Középiskolás költők és írók szerveződése (1991). Miskó Ildikó kezdeményezésére jött létre. Évente megrendezett találkozóin a legfiatalabb nemzedék tagjai mutatkoznak be (Csehy Zoltán, Pénzes Tímea, Vankó Attila, Tóth Attila stb.). Az 1991-es találkozó anyagát őrzi a Krónikus keringő c. kötet. A találkozókon feltűnt tehetségek munkái Kapufa a Parnasszuson (1992) címmel jelentek meg. Írásaikat a Tiszavirág c. folyóirat közölte. A Pegazus-nemzedék antológiája Angyalzsugor címmel jelent meg  (1997).

Közgazdasági hetilap (Pozsony, 1919–1930). Kiadójaként a szerkesztőség volt feltüntetve, ami annyit jelent, hogy jelentős anyagi erők nem álltak mögötte. – Szerk. Schmidt Imre és Lüley György.

Gyógyszerészeti szaklap, a Szlovenszkói és Ruszinszkói Gyógyszerészek Egyesületének hivatalos közlönye (Pozsony, 1921–1937). Magyar nyelvű volt, de kis arányban szlovák cikkeket is közölt. (Elődjének tekinthető az 1919–1920-ban szintén Pozsonyban megjelent Gyógyszerészeti Híradó, melyet Salamon Jenő és Lax Dárius szerkesztett.) – Szerk. Donáth Jenő és Neményi Jenő.

Kulturális, közművelődési, ifjúsági, tudományos, valamint szakmai feladatot ellátó szervezet (Losonc, 1998). Céljai: kulturális és társadalmi rendezvények szervezése, klubtevékenység, együttműködés az önkormányzatokkal, iskolákkal, civil szervezetekkel. Több nagy programot is megvalósítottak: klubtalálkozók a közélet ismert képviselőivel (1999), Csiribiri játszó- és táncház (1999-től rendszeresen), a régió 30 községét bekapcsoló program, felmérés a községek jelen állapotáról, civil képzés a községekből kiválasztott személyek részére (2001–2002).  – Fm. Márc. 15-e, Losonc (helytörténeti füzet); A losonci Kossuth szobor (helytörténeti füzet); A losonci teológiai szeminárium (helytörténeti füzet); Természetvédelem és természetjárás a Kalonda – Ipolytarnóc térségben; Phoenix Lutetia (havi bulletin). – Vezető: Puntigán József.

Együttes (Komárom, 1993–2005). A komáromi Munka utcai Alapiskola mellett alakult, s rövidesen átkerült a Városi Művelődési Központ igazgatósága alá. Rendszeres résztvevője volt az Eszterlánc Szlovákiai Magyar Gyermek Néptáncfesztiválnak, hazai és külföldi fesztiváloknak.  – Vezető: Méhesné Horkay Katalin, Szlama László.

Magyar diákklub (Pozsony, 1993). Humán irányultságú egyetemisták hozták létre. Több neves író és művész vett részt a rendezvényein (Faludy György, Cseh Tamás, Z. Németh István, Csehy Zoltán, Zalán Tibor és mások). Tagja a Diákhálózat klubhálózatának (József Attila Ifjúsági Klub).

Amatőr színjátszó együttes (Kassa, 1976–1992). Havasi Péter vezetésével Dudás Péter, Schmidt Erzsébet, Tóth Erzsébet, Varga Gábor  és több más fiatal alakította. A Csemadok Kassai Városi Szervezete mellett működött. Több mint tíz éves tevékenységi ideje alatt a bemutatók száma elérte a húszat. Az együttes otthon és külföldi fesztiválokon jelentős sikereket ért el. Háromszor nyerte el a komáromi Jókai Napok fődíját, s két ízben dramaturgiai díjjal jutalmazták. Sikeres előadásaik közé tartozott, Federico García Lorca: Bernarda háza vagy Schwajda György: Segítség c. darabja. – Vezetője: Havasi Péter (1976).

Ifjúsági lap (Pozsony, 1950–1968). Az alapiskolák tanulói számára, a pionírszervezetek munkájának segítésére jelent meg havonta kétszer. A Csehszlovákiai Ifjúsági Szövetség szlovákiai Központi Bizottsága adta ki a Smena Kiadóvállalat gondozásában. 1968-tól a Tábortűz vette át a helyét. – Szerk. Mészáros Sarolta (1951), Somogyi Viola (1952), Zsilka László (1954), Petrik József (1958), Somogyi Mátyás (1960), Petrik József (1963).

A pozsonyi Katolikus Akció magyar tagozatának hivatalos havilapja (1936). 1938-tól Katolikus Figyelőre változott a neve. – Szerk. Hladik Ágoston.

Humoros hetilap (Pozsony, 1919). Hat száma jelent meg. Helyi jellegű kiadvány volt, humorosan tálalt társasági pletykákra, színházi és sporteseményekre szorítkozott. Alapításában és szerkesztésében a pozsonyi Árkádia irodalmi asztaltársaság tagjai is részt vettek. – Szerk. Herczeg Gábor és Győri Gyula. – Ir. Turczel Lajos: Hiányzó fejezetek (1982).

Kulturális, közművelődési, ifjúsági szervezet (Komárom, 1996–). A szervezet célja a szlovákiai magyar amatőr színjátszás támogatása. Tagjai a fesztiválok szervezése mellett segítséget nyújtanak a hazai magyar amatőr színjátszóknak, támogatják részvételüket különböző fesztiválokon. Főszervezője a komáromi Jókai Napok, az amatőr színjátszók országos seregszemléjének, társrendezőként pedig közreműködik a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny, valamint a falusi színjátszók országos fesztiváljának és a Duna Menti Tavasz rendezésében. Színjátszó és rendezői nyári tanfolyamokat szervez. Célja az amatőr színjátszás, előadóművészet megőrzése, fejlődésének elősegítése a szlovákiai magyarság körében. – Vezető: Havasi Péter.

Társadalomtudományi folyóirat (Komárom, 2002–2006). Öt száma jelent meg a Pont Kutatóintézet kiadásában. – Szerk. Jobbágy István és mások.

Tudományos intézet (Komárom, 2002 máj.–2012). Azzal a céllal alakult, hogy a városban szerveződő magyar felsőoktatás háttérintézményeként lásson el tudományszervezési feladatokat. Az intézet a kiadásában megjelenő Pont társadalomtudományi folyóirat hasábjain publikálási lehetőséget biztosít a tudományos pályájuk kezdetén álló fiatal kutatók számára. – Vezető: Jobbágy István.

Rákóczi Szövetség (FI)

Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában létrehozott ún. célalaphálózat végzi. A ~ céljai hatékonyabb elérése és anyagi hátterének biztosítása érdekében hozta létre 1990-ben a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványt (korábban a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány), mely 2000-től kiemelten közhasznú szervezetként támogatja a csehországi, szlovákiai és kárpátaljai magyarság társadalmi, gazdasági és kulturális életét. Az alapítvány a célalapokon keresztül juttatja el anyagi támogatását az adott régiókba. 2000-től az Alapítvány a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével együtt szervezője a Felvidéken folyó iskolai beiratkozási programnak. Ennek célja, hogy sokrétű szervezőmunkával elérje a magyar iskolába beiratkozó diákok számarányának növelését. Ez a kezdeményezés azóta beiskolázási támogatásként beépült a Magyar Országgyűlés által elfogadott kedvezménytörvénybe is. – Vezető: Dobossy László (1989), Halzl József (1990).

Magyar társadalmi és kulturális szerveződés (Pozsony, 1999). A Frideczky János által felújított Klarisszák utcai Nester-házban nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Az épület Frideczky János tulajdonát képezi, aki civil szervezetet alapítva és az épületet közhasznú célokra bocsátva kívánt otthont adni a pozsonyi magyarok társadalmi és kulturális szervezeteinek és rendezvényeiknek. Az intézmény a Pozsonyban 1837-től működő Casino mintájára és örökségére építve alakította ki programját. Célja a társadalmi élet megújítása és továbbfejlesztése, a pozsonyi, Kárpát-medencei és közép-európai demokratikus és humán hagyományok ápolása, a műveltség és a kultúra terjesztése. Más szervezetek is itt működnek.

1885-ben alakult meg, első elnöke gróf Esterházy István volt. Fő céljául színvonalas képzőművészeti kiállítások és egyéb rendezvények megszervezését tűzte ki a város és környéke művészetkedvelő közönsége részére. 1919 után 179 taggal folytatta tevékenységét, ebből 54 volt művész és műépítész, főleg kisebbségiek. Új alapszabályzatát csak 1927-ben hagyták jóvá az állami hatóságok. 1923–1940 között elnöke Rigele Alajos, halála után 1945-ig a funkciót Schubert Gyula töltötte be. Titkárai közül fontos szerepe volt Csákós Józsefnek és Szőnyi Endrének, aki egyúttal az egylet majordómusza volt. 1928-ben felépített házának földszintjén kapott helyet az egylet állandó kiállítóterme, amely egyúttal a művészek találkozóhelye is volt. 1921–1931 között évente megrendezték társadalmilag fontos és programokban gazdag farsangi báljukat a pozsonyi Vigadóban. Az 1931-es év fontos változásokat hozott az Egylet életében – megalakult a műépítészek szekciója, valamint a Szlovákiai Uttörő Művészek csoportja (SZ.U.M.). A csoportot a fiatalabb és haladó művészek kezdeményezték, azonban továbbra is megmaradtak az egyletben. Első kiállításuk 1931 őszén nyílt meg az Umelecká beseda Slovenská (Szlovák Művészeti Egyesület) épületében Pozsonyban. 1931-ben indult a Forum folyóirat Szőnyi Endre szerkesztésében. 1934-ben az egylet kiállítással és alkalmi nyomtatványokkal ünnepelte meg 50 éves jubileumát. 1938 után folytathatták tevékenységüket Szl. területén. A következő három évben megrendezték a szlovákiai magyar képzőművészek első, második és harmadik országos kiállítását az Umelecká beseda Slovenská épületében. 1941-ben gróf Csáky védnökségével a Nyitra melletti Menyhe községben nyári művésztelep alakult. Az egyesületet 1945. jún. 7-én szüntette meg a Belügyi Megbízotti Hivatal – a végzést az állam biztonságának védelmével indokolta. A pozsonyi Városi Galéria és Városi Múzeum 2006-ban mutatta be közös kiállításon 1885–1945 közötti munkásságát. – Ir. Francová Zuzana–Grajciarová Želmíra–Herucová Marta: Bratislavský umelecký spolok. 1885–1945 (2006).

A Magyar Akadémikusok Keresztény Köréből ideológiai okokból leszakadt katolikus beállítottságú magyar egyetemista szervezet. A két vh. között bontakozott ki, a neokatolikus mozgalom ifjúsági vetületének tekintette magát. A csehszlovákiai Prohászka Ottokár Körök Szövetségének szerves része. – Ir.: Kočišová, S.: Dipl. práce – Kapitoly z dějin maďarské menšiny v Praze ve 20. a 30. letech 20. století, Prága 2004.

Politikai időszaki lap (Prága, 1922–1926). 1924 máj.-ig naponta kétszer, utána hetente egyszer jelent meg. A csehszlovák kormány által támogatott vállalkozás volt a Prágai Magyar Hírlap politikai hatásának csökkentésére. – Szerk. Kasztor Ernő.

(* 1894. máj. 28. Budapest, † 1967. London) Lap- és könyvkiadó. Budapesten érettségizett, aztán Liberec textilipari főiskoláján tanult. Az 1918/19-es mo.-i forradalmak bukása után Bécsbe emigrált, s az osztrák szociáldemokrata párttal szorosan együttműködve kiadói tevékenységbe fogott. 1934-ben Csehszl.-ban a kormány támogatásával Prager Könyvkiadó néven német és magyar könyveket adott ki. Mindkét nyelven jelentetett meg Masaryk-, Beneš-, Dérer- és Hodža műveket. Hazai magyar írótól csak egy könyvet adott ki: Sándor Ernő: Őszintén mondom c. politikai jellegű tárcakötetét. A müncheni döntés után Londonba emigrált. – Ir. Kollin Ferenc: A Prager Könyvkiadó története (1977).

Sajtófigyelő lap a pozsonyi Nemzetiségi Dokumentációs Centrum kiadásában (1994). 14 száma jelent meg bibliográfiai melléklettel. – Szerk. Varga Sándor.

Egyetemista havilap (Nyitra, 2007–2010). A Juhász Gyula Ifjúsági Klub adta ki. Társadalomkritikával, politikával, zenével, közélettel, irodalommal, művészettel és tudománnyal foglalkozott.

[Barát] Folyóirat a magyar alapiskolák tanulói számára (Pozsony, 1970–1994). Célja, hogy segítse a magyar nemzetiségű diákokat a szlovák nyelv elsajátításában. A 80-as években tematikus jelleggel szerkesztették a lapot, azzal a szándékkal, hogy a társalgási nyelv elsajátítása mellett lépést tartsanak az egyes szaktantárgyak tantervével a szakszókincs elsajátítása érdekében. Hasonló folyóirat francia, orosz és angol nyelven is megjelent Szlovákiában. Kiadója az Oktatási Minisztérium volt. – Szerk. Szűcs Viola (1970); Aich Péter (1981).

Polgári társulás (Komárom, 1999). Képzőművészeti kiállításokat rendez: festők, szobrászok, ipari formatervezők, fotósok, iparművészek részére, meghívókat, plakátokat, ismertető füzeteket ad ki, szimpóziumokat, előadásokat szervez a művészetről, keresztény kultúráról, gyermekekkel való foglalkozásokat (kézművesség, rajz, festészet) tart, esztétikai órák, táborok szervezésével foglalkozik. – Vezető: Farkas Veronika és B. Bartal Mária.

Kulturális, közművelődési, tudományos szakmai tevékenységet végez (Jóka, 1998). A mai Szl. területén fellelhető magyar vonatkozású emlékek felkutatására, dokumentálására, felújítására vállalkozott. Tevékenységi köre kiterjed a szellemi kulturális örökség védelmére is. A szervezőmunkán túl kiállításokat, emléknapokat, tanácskozásokat, konferenciákat, vetélkedőket, előadásokat, táborokat szervez.

Az Együttélés és a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom parlamenti képviselői által 1994-ben alapított díj. Minden évben a szlovákiai magyarság emléknapjává nyilvánított máj. 15-én adják át, arra emlékezve, hogy 1942. máj. 15-én a szlovák parlamentben egyedül Esterházy János nem szavazta meg a zsidó lakosság deportálását lehetővé tévő törvényt. A díjat a felvidéki magyar közösség egy-egy olyan jelentős személyiségének (vagy szervezetének) adományozzák, aki életével, a magyar közösség érdekében kifejtett munkásságával és helytállásával példaként szolgálhat a jövő nemzedékének. A díjazottak az oklevél mellett Nagy János szobrászművész alkotását vehetik át. A díjat elsőként in memoriam Esterházy Jánosnak ítélték oda (1994). A további díjazottak: Zonctorony község (1995), Lénár Károly (1996), a csehszlovákiai magyar Mindszenty-per elítéltjei (1997), Janics Kálmán, Bátorkeszi és Búcs község polgárai (1998), Ág Tibor (1999), Burján László (2000), Gáspár Tibor (2001), a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége (2002), a Jókai Színház (2003), Turczel Lajos (2004), Koncsol László (2005), Takács András (2006), Stelczer Elemér (2007), Sidó Zoltán (2008), Szénássy Zoltán (2009), Dobos László (2010), Dolník Erzsébet (2011), Tamás Andrásné Szűcs Ilona (2012), Pázmány Péter (2013), Dráfi Mátyás (2014), Albert Sándor (2015), Kolár Péter (2016) és Dániel Erzsébet (2017).

Kulturális, közművelődési és oktatási feladatokat lát el (Somorja, 1994). Feladata a Somorjai Madách Imre Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium segítése, a diákok és az iskola jövője szempontjából fontos, de államilag nem finanszírozott tevékenységek megvalósítása, ill. támogatása. Pályázatok útján támogatást is oszt.

Kulturális alapítvány (Somorja, 1993–2005). 1 millió koronás alaptőkével Somorja város hozta létre. Célja Somorja kulturális, társadalmi és sportéletének fellendítése, a városban működő művészeti csoportok, sport- és ifjúsági szervezetek tevékenységének támogatása volt. Az éves kamataiból pályázat útján támogatta a kérelmezőket.

A két vh. közötti időszak szlovákiai magyar katolikus főiskolások mozgalma. Az ismertebb nevén Prohászka Köröknek nevezett szervezetet 1930 nov.-ében Prágában alakították meg az itt tanuló magyar egyetemisták. A ~ a Rerum Novarum tanítását követte, szellemi atyja Pfeiffer Miklós kassai kanonok volt. A szövetségbe bekapcsolódó fiatalok érzékenyen reagáltak a kor nemzeti és szociális problémáira, igyekeztek felkarolni a Prága és más nagyvárosok nyomornegyedeiben élő magyarokat. Tevékenységét és alapszabályát a csehszlovák püspöki kar is jóváhagyta. A mozgalom sajtófóruma az 1932-től 1944-ig Kassán megjelenő Új Élet c. lap volt. A Prohászka Körök mozgalma Prágából elsőként az egyetemi városokra, majd később a többi jelentős szlovákiai magyar városra is kiterjedt. A mozgalom fórumának a felvidéki katolikus főiskolások évente megrendezett kongresszusa számított, amelyeken összegezték a ~ eredményeit, és megfogalmazták a következő esztendő feladatait. A Prohászka Körök részt vettek az 1930-as években az ún. munkástáborok megszervezésében, ahol a főiskolás, főleg teológushallgatók nyári táborozás keretén belül igyekeztek szellemi képzést adni a legszegényebb munkásfiataloknak. Az első bécsi döntést követően a ~ egyesült a budapesti Prohászka Ottokár Társasággal, amely 1948-ban szűnt meg. – Vezető: Rády Elemér, Czvank László, Sinkó Ferenc.