Országos magyar kulturális és közművelődési szervezet, amely a két vh. között és a második vh. idején működött. A húszas évek elején több kísérlet is történt országos magyar kulturális szervezet létrehozására: az 1920-ban létrehozott és a közművelődés mellett politikai célokat is kitűző Szlovenszkói Magyar Népszövetség, ill. az 1924-ben alapított Felvidéki Egyesületek Szövetségének hivatalos bejegyzését azonban az illetékes szervek elutasították, így ezek a kezdeményezések idő előtt elhaltak. A ~et részben ezen szervezetek, részben pedig az ellenzéki magyar pártok Központi Irodáján belül megszervezett Kultúrreferátus tapasztalataira alapozva hozták létre 1925. júl. 22-én Komáromban. Megalapításában elsősorban a komáromi szellemi élet képviselői vettek rész, különösen fontos szerepet játszott benne a Jókai Közművelődési és Múzeum Egyesület elnöke, Alapy Gyula. Alapszabályát Sziklay Ferenc dolgozta ki. A csehszlovák hatóságok azonban hosszú ideig megtagadták az új szervezet bejegyzését, amelyre csupán 1928-ban került sor. Székhelye Komárom volt, első országos elnöke Jankovich Marcell, ügyvezető elnöke Alapy Gyula, titkára pedig Szombathy Viktor. Működése a kezdeti években leginkább csak az éves közgyűlések megtartására terjedt ki. 1936-ban háromtagú Intéző Bizottság vette át a szervezet irányítását: az országos elnök Schubert Tódor lévai bankigazgató, az ügyvezető elnök Révay István gróf, a szervezet titkára pedig Staud Gábor lett. Az új vezetésnek köszönhetően az 1936–1938-as évek a ~nek a virágkorát jelentették. Míg korábban leginkább csak Komárom környékére terjedt ki a szervezet működése, ekkor már valóban országos jelentőségűvé vált, amelynek hat körzeti szervezete jött létre: a csallóközi, a mátyusföldi, a Garam–Ipoly-völgyi, a gömöri, a kassai és a bodrogközi. Működésének legfontosabb szereplői a körzeti szervezetek élén álló körzeti titkárok voltak. Népszerűségét mutatja, hogy 1938-ban több mint másfélszáz településen működött helyi szervezete. Sajtóorgánuma az 1934-től tíz éven át megjelenő Magyar Vasárnap c. havilap volt, amelyen kívül rendszeresen adott ki ún. Munkafüzeteket. A Munkafüzetekben a helyi szervezetek működéséhez szükséges módszertani útmutatásokat, előadásoknak szánt anyagokat tettek közzé. Az egyesületen belül folyó tudományos tevékenység fóruma a kéthavonta megjelenő Nemzeti Kultúra c. lap volt. A ~ működéséhez szükséges anyagi fedezetet a tagdíjakból, a magánadományokból és a különböző magyarországi támogatásokból biztosították. Tevékenysége elsősorban arra irányult, hogy a magyar népi és magasabb kultúra terjesztésével Szl. magyar lakosságának a nemzeti öntudatát erősítse. A hangsúlyt a helyi szinten szervezett színielőadásokra, felolvasóestekre, kulturális akciókra, megemlékezésekre helyezte, de nagyobb szabású országos akciókat is szervezett. Ilyen volt az 1938. aug. 13–15-e között Léván megrendezett szabadtéri játékok. Az itt három alkalommal előadott János vitéz c. daljátéknak összesen mintegy 40 ezer nézője volt. Mozgó könyvtárakat is fenntartott, s több községben kezdeményezte kultúrházak építését. A kultúra terjesztése mellett nagy hangsúlyt helyezett a népművelésre is. A különféle témájú szakelőadások és szabadegyetemek mellett rendszeresen szervezett többhetes népfőiskolákat. Működésében helyet kapott a karitatív tevékenység is: rendszeres támogatást nyújtott a hátrányos szociális helyzetű főiskolai hallgatóknak, a szegény és beteg gyerekek támogatására pedig létrehozta a Csehszlovákiai Magyar Gyermekvédő és Gyermeknyaraltató Egyesületet. Az 1938-as első bécsi döntés után a helyi szervezeteinek nagy része Mo.-hoz került, a fasizálódó Szl.-ban pedig mindössze két tucatnyi alapszervezete maradt. Ám ezek sem működhettek tovább, mivel a szlovák hatóságok, más magyar társadalmi szervezethet hasonóan, a ~et is betiltották. 1942-től ugyan engedélyezték működését, de csupán korlátozott formában. A ~ azonban Csáky Mihály gróf vezetésével sokrétű tevékenységet fejtett ki. 1938. nov. 2-a után a Mo.-hoz visszakerült szervezetek működése is formálissá vált. 1940 tavaszán azonban a szervezet Széchenyi Magyar Kulturális Egyesület néven újraindította működését. Elnöke Schubert Tódor, ügyvezető elnöke Révay István gróf, főtitkára pedig Szombathy Viktor lett. A szervezet a korábban kiépített hálózatra alapozta működését, két új körzetet is kialakítottak Érsekújvár és Losonc központtal. A ~ tagsága 1944-re elérte a 12 ezer főt, a helyi szervezetek száma pedig 184 volt. A ~ működése 1945-ben szűnt meg. – Ir. Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története (in. Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938 (1938); Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar közművelődés alakulása 1918-tól 1945-ig (In: Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből (1993).

Szlovákiai magyar politikai párt, az Egyesült Magyar Párt jogutódja. Az első bécsi döntést követően az Egyesült Magyar Párt csak rövid ideig tudta megőrizni szervezeti egységét, s a Szl.-ban maradt részeken fokozatosan külön párttá szerveződött. A párt kezdetben továbbra is az Egyesült Magyar Párt nevet viselte, mivel azonban a szlovák belügyminisztérium éveken keresztül elutasította hivatalos bejegyzését, a hatóságok által „megtűrt” pártként, csak korlátozott tevékenységet fejthetett ki. A totalitárius, egypártrendszerre berendezkedett Szlovák Köztársaság keretei között a ~ működését a szlovák alkotmányba beépített reciprocitás elve és az 1940-ben elfogadott nemzetiségi törvény szabályozta. A reciprocitási elv alkalmazása volt az oka, hogy a ~ hivatalos regisztrálására csak 1941 nov.-ében került sor. Ekkortól a párt hivatalosan a ~ nevet viselte, a mindennapi használatban azonban csak Magyar Pártnak nevezték. Szervezeti struktúrája hierarchikus, autoritatív felépítésű volt. Élén a széles jogkörökkel felruházott pártelnök állt, akit posztjától csak bírósági határozattal lehetett megfosztani. A pártelnöki tisztséget a párt működésének teljes ideje alatt Esterházy János töltötte be. Az elnök mellett a párt irányításában az országos pártvezetőség kapott szerepet, amelynek központja Pozsony volt. Országos szinten 12 kerületi szervezet és a helyi szervezetek alkották a ~ szervezeti hálózatát. A hivatalos bejegyzés ellenére a Magyar Párt korlátozva volt működésében, csupán szociális, kulturális és gazdasági téren fejthetett ki tevékenységet, amely így leginkább a Szl.-ban rekedt magyarság jogvédelmére, szociális biztonságának megteremtésére és kulturális életének megszervezésére irányult. Ennek a tevékenységnek fontos eleme volt a Magyar Ház kiépítése és a magyar nyelvű iskolahálózat védelme. A ~ hivatalos sajtóorgánumai a Magyar Hírlap és a Magyar Néplap voltak. Ideológiájának alapját a keresztény szellemiség, nemzeti elkötelezettség és a szociális érzékenység jellemezte. A párt hivatalos állásfoglalásait ugyan a bolsevizmussal és a Szovjetunióval szembeni ellenséges hangnem, valamint a német háborús célok helyeslése jellemezte, a nemzetiszocializmus elveit azonban mind a pártelnök, Esterházy, mind a párt legtöbb tagja elutasította. A ~on belül ugyan Csáky Mihály gróf vezetésével működött egy nemzetiszocialista érzelmű, németbarát szárny is, de a párt hivatalos irányvonalát végig Esterházy antifasizmusa jellemezte. A magyarországi nyilas hatalomátvételt követően bizonyos magyar és német körök a ~ot is a hungarizmus eszméi alapján működő párttá akarták alakítani, s Esterházyt formálisan a pártelnökségről való lemondásra kényszerítették, de sikertelenül. A ~ működésének utolsó napjai 1945 tavaszára estek. A párt 1945 ápr.-ában memorandumban tiltakozott a kassai kormányprogramban a szlovákiai magyarsággal szemben megfogalmazott vádak ellen, néhány nappal később azonban a szlovák és szovjet hatóságok a párt vezetőit letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták, s ezzel a ~ megszűnt működni. A párt ingatlanjait és egyéb vagyonát a szlovák hatóságok a háború után lefoglalták és elkobozták. – Ir. Hetényi, Martin: (Zjednotená) Maďarská strana na Slovensku 1939–1945 (2011).

A magyar ellenzéki pártok kultúrreferátusának vezetője, Sziklay Ferenc szervezte meg 1923 és 1925 között. A benyújtott alapszabályokban 3 feladat szerepelt: 1. A hivatásos színészet anyagi és erkölcsi támogatása; 2. a műkedvelő színészet ügyének országos rendezése; 3. a színészutánpótlás biztosítása egy színiiskola felállítása révén. A pozsonyi teljhatalmú minisztérium az alapszabályok 1925-ben történt jóváhagyásakor csak az első feladatot hagyta meg, s az egyesület így kezdte meg működését. Anyagi támogatása évente 80-100 ezer koronát tett ki; ezenkívül hatósági (tartományi, járási és városi) segélyek is voltak, ezek szétosztásakor azonban a magyar színészetet mindig diszkriminálták. A magyarlakta városokban helyi színpártoló egyesületek is léteztek, s 1928-ban Kárpátalján is megalakult a Podkarpatszkáruszi Magyar Színpártoló Egyesület. Ennek keretében 1931-ben Podkarpatszkáruszi Színi Szövetkezetet szerveztek, amely a hatóságoktól neki juttatott koncessziót a kelet-szlovákiai színtársulatra ruházta. A kisebbségi hivatásos színészek a színpártoló egyesületek erőfeszítései ellenére állandó egzisztenciális nehézségekkel küzdöttek, ami negatívan befolyásolta a művészi színvonalat.

Szlovákiai magyar politikai párt a két vh. között. A párt megalakítására 1921. szept.-ében került sor Kassán, ahol a párt elnökévé Sámsony Jánost, alelnökévé pedig Hercz Ignácot választották. A párt elsősorban a kassai liberális magyar értelmiséget, köztük a helyi zsidóság középrétegeit igyekezett maga mögé állítani. A párt programjának középpontjában az alapvető demokratikus és polgári jogok védelme, a lelkiismereti és szólásszabadság biztosítása, az ország kantonális jellegű felosztásának és egy nemzetiségi minisztérium létrehozásának célja állt. További működéséről nincsenek információink, valószínűleg beleolvadt a szintén kassai központú Szlovenszkói Magyar Jogpártba.

Heti sportlap (Pozsony, 1924). „A Csehszlovák Köztársaság magyar sportszövetségének hivatalos lapja”-ként jelezte magát. 9 száma jelent meg. – Szerk. Lányi Géza, Feuer Gábor.

Színházi hetilap. 1925 aug.-ától 1938 jún.-áig jelent meg Kassán, többi színházi lapunkhoz hasonlóan nem egész évben, hanem csak a színházi idény alatt. Szerkesztésében Székely Jenő, Újvári László, Meisl Lajos, Guttman Ernő és Schiffer Imre váltották egymást.

Zsidó hetilap (Érsekújvár, 1923 márc.–szept.). Vezércikkeiben és nemzetpolitikai közleményeiben a zsidó nemzeti öntudatot és a nemzeti jellegű politikai pártszervezkedést propagálta és a zsidó államot eszményesítette. Ez a magatartás nem állt ellentétben a lapnak a csehszl. polgári rendszer iránti lojalitásával. Utódjának tekinthető az 1925-ben megjelent Judea. – Szerk. Újvári Péter, László Sándor.

Irodalmi, művészeti, kritikai folyóirat. Egyetemisták lapjaként indult. A lap kezdetben negyedévente jelent meg, 2004 óta nyolcvan oldalon kéthavonta lát napvilágot. A pályakezdő és neves képzőművészeket egyaránt rendszeresen bemutató fórum. A műhelymunka keretében a lap bemutatókat, szerzői esteket, továbbképzéseket biztosít a fiatal irodalom színvonalának és rangjának emeléséért. Kiadja az AB-ART Könyvkiadó. Főszerkesztője: H. Nagy Péter.

Szaklap (Pozsony, 1951–1956). Az egységes földműves szövetkezetek számára kiadott havilap.

A Jednota fogyasztási szövetkezet havilapja (Dunaszerdahely, 1969–2001). Kezdetben a Družstevné noviny mellékleteként jelent meg, később önállósodott. Utódja 1993-tól Boltos címmel jelent meg, majd 1997-től Boltos Magazinként. – Szerk. Szarkáné Lévay Erzsébet (1969), Molnár László (1989).

Az ellenzéki pártok Központi Irodája mellett létesült 1922-ben, de a Központi Iroda megszűnése után is tovább élt. Arra törekedett, hogy döntő befolyást szerezzen a kisebbségi magyarság kulturális szervezkedésében. Vezetője, Sziklay Ferenc már 1922-ben részletes munkaprogramot dolgozott ki, mely kiterjedt a magyar egyházakra, iskolákra, irodalomra, kulturális és társadalmi egyesületekre, kaszinókra, dal- és zeneegyesületekre, tornaegyletekre, népművelési intézményekre, könyvtárakra, folyóiratokra, képzőművészetre, hivatásos és műkedvelő színészetre. A ~ által kezdeményezett és létrehozott intézmények közé tartoztak a Szlovenszkói Magyar Kultúregyesület (SZMKE), a Kazinczy Könyvbarátok Társasága, a Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet, a Szlovenszkói Magyar Színpártoló Egyesület, a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség stb. – Ir. Sziklay Ferenc: Kulturális szervezkedésünk története (In: Magyarok Csehszlovákiában 1918–1938, 1938); Gömöry János: Emlékeim egy letűnt világról (1964); Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar közművelődés alakulása 1918-tól 1945-ig (In: Fejezetek a csehszlovákiai magyarság történetéből, 1994).

2001-ben alakult Pozsonyban. Alapítói a Magyar Koalíció Pártja, a Csemadok, a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetség, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Szlovákiai Magyar Szülők Szövetsége. D-Szl.-ban tizenkét irodája működik, melyek a magyarországi státustörvény nyújtotta lehetőségekről tájékoztatják az érdeklődőket. Elnöke Mézes Rudolf, igazgatója Pogány Erzsébet.

Képes havi folyóirat (Pozsony, 1970–1989) A Csehszlovák-Szovjet Baráti Szövetség Szlovákiai Központi Bizottságának a kiadványa. 1980-tól a
Priateľ ZSSR magyar változataként jelent meg. Az egykori Szovjetunió gazdasági, tudományos, irodalmi és kulturális eredményeit népszerűsítette, időnként csehszlovákiai magyar írók szovjetunióbeli élménybeszámolóit is közölte. – Szerk. Dénes Ferenc (1970); Karol Šavel (1977); Jozef Gál (1979).

A Szovjetbarátok Szövetségének havilapja (Pozsony, 1935 okt.–1936 dec.). A hazai magyar írók közül Fábry Zoltán, Forbáth Imre, Ilku Pál és Sellyei József írtak bele, a szovjet írók közül Gorkij, Ehrenburg és Pervomajszkij szerepelt a leggyakrabban. – Szerk. Farkas István.

Katolikus szellemiségű cserkész- és diákfolyóirat, a Csehszlovák Cserkészszövetség magyar tanácsának hivatalos lapja. 1929 szept.-étől 1938 jún.-áig jelent meg, először Pozsonyban, majd Érsekújvárott, végül Komáromban. Első évfolyamát Krendl Gusztáv, a továbbiakat Mrenna József szerkesztette, fő munkatársai Bíró Lucián Géza, Borka Géza és Szombathy Viktor voltak. Az A Mi Lapunkellenlapjaként hozták létre, s szerkesztését a komáromi bencés gimnázium paptanárai irányították. Szépirodalmi anyagot is bőven közölt, s állandó rovata volt a diákszerzők számára.

1968. szept. 12-én alakult hetilap Pozsonyban. Az 1969/70-es tanév 1. számától a csehszlovákiai magyar fiúk és lányok lapjaként jelent meg, később a Szlovákiai Pionírszervezet Központi Tanácsának lapja, majd az 1989/90-es tanév 12. számától a Szocialista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának lapja. A 80-as évektől – a nyári vakáció kivételével – havonta jelenik meg. A rendszerváltás óta a tanulóifjúságot érdeklő kérdésekkel foglalkozik. Rendszeresen közöl irodalmi műveket is, főleg a (cseh)szlovákiai magyar irodalmat népszerűsíti. Főszerkesztői: Petrik József (1968), Seres Vlaszta (1980), Balajti Árpád (1983), Huszárné Seres Vlaszta (1984), Szamák Mihály (1989), Tóth Elemér (1993), Benyák Mária (2000).

A (Cseh)szlovákiai Magyar Írók Társaságának kiadványa (Pozsony, 1990–2002). Az 1990-es kiadvány áttekintést nyújt az önálló magyar írószervezet megalakulásáról, közli a társaság első alapszabályát; az 1992-es kötet a CSMÍT III. közgyűlésének, az 1993-as pedig a Nyitrán A rendszerváltás és a kisebbségi irodalom címmel 1993 okt.-ben rendezett tudományos konferencia anyagát adja közre. 1994–1996 között nem jelent meg. – Szerk. Fónod Zoltán (1990–1993, 1997), Hodossy Gyula (1998), Balázs F. Attila (1999–2000), Csanda Gábor (2001–2002).

A somorjai Corvin Mátyás Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola Szülői Tanácsa hozta létre 1999-ben polgári társulásként. Kulturális, közművelődési, valamint szociális segítségnyújtási tevékenységet folytat. Célja a jó előmenetelű, hátrányos helyzetű tanulók és az iskola anyagi támogatása.

Szl.-ban a magyarok körében a nyolcvanas évek második felétől kezdte el térhódítását. Rendszeres táncház viszont sehol nem alakult ki, tehát táncházmozgalomról a szó szoros értelmében nem beszélhetünk. Táncházak csak bizonyos eseményekhez kötődtek (pl. néptáncfesztiválok esti programja). Kivételt képezett a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes szervezésében 2001-től havonta megvalósuló táncház Pozsonyban és a Szlovákiai Magyar Folklórszövetség által 1990–1999 között megrendezett Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó. A magyarországi táncházmozgalom hatása viszont a 70-es évek közepétől gyökeresen átalakította a szlovákiai magyar néptáncegyüttesek színpadszemléletét, mely a néptánc hiteles, eredeti formában történő színpadi feldolgozásában fejeződik ki.

Népfrontos szellemiségű prágai kulturális és testnevelési célokat megfogalmazó egyetemista csoport (Prága, 1935–1939). Előadásokat, színházi, irodalmi és más művészeti estéket, sportversenyeket, cserkészösszejöveteleket szervezett. Megpróbálkoztak magyar menza alapításával és szociográfiai vándorlások szervezésével is. – Vezető: Wein Gyula. Ir: Kočišová, S.: Kapitoly z dějin maďarské menšiny v Praze ve 20. a 30. letech 20. století [Fejezetek a prágai magyar kisebbség történetéből a XX. sz. 20. és 30. éveiben] (Szakdolgozat, Prága, 2004).

Tanügyi közlöny (Rozsnyó, 1929–1938). A szlovákiai és kárpátaljai római és görög kat. egyházmegyei hatóságok havi tanügyi közlönye. A Püspöki Hivatal szerkesztésében és a Sajó-Vidék Könyvnyomda kiadásában jelent meg.

Szépirodalmi és kritikai folyóirat (Pozsony, 1937 jún.–1938 jún.). A Tátra Könyv-, Lapkiadó és Könyvkereskedelmi Rt. kiadásában jelent meg. Érdekelt volt benne a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség is, mely 1938 ápr.-ban döntő befolyást szerzett a lapnál, s a leváltott Tamás Mihály helyére Földes Györgyöt állította. Tamás Mihály szerkesztése idején polgári demokratikus szellemiség és kritikai igényesség jellemezte a lapot. A hazai szépírók, esztéták és publicisták közül főleg Darkó István, Egri Viktor, Gömöry János, Győry Dezső, Sebesi Ernő, Brogyányi Kálmán, Dobossy László, Szalatnai Rezső írtak bele, a magyarországiak közül Féja Géza, Hont Ferenc, Móricz Virág. Az utolsó három számban a szerkesztő Földes György teret engedett az amatőr íróknak, s az arculatát vesztett lap 1938 jún.-ában megszűnt. – Szerk. Tamás Mihály (1937), Földes György (1938). – Ir. Gömöry János: Emlékeim egy letűnt világról (1964).

Magánvállalkozásra épült részvénytársaság (Pozsony, 1937–1938). Tőkéjét Molnár Jenő könyvkereskedő biztosította, aki „misekönyveken gazdagodott meg” (Féja Géza), Gömöry János szerint pedig valamelyik budapesti könyvkiadó állt mögötte. A Tátra c. folyóiraton kívül csak a Szlovenszkói városképek c. almanachjával (1938) aratott sikert. – Ir. Gömöry János: Emlékeim egy letűnt világról (1964); Turczel Lajos: Két kor mezsgyéjén (1967); Vass László: A felvidéki magyar irodalom. In: Csatár István–Ölvedi János szerk.: A visszatért Felvidék adattára 1918–1938 (1939).

Szlovák könyvkiadó (1947–). Részvénytársaságként jött létre, politikai, jogi, ismeretterjesztő kiadványokon kívül szépirodalmat és irodalomtudományi műveket jelentetett meg. Néhány (főleg politikai) könyvet magyarul is kiadott. 1953 jan.-ban megszüntették, feladatát a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó vette át, melybe 1956-ban a Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadót is beolvasztották. A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó 1963-ban felvette elődje nevét, s Tatran Szlovák Szépirodalmi és Művészeti Könyvkiadó néven az egyik legjelentősebb szlovák kiadó lett. Szervezeti keretében jött létre a Tatran Magyar Üzeme (1967), mely az önálló Madách Könyv- és Lapkiadó megszületéséig a kisebbségi magyar irodalom egyetlen műhelye volt. – Ir. Dvadsať rokov vydavateľstva Tatran (1967); A szó úrrá lett az időn… In: Fónod Zoltán: Körvonalak (1982).

Magyar könyvek kiadója (Pozsony, 1967–1968). 1967 jan.-ban alakult, gazdaságilag a Tatran (szlovák szépirodalmi) Kiadóhoz kötődött, kiadói programja megalkotásában azonban közvetlenül a Kiadói Főigazgatóság hatáskörébe tartozott. Vezetője Dobos László főszerkesztő volt. – Ir. Magyar könyvkiadás Csehszlovákiában. In: Fónod Zoltán: Tegnapi önismeret (1986).