1946. április 25.
Párizsban megkezdődik a Külügyminiszterek Tanácsának a Magyarországgal, Olaszországgal, Romániával, Bulgáriával és Finnországgal kötendő békeszerződések feltételeinek véglegesítésével foglalkozó értekezlete. A csehszlovák kormány – miután a brit kormány azokat elutasította, a londoni külügyminiszter-helyettesi értekezlet pedig érdemben nem foglalkozott velük – a külügyminiszteri értekezlet elé terjeszti a háború előtti csehszlovák-magyar határ visszaállítására, a pozsonyi hídfő kiszélesítésére s a lakosságcsere és a reszlovakizáció után Csehszlovákiában maradó magyarok egyoldalú kitelepítésének jóváhagyására vonatkozó április 3-i követeléseit azzal, hogy foglalják bele azokat a Magyarországgal kötendő békeszerződésbe.
Az SZNT lakóvédelemről szóló 54/1946. sz. rendelete korlátozza a felmondás lehetőségét, nem védi viszont azokat a magyarokat és németeket, akik a 33/1945. sz. elnöki alkotmánydekrétum alapján elveszítették csehszlovák állampolgárságukat, valamint azokat, akiket az SZNT 33/1945. sz. rendelete alapján elítéltek.
Hibát talált?
Üzenőfal