A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

1960-ban Bári néven Nagybárival egyesített község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Zempléni-szigethegység D-i völgyében, Királyhelmectől Ny-ra. L: [1921] – 155, ebből 119 (76,8%) magyar, 22 (14,2%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 109 ref., 24 r. k., 12 izr., 10 gör. kat. A 13. sz. közepén épült román kori ref. templomát a 15. sz.-ban gótikus, a 17. sz. második felében emelt késő reneszánsz Vay-kúriát a 19. sz. első felében klasszicista stílusban építették át.

1940-ben Budafalva néven Nagybudafával egyesített, majd 1960-ban Gelléhez csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [1921] – 169, ebből 168 (99,4%) magyar, 1 (0,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 168 r. k., 1 ref.

Község a Nyitrai járásban, a Kisalföld É-i részén, a Nyitra folyó oldalága, a Cétényke-patak bal partján, Nyitrától DK-re. L: [1921] – 301, ebből 169 (56,1%) szlovák, 131 (43,5%) magyar; [2011] – 388, ebből 349 (89,9%) szlovák, 33 (8,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 339 (87,4%) szlovák, 44 (11,3%) magyar. V: [2011] – 354 r. k., 4 ev. – A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített ~ 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. második felére túlnyomórészt szlovákká vált. 1960-ban Nitrany néven Nyitracsehivel egyesítették, 1990 óta ismét önálló község.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medencében, az Ipoly folyó völgyében, a szlovák–magyar határ közelében, Nagykürtöstől DNy-ra. L: [1921] – 278, ebből 209 (75,2%) szlovák, 33 (11,9%) magyar; [2011] – 209, ebből 172 (82,3%) szlovák, 33 (15,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 156 (74,6%) szlovák, 49 (23,4%) magyar. V: [2011] – 106 ev., 82 r. k. – Ev. temploma 1884-ben neoklasszicista stílusban épült.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Tisza jobb parti síkságán, Királyhelmectől K–DK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 475, ebből 452 (95,2%) magyar; [2011] – 432, ebből 336 (77,8%) magyar, 83 (19,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 364 (84,3%) magyar, 49 (11,3%) szlovák. V: [2011] – 231 gör. kat., 88 r. k., 55 ref., 3 ev. – Magyar lakossága mellé a második vh. utáni belső telepítések során szlovák családokat telepítettek. Gör. kat. (Urunk mennybemenetele) temploma a 18. sz. végén klasszicista stílusban épült. Határában honfoglalás kori sírokat tártak fel.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Király-hegy D-i lábánál, Királyhelmectől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1205, ebből 1148 (95,3%) magyar; [2011] – 1112, ebből 1039 (93,4%) magyar, 60 (5,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1068 (96,0%) magyar, 29 (2,6%) szlovák. V: [2011] – 830 ref., 126 jehovista, 85 r. k., 34 gör. kat., 2 ev. – Ref. temploma 1795-ben klasszicista stílusban épült; a ~hez tartozó Keresztúr pusztán az 1960-as években középkori templom alapjait tárták fel. Neves bortermő falu, népi építészetének ma is jellegzetes képviselője a vulkáni tufába mélyített több száz éves pincesor. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Viga Gyula (szerk.): Kisgéres (2000).

1924-ben Felsővályhoz csatolt, 1971-től Vályhoz, 1995-től azonban ismét az 1990-ben önállósult Felsővályhoz tartozó község a Rimaszombati járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Rima-medence találkozásánál, a Vály- (Kálosa)-patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 87, ebből 87 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 73 ref., 14 r. k.

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence Ny-i részén, a Rima folyó mellékvölgyében, Rimaszombattól D–DNy-ra. L: [1921] – 211, ebből 205 (97,2%) magyar; [2011] – 102, ebből 86 (84,3%) magyar, 16 (15,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 86 (84,3%) magyar, 15 (14,7%) szlovák. V: [2011] – 99 r. k., 2 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Erzsébet-) temploma és kápolnája 1883-ban késő klasszicista stílusban épült.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld K-i részén, a Szikince-patak bal partján, Párkánytól É-ra. L: [1921] – 891, ebből 877 (98,4%) magyar, 12 (1,3%) szlovák; [2011] – 451, ebből 398 (88,2%) magyar, 42 (9,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 426 (94,5%) magyar, 20 (4,4%) szlovák. V: [2011] – 405 r. k., 13 ref., 1 gör. kat. – R. k. (Szt. Márton-) temploma a 13. sz.-ban épült román stílusban, a 18. sz.-ban átalakították. ~ az Alsó-Garam menti ún. kurtaszoknyás hatfalu egyike. 1976–90 között közigazgatásilag hozzá tartozott Garampáld.

1960-ban Nagygyőröd (Veľký Ďur) néven Alsógyőröddel és Felsőgyőröddel egyesített község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i részén, Lévától Ny-ra. L: [1921] – 339, ebből 295 (87,0%) szlovák, 28 (8,3%) magyar; [1930] 394, ebből 352 (89,3%) szlovák, 40 (10,1%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 323 r. k., 13 izr., 3 ev.

1960-ban Herestény (Chrašťany) néven Nagyheresténnyel egyesített, majd 1975-ben Béládhoz csatolt község az Aranyosmaróti járásban, a Zsitvamenti-hátság É-i részén, a Dervence-patak völgyében, Aranyosmaróttól DNy-ra. L: [1921] – 142, ebből 116 (81,7%) szlovák, 22 (15,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 138 r. k., 4 izr. R. k. (Szt. Kereszt-) temetőkápolnája 1854-ben neogótikus stílusban épült.

Község a Nyitrai járásban, a Zsitvamenti-hátságon, a Zsitva folyó völgyében, Verebélytől É–ÉNy-ra. L: [1921] – 444, ebből 360 (81,1%) szlovák, 60 (13,5%) magyar; [2011] – 380, ebből 371 (97,6%) szlovák, 2 (0,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 371 (97,6%) szlovák, 3 (0,8%) magyar. V: [2011] – 332 r. k. – R. k. (Szt. István-) kápolnája a 18. sz.-ban épült késő barokk stílusban. 1976-ban Nagyhinddel egyesítették Hind (Chyndice) néven, 1992 óta ismét önálló község.

1960-ban Garamkálna néven Nagykálnával egyesített község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó jobb partján, Lévától Ny-ra. L: [1921] – 454, ebből 378 (83,3%) magyar, 39 (8,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 230 r. k., 198 ref., 13 izr., 10 ev. A második vh. után magyar lakosságának közel egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A Majthényi-kastély a 18. sz. közepén barokk, ref. temploma 1799–1806 között klasszicista stílusban épült.

1960-ban Kázmér (Kazimír) néven Nagykázmérral egyesített község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, az Eperjes–Tokaji-hegység K-i lábánál, Tőketerebestől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 173, ebből 136 (78,6%) szlovák, 22 (12,7%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 77 gör. kat., 46 r. k., 45 ref., 3 ev., 2 izr. A 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. közepére beolvadt a 18. sz.-ban betelepült szlovákságba.

1960-ban Kereskény (Krškany) néven Nagykereskénnyel egyesített község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, a Szikince-patak jobb partján, Lévától K-re. L: [1921] – 232, ebből 161 (69,4%) szlovák, 71 (30,6%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 170 r. k., 56 ev., 6 ref. A 18. sz.-ban szlovákokkal újranépesített ~ 20. sz. elején részben magyar lakossága a sz. közepére szlovákká vált. A Mailáth-kastély a 19. sz. első felében épült klasszicista stílusban.

Község a Lévai járásban, a Selmeci-hegység DNy-i lábánál, a Garam folyó jobb partján, Lévától ÉNy-ra. L: [1921] – 572, ebből 528 (92,3%) magyar, 37 (6,5%) szlovák; [2011] – 391, ebből 350 (89,5%) szlovák, 30 (7,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 340 (87,0%) szlovák, 34 (8,7%) magyar. V: [2011] – 228 r. k., 42 ref., 41 ev., 1 gör. kat. – Az 1930-as években ref. árvaháza működött. A második vh. után, 1947-ben magyar lakosságának több mint egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. A Migazzi-kastély a 18. sz. elején klasszicista, r. k. (Szentolvasó Királynője) temploma 1927-ben szecessziós stílusban épült. 1986–95 között közigazgatásilag Garamtolmácshoztartozott.

Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lábánál, a Csermosnya-patak völgyében, Rozsnyótól K–DK-re. L: [1921] – 259, ebből 254 (98,1%) magyar, 3 (1,2%) szlovák; [2011] – 76, ebből 59 (77,6%) magyar, 16 (21,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 60 (78,9%) magyar, 15 (19,7%) szlovák. V: [2011] – 67 r. k., 6 ref., 1 ev. – R. k. (Xavéri Szt. Ferenc-) temploma 1864–66-ban neogótikus stílusban épült.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Tarbucka-hegy D-i lábánál, Királyhelmectől DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 619, ebből 531 (85,8%) magyar, 9 (1,4%) szlovák; [2011] – 460, ebből 421 (91,5%) magyar, 32 (7,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 438 (95,2%) magyar, 22 (4,8%) szlovák. V: [2011] – 370 ref., 60 r. k., 16 gör. kat. – Ref. temploma 1903–04-ben neoklasszicista stílusban épült.

Község a Nagykürtösi járásban, a Korponai-fennsík és az Ipoly-medence határán, a Kürtös-patak völgyében, Nagykürtöstől D-re. L: [1921] – 235, ebből 209 (88,9%) szlovák, 14 (6,0%) magyar; [1930] 259, ebből 202 (78,0%) szlovák, 32 (12,3%) magyar; [2011] – 500, ebből 476 (95,2%) szlovák, 7 (1,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 473 (94,6%) szlovák, 10 (2,0%) magyar. V: [2011] – 298 r. k., 123 ev., 3 gör. kat. – Klasszicista stílusú harangtornyát 1848-ban emelték. 1973–92 között közigazgatásilag Nagykürtöshöz tartozott.

1940-ben Lég néven Nagyléggel és Szásszal egyesített község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől ÉNy-ra. L: [1921] – 426, ebből 424 (99,5%) magyar, 1 (0,2%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 418 r. k., 7 izr., 1 ref.

1940-ben Tonkházához csatolt, s 1960 óta a Bélvata, Illésháza és Tonkháza egyesítésével létrehozott Nový Živothoz tartozó község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Somorjától ÉK-re. L: [1921] – 458, ebből 435 (95,0%) magyar, 8 (1,7%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 456 r. k., 2 ref. A 18. sz.-ban épült Pálffy-kastélyt 1899–1900-ban historizáló stílusban újították fel. – Ir. Végh Ferenc – Lapos József – Sztranyovszky Andrea: A 700 éves Kismagyar 1298–1998 (1998); Presinszky Lajos: Múltról a jelennek. Fejezetek Illésháza, Bélvata, Kismagyar és Tonkháza történelméből (2002).

1962-ben Mánya (Maňa) néven Nagymányával (Veľká Maňa) egyesített község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó jobb partján, Érsekújvártól É–ÉK-re. L: [1921] – 768, ebből 425 (55,3%) magyar, 317 (41,3%) szlovák; [1961] 636, ebből 44 (6,9%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 512 r. k., 239 ref., 15 izr. A második vh. után magyar lakosságának közel felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Klasszicista stílusú ref. temploma 1788-ban épült, r. k. (Lurdes-i Szűz Mária-) templomát 1944-ben emelték.

1973- ban Terbelédhez csatolt község a Losonci járásban, a Losonci-medencében, a Cseres-hegység É-i lábánál, az Ipoly folyó bal partján, Losonctól D–DK-re. L: [1921] – 131, ebből 120 (91,6%) magyar, 9 (6,9%) szlovák; [1970] 136, ebből 104 (76,5%) magyar, 32 (23,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 128 r. k., 2 ev. R. k. (Jézus szíve) kápolnája 1894-ben neoklasszicista stílusban épült.

Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i peremén, a Szikince-patak bal partján, Zselíztől D–DK-re. L: [1921] – 456, ebből 455 (99,8%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 183, ebből 148 (80,9%) magyar, 26 (14,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 159 (86,9%) magyar, 15 (8,2%) szlovák. V: [2011] – 129 ref., 32 r. k., 4 ev. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovák családok települtek. Ref. temploma 1780–89 között épült klasszicista stílusban.

Község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó völgyében, Lévától D–DK-re. L: [1921] – 277, ebből 269 (97,1%) magyar, 8 (2,9%) szlovák; [2011] – 192, ebből 129 (67,2%) szlovák, 34 (17,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 135 (70,3%) szlovák, 36 (18,8%) magyar. V: [2011] – 80 r. k., 45 ev., 12 ref., 1 gör. kat. – A második vh. utáni lakosságcsere során túlnyomórészt ref. vallású magyar lakosságának több mint felét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákokat telepítettek. Ref. temploma 1820-ban klasszicista stílusban épült.

1940-ben Nagypakához csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától K–ÉK-re. L: [1921] – 186, ebből 186 (100%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 178 r. k., 7 izr., 1 ref. A második vh. után magyar lakosságának mintegy egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Kereszt-) kápolnája a 19. sz. második felében épült klasszicista stílusban. – Ir. Frederik Federmayer – Presinszky Lajos: Nagypaka, Kispaka, Csukárpaka és lakosságának múltja (2001).