A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

Jordán Miklós (SZM))

(* 1892. jún. 7. Eperjes, † 1977. ápr. 16. Eperjes) Festőművész. Jernyén Szinyei-Merse Pál tanítványa volt; 1912–1914-ben a budapesti Művészeti Akadémián kezdett tanulmányait az első vh. félbeszakította, ezeket később magánúton pótolta. 1921-ben Krakkóban, Varsóban tett tanulmányutat. 1930-tól az eperjesi görög katolikus püspökség hivatalos festője volt. 1938-ban restaurátor-tanfolyamot végzett Budapesten. Portréfestészete jelentős, később a népélet, majd a második vh. után a mezőgazdasági munka is megjelenik képein. Restaurálta a kassai Rákóczi-ház sgrafitto díszítését, ő festette a kassai, eperjesi, szinnai görög katolikus templomok oltárképeit. Főbb kitüntetései: „Pro ecclesia et pontifice” pápai arany érdemkereszt (1937); Kiváló Munkáért (1967). 1917-től csoportos kiállítások rendszeres szereplője, 1950 után szinte minden kerületi szemlén részt vett Eperjesen, ill. Kassán. – Ir. G. Haščáková-Vizdalová: Profily (1982).

Józsa Mónika (csa)

(* 1959. nov. 30. Vága) Egyetemi oktató, karnagy. Általános iskolai tanulmányait Vágán végezte, a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnáziumban érettségizett (1978). A galántai zeneiskolában tanult hegedülni (1975−86). A Pozsonyi Zeneművészeti Főiskola Zene- és Táncművészeti Karán karvezetői diplomát (1992), a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen ének−zene tanári, karvezetői oklevelet (2003) és a Pozsonyi Zeneművészeti Főiskola Zene- és Táncművészeti Karán doktori fokozatot („artis doctor” Art.D, 2013) szerzett. 1992-től a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem oktatója. 1979-től 1989-ig a Csemadok alkalmazottja adminisztrátori munkakörben Galántán, majd 1986-tól 1989-ig a Csemadok Központi Bizottságának ének−zenei szakreferense Pozsonyban. 1986-tól 1993-ig az Ifjú Szívek Magyar Művészegyüttes énekkarának karnagya. 1981-től 1994-ig a Galántai Magyar Tannyelvű Gimnázium Leánykarának karnagya. 1972-től szülőfaluja, Vága község katolikus templomának kántora. 1982-től vezeti a galántai Kodály Zoltán Daloskört, 1980-tól a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának énekese, szólamvezetője és karnagya, 2006-tól az énekkar művészeti vezetője. 1992-től a nyitrai Konstantin Egyetem Magyar Kórusának a karnagya. Több tanulmány és cikk szerzője, szinte minden szlovákiai magyar lapban készült vele, illetve róla írás, interjú, méltatás. – Díjak, kitüntetések: V. Csengő Énekszó, a legjobb karnagyi teljesítményért járó díj (1983); Békéstarhosi Zenei Napok – karnagyi különdíj (1989); Radius Hungaricus Chor I. Nemzetközi Kóruskarnagyi Versenye, I. díj (1990); XIV. nemzetközi kórusfesztivál Nagyszombat, karnagyi különdíj (2002); Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (2002); Adventi és Karácsonyi Kórusfesztivál, Prága, karnagyi különdíj (2003); Galánta város polgármesteri díja (2006); a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének díja (2009); Vass Lajos-emlékplakett (2009); Szent László király Érdemkereszt (2011); Mikola Anikó-díj (2011); Cirill-Metód emlékplakett (2013); Magyar Arany Érdemkereszt (2013); Harmónia Szlovákiai Magyar Zenei Díj Életműdíja (2022).

juhasz arpad

(* 1894. dec. 2. Szepsi, † 1945.  Budapest). Író, újságíró. Iskoláit Bécsben, Besztercebányán, Besztercebányán, Rozsnyón, Miskolcon végezte. Kezdetben vidéki városokban újságíróskodott, majd Pestre kerülve a Budapest, a Pesti Napló és a 8 órai Újság munkatársa volt. A Tanácsköztársaság bukása után bejárta csaknem egész Európát, végül szülőföldjén telepedett le. A 20-as években Kassán újságíró, a Kassai Újság és a Renaissance Könyvtár szerkesztője. 1934—1938 között a kassai radio Magyar adásának vezetője volt. A 30-as évek második felében antifasiszta nép-frontos akciókban vet részt, előadásokat tartott a szovjet irodalomról, színházi kérdésekről, cikkeket és verseket közölt a Magyar Napban. – Fm. Gobelin. (elb., 1914); Úri kaszinó. (r., 1926); Búcsúzó (v., 1928); Hamlet, dán királyfi. (r., 1929); Testamentum. (v., 1942); Szabadság himnusza. (r., 1945). – Ir. Sándor Imre: Két kassai regény. (Nyugat, 1926/968-969.); Fábry Zoltán: Úri kaszinó. (A Reggel, 1926.okt.7); Csanda Sándor: Első nemzedék. (tan., 1968); Fónod Zoltán: Üzenet. (mon, 1993). A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).

Juhász Dósa János (CSA)

(* 1969. Rimaszombat) Színházi szakember, újságíró. A Szabad Újság regionális munkatársa volt. A balogfalai és várgedei alapiskola után a füleki magyar gimnáziumban érettségizett (1987), 1991 és 1997 között a Nemzetközi Előkészítő Intézet munkatársa Budapesten, közben elvégezte az ELTE magyar–színháztörténet szakát (1997). A Tiszavirág Baráti Társaság alapító titkáraként részt vett a Tiszavirág és a NEI-LOM című lapok kiadásában. 1998-tól a rimaszombati Magyar Tannyelvű Speciális Alapiskolában tanít, majd a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny főszervezője, két évig a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának titkára. 2004 és 2006 között a Vasárnap felelős szerkesztője, egyik alapítója a Gömörország című folyóiratnak és a Szőrös Kő című irodalmi lapnak, 2007 és 2012 között a Gömöri Hírlap, majd a GömöriLap regionális hírportál főszerkesztője. 1999 óta szakmai munkatársként részt vesz az Egressy Béni Országos Színjátszó Fesztivál munkájában, ill. a Nyújts a kezed! országos roma szavalóverseny szervezésében.

Juhász Kataliln (GJ)

(* 1969. nov. 25. Rimaszombat) Költő, újságíró. Szülővárosában tett közgazdasági szakérettségit 1988-ban, majd a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án magyar–angol szakos tanári diplomát szerzett (1994). 1996-tól a Szőrös Kő irodalmi folyóirat egyik alapítója, majd főszerkesztője volt. Több kötet szerkesztője, valamint hét éven keresztül az IFI című ifjúsági magazin irodalmi rovatának vezetője. Két és fél éven át szerkesztette és vezette a Pátria rádió irodalmi magazinját.  Az 1997/98-as tanévben a kassai Középfokú Ipariskola és Kereskedelmi Akadémia angol szakos tanáraként dolgozott. 1998 szeptemberétől 2007 december végéig az Új Szó kassai és Kassa környéki regionális tudósítója volt, ahol közéleti, gazdasági és kulturális témákkal is foglalkozott.  2008 januárjától három éven át az MKKI sajtó- és közönségkapcsolatokért felelős munkatársa volt. 2010-től három éven át az Új Szó rovatvezetője volt, majd a lap kulturális rovatának szerkesztője. 1992-től publikál.  1998 óta tagja a Szlovákiai Újságírószövetségnek, 1994 óta tagja a Szlovákiai Magyar Írók Társasásának. A 2000-es években több dokumentumfilm forgatókönyvírója volt, öt éve tagja az Ekotopfilm nevű nemzetközi természetfilm-fesztivál zsűrijének. Főbb díjak: Forbáth-díj (2019); Szlovák Irodalmi Alap Madách Nívódíja (2001).  – Fm. Gerezdek (v., 1995); Le Big Mac (v., 1999); Mentés másként (v., 2001); Makacs foltok (v., 2006); Látod, duzzad (v., 2009). – Ir. A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004);

Juhász Mónika (csa)

(* 1972. július 17. Komárom) Zenetanár, kórusvezető. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte. Tanulmányait a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Humán Tanszékén végezte (magyar−zene szak). 1996-tól a komáromi alapiskola felső tagozatos, 2000-től az alsó tagozatos kórusát (Kicsinyek Kórusa) vezette 2005-ig. – Díjak, elismerések: A 2012-es Csengő Énekszó országos kórusfesztiválon aranysávos minősítést ért el a legkulturáltabb hangzásért.

Juhász R. József (FI)

(* 1963. júl. 18. Párkány) Költő, intermédia művész, képzőművész, szerkesztő. Az érsekújvári elektrotechnikai szakközépiskolában érettségizett (1982). Versei, írásai az 1980-as évektől jelennek meg. Az Iródia mozgalom egyik vezető személyisége (1983–1986), szerepelt a Próbaút (1985) költői antológiában. 1987-ben egyik alapítója, ill. vezetője az érsekújvári Stúdió erté kortárs művészetszervező társulásnak, mely évente megrendezett nemzetközi alternatív művészeti fesztiváljairól lett ismert; „küldeményművészeti” kiállításokat szervezett Budapesten (Amikor Kassák valaki más, 1987; Dúdor Mail Art, 1989), szerkesztette továbbá a Stúdió erté katalógusait, szerkesztője a Magyar Műhelynek; performerként, akcióművészként Mexikótól Japánig három kontinens huszonnyolc országában tartott fellépéseket; több egyéni kiállítása is volt. 1990-ben alapító tagja volt a Kalligram Könyv- és Lapkiadónak; 2000-ben alapító tagja, ill. vezetője a Kassák Intermediális Kreativitás Központnak. Díjak: Kassák-díj (1993); Posonium Irodalmi Díj Különdíja (2007); Madách Imre díj (2012); Forbáth Imre-díj (2009, 2012). –Fm. Korszerű szendvics (v., 1989); Van még szalámi! (intermediális szakácskönyv, 1992); Képben vagy? (képversek, képek, fotók, 2006); Szedd szét! (v., képversek, képek, fotók, 2008). – Ir. Transart Communication, Performance & Multimedia, Studio erté 1987–2007 (2008); H. Nagy Péter – Michal Murin – Jozef Cseres: Paraf. Juhász R. József költészetéről és performanszairól(monográfia, 2008).

Kádasi Lajos (csa)

(* 1952. márc. 20. Ipolyvisk) Humángenetikus, tudományos kutató, egyetemi docens. Általános és középiskolai tanulmányait Ipolyságon végezte (1970). 1970–1975-ben a pozsonyi Comenius Egyetem Természettudományi Karán biológiát tanult, szakterülete a humángenetika. 1975-ben megszerezte a természettudomány doktora címet, 1983-ban lett a biológiai tudomány kandidátusa, 1994-ben a biológiai tudomány doktora. 1975–1985-ben a pozsonyi Egyetemi Kórház Klinikai Genetika Részlegének, 1985-től az SZTA Molekuláris Fiziológia és Genetika Intézetének munkatársa, jelenleg a Genetikai Laboratórium vezetője. 1994–2001-ben a Szlovák Posztgraduális Orvosi Akadémia adjunktusa, 2005-től a pozsonyi Comenius Egyetemen a molekuláris biológia docense. Szakterülete a humángenetika, kutatásai elsősorban az emberi genom örökletes betegségekkel kapcsolatos molekuláris genetikai változásainak a feltárására és elemzésére irányulnak. 1985-ben alapító tagja volt az SZTA keretében létrejött Genetikai Kutatócsoportnak, amely az akkori Csehszl.-ban elsőként alkalmazta a DNS-analízist az örökletes betegségek genetikai hátterének a feltárására. Különböző hazai és külföldi projektek felelős kutatójaként részt vett a Szl.-ban leggyakoribb monogénesen öröklődő betegségek DNS-analízisében. Az elért eredményeknek köszönhetően munkatársaival kidolgozta és bevezette olyan súlyos és gyakori betegségek, mint a mukoviszcidózis, a fenilketonuria, a Duchenne és Becker típusú izomdisztrófia, a hemofília A, a Huntington chorea, a szpinális izomatrófia, a süketség, a Wilson-kór, a Charcot-Marie-Tooth szindróma stb. DNS-analízisen alapuló mutáció specifikus diagnosztikáját Szlovákiában. Kutatócsoportja identifikált két génkárosodást, amelyek a szlovákiai roma populációban elterjedt, vaksághoz vezető szemrendellenességet okoznak. A Szlo.-ban gyakori alkaptonuria (világviszonylatban a második legmagasabb előfordulás) kialakulásáért felelős gén komplex analízise alapján feltárta az előforduló összes génkárosodást, és munkatársaival kidolgozta a mindennapi rutin használatra alkalmas egyszerű diagnosztikai módszereket. Eddig mintegy 80 tudományos közleménye jelent meg, több mint 150 előadást tartott hazai és külföldi konferenciákon. Számos tudományos társaság és szervezet tagja, a Szlovák Orvosgenetikai Társaság elnöke. – Díjak: Hrdlička-díj (1975); A Szlovák Orvostársaság díja a legjobb tudományos publikációkért az orvosgenetika terén (1988, 1990, 1993, 1994, 2005); A Szlovák Orvostársaság Viliam Izakovič-emlékérme (2006); a Szlovák Orvostársaság Ezüst-emlékérme (2007); az SZTA tudománynépszerűsítő díja (2008); a szímői önkormányzat Jedlik Ányos-díja (2010). – Fm: Molekulárna genetika vybraných monogénne dedičných ochorení (2005); A szem fejlődési rendellenességei. Magyarországi gyakoriságuk, genetikai és külső kórokaik, megelőzési lehetőségeik (társszerzők: Vogt G., Czeizel E., 2009).

Kadek Gabor (FI)

(* 1948. máj. 2. Garamkálna) Újságíró, szerkesztő. 1967-ben érettségizett az ipolysági mezőgazdasági szakközépiskolában. 1967—70 között a pusztapáti földműves szövetkezet üzemgazdásza. 1970–1986 között a Szabad Földműves, 1986– 1990-ben az Új Szó, 1990–2001 között a Szabad Újság szerkesztője, majd 1991-től 2000-ig a Jó Gazda főszerkesztője volt. Mezőgazdasági tárgyú cikkeket, riportokat, tudósításokat írt. – Fm. Meződazdasági termelési alapismeretek. Írta V. Krejči, ford. K.G. (1986). –  Ir. Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993).

Kadosa Pál (csa)

(* 1903. szept. 6. Léva, † 1983. márc. 30. Budapest) Zeneszerző, zongoraművész, zenepedagógus. Zongorázni tanult, érettségi után (1921) a Liszt Ferenc Zeneakadémián folytatta tanulmányait; zongorajátékot Székely Arnoldnál, Keleti Lilinél, kamarajátékot Weiner Leónál, zeneszerzést Kodály Zoltánnál tanult. Festett és rajzolt is. A főiskolán 1927-ben szerzett diplomát. Alapítója volt a Modern Magyar Muzsikusok zenei csoportosulásának (1928), később ez beolvadt az Új Magyar Zeneegyesületbe, amely az International Gesellschaft für Neue Musik tagszervezeteként működött. 1945−1949 között a Művelődési Tanács elnökhelyettese, elnökségi tagja, A Magyar Zeneművészek Szövetségének többször ügyvezető elnöke volt. A volt Szerzői Jogvédő Hivatal elnöke, a Londoni Royal Academy of Music tiszteletbeli tagja, a Deutsche Akademie der Künste tagjává választotta. 1927-től 1943-ig a Fodor Zeneiskolában, 1943−1944 között a Goldmark Zeneiskolában tanított, majd munkaszolgálatos lett. A Zeneakadémián 1945-től zongoratanár, 1948-tól haláláig a zongoratanszék vezetője volt. Komponált zenekari, zongora- és hegedűversenyeket, operát, kórusműveket és dalokat, instruktív zongoraműveket. – A Csemadok OT és a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társasága további helyi társrendezőkkel 1993-tól  a hazai amatőr zongoristáknak kétévenként zongoraversenyt rendez Léván Kadosa Pál Zongoraverseny címen. – Díjak: Kossuth-díj (1950, 1975 ); Érdemes művész (1953); Erkel Ferenc-díj (1955, 1962); Kiváló művész (1963). – Fm. Huszti kaland (opera, 1950); 8 szimfónia (1942−1968); Kamaraszimfónia 13 hangszerre (1929); 4 zongoraverseny (1931−1966); 2 hegedűverseny (1. 1932, átdolg. 1960; 2. 1940–1941, átdolg. 1956); Versenymű vonósnégyesre és kiszenekarra (1936) és más versenyművek; kísérőzenék; kamarazene; vokálisművek; kantáták; kórusművek; Beethoven és Magyarország (tan., 1952); Emlékezés Bartókra (tan., Új Zenei Szemle, 1955); Diszkográfia (CD, önálló album, 2001). – Ir. Dalos Anna: Kadosa Pál (2003); Bónis Ferenc: Kadosa Pál (1965); Breuer János: Tizenhárom óra Kadosa Pállal (1978).