Janics Kálmán
Janics Kálmán (GJ)
(* 1912. dec. 29. Vágkirályfa, † 2003. aug. 20. Vágkirályfa) Történész, politikus, orvos. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett (1931), orvosi diplomáját a pozsonyi egyetemen szerezte meg (1937). 1937–1942 között előbb Trencsénben, majd Komáromban kórházi alorvos, 1943–1945-ben katona, 1945-én Nádszegen, 1946–1949-ben Jolsván magánorvos, 1949–1978 között uo. városi orvos. 1979-ben A hontalanság évei c. könyvének svájci megjelentetése miatt kitiltották a Rozsnyói járásból, ezért visszaköltözött szülőfalujába, és 1989-ig a vágsellyei Duslo, ill. Hydrostav vállalat orvosa volt. Az 1989-es rendszerváltáskor aktív közéleti szerepet vállalt, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom egyik alapítója és tiszteletbeli elnöke. 1990–1992-ben parlamenti képviselő. 1936-tól publikált, cikkei azonban 1945–1968 között idehaza politikai okból nem jelenhettek meg (1945 szept.–nov.-ben, majd 1950. júl.–aug.-ban vizsgálati fogságba került). 1968–1970-ben számos tényfeltáró cikket publikált csehszlovákiai magyar lapokban a szlovákiai magyarság 1945 utáni megpróbáltatásairól és a nemzetiségi kérdésről. Legismertebb és legfontosabb műve A hontalanság évei, amely Illyés Gyula előszavával először Bernben jelent meg (1979), majd 1989-ben két újabb kiadása is napvilágot látott Budapesten (angolul 1982-ben, szlovákul 1994-ben jelent meg). A könyv a szlovákiai magyarok 1945–1948 közötti sorsát mutatja be a tények és a korabeli dokumentumok tükrében. Főbb kitüntetései, díjai: Bethlen Gábor-díj (1989); Esterházy János Emlékplakett (1992); Pro Probitate – A Helytállásért Díj (1998); A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (1998). Vágkirályfán 2006-ban mellszobrot állítottak az emlékére. – Fm. A hontalanság évei (mon., 1979 Bern, 1989 Budapest); A Kassai Kormányprogram és a magyarság „kollektív bűnössége” (tan., é. n.); Eltévedtünk Európában (publ., 1994).
Hibát talált?
Üzenőfal