyarországi pedagógiai intézményekkel és a határon túli magyarok szakmai szervezeteivel. Havilapja a Pedagógusfórum, 2003-tól jelenik meg rendszeresen. – Főbb díjak: Pro Probitate – Helytállásért díj (2002); Esterházy János Emlékplakett (2003)

A szlovákiai magyar tanítók központi énekkara (Nyitra, Komárom, 1964). Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara néven kezdett működni. Alapító karnagya Ág Tibor, Janda Iván, Schleicher László és Szíjjártó Jenő, első magyarországi vendégkarnagya Vass Lajos volt. Vass Lajos után Tamási László (1993–1996) és Sapszon Ferenc (1997–2006) volt a vendégkarnagy. Jelenleg a művészeti vezető Józsa Mónika, a vendégkarnagy Tóth Árpád. A kórus célja a kórusművészet iránt érdeklődő magyar pedagógusok összefogása és a karéneklés hagyományának ápolása. Az alakuláskor a Csemadok alá tartozott, később önállósult. A kórusnak nincs állandó működési helye, a tagok havonta mindig ott találkoznak, ahol megfelelő helyet találnak, leggyakrabban kollégiumokban. Szívesen lép fel templomokban és különböző rendezvényeken. Esterházy János Emlékplakettet kapott (2009, 2010, 2011). – Ir. Horváth Géza–Debrődi D. Géza szerk.: A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara megalakulásának 25. évfordulója (1989); Horváth Géza szerk.: Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának (CSMTKÉ) 30. évfordulója (1994); Horváth Géza: Ha megszólít az ének – A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának (CSMTKÉ) története, 1964–2004 (2004).

1996-ban alakult Komáromban. A szlovákiai magyar szülőket tömörítő érdekvédelmi szervezet az óvodák és iskolák mellett. Feladata és céljai: az anyanyelvű oktatás és nevelés támogatása, együttműködni az oktatókkal, az iskolák vezetőinek, pedagógusainak és más alkalmazottainak támogatása az oktató-nevelő tevékenységben, ösztönözve az új módszerek és a legújabb ismeretek érvényesítését. Részt vesz a nevelési problémák megoldásában, a tanítási időn túl az önkormányzattal és az államigazgatás szerveivel együttműködve segít a gyermekek nevelésében, együttműködik az iskola műszaki felszereltségének biztosításában és az audiovizuális eszközök, valamint a számítástechnika kihasználásában. Tizenhárom területi tanáccsal és minden szlovákiai magyar óvoda, alap- és középiskola mellett tagszervezettel rendelkezik.

Kulturális és közművelődési szervezet (Pozsony, 1949. márc. 5.). Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete néven alakult meg, melynek rövidítése a Csemadok mozaikszó. A szervezet elnevezése többször változott: Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (1966–1969), Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Szövetség (1969–1971), Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (1971–1990), Csehszlovákiai Magyarok Demokratikus Szövetsége (1990–1993), Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Szövetség – Csemadok (1993). Az 1945–1948-as jogfosztottság utáni időszakban egyetlen magyar intézményként a szlovákiai magyarság körében szervezte a kulturális életet, ápolta a hagyományokat és a népművészeti értékeket. Ösztönözte és támogatta a kisebbségi kultúra fejlesztését, az anyanyelv használatát, a szakképzést és az általános műveltségi szint emelését. Alakuló közgyűlésen Fábry Zoltánt választották a szervezet díszelnökévé, aki haláláig betöltötte ezt a tisztséget. Helyi szervezeteinek száma 1949 végén 63 volt, ez 1952 máj.-áig (a III. országos közgyűlésig) 380-ra, a taglétszám pedig 35 ezerre nőtt. 1980-ban már 512 helyi szervezete és 72 500 tagja volt. 2007-ben 15 járási és 2 városi területi irodát, ill. 441 alapszervezetet és 57 050 tagot tartott nyilván. A Csemadok eszmeiségében kezdettől fogva meghatározó volt a pártideológia, a mindennapi aprómunkában viszont a magyarság szellemi életének, kultúrájának támogatása érvényesült. Sokrétű tevékenységet végzett: irodalmi rendezvényeket, tanfolyamokat, népművelő előadásokat, kulturális rendezvényeket szervezett, műkedvelő művészeti együtteseket hozott létre (színjátszó- és népi táncsoportokat, énekkarokat stb.). Országos rendezvényei: Jókai Napok (Komárom), Kazinczy Nyelvművelő Napok (Kassa), Szenczi Molnár Albert Napok (Szenc), Országos Kulturális Ünnepély (Gombaszög), Országos Népművészeti Fesztivál (Zseliz), Tavaszi Szél Vizet Áraszt (Pozsony), Duna Menti Tavasz (Dunaszerdahely), Kodály Zoltán Napok (Galánta), Tompa Mihály Vers- és Prózamondó Verseny (Rimaszombat), Fábry Napok (Kassa), Csengő Énekszó (Érsekújvár), Bíborpiros Szép Rózsa (Dunaszerdahely), valamint nyári művelődési táborok, klubok, irodalmi, nyelvi vetélkedők és népdalversenyek. Létrehozta a szlovákiai magyar kultúra ápolásának több intézményét: Fáklya (1951), Népes (1953), Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó (1953), A Hét (1957), Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara (1964), Szőttes Kamara Néptáncegyüttes (1969). A szervezet együttműködött az írókkal, író–olvasó találkozókat szervezett, irodalmi műveket népszerűsített. Jelentős szerepet játszott a néprajzi és népzenei kutatás megszervezésében, szakmai munkáját különböző szaktestületekben folytatta (Csehszlovákiai Magyar Néprajzi Társaság, Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság, Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Társasága, Csehszlovákiai Magyar Irodalom- és Könyvbarátok Társasága stb.), amelyek 1989 után önállósodtak. Tagja volt a Nemzeti Frontnak (1949–1971, 1987–1989), 1971–1987 között pedig a kulturális minisztérium felügyelete alá tartozott. – Vezető: Lőrincz Gyula(1949), Dobos László (1968), Fábry István (1971), Lőrincz Gyula (1972), Sidó Zoltán (1982), Bauer Győző (1991), Kolár Péter (1997), Kvarda József (2000), Száraz József (2003), Hrubík Béla (2006), Bárdos Gyula (2012); Kiss Beáta (2025). – Ir. Szabó Rezső szerk.: Adalékok a Csemadok munkájához (1966); Varga János szerk.: A Csemadok 25 éve 1949–1974 (1974); Rácz Olivér: A fáklya jegyében (1984); Tóth László–Filep Tamás Gusztáv szerk.: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998. I–IV. (1998–2000); Szabó Rezső: A Csemadok és a Prágai Tavasz. Beszélgetések, cikkek, előadások, dokumentumok (2004).

Kulturális, szakmai, önkormányzati, állami és civil szervezeteket (intézményeket) tömörítő informális szerveződés. 2009. jan. 29-én alakult. A hagyományos érdekvédelmi funkciók mellett az érdekérvényesítést helyezi tevékenysége homlokterébe mind az állami, önkormányzati és egyéb intézményekkel szemben, mind pedig nemzetközi vonalon. Jelenleg több mint 130 országos, illetve regionális hatáskörű szervezet vesz részt a munkájában, a szóvivői feladatokat Tokár Géza, az ügyvivői teendőket Orosz Örs látja el. Tagjai önkéntes alapon Szl.-ban bejegyzett és Szl.-ban működő magyar szervezetek, amelyek vállalják, hogy a ~ közmegegyezésen alapuló döntéseit a tevékenységükben érvényesítik. Évente minden szervezetnek újra kell regisztrálnia magát az Országos Konferencia előtt. Legfelsőbb szerve az évente megrendezésre kerülő Országos Konferencia, a köztes időszakban a mindennapi feladatokat a szintén önkéntes alapon létrejövő Koordinációs Bizottság látja el, élén a szóvivővel és az ügyvivővel. Több szakbizottsága van: Jogsegélyszolgálat, Gazdasági Bizottság, Női és Gyermek-esélyegyenlőségi Bizottság, Oktatási Bizottság. Működtetője a szlovák nyelvű www.madari.sk honlapnak. Évente odaítéli a Civil Társadalom Fejlesztéséért Díjat, amellyel a közösségért, a civil szektorért és kiállásért legtöbbet tevő szervezeteket, illetve magánszemélyeket díjazza. Első szóvivői Petőcz Kálmán és Tóth Károly voltak. Bővebb információk: www.kerekasztal.org, www.jogsegely.sk, www.delszlovakia.sk.

Emigráns magyar szervezet. 1948-ban alakították meg Németországban Csehszl. területéről kivándorolt magyar értelmiségiek Csehszlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya néven. Később a szervezet székhelyét az Amerikai Egyesült Államokba helyezték át. A szervezetnek fiókja működött Kanadában, amelynek elnöke Kostya Sándor volt. A szervezet több ízben is memorandumot juttatott el nemzetközi szervezeteknek a szlovákiai magyarokat ért sérelmekről. Kettős járom alatt c. időszakos lapot ad ki. 1994-től Szlovákiai Magyarok Nemzeti Bizottmánya néven működik.

Az első vh. utáni trianoni békeszerződés következtében Csehszl.–ba kerülő reformátusok 1920-ban kezdték megszervezni önálló egyházukat, három egyházkerületet és tíz egyházmegyét alkotva. A Dunántúli Egyházkerület élén Balogh Elemér majd Sörös Béla; a Tiszáninneni Egyházkerült élén sorrendben Pálóczi Czinke István, Péter Mihály, Idrányi Barna és Magda Sándor, a Kárpátaljai Egyházkerület élén pedig Bertók Béla állt. Az egyházkerületek legfelsőbb közös szerve az Egyetemes Konvent volt. A három egyházkerület alkotta a Csehszlovákiai Református Egyetemes Egyházat, amelynek az 1930-as népszámlálás alapján 216 ezer tagja volt. A hívek 449 magyar nyelvű, tizenkét vegyes nyelvű és harmincegy szlovák nyelvű gyülekezetbe tartoztak. A csehszlovák állam a kezdetektől fogva diszkriminatív módon viszonyult a magyar egyházként elkönyvelt ~zal szemben, s noha az egyház törvényhozó zsinata már 1923-ban megalkotta az egyház alkotmányát, azt az államhatalom az első köztársaság teljes ideje alatt nem volt hajlandó megerősíteni. A református egyház Szl.-ban 245 iskolát tartott fenn. A lelkészképzést az 1925 szept.-ében megnyílt losonci Református Teológiai Szeminárium, a tanítóképzést pedig a Komáromban 1935-től működő református tanítóképző biztosította. A két vh. közötti időszakban a Csehszlovákiai Református Egyetemes Egyház jelentős szerepet töltött be a szlovákiai magyar közéletben, lapokat adott ki, kulturális, ifjúsági, karitatív szervezeteket működtetett. Az első bécsi döntés után a szlovákiai és kárpátaljai református gyülekezetek döntő többsége visszakerült eredeti, Trianon előtti egyházmegyéjéhez. Az önálló Szl.-ban Pozsonyban, Nyitrán, Zólyomban és néhány kisebb kelet-szlovákiai településen maradt jelentősebb számú, összesen mintegy 25 ezer főnyi református, akiknek mintegy fele szlovák anyanyelvű volt. Püspökük Böszörményi Sándor majd Szabó Béla volt. A jogfosztó intézkedések évei alatt az állam a református egyház ingatlanjait államosította, iskoláit bezáratta, korábban működő egyesületeit feloszlatta, azok vagyonát pedig elkobozta. Az egyház újjászervezését az állami ellenőrzés alatt álló Csehszlovákiai Egyetemes Református Egyház Szervező Bizottsága vette kezébe, amely a korábbiak mellé három új szlovák egyházmegyét is létrehozott, az egyház vezetését pedig a csehszlovák államhoz hű személyekkel igyekezett feltölteni. A lakosságcsere-egyezmény és deportálás következtében a nemzetiségükhöz erősen ragaszkodó református gyülekezetek jelentős veszteséget szenvedtek, s a szlovákiai magyar reformátusok száma mintegy egyharmadával esett vissza. A reszlovakizáció kényszerének viszont a református vidékek jobban ellenálltak, mint a katolikus falvak. Az 1948-as kommunista fordulatot követően a református egyház is az Állami Egyházügyi Hivatal felügyelete alá került. Az egyház 1951-ben új alkotmányt kapott, az 1952-es lévai zsinat pedig új egyházmegyei beosztást alkotott meg. A közéleti mozgásterét jelentősen beszűkített református egyház háború utáni első püspökét Varga Imre személyében 1953-ban választották meg. Őt Horváth Zsigmond, Mikó Jenő, Erdélyi Géza és Fazekas László követte a püspöki hivatalban. A szocializmus évtizedei alatt Csehszl.-ban a Cseh-testvér Evangélikus Egyház prágai teológiai fakultása biztosította a református lelkészképzést. A rendszerváltás óta a ~ szabadabban fejlődhet. A 2001-es népszámlálás szerint Szl.-ban 109 735 református élt. Ma az egyháznak kilenc egyházmegyéje van: hét magyar és két szlovák. A 320 egyházközség döntő többsége a magyar határ mentén található. A Zsinati Elnökség székhelye Komárom, a Püspöki Hivatalé Rimaszombat, a lelkészképzést a Selye János Egyetem Teológiai Kara biztosítja. Intézményeiket az 1989-es változások után hozták létre, főleg nyugati testvéreik jelentős támogatásával.

2002 jan.-jától kezdte meg tevékenységét Rimaszombatban. Feladatának tekinti a szlovákiai reformátussággal kapcsolatos könyvek, levéltári, tárgyi és egyéb emlékek rendszeres dokumentálását, gyűjtését, megőrzését, szakszerű feldolgozását és hozzáférhetővé tételét. Négy részintézményből áll, múzeumból, levéltárból, könyvtárból és egyedi alapokból. Igazgatója: B. Kovács István (2002).