Görcsös Mihály
(* 1923. aug. 7. Debrőd, † 1999. jan. 29. Debrőd) Tanár, művelődésszervező, népismereti író. A kassai Kereskedelmi Középiskolában érettségizett (1944), majd Budapesten kétéves Kereskedelmi Főiskolát végzett (1949). A pozsonyi Pedagógiai Főiskola levelező tagozatán magyar szakos tanári oklevelet szerzett, a budapesti ELTE BTK-án néprajzból doktorált...megnyit →
(* 1923. aug. 7. Debrőd, † 1999. jan. 29. Debrőd) Tanár, művelődésszervező, népismereti író. A kassai Kereskedelmi Középiskolában érettségizett (1944), majd Budapesten kétéves Kereskedelmi Főiskolát végzett (1949). A pozsonyi Pedagógiai Főiskola levelező tagozatán magyar szakos tanári oklevelet szerzett, a budapesti ELTE BTK-án néprajzból doktorált...megnyit →
Részletek
(* 1923. aug. 7. Debrőd, † 1999. jan. 29. Debrőd) Tanár, művelődésszervező, népismereti író. A kassai Kereskedelmi Középiskolában érettségizett (1944), majd Budapesten kétéves Kereskedelmi Főiskolát végzett (1949). A pozsonyi Pedagógiai Főiskola levelező tagozatán magyar szakos tanári oklevelet szerzett, a budapesti ELTE BTK-án néprajzból doktorált (1979). Elsősorban szülőfaluja gazdaságnéprajzával foglalkozott. 1968-ban megfogalmazta a szlovákiai magyar néprajzi kutatás legfontosabb feladatait, kérdőívet dolgozott ki a térség magyar lakossága népi kultúrájának a feltérképezésére.
Görföl Jenő
(* 1951. márc. 21., Jóka) kultúraszervező, fényképész, a Csemadok országos titkára. A szenci gimnáziumban érettségizett 1969-ben. 1974. máj. 1-jétől a Csemadok alkalmazottjaként tevékenykedik. 1990-1994 között az Együttélés PM szervezőtitkára volt, 1994 óta a Csemadok Országos Tanácsának titkára. Emellett 1996–2003 között a Pátria Rádió hírszerkesztőjeként...megnyit →
(* 1951. márc. 21., Jóka) kultúraszervező, fényképész, a Csemadok országos titkára. A szenci gimnáziumban érettségizett 1969-ben. 1974. máj. 1-jétől a Csemadok alkalmazottjaként tevékenykedik. 1990-1994 között az Együttélés PM szervezőtitkára volt, 1994 óta a Csemadok Országos Tanácsának titkára. Emellett 1996–2003 között a Pátria Rádió hírszerkesztőjeként...megnyit →
Részletek
Görföl Jenő (FI)
(* 1951. márc. 21., Jóka) kultúraszervező, fényképész, a Csemadok országos titkára. A szenci gimnáziumban érettségizett 1969-ben. 1974. máj. 1-jétől a Csemadok alkalmazottjaként tevékenykedik. 1990-1994 között az Együttélés PM szervezőtitkára volt, 1994 óta a Csemadok Országos Tanácsának titkára. Emellett 1996–2003 között a Pátria Rádió hírszerkesztőjeként is dolgozott. Egyik alapítója volt a Pro Patria Honismereti Szövetségnek, amelynek titkára. Rendszeresen fotóz is, elsősorban a felvidéki magyar műemlékeket, az 1848/49-es szabadságharc emlékhelyeit, a szlovákiai magyar szellemi és közélet jeles személyiségeit örökíti meg. Felvételeiből számos kiállítást rendezett Szl.-ban, Mo.-n és Szlovéniában. Kovács László történésszel közösen több könyvet írt a felvidéki középkori templomokról. Fotói különböző kiadványokban, folyóiratokban is szerepelnek. Több helytörténeti könyvet, albumot szerkesztett, illetve állított össze. Jelenleg a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet számára készít dokumentumfotókat. Főszerkesztője a negyedévenként megjelenő Széljárás c. folyóiratnak. Főbb díjai, kitüntetései: Kós Károly-díj (2001); Hungaria Nostra, Podmaniczky-díj (2003); Magyar Érdemrend Lovagkeresztje (2015). – Fm. Középkori templomok a Csallóközben (Kovács Lászlóval, 2002); Középkori templomok (Mátyusföld és Zoborvidék, Kovács Lászlóval, 2008); Középkori templomok (Garam mente – Ipoly mente, Kovács Lászlóval, 2009); Középkori templomok Dél-Szlovákiában (Kovács Lászlóval, 2010); Dél-Szlovákia középkori templomai (Ipoly mente – Gömör – Abaúj-Torna – Bodrogköz – Ung-vidék, Kovács Lászlóval, 2012); Hol sírjaink domborulnak (Kovács Lászlóval, 2013); Biblia pauperum (Kovács Lászlóval, 2015).
Gortvakisfalud (Gortva)
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegység és a Rima-medence határán, a Gortva-patak völgyében, Rimaszombattól D-re. L: [1921] – 455, ebből 411 (90,3%) magyar, 28 (6,1%) szlovák; [2011] – 528, ebből 414 (78,4%) magyar, 84 (15,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 422 (79,9%) magyar, 81...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegység és a Rima-medence határán, a Gortva-patak völgyében, Rimaszombattól D-re. L: [1921] – 455, ebből 411 (90,3%) magyar, 28 (6,1%) szlovák; [2011] – 528, ebből 414 (78,4%) magyar, 84 (15,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 422 (79,9%) magyar, 81...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegység és a Rima-medence határán, a Gortva-patak völgyében, Rimaszombattól D-re. L: [1921] – 455, ebből 411 (90,3%) magyar, 28 (6,1%) szlovák; [2011] – 528, ebből 414 (78,4%) magyar, 84 (15,9%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 422 (79,9%) magyar, 81 (15,3%) szlovák. V: [2011] – 441 r. k., 28 ref., 4 gör. kat., 1 ev. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. utáni lakosságcsere során áttelepítették Mo.-ra. 1790-ben épült ref. templomát 1911-ben neoklasszicista stílusban újították fel. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Gramma Nyelvi Iroda
Tudományos, szakmai, érdekvédelmi, érdekképviseleti, kulturális, tájékoztatási intézmény (Dunaszerdahely, 2001). Célja: az MTA Etnikai és Kisebbségkutató Intézetének kutatóállomásaira vonatkozó feladatok ellátása, társadalomtudományi vonatkozású kutatások szervezése és kivitelezése, nyelvészeti vizsgálatok végzése (nyelvi tervezés, tanácsadás, korpuszépítés). Tevékenységi körébe tartozik a kutatásszervezés, nyelvi tanácsadás, nyelvi tervezés (szakregiszterek kidolgozása,...megnyit →
Tudományos, szakmai, érdekvédelmi, érdekképviseleti, kulturális, tájékoztatási intézmény (Dunaszerdahely, 2001). Célja: az MTA Etnikai és Kisebbségkutató Intézetének kutatóállomásaira vonatkozó feladatok ellátása, társadalomtudományi vonatkozású kutatások szervezése és kivitelezése, nyelvészeti vizsgálatok végzése (nyelvi tervezés, tanácsadás, korpuszépítés). Tevékenységi körébe tartozik a kutatásszervezés, nyelvi tanácsadás, nyelvi tervezés (szakregiszterek kidolgozása,...megnyit →
Részletek
Tudományos, szakmai, érdekvédelmi, érdekképviseleti, kulturális, tájékoztatási intézmény (Dunaszerdahely, 2001). Célja: az MTA Etnikai és Kisebbségkutató Intézetének kutatóállomásaira vonatkozó feladatok ellátása, társadalomtudományi vonatkozású kutatások szervezése és kivitelezése, nyelvészeti vizsgálatok végzése (nyelvi tervezés, tanácsadás, korpuszépítés). Tevékenységi körébe tartozik a kutatásszervezés, nyelvi tanácsadás, nyelvi tervezés (szakregiszterek kidolgozása, szótárkészítés stb.), korpuszépítés (nyelvi adatbázisok építése), nyelvészeti, ill. társadalomtudományi eredmények publikálása. Fontos szerepet vállal a szl. magyar köznyelv vizsgálatában és a szlovákiai közigazgatási nyelv magyar átültetésében. 2016-tól a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet részévé vált. Alelnöke Lanstyák István, titkára Menyhárt József. – Vezető: Szabómihály Gizella.
Grébner Margit; Kucsera
(* 1930. máj. 5. Léva) Zenepedagógus, énekesnő, zeneszerző, karnagy. Általános iskolai tanuálmányait a lévai irgalmas nővérek zárdájában végezte. A zeneiskola megszűnése után Cziczka Angelánál tanult zongorázni. 1947-ben sikeresen felvételizett a Pozsonyi Konzervatóriumra. A diploma megszerzése után az első állomása az eperjesi zenés színház volt,...megnyit →
(* 1930. máj. 5. Léva) Zenepedagógus, énekesnő, zeneszerző, karnagy. Általános iskolai tanuálmányait a lévai irgalmas nővérek zárdájában végezte. A zeneiskola megszűnése után Cziczka Angelánál tanult zongorázni. 1947-ben sikeresen felvételizett a Pozsonyi Konzervatóriumra. A diploma megszerzése után az első állomása az eperjesi zenés színház volt,...megnyit →
Részletek
Grébner Margit (csa)
(* 1930. máj. 5. Léva) Zenepedagógus, énekesnő, zeneszerző, karnagy. Általános iskolai tanuálmányait a lévai irgalmas nővérek zárdájában végezte. A zeneiskola megszűnése után Cziczka Angelánál tanult zongorázni. 1947-ben sikeresen felvételizett a Pozsonyi Konzervatóriumra. A diploma megszerzése után az első állomása az eperjesi zenés színház volt, ahol a színház szólistája lett. Számtalan opera, operett és daljáték főszereplője. Később a Népes énekese és zenepedagógusa. A pozsonyi Pedagógiai Főiskolán levelezősként magyar−zene szakon nyert képesítést. Kórust vezetett és vezényelt, maga is énekelt. 1960. febr. 15-én a lévai zeneiskola igazgatójának nevezték ki. Zeneelméletet tanított és zenés mesejátékokat komponált. 1961-ben a Művészeti Alapiskolát képzőművészeti, tánc- és drámai szakkal bővítette. Alapító tagja volt a pedagógusok járási énekkarának, a Domovinának, és évekig vezette az iskola 60 tagú Kalinka Vegyeskórusát. Tagja volt a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. 1986-ban vonult nyugdíjba, de azóta is magántanárként oktat. A tanítás mellett gyakran publikál hazai magyar újságokban. 2001-ben a várostól Városi Díjat kapott.
Grendel Ágota
(* 1953. szept. 22. Pozsony) Eredeti neve: Sebők Ágota. Újságíró. 1971–1976 között a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt. 1977–1982 között a Nő szerkesztő-riportere, 1989–1991 között pedig főszerkesztője volt. 1982–1989 között a Barátnő szerkesztőjeként dolgozott. 1991–1993 között a miniszterelnök-helyettes sajtószóvívője volt. 1993-tól öt évig...megnyit →
(* 1953. szept. 22. Pozsony) Eredeti neve: Sebők Ágota. Újságíró. 1971–1976 között a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt. 1977–1982 között a Nő szerkesztő-riportere, 1989–1991 között pedig főszerkesztője volt. 1982–1989 között a Barátnő szerkesztőjeként dolgozott. 1991–1993 között a miniszterelnök-helyettes sajtószóvívője volt. 1993-tól öt évig...megnyit →
Részletek
GRENDEL ÁGOTA (FI)
(* 1953. szept. 22. Pozsony) Eredeti neve: Sebők Ágota. Újságíró. 1971–1976 között a pozsonyi Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Karának hallgatója volt. 1977–1982 között a Nő szerkesztő-riportere, 1989–1991 között pedig főszerkesztője volt. 1982–1989 között a Barátnő szerkesztőjeként dolgozott. 1991–1993 között a miniszterelnök-helyettes sajtószóvívője volt. 1993-tól öt évig volt a Kalligram Kiadó Visegrád című sorozatának felelős szerkesztője. 1998–1999 között az Új Szó főszerkesztő-helyettese, 1999–2002 között főszerkesztője volt. 2002–2003 között az Új Nő szerkesztő-riportere volt. 2003—2006 között az Ifjú Szívek Magyar Táncegyüttes igazgatója volt. 2006-tól Új Szó munkatársa.
Grendel Lajos
(* 1948. ápr. 6. Léva, † 2018. dec. 18. Pozsony) Író, szerkesztő, egyetemi oktató. Léván érettségizett (1966), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett angol–magyar szakos tanári oklevelet (1973). 1973–1990 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, 1990–1994-ben az Irodalmi Szemle, majd a Kalligram főszerkesztője,...megnyit →
(* 1948. ápr. 6. Léva, † 2018. dec. 18. Pozsony) Író, szerkesztő, egyetemi oktató. Léván érettségizett (1966), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett angol–magyar szakos tanári oklevelet (1973). 1973–1990 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, 1990–1994-ben az Irodalmi Szemle, majd a Kalligram főszerkesztője,...megnyit →
Részletek
Grendel Lajos (GJ)
(* 1948. ápr. 6. Léva, † 2018. dec. 18. Pozsony) Író, szerkesztő, egyetemi oktató. Léván érettségizett (1966), a pozsonyi Comenius Egyetem BTK-án szerzett angol–magyar szakos tanári oklevelet (1973). 1973–1990 között a Madách Könyv- és Lapkiadó szerkesztője, 1990–1994-ben az Irodalmi Szemle, majd a Kalligram főszerkesztője, 1994–1997-ben a Kalligram Könyv- és Lapkiadó kiadóvezetője, 1997-től a pozsonyi Comenius Egyetem BTK Magyar Nyelvi és Irodalmi Tanszékének adjunktusa, s oktat a prágai Károly Egyetemen is. – Első elbeszélése 1970-ben jelent meg; csaknem valamennyi műve napvilágot látott szlovák nyelven, de könyvei megjelentek francia, német, lengyel és olasz nyelven is. A kortárs magyar próza kiemelkedő képviselője. Életműsorozatát a Kalligram Könyvkiadó jelenteti meg 1998-tól. – Főbb díjak: Szlovák Írószövetség Díja (1985); a Magyar Írók Szövetségének Artisjus Díja (1987); Déry Tibor-díj (1987); Érdemes művész (1989); József Attila-díj (1990); a Szlovákiai Írószervezetek Társulásának Díja (1990); Madách Imre-díj (1990, 1997); Füst Milán-díj (1995); Ady Endre-díj (1997); Kossuth-díj (1999), Pribina-kereszt I. fokozat (2003); Posonium Irodalmi Díj Fődíja (2003); Szépírók Társaságának Díja (2005); Magyar Művészetért Díj (2005); Talamon Alfonz-díj (2006); Kristal Vilenica-díj (szlovén); Giuseppe Acerbi irodalmi díj (olasz, 2006); Márai Sándor-díj (2007); Hazám Díj (2011); Alföld Díj (2011); Szüllő Géza-díj (2015); Magyar Érdemrend Tisztikeresztje (2018); Anton Srholec-díj (2018). – Fm. Hűtlenek (elb., 1979); Éleslövészet (r., 1981); Galeri (r., 1982); Áttételek (r., 1985); Bőröndök tartalma (elb., 1987); Szakítások (r., 1989); Thészeusz és a fekete özvegy (r., 1991); Elszigeteltség vagy egyetemesség (tan., 1991); Einstein harangjai (r., 1992); Rosszkedvem naplója (publicisztika, 1992); Az onirizmus tréfái (elb., 1993); És eljön az ő országa (r., 1996); Hazám, Abszurdisztán (esszék, tanulm., publicisztika, 1998); Tömegsír (r., 1999); Nálunk New Hontban (r., 2001); A tények mágiája (tan., 2002); A szabadság szomorúsága (vál. és új elb., 2003); Mátyás király New Hontban (r., 2005), A kutya fája (tan., 2006); A modern magyar irodalom története (mon., 2010); Négy hét az élet (r., 2011); Távol a szerelem (r., 2012); Az utolsó reggelen (r., 2013). – Ir. Szirák Péter: Grendel Lajos (mon., 1995); Tőzsér Árpád: Az irodalom határai. Cselényi László és Grendel Lajos művei s a határon túli magyar irodalom kérdésköre (tan., 1998).
Greschik Viktor
(* 1862. márc. 29. Lőcse – † 1946. aug. 16/17. Lőcse) Botanikus, helytörténész, tanár. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte és a helyi gimnáziumban érettségizett. A szepeshelyi tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet. 1882–1887 között Késmárkon volt tanító, 1887-től Lőcsén a népiskola tanítója, 1901-től 1914-ben történt nyugdíjazásáig az...megnyit →
(* 1862. márc. 29. Lőcse – † 1946. aug. 16/17. Lőcse) Botanikus, helytörténész, tanár. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte és a helyi gimnáziumban érettségizett. A szepeshelyi tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet. 1882–1887 között Késmárkon volt tanító, 1887-től Lőcsén a népiskola tanítója, 1901-től 1914-ben történt nyugdíjazásáig az...megnyit →
Részletek
(* 1862. márc. 29. Lőcse – † 1946. aug. 16/17. Lőcse) Botanikus, helytörténész, tanár. Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte és a helyi gimnáziumban érettségizett. A szepeshelyi tanítóképzőben szerzett tanítói oklevelet. 1882–1887 között Késmárkon volt tanító, 1887-től Lőcsén a népiskola tanítója, 1901-től 1914-ben történt nyugdíjazásáig az intézmény igazgatója. A Szepesség és a Tátra növényvilágának alapos ismerője és nagyra tartott kutatója volt. Elsősorban az alacsonyabb rendű növényekkel: a zuzmókkal és a mohákkal foglalkozott, később a gombákra szakosodott, de a magasabb rendű növényekről is közölt több dolgozatot. Írásai magyarországi és külföldi lapokban jelentek meg magyarul, németül, franciául, Csehszlovákia megalakulását követően pedig néhány tanulmányt szlovák nyelven is publikált. Több mint 25 ezer példányt számláló, 184 iratcsomóba kötött herbáriumának nagy részét, amely Szl.-ban, Mo.-n, Oroszországban és Ukrajnában gyűjtött növényeket tartalmaz, jelenleg a pozsonyi Comenius Egyetem Természettudományi Karának herbáriumában őrzik, de kisebb kötegek jutottak más szlovákiai múzeumokba és külföldi kutatókhoz is. Több növény- és gombafajt róla neveztek el. A flórakutatás mellett foglalkozott etnobotanikával (népi növénynevek gyűjtésével), valamint pomológiával is. Többször rendezett Lőcsén gyümölcskiállítást. Ezen kívül helytörténeti tanulmányokat közölt a Szepességről és Lőcséről, kiadott egy műemlékeket és természeti érdekességeket bemutató turistakalauzt is (Führer zu den Kunstschätzen und Sehenwürdigkeiten der Stadt Levoča-Leutschau, 1931). 1901–1910 között a lőcsei Zipser Bote folyóirat szerkesztője volt. Szülővárosa növényvilágáról írt munkájának (Flora von Leutschau, 1932) kéziratát, valamint 8 000 kötetet kitevő szakkönyvtárának egy részét a pozsonyi Comenius Egyetem Növénytani Tanszékén őrzik. – Fm. Új adatok Szepes vármegye gombavirányához (1888); Zipser deutsche volkstümliche Pflanzennamens (1889); De fungis esculentis et venenosis. Oenipontinum (1892); Mycotheca-, Bryotheca- et Lichenotheca carpatica (magyarul és németül is, 1894); Die Trüffeln der Hohen Tátra (1898); Alt Levotschau in historischen Darstellungen (kézirat, 1932).
Groh István
(* 1867. jún. 2. Nagyberezna [Ukrajna] – † 1936. márc. 16. Budapest) Művészettörténész, iparművész, restaurátor, a rozsnyói kat. főgimnázium tanára. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett. Nyíregyházán kezdte tanári pályáját, majd 1896-iga rozsnyói kat. főgimnázium rajztanáraként tevékenykedett. Eközben a Rozsnyó környéki középkori templomok...megnyit →
(* 1867. jún. 2. Nagyberezna [Ukrajna] – † 1936. márc. 16. Budapest) Művészettörténész, iparművész, restaurátor, a rozsnyói kat. főgimnázium tanára. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett. Nyíregyházán kezdte tanári pályáját, majd 1896-iga rozsnyói kat. főgimnázium rajztanáraként tevékenykedett. Eközben a Rozsnyó környéki középkori templomok...megnyit →
Részletek
(* 1867. jún. 2. Nagyberezna [Ukrajna] – † 1936. márc. 16. Budapest) Művészettörténész, iparművész, restaurátor, a rozsnyói kat. főgimnázium tanára. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán rajztanári oklevelet szerzett. Nyíregyházán kezdte tanári pályáját, majd 1896-iga rozsnyói kat. főgimnázium rajztanáraként tevékenykedett. Eközben a Rozsnyó környéki középkori templomok faliképeinek feltárásával is foglalkozott. A munkába tanítványait is bevonta. 1896-tól 1926-ig, nyugalomba vonulásáig a budapesti Iparművészeti Főiskola tanára, 1917–1926 között igazgatója volt. Művészettörténeti kutatásokat és restaurátori munkálatokat is végzett, különösen a magyarországi középkori templomok és műemlékek helyreállítása és konzerválása, a kultúrtörténeti értékű falfestmények lemásolása foglalkoztatta (160 lapos gyűjteménye az Országos Műemléki Felügyelőség tulajdona). 1908-ban a csetneki középkori templomban újabb freskókat tárt fel a mész- és vakolatrétegek alatt. Több más gömöri településen (Martonháza, Gecelfalva, Süvete, Gömörrákos) végzett kutatásokat és restaurálási munkákat. 1901-ben tanítványaival restaurálta az eperjesi Rákóczi-ház sgraffitó díszítését, és elkészítette a lőcsei reneszánszkori Thurzó-ház restaurálási tervét. Tudományos munkássága mellett regényeket is írt és szerteágazó publicisztikai tevékenységet is folytatott. – Fm. Gömör megye középkori falképei (1896); A Gömör megyei népi agyagművesség (1899); Magyar stílusú rajzminták (1904); Gömör megyei csipkék és hímzések (1905); A Sajó vidék népi építészete (1907); Magyar díszítőművészet (I-II., 1908); A bizánci keresztény művészet első emlékei Erdélyben (1933).
Grosschmid Géza
(* 1872. dec. 1. Kassa, † 1934. okt. 12. Miskolc [Mo.]) Ügyvéd, jogi szakíró, politikus. Jogi tanulmányai befejezését követően a kassai jogakadémián tanított és ügyvédi gyakorlatot folytatott. Egy ideig a kassai ügyvédi kamara elnöke volt. Csehszl. megalakulása után egyike az Országos Keresztényszocialista Párt megalapítóinak, s...megnyit →
(* 1872. dec. 1. Kassa, † 1934. okt. 12. Miskolc [Mo.]) Ügyvéd, jogi szakíró, politikus. Jogi tanulmányai befejezését követően a kassai jogakadémián tanított és ügyvédi gyakorlatot folytatott. Egy ideig a kassai ügyvédi kamara elnöke volt. Csehszl. megalakulása után egyike az Országos Keresztényszocialista Párt megalapítóinak, s...megnyit →
Részletek
(* 1872. dec. 1. Kassa, † 1934. okt. 12. Miskolc [Mo.]) Ügyvéd, jogi szakíró, politikus. Jogi tanulmányai befejezését követően a kassai jogakadémián tanított és ügyvédi gyakorlatot folytatott. Egy ideig a kassai ügyvédi kamara elnöke volt. Csehszl. megalakulása után egyike az Országos Keresztényszocialista Párt megalapítóinak, s aktívan bekapcsolódott a kassai városi, ill. az országos politikába is, többek közt elnöke volt a magyar főiskolások szociális támogatását biztosító Társadalmi Nagybizottságnak. 1925-ben és 1929-ben a csehszlovák nemzetgyűlés szenátora; 1932-ben lemondott mandátumáról, és Miskolcra költözött. – Fm. Kisebbségi sors (1930)
Gudmon Ilona; Fülöp
(* 1952. aug. 13. Perbenyik) Néprajzkutató, muzeológus. Királyhelmecen érettségizett (1970), a Komenský Egyetemen szerzett néprajzból diplomát (1975). Azóta az érsekújvári Thain János Honismereti Múzeum néprajzos-muzeológusa, 2005-től az intézmény igazgatója. Kutatási területe a népviselet, a népszokás, valamint a népi gazdálkodás és építészet. Fm: Népi építkezés az Érsekújvári járás...megnyit →
(* 1952. aug. 13. Perbenyik) Néprajzkutató, muzeológus. Királyhelmecen érettségizett (1970), a Komenský Egyetemen szerzett néprajzból diplomát (1975). Azóta az érsekújvári Thain János Honismereti Múzeum néprajzos-muzeológusa, 2005-től az intézmény igazgatója. Kutatási területe a népviselet, a népszokás, valamint a népi gazdálkodás és építészet. Fm: Népi építkezés az Érsekújvári járás...megnyit →
Részletek
(* 1952. aug. 13. Perbenyik) Néprajzkutató, muzeológus. Királyhelmecen érettségizett (1970), a Komenský Egyetemen szerzett néprajzból diplomát (1975). Azóta az érsekújvári Thain János Honismereti Múzeum néprajzos-muzeológusa, 2005-től az intézmény igazgatója. Kutatási területe a népviselet, a népszokás, valamint a népi gazdálkodás és építészet. Fm: Népi építkezés az Érsekújvári járás területén (tan., Liszka Józseffel, 1992).
Guszona (Husiná)
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Losonci-medence K-i peremén, a Bucsony-hegy É-i lábánál, Fülektől É–ÉK-re. L: [1921] – 829, ebből 749 (90,3%) magyar, 69 (8,3%) szlovák; [2011] – 538, ebből 379 (70,4%) magyar, 130 (24,2%) szlovák, 14 (2,6%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 433 (80,5%) magyar, 89 (16,5%) szlovák. V: [2011] – 489 r. k., 13 ev., 2 ref. – R. k. (Sarlós Boldogasszony-) temploma 1787-ben barokk, a Fodor-kúria a 19. sz. elején klasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Gúta (Kolárovo)
Részletek
A gútai hajómalom (GJ)
Város a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz K-i peremén, a Kis-Duna és a Vág találkozásánál, Komáromtól É–ÉNy-ra. L: [1921] – 9676, ebből 9479 (98,0%) magyar, 102 (1,0%) zsidó, 63 (0,6%) szlovák; [2011] – 10 696, ebből 8201 76,7%) magyar, 2083 (19,5%) szlovák, 67 (0,6%) roma, 1 (0,01%) zsidó nemzetiségű. A: [2011] – 8395 (78,5%) magyar, 1532 (14,3%) szlovák, 112 (1,1%) roma, 1 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 7252 r. k., 335 ref., 273 ev., 18 gör. kat., 3 (0,03%) izr. – A kiterjedt tanyavilággal rendelkező (lakosságának egyharmada még a 20. sz. első felében is tanyákon élt) ~ lakóinak fő megélhetési forrása a halászat mellett a gyümölcs- és gabonatermesztés, valamint a szénával való kereskedelem volt. Sokat szenvedett az árvizek pusztításától, városi rangot az 1965. évi árvíz utáni újjáépítését követően, 1967-ben kapott. A második vh. után magyar lakosainak egyötödét, több mint 2000 személyt áttelepítettek Mo.-ra, helyükre magyarországi, főleg mezőberényi és pitvarosi szlovákok települtek. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma az 1715-ben elpusztult gótikus templom helyén 1723–24-ben, r. k. (Szt. Rozália-) temetőkápolnája a 18. sz. közepén épült barokk stílusban. A Kis-Duna és a Vág összefolyásánál egy korábbi földvár helyén 1662–64-ben emelt erődítmény alapjai láthatók. A Kis-Dunán egykor számos hajómalom dolgozott, ezek emlékét őrzi a dunaradványi hajómalom 1990-es évek elején elkészített, s ~ mellett a Kis-Dunán múzeumként szolgáló másolata. ~n működik Szl. legmodernebb malma. Malomipara mellett kerékpárok, robogók és autóalkatrészek gyártására szolgáló gépjárműipara jelentős. Határának D-i része az 1955-ben létrehozott 9218 ha kiterjedésű túzokrezervátumhoz tartozik. A 21. sz. elején két magyar tanítási nyelvű alapiskolával (II. Rákóczi Ferenc, ill. Corvin Mátyás Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola), magyar tanítási nyelvű speciális alapiskolával, művészeti alapiskolával, 1992-ben alapított nyolcéves r. k. egyházi gimnáziummal (Nagyboldogasszony Nyolcéves Egyházi Gimnázium), 1991-ben alapított szakmunkásképző magániskolával és 2002-ben alapított magán szakközépiskolával rendelkezett. 1996 óta jelenik meg ~n a Gútai Újság c. közéleti és információs lap. ~ határának É-i, mátyusföldi részén 1949-ben alapított Ifjúságfalvát 1954-ben önálló községgé szervezték. – Ir. Fehérváry Magda (szerk.): Gúta hagyományos gazdálkodása a XX. sz. első felében (1992); Juhász Árpád: Gúta és környéke a múlt századokban (1996); Angyal Béla: Gúta és környéke 1848–1849-ben (1997); Angyal Béla:Gúta 1945–1949 (1997); Angyal Béla: Kisalföldi tanyák. Gúta és vonzáskörzetének településnéprajza (2012).
Gúta – fedett híd a hajómalomnál (GJ)
A koncentrációs táborokba elhurcolt gútai lakosok emlékműve (FI)gútai hajómalom
Részletek
A gútai hajómalom (LJ)
Az 1965-ben a turócszentmártoni skanzen raktáraiba került dunaradványi hajómalomnak (vízimalom) a komáromi hajógyárban 1980-ban elkészült rekonstrukciója. 1995 óta a Szlovák Természetvédők Szövetsége biztosítja a gútai Kis-Duna holtágán található objektum látogathatóságát.
Fedett híd a gútai hajómalomnál (GJ)Gutor; Gútor (Hamuliakovo)
Részletek
Község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, a Duna partján, Somorjától Ny-ra, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 718, ebből 690 (96,1%) magyar, 22 (3,1%) szlovák; [2011] – 1438, ebből 894 (62,2%) szlovák, 504 (35,0%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 844 (58,7%) szlovák, 536 (37,3%) magyar. V: [2011] – 1005 r. k., 60 ev., 9 ref., 3 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosainak egynegyedét áttelepítették, több százan a csehországi deportálás elől menekülve távoztak Mo.-ra; helyükre magyarországi, romániai, jugoszláviai szlovákok és szlovákiai belső telepesek költöztek. R. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma a 13. sz. közepén épült román stílusban. 1992-ben ~ és Dunacsún között épült meg a Duna vizének a bősi üzemvízcsatornába való elterelését lehetővé tévő zárógát és duzzasztómű. 2001 óta jelenik meg a Gútori Hírmondó – Hamuliakovský spravodaj c. kétnyelvű közéleti lap. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os közös, szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Zsigmond Tibor (összeállította): Hamuliakovo – Gutor (1994).
Gwerk Ödön
(* 1885. febr. 15. Selmecbánya, † 1956. dec. 4. Selmecbánya) Festő, író. 1914–1918 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult; nagy hatás tett rá a nagybányai művésztelep, melynek kétszer is a résztvevője volt (1915, 1918). Budapesten tagja a Galilei Körnek, 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság...megnyit →
(* 1885. febr. 15. Selmecbánya, † 1956. dec. 4. Selmecbánya) Festő, író. 1914–1918 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult; nagy hatás tett rá a nagybányai művésztelep, melynek kétszer is a résztvevője volt (1915, 1918). Budapesten tagja a Galilei Körnek, 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság...megnyit →
Részletek
Gwerk Ödön (Önarckép)
(* 1885. febr. 15. Selmecbánya, † 1956. dec. 4. Selmecbánya) Festő, író. 1914–1918 között a budapesti Képzőművészeti Főiskolán tanult; nagy hatás tett rá a nagybányai művésztelep, melynek kétszer is a résztvevője volt (1915, 1918). Budapesten tagja a Galilei Körnek, 1919-ben részt vett a Tanácsköztársaság eseményeiben, emiatt kiutasították Mo.-ról, és hazatért Selmecbányára. 1920 és 1934 között többször járt Olaszországban, Bécsben, Münchenben, Berlinben, Párizsban, Spanyolországban. 1938–1942 között a Comenius Egyetemen művészettörténetet és esztétikát hallgatott. Sokoldalú művész: a festészet mellett filozófiai, esztétikai tanulmányokat, műkritikát és verseket írt, s mind a csehszlovákiai magyar, mind a szlovák sajtóban publikált. A két vh. közötti időszakban mind művészetével, mind baloldali politikai tevékenységével magára vonta a figyelmet. Részt vett a Sarló mozgalomban is, 1932-től a kommunista párt tagja volt, a második vh. idején bekapcsolódott az antifasiszta mozgalomba. A második vh. után szinte teljesen felhagyott a festészettel, politikai pályára lépett, és a magyar kulturális élettel is megszakította kapcsolatait. – Ir. Brogyányi, K.: Festőművészet Szlovenszkón (1931); Bakoš, Oliver: Gwerk Ödön (mon., 1961); Kubičková, K.: Pastely a kresby ~. Výtvarný život, 1979/6.
Gyenes Gábor
(* 1984. ápr. 10. Kassa) Grafikus. A pozsonyi Műszaki Egyetem építész karán kezdte főiskolás tanulmányait. Az alapszint elvégzését követően 2006-ban felvételt nyert a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafika szakára, ahol Vojtech Kolenčík volt a mestere. A Rovás Polgári Társulás és a Szlovákai Magyar Képzőművészek Társaságának tagja....megnyit →
(* 1984. ápr. 10. Kassa) Grafikus. A pozsonyi Műszaki Egyetem építész karán kezdte főiskolás tanulmányait. Az alapszint elvégzését követően 2006-ban felvételt nyert a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafika szakára, ahol Vojtech Kolenčík volt a mestere. A Rovás Polgári Társulás és a Szlovákai Magyar Képzőművészek Társaságának tagja....megnyit →
Részletek
Gyenes Gábor (SZM)
(* 1984. ápr. 10. Kassa) Grafikus. A pozsonyi Műszaki Egyetem építész karán kezdte főiskolás tanulmányait. Az alapszint elvégzését követően 2006-ban felvételt nyert a pozsonyi Képzőművészeti Főiskola grafika szakára, ahol Vojtech Kolenčík volt a mestere. A Rovás Polgári Társulás és a Szlovákai Magyar Képzőművészek Társaságának tagja. Digitális és klasszikus grafikai technikákat egyaránt alkalmaz, objektumokat is készít, legjellemzőbbek azonban a nagyméretű, színes mélynyomású grafikái. Könyvillusztrációval is foglalkozik. – Fontosabb egyéni kiállításai: 2008: (Kovácspatak); 2010: (Pozsony); 2010: (Selmecbánya); 2011: (Győr). – Csoportos kiállítások: 2008: Szlovákiai magyar illusztrációs biennálé, „legszebb könyv díj“ (Dunaszerdahely); 2008: Vörös terem, Millenáris (Budapest); 2009: Niebelungok gyűrűje (Komárom, Fülek); 2010, 2011: Győri Nemzetközi Művésztelep kiállítása (Győr); 2011: Miskolci nemzetközi grafikai triennálé (Miskolc); 2011: Énekek éneke (Fáj). – Illusztrációk: Mátyás királysága (2007); Juhász János: Pókhálóban (2007); Szászi Zoltán: Kamasz (2009); Keresetlen szavak (2010); Karikatúrák, Új Szó (2006–2011); Hizsnyai Ildikó, Marianna Sitárova Husárikova: Magyarnyelv kezdőknek (2010). – Ir. Irodalmi Szemle, 2010/febr.
Gyepü Hangja
Részletek
Illegális szlovákiai magyar lap (Lédec és Pozsony, 1945–1946). A lapot a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség nyugati csoportja adta ki. Összesen több mint húsz száma jelent meg. Célja az volt, hogy tájékoztassa a szlovákiai magyarokat az őket sújtó jogfosztó intézkedésekről. – Szerk. Hentz Zoltán.
Gyerk (Hrkovce)
Részletek
Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátságon, az Ipoly folyó jobb partján, Ipolyságtól ÉNy-ra. L: [1921] – 579, ebből 553 (95,5%) magyar, 9 (1,5%) szlovák; [2011] – 293, ebből 153 (52,2%) magyar, 124 (42,3%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 159 (54,3%) magyar, 119 (40,6%) szlovák. V: [2011] – 246 r. k., 7 ev., 4 gör. kat., 3 ref. – A második vh. után magyar lakosságának egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Katalin-) temploma 1770-ben barokk stílusban épült, 1808–09-ben klasszicista stílusban alakították át. 1980–98 között közigazgatásilag Ipolysághoz tartozott. – Ir. Tipary László: Gyerk község az Ipoly mellett 1156–2006 (2006).
Gyimesi György
(* 1935. okt. 2. Királyhelmec) Orvos, vadászíró, politikus. Orvosi oklevelét a kassai egyetemen szerezte (1960). 1964–1990-ben a királyhelmeci kórház főorvosa, majd igazgatója. 1990–1992-ben a prágai szövetségi gyűlésben az Együttélés Politikai Mozgalom képviselője és a párt alenöke. 1992-től vállalkozó. 1996-ban a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS)...megnyit →
(* 1935. okt. 2. Királyhelmec) Orvos, vadászíró, politikus. Orvosi oklevelét a kassai egyetemen szerezte (1960). 1964–1990-ben a királyhelmeci kórház főorvosa, majd igazgatója. 1990–1992-ben a prágai szövetségi gyűlésben az Együttélés Politikai Mozgalom képviselője és a párt alenöke. 1992-től vállalkozó. 1996-ban a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS)...megnyit →
Részletek
(* 1935. okt. 2. Királyhelmec) Orvos, vadászíró, politikus. Orvosi oklevelét a kassai egyetemen szerezte (1960). 1964–1990-ben a királyhelmeci kórház főorvosa, majd igazgatója. 1990–1992-ben a prágai szövetségi gyűlésben az Együttélés Politikai Mozgalom képviselője és a párt alenöke. 1992-től vállalkozó. 1996-ban a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) néppárttal együttműködő kisebbségi pártot alapított (Magyar Népi Mozgalom a Megbékélésért és a Jólétért), de tömegbázist nem tudott kialakítani. Könyveit hazai és külföldi vadászélményeiről írta. – Fm. Az Ördöngöstől a Hortobágyig (1973); A Meru lankáin (1975); A Kárpátok bércein (1990); Bedrótozott Afrika (2003).
Gyiva (Diva)
Részletek
1976-ban Sárkányfalvához csatolt község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld K-i részén, a Párizs-patak mentén, Párkánytól ÉNy-ra. L: [1921] – 297, ebből 289 (97,3%) magyar, 1 (0,3%) szlovák; [1970] 153, ebből 149 (97,4%) magyar, 4 (2,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 288 r. k., 8 izr., 1 ref.
Gyökeres György
(* 1949. ? Lég, † 2010. ápr. 29., Lég) Fotóriporter. A somorjai magyar tannyelvű gimnáziumban érettségizett 1967-ben. 1975-ben közli első fényképeit az Új Ifjúság. 1978 és 1986 között az Új Szó fotóriportereként dolgozott, majd 1988-tól 1994-ig a Hét című kulturális hetilap munkatársa. 1994-től szabadfoglalkozású...megnyit →
(* 1949. ? Lég, † 2010. ápr. 29., Lég) Fotóriporter. A somorjai magyar tannyelvű gimnáziumban érettségizett 1967-ben. 1975-ben közli első fényképeit az Új Ifjúság. 1978 és 1986 között az Új Szó fotóriportereként dolgozott, majd 1988-tól 1994-ig a Hét című kulturális hetilap munkatársa. 1994-től szabadfoglalkozású...megnyit →
Részletek
GYÖKERES GYÖRGY (FI)
(* 1949. ? Lég, † 2010. ápr. 29., Lég) Fotóriporter. A somorjai magyar tannyelvű gimnáziumban érettségizett 1967-ben. 1975-ben közli első fényképeit az Új Ifjúság. 1978 és 1986 között az Új Szó fotóriportereként dolgozott, majd 1988-tól 1994-ig a Hét című kulturális hetilap munkatársa. 1994-től szabadfoglalkozású fotográfus. Fényképezőgéppel járta a honi magyar tájakat a Csallóköztől a Bodrogközig. Fényképei, munkái a Fórum Kisebbségkutató Intézet fotóarchívumában vannak elhelyezve.
Gyöngyösbokréta
1931–1944 között Mo.-n minden év aug. 20-a táján e néven rendezték meg a parasztcsoportok hagyományos tánc-, ének-, zene-, játék- és viseleti bemutatóit. A budapesti bemutatókon részt vevő csoportokból 1935-ben Bokréta Szövetség, később Magyar Bokréta Szövetség néven társadalmi egyesület alakult. A bemutató ötletgazdája és főrendezője...megnyit →
1931–1944 között Mo.-n minden év aug. 20-a táján e néven rendezték meg a parasztcsoportok hagyományos tánc-, ének-, zene-, játék- és viseleti bemutatóit. A budapesti bemutatókon részt vevő csoportokból 1935-ben Bokréta Szövetség, később Magyar Bokréta Szövetség néven társadalmi egyesület alakult. A bemutató ötletgazdája és főrendezője...megnyit →
Részletek
1931–1944 között Mo.-n minden év aug. 20-a táján e néven rendezték meg a parasztcsoportok hagyományos tánc-, ének-, zene-, játék- és viseleti bemutatóit. A budapesti bemutatókon részt vevő csoportokból 1935-ben Bokréta Szövetség, később Magyar Bokréta Szövetség néven társadalmi egyesület alakult. A bemutató ötletgazdája és főrendezője Paulini Béla volt. Ezeken 1938 előtt a trianoni Mo. területéről, majd később a visszacsatolt területekről is néptáncot, népzenét, viseletet és ünnepi szokásokat színpadon bemutató csoportok léptek fel. A mozgalommá vált rendezvénysorozat 1938 után eljutott a visszacsatolt területekre, így a Felvidékre is. Biztosan tudjuk, hogy az 1939-es Gyöngyösbokréta-bemutatóra Kéméndről, Martosról, Bartról, Komáromszentpéterről, Izsáról és Nagyhindről is érkeztek csoportok Budapestre. 1939-ben Kassán is rendeztek „bokrétás bemutatót”, 1941-ben pedig Kéménden „Bokréta-napot”. A köztudatban a bemutatók és a mozgalom emléke máig él. A bemutatók népművészeti anyaga többségében értékes, hiteles hagyományanyagot képviselt, s ezek jó része a ~ nélkül feledésbe merült volna. 1948 után ezek a hagyományőrző községek voltak az elsők, amelyek a feldolgozott lakodalmi, fonó, aratóünnepi, karácsonyi stb. játékokkal színpadi előadást valósítottak meg. A mozgalom küldetését Szl.-ban a Tavaszi Szél Vizet Áraszt és az Országos Népművészeti Fesztivál Virágba szőtt álmok c. műsora vette át. – Ir. Pálfi Csaba: A Gyöngyösbokréta története. In Tánctudományi Tanulmányok 1969–1970. Dienes Gedeon–Maácz László szerk. Budapest: A Magyar Táncművészek Szövetsége Tudományos Tagozata 1970, 115–161. p.; Takács András: Néptáncosok évkönyve (1985).
Gyöngyösi Nándor
(* 1891. ? Gyöngyös, † 1967. júl. 30. Budapest) Közíró, szerkesztő. Bölcsészdiplomájának elnyerése után a Magyarország c. lapnál lett újságíró. Az 1918–19-es mo.-i forradalmak bukása után a Csehszl.-vák Köztársaságba emigrált; Érsekújvárott 1921-ben egyik alapítója és 1924 júl.-ig szerkesztője volt A Reggelnek. A lapba kulturális, politikai és művészeti...megnyit →
(* 1891. ? Gyöngyös, † 1967. júl. 30. Budapest) Közíró, szerkesztő. Bölcsészdiplomájának elnyerése után a Magyarország c. lapnál lett újságíró. Az 1918–19-es mo.-i forradalmak bukása után a Csehszl.-vák Köztársaságba emigrált; Érsekújvárott 1921-ben egyik alapítója és 1924 júl.-ig szerkesztője volt A Reggelnek. A lapba kulturális, politikai és művészeti...megnyit →
Részletek
(* 1891. ? Gyöngyös, † 1967. júl. 30. Budapest) Közíró, szerkesztő. Bölcsészdiplomájának elnyerése után a Magyarország c. lapnál lett újságíró. Az 1918–19-es mo.-i forradalmak bukása után a Csehszl.-vák Köztársaságba emigrált; Érsekújvárott 1921-ben egyik alapítója és 1924 júl.-ig szerkesztője volt A Reggelnek. A lapba kulturális, politikai és művészeti kérdésekről írt. A húszas évek közepén eltávozott Csehszl.-ból, tagja lett az illegális Kommunisták Magyarországi Pártjának, a második vh. alatt börtönbe, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba került. 1945–1947 között a Magyar Újságírók Szövetsége főtitkára, később a Szabad Nép, majd a Művészet c. folyóirat szerkesztője volt. – Fm. Harmath Hedvig emlékezete (Molnár Ferenc előszavával, 1921); A mai magyar képzőművészet (1922); Egy álarcos lovag szerelmei (elb., 1922).
Gyönyör József
(* 1920. okt. 25. Szalatnya, † 2003. jan. 13. Ipolyság) Jogász, jogtörténész, politológus és közíró. Az ipolysági reálgimnáziumban érettségizett (1939), majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán jogászdoktori oklevelet szerzett (1943). A szovjet hadifogság után az államigazgatás különböző szintjein dolgozott. 1969-től...megnyit →
(* 1920. okt. 25. Szalatnya, † 2003. jan. 13. Ipolyság) Jogász, jogtörténész, politológus és közíró. Az ipolysági reálgimnáziumban érettségizett (1939), majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán jogászdoktori oklevelet szerzett (1943). A szovjet hadifogság után az államigazgatás különböző szintjein dolgozott. 1969-től...megnyit →
Részletek
Gyönyör József (FI)
(* 1920. okt. 25. Szalatnya, † 2003. jan. 13. Ipolyság) Jogász, jogtörténész, politológus és közíró. Az ipolysági reálgimnáziumban érettségizett (1939), majd a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Karán jogászdoktori oklevelet szerzett (1943). A szovjet hadifogság után az államigazgatás különböző szintjein dolgozott. 1969-től nyugdíjba vonulásáig a szlovák kormányhivatal nemzetiségi főosztályának munkatársa volt, ahol az 1968-ban elfogadott nemzetiségi alkotmánytörvény érvényre juttatásán, végrehajtási utasításainak kidolgozásán munkálkodott. Publicisztikájában és a rendszerváltás után megjelent köteteiben elsősorban a szlovákiai magyarság jogtörténetével, jogi helyzetével és lélekszámának alakulásával foglalkozott. Munkásságáért a Madách Könyv- és Lapkiadó Nívódíjával, Fábry-díjjal (1990) és a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével (2000) tüntették ki. – Fm. Államalkotó nemzetiségek (1989), Határok születtek (1992), Közel a jog asztalához (1993), Terhes örökség (1994).
György Norbert; Norbert György
(* 1972. máj. 29. Losonc) Író, filmrendező. Füleken szakközépiskolát végzett (1990). 1994–1996-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar–esztétika szakára járt. 2000–2002-ben a füleki regionális televízió munkatársa volt. Jelenleg szabadfoglalkozású. Kisjátékfilmjei különböző fesztiválokon szerepeltek (Amatőrfilm; Túlélet; Gabika és Hugó; Poszt; A lejárat napja). 2012-ben Talamon Alfonz-díjat...megnyit →
(* 1972. máj. 29. Losonc) Író, filmrendező. Füleken szakközépiskolát végzett (1990). 1994–1996-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar–esztétika szakára járt. 2000–2002-ben a füleki regionális televízió munkatársa volt. Jelenleg szabadfoglalkozású. Kisjátékfilmjei különböző fesztiválokon szerepeltek (Amatőrfilm; Túlélet; Gabika és Hugó; Poszt; A lejárat napja). 2012-ben Talamon Alfonz-díjat...megnyit →
Részletek
(* 1972. máj. 29. Losonc) Író, filmrendező. Füleken szakközépiskolát végzett (1990). 1994–1996-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskola magyar–esztétika szakára járt. 2000–2002-ben a füleki regionális televízió munkatársa volt. Jelenleg szabadfoglalkozású. Kisjátékfilmjei különböző fesztiválokon szerepeltek (Amatőrfilm; Túlélet; Gabika és Hugó; Poszt; A lejárat napja). 2012-ben Talamon Alfonz-díjat kapott – Fm. Klára (r., 2004). Átmeneti állapot (r., 2011).
Györke (Ďurkov)
Részletek
Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence K-i részén, az Ósva-patak völgyében, Kassától K-re. L: [1921] – 667, ebből 315 (47,2%) magyar, 262 (39,3%) szlovák, 48 (7,2%) roma; [2011] – 1692, ebből 1461 (86,3%) szlovák, 92 (5,4%) roma, 15 (0,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1397 (82,6%) szlovák, 117 (6,9%) roma, 21 (1,2%) magyar. V: [2011] – 988 r. k., 381 ref., 36 ev., 28 gör. kat. – A 18–19. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu a 20. sz. elején még felerészt magyar lakossága re szlovákká vált. A késő barokk Rakovszky-kúria a 18. sz. második felében, neoklasszicista ref. temploma egy Árpád-kori templom alapjain 1912-ben, r. k. (Szűz Mária születése) temploma 1994-ben épült.
Győry Attila
(* 1967. jan. 30. Dunaszerdahely) Író, könyvterjesztő. A komáromi gépipari szakközépiskolában érettségizett (1985). Ezt követően hajókormányos, majd hajóskapitány volt. Később, rövid időre a Kalligram Könyv- és Lapkiadó könyvterjesztője lett, de 1996-ban megalapította a Családi Könyvklubot, melynek azóta is igazgatója. Írásaiban egy sajátos szubkultúrát mutat...megnyit →
(* 1967. jan. 30. Dunaszerdahely) Író, könyvterjesztő. A komáromi gépipari szakközépiskolában érettségizett (1985). Ezt követően hajókormányos, majd hajóskapitány volt. Később, rövid időre a Kalligram Könyv- és Lapkiadó könyvterjesztője lett, de 1996-ban megalapította a Családi Könyvklubot, melynek azóta is igazgatója. Írásaiban egy sajátos szubkultúrát mutat...megnyit →
Részletek
Győry Attila
(* 1967. jan. 30. Dunaszerdahely) Író, könyvterjesztő. A komáromi gépipari szakközépiskolában érettségizett (1985). Ezt követően hajókormányos, majd hajóskapitány volt. Később, rövid időre a Kalligram Könyv- és Lapkiadó könyvterjesztője lett, de 1996-ban megalapította a Családi Könyvklubot, melynek azóta is igazgatója. Írásaiban egy sajátos szubkultúrát mutat be lázadó, környezetükkel dacosan szembeforduló fiatalokkal. – Fm. Vércsapolás (elb., 1992); Kitörés (r., 1993); Az utolsó légy (elb., 1995); Ütközés (r., 1998); Kerékkutya (r., 2002).
Győry Dezső; Wallentinyi
(* 1900. márc. 19. Rimaszombat, † 1974. febr. 1. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista. Iskoláit Rimaszombatban végezte, Németországban, Hamburgban szerzett kereskedelmi diplomát (1923). Hazatérése után újságíró lett. 1924-től a Kassai Napló, 1925-től a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletének, a Magyar Vasárnapnak a felelős szerkesztője,...megnyit →
(* 1900. márc. 19. Rimaszombat, † 1974. febr. 1. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista. Iskoláit Rimaszombatban végezte, Németországban, Hamburgban szerzett kereskedelmi diplomát (1923). Hazatérése után újságíró lett. 1924-től a Kassai Napló, 1925-től a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletének, a Magyar Vasárnapnak a felelős szerkesztője,...megnyit →
Részletek
Győry Dezső (FI)
(* 1900. márc. 19. Rimaszombat, † 1974. febr. 1. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista. Iskoláit Rimaszombatban végezte, Németországban, Hamburgban szerzett kereskedelmi diplomát (1923). Hazatérése után újságíró lett. 1924-től a Kassai Napló, 1925-től a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletének, a Magyar Vasárnapnak a felelős szerkesztője, 1933–1938 között a Magyar Újság szerkesztője. Csehszl. széthullása után Beregszászon élt, 1949-ben Budapesten telepedett le, és itt élt haláláig. Írói pályáját versekkel kezdte. Nagy hatással volt rá a prágai magyar diákok Szent György Körének szellemisége. Lírájában egyre inkább a kisebbségi küldetéstudat, a kisebbségi magyar társadalom sorskérdései kerülnek előtérbe. Mo.-n letelepedve műfajt váltott, és elsősorban regényeket írt. Háromszor kapott József Attila-díjat (1956, 1958, 1970), 1960-ban Munka Érdemrenddel tüntették ki. Beregszászban és Rimaszombatban emléktáblát avattak tiszteletére. – Fm. Hangulatok és gondolatok dalban és prózában (lírai útinapló, 1921); Százados adósság (v., 1923, 1924); A láthatatlan gárda (v., 1927); Új arcú magyarok (v., 1927); Hol a költő? (v., 1931); A hegyek árnyékában (v., 1936); Zengő Dunatáj (v., 1938); Emberi hang (v., 1940; Magyar hegyibeszéd címen is 1940); A veszedelmes ember(r., 1950); Viharvirág (r., 1954); Sorsvirág (v., 1959); Gömöri rengeteg(r., 1960); Az élő válaszol (vál. és új v., 1963); Tűzvirág (r., 1966); Férfiének (vál. v., 1974); Kiáltó szó(vál. v., 1983). – Ir. Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968, 1982); Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája (1972); Fónod Zoltán: Üzenetek (mon., 1993, 2002); Szalatnai Rezső: Magyar magatartás és irodalom Csehszlovákiában (tan., 1994); Turczel Lajos: Arcképek és emlékezések. (tan., 1997). A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).
Győzelmes Út
Járási hetilap (Galánta, 1960–1989). Először két oldal szlovák, két oldal magyar anyaggal jelent meg. A magyar melléklet 1963. márc. 24-től önállósult, négy oldal terjedelemben. 1967. ápr. 1-jétől megszűnt, 1971 szeptemberében jelent meg újra, előbb kéthetente (hetente váltakozó szlovák és magyar kiadás), majd 1972. szeptember...megnyit →
Járási hetilap (Galánta, 1960–1989). Először két oldal szlovák, két oldal magyar anyaggal jelent meg. A magyar melléklet 1963. márc. 24-től önállósult, négy oldal terjedelemben. 1967. ápr. 1-jétől megszűnt, 1971 szeptemberében jelent meg újra, előbb kéthetente (hetente váltakozó szlovák és magyar kiadás), majd 1972. szeptember...megnyit →
Részletek
Járási hetilap (Galánta, 1960–1989). Először két oldal szlovák, két oldal magyar anyaggal jelent meg. A magyar melléklet 1963. márc. 24-től önállósult, négy oldal terjedelemben. 1967. ápr. 1-jétől megszűnt, 1971 szeptemberében jelent meg újra, előbb kéthetente (hetente váltakozó szlovák és magyar kiadás), majd 1972. szeptember 1-jétől hetente, négy oldalon, önállóan.