Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1 2 3 4
111 találat

1950. március 1. : A második világháború utáni első népszámlálást tartják Csehszlovákiában. Az ország összlakossága 12 338 450 fő, ezen belül Szlovákia lakossága 3 442 317 fő, akik közül 2 982 524 személy vallja magát szlovák, 354 532 magyar, 48 231 ukrán, ruszin és orosz, 40 365 cseh, 5179 német, 1808 pedig lengyel nemzetiségűnek. A magukat magyarnak vallók aránya - a kitelepítések, a lakosságcsere és a reszlovakizáció s a népszámlálás során a reszlovakizáltakra gyakorolt nyomás következtében - az 1930. évi 17,8%-ról 10,3%-ra süllyed, száma pedig az 1930-as érték (592 337) 59,8%-ára csökken. A magyar többségűként kimutatott járások száma a háború előtti 14-ről 8-ra csökken, ezek a Nagymegyeri (75,9%), Párkányi (75,6%), Dunaszerdahelyi (72,5%), Feledi (66,5%), Tornaljai (60,9%), Komáromi (59,1%), Somorjai (52,8%) és Ógyallai (51,4%) járás. A szlovákiai magyar lakosság 74,9%-a (265 729 fő) római katolikus, 20,5%-a (72 584 fő) református, 3,1%-a (10 929 fő) evangélikus, 1,2%-a (4209 fő) görög katolikus vallású, 0,1%-a (492 fő) felekezeten kívüli. A csehországi magyarok lélekszáma 13 201.

1948. július 28. : Alakuló ülését tartja a nemzetgyűlési választások eredményei alapján újjáalakult SZNT, amelyben helyet kap ugyan a kommunista párt „szatellitpártjává” degradált Szlovák Megújhodás Pártja és a Szabadságpárt is, képviselőinek túlnyomó többsége azonban már kommunista. Az ülésen résztvevő Antonín Zápotocký miniszterelnök bejelenti, hogy mivel Magyarországon már „elnyomták a reakciót”, Csehszlovákia rendezni kívánja viszonyát Magyarországgal, vagyis tervezik egy csehszlovák-magyar barátsági szerződés aláírását és a Csehszlovákiában maradt magyarok helyzetének rendezését. A testület elnökévé ismét Karol Šmidkét választják. Prágában a Földművelésügyi Minisztérium és a Népjóléti Minisztérium kiadásában a Csehországba deportált magyaroknak szánt hetilap jelenik meg Jó Barát címmel. A második világháború utáni Csehszlovákia első engedélyezett magyar nyelvű sajtótermékének fő- és felelős szerkesztője Szily Imre. A lap fő küldetése a deportáltak végleges csehországi letelepedésének propagálása, de fontos szerepet játszik a szétszakított családok, családtagok felkutatásában is.

1947. december 10. : Egy Pozsonyban keltezett s a magyar kormányhoz címzett memorandum a csehszlovákiai magyarság helyzetének rendezése céljából államközi egyezmény megkötését szorgalmazza Csehszlovákia és Magyarország között. A rendezés négy alapfeltétele a memorandum szerint a magyarellenes jogfosztó rendelkezések hatálytalanítása, a reszlovakizáció beszüntetése, a csehszlovák-magyar lakosságcsere leállítása és a Csehországba deportált magyarok hazatérése. A memorandum ugyanakkor követeli a magyar nyelvű oktatás újraindítását, egy központi magyar napilap és folyóirat, a magyar könyvkiadás, a magyarországi könyvbehozatal és egy országos közművelődési egyesület engedélyezését, valamint az 1945 előtti magyar közművelődési egyesületek, elsősorban a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság, a pozsonyi Toldy Kör és a kassai Kazinczy Társaság reaktiválását. F. Černý, Csehszlovákia második világháború utáni első budapesti követe átadja megbízólevelét Tildy Zoltán magyar köztársasági elnöknek.

1946. december 2. : Prágában a CSKP KB és az SZLKP KB Elnökségének együttes ülése megbízza Jozef Šoltész szociálisügyi megbízottat, hogy intézkedjen 250 000 szlovákiai magyar Csehországba szállításáról, egyúttal határozatban mondja ki, hogy a deportáltak hátrahagyott vagyonát ún. nemzeti gondnokság alá kell helyezni. Az ülés résztvevői a volt Szlovák Köztársaság háborús bűnökkel vádolt vezetőinek (Jozef Tiso köztársasági elnök, Alexander Mach belügyminiszter és Ferdinand Ďurčanský külügyminiszter) aznap kezdődő pozsonyi pere kapcsán, amellett hogy elítélésüket elsőrendű politikai feladatnak minősítik, elhatározzák a DP-ben levő ún. ludákok elleni fellépést is. Jászi Oszkár a The New York Times hasábjain válaszol a lap reszlovakizációt méltató november 10-i csehszlovákiai tudósítására, s kifejti, hogy a demokratikus világ a reszlovakizációt nem fogadhatja el a kisebbségi kérdés megoldásának.

1946. június 24. : Moszkvában kihirdetik az 1945 júniusában a Szovjetunióba hurcolt pozsonyi magyarok koncepciós perében hozott ítéleteket. Esterházy Jánost, Neumann Tibort és Csáky Mihályt tíz, Teszár Bélát, Böjtös Józsefet, Jabloniczky Jánost, Birnbaum Frigyest és Párkány Lajost nyolc, Vircsik Károlyt és Szüllő Sándort ötévi munkatáborra ítélik. A magyar Nemzetgyűlés Külügyi Bizottságának béke-előkészítő albizottsága véglegesíti a békekonferencia elé terjesztendő magyar béketervezet szövegét. Ez konkrét területi igényt csupán Romániával szemben fogalmaz meg, Csehszlovákiával kapcsolatban azonban kijelenti, hogy amennyiben „nem hajlandó elismerni a magyar kisebbség jogi status quóját, nem ragaszkodhat a területi status quóhoz sem”. Ravasz László dunamelléki református püspök a református egyetemes konvent nevében levélben kéri fel az Egyházak Világtanácsát: a csehszlovák protestáns egyházakon keresztül hasson oda, hogy a lakosságcsere után Csehszlovákiaban maradó magyar protestánsok egyházközségeit ne töressék szét, s hogy templomaikban használhassák anyanyelvüket.

1945. június 19. : A magyar kormány a június 12-i amerikai jegyzékre adott válaszában kifejti, hogy nem ellenzi a csehszlovákiai magyar háborús bűnösök szigorú megbüntetését, tiltakoznia kell viszont a magyar kisebbségnek a nácik zsidóellenes intézkedéseire emlékeztető kollektív üldözése ellen. A magyar lakosságot, amelyet az első világháború után megkérdezése nélkül csatoltak Csehszlovákiához, nem lehet felelőssé tenni az ország szétesése miatt, s háborús bűnössé nyilvánítani csupán azért, mert 1938-ban nem volt kifogása az ellen, hogy visszacsatolják M agya ro rszágh oz. Edvard Beneš kiadja 16/1945. sz. ún. retribúciós dekrétumát „a náci bűnösök, az árulók és segítőik megbüntetéséről valamint a rendkívüli népbíróságokról”, valamint 17/1945. sz. dekrétumát a Nemzeti Bíróságról. A retribúciós dekrétum a „köztársaság fokozott veszélyeztetettségének” idejére visszamenőleges hatálylyal bűntettnek nyilvánít olyan cselekményeket, amelyek elkövetésük idején nem sértettek törvényt. A dekrétum a „köztársaság fokozott veszélyeztetettségének” időpontját 1938. május 21-től, a csehszlovák hadsereg részleges mozgósításától egy később meghatározandó napig számítja. A csehszlovák kormány jóváhagyja a németeket és magyarokat csehszlovák állampolgárságuktól megfosztó elnöki dekrétum tervezetét.

1945. május 24. : A szlovákiai református egyház élére még a Tiso-féle szlovák állam idején kinevezett, de az új államhatalom támogatását is élvező kassai székhelyű ún. Szervező Bizottság 6 „magyar” (Komáromi, Barsi, Gömöri, Abaúj-Tornai, Dél-Zempléni, Ungi) és 3 „szlovák” (Tárca-völgyi, Felső-Zempléni, Ung-Laborcvidéki) egyházmegyét létrehozva újjászervezi a szlovákiai egyházmegyéket, s élükre ideiglenes adminisztrátorokat nevez ki. A szlovákot nyilvánítja az ügyintézés nyelvévé nemcsak az állami hivatalokkal, hanem a Szervező Bizottsággal való kapcsolattartásban is, azokba a „szlovák jellegű” gyülekezetekbe pedig, amelyekben az istentiszteleteket magyarul tartják, elrendeli a „szlovák államnyelvet” bíró lelkészek kinevezését. A lelkészek számára kötelezővé teszi a szlovák nyelvvizsgát, s még a segéd lel készek kinevezését is a politikai megbízhatóság és a csehszlovák állampolgárság igazolásától teszi függővé. (A Szervező Bizottság lelkészi elnöke Ján Tomašuľa kassai lelkész, világi elnöke Vojtech Ozorovský.)

1 2 3 4
111 találat