A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Lengyel Ferenc (JSZ)

(* 1930. máj. 23. Pozsony, † 1996. ápr. 13. Kassa) Színész. Iskoláit szülővárosában végezte. 1947-es kereskedelmi érettségije után 1950-ben felvették színésznek az Állami Faluszínház magyar tagozatához (1953-ban annak művészeti vezetője lett). 1959–1969 között a komáromi Magyar Területi Színház, 1969-től nyugdíjba vonulásáig a kassai Thália Színpad (1981–1986 között ez utóbbi művészeti vezetője), ill. az önállósult Kassai Thália Színház színésze. 1986-ban Érdemes művész címmel tüntették ki. Számos hangjáték, ill. szlovák film szereplője. – Főbb színházi szerepei: Gyuri (Jozef Gregor Tajovský: Zavaros örökség); Purgó doktor (Jean-Baptiste Molière: Képzelt beteg); Perföldy (Kisfaludy Károly: A kérő); Schmidt (Erich Maria Remarque: Az utolsó felvonás); Tiberge (Vitězslav Nezval: Manon Lescaut); Löki sógor (Móricz Zsigmond: Kismadár); Blumevitz (Jókai Mór–Bozó László: A lőcsei fehér asszony); Lükeházy (Jean-Baptiste Molière: Dandin György, vagy a megcsúfolt férj); Katona (Leopold Lahola: A világ négy sarka); Capulet (William Shakespeare: Rómeó és Júlia); Voltore (Ben Jonson: Volpone); Pantalone (Carlo Goldoni: Két úr szolgája); Apa (Jean-Paul Sartre: Altona foglyai); Albafiorita (Carlo Goldoni: Mirandolina); János (Sarkadi Imre: Az elveszett paradicsom); Zoltán (Mesterházi Lajos: Tizenegyedik parancsolat); Tomaji plébános (Örkény István: Tóték); Szűcs (Szakonyi Károly: Adáshiba); Dorn (Anton Pavlovics Csehov: Sirály); Kapitány (Pierre Aristide Breal: Huszárok); Crofts (Bernard Shaw: Warrenné mestersége); Karnyó (Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné); Szilvai (Szigligeti Ede: Liliomfi); Von Walter (Friedrich Shiller: Ármány és szerelem); H. C. Curry (N. Richard Nash: Az esőcsináló); Id. Curley (John Steinbeck: Egerek és emberek); Moór Jenő (Csurka István: Döglött aknák) – Rendezése: Oscar Wilde: Hazudj igazat! – Díjak, elismerések: Érdemes művész, 1986 – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. (1998); Kolár Péter és szerzőtársak: A Kassai Thália Színház negyven éve (2009); Ötvös Anna: Akikkel találkozhat(t)unk (2000); Színházi évkönyvek (OSZMI Budapest); Divadlá na Slovensku (Az 1970/71-es évadtól 2010/11-ig).

Lengyel Tünde (csa)

(* 1960. szept. 9. Komárom) Történész, levéltáros. Általános és középiskolai tanulmányait Kassán végezte (1979), a pozsonyi Comenius Egyetemen levéltárosi oklevelet szerzett (1985). 1987-től az SZTA Történettudományi Intézetének munkatársa. A doktori címet 1989-ben, a történettudomány kandidátusa fokozatot 1996-ban szerezte meg. Kutatási területe a koraújkori (XVI.–XVII. sz.-i) gazdaság- és várostörténet, a mindennapi és családi élet, ezen belül a nők és a gyermekek társadalmi helyzete. Kutatja a magyar főúri családok (pl. nagybiccsei Thurzók, Nádasdiak stb.) történetét is. Tanulmányai szlovák, magyar és nemzetközi szakfolyóiratokban jelennek meg, több könyv, monográfia társszerzője, szerkesztője és összeállítója. Számos nemzetközi szakmai konferencia szervezője, előadója. 2002-től a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete Tudományos Tanácsának tagja, a Szlovák–magyar Történész Vegyesbizottság titkára, a Historický časopis szerkesztőbizottságának a tagja, a Szlovák Történész Társaság Nemzetségi Tanulmányok Szekciójának vezetője, az URBS – Budapest évkönyv szerkesztőbizottságának tagja, Szlovákia képviselője az International Federation for Research in Women’s History szervezetnek. – Fm: Historický kalendár (Ivan Mrvával, 2007); Žena a právo (tan., 2004); Bártfától Pozsonyig (társszerzőkkel, szlovákul is, 2006); The Social Status of Women in the History of Slovakia In: Slovakia on the Way to Gender Equality, 2006); Báthory Erzsébet. Egy asszony élete (Várkonyi Gáborral, szlovákul és csehül is, 2010).

Lévay Tibor (csa)

(* 1939. dec. 29. Rimaszombat) Fúvószenekari karmester, karnagy, zeneszerző, zenetanár, kántor, orgonista. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte. A Rozsnyói Pedagógia Középiskolában érettségizett (1959), majd Pozsonyban a Központi Népművelődési Intézetben tanult karmesterképzést (1964) és a Besztercebányai Pedagógiai Karon szerzett zenetanári lektori képzést (1980). Tizenhárom hangszeren játszik. Középiskolai tanulmányait befejezve a rimaszombati Tompa Mihály Alapiskola tanítója lett (1959−2000). 1975-től volt a Sobotienka Fúvószenekar karmestere és a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának helyettes karmestere. Karvezetőként általános- és középiskolákban három énekkart vezetett. 1987-ben a fúvószenekarok nemzetközi találkozóján Kolínban besorolták a Monster Concert karmesterének, melyen 1260 zenész, valamint énekkar és mazsorettek összjátékát vezényelte. 1995-től a rimaszombati vokális kvartett vezetője, valamint a guszonai, bátkai férfi kar, a rimaszécsi női kar, 2002-től pedig a nagybalogi „Szivárvány” női kar karvezetője. Tanári állást vállalt a rimaszombati Tompa Mihály Református Gimnáziumban (2004−2009). Tevékenységét számos kitüntetéssel és díjjal ismerték el: 78 díszoklevél; 21 plakett; Rimaszombat városának első díszpolgári díja (1998); a Szlovák Köztársaság Kormányhivatalának Emlékérme (2005); Életműdíj, Galánta (2010). – Fm. több mint száz zeneművet írt, fúvószenekarok számára 86-ot és énekkarok részére 42-t; Tiszolci Himnusz. – Ir. Szőke József és Viczián János szerk.: Ki kicsoda Kassától–Prágáig? (1993); Mgr. Štefan Hatina–PhDr. Zuzana Janečková–Ing. Ján Malík–Ing. Dušan Martinkovič (szerk.): Who is Who v Slovenskej republike (2011); Miklósi Péter (szerk.): Örökhagyók. Hivéssel szülemlett felföldi vallomásfüzér (2006); A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központ Énekkara, Loreto-Basilika della S Casa (1993); Jöjj, mondjunk hálaszót… VIII. Gömöri Egyházmegyei Kórustalálkozó Rimaszombat (CD, 2009); Nagybalogi Szivárvány Népdalkör (CD, 2010); Ha megszólít az ének… A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának [CSMTKÉ] története [1964–2004]) (2004).

Lipcsey György (FI)

(* 1955. jan. 5. Dunaszerdahely) Szobrász. A dunaszerdahelyi gimnáziumban érettségizett. Fafaragóként kezdte, néhány év alatt felzárkózott a hivatásos szobrászok közé. 1995–1998 között a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társasága (SZMKT) elnöke volt, több más szakmai szervezet tagja, tisztségviselője. 1998–2013 között működteti Dunaszerdahelyen az Art-Ma Galériát. Az 1990-es években tömbszerű figurális kompozíciókat alkotott, ezeket az évtized végén a nonfiguratív jelekre alapozott kompozíciók váltották fel. – Főbb díjai: SZMKT nívódíja (2002); Simsay Ildikó-díj (2004); Munkácsy-díj (2006); Posonium Művészeti Díj (2007). – Fm. 1992: Bartók Béla (Nagymegyer); 1993: Jedlik Ányos-mellszobor (Szímő); 1994: II. világháborús emlékmű (Negyed); 1995: az 1848–1849-es szabadságharc emlékműve (Dunaszerdahely); 1996: Mátyás király (Nagymegyer); 1998: Életfa (Ekecs); 2001: Vámbéry Ármin-mellszobor és -emlékfal (Dunaszerdahely); 2003: Szt. István-emlékmű (Dunaszerdahely); 2005: Bihari János-mellszobor (Dunaszerdahely); 2006: Janiga József-mellszobor (Nagymegyer); 2013: Életfa (Farkasd). – Ir. Fába vésett sorsok (Kubička Kucsera Klára szövegével, 1995); Jelek. Lipcsey György. (Pogány Gábor szövegével, 2004); Art-Ma Galéria 1998–2007 (Lóska Lajos szövegével, 2007); Szobrok (Wehner Tibor szövegével, 2011); Köztéri szobrok (Wehner Tibor szövegével, 2012).

Lipcsey Gyula (FI)

(* 1920. okt. 27. Bánkeszi [Mo.] † 2005. ápr. 8. Hegyéte) Pedagógus. A pozsonyi Állami Magyar Gimnáziumban érettségizett (1944), majd Pozsonyban a Szlovák Egyetemen szerzett történelem – magyar szakon tanári oklevelet (1948). 1945–1948 között tagja a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetségnek, egyike volt azoknak, akik Memorandumban tiltakoztak a kitelepítések és deportálások ellen. A Gyepű Hangja és az Észak Szava szerkesztője és terjesztője. 1949. februárjában letartóztatták és a Mindszenty József hercegprímással tartott kapcsolat vádjával 1955. febr. 20-ig bebörtönözték, ill. a jáchymovi uránbányába kényszermunkára ítélték. 1955 után teljesen kivonult a közéletből, pedagógusi munkája mellett amatőr néprajzi gyűjtéssel és naiv festéssel foglalkozott. 1990. szept. 12-én több társával együtt rehabilitálták (Kassai Területi Bíróság). Gondosan megőrizte Arany A. Lászlónak a negyvenes évek első felében Zoboralja falvaiban készült több száz fényképét. – Díjak: Esterházy János emlékplakett (1992); A Helytállásért – Pro Probitate Díj (1997) – Fm. Észak Szava — Losonctól Ágcsernyőig (szerk., 1946); Gyepű Hangja (szerk., 1946). – Ir. Tóth Károly–Végh László (szerk.): Emlékkönyv Arany A. László tiszteletére (2007).

Gyepű Hangja, Mindszenty

Liszka József (FI)

(* 1956. ápr. 6. Köbölkút) Néprajzkutató, egyetemi oktató. Az érsekújvári gimnáziumban érettségizett (1975), a budapesti ELTE-n néprajz–régészet szakot végzett (1980), majd ugyanott bölcsészdoktorátust (1987), ill. PhD-fokozatot (2003) szerzett. Előbb az érsekújvári múzeum régésze volt (1980–1991), közben néprajzkutatással és kutatásszervezéssel foglalkozott. 1991-től 1995-ig a komáromi Duna Menti Múzeum Magyar Nemzetiségi Osztályának néprajzos-muzeológus vezetője, majd Humboldt-ösztöndíjas a müncheni, ill. a marburgi egyetemen (1996–1997). 1997-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi Etnológiai Központja igazgatója, etnológusa. 2000–2003 között a Passaui Egyetem Humboldt-ösztöndíjas vendégkutatója és tanára, továbbá a budapesti, debreceni és kolozsvári egyetem vendégtanára. 2004–2005-ben a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem óraadó tanára, 2006-tól a komáromi Selye János Egyetem Tanárképző Karának oktatója, 2009-től docense, 2009–2011 között dékánhelyettese. 1976-tól publikál (szlovák, osztrák és német lapokban is). 1989-ben a Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság egyik alapítója, 1997-ig elnöke; a Társaság Népismereti Könyvtár sorozatának és Hírharang c. negyedéves tájékoztatójának, valamint az Acta Ethnologica Danubiana szerkesztője. Tudományos érdeklődése elsősorban a néprajz elméleti problémáira, tudománytörténeti kérdésekre, az interetnikus kapcsolatok vizsgálatára, továbbá a szakrális néprajzra összpontosul. – Főbb díjak: Turczel Lajos-díj (2018); Györffy István Emlékérem (2018); az MTA Arany János-díja (2005); a Szlovák Néprajzi Társasága Díja a tudományszervezésért (2003); Posonium Irodalmi Díj Különdíj (2003); Jedlik Ányos-díj (2002); Nyitott Európáért Díj (1999); a Szlovák Néprajzi Társaság nívódíja (1988); Jankó János-díj (1988). – Fm. Ágas-bogas fa. Néprajzi ismeretek alapfokon (1986 és további 3 kiadás); A szlovákiai magyar nemzetiség etnográfiai és folklorisztikai bibliográfiája (1988); Magyar néprajzi kutatások Szlovákiában 1918–1938 (tan., 1990); Őrei a múltnak. Vidéki múzeumok, tájházak, néprajzi gyűjtemények D-Szl.-ban (tan., 1994); „Tudománynak kezdetiről”. Magyar néprajzkutatóként Szlovákiában 1979–1998 (tan., 1998); A szlovákiai magyarok néprajza (mon., 2002; 2003-ban szlovákul is); Zwischen den Karpaten und der Ungarischen Tiefebene. Volkskunde der Ungarn in der Slowakei (2003); Két Duna keríti… Tanulmányok a Csallóköz néprajzához (tan., 2005); Termékeny homályban (naplójegyzetek, 2006); Bevezetés a néprajzba (tan., 2006); Úton lenni (naplójegyzetek, 2007); Populáris kultúra (2010); Bevezetés a folklorisztikába (2011).

Litomericzky Nándor − Az Európa udvar részlete (KKK)

(* 1965. aug. 9. Komárom) Építészmérnök. Komáromban érettségizett (1984), 1986–1991 között a pozsonyi Szlovák Műszaki Egyetem hallgatója volt. Több tervezőirodában dolgozott, 1993-ban a ProForm Atelier, 1998-ben Takács Péterrel és Peter Vargával létrehozta az Euro Investa Részvénytársaságot, amely kidolgozta a komáromi Európa-udvar koncepcióját, valamint építési terveit, és meg is valósította azokat. Az Európa Atelier tervezőiroda egyik alakítója és társtulajdonosa. 2012-ben Jedlik-díjjal tüntették ki. – Fm. a komáromi Európa-udvar koncepciója, egyes épületei, a szoborpark terve (2000). Családi házak – 1994: A felkelő nap háza (Érsekújvár); 1995: Symbiosis (Dunaszerdahely); A Napfivér és Holdnővér háza (Ekeli rétek); 1996: Ad leones (Köbölkút); Villa rustica (Dunaszerdahely); 2001: Kúria (Nyékvárkony). Községi terek kialakítása: 2005: Bulcsú vezér tere (Búcs); Szent István tér (Csicsó); Szent Miklós tér (Szímő). Más jellegű épületek 1995: Árgyélus panzió és szabadtéri színpad (Martos); 1998: baptista imaház (Komárom); 2006: Kelemantia múzeum (Izsa). – Ir. Európa-udvar – Nádvorie Európy – Europa platz – Europe place (2000).

Löffler Béla (FI)

(* 1906. ápr. 16. Kassa, † 1990. febr. 11. Kassa) Szobrász. Eredeti foglalkozása fogász. Szobrászati tanulmányokat 1932-ben Budapesten, majd 1936-ban Prágában folytatott; 1936–1938-ban Párizsban és Londonban tett tanulmányutakat. 1938-tól kisebb megszakításokkal Kassán élt (tagja volt a Kazinczy Társaságnak is). 1945–1948-ban a Szovjetunióban hadifogoly. Pályája hazatérte után is töretlen volt, életében 32 egyéni kiállításon mutatta be műveit. Számos realisztikus portréja ismert (Jakoby Gyula, Halász-Hradil Elemér, Csordák Lajos, Fábry Zoltán); jelentős műemlékeket restaurált. Díjak: Érdemes művész (1978). Kassán Löffler Galéria működik. – Állandó jellegű egyéni kiállításai vannak Bártfafürdőn, Stószfürdőn, a Zempléni Múzeumban (Nagymihály), Hélios Szanatóriumban (Csorbató). Jelentősebb köztéri munkái: 1936–1938: II. Rákóczi Ferenc emléktáblája a kassai dóm falán (pályázat, 1. díj); Elesettek emlékműve (Kuntapolca); Hősök emlékműve (Nagyida); 1947: Ismeretlen katona emlékműve (Kassa); 1950: Felszabadulási emlékmű (Dargó); 1958: Szökőkút (Stószfürdő); 1965: Keresztre feszített Krisztus – a katolikus templom főoltára, Hernádszéplak; 1974–1975: Anya gyermekével (Igló); 1976: Fürdő nő (Bystrá, Alacsony-Tátra)

Lőrincz Gyula (FI)

(* 1910. jan. 16. Magyardiószeg, † 1980. dec. 14. Pozsony) Festő, publicista, politikus. Dunaszerdahelyen polgári, Pozsonyban kereskedelmi iskolát végzett. 1928-ban Gustáv Mallý pozsonyi és Harmos Károly komáromi magániskolájában, 1928–1933 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. Kapcsolatban állt Kassák Lajos Munka Körével, részt vett a Sarló mozgalomban. 1935-től a Magyar Nap grafikusa, együttműködött az Az Úttal. Publicisztikai tevékenysége is jelentős. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaságnak, 1935-ben a Társaság aranyérmével tüntették ki, annak ösztöndíjával pedig Párizsba utazott tanulmányai folytatására. A baloldali politikai és művészeti élet tevékeny résztvevője; 1936-ban a kommunista párt megbízásából Marseille-ben támogatja a spanyol polgárháború megsegítésére érkező nemzetközi brigádokat. 1938-ban Párizsba ment, majd 1939-től Budapesten, rendőri felügyelet alatt élte át a második vh. éveit. 1946-ban visszatért Pozsonyba, itt 1948–1955, valamint 1968–1975 között az Új Szó főszerkesztője; 1949–1968 és 1972–1980 között, haláláig a Csemadok KB országos elnöke. Magas párt-, szakmai és társadalmi tisztségeket viselt, 1954-től parlamenti képviselő volt. Művészete ugyanabból a világnézeti elkötelezettségből táplálkozott, mint politikai tevékenysége. Festői kompozícióira, rajz- és grafikai sorozataira modern, expresszív kifejezésmód jellemző. – Díjak: Munkaérdemrend (1960); Érdemes művész (1975); Klement Gottwald Állami Díj (1978): Nemzeti művész (1980); A Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendje (1980). Halála után – egészen a rendszerváltásig – galéria viselte a nevét Dunaszerdahelyen. – Fm. Emlékezés (grafikai album, 1946); Dózsa katonái – Kosúti sortűz (grafikai album, 1973); Ez a háború (képzőművészeti album, 1981). – Ir. Szíj Rezső: Lőrincz Gyula (mon., 1972); Saučin, Ladislav: Lőrincz Gyula (1981); L. Gály Olga: Ördöglakat. Lőrincz Gyula ifjúsága (1990); Orbanová Irena–Kontárová Judita: Lőrincz Gyula (personálna bibliografia, 1996).

LŐRINCZ JANOS (FI)

(* 1950. Pozsony). Fotóriporter. 1976–1980 között pszichológus. 1986-tól hivatásos fotóriporter: az Új Szó, 1989 után a Verejnosť később a Národná obroda, majd a Práca fényképésze. Ezt követően hét évig szabad foglalkozású fotóriporter. A SITA hírügynökség fotósaként is dolgozott.

LŐRINCZ KATALIN (FI)

(* 1930. dec. 16. Ungvár) Újságíró, szerkesztő. 1949-ben a nagymihályi gimnáziumban érettségizett. 1949—53 között postahivatalnok. 1953—55 között az Új Szó fordító-szerkesztője. 1957-től nyugdijazásáig (1989) a Csehszlovák Rádió magyar adásának riportere. A csehszlovákiai magyar értelmiség kiváló képviselőivel készített riportokat. Útleírásai, portréi a Csehszlovák Rádió, a Hét, a Nő, a Szabad Földműves valamint az Új Szó hasábjain jelentek meg. – Ir. Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993).