Könyv- és lapkiadó (Pozsony, 1991-től; Dunaszerdahely, 1993-tól). Szl.-i magyar szerzők műveit gondozza, emellett azonban mo.-i, alkalmanként pedig szl. és cseh szerzők köteteit is megjelenteti. Magyar nyelvű könyveken kívül szl. és cseh eredetieket, vagy ezekre a nyelvekre fordítottakat is megjelentet. Az eddig megjelent kötetek felerészt szépirodalmi művek, ill. a kiadónak szintén a profilját meghatározó ismeretterjesztő irodalom. Rendszeresen megjelenteti a szl.-i magyar szerzők esszé- és publicisztikai köteteit is. A könyvkiadáson kívül jelentős a szerepe a sajtó területén is. Kiadója volt a Napnak (1991–1995), ill. a Csallóköznek (1991–2009). – Vezető: Balla Kálmán (1991); Barak László (1993).

A Magyar Nemzeti Párt politikáját támogató napilap (Kassa, 1929. okt. 2.–dec.1.). Kísérlet volt az 1929 júl.-ban megszűnt Kassai Napló felújítására. – Szerk. Keller Imre, Ungár Jób, Kupcsik Imre.

Képes gyermeklap (Komárom, 1927). Összesen 20 száma jelent meg. – Szerk. Seidl Sándor.

Néptánc együttes (Érsekújvár, 1966). A Csemadok helyi szervezetének 1952-től működő csoportjára épült rá, melyet Szigotszky Kornélia, utána Plichta Tibor vezetett. A csoport gyakran eljutott az országos rendezvényekre is. 1966-ban Klein Otokárné Szombath Marianna vette át a vezető koreográfusi posztot – ekkor vette fel a csoport a Napsugár nevet is –, aki országos színvonalra emelte az együttest. Ebben az időben az együttes több alkalommal képviselte a felvidéki magyar tánckultúrát a lengyel, az ukrán nemzetiségi, a szl.-i országos és kerületi fesztiválokon, valamint Mo.-n. – Vezető: Szombath Marianna (1966).

A Belügyi Megbízotti Hivatal folyóirata a népi közigazgatás számára (Pozsony, 1952–1993). 1952–1972-ben a Národné výbory magyar melléklete volt, 1972-től önálló havilap. 1970-től az SZSZK kormánya adta ki. 1990-től Közigazgatás címmel kéthetente a Verejná správa magyar nyelvű mutációjaként jelent meg az államigazgatásban és az önkormányzatokban dolgozók számára.

Kisebbségpolitikai és irodalmi folyóirat (Pozsony, 1922). 4 száma jelent meg. Kisebbségi viszonylatban tekintélyes terjedelmű (55-60 oldalas) számai voltak, s néhány jelentős írás németül is megjelent benne. A szerkesztő a csehszl. állam iránti lojalitást össze tudta egyeztetni a kirívó kisebbségi sérelmek ostorozásával. Könyvszemle c. rovatát Gaál Gábor vezette, aki tanulmányokat és recenziókat írt Walt Whitmanről, Kassák Lajosról, Kosztolányi Dezsőről, Tóth Árpádról, Hatvany Lajosról. – Szerk. Antal Sándor.

Tudományos, szépirodalmi, művészeti és társadalmi folyóirat (1938). Mindössze egy száma jelent meg. Az 1936-ban alakult Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség indította kéthavi lapként. Az ellenzéki Egyesült Magyar Párt támogatásával létrejött lap eszmei célkitűzése a kisebbségi szellemi egység kialakítása volt. A szokatlanul testes első szám főleg kisebbségtudományi írásokat tartalmazott. – Szerk. Duka Zólyomi Norbert.

A Szlovák Nemzeti Tanács (SZNT) bizottságainak egyike (1968–1971, 1990–1992). A prágai tavasz egyik vívmányaként jött létre 1968 októberében, mint az SZNT nemzetiségi ügyekben illetékes kezdeményező és ellenőrző szervét. A nemzetiségek által szorgalmazott nemzetiségi érdekképviseleti szerv helyett azonban csupán az SZNT egyik bizottságaként működött, s jogállása is a többi parlamenti bizottságéhoz volt hasonló. A ~-ban, amelynek elnöke Fábry István volt, az SZNT 14 magyar és 6 ukrán (ruszin) nemzetiségű képviselője mellett 13 szlovák nemzetiségű képviselő is helyet kapott. A bizottság 1968 decemberében kidolgozta a képviseleti testületek és végrehajtó szervek melletti nemzetiségi szervekről szóló törvény tervezetét, amely széles jogkörű, s kizárólag a nemzetiségek képviselőiből álló önálló nemzetiségi szervek létrehozását feltételezte, a tervezet azonban soha nem került az SZNT plénuma elé megvitatásra. A husáki normalizációs rendszer ráadásul magát a ~ot is leépítette, s 1971 márciusában más bizottságokkal összevonva Nemzeti Bizottsági, Államigazgatási és Nemzetiségi Bizottság néven szervezte újjá. A rendszerváltás után volt egy rövid életű kísérlet a felújítására, az 1990-ben František Mikloško elnökletével újjáalakított bizottságot azonban 1992-ben ismét felszámolták. – Ir. Popély Árpád: 1968 és a csehszlovákiai magyarság (2008)

Dokumentációs, kulturális és közművelődési szervezet (Pozsony, 1991–1993). Célja a szlovákiai magyar nemzeti közösség múltjának és jelenének dokumentálása. Sajtófigyelő lapja a Pressinform. Egy publikációja jelent meg: NDC évkönyv `93 (1993). – Vezető: Varga Sándor (1991–1993).

Az Országos Keresztényszocialista Párt ny.-szl.-i hetilapja (Nyitra, Pozsony, 1919–1925). Utódja a Magyar Néplap lett. – Szerk. Pesthy Pál, Máté Ferenc, Reinel János, Tobler János.

Havilap (Pozsony, 1951. jan.–1967. dec.). Az Igazságügyi Megbízotti Hivatal havilapja a bíróságok népi ülnökei számára.

Csehszlovákiai Magyar Népművészeti Együttes énekkara 1954-ben (FI)

Hivatásos együttes (Hódi, 1953. jún. 1.–1955. márc. 31.). Vegyeskarból, tánckarból és népi zenekarból állt, tagságának létszáma 70 és 110 között mozgott. Szervezője és fenntartója a Csemadok KB, szakmai irányítója a Kulturális Megbízotti Hivatal (1955. jan. 1-től fenntartója is), székhelye a Galánta melletti Hódi községben található kastély volt. Az együttes küldetése a magyar népi zenei, ének-, tánc-, szokás-, viselet- és munkásmozgalmi hagyományok feltárása, gyűjtése és színpadi bemutatása volt. Az együttes az ősbemutatóját 1954. ápr. 25-én Pozsonyban, a Szlovák Nemzeti Színházban tartotta. Fennállása alatt részműsorral, ill. egész műsorral mintegy 100 színházi vagy szabadtéri előadást valósított meg. Az 1954-es nyári turnéival bejárta Szl. magyar lakta vidékeit, de több előadást tartott szlovák nagyvárosokban is, pl.: Iglón, Bártfán, Pozsonyban. A szabadtéri előadásait rendszerint nagyszámú, gyakran több ezres közönség előtt valósította meg. Műsorát zömében a hazai és a mo.-i néphagyományokra épített tánc, ének- és zenekari számok alkották, de a kórus műsorában szlovák, szovjet és más énekkari művek is szerepeltek. Megszüntetése a Csemadok KB hallgatólagos beleegyezésével, adminisztratív módon, ún. átszervezés alapján történt. Alapító és feloszlató levele eddig nem került elő. – Vezető: Béres József, Ág Tibor, Szíjjártó Jenő, Takács András, Langlerné Hemerka Olga, Kvočák József. – Ir. Takács András: A Népes (2004).

A Népművelési Intézet havonta megjelenő folyóirata, módszertani tanácsadója (Pozsony, 1954–1990). Anyagának egy részét az Osveta c. szlovák folyóiratban megjelent írások magyar fordításai alkották. Rendszeresen foglalkozott a kisebbségi magyar népművelés és népművészet kérdéseivel, a műkedvelő csoportok és a Csemadok-szervezetek munkájával. A 60-as években Így élünk mi, majd Hang c. mellékletet jelentetett meg a Csehszlovák Ifjúsági Szövetség és a Csemadok keretében működő ifjúsági klubok támogatására. Új hagyományok c. 8 oldalas tanácsadó melléklete (1972-től) a nemzeti bizottságok polgári ügyekkel foglalkozó testületei számára készült. – Szerk. szerkesztőbizottság (1954); Koczka István (1961).

Népnevelők és előadók havi folyóirata (Pozsony, 1957. jan.–dec.). Korábban A Népnevelő Szava (1952–1954) címmel jelent meg az Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága kiadásában.

A Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága tagjainak gyűjtéseiből szemelvényeket közreadó periodikum (Pozsony, 1974–1989). Összesen öt kötete látott napvilágot (az első szám még Néprajzi Közlemények címen jelent meg). – Szerk. Ág Tibor, Kaprálik Zsuzsanna, Liszka József, Méry Margit, D. Varga László.

A Csemadok Központi Néprajzi Szakbizottsága tagjainak gyűjtéseiből szemelvényeket közreadó periodikum (Pozsony, 1974–1989). Összesen öt kötete látott napvilágot (az első szám még Néprajzi Közlemények címen jelent meg). – Szerk. Ág Tibor, Kaprálik Zsuzsanna, Liszka József, Méry Margit, D. Varga László.

Politikai hetilap (Pozsony, 1919. aug. 24.–1925 nov.). A Csehszlovák Köztársaság Magyar Szociáldemokrata Munkáspártja, majd a belőle kivált CSKP hivatalos hetilapja. – Szerk. Rékai Károly, Major István.

Országos politikai hetilap (Pozsony, 1923–1927). A Köztársasági Magyar Földmíves Párt  magyar nyelvű közlönyeként jelent meg. – 1927 után háromszor is megváltozott a neve: Köztársasági Magyar Földműves (1927–1933, Békefi Sándor), Földműves (1933–1935, Békefi Sándor), Magyarság (1936–1938, Békefi Sándor). Az agrárpártnak helyi hetilapjai is voltak: az ipolysági Köztársasági Magyar Földműves (1931–1937, Duba András), a nyitrai Garamvidék (1928–1930, Zipser János) és a lévai Magyar Szó (1930–1936, Zipser János, Ádámy János). – Szerk. Klapka István, Bacsinszky Lajos, Duchaj János, Samuel Zoch, Farkas Aladár, Antal Sándor.

A Szlovákiai Magyar Néprajzi Társaság keretében 1993-ban létrehozott Népzenei Munkaközösség folytatásaként a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya szervezeti keretei közt jött létre (1997). A szlovákiai magyar nyelvterület népzenei hangzó anyagát gyűjti, a régi gyűjtéseket archiválja, digitalizálja, népzenei tárgyú publikációkat készít elő, amatőr népművészeti együttesek számára szaktanácsadással szolgál. 2004 óta a Csemadok Művelődési Intézete, 2012-től a Szlovákiai Magyar Művelődési Intézet szervezeti keretei közt, Dunaszerdahelyen működik, munkatársai Pelle Andrea népzenekutató és Huszár Ágnes tanár, antropológus. – Vezető: Ág Tibor. – Ir. Huszár Ágnes: A Népzenei Adattár (Fórum Társadalomtudományi Szemle, 2005).

Magyar diákklub (Pozsony, 1990–1992). Magyar villamosmérnök-hallgatók hozták létre. Ifjúsági, kulturális, közművelődési, tudományos szakmai tevékenységet folytatott. A Műszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Karának magyar hallgatóit tömörítette. Tagja voltak a Diákhálózat klubhálózatának (lásd még József Attila Ifjúsági Klub).

Dolgozó Nő (FI)

A szlovákiai magyar nők lapja (Pozsony, 1952–1992). A Csehszlovák, ill. Szlovák Nőszövetség képes hetilapjaként indult. Első száma 1952. jan. 15-én jelent meg Dolgozó Nő címmel. 1955-től havonta kétszer, 1965-től nagyobb formátumban jelent meg. 1966 jan.-jától Nő címmel hetilapként, 1975–1976-ban kéthetenként, 1977-től újra hetenként jelent meg, 1981-től 24 oldalon. 1991-ben több hónapos szünet után jelent meg újra kéthetente a Diákhálózat kiadásában. Kezdettől fogva érdeklődéssel követte a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődését, munkatársai között mindig találunk írókat, költőket. Rendszeresen foglalkozott a megjelent irodalmi alkotásokkal (Tájoló) és az olvasómozgalom kérdéseivel (Egy hónap – egy könyv). 1992-ben megszűnt, és helyét az Új Nő vette át. – Szerk. Hanka Nová (1952), Turi Mária (1953), Szarkáné Lévay Erzsébet (1962), Haraszti-Mészáros Erzsébet (1972), Pákozdi Gertrúd (1985), Zácsek Erzsébet (1989), Grendel Ágota (1990), Kocsis Aranka (1991).

Nő (FI)

Losoncban létesült járási intézményként 1980-ban. Alapját a Szabó Gyula özvegye által a művész hagyatékából a városnak ajándékozott 138 képből álló gyűjtemény képezte. Fő célja felkutatni, feldolgozni és bemutatni a Losoncon élt vagy onnan származó művészek életművét. Önálló jogi személyként való működése 23 éve alatt mintegy 500 kiállítást rendezett. Emellett létrehozta a Nemzetközi Akvarell Triennálét (8 évfolyama valósult meg) és a Nemzetközi Kerámia Szimpóziumot (18 évfolyam). Ezek alapján rendszeresen gyűjtötte a kortárs akvarellművészet és a szobrászati kerámia alkotásait. Kiemelt figyelmet szentelt Szabó Gyula életművének, és a Kubička Kucsera Klára által rendezett nyolc kiállításon fokozatosan mutatta be az egész életművet. Gyűjteményéből kisebb vándorkiállításokat rendezett vidéken. Több kiállításon emlékezett meg Bacskai Béla, Gyurkovits Ferenc, Gerő Gusztáv, Dúdor István, munkásságáról, valamint kiállította a Losoncról elszármazott kortárs alkotók munkáit. 2004. jan. 1-től a ~t összevonták a Nógrádi Múzeummal.

Kommunista hetilap (Kassa, 1924–1925). A Munkás vasárnapi mellékleteként jelent meg. A városi és falusi nők politikai és kulturális problémáival foglalkozott, s irodalmi rovatában folytatásos regényeket is közölt (Barta Lajos: Különös történet; Upton Sinclair: A szerelem zarándokútja). – Szerk. Farkas Gábor, Horkay Endre, Goldhammer Géza, Rác Gyula.