demográfiai változások
A szlovákiai magyar lakosság demográfiai változásainak vizsgálatára (1918-tól napjainkig) a népszámlálási és a népmozgalmi adatok alapján került sor. Valamennyi rendelkezésre álló demográfiai folyamat ismertetése nem volt lehetséges. (A lakosság gazdasági aktivitásának, foglalkozási csoportok, gazdasági ágazatok szerinti megoszlásának vizsgálatát az adatsorok összevetésből adódó problémák nem...megnyit →
A szlovákiai magyar lakosság demográfiai változásainak vizsgálatára (1918-tól napjainkig) a népszámlálási és a népmozgalmi adatok alapján került sor. Valamennyi rendelkezésre álló demográfiai folyamat ismertetése nem volt lehetséges. (A lakosság gazdasági aktivitásának, foglalkozási csoportok, gazdasági ágazatok szerinti megoszlásának vizsgálatát az adatsorok összevetésből adódó problémák nem...megnyit →
Részletek
A szlovákiai magyar lakosság demográfiai változásainak vizsgálatára (1918-tól napjainkig) a népszámlálási és a népmozgalmi adatok alapján került sor. Valamennyi rendelkezésre álló demográfiai folyamat ismertetése nem volt lehetséges. (A lakosság gazdasági aktivitásának, foglalkozási csoportok, gazdasági ágazatok szerinti megoszlásának vizsgálatát az adatsorok összevetésből adódó problémák nem tették lehetővé.) Nemzetiség: A szlovákiai magyar nemzetiségű lakosság száma 1921 és 2011 között 650 597-ről 458 467-re csökkent. A magyarok aránya 21,7%-ról 8,5%-ra fogyatkozott. A változás nem volt folytonos: A 20. században a mélypontot a hontalanság éveit követően érte el az 1950-es népszámlálás adatai alapján. Az arány az 1961-es és az 1970-es növekedés után újra csökkent. A 2011. évi regisztrált etnikai adatok az ismeretlenek, nem válaszolók magas aránya miatt a ténylegesnél alacsonyabb értéket mutatnak ki (1. táblázat). A magyar lakosság anyanyelv szerinti megoszlására csak az 1970. az 1991. a 2001. és a 2011. évi népszámlálások alkalmával kérdeztek rá. Anyanyelv szerint a magyarok száma jelentősen (mintegy 7–11%-kal) magasabb, mint nemzetiségi hovatartozás szerint (1. táblázat). A szlovákiai magyar lakosság település, társadalom és demográfiai szerkezet szerinti mutatói a legtöbb vonatkozásban az országosnál kedvezőtlenebbek. Településszerkezet: A magyar lakosságnak az országosnál jelentős mértékben kisebb hányada él városokban, mint falvakban. 1921-ben a városokban élő magyarok aránya alig különbözött a városi összlakosság arányától. A 20. század közepétől a városokban élő magyarok aránya egyre jobban elmarad a szlovákiai aránytól. 1980 óta Szl. lakosságának több mint a fele (50,2%-a) városokban él, a magyarok körében ez az érték 35,6%. 2011-ben a magyarok 39,1%-a, az összlakosság 54,6%-a él 5000 főnél nagyobb lakosságú településeken. (Városnak nem a városi jogállású településeket, hanem az 5000 főnél nagyobb lélekszámú települések számítanak. Szl.-ban a két mutató értéke alig különbözik) – 1. ábra. A magyar lakosság etnikai térszerkezete egyre kedvezőtlenebb. A magyarok döntő többsége 2011-ben is magyar többségű településeken élt, de az elmúlt évtizedekben a magyarok etnikai térszerkezete erodálódott: növekszik a magyar kisebbségű, illetve szórványjellegű településeken élőké és csökken a magyar többségű településeken élők aránya (2. ábra). Kormegoszlás: Szl. lakosságának átlagéletkora folyamatosan növekszik. A magyar lakosság elöregedése a szlovákiainál intenzívebb. Szl. összlakosságának átlagéletkora 1921-ben 27,4 év volt, 2011-ben 38,6 év. A magyarok átlagéletkora 1921 és 2011 között 28,2 évről 41,8 évre növekedett (3. ábra). Iskolai végzettség: Az iskolai végzettség szerinti adatok az 1950. évi népszámlálástól állnak rendelkezésre. A két vh. közötti időszakban csak az írni-olvasni tudásra kérdeztek rá. A magyar nemzetiségűek iskolai végzettsége folyamatosan (1950-től 2011-ig) kedvezőtlenebb az összlakosságnál: jelentősen magasabb az alapiskolai végzettséggel, és sokkal alacsonyabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya. Felekezeti megoszlás: A magyar lakosság és Szl. lakosságának a többsége katolikus. A magyarok között a református, országosan az evangélikus vallásúak teszik ki a második legszámosabb felekezetet. Szl.-ban a felekezeten kívüliek aránya 1950-ig igen alacsony volt. Számuk a szocialista érában nőtt meg. A magyar lakosság körében arányuk kisebb, mint az összlakosságon belül. 1991-től igen magas a vallási hovatartozást firtató kérdésre nem válaszolók száma (3. táblázat). Természetes népmozgalom (születések és halálozások száma, házasságkötés és válás): A magyar lakosság népmozgalmi folyamatai (szintén) kedvezőtlenebbek az országos mutatóknál. A regisztrált, hivatalos és a várható, ún. számított adatok között jelentős különbségek mutatkoznak. Ez a népszámlálási és népmozgalmi nemzetiségi adatok inkonzisztenciájából adódik. (Azaz a különböző adatfelvételek alkalmával a megkérdezettesze eltérő nemzetiségűnek vallják magukat. Az inkonzisztenciából adódódó torzítás, pontatlanság mérséklése, kizárása az ún. várható, számított adatok alapján válik lehetővé.) Első megközelítésben a népmozgalmi folyamatok áttekintésére a regisztrált adatok alapján kerül sor. Ezt követően ismertetik a várható adatok alapján az egyes népmozgalmi folyamatokat. A termékenység alacsonyabb, a halandóság (az utóbbi évek kivételével) magasabb az országos értékeknél. Ezért a természetes szaporodás (a születések és halálozások különbsége) alacsonyabb az országos rátáknál. 1994 óta a magyar halálozások száma meghaladja a születésekét (4. táblázat). A magyar nemzetiségűek házasságkötési rátája többnyire nem éri el az országos értékeket. Az 1990-es évek közepétől a lemaradás az országos trendektől egyre nagyobb. A válási arányszám a korábbi évtizedekben jelentősen kisebb volt az országosnál, az utóbbi években az országos érték körül mozog (5. táblázat). A magyar lakosság ún. várható (számított) népmozgalmi adatai kedvezőtlenebbek a regisztrált adatoknál. A várható (számított) adatok szerint a halálozások száma az utóbbi két évtizedben mintegy 20%-kal, a várható születések száma 2–5%-kal magasabb a regisztráltnál. Ily módon a várható természetes szaporodás már a 80-as évek második felében negatív értéket vehetett fel. Vándorlás: A Csehszl. megalakulását követő években 100 ezres nagyságrendű magyar népesség telepedett át Mo.-ra, majd a második vh. után ettől magasabb volt a kitelepített, deportált, lakosságcserére kényszerített magyarok száma. 30 ezerre tehető a Mo.-ra menekült, közel 50 ezerre a Csehországba deportált és 80 ezerre a magyar–szlovák lakosságcserére kényszerített magyarok száma. A rendszerváltás előtti évtizedek külső (nemzetközi) vándormozgalmát a közzétett statisztikák csak részben világítják meg. Nem tartalmazzák az ország területét illegálisan elhagyók számát. Becslések szerint a 80-as években a magyar emigránsok száma évente 50–100 fő lehetett. A rendszerváltást követő időszakban a nemzetközi migráció nagyobb része „rejtett” vándorlás, mivel a külföldön tanulók, dolgozók adatait a népmozgalmi statisztikák nem tartalmazzák. Asszimiláció: A szlovákiai magyarok számának alakulását a kedvezőtlen népmozgalmi folyamatok mellett az asszimilációs, nemzetiségváltási folyamatok befolyásolják a legnagyobb mértékben. Az asszimilációt legnagyobb mértékben a vegyes házasságok mozdítják elő, mivel a magyar–szlovák vegyes házasságokból született gyermekek egyötöde vallja magát felnőttkorában magyar nemzetiségűnek. (Akkor nem kerülne sor asszimilációra, ha azonos arányban oszlanának meg a vegyes házasságokból született gyermekek a két nemzetiség között.) Az előzőnél kisebb, de jelentős nemzetiségváltáshoz vezet a nem anyanyelvi iskoláztatás választása, illetve a többségi nyelv dominanciája az anyanyelvvel szemben. Az előző tényezőktől kisebb, de nem elhanyagolható mértékben módosítják a vegyes házasságkötések (általában a kisebbségi) a házasulók nemzeti hovatartozását. – Ir. Gyönyör József: Államalkotó nemzetiségek. 1989, Gyurgyík László: Népszámlálás 2011. A szlovákiai magyarság demográfiai, valamint település- és társadalomszerkezetének változásai az 1990-es években. 2006, Gyurgyík László: A szlovákiai magyarság népesedési folyamatai a 20. században, (1918-tól 2001-ig), 2013 – (Monographiae Comaromienses 10), Gyurgyík László: Asszimilációs folyamatok a szlovákiai magyarság körében, Pozsony: Kalligram 2004.
1. táblázat. A magyar lakosság száma és aránya Szl.-ban, 1921–2011
| Év | Összesen | Ebből magyar nemzetiségű | % | Ebből magyar anyanyelvű | % |
| 1921 | 3 000 870 | 650 597 | 21,7 | * | * |
| 1930 | 3 329 793 | 592 337 | 17,8 | * | * |
| 1950 | 3 442 317 | 354 532 | 10,3 | * | * |
| 1961 | 4 174 046 | 518 782 | 12,4 | * | * |
| 1970 | 4 537 290 | 552 006 | 12,2 | 600 249 | 13,2 |
| 1980 | 4 991 168 | 559 490 | 11,2 | * | * |
| 1991 | 5 274 335 | 567 296 | 10,8 | 608 221 | 11,5 |
| 2001 | 5 379 455 | 520 528 | 9,7 | 572 929 | 10,7 |
| 2011 | 5 397 036 | 458 467 | 8,5 | 508 714 | 9,4 |
* – az anyanyelvre nem kérdeztek rá
2. táblázat. Iskolai végzettség
| Iskolai végzettség | Szlovákia összesen | Ebből magyar | ||||||||
| 1970 | 1980 | 1991 | 2001 | 2011 | 1970 | 1980 | 1991 | 2001 | 2011 | |
| alapiskolai | 44,2 | 38,2 | 28,7 | 21,1 | 15,0 | 51,1 | 49,5 | 39,5 | 30,5 | 22,0 |
| szakmunkás – érettségi nélkül | 13,0 | 15,3 | 19,0 | 19,7 | 13,4 | 14,3 | 14,5 | 19,4 | 23,2 | 16,2 |
| szakiskolai | 2,0 | 1,9 | 2,1 | 3,8 | 9,7 | 1,4 | 1,2 | 1,9 | 2,7 | 10,5 |
| középiskolai – érettségivel | 9,2 | 13,2 | 18,3 | 25,6 | 29,6 | 5,8 | 9,4 | 14,9 | 22,1 | 27,5 |
| főiskolai és egyetemi | 2,3 | 3,9 | 5,8 | 7,9 | 13,8 | 1,0 | 1,7 | 2,9 | 4,5 | 8,7 |
| iskolai végzettség nélkül (a 16 éven aluli gyerekekkel együtt) | 28,2 | 26,6 | 25,4 | 20,4 | 15,7 | 25,2 | 22,7 | 21,0 | 16,3 | 13,3 |
| iskolai végzettségről szóló adat nélkül | 1,1 | 0,8 | 0,7 | 1,6 | 2,8 | 1,2 | 1,0 | 0,4 | 0,8 | 1,8 |
| Összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
3. táblázat. Felekezeti megoszlás
| Felekezeti megoszlás | Szlovákia összesen | Ebből magyar | ||||||||
| 1930 | 1950 | 1991 | 2001 | 2011 | 1930 | 1950 | 1991 | 2001 | 2011 | |
| római katolikus | 71,6 | 76,2 | 60,4 | 68,9 | 62,0 | 71,3 | 75,0 | 64,9 | 72,8 | 69,2 |
| görög-katolikus | 6,4 | 6,6 | 3,4 | 4,1 | 3,8 | 2,1 | 1,2 | 1,2 | 1,6 | 1,6 |
| evangélikus | 12,0 | 12,9 | 6,2 | 6,9 | 5,9 | 3,4 | 3,1 | 2,2 | 1,5 | 1,3 |
| református | 4,4 | 3,2 | 1,6 | 2,0 | 1,8 | 21,4 | 20,5 | 11,4 | 15,5 | 15,3 |
| pravoszláv | 0,3 | 0,2 | 0,7 | 0,9 | 0,9 | 0,0 | 0,0 | 0,0 | 0,0 | 0,0 |
| izraelita | 4,1 | 0,2 | 0,0 | 0,0 | 0,0 | 1,6 | 0,0 | 0,0 | 0,0 | 0,0 |
| egyéb | 0,7 | 0,2 | 0,6 | 1,1 | 1,5 | 0,1 | 0,1 | 0,8 | 1,1 | 1,3 |
| felekezeten kívüli | 0,5* | 0,1 | 9,8 | 13,0 | 13,4 | 0,1* | 0,1 | 6,6 | 6,4 | 8,1 |
| ismeretlen | 0,3 | 17,4 | 3,0 | 10,6 | 0,0 | 12,9 | 1,1 | 3,1 | ||
| összesen | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 | 100,0 |
* – felekezeten kívüliek és ismeretlenek együtt
4. táblázat. A magyar lakosság születési és halálozási arányszáma, természetes szaporodása Szl.-ban 1921–2011
| Év | Születési arányszám | Halálozási arányszám | Természetes szaporodás | |||
| Szlovákia | magyarok | Szlovákia | magyarok | Szlovákia | magyarok | |
| 1921 | 38,2 | 37,0 | 21,1 | 21,8 | 17,1 | 15,2 |
| 1924 | 33,8 | 31,2 | 18,0 | 18,7 | 15,9 | 12,6 |
| 1936 | 23,0 | 21,0 | 12,4 | 14,4 | 9,2 | 6,6 |
| 1951 | 28,7 | 24,9 | 11,5 | 13,3 | 17,1 | 11,6 |
| 1961 | 20,8 | 17,8 | 7,5 | 9,1 | 13,3 | 8,8 |
| 1971 | 18,2 | 14,9 | 9,4 | 10,7 | 8,8 | 4,2 |
| 1981 | 18,6 | 15,6 | 9,9 | 11,0 | 8,7 | 4,6 |
| 1991 | 14,9 | 11,8 | 10,4 | 11,1 | 4,5 | 0,8 |
| 2001 | 9,5 | 8,1 | 9,7 | 10,7 | –0,2 | –2,6 |
| 2011 | 11,3 | 8,0 | 9,6 | 9,3 | 1,7 | –1,2 |
5. táblázat. A magyar lakosság házasságkötési és válási arányszáma Szl.-ban 1921–2011
| Év | Házasságkötési arányszám | Válási arányszám | ||
| Szlovákia | magyarok | Szlovákia | magyarok | |
| 1921 | 11,0 | 10,2 | 0,2 | 0,4 |
| 1924 | 8,1 | 8,5 | 0,2 | 0,2 |
| 1936 | 7,4 | * | 0,3 | * |
| 1951 | 10,2 | 10,0 | 0,5 | 0,9 |
| 1961 | 7,5 | 7,5 | 0,6 | 0,4 |
| 1971 | 8,4 | 7,7 | 1,0 | 0,8 |
| 1981 | 7,8 | 7,4 | 1,4 | 1,2 |
| 1991 | 6,2 | 5,6 | 1,5 | 1,5 |
| 2001 | 4,4 | 3,7 | 1,8 | 1,9 |
| 2011 | 4,7 | 3,2 | 2,1 | 2,1 |
* – nincs adat
Demokratikus és Nyitott Társadalomért Polgári Társulás
Kulturális, közművelődési, érdekvédelmi, képviseleti és oktatási kérdésekkel foglalkozó szervezet (Csenke, 1993). Célja a demokrácia és nyitott társadalom elveinek népszerűsítése a társadalmi élet területén. Felméréseket végez a magyar nemzeti kisebbséghez tartozók életfeltételeiről Szl.-ban. Önkormányzati szaktanácsadással, vállalkozásfejlesztéssel, rendezvények, képzések szervezésével is foglalkozik, kiadványokat jelentet meg. – Vezető:...megnyit →
Kulturális, közművelődési, érdekvédelmi, képviseleti és oktatási kérdésekkel foglalkozó szervezet (Csenke, 1993). Célja a demokrácia és nyitott társadalom elveinek népszerűsítése a társadalmi élet területén. Felméréseket végez a magyar nemzeti kisebbséghez tartozók életfeltételeiről Szl.-ban. Önkormányzati szaktanácsadással, vállalkozásfejlesztéssel, rendezvények, képzések szervezésével is foglalkozik, kiadványokat jelentet meg. – Vezető:...megnyit →
Részletek
Kulturális, közművelődési, érdekvédelmi, képviseleti és oktatási kérdésekkel foglalkozó szervezet (Csenke, 1993). Célja a demokrácia és nyitott társadalom elveinek népszerűsítése a társadalmi élet területén. Felméréseket végez a magyar nemzeti kisebbséghez tartozók életfeltételeiről Szl.-ban. Önkormányzati szaktanácsadással, vállalkozásfejlesztéssel, rendezvények, képzések szervezésével is foglalkozik, kiadványokat jelentet meg. – Vezető: Kvarda József.
Dénes Ferenc 1.
(* 1845. ápr. 2. Tribs (Lengyelország), † 1934. okt. 15. Lőcse) Tanár, természetkutató turista. A bécsi, ill. a budapesti tudományegyetemen tanult. 1876–1906 között Lőcsén gimnáziumi tanár. A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) egyik alapítója; 1922-ben a tátraszéplaki meteorológiai állomás vezetője lett. A Magas-Tátra kutatója, annak...megnyit →
(* 1845. ápr. 2. Tribs (Lengyelország), † 1934. okt. 15. Lőcse) Tanár, természetkutató turista. A bécsi, ill. a budapesti tudományegyetemen tanult. 1876–1906 között Lőcsén gimnáziumi tanár. A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) egyik alapítója; 1922-ben a tátraszéplaki meteorológiai állomás vezetője lett. A Magas-Tátra kutatója, annak...megnyit →
Részletek
(* 1845. ápr. 2. Tribs (Lengyelország), † 1934. okt. 15. Lőcse) Tanár, természetkutató turista. A bécsi, ill. a budapesti tudományegyetemen tanult. 1876–1906 között Lőcsén gimnáziumi tanár. A Magyarországi Kárpát Egyesület (MKE) egyik alapítója; 1922-ben a tátraszéplaki meteorológiai állomás vezetője lett. A Magas-Tátra kutatója, annak egyik, 2438 m magas csúcsát róla nevezték el. Kijelölte a tátrai turistautak nyomvonalait, közreműködött a hegység térképezésében. Útikalauzt írt, egyéb cikkeket publikált. – Fm. A Magyarországi Kárpátegyesület alapítása, fejlődése és működése (1883); Tájékoztató a magyarországi Kárpátvidéken utazók számára (1888).
Dénes Ferenc 2.
(*1902. szept. 9. Késmárk, † 1979. okt. 15. Pozsony) Lapszerkesztő, kommunista pártmunkás. A kassai gimnáziumban és ipari iskolában tanult (1916–20). Már diákként bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1921-ben belépett a CSKP-ba, és az 1920–30-as években a kassai, pozsonyi és kárpátaljai pártszervezetekben dolgozott. 1939-ben a Szovjetunióba emigrált....megnyit →
(*1902. szept. 9. Késmárk, † 1979. okt. 15. Pozsony) Lapszerkesztő, kommunista pártmunkás. A kassai gimnáziumban és ipari iskolában tanult (1916–20). Már diákként bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1921-ben belépett a CSKP-ba, és az 1920–30-as években a kassai, pozsonyi és kárpátaljai pártszervezetekben dolgozott. 1939-ben a Szovjetunióba emigrált....megnyit →
Részletek
(*1902. szept. 9. Késmárk, † 1979. okt. 15. Pozsony) Lapszerkesztő, kommunista pártmunkás. A kassai gimnáziumban és ipari iskolában tanult (1916–20). Már diákként bekapcsolódott a munkásmozgalomba, 1921-ben belépett a CSKP-ba, és az 1920–30-as években a kassai, pozsonyi és kárpátaljai pártszervezetekben dolgozott. 1939-ben a Szovjetunióba emigrált. Hazatérése (1949) után magas párt- és állami tisztségeket töltött be Kassán, többek között a Kassai Kerületi Nemzeti Bizottság alelnöke (1952–55) volt. 1954-ben megtették a Szlovák Nemzeti Tanács képviselőjévé, amelynek 1960-ig egyik alelnöki tisztét is ellátta. 1955-től 1968-ig az SZLKP KB tagja és az Új Szó főszerkesztője. A prágai tavasz idején a dogmatikus, reformokkal szembehelyezkedő pártfunkcionáriusok közé tartozott, ezért 1968 tavaszán eltávolították a lap éléről. A normalizáció idején, az 1970-es években a Csehszlovák–Szovjet Baráti Szövetség Szovjetbarát című havilapjának főszerkesztője volt. 1960-ban Munka Érdemrendet kapott.
Dénes György; Dusik Dániel
(* 1923. máj. 24. Pelsőc, † 2007. szept. 14. Pozsony) Költő, műfordító, szerkesztő. A kereskedelmi középiskolát Rozsnyón végezte. 1950-től Pozsonyban előbb a Csemadok alkalmazottja, majd 1951–1985 között a Szlovák Rádió Magyar Szerkesztőségének munkatársa. 1971-ben Madách-díjjal, 2003-ban Posonium Irodalmi Díj Életműdíjával tüntették ki, 2003-ban megkapta...megnyit →
(* 1923. máj. 24. Pelsőc, † 2007. szept. 14. Pozsony) Költő, műfordító, szerkesztő. A kereskedelmi középiskolát Rozsnyón végezte. 1950-től Pozsonyban előbb a Csemadok alkalmazottja, majd 1951–1985 között a Szlovák Rádió Magyar Szerkesztőségének munkatársa. 1971-ben Madách-díjjal, 2003-ban Posonium Irodalmi Díj Életműdíjával tüntették ki, 2003-ban megkapta...megnyit →
Részletek
denes gyorgy (FI)
(* 1923. máj. 24. Pelsőc, † 2007. szept. 14. Pozsony) Költő, műfordító, szerkesztő. A kereskedelmi középiskolát Rozsnyón végezte. 1950-től Pozsonyban előbb a Csemadok alkalmazottja, majd 1951–1985 között a Szlovák Rádió Magyar Szerkesztőségének munkatársa. 1971-ben Madách-díjjal, 2003-ban Posonium Irodalmi Díj Életműdíjával tüntették ki, 2003-ban megkapta a Szlovák Kormány Ezüst Plakettjét. 1948 után ő adott ki először verseskötetet az újjászerveződött csehszlovákiai magyar irodalom képviselői közül (Magra vár a föld, 1952). Versei mellett gyermekverseket, műfordításokat, interjúkat, recenziókat, író- és művészportrékat közölt. 2009 máj.-ában szülőfalujában felavatták emléktábláját. – Fm. Hallod, hogy zengenek a fák (v., 1962); Évek hatalma (v., 1966); Mélység fölött (v., 1972); Fenyéren boróka (v., 1979); Virágzó némaság (v., 1981); Pipitér (gyermekv., 1984); Elfogy a fény (v., 1988); Zebramadár (gyermekv., 1991); Sétálni ment három kalap (gyermekv., 1994); Írók fényben és árnyékban (tan., 2001); Hattyúk éji dala (v., 2003).– Ir. Ki kicsoda Kassától—Prágáig? (1993); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—1995. (1997); Szlovákiai magyar ki kicsoda. (2001); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918—2004. (2004).
Dénes György (GJ)
Dénes Imre
(* 1944. nov. 1. Köbölkút) Nyelvész, adjunktus. Érsekújvárott érettségizett (1963), majd angol–spanyol szakot végzett a Comenius Egyetemen (1968). Előbb középiskolai tanár Pozsonyban, 1970-től tanársegéd, majd adjunktus volt a nyitrai Pedagógiai Főiskola angol tanszékén. 1976-tól uo. az Irodalomkommunikációs Kabinet tudományos kutatója, 1981-től a Szlovák Nyelv és...megnyit →
(* 1944. nov. 1. Köbölkút) Nyelvész, adjunktus. Érsekújvárott érettségizett (1963), majd angol–spanyol szakot végzett a Comenius Egyetemen (1968). Előbb középiskolai tanár Pozsonyban, 1970-től tanársegéd, majd adjunktus volt a nyitrai Pedagógiai Főiskola angol tanszékén. 1976-tól uo. az Irodalomkommunikációs Kabinet tudományos kutatója, 1981-től a Szlovák Nyelv és...megnyit →
Részletek
(* 1944. nov. 1. Köbölkút) Nyelvész, adjunktus. Érsekújvárott érettségizett (1963), majd angol–spanyol szakot végzett a Comenius Egyetemen (1968). Előbb középiskolai tanár Pozsonyban, 1970-től tanársegéd, majd adjunktus volt a nyitrai Pedagógiai Főiskola angol tanszékén. 1976-tól uo. az Irodalomkommunikációs Kabinet tudományos kutatója, 1981-től a Szlovák Nyelv és Irodalom Tanszék állományában fordítás- és irodalomelméletet oktatott. 1982-ben Franciaországba távozott, ezt követően tevékenysége ismeretlen. – Összehasonlító nyelvészettel, fordításelmélettel, irodalmi műalkotások adaptációjának kérdésével, szövegelemzéssel és szövegelmélettel foglalkozott. Bölcsészdoktori értekezését “A spanyol, az angol, a magyar és a szlovák főnevek többes száma” (1974), kandidátusi értekezését “Az irodalmi művek adaptációja” (1981) címmel írta. Cikkei, tanulmányai, tankönyvei, fordításai 1969-től jelennek meg különféle évkönyvekben, folyóiratokban. 1976-tól 1978-ig az ICLA (Nemzetközi Komparatisztikai Szövetség) műfordításelméleti bizottságának titkára volt. – Fm. Phonetics and Phonology (főiskolai tankönyv, 1975); Introduction to the Study of English (főiskolai tankönyv, 1976); Morphology with Exercises (főiskolai tankönyv, 1976); Translation As Comparison (tan., A. Popovičcsal, 1976); Communicational Aspect of Literary Tradition (tan., A. Popovičcsal, 1979).
Dénesd (Jánošíková; Schildern)
1974- ben Dunajská Lužná néven Misérddel és Torccsal egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától ÉNy-ra. L: [1921] – 539, ebből 270 (50,1%) német, 229 (42,5%) magyar, 13 (2,4%) szlovák; [1970] 715, ebből 575 (80,4%) szlovák, 124 (17,3%) magyar,...megnyit →
1974- ben Dunajská Lužná néven Misérddel és Torccsal egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától ÉNy-ra. L: [1921] – 539, ebből 270 (50,1%) német, 229 (42,5%) magyar, 13 (2,4%) szlovák; [1970] 715, ebből 575 (80,4%) szlovák, 124 (17,3%) magyar,...megnyit →
Részletek
1974- ben Dunajská Lužná néven Misérddel és Torccsal egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától ÉNy-ra. L: [1921] – 539, ebből 270 (50,1%) német, 229 (42,5%) magyar, 13 (2,4%) szlovák; [1970] 715, ebből 575 (80,4%) szlovák, 124 (17,3%) magyar, 7 (1,0%) német nemzetiségű. V: [1921] – 532 r. k., 3 ev., 1 izr. – A középkortól fogva nagyrészt német lakosságú község német lakosait a második vh. után kitelepítették Németországba, helyükre Trencsén környéki szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma 1797-ben barokk-klasszicista stílusban épült.
deportálás
A szlovákiai magyarokat az 1945 és 1947 közötti időszakban sújtó esemény, amely során magyarok ezreit hurcolták csehországi kényszerközmunkára. A deportálásokat a csehszlovák köztársasági elnök 1945. okt. 15-én kiadott 88/1945-ös számú rendelete tette lehetővé, amely a csehszlovák állampolgárok, ill. lakosok közmunkára való behívásáról rendelkezett. A...megnyit →
A szlovákiai magyarokat az 1945 és 1947 közötti időszakban sújtó esemény, amely során magyarok ezreit hurcolták csehországi kényszerközmunkára. A deportálásokat a csehszlovák köztársasági elnök 1945. okt. 15-én kiadott 88/1945-ös számú rendelete tette lehetővé, amely a csehszlovák állampolgárok, ill. lakosok közmunkára való behívásáról rendelkezett. A...megnyit →
Részletek
A szlovákiai magyarokat az 1945 és 1947 közötti időszakban sújtó esemény, amely során magyarok ezreit hurcolták csehországi kényszerközmunkára. A deportálásokat a csehszlovák köztársasági elnök 1945. okt. 15-én kiadott 88/1945-ös számú rendelete tette lehetővé, amely a csehszlovák állampolgárok, ill. lakosok közmunkára való behívásáról rendelkezett. A rendelet érintett minden 15–55 év közötti férfit és 18–45 év közötti nőt, de a kivételek felsorolásával lehetőséget adott a felmentésre. A gyakorlatban azonban ezek a kivételek nem vonatkoztak a német és a magyar nemzetiségű lakosságra, amellyel szemben a „toborzás” helyett sokkal inkább a kényszerítés eszközét alkalmazták. A „munkaerő-toborzás” ilyen fajta alkalmazása tulajdonképpen egyfajta nyomásgyakorlás volt a magyar kormányra, amely elutasította, később pedig hátráltatta a lakosságcsere-egyezmény megkötését, ill. végrehajtását. A magyarok kényszerközmunkájának első fázisában, 1945 őszén megközelítően 12 ezer értelmiségit, tisztviselőt, iparost, szakmunkást és mezőgazdasági dogozót vittek ki a cseh országrészekbe, de dec. végére már mind hazatértek. A második, 1947 nyarán megkezdett, de okt.-ben már le is zárt szakaszban a cseh országrészekben eluralkodott munkaerőhiány pótlására hirdetették meg Szl.-ban „A szlovák földművesek segítsége a cseh mezőgazdaságnak” elnevezésű toborzást, ez azonban a magyar lakosság körében eredménytelenül végződött. A magyar nemzetiségű lakosság kivételeket nem ismerő kényszerítésének részleteit a Belügyi Megbízotti Hivatal és a Szlovák Telepítési Hivatal dolgozta ki. Célja a hazai magyarok közötti félelemkeltés, azok távozásra kényszerítése, valamint a lakosságcserét a magyar családok gazdasági érdekeinek védelmében késleltető magyar kormány figyelmeztetése volt. Mikor a magyar kormány ennek ellenére is megtagadta a lakosságcsere megkezdését, s a párizsi békekonferencia is elutasította a magyar lakosság egyoldalú kitelepítésére vonatkozó csehszlovák javaslatot, 1946. nov. 17-én a belügyi szervek és a katonai egységek megkezdték a kijelölt magyar családok kényszerű kitelepítését, deportálását a cseh országrészekbe. A deportálásokat a kíméletlenség, a deportáltak vagyonának törvénytelen elkobzása és új, szlovák tulajdonosoknak való kiutalása jellemezte. A téli időszakban fűtetlen marhavagonokban szállított férfiak, nők, gyerekek és idősek sorsa megszólalásra késztetett több szlovák, magyar és a nyugati országokban élő főpapot, politikust és közéleti személyiséget. A deportálások leginkább a zárt magyar etnikai terület (Csallóköz, Mátyusföld, Gömör) falvait érintették, ahonnan átlagban egy-egy település egynegyedét, néhány esetben akár 30–40%-át is Csehországba hurcolták. A ~ok alkalmával 9610 családot, vagyis 41 666 személyt szállítottak ki, köztük 5422 hat évnél fiatalabb gyermeket (12,5%). További 2489, zömmel egyedülálló gazdasági munkás az események hatására önként költözött Csehországba. A tiltakozás hatására a csehszlovák hatóságok 1947. febr. 22-én leállították a ~okat. A deportáltak zöme 1947–1948 folyamán engedély nélkül, 1949. jan. 1-jét követően pedig a hivatalosan szervezett transzportokkal hazatért, kb. 10%-uk azonban Csehországban maradt, s leszármazottaik máig ott élnek. A hazatértek jelentős többsége visszaköltözhetett saját lakásába, visszakapta a házát, de az időközben szlovák kolonistáknak kiutalt házaikba (→belső telepítések) nem térhettek vissza. A deportáltak jelentéktelen összeget kaptak ún. kárpótlás keretében, amit 1953 nyaráig vehettek át. – Ir. Vadkerty Katalin: A deportálások. A szlovákiai magyarok csehországi kényszerközmunkája 1945–1948 között (1996), Janics Kálmán: A hontalanság évei (1979), Šutaj, Štefan: Nútené presídlenie Maďarov do Čiech (2005).
Dercsika (Jurová)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz középső részén, Dunaszerdahelytől DNy-ra. L: [1921] – 510, ebből 506 (99,2%) magyar, 2 (0,4%) szlovák; [2011] – 507, ebből 409 (80,7%) magyar, 86 (17%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 454 (89,5%) magyar, 45 (8,9%) szlovák. V:...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz középső részén, Dunaszerdahelytől DNy-ra. L: [1921] – 510, ebből 506 (99,2%) magyar, 2 (0,4%) szlovák; [2011] – 507, ebből 409 (80,7%) magyar, 86 (17%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 454 (89,5%) magyar, 45 (8,9%) szlovák. V:...megnyit →
Részletek
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz középső részén, Dunaszerdahelytől DNy-ra. L: [1921] – 510, ebből 506 (99,2%) magyar, 2 (0,4%) szlovák; [2011] – 507, ebből 409 (80,7%) magyar, 86 (17%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 454 (89,5%) magyar, 45 (8,9%) szlovák. V: [2011] – 442 r. k., 9 ev., 8 ref. – R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1778-ban klasszicista stílusban épült, mai formáját 1927-ben kapta. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Presinszky Lajos: Dercsika a 2000. év tükrében (2000).
Deregnyő (Drahňov)
[caption id="attachment_490100" align="alignnone" width="300"] Deregnyő − az új ref. központ (GJ)[/caption] Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó jobb partján, az Ung folyó torkolatával szemben, Nagykapostól ÉNy-ra. L: [1921] – 982, ebből 495 (50,4%) magyar, 279 (28,4%) szlovák, 57 (5,8%) zsidó, 37...megnyit →
[caption id="attachment_490100" align="alignnone" width="300"] Deregnyő − az új ref. központ (GJ)[/caption] Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó jobb partján, az Ung folyó torkolatával szemben, Nagykapostól ÉNy-ra. L: [1921] – 982, ebből 495 (50,4%) magyar, 279 (28,4%) szlovák, 57 (5,8%) zsidó, 37...megnyit →
Részletek
Deregnyő. Lónyay-kastély (GJ)
Deregnyő − az új ref. központ (GJ)
Község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Laborc folyó jobb partján, az Ung folyó torkolatával szemben, Nagykapostól ÉNy-ra. L: [1921] – 982, ebből 495 (50,4%) magyar, 279 (28,4%) szlovák, 57 (5,8%) zsidó, 37 (3,8%) roma; [2011] – 1352, ebből 627 (46,4%) roma, 299 (22,1%) magyar, 284 (21,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 947 (70,0%) magyar, 248 (18,3%) szlovák, 10 (0,7%) roma. V: [2011] – 441 ref., 299 r. k., 105 gör. kat., 4 ev. – A Lónyay-kastély 1812-ben, ref. temploma 1836-ban épült klasszicista stílusban, r. k. (Urunk átváltozása) templomát 1990–91-ben emelték. 1991-ben ~n jött létre az Ungi ref. Egyházmegye Tanulmányi Központja, 1994 óta Református Újság címmel ref. havilapja jelenik meg. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Deregnyő − az új ref. központ (GJ)
Deregnyő − a deportáltak emléktáblája (GJ)
A második világháború alatt internált magyarok emléktáblája, Deregnyő
Deregnyő − Lónyay-kastély (GJ)
Deresk (Držkovce)
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Túróc-patak völgyében, Tornaljától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 783, ebből 736 (94,0%) magyar, 25 (3,2%) szlovák; [2011] – 548, ebből 366 (66,8%) magyar, 95 (17,3%) roma, 82 (15,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 483 (88,1%) magyar,...megnyit →
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Túróc-patak völgyében, Tornaljától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 783, ebből 736 (94,0%) magyar, 25 (3,2%) szlovák; [2011] – 548, ebből 366 (66,8%) magyar, 95 (17,3%) roma, 82 (15,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 483 (88,1%) magyar,...megnyit →
Részletek
Deresk − r. k. templom (SzL)
Község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i részén, a Túróc-patak völgyében, Tornaljától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 783, ebből 736 (94,0%) magyar, 25 (3,2%) szlovák; [2011] – 548, ebből 366 (66,8%) magyar, 95 (17,3%) roma, 82 (15,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 483 (88,1%) magyar, 60 (10,9%) szlovák, 1 (0,2%) roma. V: [2011] – 503 r. k., 12 ref., 1 ev. – A közeli dombon álló r. k. (Szt. Mihály arkangyal) templom a 13. sz. végén gótikus stílusban épült, a 17–18. sz.-ban barokkosították. A falu központjában álló új r. k. templomot 1935-ben emelték. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. ~ a közelmúltig híres fazekasfalu volt, lakói cserépedény és cserépzsindely készítésével foglalkoztak. – Ir. Viczén István: Fejezetek két Túróc-völgyi falu – Deresk és Lévárt – néprajzához (1998).
Dernő (Drnava)
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lábánál, a Pipityke-csúcs alatt, a Csermosnya-patak völgyében, Rozsnyótól K-re. L: [1921] – 577, ebből 564 (97,7%) magyar; [2011] – 704, ebből 478 (67,9%) magyar, 195 (27,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 527 (74,9%) magyar, 133 (18,9%) szlovák....megnyit →
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lábánál, a Pipityke-csúcs alatt, a Csermosnya-patak völgyében, Rozsnyótól K-re. L: [1921] – 577, ebből 564 (97,7%) magyar; [2011] – 704, ebből 478 (67,9%) magyar, 195 (27,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 527 (74,9%) magyar, 133 (18,9%) szlovák....megnyit →
Részletek
Dernő látképe a r. k. temlommal (GJ)
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység D-i lábánál, a Pipityke-csúcs alatt, a Csermosnya-patak völgyében, Rozsnyótól K-re. L: [1921] – 577, ebből 564 (97,7%) magyar; [2011] – 704, ebből 478 (67,9%) magyar, 195 (27,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 527 (74,9%) magyar, 133 (18,9%) szlovák. V: [2011] – 560 r. k., 38 ref., 9 gör. kat., 8 ev. – R. k. (Szt. Miklós-) temploma 1779-ben, az Andrássy-kastély a 18. sz. végén épült barokk-klasszicista stílusban. 19. sz.-i vasolvasztójának, amelyben egykor a budapesti Lánchíd vasalkatrészei is készültek, mára már csak a romjai maradtak fenn. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Határának egy részét 1984-ben 186 ha-on természetvédelmi területté nyilvánították.
Dernő − az 1848/49-es szabadságharc hősi halottainak emlékműve (GJ)Détér (Gemerské Dechtáre)
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegység ÉK-i részén, a Détér-patak bal partján, Rimaszombattól D-re. L: [1921] – 631, ebből 615 (97,5%) magyar; [2011] – 451, ebből 386 (85,6%) magyar, 34 (7,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 415 (92,0%) magyar, 12 (2,7%) szlovák. V: [2011] – 396 r. k., 14 ref., 3 ev. – R. k. (Szt. István-) kápolnája 1880-ban neoklasszicista stílusban épült, harangtornya 19. sz.-i építmény. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.
Diákhálózat
A Szl.-ban és Csehországban tanuló egyetemisták országos szervezete (Pozsony, 1991 márc.). A Magyar Diákszövetség és a Felvidéki Diáktanács egyesülésével jött létre. Kulturális, közművelődési, érdekvédelmi és oktatási tevékenységet folytat. Célja a szlovákiai magyar diákság érdekvédelme és képviselete, valamint kulturális életének fellendítése. Feladatának tekinti továbbá az információnyújtást...megnyit →
A Szl.-ban és Csehországban tanuló egyetemisták országos szervezete (Pozsony, 1991 márc.). A Magyar Diákszövetség és a Felvidéki Diáktanács egyesülésével jött létre. Kulturális, közművelődési, érdekvédelmi és oktatási tevékenységet folytat. Célja a szlovákiai magyar diákság érdekvédelme és képviselete, valamint kulturális életének fellendítése. Feladatának tekinti továbbá az információnyújtást...megnyit →
Részletek
A Szl.-ban és Csehországban tanuló egyetemisták országos szervezete (Pozsony, 1991 márc.). A Magyar Diákszövetség és a Felvidéki Diáktanács egyesülésével jött létre. Kulturális, közművelődési, érdekvédelmi és oktatási tevékenységet folytat. Célja a szlovákiai magyar diákság érdekvédelme és képviselete, valamint kulturális életének fellendítése. Feladatának tekinti továbbá az információnyújtást a felsőoktatási lehetőségekről. Koordinálja a klubokból, középiskolás alapcsoportokból érkező kezdeményezéseket, segíti ezek megvalósítását, kulturális, szakmai programokat biztosít tagjai számára. Lapja az Alma Mater. Tagszervezetei: Prága: Ady Endre Diákkör (AED), Brünn: Kazinczy Ferenc Diákklub (KAFEDIK), Pozsony: József Attila Ifjúsági Klub (JAIK), Nyitra: Juhász Gyula Ifjúsági Klub (JUGYIK), Nagyszombat: Nagyszombati Diákklub (NDK), Komárom: Jókai Mór Diákkör (JóMóD), Budapest: Kaszás Attila Diákkör (KAD), Kassa: KIKELET, Besztercebánya: Mikszáth Kálmán Diákklub (MIKÁD). – Vezető: Kotiers Róza.
Diakovce
-> Deáki (Diakovce)
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb parti síkságán, Vágsellyétől DNy-ra. L: [1921] – 3131, ebből 2993 (95,6%) magyar, 102 (3,3%) zsidó, 25 (0,8%) szlovák; [2011] – 2204, ebből 1447 (65,7%) magyar, 710 (32,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb parti síkságán, Vágsellyétől DNy-ra. L: [1921] – 3131, ebből 2993 (95,6%) magyar, 102 (3,3%) zsidó, 25 (0,8%) szlovák; [2011] – 2204, ebből 1447 (65,7%) magyar, 710 (32,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] –...megnyit →
Részletek
Deáki − r. k. (Szűz Mária) bazilikatemplom (GJ)
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Vág folyó jobb parti síkságán, Vágsellyétől DNy-ra. L: [1921] – 3131, ebből 2993 (95,6%) magyar, 102 (3,3%) zsidó, 25 (0,8%) szlovák; [2011] – 2204, ebből 1447 (65,7%) magyar, 710 (32,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1515 (71,3%) magyar, 650 (26,5%) szlovák. V: [2011] – 1480 r. k., 229 ref., 170 ev., 6 gör. kat. – A második vh. után, 1947-ben magyar lakosságának egy részét (közel 700 személyt) áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és külföldi szlovák telepesek (ún. reemigránsok) érkeztek. Legjelentősebb műemléke az 1228-ban román stílusban épült kéttornyú r. k. (Szűz Mária) bazilikatemplom, amelyet 1872–75 között Schulek Frigyes tervei alapján neoromán stílusban felújítottak és kibővítettek, majd 1938–41 között a helyi születésű Serédi Jusztinián esztergomi érsek jóvoltából restauráltak. A ~ bencés szerzetesek használták egykor azt az 1192–95 körül írt, későbbi ismertetőjéről, Pray Györgyről Pray-kódexnek elnevezett latin nyelvű szertartáskönyvet, amely a legrégibb összefüggő magyar nyelvemléket, a Halotti Beszédet és Könyörgést tartalmazza. A templom D-i falához csatlakozó kápolna a 12. sz. elején román, klasszicista stílusú ref. temploma 1786-ban, ugyancsak klasszicista r. k. kápolnája a 18. sz. végén, kálváriája a 19. sz. végén, ev. temploma 1969-ben épült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. A falu mellett termálfürdő üzemel. – Ir. Molnár Imre: Deáki (2002).
Deáki − r. k. (Szűz Mária) bazilikatemplom (GJ)
Deáki − Szt. István emlékmű (Nagy János alkotása) (GJ)
Dicske
-> Nemesdicske; Dicske (Dyčka)
1975- ben Verebélyhez csatolt község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó völgyében, Verebélytől DNy-ra. L: [1921] – 455, ebből 291 (64,0%) magyar, 147 (32,3%) szlovák; [1970] 598, ebből 577 (96,5%) szlovák, 15 (2,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 442 r. k., 7...megnyit →
1975- ben Verebélyhez csatolt község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó völgyében, Verebélytől DNy-ra. L: [1921] – 455, ebből 291 (64,0%) magyar, 147 (32,3%) szlovák; [1970] 598, ebből 577 (96,5%) szlovák, 15 (2,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 442 r. k., 7...megnyit →
Részletek
1975- ben Verebélyhez csatolt község a Nyitrai járásban, a Kisalföldön, a Zsitva folyó völgyében, Verebélytől DNy-ra. L: [1921] – 455, ebből 291 (64,0%) magyar, 147 (32,3%) szlovák; [1970] 598, ebből 577 (96,5%) szlovák, 15 (2,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 442 r. k., 7 izr., 6 ref. A 18. sz.-ban részben szlovákokkal újranépesített falu 20. sz. első felében magát még nagyrészt magyarnak valló kétnyelvű lakossága a sz. második felére szlovákká vált. R. k. (Szűz Mária születése) temploma a 18. sz. második felében épült barokk-klasszicista stílusban.
Dienes Adorján
Részletek
(* 1872. aug. 3. Kisazar, † 1957. ápr. 15. Sátoraljaújhely [Mo.]) R. k. pap, író. 1912–1942 között Nagykövesd plébánosa volt, 1944-től Sátoraljaújhelyen élt. Elbeszélések, történeti munkák szerzője. – Fm. Rozsnyó (1933); Regélő romok (vármondák, 1934).
Diósförgepatony; Dióspatony (Orechová Potôň)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 821, ebből 807 (98,3%) magyar, 5 (0,6%) szlovák; [2011] – 1678, ebből 1394 (83,1%) magyar, 239 (14,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1474 (87,8%) magyar, 164 (9,8%) szlovák. V:...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 821, ebből 807 (98,3%) magyar, 5 (0,6%) szlovák; [2011] – 1678, ebből 1394 (83,1%) magyar, 239 (14,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1474 (87,8%) magyar, 164 (9,8%) szlovák. V:...megnyit →
Részletek
Diósförgepatony − r. k. templom (GJ)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 821, ebből 807 (98,3%) magyar, 5 (0,6%) szlovák; [2011] – 1678, ebből 1394 (83,1%) magyar, 239 (14,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1474 (87,8%) magyar, 164 (9,8%) szlovák. V: [2011] – 1190 r. k., 224 ref., 14 ev., 9 gör. kat. – Modernista szemléletű, ún. skandináv típusú ref. temploma a korábbi neoklasszicista templom helyén 1969–77 között, r. k. (Rózsafüzér Királynője) temploma 1992-98 között épült. 2009-ben adták át a határában található Slovakiaringet. A multifunkciós létesítményt az autósok és a motorosok egyaránt használhatják. 2001 óta jelenik meg ~ban a Patonyföld c. havilap. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1940-ben hozzácsatolták Bögölypatonyt, 1966–90 között hozzá tartozott Dunakisfalud. – Ir. Koncsol László: Diósförgepatony (Történelmi olvasókönyv) I–II. (1992,1993); Ág Tibor – Barsi Ernő – Koncsol László: Kemény a föld a patonyi határba. Dióspatony népzenei hagyománya (1997); Kovátsné Németh Mária (szerk.): Diósförgepatony névkincse, iskola- és sporttörténete (1998).
Diósförgepatony − ref. templom (GJ)
Dióspatony
-> Diósförgepatony; Dióspatony (Orechová Potôň)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 821, ebből 807 (98,3%) magyar, 5 (0,6%) szlovák; [2011] – 1678, ebből 1394 (83,1%) magyar, 239 (14,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1474 (87,8%) magyar, 164 (9,8%) szlovák. V:...megnyit →
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 821, ebből 807 (98,3%) magyar, 5 (0,6%) szlovák; [2011] – 1678, ebből 1394 (83,1%) magyar, 239 (14,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1474 (87,8%) magyar, 164 (9,8%) szlovák. V:...megnyit →
Részletek
Diósförgepatony − r. k. templom (GJ)
Község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny–ÉNy-ra. L: [1921] – 821, ebből 807 (98,3%) magyar, 5 (0,6%) szlovák; [2011] – 1678, ebből 1394 (83,1%) magyar, 239 (14,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1474 (87,8%) magyar, 164 (9,8%) szlovák. V: [2011] – 1190 r. k., 224 ref., 14 ev., 9 gör. kat. – Modernista szemléletű, ún. skandináv típusú ref. temploma a korábbi neoklasszicista templom helyén 1969–77 között, r. k. (Rózsafüzér Királynője) temploma 1992-98 között épült. 2009-ben adták át a határában található Slovakiaringet. A multifunkciós létesítményt az autósok és a motorosok egyaránt használhatják. 2001 óta jelenik meg ~ban a Patonyföld c. havilap. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1940-ben hozzácsatolták Bögölypatonyt, 1966–90 között hozzá tartozott Dunakisfalud. – Ir. Koncsol László: Diósförgepatony (Történelmi olvasókönyv) I–II. (1992,1993); Ág Tibor – Barsi Ernő – Koncsol László: Kemény a föld a patonyi határba. Dióspatony népzenei hagyománya (1997); Kovátsné Németh Mária (szerk.): Diósförgepatony névkincse, iskola- és sporttörténete (1998).
Diósförgepatony − ref. templom (GJ)Diószeg (Sládkovičovo)
Részletek
Diószeg − Kuffner-kastély (GJ)
Város a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Dudvág folyó jobb partján, Galántától Ny-ra. L: [2011] – 5479, ebből 3524 (64,3%) szlovák, 1737 (31,7%) magyar, 1 (0,02%) német nemzetiségű. A: [2011] – 3402 (62,1%) szlovák, 1761 (32,1%) magyar, 1 (0,02%) német. V: [2011] – 3180 r. k., 345 ev., 36 gör. kat., 30 ref. – Magyardiószeg és Németdiószeg községek egyesítésével jött létre 1943-ban, várossá 1983-ban nyilvánították. A második vh. után magyar lakosságának jelentős részét, s csaknem teljes német lakosságát áttelepítették Mo.-ra, ill. Németországba, helyükre közel 300 szlovák család települt, legtöbbjük a magyarországi Pitvarosról. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma a 17. sz-ban épült, 1736-ban barokkosították, majd 1786-ban átépítették. Az Esterházy-, majd Zichy-kastélyt a 18. sz. közepén emelték reneszánsz alapokon, 1885-ben neobarokk stílusban alakították át, és a cukorgyár-alapító Kuffner család birtokába került. Határában az 1964–67 között végzett ásatások során neolitikum, eneolitikum, bronz-, vas- és népvándorlás kori leleteket, köztük honfoglalás kori magyar sírokat találtak. Legjelentősebb ipari létesítménye az 1868-ban alapított cukorgyár, ezenkívül konzerv- és textiliparral, a közeli Vinceházi-erdőben termálfürdővel rendelkezik. 1992 óta Élet Sládkovičovón (Élet Diószegen) – Život v Sládkovičove címmel kétnyelvű folyóirata jelenik meg. A helyi születésű Talamon Alfonz író bronzszobrát (Mag Gyula szobrászművész alkotását) 2006-ban avatták fel. 2005- ben magán főiskolája létesült Diószegi Főiskola (Vysoká škola v Sládkovičove; 2014-től Danubius Főiskola, Vysoká škola Danubius) néven. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Petőfi Sándor Magyar Tanítási nyelvű Alapiskola) rendelkezett. – 1986–2002 között közigazgatásilag ~hez tartozott Kismácséd. – Ir. „A szülőföld nem felejt.” Diószeg a kitelepítések tükrében 1945–1947 (1997).
Diószeg látképe (GJ)
Diószeg − r. k. templom (GJ)
Diószeg − Talamon Alfonz szobra (UZS)
Diva
-> Gyiva (Diva)
1976-ban Sárkányfalvához csatolt község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld K-i részén, a Párizs-patak mentén, Párkánytól ÉNy-ra. L: [1921] – 297, ebből 289 (97,3%) magyar, 1 (0,3%) szlovák; [1970] 153, ebből 149 (97,4%) magyar, 4 (2,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 288 r. k., 8...megnyit →
1976-ban Sárkányfalvához csatolt község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld K-i részén, a Párizs-patak mentén, Párkánytól ÉNy-ra. L: [1921] – 297, ebből 289 (97,3%) magyar, 1 (0,3%) szlovák; [1970] 153, ebből 149 (97,4%) magyar, 4 (2,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 288 r. k., 8...megnyit →
Részletek
1976-ban Sárkányfalvához csatolt község az Érsekújvári járásban, a Kisalföld K-i részén, a Párizs-patak mentén, Párkánytól ÉNy-ra. L: [1921] – 297, ebből 289 (97,3%) magyar, 1 (0,3%) szlovák; [1970] 153, ebből 149 (97,4%) magyar, 4 (2,6%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 288 r. k., 8 izr., 1 ref.
Divat
Részletek
Képes havilap (Pozsony, 1964. jan.–1967. dec.). A Csehszlovák Nőszövetség kiadásában megjelent Naša móda magyar változata. Korábban (1950. jan.–1964. dec.): Divat és Textil.
Divat és Textil
Részletek
Képes havilap (Pozsony, 1964. jan.–1967. dec.). A Csehszlovák Nőszövetség kiadásában megjelent Naša móda magyar változata. Korábban (1950. jan.–1964. dec.): Divat és Textil.
Dlhá nad Váhom
-> Vághosszúfalu; Hosszúfalu (Dlhá nad Váhom)
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellyétől É-ra. L: [1921] – 937, ebből 883 (94,2%) magyar, 37 (3,9%) szlovák; [2011] – 865, ebből 513 (59,3%) magyar, 335 (38,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 541 (62,5%) magyar, 311 (36,0%) szlovák....megnyit →
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellyétől É-ra. L: [1921] – 937, ebből 883 (94,2%) magyar, 37 (3,9%) szlovák; [2011] – 865, ebből 513 (59,3%) magyar, 335 (38,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 541 (62,5%) magyar, 311 (36,0%) szlovák....megnyit →
Részletek
Vághosszúfalu (TP)
Község a Vágsellyei járásban, a Kisalföldön, a Vág folyó bal partján, Vágsellyétől É-ra. L: [1921] – 937, ebből 883 (94,2%) magyar, 37 (3,9%) szlovák; [2011] – 865, ebből 513 (59,3%) magyar, 335 (38,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 541 (62,5%) magyar, 311 (36,0%) szlovák. V: [2011] – 703 r. k., 13 ref., 3 ev., 1 gör. kat. – R. k. (Szentháromság-) temploma 1800-ban empire stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Izsóf József (összeállította): Vághosszúfalu. Dlhá nad Váhom 1113–1993 (1993).
Vághosszúfalu (Videó)
Product of TIRINDA Family (Peter, Andrea & Adrian), 2015. márc. 7.
Dlhá Ves
-> Gömörhosszúszó; Hosszúszó (Dlhá Ves)
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Tornai-karszt és a Szilicei-fennsík DNy-i peremén, Tornaljától ÉK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 582, ebből 499 (85,7%) magyar, 83 (14,3%) szlovák; [2011] – 586, ebből 465 (79,4%) magyar, 102 (17,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – (83,3%) magyar,...megnyit →
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Tornai-karszt és a Szilicei-fennsík DNy-i peremén, Tornaljától ÉK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 582, ebből 499 (85,7%) magyar, 83 (14,3%) szlovák; [2011] – 586, ebből 465 (79,4%) magyar, 102 (17,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – (83,3%) magyar,...megnyit →
Részletek
Gömörhosszúszó – ev. templom (GJ)
Község a Rozsnyói járásban, a Gömör–Tornai-karszt és a Szilicei-fennsík DNy-i peremén, Tornaljától ÉK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 582, ebből 499 (85,7%) magyar, 83 (14,3%) szlovák; [2011] – 586, ebből 465 (79,4%) magyar, 102 (17,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – (83,3%) magyar, 81 (13,8%) szlovák. V: [2011] – 294 ev., 82 r. k., 54 ref., 2 gör. kat. – Ev. temploma 1792-ben épült klasszicista stílusban. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os közös, szlovák és magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. Közúti határátkelőhely Mo. felé.
Dobai János
(* 1888. ápr. 13. Szeged, † 1954. ? Budapest) Lapszerkesztő, tanulmányíró. Gimnáziumi tanári pályáját 1913-ban Pozsonyban kezdte, s az államfordulat után egy évtizedig még Csehszlovákiában élt. Tevékenykedett a Toldy Körben, részt vett az Új Auróra almanach szerkesztésében. Cikkeit, tanulmányait a Híradóban, a Magyar Újságban, a...megnyit →
(* 1888. ápr. 13. Szeged, † 1954. ? Budapest) Lapszerkesztő, tanulmányíró. Gimnáziumi tanári pályáját 1913-ban Pozsonyban kezdte, s az államfordulat után egy évtizedig még Csehszlovákiában élt. Tevékenykedett a Toldy Körben, részt vett az Új Auróra almanach szerkesztésében. Cikkeit, tanulmányait a Híradóban, a Magyar Újságban, a...megnyit →
Részletek
(* 1888. ápr. 13. Szeged, † 1954. ? Budapest) Lapszerkesztő, tanulmányíró. Gimnáziumi tanári pályáját 1913-ban Pozsonyban kezdte, s az államfordulat után egy évtizedig még Csehszlovákiában élt. Tevékenykedett a Toldy Körben, részt vett az Új Auróra almanach szerkesztésében. Cikkeit, tanulmányait a Híradóban, a Magyar Újságban, a Népakaratban és az Új Aurórában publikálta. 1928-ban Budapestre távozott. – Fm. Seneca jog- és állambölcselete (1913).
Dobay István; Hungaricus Viator
(* 1875. ? Eperjes, † ?) Író, publicista, lapszerkesztő. Ösi nemesi családból származott, iskoláit szülővárosában végezte, jogot hallgatott. Újságíróként helyezkedett el. A századfordulón a Pressburger Salonblattot szerkesztette Pozsonyban, 1914 és 1920 között A Társaság c. irodalmi folyóiratot Budapesten, 1921-től magyar publicista Szlovákiában. írásait ettől kezdve Hungaricus...megnyit →
(* 1875. ? Eperjes, † ?) Író, publicista, lapszerkesztő. Ösi nemesi családból származott, iskoláit szülővárosában végezte, jogot hallgatott. Újságíróként helyezkedett el. A századfordulón a Pressburger Salonblattot szerkesztette Pozsonyban, 1914 és 1920 között A Társaság c. irodalmi folyóiratot Budapesten, 1921-től magyar publicista Szlovákiában. írásait ettől kezdve Hungaricus...megnyit →
Részletek
(* 1875. ? Eperjes, † ?) Író, publicista, lapszerkesztő. Ösi nemesi családból származott, iskoláit szülővárosában végezte, jogot hallgatott. Újságíróként helyezkedett el. A századfordulón a Pressburger Salonblattot szerkesztette Pozsonyban, 1914 és 1920 között A Társaság c. irodalmi folyóiratot Budapesten, 1921-től magyar publicista Szlovákiában. írásait ettől kezdve Hungaricus Viator néven jegyezte. – Kora jó tollú krónikása volt, különösen úti beszámolói voltak népszerűek. A lapokban, folyóiratokban megjelent fontosabb írásai: Angol emlékek, Biskra éjjel. Spanyol útleírás, Alhambra rózsái, Képek és bikaviadalok, Görög tavasz, A téli Svájc, Angol partok, Régi sárosi kastélyok és történetek. – Fm. Törökök (útleírás, 1917). – Ir. Ványi Ferenc szerk.: Magyar irodalmi lexikon (1926).
Dobfenék
-> Dobfenek; Dobfenék (Dubno)
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Gortva-patak völgyében, Rimaszombattól D-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 213, ebből 209 (98,1%) magyar; [2011] – 153, ebből 135 (88,2%) magyar, 13 (8,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 133 (86,9%) magyar, 19 (12,4%) szlovák. V:...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Gortva-patak völgyében, Rimaszombattól D-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 213, ebből 209 (98,1%) magyar; [2011] – 153, ebből 135 (88,2%) magyar, 13 (8,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 133 (86,9%) magyar, 19 (12,4%) szlovák. V:...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Gortva-patak völgyében, Rimaszombattól D-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 213, ebből 209 (98,1%) magyar; [2011] – 153, ebből 135 (88,2%) magyar, 13 (8,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 133 (86,9%) magyar, 19 (12,4%) szlovák. V: [2011] – 145 r. k., 3 ref., 2 gör. kat., 1 ev. – A csehországi deportálást leginkább megsínylő falu, ahonnan 1946–47 telén a magyar lakosság közel kétharmadát áttelepítették Cseh- és Morvaországba. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1782-ben épült, 1927-ben szecessziós stílusban építették át. A közeli, Fenek nevű mocsaras völgyet jellegzetes növény- és állatvilága miatt 1993-ban 9,7 ha-on tájvédelmi körzetté nyilvánították.
Dobfenek; Dobfenék (Dubno)
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Gortva-patak völgyében, Rimaszombattól D-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 213, ebből 209 (98,1%) magyar; [2011] – 153, ebből 135 (88,2%) magyar, 13 (8,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 133 (86,9%) magyar, 19 (12,4%) szlovák. V:...megnyit →
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Gortva-patak völgyében, Rimaszombattól D-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 213, ebből 209 (98,1%) magyar; [2011] – 153, ebből 135 (88,2%) magyar, 13 (8,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 133 (86,9%) magyar, 19 (12,4%) szlovák. V:...megnyit →
Részletek
Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Gortva-patak völgyében, Rimaszombattól D-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 213, ebből 209 (98,1%) magyar; [2011] – 153, ebből 135 (88,2%) magyar, 13 (8,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 133 (86,9%) magyar, 19 (12,4%) szlovák. V: [2011] – 145 r. k., 3 ref., 2 gör. kat., 1 ev. – A csehországi deportálást leginkább megsínylő falu, ahonnan 1946–47 telén a magyar lakosság közel kétharmadát áttelepítették Cseh- és Morvaországba. R. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma 1782-ben épült, 1927-ben szecessziós stílusban építették át. A közeli, Fenek nevű mocsaras völgyet jellegzetes növény- és állatvilága miatt 1993-ban 9,7 ha-on tájvédelmi körzetté nyilvánították.
Dobi Géza
(* 1937. márc. 26. Gúta) Zeneszerző, zenepedagógus. Pilzenben zenepedagógusi, később, 1967-ben Pozsonyban hegedű szakot végzett. 1959- től nyugdíjba vonulásáig Komáromban hegedűtanár, ill. zeneiskolai igazgató. Szlovákiai magyar költők (gyermek-)verseit zenésítette meg; ismertek saját gyűjtésű népdalfeldolgozásai, az Ifjú Szivek Dal- és Táncegyüttes számára komponált zenedarabjai, továbbá...megnyit →
(* 1937. márc. 26. Gúta) Zeneszerző, zenepedagógus. Pilzenben zenepedagógusi, később, 1967-ben Pozsonyban hegedű szakot végzett. 1959- től nyugdíjba vonulásáig Komáromban hegedűtanár, ill. zeneiskolai igazgató. Szlovákiai magyar költők (gyermek-)verseit zenésítette meg; ismertek saját gyűjtésű népdalfeldolgozásai, az Ifjú Szivek Dal- és Táncegyüttes számára komponált zenedarabjai, továbbá...megnyit →
Részletek
Dobi Géza (csa)
(* 1937. márc. 26. Gúta) Zeneszerző, zenepedagógus. Pilzenben zenepedagógusi, később, 1967-ben Pozsonyban hegedű szakot végzett. 1959- től nyugdíjba vonulásáig Komáromban hegedűtanár, ill. zeneiskolai igazgató. Szlovákiai magyar költők (gyermek-)verseit zenésítette meg; ismertek saját gyűjtésű népdalfeldolgozásai, az Ifjú Szivek Dal- és Táncegyüttes számára komponált zenedarabjai, továbbá a komáromi Magyar Területi Színháznak és a kassai Thália Színpadnak írt színpadi zenéi, valamint hangszeres művei is; a Komáromi Kamaratrióval tizenhat miniatűrjét adta ki CD-n. – Fm. Fűben tücsök muzsikál (csehszlovákiai magyar költők megzenésített versei, 1983); Szélhívogató (csehszlovákiai magyar költők megzenésített versei, 1999); Martosi népdalok (2001); Mikor engem besoroztak (katonanóták, 2001); Magyar zeneszerzők lexikona tanulók számára (2003).