Ha valakinek észrevétele, kiegészítése lenne az egyes szócikkekkel kapcsolatban, jelezze a bibliohungarica@gmail.com címen.

Község az Érsekújvári járásban, az Ipolymenti-hátság D-i részén, a Helembai-hegység (Burda-hegy) Ny-i lábánál, a Garam folyó torkolatánál, Párkánytól É–ÉK-re, a szlovák–magyar határ mentén. L: [1921] – 1394, ebből 1235 (88,6%) magyar, 108 (7,7%) szlovák; [2011] – 1365, ebből 877 (64,2%) magyar, 398 (29,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1034 (75,8%) magyar, 149 (10,9%) szlovák. V: [2011] – 990 r. k., 33 ref., 7 gör. kat., 6 ev. – R. k. (Szt. Mihály-) temploma 1734-ben épült barokk stílusban, 1840–42 között klasszicista stílusban alakították át. 1994-ben avatták fel a ~i születésű Gyurcsó István költő szobrát, akinek emlékére a faluban 1995 óta évente megrendezik a Gyurcsó István Emléknapot, a szlovákiai magyar költészet napját. 2002 óta jelenik meg a Kövesdi Szó c. lap. ~től DK-re a Duna partján fekvő Kovácspatak kedvelt kiránduló- és üdülőhely; a Helembai-hegységhez tartozó Kovácspataki-dombokat egyedülálló növény- és állatvilága miatt 1966-ban 364 ha-on természetvédelmi területté nyilvánították.

Garamkövesd – Bátori Sulcz Bódog emléktáblája (GJ)

Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i lejtőin, a Garam jobb parti teraszán,Lévától Ny–DNy-ra. L: [1921] – 1201, ebből 1176 (97,9%) magyar, 14 (1,2%) szlovák; [2011] – 1022, ebből 851 (83,3%) szlovák, 131 (12,8%) magyar, 7 (0,7%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 755 (73,9%) szlovák, 126 (12,3%) magyar, 102 (10,0%) roma. V: [2011] – 640 r. k., 94 ev., 65 ref., 5 gör. kat. – A második vh. után magyar lakosságának egy részét, többségében a falu lakosságának közel felét kitevő ref.-okat áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok és szlovákiai telepesek érkeztek. Ref. temploma 1783-ban, r. k. (Mindenszentek-) temploma a 18. sz.-ban épült klasszicista stílusban.

1967- ben Zselízhez csatolt község a Lévai járásban, a Kisalföld K-i részén, a Garam folyó jobb partján, Zselíztől É-ra. L: [1921] – 718, ebből 717 (99,9%) magyar, 1 (0,1%) szlovák; [1961] 933, ebből 387 (41,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 505 ref., 212 r. k., 1 ev. – A második vh. után magyar lakosainak közel egyharmadát áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és szlovákiai szlovákok települtek. Ref. temploma 1779-ben klasszicista stílusban épült.

Község az Érsekújvári járásban, az Ipolymenti-hátság DNy-i lábánál, a Garam folyó völgyében, a Szikince-patak torkolatánál, Párkánytól É-ra. L: [1921] – 520, ebből 518 (99,6%) magyar, 2 (0,4%) szlovák; [2011] – 250, ebből 227 (90,8%) magyar, 14 (5,6%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 230 (92,0%) magyar, 12 (4,8%) szlovák. V: [2011] – 237 r. k., 1 ref. – (Szt. Lőrinc-) temploma 1961-ben épült. Az Alsó-Garam menti ún. kurtaszoknyás hatfalu egyike. 1976–90 között közigazgatásilag Kisgyarmat hoztartozott.

Község a Lévai járásban, az Ipolymenti-hátság Ny-i lejtőin, a Szikince-patak bal partján,Zselíztől DK-re. L: [1921] – 1158, ebből 1114 (96,2%) magyar, 24 (2,1%) szlovák; [2011] – 381, ebből 237 (62,2%) magyar, 97 (25,5%) szlovák, 41 (10,8%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 294 (77,2%) magyar, 74 (19,4%) szlovák, 4 (1,0%) roma. V: [2011] – 247 r. k., 85 ref., 7 ev., 4 gör. kat. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. Ref. temploma 1896-ban épült, egy 19. sz.-i parasztházban megnyílt tájházát 2001-ben adták át. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Lévai járásban, a Kisalföld ÉK-i részén, a Garam folyó bal partján, Lévától D-re. L: [1921] – 1155, ebből 1137 (98,4%) magyar, 8 (0,7%) szlovák; [2011] – 920, ebből 562 (61,1%) szlovák, 318 (34,6%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 546 (59,3%) szlovák, 333 (36,2%) magyar. V: [2011] – 361 r. k., 224 ev., 145 ref., 10 gör. kat. – A második vh. után túlnyomórészt ref. vallású magyar lakosságának egynegyedét áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és északnyugat-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. R. k. (Szt. György-) temploma a 13. sz. első felében épült román stílusban, 1499-ben gótikus stílusban alakították át. Késő klasszicista stílusú ref. temploma 1878-ban, ev. temploma 1956-ban épült, falumúzeuma 1996-ban létesült. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Város és járási székhely a Körmöci-hegység és a Selmeci-hegység közötti ~i medencében, a Garam folyó jobb partján, Zólyomtól Ny-ra. L: [1921] – 1371, ebből 1327 (96,8%) szlovák, 15 (1,1%) magyar; [2011] – 19 883, ebből 15 484 (77,9%) szlovák, 565 (2,8%) roma, 111 (0,6%) cseh és morva, 84 (0,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 15 406 (77,5%) szlovák, 523 (2,6%) roma, 120 (0,6%) cseh, 116 (0,6%) magyar. V: [2011] – 9693 r. k., 478 ev., 69 gör. kat., 26 ref. – A besztercebányai r. k. püspökség egykori mezővárosa volt, amely a 19. sz. második felében elveszített városi rangját 1960-ban kapta vissza; 1928-ig, majd 1960 óta járási székhely. A 20. sz. második felében Szl. egyik legjelentősebb gyárvárosává, az ország alumíniumiparának központjává vált. – Pázmány Péter által 1631-ben építtetett reneszánsz-barokk stílusú kastélya, amelyet a 19. sz.-ban empire stílusban alakítottak át, 1776-tól 1941-ig a besztercebányai püspökök nyári rezidenciája volt. Gótikus alapokon álló r. k. (Szt. Kereszt felmagasztalása) temploma 1806–13 között klasszicista stílusban épült, kriptájában több besztercebányai püspök nyugszik. – 1969-ben közigazgatásilag ~hez csatolták Felsőapátit (Horné Opatovce), 1971-ben Saskőváralját (Šašovské Podhradie), 1971–90 között hozzá tartozott Ladomérmindszent (Ladomerská Vieska), 1980–90 között Lutilla (Lutila).

Város a Lévai járásban, a Selmeci-hegység és a Kisalföld határán, az ún. Szlovák-kapunál, a Garam folyó bal partján, Lévától ÉNy-ra. L: [1921] – 464, ebből 452 (97,4%) szlovák, 12 (2,6%) magyar; [1991] 5478, ebből 5178 (94,5%) szlovák, 193 (3,5%) magyar; [2011] – 3823, ebből 3548 (92,8%) szlovák, 59 (1,5%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 3512 (91,9%) szlovák, 63 (1,6%) magyar. V: [2011] – 2547 r. k., 189 ev., 20 ref., 7 gör. kat. – R. k. (Fájdalmas Szűzanya) kápolnája 1926-ban épült. A második vh.-t követően erőteljesen iparosították, 1949–51 között nagy acélfeldolgozó, energiaipari berendezéseket előállító gépgyára létesült, s 1986-ban városi rangot kapott. 1986–95 között közigazgatásilag hozzá tartozott Kiskoszmály és Nagykoszmály.

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, az Ondava folyó jobb partján, Tőketerebestől D–DK-re. L: [1921] – 1221, ebből 821 (67,2%) szlovák, 367 (30,1%) magyar; [2011] – 1606, ebből 1404 (87,4%) szlovák, 15 (0,9%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1395 (86,9%) szlovák, 27 (1,7%) magyar. V: [2011] – 903 r. k., 258 ref., 152 gör. kat., 13 ev. – A 20. sz. első felében még részben magyar lakossága a sz. második felére beolvadt a 18–19. sz.-ban betelepült szlovákságba. R. k. (Szt. Kereszt-) temploma 1756-ban rokokó, ref. temploma 1842-ben klasszicista stílusban épült; a 16. sz. közepén reneszánsz stílusban emelt Almássy-kastélyt később barokk, majd 1913-ban neoklasszicista stílusban alakították át.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence K-i részén, az Ósva-patak völgyében, Kassától DK-re. L: [1921] – 439, ebből 331 (75,4%) szlovák, 78 (17,8%) magyar; [2011] – 1033, ebből 938 (90,8%) szlovák, 7 (0,7%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 924 (89,4%) szlovák, 13 (1,3%) magyar. V: [2011] – 646 r. k., 169 ref., 32 gör. kat., 9 ev. – A 18–19. sz.-ban szlovákokkal újranépesített ~ 20. sz. elején még részben magyar lakossága a sz. közepére szlovákká vált. Ref. temploma 1637-ben reneszánsz, r. k. (Szt. Margit-) temploma 1943–45 között szecessziós stílusban épült.

Köbölkút– az 1848–49-es emlékmű (GJ)

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Garammenti-hátság D-i peremén, a Párizs-patak mentén, Párkánytól ÉNy-ra. L: [1921] – 2129, ebből 2066 (97,0%) magyar, 49 (2,3%) szlovák; [2011] – 2218, 1513 (68,2%) magyar, 581 (26,2%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1668 (75,2%) magyar, 425 (19,2%) szlovák. V: [2011] – 1736 r. k., 62 ref., 30 ev., 1 gör. kat. – A határában felosztott nagybirtokra a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során 1928-ban oroszországi cseh telepesek költöztek. R. k. (Boromei Szt. Károly-) temploma 1747-ben barokk stílusban épült, a 19. sz. elején klasszicista stílusban építették át. A Párizs-patak menti, vízimadarakban gazdag mocsárvilágát 1966-ban 140,5 ha-on természetvédelmi területté nyilvánították (Párizsi-mocsarak). A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával (Stampay János Alapiskola) rendelkezett. – Ir. Gedai Sándor–Kovács Ferenc: Köbölkút község története (1972); Kovács Ferenc: Szülőföldünk Köbölkút. A keltáktól a 3. évezredig (1998).

1940-ben Beketfa, Csallóközpósfa, Egyházgelle és Ógelle egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz központi részén, Dunaszerdahelytől Ny-ra. L: [2011] – 1897, ebből 1694 (89,3%) magyar, 184 (9,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 1743 (91,2%) magyar, 136 (7,2%) szlovák. V: [2011] – 1699 r. k., 26 ref., 7 ev., 4 gör. kat. – A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. 1960-ban hozzácsatolták Cséfalvát, Csentőfát, valamint a Nagybudafa és Kisbudafa egyesítésével létrejött Budafalvát.

Szent Péter és Pál templom, Egyházgelle

1940-ben Alsógellér és Felsőgellér egyesítésével létrejött község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz K-i részén, Nagymegyertől DK-re. L: [2011] – 468, ebből 421 (90,0%) magyar, 14 (3,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 424 (90,6%) magyar, 12 (2,6%) szlovák. V: [2011] – 259 ref., 94 r. k., 1 gör. kat. – Határában az 1952–55 között végzett ásatások során 600 síros 7–8. sz.-i avarkori temetőt, 25 hamvasztásos kelta sírhelyet és Árpád-kori sírokat tártak fel. 1971–94 között közigazgatásilag Bogyához tartozott.

Gölnicbánya − Főtér és városháza (SzL)

Város és járási székhely a Gömör–Szepesi-érchegység ÉK-i részén, a Gölnic folyó völgyében, Kassától ÉNy-ra. L: [1921] – 3737, ebből 2185 (58,5%) német, 1123 (30,0%) szlovák, 225 (6,0%) magyar; [2011] – 6202, ebből 5233 (84,4%) szlovák, 81 (1,3%) roma, 24 (0,4%) német, 5 (0,08%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 5123 (82,6%) szlovák, 168 (2,7%) roma, 30 (0,5%) német, 8 (0,1%) magyar. V: [2011] – 3845 r. k., 206 ev., 202 gör. kat., 8 ref. – Német telepesek által a 12. sz.-ban alapított bányaváros volt, a szepességi bányászat központja, amelynek hegyeiben aranyat, ezüstöt, rezet, később pedig vasércet bányásztak. 1876-ban rendezett tanácsú város lett, 1922-ben elveszített városi rangját 1962-ben kapta vissza. 1960-ig és 1996 óta járási székhely. Német lakosságát a második vh. után kitelepítették Németországba. Gótikus stílusú r. k. (Szűz Mária mennybevétele) temploma a 14. sz. közepén, a városháza a 18. sz. második felében, a klasszicista ev. templom 1787-ben, a Gölnic folyó fedett fahídja 1831-ben épült; Bányamúzeuma 1938-ban nyílt meg. Vasércbányászata mellett jelentős faiparral rendelkezik.

Gömör − Mátyás király szobra (GJ)

Község a Nagyrőcei járásban, a Rima-medence ÉK-i részén, a Sajó folyó jobb partján, Tornaljától É-ra. L: [1921] – 1239, ebből 1176 (94,9%) magyar, 44 (3,5%) szlovák; [2011] – 868, ebből 666 (76,7%) magyar, 135 (15,6%) szlovák, 44 (5,1%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 735 (84,7%) magyar, 115 (13,2%) szlovák. V: [2011] – 304 ev., 245 r. k., 80 ref., 8 gör. kat. – Magyar lakossága mellé a második vh. után szlovákiai és romániai szlovák családokat telepítettek. Középkori alapokon álló ev. temploma 1882-ben neogótikus, a Szent-Ivány-kastély a 18. sz.-ban barokk-klasszicista stílusban épült. A település híres dohány- és szőlőtermesztő hely volt, a hagyomány szerint Mátyás király a ~i szőlődombokon kapáltatta meg az urakat. Erre emlékeztet Mátyás király 1914-ben emelt bronzszobra (Holló Barnabás alkotása). A helyi születésű, s a ~i temetőben nyugvó Czinka Panna cigányprímás szobrát 1992-ben, Gömörország emlékművét 2006-ban avatták fel. ~ Gömör vármegye egykori székhelye és névadó települése volt, a község É-i részén lévő ún. Várhegyen állt az egykori megyeszékhelyként szolgáló Gömör vára. A 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Kósik Ferenc: Sajógömör. Fejezetek a község néprajzához (1992).

Község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence Ny-i részén, a Rima folyó mellékvölgyében, Rimaszombattól D–DNy-ra. L: [1921] – 211, ebből 205 (97,2%) magyar; [2011] – 102, ebből 86 (84,3%) magyar, 16 (15,7%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 86 (84,3%) magyar, 15 (14,7%) szlovák. V: [2011] – 99 r. k., 2 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek. R. k. (Szt. Erzsébet-) temploma és kápolnája 1883-ban késő klasszicista stílusban épült.

Özörény – 48-as kopjafa (GJ)

Község a Rozsnyói járásban, a Rima-medence és a Gömör–Tornai-karszt határán, a Sajó folyó völgyében, Tornaljától É–ÉK-re. L: [1921] – 982, ebből 931 (94,8%) magyar, 29 (2,9%) szlovák; [2011] – 1338, ebből 761 (56,9%) magyar, 425 (31,8%) szlovák, 119 (8,9%) roma nemzetiségű A: [2011]– 891 (66,6%) magyar, 237 (17,7%) szlovák, 161 (12,0%) roma. V: [2011] – 404 ref., 317 r. k., 40 ev., 23 gör. kat. – Ref. temploma 1786-ban klasszicista stílusban épült. 1883-ban alapított cellulóz-, ill. papírgyára jelenleg is Gömör legnagyobb üzemei közé tartozik. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.