Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1946. május : Stószon Fábry Zoltán befejezi a magyarság kollektív bűnösségének vádja ellen tiltakozó A vádlott megszólal című memorandumát, amelyet megküld több cseh és szlovák vezető politikus és értelmiségi, többek között Jan Masaryk külügyminiszter, Vladimír Clementis külügyi államtitkár, Gustáv Husák közlekedés- és közmunkaügyi megbízott, Jozef Lettrich, az SZNT elnöke, Ladislav Novomeský oktatás- és népművelésügyi megbízott, valamint Peter Jilemnický és Emil Boleslav Lukáč szlovák költők címére.

Részletek

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)
CímkeBudapest / Stósz / kisajátítás / SZNT [Szlovák Nemzeti Tanács]-rendeletek / törvények, törvényhozás / határkérdés / jegyzékek, memorandumok / Husák Gustáv / Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT): / Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) / Szlovákiai Kommunista Pártja (SZLKP) / Demokrata Párt (DP) / Megbízottak Testülete / Lettrich Jozef / Novomeský Ladislav / Prága / Praha, Csehország / Tiso Jozef / Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) / Masaryk Jan / Clementis Vladimír / Külügyminiszterek Tanácsa / Alkotmányozó Nemzetgyűlés / Ideiglenes Nemzetgyűlés 1. (csehszlovák) / Csehszlovák Nemzeti Szocialista Párt (CSNSZP) / Szlovák Telepítési Hivatal (SZTH) / csehszlovák-magyar tárgyalások, egyezmények / Munkapárt / Csehszlovák Áttelepítési Bizottság / Nemzetgyűlés 2. (magyar) / Szabadságpárt / Párizs / Paris, Franciaország / Púll Ján / Dastych František / Csehszlovák Szociáldemokrata Párt (CSSZDP) / Csehszlovák Néppárt / Jilemnický Peter / Lukáč Emil Boleslav / gazdaság / lakosságcsere / reszlovakizáció / Fábry Zoltán / kitelepítés / állampolgárság / mezőgazdaság / választások / autonómia / szakszervezetek / Štós / Magyarország
FejezetI. A jogfosztottság időszaka
TelepülésStósz [Štós] / Stósz [Štós]
Év1946
Rövid URL
ID228138
Módosítás dátuma2007. augusztus 1.

1946. április 25. : Párizsban megkezdődik a Külügyminiszterek Tanácsának a Magyarországgal, Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Finnországgal kötendő békeszerződések feltételeinek véglegesítésével foglalkozó értekezlete. A csehszlovák kormány - miután a brit kormány azokat elutasította, a londoni külügyminiszter-helyettesi értekezlet pedig érdemben nem foglalkozott velük - a külügyminiszteri értekezlet elé terjeszti a háború előtti csehszlovák-magyar határ visszaállítására, a pozsonyi hídfő kiszélesítésére s a lakosságcsere és a reszlovakizáció után Csehszlovákiában maradó magyarok egyoldalú kitelepítésének jóváhagyására vonatkozó április 3-i követeléseit azzal, hogy foglalják bele azokat a Magyarországgal kötendő békeszerződésbe. Az SZNT lakóvédelemről szóló 54/1946. sz. rendelete korlátozza a felmondás lehetőségét, nem védi viszont azokat a magyarokat és németeket, akik a 33/1945. sz. elnöki alkotmánydekrétum alapján elveszítették csehszlovák állampolgárságukat, valamint azokat, akiket az SZNT 33/1945. sz. rendelete alapján elítéltek.

1946. április 3. : A csehszlovák kormány - az időközben az ENSZ főtitkárhelyettesévé választott Dalibor M. Krno útján - három: a pozsonyi hídfő kiszélesítésére, 200 000 magyar egyoldalú kitelepítésének engedélyezésére, valamint a Magyarországgal szembeni csehszlovák gazdasági követelésekre vonatkozó jegyzéket juttat el a brit kormányhoz. A kormány, miközben azt igényli, hogy Magyarország a trianoni határt „jogosnak, véglegesnek és megváltoztathatatlannak” ismerje el, Pozsonytól délre öt dunántúli község (Dunacsún, Oroszvár, Horvátjárfalu, Rajka és Bezenye) Csehszlovákiához csatolását követeli, amit Pozsony városfejlesztési terveivel és a magyar tüzérség esetleges támadása elleni védekezéssel magyaráz. A magyar kisebbség eltávolításának szándékát azzal indokolja, hogy „ellenséges és idegen elem”, amely veszélyt jelent az országra, s reményét fejezi ki, hogy a békeszerződés kötelezni fogja Magyarországot a 3 hónapon belüli átvételükre, ellenkező esetben kitelepítésüket Csehszlovákia egyoldalúan is végrehajtja. (A három jegyzéket április 10-én a nagyhatalmak londoni külügyminiszterhelyettesi értekezletéhez is eljuttatják.)

1946. március : A budapesti Valóság című folyóirat Posoniensis álnév alatt közli Peéry Rezső Hét sovány esztendo gazdag termése. A szlovákiai magyarok második kisebbségi korszakának tanulságai (1938-1945) című tanulmányát. Erre az időszakra tehető Szalatnai Rezső A csehszlovákiai magyarok 1918 és 1945 között című, kéziratban maradt memorandumának elkészülte is.

Részletek

KategóriaA (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)
CímkeBudapest / kisajátítás / igazságszolgáltatás / nyilvánosság - sajtó / törvények, törvényhozás / határkérdés / nyilvánosság - rádió / erőszakszervezetek, állambiztonság / egyházak - római katolikus / jegyzékek, memorandumok / Husák Gustáv / Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT): / Gottwald Klement / Beneš Edvard / Nemzeti Front / Csehszlovákia Kommunista Pártja (CSKP) / Slánský Rudolf / Šmidke Karol / Demokrata Párt (DP) / Megbízottak Testülete / Kvetko Martin / Lettrich Jozef / Novomeský Ladislav / Prága / Praha, Csehország / Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) / Široký Viliam / egyházak - evangélikus / Ideiglenes Nemzetgyűlés 1. (csehszlovák) / Gyöngyösi János / Szlovák Telepítési Hivatal (SZTH) / emlékiratok / Csehszlovák Áttelepítési Bizottság / Čech Ján / Keresztény-republikánus Párt / Cvinček Andrej / Osuský Štefan / Komzala František / Ferber Viktor / Nemzetgyűlés 2. (magyar) / Varga Béla 1. / Nagy Ferenc 1. / Szlovákiai Magyar Antifasiszták Bizottsága (Szövetsége) / Fábry József / Kugler János / Major Sándor / Szalay István / irodalmi élet / Valóság 1. (Budapest) / tudományosság / gazdaság / lakosságcsere / Peéry Rezső / Szalatnai Rezső / Beneš-dekrétumok / kitelepítés / állampolgárság / nyelvhasználat / mezőgazdaság / választások / egyházak / Érsekújvár / Nové Zámky / Nitra / Nyitra / Magyarország
FejezetI. A jogfosztottság időszaka
TelepülésÉrsekújvár [Nové Zámky] / Nyitrapásztó [Pastuchov]
Év1946
Rövid URL
ID228057
Módosítás dátuma2007. augusztus 1.

1946. március 4. : Megkezdi magyarországi tevékenységét a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság, amely a lakosságcsere-egyezményben jogot szerzett arra, hogy 6 héten keresztül szabadon propagálhassa a magyarországi szlovákok között a Csehszlovákiába való áttelepülés gondolatát. Munkatársai a toborzás folyamán 133 magyarországi községben 277 népgyűlést szerveznek, a budapesti rádióban 154 óra műsoridőben 266 adást sugároznak, szétosztanak 118 100 plakátot, 790 ezer újságpéldányt, 46 335 könyvet, 490 ezer brosúrát és 540 ezer röplapot. A toborzásban a bizottság munkatársain kívül részt vesz csaknem az egész szlovák politikai vezetés, a kulturális, egyházi és közélet számos jelentős képviselője, többek között Viliam Široký miniszterelnök-helyettes, Jozef Lettrich, az SZNT elnöke, Karol Šmidke, a Megbízottak Testülete elnöke, Gustáv Husák, Ladislav Novomeský és Martin Kvetko megbízottak, valamint Štefan Osuský evangélikus püspök.

1946. február 27. : Budapesten Vladimír Clementis külügyi államtitkár és Gyöngyösi János külügyminiszter aláírják a csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezményt, amelynek V. cikke felhatalmazza a csehszlovák kormányt arra, hogy annyi magyar nemzetiségű személyt telepíthessen át Magyarországra, amennyi magyarországi szlovák (és cseh) önként jelentkezik a Csehszlovákiába való áttelepülésre. Az egyezmény VI. cikke biztosítja az áttelepülőket, hogy minden ingóságukat magukkal vihetik, VII. cikke értelmében viszont ingatlan vagyonuk kártérítés ellenében átszáll arra az államra, amelyet elhagynak, VIII. cikkében pedig a magyar kormány kötelezettséget vállal arra, hogy paritáson felül átveszi a szlovák népbíróságok által az SZNT 33/1945. sz. rendelete alapján háborús bűnösnek minősített magyarokat is. A X. cikk az egyezmény végrehajtásának megkönnyítése céljából 2 csehszlovák és 2 magyar tagból álló vegyes bizottság létrehozását írja elő. Az egyezményhez csatolt függelék úgy intézkedik, hogy az áttelepülők számába be kell tudni a már korábban áttelepülteket is. Az egyezményhez mellékelt jegyzőkönyven a csehszlovák kormány ígéretet tesz arra, hogy a magyar kisebbség kérdésének végleges rendezéséig felfüggeszti a vagyonelkobzásokat, az elbocsátott magyar közalkalmazottak számára szociális segélyt folyósít, s kötelezettséget vállal az 1945. október 25-i kormányhatározat „pontos betartására”. Mindkét fél rögzíti, hogy a csehszlovákiai magyarság kérdése az egyezmény aláírása ellenére megoldásra vár, s amennyiben a két kormány ezt nem tudná rendezni, jogukban áll a békekonferenciához fordulni. A lakosságcsere-egyezmény aláírását követő találkozón Vladimír Clementis felszólítja a magyar koalíciós pártok vezetőit egy újabb egyezmény aláírására a lakosságcsere után Csehszlovákiában maradó magyarok egyoldalú átvételéről. Clementis szerint a Csehszlovákiában maradó magyarok kisebbségi jogokra nem számíthatnak, sőt a csehszlovák kormány az egy tömbben élő magyar lakosságot szét fogja telepíti az ország különböző területeire. A jelenlevő magyar politikusok (Gyöngyösi János, Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, Kovács Imre és Veres Péter) egyöntetűen visszautasítják a teljes magyar lakosság átvételére vonatkozó csehszlovák követelést. (Clementis szóban előadott javaslatát Gyöngyösihez intézett levelében is megismétli, amelyben ráadásul anyagi támogatást is kilátásba helyez arra az esetre, ha Magyarország vállalná a teljes szlovákiai magyar lakosság átvételét.)

1945. december 3. : Prágában a Vladimír Clementis külügyi államtitkár vezette csehszlovák és a Gyöngyösi János külügyminiszter vezette magyar küldöttség tárgyalásokat kezd a csehszlovák-magyar lakosságcseréről. A csehszlovák fél által előterjesztett javaslat szerint a magyar kisebbség egy részét a paritásos lakosságcsere keretében, a többit egyoldalúan telepítenék át Magyarországra; a magyar lakosság egy része végül megkaphatná a csehszlovák állampolgárságot, de kisebbségi jogokkal nem rendelkezhetne. A magyar fél az egyoldalú kitelepítést elutasítja, a népcsere feltételéül pedig a magyarellenes intézkedések hatálytalanítását, az áttelepítendő magyarok kiválasztásába való beleszólást, valamint a népcsere után is Csehszlovákiában maradó magyarok kisebbségi jogainak biztosítását vagy lakóterületükkel együtt Magyarországhoz csatolását szabja. Gyöngyösi szerint, ha Csehszlovákia mindenáron a csehek és szlovákok nemzeti államává akar válni, és meg akar szabadulni magyar kisebbségétől, úgy adja át őket „a hozzájuk tartozó földdel, területekkel” együtt.