Győry Dezső; Wallentinyi
Győry Dezső (FI)
(* 1900. márc. 19. Rimaszombat, † 1974. febr. 1. Budapest [Mo.]) Költő, író, publicista. Iskoláit Rimaszombatban végezte, Németországban, Hamburgban szerzett kereskedelmi diplomát (1923). Hazatérése után újságíró lett. 1924-től a Kassai Napló, 1925-től a Prágai Magyar Hírlap irodalmi mellékletének, a Magyar Vasárnapnak a felelős szerkesztője, 1933–1938 között a Magyar Újság szerkesztője. Csehszl. széthullása után Beregszászon élt, 1949-ben Budapesten telepedett le, és itt élt haláláig. Írói pályáját versekkel kezdte. Nagy hatással volt rá a prágai magyar diákok Szent György Körének szellemisége. Lírájában egyre inkább a kisebbségi küldetéstudat, a kisebbségi magyar társadalom sorskérdései kerülnek előtérbe. Mo.-n letelepedve műfajt váltott, és elsősorban regényeket írt. Háromszor kapott József Attila-díjat (1956, 1958, 1970), 1960-ban Munka Érdemrenddel tüntették ki. Beregszászban és Rimaszombatban emléktáblát avattak tiszteletére. – Fm. Hangulatok és gondolatok dalban és prózában (lírai útinapló, 1921); Százados adósság (v., 1923, 1924); A láthatatlan gárda (v., 1927); Új arcú magyarok (v., 1927); Hol a költő? (v., 1931); A hegyek árnyékában (v., 1936); Zengő Dunatáj (v., 1938); Emberi hang (v., 1940; Magyar hegyibeszéd címen is 1940); A veszedelmes ember(r., 1950); Viharvirág (r., 1954); Sorsvirág (v., 1959); Gömöri rengeteg(r., 1960); Az élő válaszol (vál. és új v., 1963); Tűzvirág (r., 1966); Férfiének (vál. v., 1974); Kiáltó szó(vál. v., 1983). – Ir. Csanda Sándor: Első nemzedék (tan., 1968, 1982); Szeberényi Zoltán: A vox humana poétája (1972); Fónod Zoltán: Üzenetek (mon., 1993, 2002); Szalatnai Rezső: Magyar magatartás és irodalom Csehszlovákiában (tan., 1994); Turczel Lajos: Arcképek és emlékezések. (tan., 1997). A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–1995. (1997); A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918–2004. (2004).
Győry Dezső (FI)
Hibát talált?
Üzenőfal
