A (cseh)szlovákiai magyarok lexikona Csehszlovákia megalakulásától napjainkig

A Híd – Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulat füzetsorozata (Nyitra, 1941–1944). A fasiszta szlovák állam betiltotta a szlovákiai magyar irodalmi és kulturális folyóiratokat. E hiány pótlására indították a Híd szerkesztői a rendszertelen időközökben megjelenő Magyar Album-füzeteket. A tíz kötetre tervezett első sorozatnak egy éven belül kellett volna megjelennie, de a cenzúra és a terjesztési engedélyek körüli huzavona miatt ez több évre eltolódott. A római számokkal jelölt füzetek belső elrendezése a folyóiratokéra emlékeztet. Állandó rovataiban 45 szlovákiai magyar, 117 magyarországi, romániai és jugoszláviai magyar, 13 szlovák és 13 idegen költő, író, műfordító alkotása jelent meg, összesen 346 mű 1062 oldal terjedelemben. A szerkesztők magatartására és bátorságára jellemző, hogy 1942-ben Mártonvölgyi László cikket írt József Attila halálának körülményeiről, elhanyagolt sírjáról, s közölték a Mama, az Eperfa és a Mondd, mit érlel.. c. verseit. Az erősödő politikai nyomás és anyagi gondok miatt a X. füzet megjelenése után 1944 karácsonyán beszüntette működését.  – Szerk. Dallos István, Mártonvölgyi László közreműködésével. – Ir. Dallos István: A Híd vallomása (1969); A „Híd – Szlovenszkói Magyar Irodalmi Társulat” kiadói tevékenysége. In: Szeberényi Zoltán: Visszhang és reflexió (1986).

Szakmai és művészeti szervezet (Pozsony, Hetény, Dunaszerdahely, Komárom, 1990). A Csehszlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának, ill. a Szlovákiai Magyar Képzőművészek Társaságának jogutódja és tevékenységének folytatója. A szervezet célja a magyar nemzetiségi kisebbség professzionális képzőművészeti kultúrájának támogatása és művészeti hagyományainak megőrzése. Küldetése és célja főként a kortárs magyar képzőművészek művészetének terjesztése Szl. egész területén, valamint az össznemzeti magyar és nemzetközi képzőművészeti kultúrán belül. Tevékenysége főleg kiállítások rendezésére irányul, ezenkívül elméleti szimpóziumokat szervez és alkalmi kiadványokat ad ki. Tagja a Magyar Képzőművészeti és Iparművészeti Társaságok Szövetségének, valamint a pozsonyi Slovenská výtvarná únia-nak (Szlovák Képzőművészeti Unió). 1993–1995-ben a hetényi Lilla Galéria társszervezője, 1995 után a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériával és más intézményekkel működik együtt. Tagságának száma 50 körüli. Megalapítója és szervezője az Illusztrált Könyv biennálénak Dunaszerdahelyen. 1996-ban évi nívódíjat alapított saját tagjai számára. Az új nevét (~) 2014-ben vette fel. – Vezető: Nagy János (1990); Lipcsey György (1995); Kopócs Tibor (1998); Dolán György (2009); Kopócs Tibor (2014).

Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának segéd- és tanácsadó szerve (Pozsony, 1948–1949). Feladata az volt, hogy segítse a párt központi bizottságának munkáját a szlovákiai magyarokkal kapcsolatos párthatározatok meghozásában és végrehajtásában. A mintegy egy éven át működő ~ elnökévé a magyarellenességéről jól ismert Daniel Okáli belügyi megbízottat, titkárává pedig Fábry Istvánt nevezték ki. A bizottságban rajtuk kívül Lőrincz Gyula, Major István, Kugler János és Rabay Ferenc kapott helyet. A ~ot később további két szlovák taggal egészítették ki. Fontos szerepet kapott az Új Szó c. lap elindításában, a Csemadok létrehozásának előkészületeiben, valamint a csehországi deportáltak vagyoni kérdéseit érintő rendelkezések kidolgozásában is. Miután 1949 őszén nyíltan kifogást emelt a tervezett Dél-akció magyarellenes éle ellen, a pártvezetés feloszlatta a bizottságot.

Kisebbségi írók és publicisták népfrontos jellegű egyesülete (Pozsony, 1937 júliusa). Tisztségviselői és ismertebb tagjai a következők voltak: Győry Dezső (elnök), Vozári Dezső és Peéry Rezső (alelnökök), Vass László (titkár), Jócsik Lajos (pénztáros), Morvay Gyula és Szalatnai Rezső (ellenőrök), Forbáth Imre, Földes Sándor, Gwerk Ödön, Hornyánszky István, Jelen Mihály, Sellyei József, Tilkovszky Béla. Vezetői a hatóságoknál többször eljártak a kisebbségi irodalom ügyében, és részük volt abban, hogy 1938-ban végre magyar író (Darkó István) is kapott Állami Díjat. – Vezető: Győry Dezső. – Ir. Népfrontos jellegű csehszlovákiai magyar tudományos és kulturális-irodalmi egyesületek. In: Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek (1982).

Magyar egyetemisták alapították (Pozsony, 1989 nov.–1991). Részt vett a rendszerváltásban, aktívan bekapcsolódott a tüntetések szervezésébe és mozgósította a szlovákiai magyar egyetemistákat, diákokat. A Független Magyar Kezdeményezés 1990-ben Berényi József személyében az első szabad választáson parlamenti képviselőt juttatott a Szlovák Nemzeti Tanácsba a ~ből. 1991-től Diákhálózat néven folytatja munkáját az egyetemisták és diákok érdekvédelmével foglalkozó szervezetként.

Hungarisztikai tanszék a Bél Mátyás Tudományegyetem Humán Tudományok Karán (Besztercebánya, 1998–2015). Alabán Ferenc alapította, 2002 őszéig Finnugor Nyelvek Tanszéke néven működött. A komplex és rendszeres tantervi program keretében a fordítók, műfordítók, tolmácsok és filológiai szakemberek ötéves magiszteri képzését látta el a magyar nyelv és kultúra és más idegen nyelvi szakokkal való párosításban, nappali és levelező tagozaton. A hallgatók szakpárosításuknak megfelelően vesznek részt külföldi részképzésen. – Vezető: Alabán Ferenc (1998–2015).

Magyar parlamenti képviselők 1990-ben a prágai Szövetségi Gyűlésben kezdeményezték a komáromi székhelyű Jókai Mór Egyetem megalapítását. A kezdeményezés nem járt sikerrel, így Komárom város 1992-ben létrehozta a Komáromi Városi Egyetemet. A városi egyetem három magyarországi felsőoktatási intézmény konzultációs központjaként működött. 2001-ben a Selye János Egyetemért Alapítvány a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem, ill. a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara székhelyen kívüli képzését indította el Komáromban, évente 200 hallgatóval. Az alapítvány működtette a Láthatatlan Kollégium mintájára létrehozott Selye János Kollégiumot, ill. az évente megrendezett több hetes Nyári Egyetemet. Ez a képzés alapozta meg a Selye János Egyetem létrehozását Komáromban, amelyre 2004-ben került sor. Az egyetembe 2004-ben beolvadt a Calvin János Teológiai Akadémia, amely egyházi, oktatási, tudományos, szakmai, szociális segítségnyújtási tevékenységet folytatott (az akadémia egyházi státuszát 1995-ben legalizálta a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma), és alapját képezte a jelenlegi Református Teológiai Karnak. Az egyetem első rektora Albert Sándor lett. Az egyetem nappali és levelező tagozata a következő karokkal működik: Gazdaságtudományi Kar, Tanárképző Kar, Református Teológiai Kar. 2007-ben több mint 2000 hallgatója volt. – Vezető:  Albert Sándor (2004); Tóth János (2009).

Az 1918-as államfordulat után az 1912-ben létesített pozsonyi Erzsébet Tudományegyetemet megszüntették. Csehszl.-ban ezután – az 1925–1939 között létező losonci Református Teológiai Szeminárium kivételével – nem volt magyar tanítási nyelvű egyetem vagy kar. A Comenius Egyetemen 1920-ban Magyar Szeminárium létesült, ahol hosszabb ideig csak lektor (Vojtech Cvengroš) működött. A magyar filológiai szakot az 1930/31-es akadémiai évben vezették be. A finnugrisztikából professzorrá habilitált Pavel Bujnák heti két órában a 19. sz.-i magyar regényről előadást s régi szövegek olvasásával szemináriumot tartott. A következő akadémiai évben az évfolyamonkénti heti óraszám kilencre emelkedett, s ennyi maradt 1951 jún.-áig. Az előadások nyelve addig a szlovák volt. Halála után, 1934-től 1950-ig két megbízott előadó, Ján Bakoš szemitológus és František Jančovič középiskolai tanár vette át az oktatást. Az 50-es években jelentős változásokra került sor. 1951-ben az egyetem akkor létesített pedagógiai karán Sas Andor docens vezetésével magyar tanszék nyílt, s az előadások nyelve nemcsak ott, hanem a bölcsészkar megmaradt magyar szemináriumában is a magyar lett. A pedagógiai karon kezdettől két részleg működött: a gimnáziumi tanárokat képző pedagógiai főiskola és az általános iskolák tanítóit felkészítő pedagógiai felső iskola. A tanszékek az első két évben közösek voltak az egyes szakokon, aztán elkülönültek. Az egymást követő iskolareformok következtében 1954-ben Pozsonyban három felsőfokú intézmény oktatta a magyar nyelvet: A Comenius (Komenský) Egyetem Magyar Szemináriuma, a Pedagógiai Főiskola és a Felsőbb Pedagógiai Iskola Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke. Az újabb reformok következtében megszűnő Pedagógiai Főiskola tanszéke beleolvadt az egyetem Magyar Szemináriumába, az ugyancsak megszűnő Felsőbb Pedagógiai Iskola tanszéke pedig 1960-ban átkerült Nyitrára. A tanítási nyelv a pedagógiai főiskolán – a magyar tanszék kivételével – a szlovák volt, a tanítóképzőnek megfelelő pedagógiai felső iskolán viszont a más szakos magyar hallgatók részére is magyarul folyt az oktatás. A pedagógiai felső iskolát pár év múlva Nyitrára telepítették át. Az egyetem bölcsészkarán a Magyar Szemináriumot 1959-ben váltotta fel az önálló Magyar tanszék, melyen Sas Andor irányításával négy adjunktus működött. 1990-től a szlovák hallgatók részére külön tanrendű szak létezik. A tanszéken jelenleg magyar szakos tanár- és tolmácsképzés, hungarológiai képzés, valamint finn nyelvi és irodalmi képzés folyik baccalaureátusi (Bc.), magiszteri (Mgr.) és doktori (PhD.) képzés keretein belül.

Regionális jellegű szépirodalmi, művészeti, kritikai folyóirat (Kassa, 1926. ápr. 4). Egyetlen száma jelent meg. – Szerk. Budai Győző.

Baloldali ifjúsági tömörülés a két vh. közötti Szl.-ban (Pozsony, 1936–1938). Elnökévé Ferencz Lászlót, a szervezet létrehozásában nagy szerepet játszó baloldali Magyar Nap című napilap felelős szerkesztőjét, alelnökévé pedig Lőrincz Gyulát választották. Gyakorlati munkájának irányításában a szervezet titkárai, Betlen Oszkár és az őt követő Keleti Ferenc, valamint Schönherz Zoltán kaptak nagy szerepet. 1937 dec.-ében már 32 ifjúsági szervezet tartozott hozzá, 1938-ban pedig már 45 településen volt helyi szervezete, amelyekben összesen 3200 személy tevékenykedett. Sajtóorgánuma az 1937 jan.-jától kiadott Kéve c. lap volt. A csoportok és szervezetek irodalmi estek, színjátszó körök, sportrendezvények szervezésével igyekeztek megszólítani a fiatalságot. Együttműködött a hasonló szellemiségű szlovák és cseh szervezetekkel. Tevékenysége eleinte inkább csak a kultúra területére korlátozódott, 1937 tavaszától egyre inkább a politikai célkitűzések kerültek középpontjába. A szervezet 1937 dec.-ében megtartott kongresszusának központi témáját már a Csehszlovák Köztársaság egységének megőrzése, a magyar revíziós igények elítélése jelentette. Tevékeny részt vállalt a CSKP által 1938 nyarán és szept.-ében a köztársaság védelme mellett megtartott tömegdemonstrációk megszervezéséből is. 1938. okt. közepéig folytathatta működését. Ekkor a frissen kinevezett autonóm szlovák kormány betiltotta működését, pozsonyi központi irodahelyiségeit pedig bezárta. – Vezető: Ferencz László (1936). – Ir. Jalsovszky Katalin: A Magyar Fiatalok Szövetsége. A csehszlovákiai magyar fiatalok a népfrontmozgalomban, 1936–1938 (Kézirat, 1987).

A rendszerváltást követő években a Rákóczi Szövetség kezdeményezésére számos dél-szlovákiai városban jött létre ~, amelynek célja az addig szétforgácsolódott helyi magyar kezdeményezések összefogása, egy tető alá hozása volt. A magyarországi alapítványi támogatások révén megvásárolt és felújított épületekben kapott helyet általában a Csemadok helyi szervezete, a Szövetség a Közös Célokért hálózat és több más helyi magyar szerveződés. ~ alakult Rozsnyón, Tornalján, Rimaszombatban, Losoncon, Léván, Komáromban és Vágsellyén is.

Kormánypárti politikai és közéleti hetilap (Losonc, 1930–1938). – Szerk. Magyary Árpád, Palágyi Lajos, Witemberger József.

Független politikai napilap (Kassa, 1922. febr. 28.–1923. okt. 14.) A jelentősebb helyi vetélytársakkal (Kassai Napló, Kassai Újság) szemben nem tudott tartós népszerűséget szerezni. – Szerk. Rácz Elek.

Politikai napilap (Pozsony, 1941–1944). Belső munkatársai többek között Peéry Rezső és Szalatnai Rezső voltak. A szlovák államban élő magyarság egyetlen engedélyezett pártjának, a Szlovenszkói Magyar Pártnak volt a hivatalos lapja. Hangsúlyozott keresztény humanizmusáért a szlovák és német fasiszta lapok sokszor támadták. Hétköznapi számai 10, a vasárnapiak 24 oldalon, az ünnepi számok pedig ennél jóval nagyobb terjedelemben jelentek meg. – Szerk. Somos Elemér.

A Keresztényszocialista Diákok Szabadszervezetének betiltása után egyetemisták és egyetemet végzettek szervezték meg (Pozsony, 1919–húszas évek közepe). Céljuk a kisebbségi szellemi élet keresztényi és nemzeti szellemű fellendítése volt. Ők alapították az egyetemisták érdekvédelmi szervezeteit, a Magyar Akadémikusok Keresztény Köreit, a pozsonyi Kiskárpátok Cserkészcsapatot és az Új Auróra almanachot, a Budapesten és Bécsben tanuló felvidéki diákok körében is voltak fiókszervezetei. Hungarus érzelmű német tagok hatására a hagyományos német diákegyesületek (Burschenschaftok) szertartásos külsőségeiből is sokat átvettek. A Szövetségnek Pozsonyban 52, Szl.-szerte 42 „törzstagja” volt. Az ismertebbek: Aixinger László, Alapy Gyula, Dobai János, Floch István, Hornyák Odilo, Krammer Jenő, Ölvedi László és Schubert Tódor. A szervezetet a csehszl. hatóságok folyamatosan zaklatták. – Ir. Sinkó Ferenc: A felvidéki ifjúsági mozgalmak kezdetei Trianon után (Regio, 1990/2).

Rövid életű szlovákiai magyar ifjúsági szervezet (Pozsony, 1968–1969). Életre hívásának fő szorgalmazója a magyar ifjúsági klubmozgalom volt, amely kezdeményezésére 1968. ápr. 6-án a magyar fiatalok első országos értekezletén megalakították a Magyar Ifjúság Központi Tanácsát azzal a feladattal, hogy dolgozza ki a magyar ifjúsági szervezet programját és alapszabályát. Ez 1968 nyarán megtörtént, az aug. 21-i szovjet megszállás és a rétegszervezetek nemzetiségi alapon történő létrehozását nem tűrő normalizációs politika ugyanakkor a szervezet sorsát is megpecsételte. A magyar fiatalok 1968. dec. 7-én megtartott második országos értekezletén bejelentették a ~ megalakulását, amelynek elnökévé Varga Sándort, alelnökévé Duka Zólyomi Árpádot választották, azt azonban nem vették fel a megszűnt Csehszlovák Ifjúsági Szövetséget felváltó Gyermek- és Ifjúsági Szervezetek Társulásába, s 1969 máj.-ában a működését is betiltották. – Vezető: Varga Sándor. – Ir. Varga Sándor: Az önálló magyar ifjúsági szervezet megszületése 1968-ban (Fórum Társadalomtudományi Szemle 2009/3); Kiss József: Kísérlet önálló szlovákiai Magyar Ifjúsági Szövetség létrehozására 1968–1969-ben (Fórum Társadalomtudományi Szemle 2009/4).

Internetes televízió (Pozsony, 2011). A szlovákiai magyar kulturális élet szinte minden fontos eseményéről tájékoztat teljes terjedelemben a www.televizio.sk portálon. Fontos szerepe van a szlovákiai magyar kultúra eseményeinek képi és hangi rögzítésében, terjesztésében és archiválásában. Fenntartója az Anima Társaság, működtetője a Microgramma Stúdió (Haraszti Gyula), producere a Median Produceri Iroda (Haraszti Mária).

Szépirodalmi és kritikai folyóirat (Kassa, Tornalja, 1932 márc.–1937 okt.). A Kazinczy Könyv- és Lapkiadó Szövetkezet adta ki. A Szentiváni Kúria összejövetelén hozták létre, s munkatársai zömét a Magyar Nemzeti Párt kulturális gárdájához tartozó írók alkották. Kiadóhivatala Kassán, 1934-től Tornalján székelt. Az irodalmi sajtónk élvonalába tartozó lap állandóan napirenden tartotta s számos átfogó tanulmányban, felmérésben elemezte a kisebbségi irodalmi és kulturális fejlődés kérdéseit. Szépirodalmi anyagának színvonala közepes volt, s a hazai művek folyamatos kritikája többnyire rövid ismertetésekre, recenziókra szorítkozott. – Szerk. Darkó István (1932); Szombathy Viktor (1934).

Szlovákiai magyar politikai mozgalom (Pozsony, 1990 jan.–1998). Konzervatív, keresztény és nemzeti szellemiségű mozgalomként alakult meg. Az 1990-es parlamenti választásokon az Együttélés Politikai Mozgalommal koalícióban vett részt, és hét-hét parlamenti helyet szerzett a prágai Szövetségi Gyűlésben, ill. a pozsonyi Szlovák Nemzeti Tanácsban. 1992 jan.-jában néhány képviselője kivált a mozgalomból és csatlakozott a Magyar Néppárthoz. 1992-ben az Együttélés Politikai Mozgalommal, ill. a Magyar Néppárttal indult a parlamenti választásokon, és 4 mandátumhoz jutott a Szövetségi Gyűlésben, ill. 5-höz a Szlovák Nemzeti Tanácsban. 1994-től részt vett a Magyar Koalíció munkájában, ennek keretében indult a parlamenti választásokon, és 7 mandátumot szerzett. 1998-ban a Magyar Koalíció Pártja keretében egyesült a másik két magyar politikai tömörüléssel. Tiszteletbeli elnöke Janics Kálmán volt. – Vezető: Janics Kálmán (1990); Bugár Béla (1990–1998). – Ir. K. Cséfalvay Eszter (szerk.): Közösségünk szolgálatában. A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom öt éve 1990–1995 (1995).

A Pravda Kiadóvállalat keretében létrehozott magyar kiadó (Pozsony, 1949–1952). Kb. 75-80 kiadványt, főleg politikai műveket és szlovák meg cseh írók magyarra fordított alkotásait jelentette meg. A kisebbségi magyar írók művei közül Egri Viktor színműveit, Rácz Olivér meséskönyveit, Dénes György verskötetét és Szabó Béla elbeszélésgyűjteményét adta ki. Tevékenységéhez fűződik az első könyvklub létrehozása (Magyar Könyvbarátok Köre, 1950). – Ir. Fónod Zoltán: Körvonalak (1982).

Politikai és közéleti hetilap (Losonc, 1920. márc. 10.–1931. okt. 8.). A Városi Polgári Párt hivatalos lapjaként indult, majd 1926. ápr. 29-ig a Magyar Nemzeti Munkáspárt volt a gazdája. – Szerk. Oppenheimer Ferenc, Dávid Sándor, Sacher Géza, Herczog György, Mauks Sándor.

A csehszl.–magyar lakosságcserét magyar részről irányító Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság hozta létre a mo.-i áttelepítésre kijelölt szl.-i magyarok érdekvédelmének ellátására. Fennállásának kezdeti szakaszában a magyar kisebbség jogvédelmét is igyekezett felvállalni. Működését 1946. aug. 1-jén kezdte meg Pozsonyban. 1946 okt.-ében az ún. fehér lappal a ~ értesítette az érintett magyarokat, hogy az áttelepítésre kijelöltek névjegyzékében szerepelnek. A hivatal a lakosságcserével kapcsolatos teendők mellett kezdetben az általános konzuli teendőket is ellátta. Konzuli és áttelepítési osztálya 1947 jan.-jában különvált, előbbiből jött létre 1947 szept.-ében a pozsonyi magyar főkonzulátus. A ~t a lakosságcsere befejezését követően, 1949 jún.-ában számolták fel. – Vezető: Wagner Ferenc (1946); Berecz Kálmán (1947); Vándor József (1948).

Szépirodalmi és kritikai folyóirat (Pozsony, 1930–1939). Bár tudományos folyóiratnak is nevezte magát, inkább csak jó ismeretterjesztő írásokat közölt, elsősorban külföldi szerzőktől. Nagy számban jelentetett meg külföldi kortárs magyar írókat, valamint kiterjedt kritikai rovattal rendelkezett. – Szerk. Reinel János és Walla Frigyes.

Regionális politikai, gazdasági és kulturális havi folyóirat (Nyitra, 1933 júl.–1936 dec.). – Szerk. Pataki János.