Műszaki lap (Kassa, 1929–1932). Kiadója Schiffer Imre. – Szerk. Meisl Lajos.

A budapesti Rákóczi Szövetség negyedévente megjelenő kiadványa. Első száma 1990 májusában a szövetség politikai és művelődési értesítőjeként látott napvilágot Felvidéki Hírvivő címmel, a ~ címet 1990 decemberében megjelenő második számától kezdve viseli. Első felelős szerkesztője Selmeczi Elek, főszerkesztője 2002-től Koltay András volt. A szövetség tevékenysége mellett elsősorban a szlovákiai, csehországi és kárpátaljai magyarság társadalmi és kulturális életéről nyújt tájékoztatást.

Rákóczi Szövetség (FI)

Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában létrehozott ún. célalaphálózat végzi. A ~ céljai hatékonyabb elérése és anyagi hátterének biztosítása érdekében hozta létre 1990-ben a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványt (korábban a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány), mely 2000-től kiemelten közhasznú szervezetként támogatja a csehországi, szlovákiai és kárpátaljai magyarság társadalmi, gazdasági és kulturális életét. Az alapítvány a célalapokon keresztül juttatja el anyagi támogatását az adott régiókba. 2000-től az Alapítvány a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével együtt szervezője a Felvidéken folyó iskolai beiratkozási programnak. Ennek célja, hogy sokrétű szervezőmunkával elérje a magyar iskolába beiratkozó diákok számarányának növelését. Ez a kezdeményezés azóta beiskolázási támogatásként beépült a Magyar Országgyűlés által elfogadott kedvezménytörvénybe is. – Vezető: Dobossy László (1989), Halzl József (1990).

Tánccsoport (Fülek, 1995). A füleki Városi Művelődési Központ, Szabadidőközpont, valamint a Csemadok helyi szervezete mellett működik. Két részlege van, a Kis Rakonca, a kisebb gyermekek együttese önálló. Évente 20-25 alkalommal lép közönség elé. Rendszeres résztvevői a hazai és nemzetközi fesztiváloknak.

Közéleti hetilap (Komárom, 1990. jan.–júl.). A Független Magyar Kezdeményezés adta ki. A mozgalmat érintő kérdéseken túl a közélet időszerű problémáival foglalkozott. Munkatársai ismert szlovákiai magyar írók voltak: Cúth János, Finta László, Fülöp Antal, Soóky László. Hat hónap múlva anyagi okok miatt megszűnt. – Szerk. Cúth János.

Az első vh. utáni trianoni békeszerződés következtében Csehszl.–ba kerülő reformátusok 1920-ban kezdték megszervezni önálló egyházukat, három egyházkerületet és tíz egyházmegyét alkotva. A Dunántúli Egyházkerület élén Balogh Elemér majd Sörös Béla; a Tiszáninneni Egyházkerült élén sorrendben Pálóczi Czinke István, Péter Mihály, Idrányi Barna és Magda Sándor, a Kárpátaljai Egyházkerület élén pedig Bertók Béla állt. Az egyházkerületek legfelsőbb közös szerve az Egyetemes Konvent volt. A három egyházkerület alkotta a Csehszlovákiai Református Egyetemes Egyházat, amelynek az 1930-as népszámlálás alapján 216 ezer tagja volt. A hívek 449 magyar nyelvű, tizenkét vegyes nyelvű és harmincegy szlovák nyelvű gyülekezetbe tartoztak. A csehszlovák állam a kezdetektől fogva diszkriminatív módon viszonyult a magyar egyházként elkönyvelt ~zal szemben, s noha az egyház törvényhozó zsinata már 1923-ban megalkotta az egyház alkotmányát, azt az államhatalom az első köztársaság teljes ideje alatt nem volt hajlandó megerősíteni. A református egyház Szl.-ban 245 iskolát tartott fenn. A lelkészképzést az 1925 szept.-ében megnyílt losonci Református Teológiai Szeminárium, a tanítóképzést pedig a Komáromban 1935-től működő református tanítóképző biztosította. A két vh. közötti időszakban a Csehszlovákiai Református Egyetemes Egyház jelentős szerepet töltött be a szlovákiai magyar közéletben, lapokat adott ki, kulturális, ifjúsági, karitatív szervezeteket működtetett. Az első bécsi döntés után a szlovákiai és kárpátaljai református gyülekezetek döntő többsége visszakerült eredeti, Trianon előtti egyházmegyéjéhez. Az önálló Szl.-ban Pozsonyban, Nyitrán, Zólyomban és néhány kisebb kelet-szlovákiai településen maradt jelentősebb számú, összesen mintegy 25 ezer főnyi református, akiknek mintegy fele szlovák anyanyelvű volt. Püspökük Böszörményi Sándor majd Szabó Béla volt. A jogfosztó intézkedések évei alatt az állam a református egyház ingatlanjait államosította, iskoláit bezáratta, korábban működő egyesületeit feloszlatta, azok vagyonát pedig elkobozta. Az egyház újjászervezését az állami ellenőrzés alatt álló Csehszlovákiai Egyetemes Református Egyház Szervező Bizottsága vette kezébe, amely a korábbiak mellé három új szlovák egyházmegyét is létrehozott, az egyház vezetését pedig a csehszlovák államhoz hű személyekkel igyekezett feltölteni. A lakosságcsere-egyezmény és deportálás következtében a nemzetiségükhöz erősen ragaszkodó református gyülekezetek jelentős veszteséget szenvedtek, s a szlovákiai magyar reformátusok száma mintegy egyharmadával esett vissza. A reszlovakizáció kényszerének viszont a református vidékek jobban ellenálltak, mint a katolikus falvak. Az 1948-as kommunista fordulatot követően a református egyház is az Állami Egyházügyi Hivatal felügyelete alá került. Az egyház 1951-ben új alkotmányt kapott, az 1952-es lévai zsinat pedig új egyházmegyei beosztást alkotott meg. A közéleti mozgásterét jelentősen beszűkített református egyház háború utáni első püspökét Varga Imre személyében 1953-ban választották meg. Őt Horváth Zsigmond, Mikó Jenő, Erdélyi Géza és Fazekas László követte a püspöki hivatalban. A szocializmus évtizedei alatt Csehszl.-ban a Cseh-testvér Evangélikus Egyház prágai teológiai fakultása biztosította a református lelkészképzést. A rendszerváltás óta a ~ szabadabban fejlődhet. A 2001-es népszámlálás szerint Szl.-ban 109 735 református élt. Ma az egyháznak kilenc egyházmegyéje van: hét magyar és két szlovák. A 320 egyházközség döntő többsége a magyar határ mentén található. A Zsinati Elnökség székhelye Komárom, a Püspöki Hivatalé Rimaszombat, a lelkészképzést a Selye János Egyetem Teológiai Kara biztosítja. Intézményeiket az 1989-es változások után hozták létre, főleg nyugati testvéreik jelentős támogatásával.

A szl.-i és kárpátaljai ref.-sok hivatalos lapja (Rozsnyó, Losonc, Nagykapos, 1921–1938). Belső munkatársai Isaak Imre, Péter Mihály, Peleskey Sándor, Sörös Béla, Kőműves Sándor. A lap iskolaügyi, tanügypolitikai kérdésekkel is folyamatosan foglalkozott, és a Szlovenszkói Általános Magyar Tanítóegyesülettel karöltve támogatta a felekezeti iskolák személyi államosításának és a világi tanfelügyelők bevonásának ügyét. – Szerk. Magda Sándor, Réz László, Kövy Árpád, Szőke István, Zsemlye Lajos.

A rövid életű egyetemista ifjúsági mozgalmi csoportnak, a Bethlen Gábor Mozgalomnak a folyóirata (Pozsony, 1934 jan.–okt.). Nyolc száma jelent meg. – Szerk. Narancsik Imre, Varga Imre.

Ifjúsági havi folyóirat (Komárom, 1933 okt.–1934 szept.). Összesen 10 száma jelent meg. Tehetséges diákoktól is számos cikket közölt. – Szerk. Tóth Kálmán, Puzsér Endre.

A csehszl. magyar ref. egyház 1923-ban Léván tartott első zsinatán alakult, szervezeti szabályzatát az ott hozott VIII. törvénycikk tartalmazza. Nem nyilvános, hanem belső egyházi szervezet volt. Tagjai nagyrészt teológusok, lelkipásztorok voltak, szervezeti tevékenységük a hivatalos egyházi laphoz, a Református Egyház és Iskolához kötődött.

Ifjúsági havi folyóirat (Marcelháza, 1931–1934). – Szerk. Tárnok Gyula.

Magyar nyelvű református hittudományi főiskola a két vh. közötti időszakban (Losonc, 1925 okt.–1939. jan. 31.). Létrehozását a Szlovákiai Református Keresztyén Egyházban már a 20-as évek elejétől jelentkező lelkészhiány indokolta. A ref. egyház legfőbb kormányzó szerve, az Egyetemes Konvent 1922-ben és 1923-ban beadvánnyal fordult a csehszl. hatóságokhoz magyar nyelvű teológia alapítása ügyében, s mikor azok a kérelmet elutasították, a konvent saját erőből és a külföldi – főleg amerikai és skóciai – testvéregyházak hatékony támogatásából hozta létre az intézményt. A szervező munkát Sörös Béla losonci lelkész irányította, s ő lett az intézet igazgatója is. Az előadásokat jól összeválogatott, felkészült oktatógárda tartotta (Bacsó Gyula, Galambos Zoltán, Kúr Géza, Narancsik Imre, Péter Mihály, Szőke István, Mo.-ról Módis László és Papp Ferenc, Erdélyből Tunyogi Csapó András és Nagy József stb.). A teológiai szeminárium, amelynek működését a csehszl. állam de iure sohasem ismerte el, 1938 végéig 123 lelkészt képzett. Az első bécsi döntés utáni időben az intézmény fenntartása szükségtelennek látszott; utolsó hallgatói 1939 jan.-jától a m.i intézményekben folytatták tanulmányaikat. – Vezető: Sörös Béla.

Egyházi folyóirat (Deregnyő, 1994). A Lónyay Gábor Polgári Társulás a kiadója, terjesztője a Deregnyői Református Keresztyén Gyülekezet. Van irodalmi, ill. gyermekrovata is. 1995 elején a lap szerkesztői állították össze a Szeretetnaptár I. évfolyamát, mely a zürichi Glaube in der 2. Welt támogatásával jelent meg. – Szerk. Csoma László.

Negyedévenként megjelenő világnézeti folyóirat (Szap, 1931–1935). Csekes Béla világlátott ember volt, Skóciában is tanult, majd Kanadában misszionárius és az USA-ban utazó lelkész volt. Lapját nemcsak a hazai reformátusoknak szánta, hanem a világban szétszóródott magyar hittestvéreinek is, s előfizetői és levelezői voltak Alaszkából, Bulgáriából (Szófiai Magyar Társaság), Franciaországból, a Fokföldről, a Hawai-szigetekről, Japánból, Kanadából, Skóciából, Törökországból és az USA-ból. – Szerk. Csekes Béla.

Heti riport- és sportlap (Kassa, 1929–1931). A Hétfői Kurír folytatójaként jelent meg. 1931. nov. 30-tól Heti Kurír néven élt tovább. – Szerk. Guttman Miklós, György Ferenc, Volossynovich Béla, Guttman Arnold, Guttman László.

Katolikus hetilap (Pozsony, 1990). A Glória Kiadó, a Szlovákiai Magyar Katolikus Papok Társulata adja ki. 2001-ig nyolc, azóta tizenkét oldalon jelenik meg. A szerkesztőség különféle rendezvényeket is szervez, melyek a felvidéki magyar katolikusok lelki-szellemi fejlődését szolgálják. – Szerk. Koller Gyula (1990); Herdics György (2001).

Kultúregyesület (Kassa, 1925). Irodalmi szekcióját négy éven keresztül Jarnó József vezette. Tagjai nagy részben a kassai magyar nemzetiségű polgári baloldali fiatal értelmiségiek soraiból verbuválódtak. A klub tevékenysége főleg a világ- és a magyar irodalom terjesztésére irányult. Vezetőik közül nem egyet megtalálhatunk a Kazinczy Társaság tagjai között is. Az ő meghívásukra látogatott Kassára több jelentős magyar író, többek között Móricz Zsigmond.

Kulturális szervezet (Komárom, 1998). Fő tevékenysége: felvidéki magyar és szlovák, erdélyi folklór produkciók bemutatása, fesztiválok, táncházak és képzőművészeti kiállítások és kulturális borvacsorák szervezése. Teret biztosít színházi egyetemi rendezvények, jazz, blues, alternatív zenei irányzatok bemutatásához. Fenntartó szervezete a Rév Polgári Társulás. – Vezető:  Gágyor Zille és Fekete Gábor.

Színházi hetilap (Kassa, 1922. okt. l.–nov. 4.). – Szerk. Fiedler József, Örvössy Géza.

A Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny tájékoztatója (Rimaszombat, 2004). 2004-ben A XIII. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny alkalmi lapja. – Szerk. Bőd Titanilla és Mede Zsófia (2004).

Rákóczi Szövetség (FI)

Mo.-i társadalmi szervezet, amely a csehországi, szl.-i és kárpátaljai magyarság érdekeit képviseli, ill. a Mo.-ra elszármazott felvidéki magyarok és leszármazottaik összefogását segíti (Budapest, 1989–). A ~ Szl.-ban, Kárpátalján és Mo.-n számos helyen hozott létre helyi alapszervezetet. Szl.-i tevékenységének jelentős részét a D-Szl. 25 régiójában létrehozott ún. célalaphálózat végzi. A ~ céljai hatékonyabb elérése és anyagi hátterének biztosítása érdekében hozta létre 1990-ben a Csehországi és Szlovákiai Magyar Kultúráért Alapítványt (korábban a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány), mely 2000-től kiemelten közhasznú szervezetként támogatja a csehországi, szlovákiai és kárpátaljai magyarság társadalmi, gazdasági és kulturális életét. Az alapítvány a célalapokon keresztül juttatja el anyagi támogatását az adott régiókba. 2000-től az Alapítvány a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével együtt szervezője a Felvidéken folyó iskolai beiratkozási programnak. Ennek célja, hogy sokrétű szervezőmunkával elérje a magyar iskolába beiratkozó diákok számarányának növelését. Ez a kezdeményezés azóta beiskolázási támogatásként beépült a Magyar Országgyűlés által elfogadott kedvezménytörvénybe is. – Vezető: Dobossy László (1989), Halzl József (1990).

Regionális jellegű társadalmi, gazdasági és szépirodalmi hetilap (Rimaszombat, 1927–1929). – Szerk. Fráter György.

Humoros és riportlap (Pozsony, 1919. nov.–1920. máj.). Konkrét helyszín és szereplők nélküli álriportjainak csak a címei voltak hangzatosak (Éjféli razzia; Egy nő, aki mindenkié; Vérfoltos ezresek stb.). A humort többnyire versek és tárcák képviselték benne, melyeknek szerzői Fabik József kivételével álneveket (Anonymus, Frocli Bandi, Monokli, Nick Fantom) használtak. – Szerk. Oeltl György és H. Menyhért Gyula.

A kommunista ifjúság testnevelési havilapja (Kassa, 1923–1925). 10 száma jelent meg. – Szerk. Pajtás Ferenc, Gasparik Vince, Goldhammer Géza.

Képzőművészeti alkotóközösség (Szepsi, Kassa, 1994, polgári társulásként 1999-ben volt bejegyezve). Alapító tagjai Szabó Ottó, Lukács Zsolt, Rácz Noémi. Elsősorban a művészetekre fókuszál, kiemelten a képzőművészetre, az irodalomra, a film- és színművészetre, valamint az intermediális törekvésekre. Szabad alkotótevékenységgel, kiállítások, workshopok és alkotótáborok szervezésével foglalkozik, valamint a képzőművészet, tárgyalkotó művészet, irodalom területén rendezett előadásokkal és szimpóziumokkal, továbbá webdizájnnal, művészeti logisztikával, újságírással és kiadói tevékenységgel is. Tehetséggondozó programja keretében évente több csoportos és önálló kiállítást, szimpóziumot, workshopot, alkotótábort, továbbképzést és kurzust szervez különböző célcsoportoknak. Eredeti központja Szepsiben volt, ahol sikeresen működtette a Rovás Városi Galériát. 2010-től Kassán a Löffler-villában van a székhelye. – Kiadója a Rovart háromnyelvű művészeti, kulturális és művelődési portálnak (2004), főszerkesztője Kovács Ágnes. – Alkotótáborai folyamatosan mestertáborokká alakultak át, amelyek eNRA – Nemzetközi Rovás Alkotóközösség néven több helyszínen működnek (Erdély, Tihany, Kassa). – Működtetője a széleskörű kapcsolatokkal rendelkező Rovás Szabadakadémiának (Löffler Akadémia), amely a kortárs és klasszikus értékeket képviselő képzőművészet és magyar kultúra képzési központja, Szabadművészeti Esti Iskolával, festészeti, szobrászati és grafikai műhelyekkel, műtermekkel. – Díj: Pro Cultura Hungarica-díj (2010). – Vezető: Szabó Ottó (1994).

A Rovás logója

Képzőművészeti alkotóközösség (Szepsi, Kassa, 1994, polgári társulásként 1999-ben volt bejegyezve). Alapító tagjai Szabó Ottó, Lukács Zsolt, Rácz Noémi. Elsősorban a művészetekre fókuszál, kiemelten a képzőművészetre, az irodalomra, a film- és színművészetre, valamint az intermediális törekvésekre. Szabad alkotótevékenységgel, kiállítások, workshopok és alkotótáborok szervezésével foglalkozik, valamint a képzőművészet, tárgyalkotó művészet, irodalom területén rendezett előadásokkal és szimpóziumokkal, továbbá webdizájnnal, művészeti logisztikával, újságírással és kiadói tevékenységgel is. Tehetséggondozó programja keretében évente több csoportos és önálló kiállítást, szimpóziumot, workshopot, alkotótábort, továbbképzést és kurzust szervez különböző célcsoportoknak. Eredeti központja Szepsiben volt, ahol sikeresen működtette a Rovás Városi Galériát. 2010-től Kassán a Löffler-villában van a székhelye. – Kiadója a Rovart háromnyelvű művészeti, kulturális és művelődési portálnak (2004), főszerkesztője Kovács Ágnes. – Alkotótáborai folyamatosan mestertáborokká alakultak át, amelyek eNRA – Nemzetközi Rovás Alkotóközösség néven több helyszínen működnek (Erdély, Tihany, Kassa). – Működtetője a széleskörű kapcsolatokkal rendelkező Rovás Szabadakadémiának (Löffler Akadémia), amely a kortárs és klasszikus értékeket képviselő képzőművészet és magyar kultúra képzési központja, Szabadművészeti Esti Iskolával, festészeti, szobrászati és grafikai műhelyekkel, műtermekkel. – Díj: Pro Cultura Hungarica-díj (2010). – Vezető: Szabó Ottó (1994).

A Rovás logója