A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

L. Galy Olga (FI)

(* 1921. febr. 10. Losonc, † 2012. aug. 7. Pozsony) Költő, író, szerkesztő, műfordító. Losoncon érettségizett (1939). 1947-től Pozsonyban él. 1950–1956-ban az Új Szó, 1956–1960 a Hét, 1971–1976-ban a Nő szerkesztője. Az 1950-es évektől jelentkezett verseivel, de jelentősebb műfordítói munkássága. – Fm. Hajnali őrségen (v., 1953); Halkan szólok (v., 1967); Tiszta vászon (v., 1976); Szívdobogás (v., 1981); Ördöglakat (Lőrincz Gyula festőművész ifjúkoráról, 1990); Néma madár (r., 2004).

L. Juhász Ilona (LJ)

(* 1960. márc. 18. Rozsnyó) Néprajzkutató. Rozsnyón érettségizett (1979), majd Pozsonyban szakérettségizett népművelésből (1981). A Debreceni Egyetemen néprajzból szerzett oklevelet (2004), ugyanott doktorált (2006, PhD, néprajz és kulturális antropológiai tudományok.) 1990–1994-ben az Érsekújvári Honismereti Múzeum, 1994–1997-ben pedig a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztályának munkatársa volt. 1997-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központjának dokumentátora és bibliográfusa, majd etnológusa. Szlovákiai magyar néprajzi bibliográfiái 1995-től kezdődően eddig hét kötetben jelentek meg. 1991-től 1999-ig a Cseh(szlovákiai) Magyar Néprajzi Társaság titkáraként tevékenykedett, valamint technikai munkatársa, majd társszerkesztője volt a társaság Hírharang című tájékoztató füzetének, valamint az Utánpótlás és Adattári Közlemények című kiadványoknak. Jelenleg az Etnológiai Központ Acta Ethnologica Danubiana című évkönyvének szerkesztő munkatársa. Tudományos érdeklődése elsősorban a temetkezési szokások és a temetőkultúra, valamint a nemzeti szimbólumok, emlékjelek, a szokásváltozások és az interetnikus/interkulturális kapcsolatok problémaköreire összpontosul. Főbb díjai, kitüntetései: a Magyar Néprajzi Társaság külföldi levelező tagja (2007); Györffy István Díj (2011); az MTA Arany János Díja (2013); Jedlik Ányos-díj (2016); Turczel-díj (2020). – Fm. Rudna I. Temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai a 20. században (mon., 2002); Fába róva, földbe ütve… A kopjafák/emlékoszlopok mint a szimbolikus térfoglalás eszközei a szlovákiai magyaroknál (mon., 2005); Neveitek e márványlapon… A háború jelei. Adalékok a világháborús emlékjelek etnológiai értelmezéséhez (2010); Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből (2011); A harmincnégyes kőnél… Haláljelek és halálhelyjelek az utak mentén (2013); Mozaikok a komáromi zsidóság történetéből (2013); Örök mementó. A holokauszt emklékhelyei Dél-Szlovákiában (2015); Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez (2015; Komárom emlékjelei az államfordulatok és rendszerváltások tükrében (2018).

Laboda Róbert (TÁ)

(* 1985. júl. 5. Nagykürtös) Slam poetry költő, tanár. Füleken nevelkedett, itt érettségizett (2004), majd Nyitrán a Konstantin Filozófus Egyetemen szerzett mesteri fokozatot (2008). Jelenleg Komáromban tanár. – Slam poetry költőként több nemzetközi versenyen szerepelt. Költeményei az Irodalmi Szemlében és a kulter.hu portálon jelentek meg. – Díjak: Ferenczy Anna-díj (2002); Színészi fődíj (2008); Rendezőként két aranysávos, egy ezüstsávos produkció (Duna Menti Tavasz, 2013, 2014, 2015); Rendezői díj (2012, 2015); Felkészítőként két országos aranysávos 1. helyezett (Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny, 2013, 2014). – Fm. Túlzások (v., 2015).

Lacza Eva (FI)

(* 1951. szept. 11. Pelsőc) Újságíró, szerkesztő. Pozsonyban érettségizett (1970), a pozsonyi Comenius Egyetemen négy évig járt történelem–filozófiai szakra. 1970–2009 között a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztője, 1985-től az irodalmi rovat vezetője; 2009-től az Új Szó alkalmazottja. Elsősorban interjúkat, riportokat publikál. – Díjak: Posonium Irodalmi Díj Szülőföld Díja (2008); Mikola Anikó-díj (2008). – Fm. Viszonzatlan hűség (interjúk, 1986); Jelek a porban I–II. (interjúk írókkal, 2006, 2007); Zsebkendő a szélben (2012).

Lacza Tihamér (ST)

(* 1948. nov. 29. Bátorkeszi) Vegyész, irodalomkritikus, tudomány- és művelődéstörténész. Érsekújvárott érettségizett (1967). A prágai Károly Egyetem TTK-án vegyészmérnöki oklevelet szerzett (1972). 1970–1971-ben a prágai Ady Endre Diákkör elnöke s egyik alapítója volt a Homokóra c. lapnak. 1972–1975 között a SZTA pozsonyi Polimer Intézetének munkatársa, 1975–1995 között a Hét szerkesztője (1989–1995-ben főszerkesztője); 1995-től 2013-ig a Szlovák Rádió magyar adásának szerkesztő-riportere. 1997–1998 között a pozsonyi magyar gimnázium, 2003-tól a budapesti Műszaki Egyetem komáromi kihelyezett tagozata, 2005-től a Selye János Egyetem óraadó tanára; a Szabad Újság kulturális, ill. tudományos ismeretterjesztő rovatának szerkesztője. Ismeretterjesztő hangjátékokat is írt; tankönyveket, ill. mezőgazdasági szakkönyveket fordított magyarra. Több szakmai és társadalmi szervezet tagja, tisztségviselője volt, 1991–1996-ban a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság alelnöki tisztét töltötte be. – Díjak: Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2006); Hevesi Endre-díj (2007); Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztje (2011); Jedlik-díj (2012). – Fm. Ember a szóban (kritikák, tan., 1985); Gondolatokból épült katedrális (tan., dr. Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel, 2001); Utazók, felfedezők, hódítók, kalandorok (tan., 2003); Az ókor emlékezete – a sziklarajzoktól az ábécéig (2004); Séta egy kertben (kritikák, tan., 2005); A bűvös táblázat – a kémiai elemek kultúrtörténete (mon. 2006); Tankönyvek hősei I. (tan., 2008); A pálya szélén (tan., 2008); Sziget a szárazföldön (mon., 2012); Zsinórpadlás (Kiss Lászlóval és Ozogány Ernővel, 2013), A tudomány apostolai A–K (2013).

Lakatos Róbert (TSZA)

(* 1973. nov. 23. Vágsellye) Brácsaművész. 2001-ben diplomázott a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskola brácsa szakán. A klasszikus zene mellett magyar népzenével is foglalkozik. Több hazai néptáncegyüttesnek is zenélt, szerkesztett a műsorszámokhoz zenét. 1996–2003 között a Szlovák Filharmónia tagja, közben tanulmányai befejezése után egy évig a pozsonyi Ifjú Szivek Magyar Táncegyüttes zenei vezetője volt. 2005-ben megalapította a Lakatos Róbert és a RÉV zenekart, mely a klasszikus és a népzenét ötvözi. A Luxemburgi Európai Szólisták zenekarának tagja. Nevéhez fűződik a Rendhagyó Prímástalálkozó zenei együttes létrehozása, mely 2011-ben Fonogram díjat nyert. 2011-től a Kassai Thália Színház zenei vezetője. – Színházi munkái: Békéscsabán a Jókai Színházban, a pozsonyi Szlovák Nemzeti Színházban, a turócszentmártoni Szlovák Kamaraszínházban, kassai Állami Színházban. Csavar Színház, Dunaszerdahely. 2012-ben mutatta be a Kassai Thália Színház az első felvidéki családi musicalt: a Böszörményi Gyula gyermekregénye alapján írt „Gergő és az álomfogó”-t, amelynek zenéjét ~ szerezte, a dalszövegek írója Müller Péter Sziámi. – Ir. Divadlá na Slovensku [Szlovákiai színházak] (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Lampl Zsuzsanna (FI)

(* 1959. ápr. 29. Pozsony) Szociológus, újságíró, egyetemi oktató. A pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett szociológusi oklevelet (1982); elvégezte az újságírói szakot is (1987). A Nő szerkesztője (1982–1985, 1990–1992); 1992–1993-ban a Diákhálózat DH-Press Kiadójának igazgatóhelyettese. 1995–2006 között a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem zsurnalisztikai tanszékének, 2003–2006 között a pozsonyi Comenius Egyetem szociológiai tanszékének adjunktusa. 2006-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem Nemzetek és Nemzetiségek Kultúrája Intézetének tudományos munkatársa. 1996-tól somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet kutatója, a Szociológiai és Demográfiai Részleg igazgatója. Meséket is ír. Főbb díjak: Turczel-díj (2022); Szüllő Géza-díj (2018) – Fm. A saját útját járó gyermek (szociológiai tan., 1999); Móki meséi (mesék, 2002; 2018); Magyarnak lenni. A szlovákiai magyarok értékrendje (tan., 2007); Magyarok és szlovákok. Szociológiai tanulmányok nem csak az együttélésről (2008); A szlovákiai magyarok szociológiája. Szlovákiai és magyar (mon., 2012); Sociológia Maďarov na Slovensku. Slovenský a Maďar (mon., 2013); Tanulmányok az ifjúságról (szerk., 2014); Ajándék (elb., 2017); A szlovákiai magyarok politikai identitása 1989-1990-ben (tan., 2020).

Lanstyák István (ST)

(* 1959. júl. 13. Losonc) Nyelvész, egyetemi tanár. A gimnáziumot Füleken, ill. Selmecbányán végezte (1978). A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem BTK-án szerzett magyar–angol szakos tanári oklevelet (1983). 1983–1986-ban a selmecbányai előkészítő gimnázium tanára, 1986-tól a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelvi és Irodalomtudományi Tanszékének aspiránsa, adjunktusa (1989), docense (1999), majd egyetemi tanára (2011). 2001-től a dunaszerdahelyi Gramma Nyelvi Iroda munkatársa. A Fórum Társadalomtudományi Szemle szerkesztőbizottságának tagja (1999). Több kötet szerzője, ill. tanulmánykötet társszerzője. Kutatási területei: szociolingvisztika, kétnyelvűség-kutatás, kontaktológia, nyelvalakítás, nyelvi problémák, nyelvi ideológiák, lexikológia és lexikográfia, nyelvpolitika, anyanyelvi nevelés, dialektológia, bibliafordítás. – Díjak: Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2001). – Fm. Nyelvünkben – otthon (tan., 1998); A magyar nyelv Szlovákiában (tan., 2000); Magyar nyelvhasználat – iskola – kétnyelvűség (tan., Szabómihály Gizellával, 1997); Magyar nyelvtervezés Szlovákiában (tan., dokumentumok, Szabómihály Gizellával, 2002). Nyelvből nyelvbe (tan., 2006).

László Béla (csa)

(* 1940. júl. 4. Hanva) Matematikus, egyetemi tanár. Tornalján érettségizett (1957). A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett matematika – ábrázoló geometria szakos tanári oklevelet 1961-ben; 1979-től kandidátus. 1963-tól a nyitrai Pedagógiai Főiskola (1996-tól a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem) tanársegéde, adjunktusa (1980), docense (1981), professzora (2002). 2004-től az egyetem Közép-európai Tanulmányok Karának dékánja. Kutatási területe a számelmélet és a matematika oktatásának módszertana, ill. a szlovákiai magyar oktatásügy története és helyzete. Az MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottság 2008-ban Arany János-éremmel tüntette ki, 2011-ban megkapta a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének Felvidéki Magyar Pedagógus Díját, 2012-ban a Magyar Köztársaság Magyar Érdemrend Tisztikeresztjét, 2016-ban pedig az Esterházy János Emlékplakettet.  – Fm. On some problems in the elementary theory of numbers (1975); On some problems concerning perfect numbers of the second type (1980); One property of the functions λ (1983); A (cseh)szlovákiai oktatásügy szerkezete, valamint közigazgatási és jogi keretei 1945 után. In: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998 II. (1998); A magyar oktatásügy. In: Magyarok Szlovákiában (1989–2004), I. (2004).

László Géza (TSZA)

(*1953. febr. 18. Hanva, † 1999. jan. 18. Kassa) Színész. Az általános iskolát szülőfalujában végezte; Tornalján érettségizett 1971-ben. Még ugyanebben az évben felvették a Magyar Területi Színház kassai Thália Színpadához, melynek – ill. a Kassai Thália Színháznak – korai haláláig színésze volt. Hangjátékoknak is gyakori szereplője volt. – Főbb színházi szerepei: Sztarikov (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Toffolo (Carlo Goldoni: A chioggiai csetepaté); Ifj. Biky (Barta Lajos: Szerelem); Jakov (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Marcello (Miroslav Horníček: Két férfi sakkban); Tartuffe (Jean-Baptiste Molière: Tartuffe); Gyurkó (Jozef Gregor Tajovský: Zavaros örökség); Tipptopp (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Menato (Angelo Beolco Ruzante: Csapodár madárka); Carabas Barabas (Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska); Gáspár, Irtó-Nagy (Békés József–Madarász Iván: Sándor, József, Benedek); Sörmester (Václav Havel: Audiencia); Lőrinc barát (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Lennie (John Steinbeck: Egerek és emberek); Mitch (Tenessee Williams: A vágy villamosa); Simon bán (Katona József: Bánk bán); Vasárnap úr (Jean-Baptiste Molière: Don Juan, avagy a kőszobor lakomája), Csubukov, Zsigalov (Anton Pavlovics Csehov: Csehov tréfái – Leánykérés, Lakodalom) Kassai Állami Színház: Kessey- Wassermann: Bromden főnök (Száll a kakukk fészkére). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Lelkes Magda (JSZ)

(*1921. júl. 11. Hegysúr) Színésznő. Előbb hivatalnok volt, majd 1950–1952 között az Állami Faluszínház, 1952–1966 között a komáromi Magyar Területi Színház színésze, de személyzeti előadóként később is a színház alkalmazásában maradt (1976-ig). – Főbb színházi szerepei: Sohár Lidi (Urbán Ernő: Tűzkeresztség); Brazovicsné (Jókai Mór–Fellegi István: Az aranyember); Millerné (Friedrich Schiller: Ármány és szerelem); Zajcevova (Valentyin Petrovics Katajev: Bolondos vasárnap); Házmesterné (Fejes Endre: Rozsdatemető); Agafja Tyihonovna (Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Leánynéző); Fruzsina (Jean-Baptiste Molière: A fösvény); Tulipánné (Csiky Gergely: Ingyenélő); Marcelina (Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais: A sevillai borbély). – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László (Filep Tamás Gusztávval közösen): A (cseh)szlovákiai magyar színjátszás nyolcvan éve 1918–1989 (1999); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kulisszák, ünnepi kiadás (2002); Tarics Péter: A tűzkeresztségtől a kereszttűzig 1952–1997 (1997); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

DSC_0155

(*1956. márc. 3. Dunaszerdahely – † 2021. nov. 27. Dunaszerdahely) helytörténész, újságíró. Gyermekkora óta Dióspatonyban él. 1981–1986 között a Dióspatonyi Helyi Nemzeti Bizottság elnöke, 1986–1990 között a Dunaszerdahelyi Járási Nemzeti Bizottság titkárságának vezetője, 1990–2006 között Dióspatony polgármestere, 2007–2010 között a Csallóközi Városok és Falvak Társulása ügyvezetője. Az országos Pro Pátria Honismereti Társulás egyik alapítója, kezdetektől napjainkig alelnöke (1994–). Az 1970-es évek közepétől rendszeresen publikál a nyomtatott és elektronikus médiában (Csallóköz, Új Szó, Szabad Földműves, Hlas ľudu, Nitrianske noviny, Katedra, Remény, Patonyföld, InfoCsallóköz, Parameter.sk, KLIKK, Hídmondó). Alapító főszerkesztője a Patonyföld című kistérségi havilapnak (2001–2010), társalapító főszerkesztő-helyettese az InfoCsallóköz című hetilapnak (2012), főszerkesztő-helyettese (2009–2011) a Csallóköz című hetilapnak, megalapításától (2007–) munkatársa a Paraméter.sk hírportálnak. 2014-től csallóközi községi periodikumokat szerkeszt: a kétnyelvű (szlovák–magyar) Noviny Veľkej Paky/Nagypakai Újságot, a Jányoki Hírnököt, a Nyékvárkony lapja című negyedéves újságot, 2018-tól a negyedévenként megjelenő Nagyabonyi Hírlapot. Hely- és sporttörténeti dolgozatai több kötetben jelentek meg, részben az általa alapított Cecília Kiadóban. – Fm. A dióspatonyi labdarúgás és testnevelés 50 éve, 1933–1983 (1983); Vox Camerata 1990–1994 (1994); Csallóközi önkormányzatok almanachja. Dunaszerdahelyi járás – 1998 (1998); Csallóközi lenyomatok. Emberek, történetek a sajtó tükrében (2013); Dióspatonyi futballkönyv. A nyolcvanéves DSC jubileumi albuma (1933–2013),(társszerző Ágh István és Brányik Sándor), (2013); Múltidéző életképek a Csallóközből (2015); A NAFC történelmi sikere. Nagyabonyi futballkrónika 2014/2015 (2015); A csallóközi önkormányzatok almanachja. Dunaszerdahelyi járás – 2019 (2019).