farsangi szokások
A téli ünnepkört záró, téltemető-tavaszváró rítusok, maszkos alakoskodások, köszöntők összefoglaló megnevezése. A magyar farsang szó a német Fasching, bajorosan Faschang, eredetileg Fastnacht szóból származik, amely szintén a farsangi időszak utolsó napját jelölte (böjt előtti éjszaka), s csak később terjedt át az egész időszakra. Amellett, hogy a farsang a lakodalmak, bálok időszaka, különösen a végéhez („farsangutolja”, „farsangfarka”) kötődnek maszkos alakoskodó szokások. Ezek lényege, hogy jelmezekben (medvének, lónak, kecskének öltözve, a nők férfi-, a férfiak női ruhát öltve) felvonulnak a település utcáján, termékenységvarázsló praktikákat űzve (hamuval szórták és bekormozták a járókelőket, mókázásukba számtalan pajzán elemet kevertek, tojást gyűjtöttek stb.), vidáman bolondozva temetik a farsangot. A ~ D-Szl.-nak inkább a nyugati részében figyelhetők meg (helembai maskarázás, bényi tojásszedés, gútai tyúkverő, felső-csallóközi dőrejárás, vágfarkasdi tőkehúzás). A térség keleti felében inkább a farsangi köszöntők domináltak. Vénleánycsúfoló mozzanatok (tőkehúzás, kongózás stb.) is kapcsolódnak hozzájuk. Utóbbi lényege, hogy a falu legényei csoportokba verődve járták az utcákat, a vénleányok ablaka alatt pléhdarabokat ütögetve hangosan zengték a rigmust: „Húshagyó! Húshagyó! Itt maradt az eladó!”. Tejfalun, amennyiben abban az esztendőben nem volt a településen házasságkötés, az egyik résztvevő szintén egy farönköt vonszol maga után. – Ir. Liszka József: Farsangvégi maszkos alakoskodó felvonulások a Kisalföld északi felén (Új Mindenes Gyűjtemény 9., 1990); Ujváry Zoltán: Farsangi népszokások (1991).
Hibát talált?
Üzenőfal