Lexikonok - Egyéb
12 találat

antológiák 1918–1989

Részletek

A szépirod. antológiák többsége a szlovákiai magyar líra vagy próza java terméséről nyújt áttekintést, más részük pedig csoportosan jelentkezőket, a leggyakrabban egy-egy új írói nemzedéket mutat be, s vitát kiváltva élénkíti az irodalmi életet. – Lírai antológia Szlovenszkó és Ruszinszkó magyar költőinek alkotásaiból (1926). Szerk.: Sziklay Ferenc. A csehszlovákiai magyar költészet első összefoglaló antológiája; 26 költőt mutat be. A legtöbb verssel (20) Mécs László szerepel, Győry Dezsőnek 13, Komlós Aladárnak és Márai Sándornak 6-6 verse jelent meg benne. – Nyitott könyv. Prágai magyar költők antológiája (1930). Az Új Munka Társaság kiadásában jelent meg Dzurányi László rövid előszavával. Négy, ekkor főként a Prágai Magyar Hírlapban publikáló költő (Darvas János, Győry Dezső, Szemes Erzsi, Vozári Dezső) verseiből közöl válogatást. – Hegyvidéki bokréta. A szlovenszkói és ruszinszkói magyar írók prózai antológiája (1934). Összeállította: ifj. Wallentinyi Samu. – Szlovenszkói magyar elbeszélők (1935). A szlovákiai magyar irodalmat bemutató tízkötetes sorozat részeként jelent meg. Szvatkó Pál írt hozzá a szlovákiai magyar irodalom értékelésében új szempontokat felvető előszót. – Szlovenszkói magyar írók antológiája I-IV (1936–1937). A két vh. közötti szlovákiai magyar irodalom legterjedelmesebb antológiája. Összeállította: Dallos István és Mártonvölgyi László. – Új magyar líra. A szlovenszkói és kárpátaljai magyar költők lírai antológiája 1919–1936 (1937). Szerk.: Wallentinyi Samu. Szalatnai Rezső A szlovenszkói magyar líra címmel tartalmas tanulmányt írt hozzá. – Tátra almanach. Szlovenszkói városképek (1938). Szerk. és előszó: Tamás Mihály. A bevezető esszét Szlovenszkói városok címmel Szvatkó Pál írta. Öt eredeti művelődéstörténeti és szociográfiai jellegű tanulmányt közöl. – Szlovákiai magyar írók antológiája (1942). A szerkesztő neve nincs feltüntetve, de a kurta előszóból kitűnik, hogy Pozsonyban állították össze az 1938 után Szlovákiában maradt írók bemutatására. – Új hajtások. Szlovákiai magyar írók és költők antológiája (1953). Az 1948 után feltűnt fiatal írók, újságírók verseinek és prózai írásainak gyűjteménye. – Három fiatal költő (1954). Ozsvald Árpád, Török Elemér és Veres János verseit tartalmazza. – Megalkuvás nélkül (1954). Válogatás az első Csehszlovák Köztársaság haladó szellemű magyar íróinak munkáiból. Összeállította, az előszót és az életrajzi jegyzeteket írta: Szűcs Béla . – Fiatal szlovákiai magyar költők (1958). Válogatta és a bevezetőt írta Turczel Lajos. A kötet a „nyolcak” antológiájaként vált nevezetessé, lényegében az ötvenes évek közepétől fellépő költők (Cselényi László, Fecsó Pál, Gyüre Lajos, Kulcsár Tibor, Zs. Nagy Lajos, Petrik József, Simkó Tibor, Tőzsér Árpád) együttes jelentkezése volt. – Szlovákiai magyar elbeszélők (1961). Válogatta és a bevezetőt írta: Turczel Lajos. Az összeállító a szlovákiai magyar novellairodalom akkori állapotáról kívánt áttekintést nyújtani. – Szélkiáltó. Csehszlovákiai magyar költők antológiája (1966). A válogató Koncsol László neve nincs feltüntetve. Tizennégy költő verseiből közöl válogatást. – Örökség. Válogatás az első köztársaság magyar novelláiból (1968). Válogatta és a bevezetőt írta: Turczel Lajos. A kötet az adott időszak novellatermésének javából válogat. – Egyszemű éjszaka. Fiatal szlovákiai magyar költők (1970). Összeállította és az előszót írta: Tőzsér Árpád. A sok vitát kiváltó antológia az Irodalmi Szemle Vetés c. rovatában feltűnt költők verseit tartalmazza. – Fekete szél. Fiatal szlovákiai magyar prózaírók antológiája (1972). Válogatta és az előszót írta: Duba Gyula. – Az éhség legendája (1975). Összeállította, az előszót és a jegyzeteket írta: Turczel Lajos. A két vh. közötti csehszlovákiai magyar „valóságirodalmat” mutatja be. – Jelenlét (1979). Válogatás a felszabadulás utáni szlovákiai magyar líra terméséből. Összeállította: Fónod Zoltán és Zalabai Zsigmond ; az előszót Fónod Zoltán írta. – Megközelítés. Fiatal szlovákiai magyar költők és képzőművészek antológiája (1980). Összeállította: Tóth László és Kulcsár Ferenc, az előszót Tóth László írta. A hetvenes évek második felében feltűnt fiatal lírikusok antológiája. – Szlovenszkói vásár (1980). Összeállította és az előszót írta: Turczel Lajos. Válogatás a két vh. közötti szlovákiai magyar irodalom legjobb elbeszéléseiből. – Rejtett ösvény (1980). Válogatás a két vh. közötti lírából. Összeállította és az előszót írta: Varga Imre. – Családi krónika (1981). Összeállította és az utószót írta Zalabai Zsigmond. – Mužný vek (1981). Szlovákiai magyar költők antológiája; válogatta és fordította: Vojtech Kondrót, az előszót Ľubomír Feldek írta. – Szép Angéla háza (1984). Az első köztársaság magyar kisregényeiből válogatta és az előszót írta: Turczel Lajos. – Ének az éjben (1986). A szlovák államban született magyar elbeszélésekből, versekből és tanulmányokból, esszékből válogatta Turczel Lajos. – Próbaút (1986). Az újabb írónemzedék írásait bemutató, a Főnix Füzetek sorozatban megjelent vers- és prózai antológia. Válogatta: Balla Kálmán és Grendel Lajos.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
FejezetEgyéb
SzerzőCsG - Csanda Gábor
Rövid URL
ID370767
Módosítás dátuma2016. január 29.

antológiák 1989 után

Részletek

A szabadság szomorúsága. Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1980–1988 (1990). Szerk.: Fazekas József, Tóth Károly. Utószó és életrajzi adatok: Fazekas József. A kötet a „szlovákiai magyar novella” sokféleségét kívánja bemutatni, egyrészt a historikus létélmény, másrészt a „belső” megélésű novellák besorolásával. A kötet szerzői: Dobos László, Duba Gyula, Fülöp Antal, Gál Sándor, Grendel Lajos, Márai Sándor, Mács József, Rácz Olivér, Talamon Alfonz, Vajkai Miklós. – Tűzpalota. Csehszlovákiai magyar költők szerelmes versei (1990). Szerk.: Balla Kálmán, Karsay Katalin. Utószó: Balla Kálmán. A kötet Szabó Gyula rajzaival jelent meg. Az antológia az összeállítók szerint „nem a költők, a versek antológiája”. Az antológia szerzői: Bábi Tibor, Barak László, Bárczi István, Batta György, Berkó Sándor, Bettes István, Cselényi László, Csontos Vilmos, Dénes György, Farkas Jenő, Farnbauer Gábor, Fellinger Károly, Finta László, Forbáth Imre, Földes Sándor, Gál Sándor, Győry Dezső, Gyurcsó István, Hizsnyai Zoltán, Hodossy Gyula, Juhász R. József , Kendi Mária, Keszeli Ferenc, Kmeczkó Mihály, Kövesdi Károly, Krausz Tivadar, Kulcsár Ferenc, Kulcsár Tibor, L. Gály Olga, M. Csepécz Szilvia, Mihályi Ödön, Mikola Anikó, Monoszlóy Dezső, Ozsvald Árpád, Petrik József, Rácz Olivér, Ravasz József, Sáfáry László, Simkó Tibor, Soóky László, Szabó Gyula, Szenes Erzsi, Szitási Ferenc , Tamás Lajos, Tóth Elemér, Tóth László, Török Elemér, Tőzsér Árpád, Varga Erzsébet, Varga Imre, Veres János, Vozári Dezső, Zs. Nagy Lajos. – „Mint fészkéből kizavart madár…” (1990). Szerk.: Molnár Imre , Tóth László. A kötet a hontalanság éveinek irodalmát mutatja be. Az 1945–1949-es években írt versek, naplójegyzetek és levélrészletek érzékeltetik a csehszlovákiai magyarság tragédiáját. Utószó: az összeállítók. – Szélén az országútnak. Csehszlovákiai magyar líra 1919–1989 (1990). Válogatta, az utószót és az életrajzi jegyzeteket írta: Tóth László. A kötet szerzői: Antal Sándor, Ásgúthy Erzsébet, Bábi Tibor, Balla Kálmán, Barak László, Bárczi István, Batta György, Berkó Sándor, Bettes István, Cselényi László, Csontos Vilmos, Csulák Mihály, Darvas János, Dénes György, Farnbauer Gábor, Forbáth Imre, Földes Sándor, Gál Sándor, Győry Dezső, Gyurcsó István, Hizsnyai Zoltán, Holbay László, Jarnó József, Juhász Árpád, Juhász R. József, Keszeli Ferenc, Komlós Aladár, Koncsol László, Környei Elek, Kövesdi Károly, Kövesdi László, Krausz Tivadar, Kudlák Lajos, Kulcsár Ferenc, Márai Sándor, Mécs László, Merényi Gyula, Mihályi Ödön, Mikola Anikó, Monoszlóy Dezső, Morvay Gyula, Zs. Nagy Lajos, Ozsvald Árpád, Ölvedi László, Páll Miklós, Palotai Boris, Wimberger Anna, Rácz Olivér, Sáfáry László, Sebesi Ernő, Simkó Tibor, Hunčík Péter, Soóky László, Szabó Béla, Szabó Gyula, Szenes Erzsi, Tamás Lajos, Tóth Elemér, Tóth László, Tőzsér Árpád, Urr Ida , Varga Imre, Veres János, Vozári Dezső.– Tudósítás egy ország elvesztéséről. Csehszlovákiai magyar elbeszélők 1919–1989 (1992). Válogatta, az utószót és az életrajzi jegyzeteket írta: Tóth László. Az előbbinek prózai párja. A kötet szerzői: Ásgúthy Erzsébet, Bányai Pál, Barak László, Bereck József, Dallos István, Darkó István, Dávid Teréz, Dobos László, Duba Gyula, Egri Viktor, Farkas István, Fülöp Antal, Gál Sándor, Grendel Lajos, Hogya György, N. Jaczkó Olga, Jankó Zoltán, Kaczér Illés, L. Kiss Ibolya, Kovács Endre, Kovács Magda, Lányi Menyhért, Lehocky Teréz, Mács József, Márai Sándor, Mihályi Ödön, Monoszlóy Dezső, Neubauer Pál, Páll Miklós, Palotai Boris, Pálovics László, Pozsonyi Anna, Rácz Olivér, Sebesi Ernő, Sellyei József, Soóky László, Szenes Piroska, Szombathy Viktor, Talamon Alfonz, Tamás Mihály, Tichy Kálmán, Tichy Lajos, Vajkai Miklós. – Piknik a Szaharában. Fiatal írók antológiája (1993). Szerk.: Kulcsár Ferenc. A rövidprózák és elbeszélések szerzői: Czakó József, Fábián Nóra, Győry Attila, Hajdú István , Hajtman Béla, Mórocz Mária, Pálovics László, N. Tóth Anikó. – Nyugtalan indák. Fiatal költők antológiája (1993). Szerk.: Kulcsár Ferenc. Az előbbi antológia lírai párja. Szerzői: Bolemant László, Csehy Zoltán, Fehér Sándor, Gyetvai Zoltán, Lukács Zsolt, Mészáros Ottó, Motesiczky Gábor, Z. Németh István, Patus János, A. Szabó László, Szarka Tamás, Szászi Zoltán , Szűcs Enikő , Zalaba Zsuzsa . – Iródia 1983–1993 (1993). Összeállította: Hodossy Gyula, Kulcsár Ferenc. Költészet, próza, esszé, tanulmány, kritika és az Iródia-mozgalom (1983–1986) néhány éves tevékenységét felölelő dokumentumok találhatók a kötetben. Az antológia lényegében az Iródia-nemzedék fejlődésrajzát is elénk tárja. A kötet az Iródiaról szóló kritikákkal, a vele kapcsolatos dokumentumokkal és bibliográfiával zárul. Előszó: Grendel Lajos. Az antológia szerzői: Bolemant László, Czakó József, Czíria Attila, Csáky Pál, Csanda Gábor, M. Csepécz Szilvia, Csóka Tibor, Farnbauer Gábor, Fellinger Károly, Ferenczi Margit, Hajdú István, Hizsnyai Zoltán, Hodossy Gyula, Hogya György, Juhász R. József, Krausz Tivadar, Lékó István, Mészáros Ottó, Mihályi Molnár László , F. Mráz Olga, Z. Németh István, Pálovics László, Papp Imre, Patus János, Ravasz József, Simon Attila, A. Szabó László, Szászi Zoltán, Szentandrási Tibor, Talamon Alfonz, N. Tóth Anikó, Tóth Károly, Vörös Péter , Zsemberi Etelka. – Kapufa a Parnasszuson (1993). Válogatta: Bettes István. Anyagát az Ifiben megjelent versekből válogatta az összeállító. Előszó: Bettes István. Az Új Főnix Füzetek első köteteként megjelent kiadvány szerzői: Ardamica Zorán, Bott Mária, Czikora Ágnes, Cúth Artúr, Csehy Zoltán, Csütörtöki László, Drenka Gábor, D. Tok Ernő, Ferenczi Norbert, Geiszler Norbert, Hajtman Béla, Harcsa László, Héger Mária, Hornyák Tünde, Juhász Katalin, Korpás Árpád, Madarász Róbert, Mizser Attila , Németh Zoltán, Őrs Babett, Pénzes Tímea , Polgár Anikó, Prékop Mária, Rédey Péter, Sándor Renáta, Sélley Hudina Zsolt, Stubnik Zsuzsa, Szászi Zoltán, Szűcs Enikő, Vankó Attila , Zalaba Zsuzsa. – Kapun kívül. Határon túli magyar írók antológiája. Erdélyi, felvidéki, vajdasági magyar írók antológiája (1993). Szerkesztette (többek közt): Grendel Lajos. Szerzői (többek közt): Fábián Nóra, Grendel Lajos, Győry Attila, Hogya György, Mórocz Mária, Talamon Alfonz. – Magyar jeremiád (1995). Visszaemlékezések, versek, dokumentumok a deportálásról és a kitelepítésről 1946–1948. Összeállította: Zalabai Zsigmond. A dokumentumokat válogatta: Szilvássy József. Bevezető: Janics Kálmán. Szerzői: Balogh László, Budai Béla, Czímer Péter, Csenky Lajos, Duba Lajos, Gunda Klára, id. Klebecska István, Mészáros Sándor, Nagy Béla, Viczén István. – Tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok (1996). Válogatta és összeállította Filep Tamás Gusztáv és Szőke Edit. Utószó: Filep Tamás Gusztáv. Esszék, tárcanovellák. Az antológia szerzői: Aradi Zsolt, Borsody István, Dobossy László, Erdélyi Pál, Illés Endre, Jócsik Lajos, Kassák Lajos, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Márai Sándor, Móricz Zsigmond, Passuth László, Peéry Rezső, Schöpflin Aladár, Simándy Pál, Cs. Szabó László, Szalatnai Rezső, Szitnyai Zoltán, Szombathy Viktor, Szvatkó Pál, Tichy Kálmán, Vájlok Sándor. – Irodalom és magyarság. Szöveggyűjtemény a (cseh)-szlovákiai magyar irodalomból 1918–1945 (1997). Szerk.: Kovács László, Tóth László. Középiskolások számára készült szöveggyűjtemény bevezetővel, kislexikonnal kiegészítve; a kötet szerkesztői a korral kapcsolatos, 1945 utáni fontosabb irodalomtörténeti monográfiákat, tanulmányokat és antológiákat is feltüntetik. Kiadói jegyzet tájékoztat a forrásművek lelőhelyeiről; a kötetet helységnévjegyzékkel is kiegészítették. A szemelvények szerzői: Antal Sándor, Darkó István, Egri Viktor, Fábry Zoltán, Forbáth Imre, Győry Dezső, Jócsik Lajos, L. Kiss Ibolya, Környei Elek, Mécs László, Mihályi Ödön, Neubauer Pál, Peéry Rezső, Pozsonyi Anna, Sáfáry László, Szalatnai Rezső, Szenes Erzsi, Szenes Piroska, Szombathy Viktor, Szvatkó Pál, Tamás Mihály, Vozári Dezső. – Angyalzsugor. A Pegazus-nemzedék antológiája (1997). Az 1991-től szerveződő, középiskolás fiatalok alkotta Pegazus Társaság tagjainak antológiája. Összeállította: Balázs F. Attila. A kötet szerzői: Árendás Ildikó, Baranyai Szilvia, Bede Csilla, Chinorai Edit, Csehy Zoltán, Fehér Kriszta, Ferenczi Norbert, Haris Éva, Juhász Katalin, Kantár Csaba , Kasagranda Hedvig, Lelkes Judit, Lőrincz László, Méry Mária, Mizser Attila, Németh Zoltán, Öllős Edit, Pénzes Tímea, Polgár Anikó, Pollágh Péter, Rohály János, Sélley Hudina Zsolt, Száraz Dénes, Szeles Annamária. – Magyar szárnyvonalak. Határon túli prózaírók antológiája (1999). Szlovákiai, ukrajnai, romániai, valamint szerbiai, horvátországi és szlovéniai magyar szerzők prózái; a szlovákiai részt Filep Gusztáv Tamás szerkesztette és válogatta. Ennek szerzői: Darkó István, Dobos László, Ébert Tibor, Fábián Nóra, Grendel Lajos, Hogya György, Jócsik Lajos, Márai Sándor, Monoszlóy Dezső, Peéry Rezső, Pozsonyi Anna, Szalatnai Rezső, Tamás Mihály, Vajkai Miklós. Előszó: Pomogáts Béla. – Gömöri antológia (2000). Gömöri származású szerzők prózái, versei. Előszó: Németh Zoltán. Az antológia szerzői: Bárczi István, Batta György, Bettes István, Czakó József, Cselényi László, Dénes György, Dusza István, Hajdú István, Hizsnyai Zoltán, Juhász Katalin, (Gömöri) Kovács István, Kovács Magda, Kövesdi Károly, Krausz Tivadar, Mács József, Szászi Zoltán, Tóth Elemér, Tőzsér Árpád, Veres János. – Noék az Ararát tetején. A hetvenévesek antológiája (2000). Szerk.: Duba Gyula. Bevezető: Tőzsér Árpád. A jegyzet szerint „az antológia kiadásával a pozsonyi Madách-Posonium Könyvkiadó tiszteleg a hetvenéves Dobos László, Fónod Zoltán, Szeberényi Zoltán és Török Elemér szlovákiai magyar írók előtt, akik ebben az évben töltik be életük hetvenedik esztendejét”. Emlékezik a kötet a „harmincasok nemzedékéhez” tartozó Veres Jánosra is. Az ünnepeltek egy-egy tanulmánnyal, pályaképpel, verssel szerepelnek a kötetben, a barátok, írótársak (Alabán Ferenc, Gál Sándor, Grendel Lajos, Tőzsér Árpád, Zs. Nagy Lajos, Zalabai Zsigmond) értékelő, tisztelgő szavakkal-sorokkal köszöntik a sorstársakat. Utószó: Németh Zoltán. – ArtFALatok (2001). A kötet a Kapufa a Parnasszuson szabad folytatása: anyagát az Ifi folyóirat Art-fal rovatában megjelent versekből/prózákból válogatta az összeállító: Juhász Katalin. Szerzők: Adamcsek Csaba, Borbély Borisz, Csizmadia Gabriella, Dóczi Gábor, Farkas Norbert, Jakubecz Soma László, László Krisztián, Lengyel T. Tamás, Nagy Ilona, Szarka Szilvia. Illusztrációk: Cselényi Árpád. – Kor/szak/határok. (2002). Tanulmányok. Szerk.: Benyovszky Krisztián és Keserű József. A Sambucus Irodalomtudományi Társaság tagjainak antológiája. Szerzői: Bárczi Zsófia, Beke Zsolt, Benyovszky Krisztián, Csehy Zoltán, Keserű József, Kocur László, Németh Zoltán, Polgár Anikó, Vida Gergely . A szerkesztők előszavával. – Pf. 2002. Fiatal prózaírók antológiája (2002). Felelős szerk.: Haraszti Mária. Szerzői: Bárczi Zsófia, Buchlovics Péter, Csizmadia Gabriella, Emm Zirig Árpád, Fehér Kriszta, Kantár Csaba, Kozsár Zsuzsanna , Lacza Gergely, Pénzes Tímea, Szűcs Enikő. – 1111–Csallóköz–Partium. Szépirodalmi antológia (2003). Előszó: Pomogáts Béla. Szerzői (többek közt): Barak László, Bereck József, Csehy Zoltán, Csóka Ferenc, Hodossy Gyula, Kulcsár Ferenc, Mészáros András, Polgár Anikó, Vajkai Miklós, Vida Gergely, Zirig Árpád. – Förtelmes Kaszálógép avagy Köszöntés Hiccingából. (Cseh)szlovákiai magyar költők 1918–2003 (2003). Válogatta, szerkesztette, utószóval és életrajzi jegyzetekkel ellátta: Tóth László. Az antológia szerzői: Antal Sándor, Bábi Tibor, Balla Kálmán, Barak László, Bárczi István, Berkó Sándor, Bettes István, Csehy Zoltán, Cselényi László, Dénes György, Farnbauer Gábor, Forbáth Imre, Gál Sándor, Győry Dezső, Gyurcsó István, Hizsnyai Zoltán, Jarnó József, Juhász R. József, Juhász Katalin, Keszeli Ferenc, Koncsol László, Kövesdi Károly, Kövesdi László, Kulcsár Ferenc, Kulcsár Tibor, Márai Sándor, Mécs László, Mihályi Ödön, Mikola Anikó, Mizser Attila, Monoszlóy Dezső, Zs. Nagy Lajos, Z. Németh István, Németh Zoltán, Ozsvald Árpád, Papp Imre, Polgár Anikó, Pozsonyi Anna, Rácz Olivér, Sáfáry László, Sebesi Ernő, Simkó Tibor, Soóky László, Szabó Gyula, Szenes Erzsi, Tóth Elemér, Tóth László, Török Elemér, Tőzsér Árpád, Varga Imre, Veres János, Vozári Dezső. – Válogatott Irodalmi Szemle. Irodalmi Szemle-antológia 1958–2004 (2004). Összeállította: Csanda Gábor, Duba Gyula. Versek és szépprózák. – A képzelet ráfogásai. Szlovákiai magyar széppróza 2004 (2004). Rövidprózát felvonultató válogatás, mely két év terméséből válogatott. A kötetet a Szlovákiai Magyar Írók Társasága jelentette meg. Összeállította: Keserű József. Szerzők: Aich Péter, Bárczi Zsófia, Gazdag József , Kmeczkó Mihály, Kozsár Zsuzsanna, N. Tóth Anikó, Pénzes Tímea, Tallósi Béla , Vajkai Miklós, Varga Imre. – Zsé arca. Szlovákiai magyar szép versek 2004 (2004). A Szlovákiai Magyar Írók Társaságának kiadványa (a prózaválogatáshoz hasonlóan) a hagyományteremtés szándékával készült. Összeállította: Csanda Gábor. Szerzők: Ardamica Zorán, Balázs F. Attila, Barak László, Bettes István, Bolemant László, Csehy Zoltán, Dénes György, Gál Sándor, Gyüre Lajos, Hizsnyai Zoltán, Hodossy Gyula, Juhász Katalin, Kulcsár Ferenc, Leck Gábor, Mizser Attila, Monoszlóy Dezső, Z. Németh István, Németh István, Németh Zoltán, Polgár Anikó, Rácz Vince, Szászi Zoltán, Tóth László, Tőzsér Árpád, Varga Imre, Vida Gergely. Az előző két évben (a sajtóban, néhány esetben kötetben) megjelent versekből készült a válogatás. – Ugrás a semmibe. (Cseh)szlovákiai magyar elbeszélők 1918–2003 (2004). A kötetben szereplő írók: Aich Péter, Ardamica Ferenc, Ásgúthy Erzsébet, Bárczi Zsófia, Bereck József, Cúth János, Czakó József, Dávid Teréz, Darkó István, Dobos László, Duba Gyula, Egri Viktor, Fábián Nóra, Fülöp Antal, Gál Sándor, Gazdag József, Grendel Lajos, Győry Attila, Hajdú István, Hogya György, N. Jaczkó Olga, Jarnó József, L. Kiss Ibolya, Kovács Magda, Kövesdi János, Lehocky Teréz, Lovicsek Béla, Mács József, Márai Sándor, Monoszlóy Dezső, Mórocz Mária, Morvay Gyula, Z. Németh István, Neubauer Pál, Ordódy Katalin, Öllős Edit, Palotai Boris, Rácz Olivér, Sebesi Ernő, Sellyei József, Simkó Tibor, Szabó Béla, Szenes Piroska, Szombathy Viktor, Szőke József, Tamás Mihály, Talamon Alfonz, Tallósi Béla, N. Tóth Anikó, Vajkai Miklós, Wimberger Anna, Wurczel Gábor. Összeállította, az utószót és a jegyzeteket írta: Fónod Zoltán. – Táj – Kép – Szó. Az Ister–Granum Eurorégió Antológiája 2004 (2004). Válogatta és szerk.: Csicsay Alajos, Ruda Gábor. Szépirodalmi (próza, líra, esszé, műfordítás), publicisztikai és képzőművészeti antológia. Szerzői (többek közt): Barak László, Barta Gyula, Buchlovics Péter, Bugyács Sándor, Czafrangó Sylvia, Csáky Károly , Csanda Sándor, M. Csepécz Szilvia, Csicsay Alajos, Csontos Vilmos, Gyurcsó István, Gyűgyi László, Hajtman Béla, Janiga József, Kantár Csaba, Kocsis Ernő, Lábik János, Németh Zoltán, Ottmár Sándor, Pénzes István, Szűcs Enikő, N. Tóth Anikó, Turczel Lajos, Varga Erzsébet, Vércse Miklós, Zalaba Zsuzsa. – Én ámulok, hogy elmulok. Felvidéki anziksz (2005). Megjelent József Attila 100. születésnapjára. Összeállította: Hodossy Gyula. Irodalmi és képzőművészeti tisztelgések; versek, prózák, tanulmányok József Attiláról, József Attilához. A kötetben szöveggel szereplők: Ardamica Zorán, Barak László, Batta György, Bárczi István, Bettes István, Cselényi László, Csepécz Szilvia, Dénes György, Duba Gyula, Fábry Zoltán, Farkas Jenő, Fellinger Károly, Gál Sándor, H. Nagy Péter, Hodossy Gyula, Juhász Katalin, Juhász R. József Attila, Kozsár Zsuzsanna, Kövesdi Károly, Kulcsár Ferenc, Mihályi Molnár László, Mikola Anikó, Monoszlóy Dezső, Z. Németh István, Németh Zoltán, Szabó Béla, Szászi Zoltán, Szenes Erzsi, Tóth Elemér, Török Elemér, Varga Imre, Veres János, Vida Gergely Zirig Árpád. Utószó gyanánt: Turczel Lajos: József Attila csehszlovákiai kapcsolatai. – Az évi rendszerességgel bővülő antológiasorozatok közt említendő a Szlovákiai Magyar Írók Társasága által 2004-től megjelentett lírai és prózaantológia második évfolyamának két kötete: – A bámész civil. Szlovákiai magyar szép versek 2005 (2005). Összeállította: Zalán Tibor. Ennek párja: – Honvágy. Szlovákiai magyar szép próza 2005 (2005). Összeállította: Závada Pál. Ezek folytatásai: – Szlovákiai magyar szép versek 2006 (2006). Összeállította: Kukorelly Endre; – Szlovákiai magyar szép próza 2006 (2006). Összeállította: Csaplár Vilmos. A sorozat legutóbbi darabja egy kötetben közli a verseket és a prózát: – Szlovákiai magyar szépirodalom 2007 (2007). Összeállította: Grendel Lajos (a verseket), Tőzsér Árpád (a prózát). – Az antológiasorozatok eddigi legrégibb hagyományát a Vámbéry Antológia cím jegyzi. Ebben a dunaszerdahelyi Vámbéry Irodalmi Kávéházban a rendszeres csütörtöki könyvbemutatók során fellépő szerzők-alkotók szerepelnek szépirodalmi vagy egyéb szövegekkel (2003-ig képzőművészeti alkotásokkal is). Az első kettő (Vámbéry Antológia ’99 és Vámbéry Antológia 2000) összeállítója Kulcsár Ferenc, a többié (Vámbéry Antológia 2001, Vámbéry Antológia 2002, Vámbéry Antológia 2003, Vámbéry Antológia 2004, Vámbéry Antológia 2005, Vámbéry Antológia 20006, Vámbéry Antológia 2007) Hodossy Gyula. Az egyes kötetekben való szereplésnek nem feltétele a szlovákiai illetőség. – Karácsonyi ajándék. Felvidéki írók tollából (2005) c. összeállítás, mely a mai Szlovákia területén élt vagy született magyar szerzők (Szenczi Molnár Alberttől Győry Dezsőn át Csáky Pálig) karácsonnyal kapcsolatos alkotásait adja közre. – A felsoroltakon kívül számos más antológia jelent és jelenik meg 1989 óta, irodalmi, ismeretterjesztő, esetleg szórakoztató jelleggel, kortárs vagy klasszikus szerzőkkel, nem csak szlovákiai magyar illetőségű szerzőkkel, az összeállítás koncepciójától, céljaitól és igényességétől függően rendkívül eltérő jellegű antológiákat eredményezve. Tipikusabb darabjai: – Tornyok és temetők. Magyar írók utazásai a Felvidéken (1999). Összeállította: Filep Tamás Gusztáv, Tóth László. Utószóval, jegyzetekkel, szómagyarázatokkal, helységnévszótárral. Szerzők: Szenczi Molnár Alberttől Vajda Jánoson át Grendel Lajosig. – Haza a magasban. Olvasókönyv a huszadik századi magyar irodalomból (2000). Összeállította és a bevezetőt írta: Pomogáts Béla. Szerzői (többek közt): Cselényi László, Dobos László, Fábry Zoltán, Gál Sándor, Győry Dezső, Márai Sándor, Mécs László, Tőzsér Árpád. – Felső-csallóközi arcképcsarnok. Válogatta és szerk.: Presinszky Lajos. Szépirodalmi részének szerzői: Amadé László, Császár István, Dömötör Teréz, Földes György , Jankó Zoltán, Klimits Lajos, Komjáthy István, Mészáros Ignác, Reininger József, Szitási Ferenc . – Verses magyar Bohémia. Magyar–cseh kapcsolattörténeti olvasókönyv 896–2000 (2001). Összeállította, sajtó alá rendezte, magyarázó jegyzetekkel ellátta: Zalabai Zsigmond. Benne (másokkal együtt): Bábi Tibor, Bolemant László, Czímer Péter, Cselényi László, Csontos Vilmos, Darvas János, Erdőházi Hugó, Farnbauer Gábor, Forbáth Imre, Földes Sándor, Győry Dezső, Gyurcsó István, Hodossy Gyula, Kulcsár Tibor, Mécs László, Monoszlóy Dezső, Morvay Gyula, Moyzes Ilona, Ozsvald Árpád, Ölvedi László, Rácz Olivér, Simkó Tibor, Szabó Béla, Szászi Zoltán, Tóth Elemér, Tóth László, Tőzsér Árpád, Vozári Dezső verse(i).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
FejezetEgyéb
SzerzőCsG - Csanda Gábor
Rövid URL
ID370770
Módosítás dátuma2016. június 28.

irodalmi és kulturális emléknapok

Részletek

A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége – Csemadok szervezte központi irodalomnépszerűsítő rendezvények sorában 1959-től meghatározó szerepet játszottak az egyes régiók által vállalt irododalmi és kulturális emléknapok. A legismertebbek és legnépszerűbbek közülük a komáromi Jókai Napok, a kassai Fábry Napok, a szenci Szenczi Molnár Albert Napok, a losonci Kármán József Napok, a rimaszombati Tompa Mihály Irodalmi és Kulturális Napok, az érsekújvári Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napok, a nagykaposi Erdélyi János Emléknapok, a borsi Rákóczi Ferenc Emléknapok és a szepsi Szepsi Csombor Márton Napok. Új keletűek a Bodrogközi Irodalmi és Kulturális Napok, a Galántai és a Lévai Járási Kulturális Napok és a Csallóközi Kulturális Napok. A központi jellegű rendezvények (Jókai Napok, Fábry Napok), ill. szemináriumok szervezése a Csemadok KB hatáskörébe tartozik. – A nyelvművelés központi rendezvénye az ugyancsak évente rendezett kassai Kazinczy Nyelvművelő Napok. – 1989 óta (a korábbi emléknapok mellett vagy helyett) Városi Kulturális Napokat rendeznek Pozsonyban, Az Anyanyelv Hetét Galántán, Gyurcsó István Versmondó Fesztivált és Tavaszi Olvasótábort Dunaszerdahelyen, Katedra Napokat Dunaszerdahelyen, Besnyei György Kulturális Napokat Nagymegyeren, Selye János Napokat Komáromban, Baróti Szabó Dávid Napokat Dunaradványon és Virten, Esterházy Napokat Nyitrán, Juhász Gyula Kulturális Napokat Léván, Mikszáth Kálmán és Madách Imre Irodalmi és Kulturális Napokat és Balassi Bálint Emléknapokat Nagykürtösön, Palóc Napokat Füleken, Czabán Samu Pedagógiai és Kulturális Napokat Rozsnyón és Bodrogközi Kulturális Napokat Királyhelmecen – a sor az egyre több új rendezvénynek köszönhetően hosszan folytatható.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
FejezetEgyéb
SzerzőFZ - Fónod Zoltán
Rövid URL
ID374514
Módosítás dátuma2015. február 5.

irodalomkritika 1918–1945

Részletek

Az első Csehszlovák Köztársaság idején a publikált kritikák mennyisége meglepően nagy volt, mert nemcsak az irodalmi folyóiratok, hanem a napilapok és politikai, társadalmi hetilapok is közöltek kritikát. Ezek nagyobbik fele azonban minőségileg értéktelen volt, s az objektivitás gyakori hiánya az értékelhető kisebbik rész hitelét is rontotta. Mivel irodalmunk indulásának első éveiben (1918–1925) a nagyarányú kiutasítások és kényszertávozások következtében nemcsak a tapasztalt írók hiányoztak, hanem az igényesebb olvasórétegek is, az irodalmi élet néhány tekintélyes szervezője (Alapy Gyula, Sziklay Ferenc) nyilvánosan védelmébe vette a dilettantizmust. Kijelentéseiket Vass László olyan „súlyos szavak”-nak nevezte, melyek „magukban hordják a kisebbségi élet tragikus vonásait, és mindenképpen találóak a kisebbségben kezelt nemzetrészek eleve alacsonyabb szellemi életére”. Nem meglepő tehát az sem, hogy a dilettantizmus pártolásával nem gyanúsítható Forbáth Imre még a 30-as évek vége felé is talált magyarázó és mentegető szavakat. – Az objektív kritika követelményét 1923-ban az ifjú Fábry Zoltán hirdette meg. Sajnos, két-három évvel később Fábry eltért a koncepciójától, további kritikusi gyakorlatában másodlagosnak tekintette az esztétikai követelményt, s csaknem egy évtizedes kommunista–rappista korszakában (1928–1936) az osztályharc törvényei alá rendelte a kritikai mércét. Az objektív kritika térnyerését leginkább azok a rendkívül kiéleződött ellentétek akadályozták, amelyek az irodalmi életben az emigráns és a hazai írók között alakultak ki. A 20-as évek első két harmadában a beszűkült kisebbségi irodalmi és sajtóéletben nagy befolyásuk volt az 1918/19-es magyarországi forradalmak emigráns íróinak és újságíróinak, egyrészt tapasztaltságuk, hozzáértésük, másrészt a Horthy-Mo. iránti gyűlöletük miatt. Az utóbbi tulajdonságért a csehszlovák állam bőkezűen honorálta őket, az anyaországgal jó kapcsolatokat tartó ellenzéki magyar körök viszont gyűlölettel feleltek a gyűlöletre. Ez az antagonisztikus helyzet úgy hatott a kritikai életre, hogy a lapokban az írókat nem valós irodalmi értékeik alapján, hanem poliltikai hovatartozásuk szerint értékelték. A 20-as évek végén, mikor az emigránsok a kisebbségi sérelmek iránti közömbösségük miatt már nagyrészt elvesztették politikai hitelüket, érezhetően erősödött az objektív kritika helyzete, de pl. a kritikairodalom akkor és később sem kvalitásaik alapján, hanem politikai-világnézeti alapállásuk szerint csoportosította a kritikusokat szocialistákra és polgáriakra. – A szocialista kritikusok közül Fábry volt a legtekintélyesebb, de ő antifasiszta és antimilitarista publicistaként lett jelentős, európai mércével is mérhető íróvá. E tevékenységének kiváló kritikusi adottságait is alárendelte, s az irodalmi alkotások értékét elsősorban s gyakran kizárólagosan erkölcsi és politikai mércével mérte. Ezzel a magatartásával „emberirodalmi” és vox humana-korszakában (1922–1927, 1936–1938) az irodalmi életben érezhető erkölcsi prevenciót tudott gyakorolni, ám esztétikai vonatkozásban akkor is rengeteg tévedést, túlzást követett el. A többi szocialista kritikus közül Barta Lajos, Sándor László és a fiatal Berkó Sándor emelhető ki. – A polgári szemléletű kritikusok közül rendszeres tevékenységével, számos irodalomtörténeti érvényű írásával és következetes objektív törekvésével Kovács Endre, Szalatnai Rezső és Vájlok Sándor emelkedik ki. Figyelemre méltó még Antal Sándor, Kázmér Ernő, Simándy PálVass László és Bellyei László munkássága. A jelentős szépírók közül főleg Darkó István, Egri Viktor, Győry Dezső és Sziklay Ferenc voltak a kritikában is aktívak. – Komlós Aladárról, Peéry Rezsőről és Szvatkó Pálról külön kell szólni. Komlós csak 1924-ig élt Szlovákiában, s kritikusként-költőként az élvonalba tartozott. A 20-as évek második felében Mo.-ról figyelte s recenziókkal meg szigorú helyzetelemzésekkel segítette irodalmi fejlődésünket. A kivételes képességű Peéry Rezső 1938 előtt két-három felfigyeltető kritikát írt (Magyar mesterek, Kassák Lajos epikai fejlődése, Szempontok a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődéséhez), kritikusi kibontakozását azonban késleltette a sarlós mozgalom második szakaszában (1930–1933) vállalt szélsőbalos irodalompolitikai szerepe. A Peéryhez hasonlóan kitűnő esszéista adottságokkal rendelkező Szvatkó Pál nem volt gyakorló kritikus, de néhány átfogó irodalmi felmérésében vitathatatlan megállapításokat tett, s a minőségi elv hangsúlyozójaként egész pályafutása alatt az irodalom és kritika legjobbjait összefogó lap alapítására törekedett. – A szlovák állam éveiben (1939–1944) a magyar népesség alacsony száma, a tapasztalt írók zömének kiesése s az itt maradtak egy részének (Egri, Fábry, Sas Andor, Sebesi Ernő, Szenes Erzsi) kényszerű elhallgatása miatt az irodalmi élet erősen összeszűkült, de aktív maradt. Az Esterházy János vezette Szlovenszkói Magyar Párt napilapjaiban elég lehetőség nyílt a kritika számára is: szervezésében és gyakorlásában e lapok két tapasztalt belső munkatársa, Peéry Rezső és Szalatnai Rezső játszotta a vezető szerepet. A két napilap politikáját és irodalompolitikáját keresztény szellemű antifasizmus jellemezte. Dallos István tíz számot megért Magyar Albumában és a Toldy Kör évkönyveiben is sok kritikai írás jelent meg Szalatnai, Peéry, Mártonvölgyi László és Környei Elek tollából. A kezdőkkel és dilettánsokkal is ellepett hazai irodalom iránt az összeszűkült írói közösség bővítése érdekében nagyfokú toleranciát kellett tanúsítani, ezért az igényes Szalatnai és Peéry ezt a terepet nagyrészt Mártonvölgyire és Környeire hagyta, s legjobb kritikáikat a kiemelkedő magyarországi kortársakról (Babits Mihály, Móricz Zsigmond stb.) írták. – Ir. Fábry Zoltán: Irodalom és magyarság (Kassai Napló, 1923. ápr. 1.); Komlós Aladár: Magyar költészet Szlovákiában (Nyugat, 1926/II); Féja Géza: A felvidéki irodalom és felvidéki költő (Híd, 1927/4–5); Alapy Gyula: Kisebbségi irodalmunk tíz éve. In: Sziklay Ferenc (szerk): Kazinczy Évkönyv 1898–1928 (1929); Győry Dezső: A kritikus, aki nincs (Új Munka, 1931/1); Vass László: A kiművelt emberfő hiánya (Magyar Nap, 1938. febr. 20.); Forbáth Imre: Művészet és szocializmus; Turczel Lajos: Irodalomkritikánk 1918–1945 között. In: Turczel Lajos: Tanulmányok és emlékezések (1987).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
FejezetEgyéb
SzerzőTuL - Turczel Lajos
Rövid URL
ID374523
Módosítás dátuma2016. január 22.

irodalomkritika 1945 után

Részletek

Az 1945-öt követő némaságot csak az atrocitások, a magyarüldözés ellen tiltakozó röpiratok, felhívások vagy a mo.-i sajtóban megjelent tiltakozások törték meg (Fábry Zoltán, Szalatnai Rezső, Peéry Rezső stb.). Az 1948 febr.-ban bekövetkezett politikai-társadalmi fordulat hozta meg az enyhülést. 1948. dec. 15-én megjelent az Új Szó első száma. Az Új Szó fontos szerepet töltött be irodalmunk újraindulásában. De az irodalmi élet határozottabb fejlődésére akkor kerülhetett sor, miután más magyar nyelvű lapok is megjelenhettek, melyek kulturális rovatukban helyet biztosítottak íróink számára. Erre fokozatosan került sor: Pionírok Lapja (1950), Szabad Földműves (1950), Alkotó Ifjúság (1950–1953), Új Ifjúság (1952), Dolgozó Nő (1952), Fáklya (1951–1957). Különösen fontos szerepe volt irodalmi életünk elindításában és felfejlesztésében a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége – Csemadok képes havilapjának, a Fáklyának, amely nemcsak terjedelmesebb írások közlésével, hanem pályázatok kiírásával, kezdő költők-írók elindításával stb. is segítette a lassan bontakozó irodalmi életet. A Fáklya megszűntével a nyomába lépő A Hét (1957) volt irodalmunk legfontosabb fóruma. Az irodalmi és kritikai élet további fellendülése az Irodalmi Szemle (1958) megjelenése után következhetett be. – A szlovákiai magyar irodalomkritika fejlődésében 1954 jelentette a fordulópontot. Az indítás, az úttörés Fábry Zoltán érdeme. Ekkor jelent meg a Fáklyában a Harmadvirágzás c. tanulmánya, amely nemcsak névadója lett irodalmunk legújabb szakaszának, hanem indító lökést adott irodalomkritikánk fejlődésének is. Ezzel és az egy évvel később megjelent Kevesebb verset, több költészetet! (1955) c. tanulmányával megteremtette irodalomtörténet-írásunk és kritikánk alapjait. 1945 után ezek voltak az első tudatos lépések irodalmunk értékviszonyainak tisztázása felé. A 60-as évek közepéig Fábry intenzív kritikai tevékenységet fejtett ki. Egymás után írta jelentős tanulmányait: Res poetica (1959), A novella kérdőjelei (1960), Antisematizmus (1963) stb. Tanulmányai, kritikái a Harmadvirágzás (1963), a Stószi délelőttök (1968) és a Vigyázó szemmel (1973) c. kötetekben olvashatók. – Sas Andor terjedelmes, javító szándékú ismertetésekkel járult hozzá kritikai életünkhöz. Tanulmányai, cikkei Irodalmi és történelmi tanulmányok c. kötetében olvashatók. – Egri Viktor egész életében szorgalmas olvasója és propagálója volt irodalmunknak. Kritikái főleg műhelyproblémákról szóltak, tanáccsal látta el a szerzőket alkotói problémákkal kapcsolatban. – Az alapozó nemzedék tagjai közül kritikai tevékenységet folytatott: Tóth Tibor, Csanda Sándor, Turczel Lajos, ifj. Rácz Olivér, Bábi Tibor, Dobos László. Ketten közülük (Turczel, Csanda) hivatásszerűen, a többiek alkalomszerűen folytattak kritikai tevékenységet. – Turczel Lajos kritikái zömét 1954 és 1965 között írta, ebben az időben ő volt a legtermékenyebb és legbefolyásosabb magyar kritikus Szlovákiában. Kötetei: Írások mérlegen (1958), Írás és szolgálat (1965). – Csanda Sándor kritikai tevékenységének zöme a 60-as évekre esik. Munkásságának jelentősebb része irodalomtörténeti kutatásokban realizálódik. Kritikái a Hidak sorsa (1965) és a Harmadik nemzedék (1971) c. kötetben olvashatók. – Szeberényi Zoltán A vox humana poétája. Győry Dezső csehszlovákiai költészete. (1972) c. jelentetett meg monográfiát, valamint Visszhang és reflexió (1986) c. esszé- és kritikagyűjteményt. Ezenkívül három kismonográfia szerzője: Duba Gyula (1997), Ozsvald Árpád (2000), Turczel Lajos (2003). Magyar irodalom Szlovákiában (1945–1999), I–II. c. terjedelmes irodalomtörténeti kézikönyve jelent meg (2000, 2001). – Rákos Péter Az irodalom igaza (1987) c. tanulmánygyűjteményének súlypontjait verstani, irodalomelméleti és irodalomtörténeti dolgozatok képezik. További tanulmánykötete: Prágai őrjárat (1995). – Rácz Olivér az 50-es évek második felétől alkalomszerű, de igen hatékony kritikát fejt ki. Legjobb írásaiban Fábry Zoltán műveit elemzi. Kritikái, tanulmányai nem jelentek meg kötetben. – Tóth Tibor írószövetségi beszámolóiban, vitacikkeiben, kritikáiban egy tájékozott, jó ízlésű és ítélőképességű irodalmár szólal meg. Korai halála meggátolta kritikai tevékenységének kibontakoztatásában. – Bábi Tibor színikritikákkal kezdte pályáját, később a recenzió, az irodalompolitikai publicisztika és az irodalomesztétika művelésére tért át. Írásait a polemikus él, a sarkított fogalmazás jellemezte, számos vitát kezdeményezett. Posztumusz kötete (Író, költő, művész dolga; 1979) csak egy részét tartalmazza kritikai munkásságának. – Dobos László eleinte az irodalomkritika, később az irodalompublicisztika és az irodalompolitika felé orientálódott. Jelentősek az irodalmi élet irányítását, szervezési kérdéseinek elemzését célzó tanulmányai. Gondok könyve (1983) és Teremtő küzdelem (2000) c. kötetei kritikáinak csak egy részét tartalmazzák. – Az 50-es évek második felében induló, de tevékenységük jelentősebb, hatékonyabb és terjedelmesebb részét a 60-as évektől kifejtő kritikusok, ill. kritikai feladatokat is vállalók közül Duba Gyula, Fónod Zoltán, Koncsol László, Tőzsér Árpád munkássága érdemel figyelmet. – Duba Gyula kritikát ritkábban ír, a jelenségek, a szélesebb összefüggések foglalkoztatják: Valóság és életérzés (1972), a Látni a célt (1984) s az Európai magány (1989), Az idő hangjai (1998). – Fónod Zoltán publicisztikai és történészi előzmények után vált irodalmunk kutatójává. Kritikái a művek sokoldalú megközelítését, hangsúlyozott eszmei-esztétikai elemzését tükrözik. Írásai a Vallató idő (1980), a Körvonalak (1982), a Tegnapi önismeret (1986), a Kőtábláink (1990) és Szétszóródás után (1998) c. kötetekben jelentek meg. – Tőzsér Árpád kritikáiban, esszéiben és tanulmányaiban irodalomszemléletének bölcseleti-poétikai alapjait fogalmazza meg a választott téma apropóján. Kötetei: Az irodalom valósága (1970), Szavak barlangjában (1980), Escorial Közép-Európában (1992), Pozsonyi páholy (1994), Csuang-ce és a pillangó (1998), A nem létező tárgy tanulmányozása (1999), Milétoszi kumisz (2004). – Koncsol László kritikáiban, esszéiben, műelemző tanulmányaiban az esztétikum, a művészi értékek jeleit keresi, a hibák, fogyatékosságok számonkérését kevésbé hangsúlyozza. Kritikái, esszéi a Kísérletek és elemzések (1978), a Nemzedékem útjain (1984) és a Törmelék (1992) c. kötetekben olvashatók. – Már a 60-as évek végén, de még inkább a 70-es évek elején új nevek tűntek fel kritikai irodalmunkban. Ezek közül Zalabai Zsigmond, Mészáros László, Lacza Tihamér, Dusza István, Alabán Ferenc és Tóth Károly kapcsolódott intenzívebben irodalmi-kritikai életünkbe. – Zalabai Zsigmond a generációs csoportosulás legaktívabb tagja volt. Kötetei: A vers túloldalán (1974), Mérlegpróba (1979), Tűnődés a trópusokon (1982), Verstörténés (1995). – Dusza István kezdetben irodalmunk egészét figyelte, majd a színikritikára koncentrált. Ez irányú eredményeit a Nézőtéri napló 1981–1990 (1992) c. kötetében közli. Zs. Nagy Lajosról kismonográfiát írt (2000). Posztumusz tanulmány- és kritikakötete A papír partján (2003) c. jelent meg. – Grendel Lajos irodalomkritikái és az irodalmi élettel kapcsolatos fontos dolgozatai és esszéi önálló kötetben még nem jelentek meg; kiadta azonban a Mészöly Miklós időskori prózáját taglaló A tények mágiája (2002) c. monográfiáját, s megjelent irodalmi publicisztikájából egy válogatás: A kutya fája (2006). – Tóth László Lapszél. Esszék, vallomások, sietős feljegyzések (2005) c. jelentetett meg kritikáiból, recenzióiból és esszéiből egy kötetet. – Mészáros András kiterjedt irodalomtudományi munkássága a filozófia és az irodalom mezsgyéjén fontos kötetek sorával gyarapította az irodalomtudomány regisztereit: Arisztotelész esete Phyllisszel. Előadások a szerelemfilozófia köréből (1993), A marginalitás szelíd bája. Arcképek a reformkori magyar filozófiából (1994), A transzcendencia lehelete (2001), Mozgó halhatatlanság (2006). – Az irodalomkritika és -tudomány 1989 és 2007 között differenciáltabbá, többszólamúvá és minden korábbi időszakához képest tagoltabbá vált. A Németh Zoltán, Benyovszky Krisztián, H. Nagy Péter, N. Tóth Anikó nevével fémjelezhető nemzedék által számos irodalomelméletileg megalapozott tanulmány- és kritikagyűjtemény jelent meg, s nagyjából 2002-től az irodalomtudomány tekinthető a szlovákiai magyar irodalom és irodalmi élet húzóágazatának. Közben e területen is korábban jelentősnek vélt ideológiai, etikai és esztétikai konstrukciók merültek feledésbe, korábban jelentősnek tartott életművekkel együtt. – Az 1989 után fellépő irodalomkritika és -tudomány jelentősebb képviselői: Ardamica Zorán, Beke Zsolt, Csehy Zoltán, H. Nagy Péter, Keserű József, Németh Zoltán, Polgár Anikó, N. Tóth Anikó, Vida Gergely . Kritika- és tanulmányköteteik: – Beke Zsolt: „Jel”-en lét (2004) és Az irónia hurka (2007) címmel adott ki tanulmány- és kritikagyűjteményt. – Benyovszky Krisztiánnak eddig három önálló tanulmánykötete jelent meg: Rácsmust ra. Regényes olvasónapló Kaffka Margittól Bodor Ádámig (2001), A jelek szerint. A detektívtörténet és közép-európai emlék nyomai (2003), Bevezetés a krimi olvasásába (2007). – Csehy Zoltán önálló irodalomtudományi művei: A szöveg hermaphroditusi teste. Tanulmányok a humanizmus, az antikvitás és az erotográfia köréből (2002), Parnassus biceps. Kötetkompozíciós eljárások és olvasási stratégiák a humanista, neolatin és a régi magyar költészetben (2007). – H. Nagy Péter önálló irodalomtudományi és -kritikai munkái: Kalligráfia és szignifikáció (1997), Redundanciák retorikája (1998), Kánonok interakciója (1999), Orfeusz feldarabolva. Zalán Tibor költészete és az avantgárd hagyomány (2003), Ady-kollázs (2003), Féregjáratok (2005), Paraziták (2006), Hagyománytörténés. A „szlovákiai magyar” líra paradigmái 1989–2006 (2007), Hibridek (2007). – Németh Zoltán kritikakötete: A kapus öröme a tizenegyesnél (1999), tanulmányai: Olvasáserotika (2000), monográfiája: Talamon Alfonz (2001), további tanulmány- és kritikagyűjteményei: A széttartás alakzatai (2004), A bevégezhetetlen feladat (2005). – Polgár Anikó monográfiája: Catullus noster. Catullus-olvasatok a 20. századi magyar költészetben (2003). – N. Tóth Anikó: Kísérlet megszólalásra és elnémulásra. Olvasói kalandok a 20. sz. magyar prózájában (1999), Szövegvándor. Közelítések Mészöly Miklós prózájához (2006). – Számos további fontos irodalomtudományi művek mellett megjelent Görözdi Judit tanulmánykötete: Hangyasírás, csillag morajlás. Elhallgatásalakzatok Mészöly Miklós írásművészetében (2006), valamint Vajda Barnabásé: Sigmund Freud és a XX. sz. eleji magyar irodalom. Tanulmányok magyar írók és a freudi pszichoanalízis kapcsolatáról (2005), ugyanő monográfiát írt Monoszlóy Dezső életművéről (2006). Ardamica Zorán kritikái Egyétek (2004) c. jelentek meg. Kocur László Koncsol Lászlóról írt kismonográfiát: Az olvasónak pedig joga van játszani a művel (2001), Mizser Attila kritikái és recenziói Ami marad (2007) címmel jelentek meg. – Keserű Józsefnek és Vida Gergelynek egyelőre nem jelent meg önálló kritikakötete. – Ir. Szeberényi Zoltán (szerk.): Mű és érték. A csehszlovákiai magyar kritika 25 éve (1976); Szeberényi Zoltán (szerk.): Hagyomány és megújulás 1–2 (1988, 1990). Csanda Gábor–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában III., Kultúra 1989–2006 (2006).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
FejezetEgyéb
SzerzőSzZ - Szeberényi Zoltán
Rövid URL
ID374526
Módosítás dátuma2015. október 15.

Magyar Nyelv év Irodalom Tanszék – Nyitra

Részletek

1959 nyarán a pozsonyi Pedagógiai Főiskola megszűnt, a Pedagógiai Felső Iskolát pedig 1960-ban Nyitrára telepítették, az 1959-ben létesített, az alapiskolák alsó és felső tagozatának tanítóit négyéves stúdium keretében képező új felsőfokú intézmény, a Pedagógiai Institútum (PI) keretébe, mint a PI Magyar Tagozatának egyetlen önálló tanszéke. A pozsonyi tanerők közül Csanda Sándor és Kazimírné Pesthy Mária vállalta a nyitrai oktatást. 1964-től változatlan tartalommal és feladatokkal Pedagógiai Fakultás lett az intézmény neve. A 60-as évek javuló nemzetiségi iskolapolitikája eredményeképpen 1969-től Módszertani Kabinet működött a tanszék szerves részeként a magyar iskolák módszertani problémáit kutató feladattal. 1968 dec.-étől Szeberényi Zoltán, 1974 szept.-étől Révész Bertalan vette át a tanszék irányítását. 1975-ben a Módszertani Kabinet feloszlott, ill. a szlovák tanszék keretében „Kabinet literárnej komunikácie a experimentálnej metodiky” néven szerveződött újjá, s fokozatosan megszüntetve minden magyar iskolai vonatkozását, Anton Popovič vezetésével önálló intézménnyé alakult. – A konszolidáció időszakában fokozatosan megszüntették a magyar nyelv és irodalom szakos képzést, a tanszék feladata az 1–5. osztályos pedagógusok képzésére korlátozódott. 1976 és 1989 között szünetelt a felvétel a magyar nyelv és irodalom szakra. A képzés minden fokon az 1989/90-es iskolaévtől állt helyre. Napjainkig az alsó tagozattól a középiskolai fokig folyik a képzés nappali és levelezői formában a magiszteri titulussal befejezően. A továbbtanulás lehetősége a PaedDr. fokozat megszerzése, amely 1984–1989 között négy tantárgyból szóbeli vizsgával, 1998-tól szóbeli vizsgával, disszertációs munkával (filozófia, nyelvtan vagy irodalom) és annak sikeres megvédésével szerezhető meg. 1994-től a tanszék a Ny-Európában honos kreditrendszerre tért át, oktatási rendszere modernizálódott. A Szl. és Mo. között létrejött egyezmény alapján magyarországi tanárok is vendégeskedtek a tanszéken. – A kilencvenes évek elején több koncepció fogalmazódott meg a Magyar Tagozat önállósítására, ill. egy Magyar Kar vagy egy Nemzetiségi Kar létrehozására. A hosszas vitákat és ügyintézést követően 2004-ben megalakult a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen a Közép-európai Tanulmányok Kara, melynek célja a magyar nyelvű pedagógusképzés biztosítása, valamint a vegyes lakosságú területek önkormányzatai, állami intézményei, a magánszféra, továbbá a civil szektor számára olyan szakemberek képzése, akik a kultúra, a szociális ügyek, a közigazgatás, a regionális politika, a gazdaságszervezés és az idegenforgalom területén megfelelnek az európai integrációs feltételeknek és elősegítik a régiók felzárkóztatását. A több száz magyar diákot oktató karon öt tanszék és két intézet működik. 2004-től a nyitrai tanszék ismét Magyar Nyelv és Irodalom Tanszék néven átkerült a kar kötelékébe, annak egyik intézményeként, vezetője Prof. RNDr. László Béla, CSc. – A Közép-európai Tanulmányok Karán alakult meg a Nemzeti és Nemzetiségi Kultúrák Intézete is. – Ir. László Béla–A. Szabó László–Tóth Károly (szerk.): Magyarok Szlovákiában IV. Oktatásügy 1989–2006 (2006); Fórum Társadalomtudományi Szemle (2007/4).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
SzerzőCsG, SzZ -
Rövid URL
ID376425
Módosítás dátuma2015. január 23.

műfordítás-irodalom

Részletek

A szl.-i magyar műfordítók tevékenysége elsősorban a szlovák és cseh írók alkotásainak tolmácsolására irányul. – Az első Csehszlovák Köztársaság magyar írói közül a mostoha könyvkiadási lehetőségek ellenére többen is vállalkoztak a közvetítő szerepre. Szlovák mű első, könyv alakban megjelent magyar fordítása az új államban Hviezdoslav: A csősz felesége c. elbeszélő költeménye volt Schöpflin Géza átültetésében. – A napi- és hetilapokban megjelent versfordítások után az első lírai antológiát a szlovák Štefan Krčméry jelentette meg (Anthologia szlovák költőktől, 1925), ebben a népköltészettől az akkori legfiatalabbakig, Ján Smrekig és Emil Boleslav Lukáčig mutatta be a szlovák költészetet. Úttörő jelentőségű munkája nyelvi és stilisztikai szempontból sok helyen erőltetett és magyartalan, a tartalmi hűséghez való túlzott ragaszkodás következtében gyakran háttérbe szorul a versek költőisége. – Darvas János Hegyország hangja (1934) c. antológiája mindmáig az egyik legértékesebb válogatás a modern szlovák lírából. Tizenöt költő harminckilenc versét tartalmazza, köztük Ivan Krasko, Ján Smrek, Emil Boleslav Lukáč, v. Beniak és Ladislav Novomeský költeményeit. A gyűjteményt a Szlovenszkói Magyar Irodalmi Pályadíjak kuratóriuma Reviczky-díjjal tüntette ki. Darvas János, a kötet fordítója a mélabút, a melankóliát tartotta a kötet alaptónusának. Műfordításkötete is ezt közvetíti. Különösen a Krasko-fordítások művésziek. – Anton Straka, a budapesti csehszlovák követség sajtótitkára, a magyar irodalom lelkes híve állította össze a Cseh és szlovák költők antológiáját (1936), mely 17 cseh és 9 szlovák költő versét tartalmazta. A szlovákiai magyar írók közül Darvas János vett részt a fordításban. – A Szlovenszkói magyar írók antológiája III. kötete (Nyitra 1937), amelynek Dallos István és Mártonvölgyi László mellett Szalatnai Rezső volt a társszerkesztője, bemutatta a csehszlovákiai magyar irodalom műfordítóit. A Hidat verünk c. előszóban Szalatnai így vall a szerkesztők célkitűzéseiről: „Ez a szellemi hídverés nyílt állásfoglalás a magyar–cseh–szlovák kultúrközeledés eszméje mellett (…) A sorsközösségben és egymás mellett élő kultúrnemzeteknek kölcsönösen meg kell ismerniök egymás irodalmát (…) Úgy érezzük, hogy kisebbségi magyar kultúrmissziót teljesítünk akkor, amikor a magyar–cseh–szlovák kultúrközeledés gyökeret vert eszméjét tettre váltva helyezzük e kötetet a szlovenszkói magyar olvasó asztalára.” A kötet felsorakoztatja a korabeli cseh és szlovák irodalom minden jelentősebb képviselőjét, a jegyzetekben ismerteti ezek, valamint fordítóik munkásságát. – Prózaírókat először Farkas István mutatott be a Szlovák prózai antológiában (Ipolyság 1928). Az antológiák mellett a harmincas évek végén néhány regényfordítás is megjelent. Ivan Olbracht és Vladislav Vančura regényeit Dénes Endre és Szalatnai Rezső, Božena Němcová Nagyanyó c. művét Kocsis Károly, Martin Kukučín Ház a hegyoldalban c. regényét Farkas István (A Petúr-ház, 1935), Milo Urban Az élő ostor c. regényét Sándor László fordította le (1938). 1943-ban Mai szlovák novellák címen újabb prózai antológia jelent meg Kassán Sziklay Ferenc, Oláh József és Sziklay László fordításában. – A szlovákiai magyar színtársulatok részére többen (pl. Donner Pál) is lefordították Čapek drámáit. – 1948 után jelentősen megnövekedett a cseh és szlovák fordításkötetek száma. Ezt nagymértékben elősegítette a könyvkiadás államosítása is. Az 1949-ben létrehozott Magyar Könyvtár és az 1953-ban induló Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó az ötvenes évek elején kezdte meg cseh és szlovák szépirodalom rendszeres kiadását, elsősorban e két irodalom klasszikusait és szocialista irodalmának képviselőit. A második vh. után lefordított első szlovák verseskötet Milan Lajčiak Ének a nagy barátságról c. műve volt L. Gály Olga tolmácsolásában (1952), a cseh lírából Petr Bezruč Sziléziai dalok c. kötete Sipos Győző fordításában. Az ötvenes évek elejének költészetét bemutató Mai szlovák költők (1954, szerk. Tóth Tibor) c. antológia az irodalmi sematizmus jellemző jegyeit magán viselő válogatás; fordításainak színvonala is vegyes értékű. A szlovák líra 1945 utáni fejlődésszakaszának 26 képviselőjét mutatja be a Gyújtópont c. antológia (1984, szerk. Tóth László). – Az 1948–1989 közti csehszlovákiai magyar könyvkiadás évi termésének jelentős részét cseh és szlovák művek fordításai alkotják. A cseh irodalom képviselői közül szinte hiánytalan mind a klasszikus (Alois Jirásek, Božena Nĕmcová, Ivan Olbracht, Jaroslav Hašek, Karel Čapek, Vladislav Vančura, Marie Majerová, Marie Pujmanová, Julius Fučík stb.), mind a jelenkori cseh próza legjelentősebb alkotóinak (Jan Otčenášek, Oldřich Pluha, Bohumil Hrabal, Vladimír Páral, Ladislav Fuks, Martin Kozák stb.) bemutatása. A költők közül önálló kötetben jelent meg Petr Bezruč, Karel Hynek Mácha, Jan Neruda, Jiří Wolker, Vítězslav Nezval, Hora, Jaromír Neumann és Vilém Závada, hiányzik viszont a cseh költészetet bemutató, átfogó jellegű antológia. A teljességre való törekvés figyelhető meg a szlovák irodalom értékeinek megjelentetésében. A klasszikusnak számító Martin Kukučín, Jozef Gregor Tajovský, Terézia Vansová, Ján Kalinčiak, Janko Jesenský, Peter Jilemnický, František Hečko regényei, Andrej Sládkovič, Ján Botto, Janko Kráľ, Pavol Országh Hviezdoslav és Ivan Krasko verseskötetei mellett sorra jelennek meg a kortárs szlovák írók művei is. Önálló kötetben jelentek meg Fraňo Kráľ, Ján Poničan, Andrej Plávka, Ján Kostra, Ladoslav Novomeský, Emil Boleslav Lukáč, Ján Smrek, Vojtech Mihálik, Valentín Beniak, Pavel Bunčák, Milan Rúfus, Miroslav Válek, Ľubomír Feldek, Pavol Koyš, J Lenko, Štfan Žáry, R. Fabry és V. Reisel versei. A szlovák népköltészetből ad válogatást Csuka Zoltán fordításában a Fényes a tűz lángja c. antológia (1962, 2. kiad. 1974). De hiányzik a szlovák költészetet kezdettől napjainkig bemutató antológia. A kortárs szlovák prózát négy válogatás mutatta be az olvasónak: Őrtüzek a hegyekben (ford. Bóné András és Tóth Tibor, 1959), A tenger mélyébe (ford. Koncsol László, 1966), Megbékélés (1970), Agyaghegedű (1982). Az újabb cseh novellairodalmat – több fordító munkájának eredményeként – két antológia képviseli: Senki sem fog nevetni (1965), Hány színű a szivárvány (1981). A hivatásos írók műfordítói munkásságán kívül a szlovák és a cseh irodalom fordítói közül a prózairodalom terén jelentős Hubik István, Havas Márta, Bártfai László, Zólyomi Antal, Czagány Iván, Hideghéty Erzsébet, Zádor András, Zádor Margit, F. Kováts Piroska, Nóta János, Mayer Judit és mások munkássága. Költői művekből Bábi Tibor; Poczkody, Sipos Győző, Tóth Tibor, Farkas Jenő, Rácz Olivér, Fügedi Elek és Tőzsér Árpád fordított önállóan egy vagy több kötetet. A versesköteteket általában többen fordították: Rácz Olivér, Cselényi László, Kulcsár Tibor, Ozsvald Árpád, Tőzsér Árpád, Koncsol László, Veres János, Kulcsár Ferenc stb., a mo.-i költők közül Garai Gábor, Bede Anna, Rákos Sándor, Baranyi Ferenc, Végh György, Tandori Dezső és mások. Rácz Olivérnek a világ népei költészetéből válogatott műfordításai Csillagsugárzás címmel jelentek meg (1978). Világirodalmi mítoszok átköltéseit, modern francia, lengyel, cseh és szlovák költők verseinek fordításait tartalmazza Cselényi László A pitypang mítosza c. kötete (1986), amelyet Madách Imre-díjjal jutalmaztak. Mikola Anikó Madárnak lenni (1979) c. verseskötete egyik ciklusában a perui indiánok népköltészetét mutatja be. Csehszlovákiai ukrán költők antológiája is megjelent magyar nyelven A Kárpátok éneke címmel (ford. Barak László és mások, 1988). – A klasszikus latin és görög irodalmat Csehy Zoltán (Hárman az ágyban, 2000; A. Beccadelli: Hermaphroditus, 2001; Sztratón: Kölyökmúzsa, 2002; Martialis: Költők, ringyók, pojácák, 2004) és Polgár Anikó (Greguss Ágost: Az esztétika kézikönyve, 2000) tolmácsolja (ketten együtt: Illatos kenőcsök háza. A középkori latin költészet gyöngyszemei, 2001). – A szlovákiai műfordítók első szervezete a Fordítók Köre (Kruh prekladateľov) volt, amely 1951–1969 közt működött. 1969-ben megalakult a Szlovákiai Műfordítók Társulata (Združenie slovenských prekladateľov), amelynek már különféle bizottságai is voltak. 1976-ban szervezte meg Ján Ferenčik a Szlovákiai Fordítók központját (Ústredie slovenských prekladateľov). Ez már a Szlovák Irodalmi Alap (Slovenský literárny fond) keretében működött, s külön bizottsága volt a magyar nyelvre fordító mű- és szakfordítók nyilvántartására, regisztrálására és támogatására. Ez a szervezet 1990-ig működött. A rendszerváltozás után a Szlovák Irodalmi Alap keretében ún. tagozatok alakultak. Ezek egyike a Műfordítói Tagozat, amely a műfordítók ügyeivel foglalkozik a maga kilenctagú választmánya útján. 1990-ben megalakult a Szlovák Műfordítók Egyesülete (Spolok prekladateľov umeleckej literatúry), amelynek tagjai lehetnek magyar műfordítók is. A magyar műfordítók nem alakítottak külön szervezetet, hanem egy részüket felvette tagjai közé a Szlovákiai Magyar Írók Társasága. A Szlovák Irodalmi Alaptól támogatást (ösztöndíjat, szociális segélyt stb.) minden műfordító kaphat indokolt esetben, tekintet nélkül arra, tagja-e valamely szervezetnek. A Szlovák Irodalmi Alap a magyar műfordítókat is részesítette és részesíti nívódíjakban, és a műfordítói Madách Imre-díj kiadása is hatáskörébe tartozik. Az 1989-es rendszerváltozás után számos új magyar könyvkiadó alakult, de a magyar nyelvű szépirodalmi fordítások száma csökkent. A csehszlovákiai, ill. szlovákiai magyar irodalom elhanyagolt területe a műfordítás-elmélet és -kritika. – Ir. Szalatnai Rezső: Hegyország hangja (Magyar Fórum, 1934; Kovács Endre: Jegyzetek a csehszlovák–magyar szellemi együttműködésről (Magyar Fórum, 1934; Sándor László: Cseh és szlovák költők antológiája (Korunk, 1937); Csanda Sándor: Magyar–szlovák kulturális kapcsolatok (In: Uő: Első nemzedék, 1968); Fügedi Elek: Néhány adat a cseh, szlovák és magyar kölcsönös versfordításról (Irodalmi Szemle, 1959/3); Fügedi Elek: Még néhány adat a cseh, szlovák és magyar kölcsönös versfordításról (Irodalmi Szemle, 1963/3); Fügedi Elek: A cseh és szlovák költészet magyarul, különös tekintettel a kötetben megjelent fordításokra (Irodalmi Szemle, 1969/2); Ankét műfordításunkról (Irodalmi Szemle, 1977/8); Zsilka Tibor: A szlovák irodalom fordításának poétikai kérdései (Irodalmi Szemle, 1977/8); Ján Šimonovič: Első parancsolat – a hűség? (Irodalmi Szemle, 1977/8); Rudolf Chmel: két irodalom kapcsolatai (In: Bertók Imre–Kulcsár Tibor szerk.: A szlovák–magyar szak- és műfordítás kérdései, 1981); Hubik István: A csehszlovákiai magyar fordítás általános problémái (Irodalmi Szemle, 1981/1–2); Mayer Judit: A magyar nyelvre való fordítás módszertani kérdései (Irodalmi Szemle, 1985/1); Polgár Anikó: Műfordítás-irodalom (In: Csanda Gábor–Tóth Károly szerk.: Magyarok Szlovákiában III. Kultúra 1989–2006 (2006).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
FejezetEgyéb
SzerzőMJ - Mayer Judit
Rövid URL
ID377202
Módosítás dátuma2016. május 28.

naptárak, évkönyvek 1945 után

Részletek

Az első nem időszaki jellegű kiadványok közé tartozó Népnaptár 1949 végén jelent meg (az 1950-es évre). A Pravda, később a Magyar Könyvtár, majd a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó, ill. a Pravda Kiadó jelentette meg. 1973-ban a Pravda lemondott a kiadásáról, s a Madách Könyv- és Lapkiadó vette át; 1994-től a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó adja ki. 1971-től Naptár, 1974-től Naptár–Madách, 1977-től Madách Naptár címen jelenik meg. – Évkönyvek: Hét magazin (1967), az Új Szó évkönyve (1968), a kassai Batsányi Kör évkönyve (1970), a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége – Csemadok 25 évét (1974), a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara(1975) és az Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes(1975) évkönyve. Egyes iskolák (a pozsonyi és a komáromi gimnázium) rendszeresen, mások (nagymegyeri, szenci, somorjai gimnázium stb.) alkalomszerűen adtak és adnak ki évkönyvet. Évkönyv jellegű irodalmi magazin a Szivárvány (1968). – A tudományos évkönyvek sorában az Új Mindenes Gyűjtemény (1980–1993) jelent meg a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában, a rendszerváltás után a Nemzetiségi Dokumentációs Centrum kiadványa, a Magyarok Szlovákiában (1993) fontos kísérlet volt a szlovákiai magyarok helyzetének bemutatására. A Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központja évente megjelenteti az Acta Ethnologica Danubiana c. évkönyvét (1999-től), illetve az intézet kiadásában jelent meg a Nemzeti és etnikai kisebbségek Szlovákiában c. évkönyv (2004–2009). – Új kiadványok: Az én Naptáram (iskolások részére; 1992–, Lilium Aurum), Vidám kalendárium (1994 óta csaknem minden évben folyamatosan, AB-ART, 1997-ben a Lilium Aurummal), A család évkönyve (1995, 1997, 1998, AB-ART), Sulinaptár (1997–2001, Lilium Aurum). – 1989 után megnőtt a magyar nyelvű világi és egyházi kalendáriumok száma, ezeken kívül számos társulás és szövetség is jelentet meg naptárt vagy évkönyvet. – Az újabb, országosan terjesztett naptárak közül egyedül a Nap Kiadó által 2002 óta gondozott A család kalendáriuma. Szívderítő NAPtár jelenik meg folyamatosan.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
FejezetEgyéb
SzerzőCsG - Csanda Gábor
Rövid URL
ID377529
Módosítás dátuma2015. május 20.

színikritika, színházi irodalom – színjátszás

Részletek

Az első köztársaság első tíz évében egyetlen hivatásos magyar színtársulatot engedélyeztek, s ez a Pozsony és Kassa közötti térségben vándorolt. 1928-ban az egységes színikerületet nyugati és keleti részre osztották, s ennek megfelelően két társulatnak adtak koncessziót. Az ismertebb színigazgatók Faragó Ödön, Földes Dezső, Iván Sándor és Polgár Károly voltak. Kárpátalja magyarlakta területén egy társulat működött. A magyar színjátszás minőségi fejlődését az állami és járási szubvenciókból való kisemmizettségen kívül egyéb diszkriminatív intézkedések is akadályozták: a koncessziók kiutalásával kapcsolatos visszaélések, a színházi idény előnytelen megállapítása Pozsonyban és Kassán, a magyarországi színészek szerződtetésének tilalma vagy korlátozása, a hazai magyar színészképzés iránti kérelmek visszautasítása. ilyen körülmények között a kisebbségi társadalom önerejéből létrehozott Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület támogató igyekezete sem lehetett hatékonyabb, a társulatok állandó egzisztenciális nehézségekkel küzdöttek. A műkedvelő színjátszást városi viszonylatban a hagyományos kult. egyesületek, a szociáldemokrata munkásakadémiák és a kommunista munkásotthonok karolták fel, falusi viszonylatban pedig nagyon sikeresen az Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület. A hivatásos színtársulatoknak és a munkásakadémiák színjátszó csoportjainak műsorában többször szerepeltek hazai írók (Bihari Mihály, Lányi Menyhért, Merényi Gyula, Sándor Imre, Sebesi Ernő, Sziklay Ferenc, Vécsey Zoltán stb.) alkotásai, de kiemelkedő mű nem volt köztük. – A színjátszással elsősorban és hivatásszerűen a színházi lapok foglalkoztak, melyek Pozsonyban vagy Kassán jelentek meg a három hónapos színházi idény alatt, s többnyire rövid életűek voltak. Színvonalasabb közülük csak a Kassai Színházi Újság, a Színház és Mozi, a kassai Színház és a hosszabb életű Szlovenszkói Színházi Élet első két évfolyama volt. Ezek a lapok behatóan elemezték a kisebbségi színjátszás objektív és szubjektív akadályait, jó színészportrékat közöltek, ismertették az előadott darabokat. A többi lapban a szokásos műsorrovat mellett a legtöbb helyet a pletykarovat foglalta el. A színházi sajtó ismertebb, aktívabb szerkesztői, munkatársai: Fehér Jenő, Hollý Jenő, Gellért Jenő, Kázmér Ernő, Kultsár Miklós, Lányi Menyhért, Rehorovszky Jenő, Sebestyén József és Spielberger Leó. A színházi problémáknak a napilapok és jobb folyóiratok is figyelmet szenteltek. A Kassai Munkásba Mácza János és Fried Jenő írtak színikritikákat és cikkeket, a Kassai Naplóban Áldori Károly, Kultsár Miklós és Merényi Gyula voltak aktívak, a Magyar Írásban A magyar színészet problémái Szlovenszkón és Ruszinszkón címmel forrásértékű tanulmány jelent meg. A műkedvelő színjátszást elvi alapvetésű cikkekkel, műsoranyagokkal és gyakorlati instrukciókkal a Kassai Munkás, Az Út, a Csehszlovákiai Népszava támogatták, s ugyanezt tette a falusi hagyományos műkedvelő színjátszás viszonylatában az SZMKE komáromi központja és Magyar Vasárnap c. lapja. A népfrontos Magyar Fiatalok Szövetségének megalakulása után a Kéve vállalta a tagegyesületek színjátszó csoportjainak és énekkarainak műsoranyagokkal való ellátását. Megemlíthető még a rövid életű Műkedvelő c. lap. – A szlovák államban nem működött hivatásos magyar társulat, de Pozsonyban a Toldy Kör és más kult. vagy sportegyesületek (Keresztény Kultúr Kör, Kiskárpátok Turista Egyesület, VAS Sportklub, Polgári Torna Egylet) jóvoltából színvonalas műkedvelő színjátszás bontakozott ki. Erről akkor Rehorovszky Jenő Színházi Napok c. almanachja, az SZMKE szervezte vidéki műkedvelő színjátszásról pedig Párkány Lajos összefoglaló tanulmánya adott részletes tájékoztatást. – 1945 utáni hivatásos színjátszásunk a Szlovák Faluszínház magyar tagozatának (1950–1959) létrehozásával alapozódott meg, ezt követte 1952-ben a komáromi Magyar Területi Színház, majd 1969-ben a kassai Thália Színpad megalapítása. A műkedvelő színjátszás nagyarányú kibontakozása az 1949-ben megalakult Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége – Csemadok, s vele párhuzamosan a Népművelő Intézet nemzetiségi osztálya szervező és irányító munkájának volt köszönhető; jelentős mozgósító hatása volt néhány kimagasló helyi kezdeményezésnek (Párkány – Hofbauer József, Németh László, Sipka Béla, Kremmer László; Csata – Újváry László; Léva – Nagy László, később Zolczer Mihály, Csáky Pál; Rimaszombat – Drobka Géza; po.-i Déryné Színkör – Kulcsár Tibor, Lőrincz János, Miklósi Péter; Dunaszerdahely – Riedl Sándor; füleki ZsákszínházMázik István és ifj. Csák István stb.). – A színikritika, Színházi irodalom feléledése 1950-től, rendszeresebbé válása pedig 1958-tól, az Irodalmi Szemle megalakulásától datálható. A színházi bemutatókat azóta gyorsabb, néha vitákat is kiváltó visszhang követte, a színházi irodalomnak a A Hét, az Új Szó, az Irodalmi Szemle, s később a Kalligram is teret adott. A felgyorsult fejlődésben új lökőerőt jelentett a műkedvelő színjátszás differenciálódása, új formák (irodalmi színpad, bábjáték, gyermekszínjátszás) megjelenése, valamint a műkedvelő színjátszó versenyeknek a komáromi Jókai Napokon és más fórumokon való rendszeressé válása. Mindez változatosabbá és igényesebbé tette színházi kritikánkat és publicisztikánkat, s ez nemcsak a színjátszásra, rendezésre hatott termékenyítően, hanem a drámairodalom felélénkülését, új emberek (szerzők, rendezők), s újabb formák jelentkezését is kiváltotta. Ha ritkán is, de születtek drámaelméleti tanulmányok, s a színikritikában, publicisztikában (és az új színpadi formák meghonosításában) seregnyi ember tevékenykedett (Beke Sándor, Bodnár Gyula, Dávid Teréz, Dusza István, Egri Viktor, Gágyor Péter, Gáspár Tibor, Gyüre Lajos, Havasi Péter, Hizsnyan Géza; Horváth Lajos, Kiss Péntek József; Kiss József, Klimits Lajos, Kmeczkó Mihály, Kolár Péter, Konrád József, Mészáros László, Miklósi Péter, Pásztó András, Puntigán József, Siposs Jenő, Soóky László, Szigeti László, Szilvássy József, Szuchy M. Emil, Takáts Emőd, Tóth László, Vas Ottó, Zalabai Zsigmond stb.). A színjátszásnak és színházi irodalomnak ezt a sokszínűségét, folyamatos differenciálódását a kommunista kultúrpolitikát hatálytalanító 1989-es rendszerváltás tovább fokozta. Gyors változások főleg az amatőr színjátszásban mutatkoznak, ahol az egykori hagyományos formák teljesen háttérbe szorultak, a kísérletező csoportoknak országos szervezete alakult (Szlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Társasága, 1996-tól Pódium Színházi Társaság), s néhány csoport – köztük az 1988-ban létrejött losonci Kármán József Színház – versenyhelyzetbe került a szintén aktivizálódó hivatásos színtársulatokkal. – Sajnos, ezt a rendkívül élénk kibontakozást nemcsak a piacgazdálkodásra való áttérés gazdasági nehézségei fékezik, hanem 1993-tól a magyar kult. élet (színház, sajtó, könyvkiadás) költségvetési támogatásának drasztikus csökkentése is. – Ir. Kultsár Miklós: A szlovenszkói magyar színészet (Tűz, 1921/1–2); Antal Sándor: Nyílt levél a Színház ügyében Szlovenszkó teljhatalmú miniszteréhez (Nemzeti Kisebbségek, 1922/3); Faragó Ödön: Írások és emlékek (1933); Z.: A magyar színészet problémái Szlovenszkón és Ruszinszkón Magyar Írás, 1934/3); Háber Zoltán: A színjátszást így kezdjük (Az Út, 1934/10); Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története. In: Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 (1938); Párkány Lajos: A szlovákiai magyar műkedvelő színpadok munkája. In: A szlovákiai magyarság élete 1938–1942 (1942); Botka Ferenc: Munkásszínjátszásunk hagyományaiból (Hét, 1960/23); Vita a csehszlovákiai magyar színjátszás és drámairodalom helyzetéről (Irodalmi Szemle, 1960/1); Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (1967); Szilvássy József: 20 éves a Magyar Területi Színház (Irodalmi Szemle, 1973/2); Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában 1918–1938 (1974); Kmeczkó Mihály: Színházi kritikánkról kritikusan (Irodalmi Szemle, 1977/2); Mészáros László: Nyitott tétel (1977); Szilvássy József: Ne csak szép szavakkal… (Új Szó, 1982. okt. 15); Tóth László: A felszabadulás utáni csehszlovákiai magyar hivatásos színjátszásról (Irodalmi Szemle, 1983/2); Dusza István: A mindennapok és a történelem dramaturgiája (Irodalmi Szemle, 1986/8); Klimits Lajos: Néhány megjegyzés a drámáról és színjátszásról (Irodalmi Szemle, 1987/8; uő: Fejezetek a színjátszás pszichológiájából (1976); Tóth László: Párhuzamok, kitérők (tan., 1991); Hizsnyan Géza: Rendkívüli deficit, s a színészmesterség Mohácsa (Kalligram, 1992/2–3); Dusza István: Nézőtéri Napló 1981–1990 (1992); Hizsnyan Géza: Jó rendező kerestetik (Kalligram, 1994/3); Paulovics János: Fejezetek a párkányi műkedvelő színjátszás történetéből (Párkányi Szemle, 1993); Hizsnyan Géza: Színházak – színházi élet. In: Csanda Gábor–Tóth Károly szerk.: Magyarok Szlovákiában III. Kultúra 1989–2006 (2006).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
FejezetEgyéb
SzerzőTL - Tóth László, TuL - Turczel Lajos
Rövid URL
ID379893
Módosítás dátuma2016. január 27.

Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága nívó díj

Részletek

Szakmai és művészeti szervezet (Pozsony, Hetény, Dunaszerdahely, Komárom, 1990). A Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, ill. a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának jogutódja és tevékenységének folytatója. A szervezet célja a magyar nemzetiségi kisebbség professzionális képzőművészeti kultúrájának támogatása és művészeti hagyományainak megőrzése. Küldetése és célja főként a kortárs magyar képzőművészek művészetének terjesztése Szl. egész területén, valamint az össznemzeti magyar és nemzetközi képzőművészeti kultúrán belül. Tevékenysége főleg kiállítások rendezésére irányul, ezenkívül elméleti szimpóziumokat szervez és alkalmi kiadványokat ad ki. Tagja a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségének, valamint a pozsonyi Slovenská výtvarná únia-nak (Szlovák Képzőművészeti Unió). 1993–1995-ben a hetényi Lilla Galéria társszervezője, 1995 után a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériával és más intézményekkel működik együtt. Tagságának száma 50 körüli. Megalapítója és szervezője az Illusztrált Könyv biennálénak Dunaszerdahelyen. 1996-ban évi nívódíjat alapított saját tagjai számára. Az új nevét (~) 2014-ben vette fel. – Vezető: Nagy János (1990); Lipcsey György (1995); Kopócs Tibor (1998); Dolán György (2009); Kopócs Tibor (2014).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Intézmények
TelepülésPozsony [Bratislava] / Hetény [Chotín] / Dunaszerdahely [Dunajská Streda] / Komárom [Komárno]
SzerzőKKK - Kubička Kucsera Klára
Rövid URL
ID379968
Módosítás dátuma2016. január 27.

tudományos irodalom 1918–1945

Részletek

A kisebbségi szellemi élet leggyengébb, legszervezetlenebb területe volt, mivel a fejlődéséhez szükséges alapintézmények (egyetem, akadémiai intézet, országos magyar könyvtár, tud. folyóiratok, szakbibliográfiák) hiányoztak, s a kisebbségi kutatók általában nem részesültek állami támogatásban. Az 1931-ben létesített Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (közkeletű nevén: Masaryk Akadémia) jobb fejlődési perspektívával kecsegtetett, de politikai szempontok szerint választott vezetősége rossz gazdálkodással és tömeges tagfelvétellel néhány éven belül anyagi és erkölcsi csődbe juttatta a nagyra hivatott intézményt. Egyéb reményteljes kezdeményezések, mint pl. az 1936-ban jó szervezéssel induló Csehszlovákiai Magyar Kisebbségi Társaság, az anyagi ellátatlanság miatt nem lehettek életképesek. A nehéz körülmények között csak néhány humán jellegű tud. szak bontakozott ki, de szigorúbb minőségi és módszertani szempontból ezek produkciója is sok fogyatékosságot mutat. A zömmel amatőr kutatóknak nem volt következetes tud. módszerük, munkáik így gyakran a tudomány és a publicisztika keverékeként hatnak. A produktívabb szakágazatok és művelőik: A kisebbségtudomány: ezt az elnevezést a sajtóban, tudománytörténetben és kritikában azokra a művekre alkalmazták, amelyek a kisebbségi társadalom gazdasági, politikai, kulturális és jogi viszonyaival foglalkoztak. Zömmel szociológiai vagy szociológiát pótló munkákról van szó, de más szakárnyalatok (demográfia, statisztika, jogi irodalom stb.) is képviselve vannak bennük. Ebben a széles skálájú ágazatban volt a legerősebb a publicisztikának és az akkoriban népszerű szociográfiának a hatása, ami rontotta a létrejött művek tud. színvonalát, de forrásértékük így is megmaradt. A legjobb eredményt 3 tanulmánygyűjtemény jelenti: a 23 tanulmányt tartalmazó Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 (Borsody István, 1938), mely a kisebbségi életnek szinte kisenciklopédiája, a 12 írásból álló Kisebbségi problémák (1937) és A szlovákiai magyarság élete 1938–1942 (1942), mely 13 írásban mutatja be a szlovák állam magyarságának helyzetét. – E gyűjtemények anyagából a Kalligram Könyv- és Lapkiadó által megjelentetett Vagyunk és leszünk c. kötet (összeállította s az utószót írta Fazekas József, 1993) ad válogatást. – A szociográfia először a szociográfiai vándorlásokat szervező sarlósokat vonzotta, de kutatásaikat ők nem dolgozták fel könyv formában. Mindössze 2-3 szociográfiai riport született (Balogh Edgár: Tíz nap Szegényországban, Prágai Magyar Hírlap, 1930 okt., 4 folytatás; uő: A galántai járás kistükre, Az Út, 1931/4.) és Jócsik Lajosnak a debreceni Sarló-gyűjteményben elhelyezett hagyatékából került elő néhány vándorlási napló. Egy másik ifjúsági mozgalmi csoport, a Magyar Munkaközösség szintén foglalkozott szociográfiával, de a megjelent 2 kiadványt nem a csoport tagjai, hanem írópatrónusaik írták (Jarnó József–Szerényi Ferdinánd: Bene község jelene és múltja, 1934). A legjelentősebb szociográfiai riportot, a kárpátaljai nyomort bemutató Az éhség legendáját 1932-ben Fábry Zoltán írta, de az akkor elkobzott mű csak két évtizeddel később, 1954-ben jelent meg a Megalkuvás nélkül c. antológiában. – A történetírás legképzettebb és legeredményesebb művelője a berlini egyetem történelmi tanszékén is tanult Sas Andor volt. Ethey Gyula a Vág- és Nyitra-völgy történetével foglalkozott, Haiczl Kálmán pedig vártörténeteket írt. Várostörténeti tanulmányokat a Pozsonnyal folyamatosan foglalkozó Sas Andor mellett többen írtak: Sziklay Ferenc Kassáról, Gömöry János Eperjesről, Szalatnai Rezső Lőcséről, Darkó István Losoncról és Jócsik Lajos Érsekújvárról. – Jócsik még 2 ilyen tanulmányt publikált (A szlovenszkói és ruszinszkói város kialakulása; A kisebbségi falutól a kisebbségi városig). A történetírásba sorolható Machnyik Andor Csallóköz c. könyve is. 3 olyan alkalmi történész akadt, akik történelmi távlatba és közép-európai kontextusba állítva tárgyalták a két vh. közti kisebbségi helyzetet (Surányi Géza–Váradi Aladár: Magyar múlt és jelen különös tekintettel a magyar kisebbség helyzetére a Csehszlovák Köztársaságban; Erdélyi Jenő: 1918–1928 – A magyarság az utódállamokban és Magyarországon); a kisebbségi sérelmeket teljesen elhanyagolták, a kritika ezért joggal marasztalta el őket. A további történészek közül még Alapy Gyula, Balogh Elemér, Hajnóczy R. József, Kemény Lajos, Kerekes György és Tichy Kálmán munkássága érdemel figyelmet. – Az egyháztörténetet kat. és ref. részről egyaránt sokan művelték: Haiczl Kálmán, Pfeiffer Miklós , Szabó Adorján Aladár, Wick BélaBalogh Edgár, Csomár Zoltán, Kúr Géza, Péter Mihály, Szőke István. Rajtuk kívül ref. részről említésre méltók: Czibor József (A deáki ref. egyházközség története, 1932), Haraszty Károly (Az ungi ref. egyházközség, 1931), Tárnok Gyula (Magyar reformátusok a csehszlovák kisebbségi sorsban, 1939). Ide sorolhatók továbbá a Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 c. tanulmánygyűjteménynek a csehszl.-i magyar felekezeteket bemutató írásai (Noszkay Ödön: A magyar katolicizmus; Kövy Árpád: A reformátusok; Baráth László: Az evangélikusok). – A művelődéstörténetnek a kisebbségi sajtó kezdettől tág teret biztosított, amit sok amatőr kihasznált. Ismeretterjesztő színvonalú művek főleg a szlovák állam idején, a nyitrai Híd Kiadó és a pozsonyi Toldy Kör szervezésében születtek. A legszorgalmasabb szerzők (Dallos István, Mártonvölgyi László, Aith Fülöp) nyitraiak voltak. – A művészettörténet legaktívabb művelője Brogyányi Kálmán volt. Két, szlovákiai viszonylatban úttörő művet írt (Festőművészet Szlovenszkón, A fény művészete), képzőművészeti kritikáiból pedig kialakítható a szlovákiai fejlődés képe. Mellette még Nagy Barna és Wick Béla tevékenysége jelentős, s meglepően otthonos volt a képzőművészet kereteiben Szalatnai Rezső és Peéry Rezső is. Megjegyzendő, hogy ennek a szaknak a fejlődéséhez Szőnyi Endre kitűnő folyóirata, a Forum is hatékonyan hozzájárult. – Színháztörténettel színvonalasan Benczúr Vilmos és Benyovszky Károly foglalkozott; a korszak hivatásos és műkedvelő színjátszásáról is számos közlemény jelent meg (lásd Színikritika, színházi irodalom). – A néprajzkutatás és irodalom terén az első köztársaság idején olyan érdemes amatőr kutatók tevékenykedtek (Alapy Gyula, Khín Antal, Manga János, Thain János, Tichy Kálmán), akiknek oroszlánrészük volt a helyi múzeumok fejlesztésében, gyarapításában. – Könyv formában csak két kiadvány látott napvilágot (Alapy Gy.: A csallóközi halászat története; Jankó Zoltán: Csallóközi Múzeum). A szlovák állam idején Putz Éva írta a legkitűnőbb művet (A kolonyi lagzi, 1943, 1989). Az ő tanítómestere, Arany Albert László néprajzi könyvecskéjét (A szlovákiai magyarság néprajza, 1941) a Toldy Kör adta ki. – Az irodalomtudományban nem születtek kiemelkedő művek, s egyetlen elméleti jellegű könyv sem jelent meg. Sas Andor a történetírásra koncentrált, a tárgyalt korszakban csak egy jelentős irodalomtörténeti tanulmányt publikált (Riedl Szende kísérlete a cseh és magyar szellemiség között a Bach-korszak Prágájában). A csehszlovákiai magyar irodalom történeti feldolgozásával Zapf László próbálkozott először, de kézirata a második vh. idején elkallódott. Kemény G. Gábor kiadványa (még Kemény Gábor néven) 1940-ben jelent meg Budapesten (Így tűnt el egy gondolat – A felvidéki magyar irodalom története 1918–1938). Irodalomtörténeti jellegű kiadványok még Alapy Gyula, Fülöp Zsigmond, Hajnóczy R. József és Kálniczky Géza tollából jelentek meg. – A nyelvészetnek három jelentős művelője volt: Orbán János, Arany A. László és Danczi Willebald. Arany tevékenysége összmagyar viszonylatban is úttörő jellegű, s a szlovák nyelvészetben is megbecsült. – A pedagógiai irodalom művelői közül Krammer Jenő a legjelentősebb, mellette Szerényi Ferdinánd, Szalatnai Rezső és az eperjesi ev. kollégium történetét feldolgozó Gömöry János tartoznak az élvonalba. Említésre méltó még Czakó József, Lami József és Mónus Gyula. Az első köztársaságban 7 ped. lap létezett, közülük a Magyar Tanító 1921-től 1938-ig. – A filozófiai irodalom igényesebb szinten nem tudott kibontakozni. Az aktívabb publikálók közül az emigráns Szántó Hugó említhető. Kat. papok is írtak filozófiai tárgyú cikkeket, sőt könyveket (Bognár Cecil: A logika, Takách Menyhért: Mi a bölcselet?). – Az esztétikai irodalom ugyancsak szegényes volt, de népszerűsítő írások kezdettől megjelentek. A Forum folyóirat érezhetően felélénkítette a képzőművészeti kritikát. – A gyér természettudományos irodalomban szintén a népszerűsítő jelleg és a cikkforma dominált. Szántó Hugó – akinek 1918 előtt Budapesten a Galilei Kör füzetsorozatában jelent meg Az anyag szerkezete c. műve – nálunk akkor még szokatlan témákkal jelentkezett; pl. a nehézvízről értekezett, tanulmányt írt Einstein a láthatáron címmel (Tűz, 1923/1–3), s 1937-ben a pozsonyi rádió magyar adásában a televízió lényegét ismertette. Természettudományi tárgyú könyveket csak Péchi Gusztáv nagyölvedi plébános írt: A relativitás elméletének likvidálása, 1924 (németül: Innsbruck, 1923). – Ir. Vájlok Sándor: A kisebbségi magyarság kulturális helyzete (Új Élet, 1935/9); uő: A magyar kultúra perifériáján (Magyar Írás, 1936/8); uő: A magyar közművelődés helyzete a visszatért Felvidéken. In: Csatár István–Ölvedi János szerk.: A visszatért Felvidék adattára I–II (1939); Vass László: A kiművelt emberfő hiánya (Magyar Nap, 1938. febr. 20.); Narancsik Imre: A felvidéki magyar tudományosság két évtizede. In: Hangel László szerk.: Mit élt át a Felvidék? (é.n.); Liszka József: A szlovákiai magyar nemzetiség etnográfiai és folklorisztikai bibliográfiája a 19. sz. elejétől 1986 végéig (1988); uő: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában 1918–1938 (1990); Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar tudományos élet alakulása a két háború között (In: Visszatekintések…, 1995); Tóth Károly–Végh László szerk.: Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (2007).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
FejezetEgyéb
SzerzőTuL - Turczel Lajos
Rövid URL
ID380733
Módosítás dátuma2016. január 27.

tudományos irodalom 1945 után

Részletek

Az intézményes megoldás felvetésére először az 1968-as események adtak lehetőséget. A Csemadok 1968. márc. 12-i állásfoglalásában szerepel egy nemzetiségi tud. kutatóintézet terve (önállóan vagy a Szlovák Tudományos Akadémia (SZTA) részeként). 1968-ban a Szlovákiai Írószövetség Magyar Szekciójának vezetősége is felvetette az Országos Magyar Tudományos Intézet létrehozásának gondolatát, s szorgalmazta, hogy a mutációként megjelenő Természet és Társadalom c. folyóirat váljon a tud. élet fórumává. – A témát felvetette az Irodalmi Szemle kerekasztal-tanácskozása is (A magyar értelmiség helyzete és fejlődésének távlatai, 1968/3–4), melyen egyebek között elhangzott a szociológiai kutatás megindításának javaslata. Hasonló gondolat felvetése a konszolidációs években politikai provokációnak számított. A 80-as évek végén az SZTA Elnöksége létrehozta ugyan a Nemzetiségi Kutatás Bizottságát (és elnökségét), a Kassán felállított részleg (az SZTA Társadalomtudományi Intézete 35 kutatóval) azonban nem számolt magyar kutatókkal, s az 1976-tól az állami költségvetésből finanszírozott kutatások főleg elméleti-történeti jellegűek voltak. A tud. élet támogatására hozta létre 1980-ban a Madách Könyv- és Lapkiadó az Új Mindenes Gyűjtemény c. sorozatot. A tud. dolgozatok később a Regio (1990) c. budapesti kisebbségi szemlében jelennek meg. – Az Új Mindenes Gyűjtemény szerkesztőbizottsága által szervezett ankét eredményeként átfogó tervezetet fogalmazott meg (1988–1989) egy kívánatos tudományos intézmény létrehozására (Új Mindenes Gyűjtemény, 1990). A Szlovákiai Írószövetség Magyar Szekciója 1989 febr.-ban fogadta el a nemzetiségi kérdés intézményes megoldását sürgető állásfoglalását (Kultúra, átalakítás, demokratizálás, Irodalmi Szemle, 1990/1), mely egyebek között felvetette egy kutatórészleg létesítésének gondolatát a Comenus Egyetem BTK-jának magyar tanszékén. E részleget (4–1 fő) 1992 tavaszán létrehozták, a kutatómunka azonban szervezési hiányosságok miatt nem indult meg; s az állományt 1993 végén beolvasztották a tanszék állományába. – Intézményes keretek között kutatómunkát végeznek a pozsonyi BTK magyar tanszékén, a nyitrai hungarológiai tanszéken és a prágai Károly Egyetem hungarológiai műhelyében. 1989 után több tudományos műhely és intézet is alakult. A Mercurius Társadalomtudományi Kutatócsoport (1992) történeti és nyelvészeti kutatásokkal foglalkozott, a Fórum Kisebbségkutató Intézet (1996) kőintézményként a magyarságkutatás és a nemzeti örökség megőrzésének egyik fontos bázisává vált, a Gramma Nyelvi Iroda (2001) pedig nyelvészeti kutatásokkal foglalkozik felkarolva és összefogva a jelentős nyelvészeket. – A társadalomtudományok területén az alábbi kutatók értek el jelentősebb eredményeket: a nyelvtudomány képviselői közül Sima Ferenc, Jakab István, Zeman László, Telekiné Nagy Ilona, Sándor AnnaLanstyák István és Szabómihály Gizella. Az irodalomtudomány úttörő képviselői Turczel Lajos, Csanda Sándor, Rákos Péter, őket követte Szeberényi Zoltán, Fónod Zoltán, Alabán Ferenc, Révész Bertalan , Tőzsér Árpád, Koncsol László. A hungarológia területén Rudolf Chmel, Richard Pražák, Pašiaková, Jaroslava, Juraj Furdík és Garaj Lajos működtek. Az irodalomelméletben és stilisztikában Rákos Péter, Zeman László, Zalabai Zsigmond és Zsilka Tibor, a drámaelméletben L. Erdélyi Margit alkotott figyelemre méltót. A néprajzkutatók közül Ág Tibor, Mórocz Károly, B. Kovács IstvánLiszka József és L. Juhász Ilona ért el jelentős eredményeket. – A történettudományi művek közül elsőként azokat a döbbenetes erejű dokumentumokat említjük, melyeket Fábry Zoltán, Szalatnai Rezső és Peéry Rezső tett közzé (még az események idején) a csehszlovákiai magyarság 1945 utáni helyzetéről. A kisebbségi történettudomány később periférikus helyzetbe került, a pártállami ideológia lehetetlenné tette, hogy erről az időszakról értékelő-elemző művek jelenjenek meg. A hagyományfeltárás jobbára a munkásmozgalmi múlt feltárására szűkült. Az első értékes tudományos munka Sas Andor posztumusz kötete, A koronázó város (1973) volt. Blaskovics József a turkológia területén végzett sikeres kutatásokat. – A nemzetiségi kérdést Janics Kálmán vetette fel kendőzetlenül (1979), kötete azonban idehaza 1989-ig nem jelenhetett meg. A történettudomány művelői közül a későbbiekben Gyönyör József, Püspöki Nagy Péter, Popély Gyula, Fogarassy LászlóKiss József, Popély Gyula, Popély Árpád és Simon Attila publikálta eredményeit. A szociológiai kutatásokat Kardos István kezdeményezte 1968-ban, az ő tevékenységét azonban a politikai hatalom megakadályozta. Végh László szociológiai vizsgálatai a kultúra és a műveltség, Bauer Editéi az életmód kérdéseire összpontosultak, Gyurgyík László demográfiai, Lampl Zsuzsanna pedig identitás- és életmódvizsgálatokkal foglalkozott újszerű megközelítésekkel. Filozófiatörténettel Mészáros András, jogfilozófiával Öllös László, régészeti problémákkal Balassa GézaTrugly Sándor és B. Kovács István pedagógiai kérdésekkel Perhács János, Tankó László, Mózsi Ferenc és Kulacs Dezső, művészettörténettel Kubička Kucsera Klára, Farkas Veronika és Haltenberger Szabó Kinga, színháztörténettel Kováts Miklós és Tóth László foglalkozott, ill. foglalkozik. Közgazdasági kutatásokat Mihály Géza végzett. A teológia és az egyháztörténet területén Csémy Lajos László, Szabó Antal, Kúr Géza és Molnár János alkotott figyelemre méltót. A zenetudomány művelői közül Duka Zólyomi Emese és Vajda Géza tevékenysége ismert. A műépítészek és építészek közül Jankovich Imre, Kissling Barna és Gály Roman munkásságát említjük. – A természettudományok területéről sem bibliográfia, sem számottevő felmérés nem készült (még a publicisztika szintjén sem). A matematika művelőjeként ismertük Znám István-t, akinek több mint 50 dolgozata (szám- és gráfelmélet) jelent meg nemzetközi folyóiratokban. Takács Szilveszter és László Béla munkássága ugyancsak a matematikához kötődik. Az asztrofizikában Mészáros Attila, a magfizikában Tölgyessy György és Duka Zólyomi Árpád, a biofizikában Both Bálint, a kibernetikában Hulkó Gábor ért el kiváló eredményeket. Bauer Győző a gyógyszerkutatásban tűnt ki, ő az egyetlen magyar, aki levelező tagja az SZTA-nak. Az orvostudományokat Kovács László, Bauer FerencKiss László, Pálházy Béla és Žernovický Ferenc, a biológiát ifj. Rácz Olivér orvos, a pszichológiát Csémy László és Szabó Iván műveli. Kevesen tudják, hogy az élelmiszerkutatóként ismert Andrej Bučko is magyar származásúnak mondja magát. Szőcs Ferenc a kémiai, Hosszúréty Zoltán a műszaki, Csuka Gyula agrárgenetikus a mezőgazdasági tudományok doktora. Pomichal Richárd a környezetvédelem kérdéseit kutatja. Tudományos kutatásairól ismert még Tirinda Péter, Agócs Zoltán és Vincze Károly Kálmán is. – A társadalomtudományi eredmények fóruma évtizedeken keresztül a Madách Könyv- és Lapkiadóra korlátozódott részben az Irodalmi Szemlén, részben pedig az Új Mindenes Gyűjteményen keresztül. 1989 után sokat változott a helyzet, 1999-ben negyedéves periodicitással megjelent a Fórum Társadalomtudományi Szemle, majd az Eruditio – Educatio c. folyóirat. A könyvkiadás területén pedig szinte az összes fontosabb könyvkiadó vagy kiadással is foglalkozó intézmény megjelentetett tudományos munkákat, így a Fórum Kisebbségkutató Intézet, a Kalligram Könyv- és Lapkiadó, a Lilium Aurum Könyv- és Lapkiadó, a Méry Ratio, Nap Kiadó, Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó, Plectrum Kiadó, VámbéryTud ományos Társaság, és hasonlóan fontos a regionális kiadók, önkormányzatok hasonló publikációs tevékenysége. A természettudományok területén a kutatók elsősorban szlovák vagy nemzetközi szaklapokban jelentetik meg az eredményeiket. A tudományos publikációk tekintetében fontosak a magyarországi lehetőségek is. – Ir. Koncsol László: Szellemi és kritikai életünk kérdései (Irodalmi Szemle, 1968/8); Tervezet a csehszlovákiai magyar tudományos élet intézményi rendszerének kialakítására (Új Mindenes Gyűjtemény 9., 1990); Für Lajos: Kisebbség és tudomány (1989); Egyed Albert–Tarnóczy Mariann: Tervek és tények. A szlovákiai magyar kisebbségi tudományosság kérdései (MTA kutatásértékelés) (1989); Simon Attila szerk.: A határon túli magyar tudományos könyvkiadás (2005).

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig / Egyéb
FejezetEgyéb
SzerzőFZ - Fónod Zoltán, TK - Tóth Károly
Rövid URL
ID380736
Módosítás dátuma2015. május 13.

12 találat