Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1945. december 3.

Prágában a Vladimír Clementis külügyi államtitkár vezette csehszlovák és a Gyöngyösi János külügyminiszter vezette magyar küldöttség tárgyalásokat kezd a csehszlovák-magyar lakosságcseréről. A csehszlovák fél által előterjesztett javaslat szerint a magyar kisebbség egy részét a paritásos lakosságcsere keretében, a többit egyoldalúan telepítenék át Magyarországra; a magyar lakosság egy része végül megkaphatná a csehszlovák állampolgárságot, de kisebbségi jogokkal nem rendelkezhetne. A magyar fél az egyoldalú kitelepítést elutasítja, a népcsere feltételéül pedig a magyarellenes intézkedések hatálytalanítását, az áttelepítendő magyarok kiválasztásába való beleszólást, valamint a népcsere után is Csehszlovákiában maradó magyarok kisebbségi jogainak biztosítását vagy lakóterületükkel együtt Magyarországhoz csatolását szabja. Gyöngyösi szerint, ha Csehszlovákia mindenáron a csehek és szlovákok nemzeti államává akar válni, és meg akar szabadulni magyar kisebbségétől, úgy adja át őket „a hozzájuk tartozó földdel, területekkel” együtt.

Hibát talált?

Üzenőfal