Ha valakinek észrevétele, kiegészítése lenne az egyes szócikkekkel kapcsolatban, jelezze a bibliohungarica@gmail.com címen.

Alsóvály − Beélik-kastély (FI)

1971-ben Vály néven Felsővállyal és Gömörmihályfalvával egyesített község a Rimaszombati járásban, a Rima-medence É-i peremén, a Vály- (Kálosa) patak völgyében, Tornaljától ÉNy-ra. L: [1921] – 265, ebből 260 (98,1%) magyar; [1970] – 245, ebből 172 (70,2%) magyar, 71 (29,0%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 131 r. k., 125 ref., 9 ev. – ~ba a második vh. utáni belső telepítések során közép-szlovákiai szlovák telepesek költöztek. A 18. sz. közepén eredetileg barokk stílusban épült Beélik-kastélyt 1843-ban empire stílusban alakították át; a klasszicista Bodon-kúriát a 19. sz. közepén építették. – Ir. B. Kovács István: Vály-völgy (1991).

1943-ban Vámosbalog néven Felsőbaloggal egyesített község a Rimaszombati járásban, a Rima-medencében, a Balog-patak völgyében, Rimaszombattól ÉK-re. L: [1921] –624, ebből 607 (97,3%) magyar, 11 (1,8%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 484 ref., 123 r. k., 11 izr., 5 ev. – Ref. templomát 1740-ben emelték.

Község a Kassa-környéki járásban, a Kassai-medence DNy-i részén, a Cserehát É-i lábánál, az Ida-patak völgyében, Szepsitől DK-re, a szlovák–magyar határ közelében. L: [1921] – 292, ebből 287 (98,3%) magyar, 1 (0,3%) szlovák; [2011] – 423, ebből 256 (60,5%) magyar, 110 (26,0%) roma, 53 (12,5%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 371 (87,7%) magyar, 32 (7,6%) szlovák, 1 (0,2%) roma. V: [2011] – 198 r. k., 161 ref., 10 gör. kat., 2 ev. – A Lánczy-kastély a 19. sz. elején, a ref. templom 1836-ban, a r. k. (Szt. Péter és Pál-) templom 1842-ben épült klasszicista stílusban. A 21. sz. elején 1-4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

Község a Nagykürtösi járásban, az Ipoly-medence ÉK-i részén, az Ó-patak és a Kapronca-patak összefolyásánál, Nagykürtöstől ÉK-re. L: [1921] – 488, ebből 429 (87,9%) szlovák, 36 (7,3%) magyar; [1930] 533, ebből 419 (78,6%) szlovák, 82 (15,4%) magyar; [2011] – 843, ebből 794 (94,2%) szlovák, 7 (0,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 786 (93,2%) szlovák, 10 (1,2%) magyar. V: [2011] – 401 r. k., 216 ev., 4 gör. kat. – 1947-ben feltárt barnaszénbányái által a ~i szénmedence az 1950–60-as években a szlovákiai barnaszénbányászat egyik központjává vált, bányái azonban hamarosan kimerültek. 1952–64 között Slovo baníka – A Bányász Szava címmel kétnyelvű üzemi lapja jelent meg. Ev. erődtemploma a 15. sz. végén késő gótikus stílusban épült, a 16. és 17. sz.-ban átépítették, fakazettás mennyezete 1667-ben készült. – 1966-ban közigazgatásilag hozzácsatolták Csalányost (Žihlava).

Község a Rimaszombati járásban, a Cseres-hegységben, a Medvesalján, a Básti-völgyben, Fülektől DK-re. L: [1921] – 635, ebből 629 (99,1%) magyar, 1 (0,2%) szlovák; [2011] – 537, ebből 402 (74,9%) magyar, 65 (12,1%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 465 (86,6%) magyar, 46 (8,6%) szlovák. V: [2011] – 463 r. k., 6 ref., 2 gör. kat. – R. k. (Szt. Miklós-) temploma 1290 előtt épült román stílusban, később többször átalakították. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. G. Kovács Gyula: Egyházasbást története (2006)

1960-ban Dunasáp és Dunaújfalu egyesítésével létrejött község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz két partján, Szenctől DNy-ra. L: [2011] – 2002, ebből 1524 (76,1%) szlovák, 408 (20,4%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 1447 (72,3%) szlovák, 474 (23,7%) magyar. V: [2011] – 1526 r. k., 36 ev., 11 gör. kat., 7 ref.

1960-ban Jókához csatolt község a Galántai járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Kis-Duna bal partján, Galántától Ny–DNy-ra. L: [1921] – 434, ebből 426 (98,2%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 408 r. k., 3 ref. – Magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi szlovákok települtek.

1974-ben Dunajská Lužná néven Dénesddel és Misérddel egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától É–ÉNy-ra. L: [1921] – 274, ebből 186 (67,9%) német, 67 (24,5%) magyar, 11 (4,0%) szlovák; [1970] 553, ebből 458 (82,8%) szlovák, 68 (12,3%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 188 r. k., 86 ev. A középkortól fogva nagyrészt német lakosságú község német lakóit a második vh. után kitelepítették Németországba, helyükre árvai szlovák telepesek költöztek. Harangtornya 1864-ben neogótikus stílusban épült.

1979-ben Komáromhoz csatolt község a Komáromi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz DK-i részén, a Duna bal partján, Komáromtól Ny-ra, a szlovák–magyar határon. L: [1921] – 1360, ebből 1333 (98,0%) magyar, 16 (1,2%) szlovák; [1970] 1743, ebből 1447 (83,0%) magyar, 287 (16,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 1220 r. k., 122 ref., 11 izr., 4 ev. A Darányi család felosztott gadócpusztai nagybirtokára a két vh. közötti földbirtokreform során, 1926-ban szlovák és cseh-morva kolonisták, a faluba 1945 után magyarországi és szlovákiai szlovák telepesek költöztek. 1977-ben itt indult útjára a – későbbiekben más-más helyszínen megrendezett – Nyári Művelődési Táborok rendezvénysorozata, s az 1980-as években az ~i Duna-part adott otthont a Honismereti Ifjúsági Táboroknak is. A Darányi-kastély 1815-ben klasszicista, r. k. (Szt. Kereszt-) temploma 1911-ben neoklasszicista stílusban épült. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.

1960-ban Nová Dedinka néven Dunasáppal egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföld mátyusföldi részén, a Fekete-víz bal partján, Szenctől DNy-ra. L: [1921] – 412, ebből 408 (99,0%) magyar, 4 (1,0%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 408 r. k., 4 izr.

Község az Érsekújvári járásban, a Kisalföldön, a Párizs-patak mentén, Párkánytól ÉNy-ra. L: [1921] – 880, ebből 854 (97,0%) magyar, 17 (1,9%) szlovák; [2011] – 737, ebből 645 (87,5%) magyar, 84 (11,4%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 666 (90,4%) magyar, 61 (8,3%) szlovák. V: [2011] – 517 ref., 142 r. k., 10 ev. – A ~hoz tartozó Aradpusztára, az Ullmann család és az esztergomi érsekség felosztott nagybirtokára a két vh. közötti földbirtokreform keretében zajló kolonizáció során 1926-ban szlovák és cseh-morva kolonisták települtek. A falu magyar lakosainak egy részét a második vh. után áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és szlovákiai telepesek érkeztek. Ref. temploma 1787-ben épült. A 21. sz. elején 1–4. évf.-os magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett. – Ir. Kis Róbert: Kisújfalu története a kezdetektől 1900-ig (2000).

1964-ben Szomotorhoz csatolt község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, a Bodrogközben, a Bodrog folyó bal partján, Királyhelmectől Ny-ra. L: [1921] – 230, ebből 191 (83,0%) magyar, 30 (13,0%) zsidó, 1 (0,4%) szlovák; [1961] 327, ebből 224 (68,5%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 86 r. k., 60 ref., 53 gör. kat., 31 izr. – R. k. (Szt. Imre-) temploma 1968-ban archaizáló stílusban épült.

1964-ben Gömörliget néven Mikolcsánnyal egyesített község a Nagyrőcei járásban, a Gömör–Szepesi-érchegység és a Gömör–Tornai-karszt között, a Murány-patak völgyében, Jolsvától DK-re. L: [1921] – 228, ebből 181 (79,4%) magyar, 44 (19,3%) szlovák; [1961] 181, ebből 150 (82,9%) magyar nemzetiségű. V: [1921] – 161 ref., 44 ev., 20 r. k., 3 izr. – Ref. temploma 1787-ben, tornya a 20. sz. elején épült. A község a közelmúltig fazekasiparáról volt híres.

Község a Losonci járásban, a Losonci-medence K-i részén, a Szuha-patak jobb oldali mellékvölgyében, Losonctól K–ÉK-re. L: [1921] – 280, ebből 140 (50,0%) magyar, 130 (46,4%) szlovák; [2011] – 186, ebből 157 (84,4%) szlovák, 22 (11,8%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 144 (77,4%) szlovák, 36 (19,4%) magyar. V: [2011] – 122 r. k., 22 ev., 6 ref. – A Szakall-kúria 1870-ben, ev. temploma 1886-ban épült neoklasszicista stílusban.

1974-ben Dunajská Lužná néven Dénesddel és Torccsal egyesített község a Szenci járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz Ny-i részén, Somorjától ÉNy-ra. L: [1921] – 612, ebből 434 (70,9%) német, 156 (25,5%) magyar, 8 (1,3%) szlovák; [1970] 887, ebből 836 (94,2%) szlovák, 41 (4,6%) magyar, 1 (0,1%) német nemzetiségű. V: [1921] – 347 ev., 260 r. k., 2 ref. A középkortól fogva túlnyomórészt német lakosságú falu német lakosait a második vh. után kitelepítették Németországba, helyükre Miava környéki szlovák telepesek költöztek. Eredetileg román kori r. k. (Szt. Márton-) templomát 1730-ban barokkosították, ev. temploma 1814-ben klasszicista stílusban épült.

Érsekújvár − Széchényi György esztergomi érsek szobra (GJ)

Város és járási székhely a Kisalföldön, a Nyitra-folyó jobb partján, Nyitrától D-re. L: [1921] – 19 023, ebből 9378 (49,3%) magyar, 7686 (40,4%) szlovák, 1455 (7,6%) zsidó, 235 (1,2%) német; [2011] – 39 646, ebből 25 618 (64,6%) szlovák, 8863 (22,4%) magyar, 226 (0,6%) cseh-morva, 46 (0,1%) roma, 27 (0,1%) zsidó, 18 (0,05%) német nemzetiségű. A: [2011] – 24 089 (60,8%) szlovák, 10 128 (25,5%) magyar, 228 (0,6%) cseh, 111 (0,3%) roma, 28 (0,01%) német, 3 (0,01%) jiddis. V: [2011] – 23 385 r. k., 1011 ev., 880 ref., 190 jehovista, 74 gör. kat., 59 izr. – Várát Esztergom eleste után, 1545–46-ban Várday Pál esztergomi érsek építtette a török elleni védekezésül. 1663–85 között török kézen volt, majd a Rákóczi-szabadságharc után felrobbantották. Az erődítményen kívül kialakult település 1691-ben mezővárosi, 1876-ban rendezett tanácsú városi rangot kapott, 1922-ben elveszített városi címét 1960-ban kapta vissza. 1938–45 között, amikor ismét Mo.-hoz tartozott, Nyitra-Pozsony vármegye székhelye volt. A második vh. végén, 1944. okt.-ben és 1945. márc.-ban stratégiai fontosságú vasútállomása miatt három súlyos légitámadás érte, amelyek elpusztították épületeinek kétharmadát és mintegy 2 ezer lakosát. Zsidó lakosságát 1944-ben koncentrációs táborokba hurcolták, magyar lakosainak jelentős részét pedig a második vh. után Mo.-ra telepítették, akik helyére magyarországi szlovákok települtek. – A főterén álló r. k. (Szt. Kereszt-) plébániatemplom, valamint a ferencesek (Assisi Szt. Ferenc-) temploma és kolostora a 17. sz.-ban barokk, r. k. kápolnája 1722-ben szintén barokk stílusban épült; zsinagógáját a 19. sz. második felében, ev. templomát 1905-ben, ref. templomát 1924-ben emelték. A vár egyetlen megmaradt bástyájára 1779-ben barokk stílusú kálváriát építettek. Anton Bernolák szlovák nyelvész, ~i r. k. plébános szobrát 1937-ben, Czuczor Gergely szobrát 1966-ban, a helyi születésű Kassák Lajos szobrát 1989-ben, az ~t városi rangra emelő Széchényi György esztergomi érsek szobrát 2005-ben emelték. Jelentős régészeti lelőhely: területén 1956–62 között 526 síros késő avar kori, 1969–70-ben 211 síros 10–12. sz.-i magyar köznépi temetőt tártak fel. – A város a kisalföldi magyarság egyik szellemi és kulturális központja. 1936-ban ~ott mondták ki az Országos Keresztényszocialista Párt és a Magyar Nemzeti Párt fúzióját és az Egyesült Magyar Párt létrejöttét. A Csemadok 1960-ban itt rendezte meg az V. Országos Dal- és Táncünnepélyt, 1969 óta évente itt rendezi meg a Czuczor Gergely Irodalmi és Kulturális Napokat, 1971 óta pedig háromévente a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági énekkarok országos fesztiválját, a Csengő Énekszót. 1983-ban ~ban indult útjára a csehszlovákiai magyar pályakezdő irodalmárok Iródia mozgalma, s 1987-ben itt alakult meg a Stúdió erté művészeti műhely, amely évente megrendezi az alternatív művészet nemzetközi fesztiválját. – A két vh. között legjelentősebb lapjai az Érsekújvár és Vidéke, az Érsekújvár és Magyar Vidék, az Újvári Újság c. politikai és társadalmi hetilapok, valamint a Világosság c. r. k. oktatási folyóirat voltak. Az 1950-es években Rozorané medze – Felszántott Barázdák, 1960–67-ben Naša cesta – Mi Utunk, 1968–69-ben Novozámocké noviny – Érsekújvári Újság, később 1991-ig Heti Hírlap címmel jelent meg járási hetilapja. A városi hivatal 1991 óta jelenteti meg a Castrum Novum c. kétnyelvű havi-, majd hetilapot. Első múzeumát, az Érsekújvári Városi Múzeumot 1935-ben hozták létre, ez azonban 1945-ben a légitámadás áldozatául esett; a jelenlegi Járási Honismereti Múzeum 1956-ban létesült. – Önálló magyar tanítási nyelvű gimnáziummal 1925-ig, 1938–45 között, majd 2004 óta (Pázmány Péter Magyar tanítási nyelvű Gimnázium) rendelkezik; 1925–38 és 1952–2004 között a szlovák gimnázium melletti magyar tagozata volt. A gimnázium mellett a 21. sz. elején magyar tanítási nyelvű alapiskolája (Czuczor Gergely Alapiskola),s vegyes, szlovák–magyar tanítási nyelvű Egészségépiskolája, Jedlik Ányos Elektrotechnikai Ipari Középiskolája és Kereskedelmi Akadémiája volt. – A város a Budapest-Bécs vasútvonal (1850) és az ahhoz csatlakozó Komárom-Nyitra vasútvonal megépítése óta jelentős vasúti csomópont, ami számos ipari üzem létrejöttét eredményezte. Jelenlegi legfontosabb iparágai az elektrotechnikai és az élelmiszeripar. – Ir. Haiczl Kálmán: Érsekújvár múltjából (1932); Blaskovics József: Érsekújvár és vidéke a török hódoltság korában (1989); Nové Zámky – Érsekújvár – Neuhäusel 1897–1997 (1997); Szlovenszkói városképek (2002); Strba Sándor – Lang Tamás: Az érsekújvári zsidóság története (2004); Strba Katalin – Strba Sándor: Érsekújvár az irodalom tükrében (2006).

Érsekújvár – Ocskay László kivégzésének helye (GJ)

Érsekújvár − r. k. templom (GJ)

Érsekújvár − Kassák Lajos szobra (GJ)

Község a Tőketerebesi járásban, az Alföldön, az Ondava folyó jobb parti síkságán, Tőketerebestől D-re. L: [1921] – 1026, ebből 786 (76,6%) szlovák, 102 (9,9%) magyar; [2011] – 1018, ebből 967 (95%) szlovák, 3 (0,3%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 948 (93,1%) szlovák, 7 (0,7%) magyar. V: [2011] – 453 r. k., 402 gör. kat., 62 ref., 5 ev. – A 20. sz. elején még magyar ref. lakossága a sz. közepére beolvadt a helyi szlovák lakosságba. Ref. temploma 1500-ban késő gótikus, gör. kat. (Szt. György-) temploma 1795-ben barokk-klasszicista stílusban épült.

Község a Lévai járásban, a Garammenti-hátság K-i lejtőin, a Garam folyó jobb partján, Lévától ÉNy-ra. L: [1921] – 1288, ebből 1044 (81,1%) magyar, 234 (18,2%) szlovák; [2011] – 826, ebből 717 (86,8%) szlovák, 92 (11,1%) magyar nemzetiségű. A: [2011] – 715 (86,6%) szlovák, 102 (12,3%) magyar. V: [2011] – 470 r. k., 98 ev., 69 ref., 3 gör. kat. – A második vh. után, 1947-ben magyar lakosságának közel egyharmadát, túlnyomórészt a ref.-okat, áttelepítették Mo.-ra, helyükre magyarországi és a belső telepítések keretében szlovákiai szlovák családok települtek. 15. sz.-i gótikus alapokon álló r. k. (Borromei Szt. Károly-) temploma 1811-ben barokk-klasszicista, ref. temploma 1791-ben klasszicista stílusban épült. – 1968-ban közigazgatásilag ~hoz csatolták Marosfalvát.

1960-ban Bélvata, Illésháza és Tonkháza egyesítésével létrejött község a Dunaszerdahelyi járásban, a Kisalföldön, a Csallóköz É-i részén, a Kis-Duna jobb partján, Somorjától ÉK-re. L: [2011] – 2203, ebből 1557 (70,7%) magyar, 525 (23,8%) szlovák, 58 (2,6%) roma nemzetiségű. A: [2011] – 1605 (72,9%) magyar, 415 (18,8%) szlovák, 112 (5,1%) roma. V: [2011] – 1874 r. k., 72 ref., 11 ev., 2 gör. kat.

1943-ban Nyarádkelecsény néven Magyarkelecsénnyel és Magyarmocsárral egyesített község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól DK-re. L: [1921] – 197, ebből 145 (73,6%) magyar, 29 (14,7%) zsidó, 7 (3,5%) szlovák nemzetiségű. V: [1921] – 134 ref., 35 izr., 20 r. k.., 1 gör. kat. Ref. temploma 1834-ben épült klasszicista stílusban, neogótikus tornyát 1930-ban emelték.

1943-ban Magyarmocsár, Magyarkelecsény és Ungnyarád egyesítésével létrejött község a Nagymihályi járásban, az Alföldön, a Latorca folyó jobb parti síkságán, Nagykapostól DK-re. L: [2011] – 880, ebből 507 (57,6%) magyar, 267 (30,3%) roma, 79 (9,0%) szlovák nemzetiségű. A: [2011] – 824 (93,6%) magyar, 37 (4,2%) szlovák. V: [2011] – 567 ref., 144 r. k., 95 gör. kat., 1 ev. – A szlovákiai magyar ifjúsági klubok 1970-ben itt rendezték meg a VI. Nyári Ifjúsági Találkozót. A 21. sz. elején 1–4. évfolyamos magyar tanítási nyelvű alapiskolával rendelkezett.