Népzenei és népdalverseny. 1968-tól a Csemadok és más intézmények által kétévente megrendezett fesztivál. A hagyományőrző csoportokat és népdalénekeseket összefogó versenyt 1989 után a Csemadokkal együtt a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség, majd pedig a Pátria Rádió szervezte. Fontos szerepe volt a különböző népszokásokat feldolgozó hagyományőrző csoportok bemutatásában.

A Szenci Molnár Albert Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium, Leány- és Vállalkozói Szakközépiskola, valamint a helyi Csemadok mellett alakult 2000-ben. Vezetője Pomichal Mária volt. A Diákszínpad a 2006-tól nem mutat ki tevékenységet. Fennállasa alatt minden évben részt vett a komáromi Jókai Napok-on.

2000-ben alakult Komáromban. Tájoló jellegű társulat, mely hivatásos művészekből áll. Főként a kisebb falvakat látogatja, és a keleti országrész lakosságának színházigényeit igyekszik kielégíteni. A szervezet vezetői Batta György és Dráfi Mátyás.

Magyar diákklub Pozsonyban (röv.: Tesadik). 1993-ban a Comenius Egyetem TTK-án hozták létre. Tagja a Diákhálózat klubhálózatának (→József Attila Ifjúsági Klub).

Magyar diákklub Pozsonyban (röv.: TEK). 1993-ban alakult a Comenius Egyetem Matematika-fizika Karán. Tagja a Diákhálózat klubhálózatának (→József Attila Ifjúsági Klub).

Tudományos ismeretterjesztő havi folyóirat (1961. jan.–1990. jún.). A Csehszlovák Politikai és Tudományos Ismeretterjesztő Társulat kiadásában jelent meg, anyaga zömét a Príroda a spoločnosť c. szlovák folyóiratban megjelent írások magyar fordításai tették ki. A 80-as évektől korlátozott mennyiségben saját anyagot is közölt.

Ifjúsági folyóirat (Pozsony, 1952–1953). A Pravda Nyomdavállalat adta ki. Az első évben 4, a másodikban 14 száma jelent meg.

Magán tankönyvkiadó (Pozsony, 1991). Az irodalomoktatás, a szlovák nyelv oktatása, a matematika és egyéb területeken saját fejlesztésű tankönyvekkel látja el a szlovákiai magyar alap- és középiskolákat. Szlovákiai partnere a magyarországi Apáczai Kiadónak, melynek tankönyveit a szlovákiai viszonyokra átdolgozva adja ki és terjeszti. Fontos szerepet játszik a tankönyvek megújításában és az új szemléletű tankönyvek megalkotásában. Saját nyomdával rendelkezik. – Vezető: Tóth Erzsébet (1991).

1993-ban alakult Kassán. A Kassai Thália Színház létrejöttekor megalakult a „Színpártolók Klubja”. Erre alapozva jött létre a Thália Alapítvány, mely 1997-ben polgári társulássá alakult. A társulás hozzájárul a Kassai Thália Színház működésének biztosításához, az anyagi háttér javításához, a művészi színvonal emeléséhez és a támogatói bázis szervezéséhez. Elnöke: Illés Oszkár.

A Komáromi Jókai Színház épülete (FI)

Szlovákiai magyar színház (Komárom, ill. Kassa, 1952). – Magyar Területi Színház (Matesz). 1952. okt. 1-jével alakult. Első bemutatóját (Urbán Ernő: Tűzkeresztség) 1953. jan. 31-én tartotta az egykori Katolikus Legényegylet erre a célra átalakított épületében. A Fellegi István által létrehozott társulat tagjai egyfelől az Állami Faluszínház magyar tagozatának „átigazolt” színészei, másfelől az e célból meghirdetett színészfelvételin jól szerepeltek voltak. A színház kezdetben a szlovák színházi szakmától kapott segítséget (rendezőket, díszlet- és jelmeztervezőket, a műszaki és segédszemélyzet néhány tagját stb.). A szlovákiai színházak rendszerében a kerületi színházakkal volt rokonítható, de tájolási körzete jóval nagyobb volt. Hosszú időn keresztül jeles szlovák és magyarországi vendégrendezőkkel dolgozott. Az 1959-ben megszüntetett Állami Faluszínház magyar tagozata beolvadt a színházba. Az első jelentősebb koncepció-, érték- és nemzedékváltásra az 1960-as években került sor a színházban. Krivošík István működése idején az intézmény szervezetileg összefogottabbá vált, világszemléletében megújult, átgondoltabb és a kortárs drámairodalom értékeire is nyitottabb lett a dramaturgiája, s úgy-ahogy kilépett egyre érzékelhetőbb elszigeteltségéből, és átfogó fiatalítás indult el a falai között (ekkor kerültek Komáromba első, szépművészeti főiskolát végzett fiataljai is (Beke Sándor, Dráfi Mátyás, Csendes László, Boráros Imre, Németh Ica, Galán Géza, Thirring Viola). Fellépéseik, kezdeményezéseik ösztönzőleg hatottak a csehszlovákiai magyar irodalmi színpadi (kisszínpadi), ill. műkedvelő színjátszó mozgalomra, és a színház is kapott utánpótlást az évtized végére megizmosodott kisszínpadi, ill. műkedvelő színjátszó mozgalomtól. A hetvenes évek közepén Kmeczkó Mihály személyében állandó dramaturgot kapott a színház, szorosabb lett a színház és a csehszlovákiai magyar írók, lapok, ill. közélet kapcsolata. Nem sikerült megoldani a színészutánpótlás kérdését: 1975 és 1985 között a színház egy kisebb kamaratársulatra elegendő frissen végzett fiatal színésze nem tért vissza a budapesti színművészeti főiskoláról. Az 1980-as évek második fele hozott jelentősebb változást e tekintetben. Változott a komáromi társulat tájolási „filozófiája” is, fokozatosan megszüntette vendégjátékait a kisebb játékhelyeken, 1987-ben beköltözhetett az újonnan elkészült színházépületbe, amelyet 1990-től tulajdonba is kapott. – 1969-ben létrehozta a Thália Színpadot Kassán. A kassai társulat Carlo Goldoni Két úr szolgája c., Beke Sándor rendezte komédiájával 1969. nov. 19-én Gömörhorkán mutatkozott be. A későbbiekben magyarországi és szlovákiai viszonylatban is több sikeres bemutatót tartott. 1978-ban Beke Sándor távozni kényszerült a színpad éléről. A nyolcvanas évek elején Takács Emőd igazgató Gágyor Pétert rendezőnek, Szigeti Lászlót dramaturgnak hívta meg Kassára. Összmagyar viszonylatban is felfigyeltető bemutatóik voltak. A kassai Thália Színpad 1990. júl. 1-jével Kassai Thália Színház néven önállósodott. – A Magyar Területi Színház 1990-ben vette fel az új, ~ nevet. A 90-es évek elején (Beke Sándor igazgatósága alatt) olyan nagymérvű változások történtek a színház életében, mint korábban soha: a színház újragondolta a helyét a szlovákiai, a szlovákiai magyar és az összmagyar (színházi) kultúrában, ami számottevő hangsúlyeltolódásokkal járt együtt; lényegi változásokat eszközölt műsorszerkezetében, játékrendjében, a közönségszervezés mikéntjében; felülvizsgálta gazdálkodásának addigi kereteit és szerkezetét, létrehozta a Jókai Alapítványt és a Bástya Színházat; a pályakezdők képzésére stúdiót szervezett; új szemléletet hozó fiatalításnak engedett teret stb. Olyan előadásokkal lépett elő, amelyek újból a szakmai és a közfigyelem középpontjába helyezték. 1996. júl. 1-jei hatállyal a ~ az újonnan konstruált Duna Menti Kulturális Központba való becsatolásával elvesztette jogalanyiságát, amelyet csak 1999-ben kapta vissza. Közben az átmeneti bizonytalanságok következtében számos fiatal és jól képzett színész elpártolt a színháztól, ill. a frissen végzettek nem Komáromba szerződtek, s ezt a folyamatot csupán az amatőr színjátszó mozgalomból jött Kiss Péntek József igazgatósága idején sikerült megfordítani. Jelentős szakmai áttörést hozó siker ebből az időszakból Czajlik József Amadeus- (2001) és Telihay Péter Tartuffe-rendezése (2001). Ebben az időben koncepciózusabbá vált a dramaturgiai tervezés (Varga Emese frissen végzett dramaturg színházhoz kerülésével), s a fiatalok is visszatértek a társulathoz. A sikersorozat folytatódott a 2002–2003-as évadban.  2003-ban Pro Probitate – Helytállásért-díjat kapott. – Vezető: Fellegi István (1952); Krivošík István (1963); Dráfi Mátyás (1968); Krivošík István (1971); Konrád József (1977); Takáts Emőd (1979); Beke Sándor (1990); Holocsy István (1994–1996); Kiss Péntek József (1999); Tóth Tibor (2004); Gál Tamás (2020). – Ir. Szilvássy József: 20 éves a Magyar Területi Színház (Irodalmi Szemle, 1973/2); Tóth László: Párhuzamok, kitérők (1991); Tóth László: Déryné nyomában. A komáromi magyar színjátszás története II. 1945-től napjainkig (1998); Tóth László–Filep Tamás Gusztáv szerk.: A (cseh)szlovákiai magyar művelődés története 1918–1998. III. kötet (1999); Tóth László: Köz–művelődés–történet (2000); Hizsnyan Géza: A színházi élet. In: Fazekas József–Hunčík Péter szerk.: Magyarok Szlovákiában. Összefoglaló jelentés 1989–2004 (2004); Hizsnyan Géza: Színházak – színházi élet. In: Csanda Gábor–Tóth Károly szerk.: Magyarok Szlovákiában. Kultúra (2006).

Előadás a Komáromi Jókai Színházban (Gogol: Revizor) (JSZ)

Orvosi szaklap (Pozsony, 1922–1938). Alcíme szerint a Szlovenszkói és Kárpátaljai Orvosi Kamara és a Csehszlovákiai Orvosok Központi Egyesületének hivatalos orgánuma. 1926-ig havonta, 1927 és 1938 között kéthetente jelent meg. Alcíme három nyelven (szlovákul, magyarul és németül) volt feltüntetve, közleményei nagyrészt magyar és német, kis részben szlovák nyelvűek voltak. Állandó rovatai: Klinikai előadások, Értekezések, Referátumok, A gyakorlatból, Törvények és rendeletek, Kongresszusok, Orvostársadalmi és rendi kérdések stb. – Szerk. Sági Béla, Pless Gyula, Limbacher Rezső, Nemessányi Andor, Szőke Andor, Zimprich A. E.

2001-ben alakult Királyhelmecen. Kulturális, közművelődési, tudományos, szakmai tevékenységet folytat. Célja a Bodrogköz és Ung vidéke képzőművészeti életének a szervezése, fellendítése, propagálása, kiállítások szervezése.

A Csemadokés a Csehszlovákiai Magyar Amatőr Színjátszók Társasága szervezésében 1992-től évente megvalósuló országos diák és felnőtt vers- és prózamondó verseny Rimaszombatban. A versenyt elődöntők előzik meg az egyes területi és járási körzetekben. Előzményének tekinthetők a Jókai Napok és a Duna Menti Tavasz keretében megrendezett versenyek a 60-80-es években.

A városi önkormányzat kétnyelvű havilapja (Tornalja, 1991-től). 1997-től regionális lap. 2003 dec.-től a Tornaljai Városi Hivatal adja ki, korábban a tornaljai körzet községi hivatalai jelentették meg. 1997-től kétnyelvű. – Szerk. Székesi Vince; Pusko Gábor.

A szlovákiai magyar iskolákban oktató történelemtanárok szakmai-érdekvédelmi szervezete. Megalakulására 1997-ben került sor. Létrehozását a Szlovák Oktatási Minisztériumnak a magyar nyelvű iskolák elleni támadásai váltották ki. Oktatási, szakmai, tudományos tevékenységet folytat. Rendszeresen szervez továbbképzéseket, tanulmányi versenyeket és táborokat. Együttműködik a hasonló tevékenységet folytató magyarországi és szlovákiai szervezetekkel. Elnöke Simon Attila (1997).

A tudomány és technika érdekességeivel foglalkozó ifjúsági folyóirat (Pozsony, 1954. jan.–1963. dec.). Évente tízszer jelent meg. – Szerk. Dósa József.

Szatirikus magazin (Komárom, 1992). Az Ergo Reklám-Grafika kiadásában jelent meg. Néhány szám után megszűnt. – Szerk. Kopócs Tibor.

Kísérleti folyóirat (Dunaszerdahely, 1994. febr.–máj.). „spontán formálódó magazin”. A dunaszerdahelyi Aquarius Kiadó jegyezte Győry Attila kiadásában. Négy szám után megszűnt. 3. száma Faludy Györggyel készült beszélgetést közölt. – Szerk. Győry Attila.

A Tűzoltó Szövetség havi lapjaként jelent meg 1965 januárjától Pozsonyban. A 90-es években az Önkéntes Tűzoltó Szervezet adta ki a Finest Kft. gondozásában. A rendszerváltást követően is szerepel a Kulturális Minisztérium jegyzékében, közelebbi ismereteink azonban nincsenek róla. Vezető szerkkesztők: Koprla Pál (1965), Koprláné Varga Magda (1970), Kalita Gábor (1987).

Irodalmi almanach. A Toldy Kör, ill. az annak keretében Magyar Ifjak Pozsonyi Szövetsége néven tevékenykedő baráti kör kiadványaként indult 1922-ben. 1932-ig 11 száma jelent meg. A régies ízlésű almanach mércéje túl alacsony volt, lapjain kezdettől az amatőrök kerültek túlsúlyba. A minőségért és korszerűségért harcoló írók és lapok gyakran a maradiság és színvonaltalanság szimbólumaként emlegették az Új Auróra nevet.

Szépirodalmi, művészeti, gazdasági és társadalmi hetilap. 1919– 1920-ban jelent meg a Kassai Napló vasárnapi mellékleteként, Szepessi Miksa és Dzurányi László szerkesztésében. Később Kassai Napló Vasárnapjára változott a címe. Szerkesztésében Rády Elemér, Sinkó Ferenc, Ikvay Pfeiffer László és András Károly váltották egymást, felelős szerkesztője Potocsny József volt.