Szlovákia
1939–1945 között és 1993- tól Szlovák Köztársaság. Szl. területe a történelmi Mo. északi részének atrianoni békeszerződés által az 1918-ban létrehozott Csehszlovák Köztársasághoz (→Csehszlovákia) való csatolásával alakult ki. ~ 1918-tól 1938-ig Csehszl. része, majd 1938 okt.-étől autonóm terület volt. Az önálló szlovák állam (az első Szlovák Köztársaság) létrehozása Csehszl. belső fejlődésének és a harmincas években egyre radikálisabbá váló szlovák szeparatista törekvéseknek, valamint a hitleri Németország szándékának köszönhető. A független Szlovák Köztársaság létrejöttét 1939. márc. 14-én kiáltotta ki a szlovák parlament. A magyarok által lakott déli területeit azelső bécsi döntés által elveszített ~ Európa egyik legkisebb állama volt (38 456 km2 és 2,6 millió lakos). Az 1939 júl.-ában elfogadott alkotmány szerint államformája köztársaság, élén a köztársasági elnökkel. A végrehajtó hatalom a kilenc tagú kormány, a törvényhozó hatalom pedig az egyre formálisabbá váló parlament kezében volt. A totalitárius, fasiszta jellegű állam ideológiája a szlovák nacionalizmusra, a rendiségre és a keresztény világnézetre épült. A hatalom az állampárt szerepét betöltő Hlinka Szlovák Néppártja (HSLS) kezében összpontosult, amely élén a vezérként tisztelt Jozef Tiso, a köztársaság elnöke állt. A HSLS-n kívül csupán az őshonos nemzetiségnek elismert németek és magyarok egy-egy pártja (Szlovenszkói Magyar Párt) fejthetett ki tevékenységet. A formális önállóság ellenére ~ a náci Németország csatlósállama volt, gazdasági, politikai és katonai lépéseit a háborús német hadigépezet érdekeinek rendelte alá. Tevékenyen vett részt Lengyelország és a Szovjetunió ellen viselt háborúban (1939. szept. 1-jén Németország mellett ~ is megtámadta Lengyelországot), s 1941 dec.-ében Nagy-Britanniának és az USA-nak is hadat üzent. A zsidókérdés megoldásában szintén a náci modellt követte, s faji alapú zsidótörvényt fogadott el. ~ból 1942 folyamán 58 ezer, majd az ország 1944-es német megszállása után további 13 ezer zsidót hurcoltak a náci haláltáborokba (→holokauszt). A demokrácia és az állampolgári jogok felszámolása ellenére a lakosság jelentős része pozitívan fogadta a szlovák államiság megteremtését, így az illegalitásba szorult ellenzék mozgástere sokáig viszonylag szűk volt. A polgári és kommunista ellenállás csupán 1943 végén fogott össze, aminek eredményeként 1944 aug.-ában kitört a szlovák nemzeti felkelésnek nevezett partizánháború. A Közép-Szl. hegyes-erdős területeire lokalizálható felkelést a szlovák hadsereg csupán német segítséggel tudta elfojtani. A második vh. vége után a Szlovák Köztársaság vezetői külföldre menekültek. Az önálló szlovák állam megszűnt létezni, s a Beneš által vezetett emigráció szándékai szerint és a győztes hatalmak döntése értelmében ~ 1992 végéig újból a felújított Csehszl. részévé vált. Noha az 1945-ben elfogadottkassai kormányprogram a szlovák alkotmányos szervek önállóságát irányozta elő, a prágai kormányzat a következő években azt fokozatosan felszámolta, s a kommunista fordulat után Csehszl. ismét centralizált államként működött. A cseh–szlovák ellentéteket és a szlovák szeparatista törekvéseket az 1968-asprágai tavasz átmeneti nyíltsága ismét a felszínre hozta. Az 1968. okt. 28-án elfogadott alkotmánytörvény Csehszl.-t ugyan szövetségi állammá nyilvánította, de a szlovák szervek továbbra is inkább csak formális szerepet kaptak. A szlovák emancipációs törekvések csupán a bársonyos forradalom után kerülhettek a felszínre, s Csehszl. szétválását követően ~ 1993. jan. 1-jétől ismét független állammá vált. A Szlovák Köztársaság területe 49 034 km2, lakosainak száma a 2011-es népszámlálás alapján 5 397 036 fő volt. Noha az alkotmány ~t nemzetállamként definiálja, a lakosság jelentős részét képezik a kisebbségek (kb. 15%). A békés szétválás ellenére ~nak számos nehézséggel kellett megküzdenie. Mivel a szövetségi állam intézményrendszerét és a külképviseleteket a cseh állam örökölte, ~ban ezeket ki kelleti. A gazdasági helyzet, a növekvő munkanélküliség és a demokratikus intézményrendszer kialakulatlansága permanens társadalmi elégedetlenséghez vezetett. Az 1992 és 1998 között Vladimír Mečiar vezetésével irányító kormánykoalíció számos, a demokráciát gyöngítő intézkedést hozott, amely következtében az ország fokozatosan elszigetelődött, és hátrányba került az európai uniós és NATO-csatlakozási tárgyalások során. Mivel a kormánynak a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt is a tagja volt, megromlott a többségi nemzet és a kisebbségek, főleg a szlovákiai magyarság közötti kapcsolat is. Az 1998-as választásokon az euroatlanti integrációt támogató és a demokratikus intézményrendszer megszilárdítását szorgalmazó politikai erők kerültek hatalomra. Az új kormánykoalíciónak a szlovákiai magyarok legjelentősebb politikai képviselete, aMagyar Koalíció Pártjais részévé vált, s ezáltal csökkentek a nemzetiségi feszültségek is. A 2002-ben újból választási győzelmet arató koalíciónak köszönhetően a Szlovák Köztársaság 2004-ben a NATO és az Európai Unió teljes jogú tagjává vált.
Hibát talált?
Üzenőfal