Kronológiák - A (cseh)szlovákiai magyarság történeti kronológiája (1944–1992)

A (cseh)szlovákiai magyarság története immár közel kilenc évtizedre tekint vissza, múltjának feldolgozásával ennek ellenére máig adós a történettudomány. Hatványozottan érvényes ez a megállapítás a második világháború végén kezdődő s jelen kronológia tárgyát is képező második kisebbségi korszakára, amelyből a szakirodalom eddig jobbára csupán történetének legfájóbb szakaszát, 1944 és 1948 közötti jogfosztásának eseményeit tárgyalta. A felvidéki magyarság történetének feltárását célzó kutatási program részét képezi – s remélhetőleg a további kutatások támpontjául is szolgál majd – a (cseh)szlovákiai magyarság 1944 és 1992 közötti történetének kronologikus feldolgozása. (összeállította: Popély Árpád)

1968. október 27. : A Nemzetgyűlés elfogadja az ország föderatív elrendezéséről szóló 143/1968. sz. és nemzetiségeinek helyzetéről szóló 144/1968. sz. alkotmánytörvényt. A két alkotmánytörvény között ellentmondás mutatkozik a nemzetiségek államalkotó szerepének elismerése tekintetében. Amíg a nemzetiségi alkotmánytörvény preambuluma szerint a köztársaság népét „a cseh és szlovák nemzettel együtt a magyar, német, lengyel és ukrán (ruszin) nemzetiség is alkotja”, s 1. cikkelye szerint a köztársaság „a cseh és szlovák nemzet és azon nemzetiségek közös állama, amelyek a területén élnek”, addig a föderációs alkotmánytörvény a köztársaságot „két egyenjogú testvérnemzet, a csehek és szlovákok” szövetségi államaként definiálja. A nemzetiségi alkotmánytörvény 2. cikkelye kimondja a nemzetiségek „létszámuknak megfelelő” képviselethez való jogát a képviseleti testületekben és más választott szervekben, 3. cikkelye deklarálja számukra az anyanyelvükön való művelődés, a nemzetiségi kulturális-társadalmi szervezetekben való tömörülés, a saját nyelvű sajtó és tájékoztatás, az általuk lakott területen pedig nyelvük hivatalos érintkezésben való használatának jogát, 5. cikkelye egyúttal kilátásba helyezi az alkotmánytörvényt konkretizáló végrehajtási törvények, valamint a képviseleti testületek és végrehajtó szervek melletti nemzetiségi szervekről szóló törvény kidolgozását. Az utolsó pillanatban módosított jogszabályból kimaradnak a nemzetiségek önigazgatását, gazdasági és kulturális egyenjogúságát, az államhatalom gyakorlásában való egyenjogú részvételét szavatoló részek, s nyelvük hivatalos érintkezésben való használatának a lehetőségét is az általuk lakott területre korlátozzák.

1968. szeptember 7-8. : A Csemadok KB a föderatív államjogi elrendezésről és a nemzetiségek jogainak alkotmányos biztosításáról tárgyal. Az ülésen több felszólaló sérelmezi a magyarság elégtelen politikai képviseletét, ami kapcsán Csanda Sándor az Ukrán Nemzeti Tanács mintájára egy Magyar Nemzeti Tanács megválasztásának a lehetőségét, Mács József pedig a kommunista párton belüli magyar szekció létrehozását is felveti. A KB határozatban mondja ki, hogy a nemzetiségi kérdés megoldása alapjának továbbra is március 12-i javaslatát tartja, s jóváhagyja a megszállást elítélő augusztus 21-e utáni nyilatkozatait és állásfoglalásait. A szövetség új programtervezet-javaslatának vitája során felmerül, hogy a Csemadok a jövőben ne csak egyéni, hanem a Matica slovenskához hasonlóan kollektív tagsággal is rendelkezzen, szigorúan vett kulturális szervezetből váljék a csehszlovákiai magyarság érdekvédelmi, politikai szervezetévé, amit esetleges új megnevezése - Magyar Dolgozók Országos Szövetsége - is tükrözhetne. Az ülés második napján meghívott vendégként részt vevő Gustáv Husák, az SZLKP első titkára ígéretet tesz a nemzetiségi alkotmánytörvény, valamint az azt konkretizáló végrehajtási törvények kidolgozására.

1968. június 14. : A Csemadok KB Elnöksége megfogalmazza és a föderációs törvény megalkotására alakult kormánybizottság nemzetiségi albizottsága elé terjeszti a nemzetiségi kérdés rendezésére vonatkozó javaslatait. Ezek szerint a nemzetiségeket-államalkotó elemként - megilletik a választott és végrehajtó szervek melletti nemzetiségi szervek: a szövetségi parlamentben Nemzetiségi Bizottság, a szövetségi kormányban a nemzetiségi államminiszteri poszt, az SZNT-ben a Magyar Nemzetiségi Tanács, a szlovák kormányban a nemzetiségi miniszteri poszt, magyar miniszterek és miniszterhelyettesek kinevezése. A javaslat síkra száll Szlovákia új területi elrendezésénél az etnikai elv figyelembevételéért, a társadalmi szervezeteknél a nemzetiség szerinti szerveződés lehetőségéért, a vagyonelkobzó rendeletek hatálytalanítása mellett valamennyi magyarellenes intézkedés hatálytalanításáért és a meghurcoltak rehabilitálásáért.

1968. június 12. : A csehországi Kolodějben megtartja első ülését a föderációs törvény megalkotására alakult kormánybizottság Samo Falťan szlovák történész vezette nemzetiségi albizottsága, amelynek feladata a nemzetiségek helyzetének rendezéséről szóló alkotmánytörvény tervezetének előkészítése. Az ülésről kiadott állásfoglalás szerint az albizottság javasolja a magyarokra és németekre vonatkozó vagyonelkobzó törvények felülvizsgálását, a vegyesen lakott területeken pedig a két- vagy többnyelvűség elvének érvényesülését, elutasítja ugyanakkor a magyar többségű járások visszaállítását, a nemzetiségek nemzeti szubjektumként való elismerését, a nemzeteket megillető államhatalmi szerveik létrehozásának lehetőségét, valamint a társadalmi szervezetek nemzetiségi alapon történő létrehozását. Az albizottság szerint a nemzeti kisebbségek képviseletét választott képviselőik látnák el, az egyes képviseleti szervek mellett nemzetiségi bizottságok, a nemzeti kormányok mellett pedig nemzetiségi államtitkárságok jönnének létre.

1964. augusztus 6. : A Csemadok KB Elnöksége újabb beadványt intéz az SZNT-hez, amelyben előző évi javaslatain túlmenően szorgalmazza többek között a magyar intézményrendszer bővítését (pl. egy néprajzi múzeum, egy rozsnyói magyar színház, egy magyar könyvkiadó létrehozását), a magyar iskolahálózat fejlesztését, a Csehszlovák Rádió magyar adásának bővítését, a Csehszlovák Televízióban magyar adás indítását, a magyar tanonciskolák és szakközépiskolák hálózatának bővítését, az iskolák összevonásának felülvizsgálását és a magyarországi továbbtanulás lehetőségének biztosítását. A Csemadok beadványa felveti az 1945 utáni magyarellenes jogszabályok felülvizsgálását, a magyarsággal kapcsolatos párthatározatok teljesítését s egy nemzetiségi törvény megalkotását is.

1960. július 11. : A Nemzetgyűlés 100/1960. számmal elfogadja Csehszlovákia új, ún. szocialista alkotmányát, amely kinyilvánítja, hogy Csehszlovákiában „győzött a szocializmus”, az ország hivatalos nevét Csehszlovák Szocialista Köztársaságra változtatja, rögzíti a kommunista párt vezető szerepét, s olyan új állami címert vezet be, amelyből eltávolították Szlovákia történelmi szimbólumait. Az alkotmány 1. cikkelye szerint a köztársaság „két egyenjogú testvérnemzet, a csehek és szlovákok egységes állama”, 20. cikkelye szavatolja az állampolgárok egyenjogúságát az élet minden területén „nemzetiségre és fajra való tekintet nélkül”, 25. cikkelye pedig - amely szerint „az állam biztosítja a magyar, az ukrán és a lengyel nemzetiségű állampolgárok számára az anyanyelvi oktatás és a kulturális fejlődés minden lehetőségét és eszközét” - először mondja ki a nemzetiségek anyanyelvi művelődéshez való jogát. Az SZNT-nek az alkotmányban rögzített hatáskörei jelképesek, megszűnik a Megbízottak Testülete is, a végrehajtó szerv szerepét az SZNT bizottságai és megbízottai veszik át. Az alkotmány 74. cikkelye szerint az SZNT feladata többek között, hogy „a magyar és az ukrán nemzetiségű állampolgárok számára az egyenjogúság szellemében biztosítsa életük sokoldalú fejlesztésének kedvező feltételeit”. Antonín Zápotocký köztársasági elnök Viliam Široký miniszterelnökkel az élen új kormányt nevez ki, amelynek tagja többek között Václav David külügyminiszter, Július Ďuriš pénzügyminiszter, Bohumír Lomský nemzetvédelmi miniszter és Rudolf Barák belügyminiszter.