Ipolyvisk; Visk (Vyškovce nad Ipľom)
Részletek
Község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i peremén, az Ipoly folyó jobb partján, Ipolyságtól Ny–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1203, ebből 1000 (83,1%) magyar, 115 (9,6%) szlovák; [2011] – 666, ebből 445 (66,8%) magyar, 167 (25,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 467 (70,1%) magyar, 144 (21,6%) szlovák. V: [2011] – 592 r. k., 10 ref., 3 ev. – A 17. sz. végén késő reneszánsz stílusban emelt Koháry-, majd Breuner-kastélyt a 19. sz. közepén klasszicista stílusban alakították át; 14. sz.-i gótikus alapokon álló r. k. (Szt. Margit-) temploma 1700-ban barokk, r. k. (Fájdalmas Szűzanya) kápolnája 1850-ben késő barokk stílusban épült. Határa kő-, réz- és bronzkori leletek gazdag lelőhelye. 1930-ban itt találták Szl. legnagyobb római kori pénzérmeleletét, 1988-ban pedig egy késő avarkori temető 83 sírját tárták fel. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Irodalmi Élet–Literárny život–Das Literarische Leben
Könyvterjesztési lap (Pozsony, 1927 jan.–1928 ápr.). Csak a címe volt háromnyelvű, egyébként magyarul íródott Weis Lajos könyvkereskedő kiadásában. Fő célja az volt, hogy a kiadó könyvkereskedésében fekvő könyveket kelendővé tegye. A 8 oldalas lap első fele Kázmér recenzióit, másik fele a laptulajdonos könyvhirdetéseit tartalmazta. A...megnyit →
Könyvterjesztési lap (Pozsony, 1927 jan.–1928 ápr.). Csak a címe volt háromnyelvű, egyébként magyarul íródott Weis Lajos könyvkereskedő kiadásában. Fő célja az volt, hogy a kiadó könyvkereskedésében fekvő könyveket kelendővé tegye. A 8 oldalas lap első fele Kázmér recenzióit, másik fele a laptulajdonos könyvhirdetéseit tartalmazta. A...megnyit →
Részletek
Könyvterjesztési lap (Pozsony, 1927 jan.–1928 ápr.). Csak a címe volt háromnyelvű, egyébként magyarul íródott Weis Lajos könyvkereskedő kiadásában. Fő célja az volt, hogy a kiadó könyvkereskedésében fekvő könyveket kelendővé tegye. A 8 oldalas lap első fele Kázmér recenzióit, másik fele a laptulajdonos könyvhirdetéseit tartalmazta. A csehszlovákiai magyar könyvek közül Benjámin Ferenc és Fehér Jenő egy-egy regénye (Ádám és Éva, Ossi Máriusz gyönyörűen komisz élete) kapott méltatást. – Szerk. Kázmér Ernő.
Irodalmi Szemle
Irodalmi, kritikai és társadalomtudományi folyóirat (Pozsony, 1958). A Szlovák Írók Szövetségének folyóirataként indult, 1972-től a Madách Könyv- és Lapkiadó, 1994 ápr.-ától a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó, majd a Madách Egyesület adja ki. Kezdetben negyedévenként, 1962-től kéthavonként, 1964-től évente tízszer jelent meg, 1992-től havonta jelenik meg....megnyit →
Irodalmi, kritikai és társadalomtudományi folyóirat (Pozsony, 1958). A Szlovák Írók Szövetségének folyóirataként indult, 1972-től a Madách Könyv- és Lapkiadó, 1994 ápr.-ától a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó, majd a Madách Egyesület adja ki. Kezdetben negyedévenként, 1962-től kéthavonként, 1964-től évente tízszer jelent meg, 1992-től havonta jelenik meg....megnyit →
Részletek
Irodalmi Szemle − 57. évf. (FI)
Irodalmi, kritikai és társadalomtudományi folyóirat (Pozsony, 1958). A Szlovák Írók Szövetségének folyóirataként indult, 1972-től a Madách Könyv- és Lapkiadó, 1994 ápr.-ától a Madách-Posonium Könyv- és Lapkiadó, majd a Madách Egyesület adja ki. Kezdetben negyedévenként, 1962-től kéthavonként, 1964-től évente tízszer jelent meg, 1992-től havonta jelenik meg. 1996 júl.-ától a lap kiadása (összevont lapszámokkal) folyamatossá vált. Az elmúlt évtizedekben jelentős érdemeket szerzett a kisebbségi magyar irodalom és szellemiség szervezésében. A szépirodalmi művek mellett rendszeresen közöl irodalomtudományi és -kritikai írásokat, valamint egyéb társadalomtudományi tanulmányokat (nyelvtudomány, történetírás, néprajz stb.). Kisebbségi képzőművészeti folyóirat híján kezdettől fogva teret adott a kisebbségi magyar képzőművészek, valamint cseh, szlovák és európai művészek alkotásai bemutatásának. Ma már a kisebbségi magyar irodalom négy nemzedékének nyújt közlési lehetőséget. Fábry Zoltán haláláig főmunkatársa volt az ~nek. – Szerk. Dobos László (1958), Duba Gyula (1968), Varga Erzsébet (1983), Grendel Lajos (1990), Tőzsér Árpád (1992), Fónod Zoltán (1996), Tóth László (2011), Szalay Zoltán (2013), Mizser Attila (2016-2024).
Iródia
A pályakezdő irodalmárok mozgalma (Érsekújvár, 1983–1986). Kezdeményezője Hodossy Gyula volt, aki 1983 nyarán szervezte meg első találkozójukat a Csemadok érsekújvári helyi szervezete és a Járási Könyvtár égisze alatt. Mintegy negyven főt számláló ambiciózus ifjú író és irodalombarát vett rész a munkájában. Már az első találkozáson...megnyit →
A pályakezdő irodalmárok mozgalma (Érsekújvár, 1983–1986). Kezdeményezője Hodossy Gyula volt, aki 1983 nyarán szervezte meg első találkozójukat a Csemadok érsekújvári helyi szervezete és a Járási Könyvtár égisze alatt. Mintegy negyven főt számláló ambiciózus ifjú író és irodalombarát vett rész a munkájában. Már az első találkozáson...megnyit →
Részletek
A pályakezdő irodalmárok mozgalma (Érsekújvár, 1983–1986). Kezdeményezője Hodossy Gyula volt, aki 1983 nyarán szervezte meg első találkozójukat a Csemadok érsekújvári helyi szervezete és a Járási Könyvtár égisze alatt. Mintegy negyven főt számláló ambiciózus ifjú író és irodalombarát vett rész a munkájában. Már az első találkozáson megfogalmazták és elfogadták azokat a szempontokat, célokat és feltételeket, amelyek közös tevékenységüket laza keretbe foglalták. Volt tudományos és képzőművészeti szekciója is. A pártállam azonban nem nézte jó szemmel a fiatalok „ellenőrizetlen csoportosulását”, és 1986-ban betiltotta a működését. Iródia Füzetek c. saját kiadványt adott ki. A legtehetségesebb írók-költők végül a Próbaút (1986) c. antológiában léptek a szélesebb nyilvánosság elé, amely a Madách Könyv- és Lapkiadó által indított és gondozott Főnix Füzetek 12. darabjaként látott napvilágot. A lírai anyagot Balla Kálmán, a prózát Grendel Lajos válogatta és szerkesztette. Az ~ egy új szlovákiai magyar írógenerációt indított útjára a nyolcvanas években. – Vezető: Hodossy Gyula. – Ir. Hodossy Gyula–Kulcsár Ferenc szerk.: Iródia (1994); Hodossy Gyula szerk.: Iródia. Az együttgondolkodás iskolája (2008).
Iródia Füzetek
Alternatív irodalmi folyóirat (Érsekújvár, 1983–1986). 17 száma jelent meg az Iródia kiadványaként. A sokszorosított formában megjelenő kiadványsorozat teret adott a helytörténeti, néprajzi tárgyú írásoknak és műfordításoknak is, de elsősorban a szépírók és irodalomkritikusok fóruma volt. A kiadványnak a szabad sajtó és véleménynyilvánítás megteremtése szempontjából...megnyit →
Alternatív irodalmi folyóirat (Érsekújvár, 1983–1986). 17 száma jelent meg az Iródia kiadványaként. A sokszorosított formában megjelenő kiadványsorozat teret adott a helytörténeti, néprajzi tárgyú írásoknak és műfordításoknak is, de elsősorban a szépírók és irodalomkritikusok fóruma volt. A kiadványnak a szabad sajtó és véleménynyilvánítás megteremtése szempontjából...megnyit →
Részletek
Alternatív irodalmi folyóirat (Érsekújvár, 1983–1986). 17 száma jelent meg az Iródia kiadványaként. A sokszorosított formában megjelenő kiadványsorozat teret adott a helytörténeti, néprajzi tárgyú írásoknak és műfordításoknak is, de elsősorban a szépírók és irodalomkritikusok fóruma volt. A kiadványnak a szabad sajtó és véleménynyilvánítás megteremtése szempontjából volt fontos szerepe a 80-as években. – Szerk. Hodossy Gyula. – Ir. Hodossy Gyula–Kulcsár Ferenc szerk.: Iródia (1994); Hodossy Gyula szerk.: Iródia. Az együttgondolkodás iskolája (2008).
Írók Kiadóvállalata (IKVA)
Magántökére épülő baloldali szellemiségű kiadó (Pozsony, 1927–1928). Azon kezdeményezések (Munkáskönyvtár, Pallas-könyvtár, Renaissance-füzetek) egyikeként alakult, melyek „kultúrát és világnézetet" egyaránt akartak terjeszteni. Öt kötetet adott ki, a vállalkozás ezzel megfeneklett. – Vezető: Barta Lajos. – Ir. Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúráért. In: Csatár István–Ölvedi János szerk.:...megnyit →
Magántökére épülő baloldali szellemiségű kiadó (Pozsony, 1927–1928). Azon kezdeményezések (Munkáskönyvtár, Pallas-könyvtár, Renaissance-füzetek) egyikeként alakult, melyek „kultúrát és világnézetet" egyaránt akartak terjeszteni. Öt kötetet adott ki, a vállalkozás ezzel megfeneklett. – Vezető: Barta Lajos. – Ir. Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúráért. In: Csatár István–Ölvedi János szerk.:...megnyit →
Részletek
Magántökére épülő baloldali szellemiségű kiadó (Pozsony, 1927–1928). Azon kezdeményezések (Munkáskönyvtár, Pallas-könyvtár, Renaissance-füzetek) egyikeként alakult, melyek „kultúrát és világnézetet” egyaránt akartak terjeszteni. Öt kötetet adott ki, a vállalkozás ezzel megfeneklett. – Vezető: Barta Lajos. – Ir. Schubert Tódor: A felvidéki magyar kultúráért. In: Csatár István–Ölvedi János szerk.: A visszatért Felvidék adattára (1939); Vass László: A felvidéki magyar irodalom. In: Csatár István–Ölvedi János szerk.: A visszatért Felvidék adattára (1939); Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (1969).
Iske (Ižkovce)
Részletek
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó bal partján, Nagykapostól Ny-ra. L: [1921] – 275, ebből 250 (90,9%) magyar, 12 (4,4%) szlovák; [2011] – 105, ebből 88 (83,8%) magyar, 10 (9,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 88 (83,8%) magyar, 10 (9,5%) szlovák. V: [2011] – 70 ref., 15 r. k., 5 gör. kat., 1 ev. – Historizáló stílusú ref. templomát 1904–06-ban emelték az 1659-ben épült fatemplom helyén.
Ismerjük meg a Szovjetuniót
Részletek
A szovjetbarát szövetség szlovákiai bizottságának havilapja (Pozsony, 1952–1955).
Istenes József
Részletek
(* 1953. jún. 9. Udvard) Építészmérnök, városrendező. 1971–1977 között a pozsonyi Műszaki Főiskolán az építészeti szakot végezte el. Több szakmai közéleti közigazgatási testület tagja, tisztségviselője; 1998–2003 között az MKP helyi szervezetének alelnöke volt. Szakmai munkásságában a szerves építészet híve.
Istiglinc Gyermek Néptáncegyüttes
Gyermekcsoport (Dunaszerdahely, 1987–1997; 2003). Ifjúsági csoporttá alakulása után hozta létre Kraus Ágota 1987-ben. A csoport 1997-ig, vezetőjük távozásáig működött, majd 2003-ban Kraus Ágota újraszervezte a csoportot, s azóta folyamatosan működik. Főként a Csallóköz hagyományos néptánckulturáját dolgozzák fel, de szívesen nyúlnak Kárpát-medence más táncdialektusaihoz is....megnyit →
Gyermekcsoport (Dunaszerdahely, 1987–1997; 2003). Ifjúsági csoporttá alakulása után hozta létre Kraus Ágota 1987-ben. A csoport 1997-ig, vezetőjük távozásáig működött, majd 2003-ban Kraus Ágota újraszervezte a csoportot, s azóta folyamatosan működik. Főként a Csallóköz hagyományos néptánckulturáját dolgozzák fel, de szívesen nyúlnak Kárpát-medence más táncdialektusaihoz is....megnyit →
Részletek
Gyermekcsoport (Dunaszerdahely, 1987–1997; 2003). Ifjúsági csoporttá alakulása után hozta létre Kraus Ágota 1987-ben. A csoport 1997-ig, vezetőjük távozásáig működött, majd 2003-ban Kraus Ágota újraszervezte a csoportot, s azóta folyamatosan működik. Főként a Csallóköz hagyományos néptánckulturáját dolgozzák fel, de szívesen nyúlnak Kárpát-medence más táncdialektusaihoz is. – Díj: Többször nyert különböző országos és nemzetközi versenyeken fő- és nívódíjakat, első helyezést. – Vezető: Kraus Ágota (1978).
Iuxta Danubium
A Duna Menti Múzeum értesítője (Komárom, 1979). A megjelenő Tájékoztató (Spravodaj) 5. füzetétől ~ címmel jelenik meg többé-kevésbé rendszeresen. Régészeti, történeti, művészettörténeti, néprajzi, természetrajzi tematikájú tanulmányokat, kisebb közleményeket közöl. A korábbi számokban inkább szlovákul, magyar rezümékkel, később vegyesen, szlovák és magyar nyelven. – Szerk. Mácza...megnyit →
A Duna Menti Múzeum értesítője (Komárom, 1979). A megjelenő Tájékoztató (Spravodaj) 5. füzetétől ~ címmel jelenik meg többé-kevésbé rendszeresen. Régészeti, történeti, művészettörténeti, néprajzi, természetrajzi tematikájú tanulmányokat, kisebb közleményeket közöl. A korábbi számokban inkább szlovákul, magyar rezümékkel, később vegyesen, szlovák és magyar nyelven. – Szerk. Mácza...megnyit →
Részletek
A Duna Menti Múzeum értesítője (Komárom, 1979). A megjelenő Tájékoztató (Spravodaj) 5. füzetétől ~ címmel jelenik meg többé-kevésbé rendszeresen. Régészeti, történeti, művészettörténeti, néprajzi, természetrajzi tematikájú tanulmányokat, kisebb közleményeket közöl. A korábbi számokban inkább szlovákul, magyar rezümékkel, később vegyesen, szlovák és magyar nyelven. – Szerk. Mácza Mihály (1979–1998).
Iván Sándor
(* 1881. febr. 27. Újvidék, † 1944. nov. ?. Kassa) Színész, színházigazgató. Solymossy Elek, azt követően pedig Hegyi Aranka színiiskolájában tanult. Színészi tanulmányaival párhuzamosan zeneszerzést is tanult a budapesti Zeneakadémián. 1903-ban Földessy Sándor, 1904-től pedig Polgár Károly pozsonyi társulatához szerződött, ahol 1921-ig tevékenykedett. Működésének...megnyit →
(* 1881. febr. 27. Újvidék, † 1944. nov. ?. Kassa) Színész, színházigazgató. Solymossy Elek, azt követően pedig Hegyi Aranka színiiskolájában tanult. Színészi tanulmányaival párhuzamosan zeneszerzést is tanult a budapesti Zeneakadémián. 1903-ban Földessy Sándor, 1904-től pedig Polgár Károly pozsonyi társulatához szerződött, ahol 1921-ig tevékenykedett. Működésének...megnyit →
Részletek
Iván Sándor (SZM)
(* 1881. febr. 27. Újvidék, † 1944. nov. ?. Kassa) Színész, színházigazgató. Solymossy Elek, azt követően pedig Hegyi Aranka színiiskolájában tanult. Színészi tanulmányaival párhuzamosan zeneszerzést is tanult a budapesti Zeneakadémián. 1903-ban Földessy Sándor, 1904-től pedig Polgár Károly pozsonyi társulatához szerződött, ahol 1921-ig tevékenykedett. Működésének első húsz éve alatt volt ügyelő, súgó, statiszta, kardalos, színész, zenész, de ha szükség volt rá, akkor karmesterkedett is. Korrepetítorként, valamint színidirektori titkárként is dolgozott. 1921-ben Faragó Ödönhöz a Pozsony-Kassai Színház igazgatójához szegődött. 1926-ban a színház igazgatója lett. 1928 augusztusában az addig egységes kassa-pozsonyi színikerületet kettéosztották. A pozsonyinak Földes Dezső lett a vezetője. A kelet-szlovákiait ~ kapta meg, melyhez Rimaszombat, Rozsnyó és Losonc is tartozott. 1934–35-ben megnyílt számára a kárpátaljai színi kerület is és a társulat Ungváron, Beregszászon és Munkácson is játszhatott. 1937-ben másnak adták a koncessziót. További munkáját egyre súlyosbodó betegsége is nehezítette. – Jelentősebb előadások: Spielberg Leó: Temetés után; Schalom Asch: a folyó; Ladislav Novák: Lelkiismeret; Henrik Ibsen: Nóra; William Sommerset Maugham: A levél; John Galsworthy: Az ezüst kazetta; Molnár Ferenc: Játék a kastélyban; Lányi Menyhért: Nyári zivatar; William Shakespeare: Hamlet; Henrik Ibsen: Kísértetek; Palotai Boris: Angyal az őrszobán; Sebesi Ernő: Viaskodók; Kazimír Károly: A szerelem szárnyán; Bihari Mihály: Tisztelettel értesítjük; Karel Čapek: Fehér kór; Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig; Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül. – Ir. Székely György: Magyar Színházművészeti Lexikon (1994); Kováts Miklós: Magyar színjátszás és drámairodalom Csehszlovákiában (1974).
Izsa (Iža)
Részletek
Izsa − R. k. templom (SzL)
Község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Duna bal partján, Komáromtól K-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 2046, ebből 2017 (98,6%) magyar, 26 (1,3%) szlovák; [2011] – 1643, ebből 1066 (64,9%) magyar, 461 (28,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1119 (68,1%) magyar, 404 (24,6%) szlovák. V: [2011] – 1045 r. k., 92 ref., 71 ev., 1 gör. kat. – Az ~tól Ny-ra fekvő Harcsáspusztára az első vh.-t követő kolonizáció során szlovák és cseh-morva, a faluba a második vh. után magyarországi, szlovákiai és bulgáriai szlovák telepesek költöztek, magyar lakosságának mintegy egyötödét pedig ezzel párhuzamosan áttelepítették Mo.-ra. Barokk stílusú r. k. (Szt. Mihály arkangyal) temploma gótikus alapokon 1772-ben, késő klasszicista ref. temploma 1871-ben, ev. temploma 1997-ben épült. A közeli Leányvár térségében találhatók az 1–4. sz.-i Celemantia, a mai Szl. területén feltárt legnagyobb római katonai tábor (castrum) maradványai, amelynek közelében honfoglalás kori sírokat is találtak. A községben az 1980-as évek óta évente lovas napokat rendeznek. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Döme Károly Alapiskola és Óvoda) rendelkezett. – Ir. Zámbó Vilmos: Izsa község krónikája 1947-ig (2000).
Izsap (Ižop)
1976-ban Nagymegyerhez csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, a Csiliz-patak mentén, Nagymegyertől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 438, ebből 434 (99,1%) magyar; [1970] 701, ebből 651 (92,9%) magyar, 50 (7,1%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 248 ref., 190 r. k....megnyit →
1976-ban Nagymegyerhez csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, a Csiliz-patak mentén, Nagymegyertől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 438, ebből 434 (99,1%) magyar; [1970] 701, ebből 651 (92,9%) magyar, 50 (7,1%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 248 ref., 190 r. k....megnyit →
Részletek
1976-ban Nagymegyerhez csatolt község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, a Csiliz-patak mentén, Nagymegyertől Ny–DNy-ra. L: [1921] – 438, ebből 434 (99,1%) magyar; [1970] 701, ebből 651 (92,9%) magyar, 50 (7,1%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 248 ref., 190 r. k. – Ref. temploma a 19. sz. elején klasszicista stílusban épült.
Jablonca (Silická Jablonica)
Község a Rozsnyói járásban, a Szilicei-fennsík DK-i peremén, a Torna-patak forrásvidékén, Rozsnyótól D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 571, ebből 561 (98,2%) magyar, 8 (1,4%) szlovák; [2011] – 203, ebből 194 (95,6%) magyar, 8 (3,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 195 (96,1%) magyar,...megnyit →
Község a Rozsnyói járásban, a Szilicei-fennsík DK-i peremén, a Torna-patak forrásvidékén, Rozsnyótól D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 571, ebből 561 (98,2%) magyar, 8 (1,4%) szlovák; [2011] – 203, ebből 194 (95,6%) magyar, 8 (3,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 195 (96,1%) magyar,...megnyit →
Részletek
Község a Rozsnyói járásban, a Szilicei-fennsík DK-i peremén, a Torna-patak forrásvidékén, Rozsnyótól D–DK-re, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 571, ebből 561 (98,2%) magyar, 8 (1,4%) szlovák; [2011] – 203, ebből 194 (95,6%) magyar, 8 (3,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 195 (96,1%) magyar, 7 (3,4%) szlovák. V: [2011] – 165 ref., 27 r. k., 3 gör. kat., 1 ev. – Ref. temploma 1789-ben klasszicista, r. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) kápolnája 1867-ben neogótikus stílusban épült. A közeli Sólyom-szikla 1981 óta 11 ha-on természetvédelmi terület.
Jabloniczky János
(* 1874. szept. 21. Nagyszombat, † 1950, Szovjetunió) Ügyvéd, politikus. Jogi diplomáját Budapesten szerezte. Az államfordulatelőtt Pozsonyban ügyvéd és különböző gazdasági társulások, egyesületek jogi képviselője. Csehszl. megalakulása után a pozsonyi városi képviselőtestület tagja volt. Az Országos Keresztényszocialista Párt egyik alapítója, a párton belüli német...megnyit →
(* 1874. szept. 21. Nagyszombat, † 1950, Szovjetunió) Ügyvéd, politikus. Jogi diplomáját Budapesten szerezte. Az államfordulatelőtt Pozsonyban ügyvéd és különböző gazdasági társulások, egyesületek jogi képviselője. Csehszl. megalakulása után a pozsonyi városi képviselőtestület tagja volt. Az Országos Keresztényszocialista Párt egyik alapítója, a párton belüli német...megnyit →
Részletek
(* 1874. szept. 21. Nagyszombat, † 1950, Szovjetunió) Ügyvéd, politikus. Jogi diplomáját Budapesten szerezte. Az államfordulatelőtt Pozsonyban ügyvéd és különböző gazdasági társulások, egyesületek jogi képviselője. Csehszl. megalakulása után a pozsonyi városi képviselőtestület tagja volt. Az Országos Keresztényszocialista Párt egyik alapítója, a párton belüli német tagozat vezetője; 1920-ban, 1925-ben és 1929-ben nemzetgyűlési képviselő. A párt első elnöke volt, Lelley Jenő irányvonalával szembefordulva támogatta a Magyar Nemzeti Párt-tal való együttműködést és egyesülést. A második vh. után több szlovákiai magyar politikussal együtt letartóztatták, és a Szovjetunióba hurcolták. Feltehetően egy ottani lágerben halt meg.
Jakab István
(* 1928. szept. 29. Nagyráska, † 2013. nov. 23. Komárom) Nyelvész, szakíró, egyetemi oktató. Sárospatakon érettségizett (1949), a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar szakos tanári oklevelet 1958-ban (1970-től kandidátus). 1956–1961 között Nagymegyeren volt tanító (1957-től igazgató); 1961-től nyugdíjazásáig (1994) a pozsonyi Comenius Egyetem BTK...megnyit →
(* 1928. szept. 29. Nagyráska, † 2013. nov. 23. Komárom) Nyelvész, szakíró, egyetemi oktató. Sárospatakon érettségizett (1949), a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar szakos tanári oklevelet 1958-ban (1970-től kandidátus). 1956–1961 között Nagymegyeren volt tanító (1957-től igazgató); 1961-től nyugdíjazásáig (1994) a pozsonyi Comenius Egyetem BTK...megnyit →
Részletek
Jakab István (ST)
(* 1928. szept. 29. Nagyráska, † 2013. nov. 23. Komárom) Nyelvész, szakíró, egyetemi oktató. Sárospatakon érettségizett (1949), a pozsonyi Pedagógiai Főiskolán szerzett magyar szakos tanári oklevelet 1958-ban (1970-től kandidátus). 1956–1961 között Nagymegyeren volt tanító (1957-től igazgató); 1961-től nyugdíjazásáig (1994) a pozsonyi Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa, docense (1990), 1992–1993-ban megbízott tanszékvezetője volt. A komáromi Selye János Egyetem Ref. Teológiai Karának óraadó tanára. Szaktanulmányai mellett számtalan nyelvművelő és nyelvészeti ismeretterjesztő cikk szerzője; rendszeresen tartott rádióelőadásokat. 1968–1970 között a Csehszlovákiai Magyar Nyelvművelő és Nyelvjáráskutató Társaság tudományos titkára, 1990–1998 között a Csehszlovákiai Magyarok Anyanyelvi Társaságának elnöke volt; 2000-től az MTA köztestületi tagja. Főbb díjai, kitüntetései: Lőrincze Lajos-díj (1996); A Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztje (1996); A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2002). – Fm. A magyar igekötők állományi vizsgálata (1976); A magyar igekötők szófajtani útjai (1982); Nyelvünkért (cikkek, 1980;) Nyelvünk és mi (cikkek, 1983); Nyelvi vétségek és kétségek (cikkek, 1987); Értsünk szót egymással! (cikkek, 1995); Érthetően, alkalomhoz illően! (cikkek, 2000).
Jakoby Gyula
(* 1903. márc. 28. Kassa, † 1985. ápr. 15. Kassa) Festő. Polgári foglalkozása mellett 1922–1924 között Krón Jenőnél kezdett rajzot tanulni; 1926–1928-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, de a második évfolyam után hazatért Kassára, s haláláig itt élt, és kizárólag a képzőművészetnek szentelte idejét....megnyit →
(* 1903. márc. 28. Kassa, † 1985. ápr. 15. Kassa) Festő. Polgári foglalkozása mellett 1922–1924 között Krón Jenőnél kezdett rajzot tanulni; 1926–1928-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, de a második évfolyam után hazatért Kassára, s haláláig itt élt, és kizárólag a képzőművészetnek szentelte idejét....megnyit →
Részletek
Jakoby Gyula (SZM)
(* 1903. márc. 28. Kassa, † 1985. ápr. 15. Kassa) Festő. Polgári foglalkozása mellett 1922–1924 között Krón Jenőnél kezdett rajzot tanulni; 1926–1928-ban a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, de a második évfolyam után hazatért Kassára, s haláláig itt élt, és kizárólag a képzőművészetnek szentelte idejét. A 20. századi szlovákiai festészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége. Az 1930-as években tűnt fel, egész életében a saját útját járta, magánya („a kassai remete”) egyben szabadságát is jelentette. Művészetében, életszemléletében fontos szerepe van az iróniának, a groteszknek. Főleg szülővárosában, ill. Szl. területén állított ki gyakran, Mo.-n életében csupán két kiállítása volt. Életművének értéke messze meghaladja annak ismertségi fokát. – Ir. Saučin, L.: Július Jakoby (mon., 1960); Marenčin, A.: Košický pustovník (1988); Ábelovský, J.: Július Jakoby 1903–1985 (mon., 1994).
Jakoby Gyula − Bartusz György szobra Kassán (részlet) (FI)
Jaksics Ferenc
(* 1937. aug. 6. Érsekújvár) Grafikus, illusztrátor, festő. 1957–1964 között végezte el a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolát. 1964 óta rendszeresen jelentek meg illusztrációi a szlovákiai magyar és részben szlovák gyermeklapokban, ill. számos tan- és mesekönyvet illusztrált. 1965–1991 között a Szlovák Pedagógiai Kiadó képszerkesztője volt. Szakmai...megnyit →
(* 1937. aug. 6. Érsekújvár) Grafikus, illusztrátor, festő. 1957–1964 között végezte el a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolát. 1964 óta rendszeresen jelentek meg illusztrációi a szlovákiai magyar és részben szlovák gyermeklapokban, ill. számos tan- és mesekönyvet illusztrált. 1965–1991 között a Szlovák Pedagógiai Kiadó képszerkesztője volt. Szakmai...megnyit →
Részletek
(* 1937. aug. 6. Érsekújvár) Grafikus, illusztrátor, festő. 1957–1964 között végezte el a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolát. 1964 óta rendszeresen jelentek meg illusztrációi a szlovákiai magyar és részben szlovák gyermeklapokban, ill. számos tan- és mesekönyvet illusztrált. 1965–1991 között a Szlovák Pedagógiai Kiadó képszerkesztője volt. Szakmai szervezetek tagja, csoportos kiállítások rendszeres résztvevője. Pozsonyban él.
Jančovič, František
(* 1873. okt. 9. Privigye, † 1959. márc. 26. Pozsony) Pedagógus és filozófiai író. A gimnáziumot Privigyén és Vácott, bölcsészeti tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte. 1897-től az aradi főreáliskolán tanított, 1911-től az igazgatója volt. Az 1918-as államfordulat után Csehszl.-ba repatriált, s a pozsonyi reálgimnázium igazgatója lett. A...megnyit →
(* 1873. okt. 9. Privigye, † 1959. márc. 26. Pozsony) Pedagógus és filozófiai író. A gimnáziumot Privigyén és Vácott, bölcsészeti tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte. 1897-től az aradi főreáliskolán tanított, 1911-től az igazgatója volt. Az 1918-as államfordulat után Csehszl.-ba repatriált, s a pozsonyi reálgimnázium igazgatója lett. A...megnyit →
Részletek
(* 1873. okt. 9. Privigye, † 1959. márc. 26. Pozsony) Pedagógus és filozófiai író. A gimnáziumot Privigyén és Vácott, bölcsészeti tanulmányait Budapesten és Berlinben végezte. 1897-től az aradi főreáliskolán tanított, 1911-től az igazgatója volt. Az 1918-as államfordulat után Csehszl.-ba repatriált, s a pozsonyi reálgimnázium igazgatója lett. A pozsonyi iskolaügyi referátus 1925-től őt bízta meg a szlovákiai magyar középiskolákban a magyar nyelv és irodalom tanításának felügyeletével. 1933-tól a Comenius Egyetem BTK-nak magyar szemináriumában szuplensi minőségben ő tartotta a magyar szakos hallgatóknak az irodalmi előadásokat szlovák nyelven heti 4-5 órában. – 1918 előtt filozófiai tanulmányokat publikált. A Filozófiai írók Tárának 26. kötetében (1913) közölt Condillac-tanulmányt ő fordította magyarra, s bevezetőt írt hozzá. Az Athenaeum folyóiratban megjelent írásai közül a Malebranche helye a filozófiai fejlődés folyamatában c. tanulmánya figyelemre méltó. 1918 után ped. tanulmányokat írt a szlovák szaksajtóba, s két tankönyvet (Psichológia, 1924; Retorika, 1925) készített a magyar középiskolák számára.
Jancsi István; Štefan Janči
(* 1930. nov. 19. Nyitraegerszeg, † 1999. Pozsony) Operaénekes. 1948-ban Nyitrán kereskedelmi érettségit tett. Ezt követően hivatalnok, majd tíz évig a Szlovák Népművészeti Egyesület szólistája, 1959-ben a pozsonyi Új Színpad operett-társulatának énekese. A pozsonyi Szépművészeti Főiskolán 1968-ban végzett ének szakot. Európa több színpadán fellépett....megnyit →
(* 1930. nov. 19. Nyitraegerszeg, † 1999. Pozsony) Operaénekes. 1948-ban Nyitrán kereskedelmi érettségit tett. Ezt követően hivatalnok, majd tíz évig a Szlovák Népművészeti Egyesület szólistája, 1959-ben a pozsonyi Új Színpad operett-társulatának énekese. A pozsonyi Szépművészeti Főiskolán 1968-ban végzett ének szakot. Európa több színpadán fellépett....megnyit →
Részletek
(* 1930. nov. 19. Nyitraegerszeg, † 1999. Pozsony) Operaénekes. 1948-ban Nyitrán kereskedelmi érettségit tett. Ezt követően hivatalnok, majd tíz évig a Szlovák Népművészeti Egyesület szólistája, 1959-ben a pozsonyi Új Színpad operett-társulatának énekese. A pozsonyi Szépművészeti Főiskolán 1968-ban végzett ének szakot. Európa több színpadán fellépett. Számos rádió-, tévé- és hanglemezfelvételt készített.
Janda Iván
(* 1923. júl. 3. Pozsony, † 2007. ápr. 13. Pozsony) Tanár, karnagy. Pozsonyban érettségizett (1944). A pozsonyi Comenius Egyetemen földrajz–testnevelés szakos tanári oklevelet szerzett (1948), a Pedagógiai Főiskolán zenei nevelés szakot végzett (1961). 1958–1986 között a pozsonyi magyar alapiskola és gimnázium igazgatója. Egyik alapítója...megnyit →
(* 1923. júl. 3. Pozsony, † 2007. ápr. 13. Pozsony) Tanár, karnagy. Pozsonyban érettségizett (1944). A pozsonyi Comenius Egyetemen földrajz–testnevelés szakos tanári oklevelet szerzett (1948), a Pedagógiai Főiskolán zenei nevelés szakot végzett (1961). 1958–1986 között a pozsonyi magyar alapiskola és gimnázium igazgatója. Egyik alapítója...megnyit →
Részletek
Janda Iván (GyGy)
(* 1923. júl. 3. Pozsony, † 2007. ápr. 13. Pozsony) Tanár, karnagy. Pozsonyban érettségizett (1944). A pozsonyi Comenius Egyetemen földrajz–testnevelés szakos tanári oklevelet szerzett (1948), a Pedagógiai Főiskolán zenei nevelés szakot végzett (1961). 1958–1986 között a pozsonyi magyar alapiskola és gimnázium igazgatója. Egyik alapítója és karnagya volt az Ifjú Szivek énekkarának (1956), ill. a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának (1964). Zenei nevelés tankönyveket írt a magyar alapiskolák számára.
Janics Kálmán
(* 1912. dec. 29. Vágkirályfa, † 2003. aug. 20. Vágkirályfa) Történész, politikus, orvos. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1931), orvosi diplomáját a pozsonyi egyetemen szerezte meg (1937). 1937–1942 között előbb Trencsénben, majd Komáromban kórházi alorvos, 1943–1945-ben katona, 1945-én Nádszegen, 1946–1949-ben Jolsván magánorvos, 1949–1978 között...megnyit →
(* 1912. dec. 29. Vágkirályfa, † 2003. aug. 20. Vágkirályfa) Történész, politikus, orvos. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1931), orvosi diplomáját a pozsonyi egyetemen szerezte meg (1937). 1937–1942 között előbb Trencsénben, majd Komáromban kórházi alorvos, 1943–1945-ben katona, 1945-én Nádszegen, 1946–1949-ben Jolsván magánorvos, 1949–1978 között...megnyit →
Részletek
Janics Kálmán (GJ)
(* 1912. dec. 29. Vágkirályfa, † 2003. aug. 20. Vágkirályfa) Történész, politikus, orvos. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1931), orvosi diplomáját a pozsonyi egyetemen szerezte meg (1937). 1937–1942 között előbb Trencsénben, majd Komáromban kórházi alorvos, 1943–1945-ben katona, 1945-én Nádszegen, 1946–1949-ben Jolsván magánorvos, 1949–1978 között uo. városi orvos. 1979-ben A hontalanság évei c. könyvének svájci megjelentetése miatt kitiltották a Rozsnyói járásból, ezért visszaköltözött szülőfalujába, és 1989-ig a vágsellyei Duslo, ill. Hydrostav vállalat orvosa volt. Az 1989-es rendszerváltáskor aktív közéleti szerepet vállalt, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik alapítója és tiszteletbeli elnöke. 1990–1992-ben parlamenti képviselő. 1936-tól publikált, cikkei azonban 1945–1968 között idehaza politikai okból nem jelenhettek meg (1945 szept.–nov.-ben, majd 1950. júl.–aug.-ban vizsgálati fogságba került). 1968–1970-ben számos tényfeltáró cikket publikált csehszlovákiai magyar lapokban a szlovákiai magyarság 1945 utáni megpróbáltatásairól és a nemzetiségi kérdésről. Legismertebb és legfontosabb műve A hontalanság évei, amely Illyés Gyula előszavával először Bernben jelent meg (1979), majd 1989-ben két újabb kiadása is napvilágot látott Budapesten (angolul 1982-ben, szlovákul 1994-ben jelent meg). A könyv a szlovákiai magyarok 1945–1948 közötti sorsát mutatja be a tények és a korabeli dokumentumok tükrében. Főbb kitüntetései, díjai: Bethlen Gábor-díj (1989); Esterházy János Emlékplakett (1992); Pro Probitate – A Helytállásért Díj (1998); A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1998). Vágkirályfán 2006-ban mellszobrot állítottak az emlékére. – Fm. A hontalanság évei (mon., 1979 Bern, 1989 Budapest); A Kassai Kormányprogram és a magyarság „kollektív bűnössége” (tan., é. n.); Eltévedtünk Európában (publ., 1994).
Janiga József
(* 1946. márc. 21. Párkány, † 2004. máj. 5. Nagymegyer) Festő, illusztrátor. 1964–1968-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskolán képzőművészetet tanult. 1968–1996 között előbb Nemesócsán, majd Nagymegyeren tanított. Betegsége miatt nyugdíjazták, jobb keze megbénult, ezért megtanult bal kézzel festeni. Festőként elsősorban a Párkány környéki tájat, ill....megnyit →
(* 1946. márc. 21. Párkány, † 2004. máj. 5. Nagymegyer) Festő, illusztrátor. 1964–1968-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskolán képzőművészetet tanult. 1968–1996 között előbb Nemesócsán, majd Nagymegyeren tanított. Betegsége miatt nyugdíjazták, jobb keze megbénult, ezért megtanult bal kézzel festeni. Festőként elsősorban a Párkány környéki tájat, ill....megnyit →
Részletek
Janiga József − Önarckép (csa)
(* 1946. márc. 21. Párkány, † 2004. máj. 5. Nagymegyer) Festő, illusztrátor. 1964–1968-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskolán képzőművészetet tanult. 1968–1996 között előbb Nemesócsán, majd Nagymegyeren tanított. Betegsége miatt nyugdíjazták, jobb keze megbénult, ezért megtanult bal kézzel festeni. Festőként elsősorban a Párkány környéki tájat, ill. a Csallóközt örökítette meg akvarelljein, de könyveket is gyakran illusztrált. Róla nevezték el a nagymegyeri művészeti alapiskolát, melynek udvarán felavatták mellszobrát (2007). Főbb kitüntetései, díjai: a Márai Sándor Alapítvány Nyitott Európáért Díja (1997); Madách-Posonium Képzőművészeti Díj Életműdíja (posztumusz, 2004). – Ir. Pogány Gábor: JANIGA (2004).
Jankó Zoltán
(* 1871. dec. 30. Baka, † 1941. ápr. 12. Pozsony) Publicista, lapszerkesztő, író. Pozsonyban jogot végzett. 1918-ban Pozsony vármegye kormánybiztosa. A két vh. között a szabadkőműves Filantropia jótékonysági egyesület igazgatója, 1936-tól a Magyar Újság szerkesztője volt. Vezető tagja volt az Uránia tudományos egyesületnek, 1927-ben...megnyit →
(* 1871. dec. 30. Baka, † 1941. ápr. 12. Pozsony) Publicista, lapszerkesztő, író. Pozsonyban jogot végzett. 1918-ban Pozsony vármegye kormánybiztosa. A két vh. között a szabadkőműves Filantropia jótékonysági egyesület igazgatója, 1936-tól a Magyar Újság szerkesztője volt. Vezető tagja volt az Uránia tudományos egyesületnek, 1927-ben...megnyit →
Részletek
(* 1871. dec. 30. Baka, † 1941. ápr. 12. Pozsony) Publicista, lapszerkesztő, író. Pozsonyban jogot végzett. 1918-ban Pozsony vármegye kormánybiztosa. A két vh. között a szabadkőműves Filantropia jótékonysági egyesület igazgatója, 1936-tól a Magyar Újság szerkesztője volt. Vezető tagja volt az Uránia tudományos egyesületnek, 1927-ben megalapította Somorján a Csallóközi Múzeumot. Elbeszéléseket írt. 2006-ban szülőfalujában emléktáblát avattak tiszteletére. – Fm. Távoli hangok (elb., 1935); Mesél a szülőföldem (anekdoták, történetek, 1940).
Jankovich Imre
(* 1928. szept. 9. Ipolyság) Műépítész, városrendező, szakíró. A prágai Cseh Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán műépítészeti szakot végzett 1952-ben. 1974-től a városrendezés tudományos kandidátusa, 1986-tól a műszaki tudományok doktora. 1952–1967 között a Katonai Tervezőintézet építésztervezője. 1964-ben Egyiptomban, 1965-ban Indiában dolgozott mint tervező. 1967–1969 között...megnyit →
(* 1928. szept. 9. Ipolyság) Műépítész, városrendező, szakíró. A prágai Cseh Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán műépítészeti szakot végzett 1952-ben. 1974-től a városrendezés tudományos kandidátusa, 1986-tól a műszaki tudományok doktora. 1952–1967 között a Katonai Tervezőintézet építésztervezője. 1964-ben Egyiptomban, 1965-ban Indiában dolgozott mint tervező. 1967–1969 között...megnyit →
Részletek
Jankovich Imre (ST)
(* 1928. szept. 9. Ipolyság) Műépítész, városrendező, szakíró. A prágai Cseh Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán műépítészeti szakot végzett 1952-ben. 1974-től a városrendezés tudományos kandidátusa, 1986-tól a műszaki tudományok doktora. 1952–1967 között a Katonai Tervezőintézet építésztervezője. 1964-ben Egyiptomban, 1965-ban Indiában dolgozott mint tervező. 1967–1969 között különféle állami vállalat kutatómérnöke, tudományos munkatársa. 1990-től önálló tervező. Szlovák, magyar, ill. nemzetközi szakmai szövetségek, egyesületek tagja. 1975-ben és 1983-ban megkapta a Szlovák Építészek Szövetségének évi díját, 1987-ben pedig a Csehszlovák Tudományos és Műszaki Társaság elismerését. Főleg lakó- és középületeket, iskolákat tervezett, számos épülete áll Szl.-ban és külföldön. Jelentős az elméleti és szakírói munkássága is. Pozsonyban él. Több mint 200 tanulmánya jelent meg mind hazai, mind külföldi szakmai folyóiratokban. – Fm. Výhľady nášho bývania (Hogyan fogunk lakni), Pozsony, 1979; Bytová výstavba a rozvoj bývania (Lakásépítés-lakásfejlesztés), Pozsony, 1979; Modernizácia bytového fondu (A lakásállomány modernizálása), Pozsony, 1983; Bytová výstavba na Slovensku (Lakásépítés Szlovákiában), Pozsony, 1990; Modelling of the Housing Process in Dynamic Allocation of Urban Space, Westhead (GB), 1975 Housing and the Human Establishment. In: Typology and Density, AIA, Washington, 1988.
Jankovich Marcell
(* 1874. nov. 3. Gárdospuszta, † 1949. nov. 12. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista, szakíró, ügyvéd. Jogi tanulmányait követően Pozsonyban volt ügyvéd. 1892–1893-ban Kossuth rokonaként rövid ideig Turinban (Torino) élt a magyar államférfi mellett. 1905-től két cikluson át a függetlenségi párt képviselőjeként a füleki...megnyit →
(* 1874. nov. 3. Gárdospuszta, † 1949. nov. 12. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista, szakíró, ügyvéd. Jogi tanulmányait követően Pozsonyban volt ügyvéd. 1892–1893-ban Kossuth rokonaként rövid ideig Turinban (Torino) élt a magyar államférfi mellett. 1905-től két cikluson át a függetlenségi párt képviselőjeként a füleki...megnyit →
Részletek
(* 1874. nov. 3. Gárdospuszta, † 1949. nov. 12. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista, szakíró, ügyvéd. Jogi tanulmányait követően Pozsonyban volt ügyvéd. 1892–1893-ban Kossuth rokonaként rövid ideig Turinban (Torino) élt a magyar államférfi mellett. 1905-től két cikluson át a függetlenségi párt képviselőjeként a füleki választókerületet képviselte az országgyűlésben. Az államfordulatot követően Pozsonyban maradt, ahol meghatározó szerepet játszott a város kulturális életében. A Kisgazdapárt (Magyar Nemzeti Párt) egyik alapítója volt. 1925 és 1939 között a pozsonyi Toldy Kör elnöke, 1925-től a Magyar Nemzeti Párt egyik alelnöke volt, noha az országos szintű politkától továbbra is távol tartotta magát. 1939-ben Budapestre költözött. Kiváló hegymászó (1918–1927 a Magyar Hegymászók Egyesületének első elnöke), ill. kora egyik legjobb alpinisztikai szakírója volt. Útikönyveket is írt; jelentősek visszaemlékezései. – Fm. Úttalan utakon (útirajz, 1903); Sasfészek (r., 1906); Álmatlan éjszakák (elb., 1926); Magyar porszemek (elb., 1928); Hangok a távolból (v., 1935); Húsz esztendő Pozsonyban (visszaemlékezés, 1939, 2000); Egy század legendái (reg., 1939, 2003); Félszáz névtelen magyar (elb., 1940).
Jánok (Janík)
Község a Kassa-környéki járásban, a kassai-medence DNy-i részén, a Kanyapta-völgyben, Szepsitől D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 834, ebből 726 (87,0%) magyar, 12 (1,4%) szlovák; [2011] – 571, ebből 291 (51,0%) szlovák, 244 (42,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 353 (61,8%) magyar, 175...megnyit →
Község a Kassa-környéki járásban, a kassai-medence DNy-i részén, a Kanyapta-völgyben, Szepsitől D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 834, ebből 726 (87,0%) magyar, 12 (1,4%) szlovák; [2011] – 571, ebből 291 (51,0%) szlovák, 244 (42,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 353 (61,8%) magyar, 175...megnyit →
Részletek
Község a Kassa-környéki járásban, a kassai-medence DNy-i részén, a Kanyapta-völgyben, Szepsitől D–DNy-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 834, ebből 726 (87,0%) magyar, 12 (1,4%) szlovák; [2011] – 571, ebből 291 (51,0%) szlovák, 244 (42,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 353 (61,8%) magyar, 175 (30,6%) szlovák. V: [2011] – 443 r. k., 27 ref., 20 gör. kat., 2 ev. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és a belső telepítések keretében szlovákiai szlovákok települtek. A 14. sz.-ban gótikus stílusban épült r. k. (Szűz Mária születése) templomát 1835-ben klasszicista stílusban alakították át, a Sziklay-kastély a 19. sz. elején emelt klasszicista építmény.
Jánosi (Rimavské Janovce)
Részletek
Jánosi − r. k. templom (MÁ)
Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Rima folyó bal partján, Rimaszombattól DK-re. L: [1921] – 1187, ebből 1123 (94,6%) magyar, 43 (3,6%) szlovák; [2011] – 1319, ebből 629 (47,7%) szlovák, 391 (29,6%) magyar, 147 (11,1%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 591 (44,8%) szlovák, 568 (43,1%) magyar, 3 (0,2%) roma. V: [2011] – 683 r. k., 135 ref., 62 ev., 21 gör. kat. – ~ba már a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció, majd az 1945 utáni belső telepítések során szlovák telepesek költöztek, magyar lakosságának egy részét ezzel párhuzamosan a lakosságcsere keretében áttelepítették Mo.-ra. A 12. sz.-ban épült román stílusú r. k. (Keresztelő Szt. János-) templomát, amely egykor a bencések monostortemploma volt, 1876-ban Schulek Frigyes és Storno Ferenc tervei alapján újították fel; a 14. sz.-ban gótikus stílusban épült ref. templomát 1804-ben és 1882-ben építették át. A barokk-klasszicista Török-kúriát a 18. sz. végén, a klasszicista Szathmáry-Királyi-kúriát 1843-ban, az ugyancsak klasszicista Vályi-kúriát a 19. sz. első felében emelték. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Jánosi – a ref. és a r. k. templom (GJ)
Jánoska Tivadar
(* 1891. márc. 21. Pozsony, † 1960. ápr. 9. Szeged [Mo.]) Festő, grafikus, ipari tervező. 1910–1914-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1914–1918-ban katona volt. 1918–1949 között Pozsonyban élt, majd Szegeden működött, mint pedagógus. Üvegterveivel nemzetközi sikereket ért el. Az 1930-as évek közepén művészeti magániskolát nyitott. Fm: Vál. e....megnyit →
(* 1891. márc. 21. Pozsony, † 1960. ápr. 9. Szeged [Mo.]) Festő, grafikus, ipari tervező. 1910–1914-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1914–1918-ban katona volt. 1918–1949 között Pozsonyban élt, majd Szegeden működött, mint pedagógus. Üvegterveivel nemzetközi sikereket ért el. Az 1930-as évek közepén művészeti magániskolát nyitott. Fm: Vál. e....megnyit →
Részletek
(* 1891. márc. 21. Pozsony, † 1960. ápr. 9. Szeged [Mo.]) Festő, grafikus, ipari tervező. 1910–1914-ben a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1914–1918-ban katona volt. 1918–1949 között Pozsonyban élt, majd Szegeden működött, mint pedagógus. Üvegterveivel nemzetközi sikereket ért el. Az 1930-as évek közepén művészeti magániskolát nyitott. Fm: Vál. e. k.: 1937: Pozsony; 1957, 1960: Szeged.