Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1945. október közepén

A Magyarok Világszövetsége a háború utáni első kiáltványában tájékoztatja a világ magyarságát a szlovákiai magyarok üldözéséről, egyben felkéri őket, emeljék fel szavukat az üldözöttek érdekében, kérjék a nagyhatalmakat, hogy „szolgáltassanak igazságot”, s hassanak oda, hogy „a régi, elhibázott békeszerződések alapján az anyaországtól elszakított magyarok maguk nyilatkozhassanak hovatartozandóságukról és maguk dönthessenek jövőjükről”.

Pozsonyban Peéry Rezső elkészíti a Memorandum a csehszlovákiai magyarok helyzetérol című emlékiratot, amelyet Peéry és Szalatnai Rezső a prágai brit követség útján továbbít a brit külügyi hivatal közép-európai osztályának.

Budapesten Stelczer Lajos vezetésével megalakul a Népgondozó Hivatal szociális főosztálya, amelynek egyik legfontosabb feladata a Csehszlovákiából érkező magyar menekültek magyarországi megsegítése.

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)
CímkeBudapest / Magyarország
FejezetI. A jogfosztottság időszaka
Év1945
Rövid URL
ID227859
Módosítás dátuma2007. augusztus 1.

Hibát talált?

Üzenőfal