Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1 6 7 8
232 találat

1945. július 4. : Szalatnai Rezső - a Gustáv Husák belügyi megbízottal folytatott előző napi megbeszélése alapján - a Magyar Végrehajtó Bizottság nevében írásos javaslatot terjeszt elő a Csehszlovákiai Magyarok Segélybizottságának megalakítására. A javaslat szerint a Segélybizottság a Nemzetközi Vöröskereszttel, a Csehszlovák Vöröskereszttel és a Magyar Vöröskereszttel együttműködve élelmiszer, gyógyszer és pénzsegélyek juttatásával, valamint orvosi ellátással segítené a magyar deportáltakat. Székhelye Pozsony lenne, ideiglenes elnökségében pedig helyet kapna: Szalatnai Rezső, Peéry Rezső, Csáder Mihály, Czibók János, Fehér Ferenc és Tankovics József. A Segélybizottság legalizálására Husák ígérete ellenére nem kerül sor, illegálisan azonban megkezdi tevékenységét: különféle adományokból származó pénzsegéllyel, ruhaneművel, élelmiszerrel, gyógyszerekkel látja el a rászorulókat, különösen az elbocsátott közalkalmazottakat, a nyugdíjuktól megfosztott idős pedagógusokat és özvegyeiket. A magyar kormány a szovjet kormányhoz intézett jegyzékében Moszkva beavatkozását kéri a csehszlovákiai magyarság üldöztetésének megakadályozása érdekében, s egyben felkéri, hogy „a Dunamedencében végrehajtandó területi újjárendezéseknél” az ún. nemzetiségi elvet vegyék alapul.

1945. június 6. : Az SZNT 52/1945. sz. rendeletével „a magyar állam által ideiglenesen megszállt területen” hatálytalanítja az első csehszlovák földreform alá eső ingatlanok 1938. november 1-je után történt vagyonjogi átruházását, s az ingatlanok egykori birtokosai vagy bérlői számára lehetővé teszi azok visszaigénylését. Komáromban a csehszlovák hatóságok bezáratják a város összes magyar iskoláját. Másnap mintegy ötezren tüntetnek a rendelkezés ellen, s kérik a szovjet városparancsnokot a magyar tanítás helyreállításának engedélyezésére, ami a bencés gimnázium és a tanítóképző esetében június 9-én meg is történik. A DP Központi Titkársága körlevélben utasítja a párt járási titkárságait a magyarok azonnali kizárására a pártból. A körlevél szerint a zsidó vallásúakkal, ha magyarnak vagy németnek vallották magukat vagy a magánéletben magyarul vagy németül beszélnek, „éppúgy kell eljárni, mint a magyarok és németek esetében”.

1944. október 17. : Hatalomátvételüket követően a nyilasok, ill. a Gestapo letartóztatnak több felvidéki közéleti személyiséget is, többek között a nagyidai Schell Péter bárót, a Lakatos-kormány október 12-én kinevezett belügyminiszterét, Kassa és Abaúj-Torna vármegye főispánját; Alapy Gáspárt, Komárom nyugalmazott polgármesterét; az érsekújvári Berecz Kálmánt, a Sarló mozgalom egyik alapítóját, Nyitra és Pozsony vármegye főjegyzőjét; valamint Király József csicsói római katolikus esperest, egykori prágai nemzetgyűlési, majd magyar országgyűlési képviselőt. (Az elhurcoltak közül Berecz és Király 1944 decemberében megszökik, Schell 1945 májusáig németországi koncentrációs táborokban raboskodik, Alapy pedig 1945. február 5-én Dachauban életét veszti.) Besztercebányán a Megbízottak Testületének a magyar háborús kiugrási kísérletet követő fejleményekkel foglalkozó ülésén Vavro Šrobár, az SZNT társelnöke felveti, hogy a háború után Csehszlovákiának nemcsak az 1938-1939-ben elveszített területeit kellene Magyarországtól visszakapnia, hanem további határkorrekciókra is szükség lenne. Šrobár szerint „a Mátra lenne a leginkább természetes határ”.

1944. szeptember 1. : Szlovákia Kommunista Pártja (SZLKP), a Szociáldemokrata Párt és a szerveződő jobboldali Demokrata Párt (DP) képviselőinek részvételével megalakul Besztercebányán a felkelést irányító Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT), amely bejelenti a Csehszlovák Köztársaság felújítását. Plénuma és Elnöksége paritásos alapon oszlik meg a baloldali pártok és a jobboldal között; négytagú Elnökségének tagja Gustáv Husák (SZLKP), Daniel Ertl (szociáldemokrata), Vavro Šrobár és Ján Ursíny (DP). Az SZNT végrehajtó szerveként megalakul a Megbízottak Testülete, amelynek tagjai az egyes megbízotti hivatalokat vezető megbízottak. A nyolc megbízotti hivatal élén egyaránt két - egy baloldali, ill. egy jobboldali - megbízott áll. Az SZNT 1/1944. sz. rendeletével bejelenti, hogy Szlovákia területén átveszi a törvényhozó, kormányzati és végrehajtó hatalmat, 4/1944. sz. rendeletével pedig elrendeli több politikai párt és szervezet, többek között Hlinka Szlovák Néppártja, a Német Párt, a Magyar Párt és a Hlinka Gárda feloszlatását, s vagyonukat elkobozza az állam javára.

Részletek

1 6 7 8
232 találat